Rose:
Újra és újra meghallgattam a hangfelvételt, amit Tommo hozott, hogy bebizonyítsa, hogy Kendall átvert minket. Persze, addigra már nyilván való volt, de azért hagytam pát órát még szenvedni Styles-t. Tanulja csak meg, hogy figyeljen oda a szerszámjára. És persze azért is, mert nem döntöttem még el, hogy kitekerjem Kendall nyakát vagy sem.
- Rose! Bejöhetek? - kérdezte félénken Harry.
- Persze. - bólogattam, pedig még ki sem nyitotta az ajtót.
- Meghallgattad? - kérdezte csendesen. Megmosolyogtatott, ahogy be volt rezelve.
- Többször is. És arra jutottam, hogy mi van, ha csak menteni akar Tommo? És valami szerkesztett felvétel az egész? - hunyorítottam Harry-re.
- Most viccelsz, igaz? - kérdezte szinte már felháborodva.
- Úgy nézek ki? - fontam össze a karjaimat a mellem előtt. - Meghallgattad már?
- Nem. Nem is érdekel! - fésülte oldalra a haját az ujjaival.
- Akkor tedd meg! - kerültem ki és becsuktam az ajtót magam mögött.
Körülbelül tizenhárom perces felvétel után, Harry dühösen nyitotta ki az ajtót. Most már legalább az ő fejében is visszhangzottak Kendall szavai.
~ Harry és az a nő, a gyerek anyja nem illenek össze. Ezt mindenki látja.
~ Harry-nek nem kellene pelenkákat cserélgetnie, sokkal inkább szórakoznia.
~ Szegény olyan karótnyelt volt, muszáj volt segítenem, hogy le tudja rázni azt a nőt, de nem úgy sült el a dolog, ahogy számítottam. Rögtön felmondott és rohant haza a nőhöz meg a gyerekhez.
~ Szerintem, nem fogja visszafogadni, pedig ha tudná, hogy nem is feküdtünk le.
~Nehéz volt levetkőztetni, de még ha akartam is volna valamit kezdeni vele, akkor sem ment volna. Illúzió romboló volt, hogy annak az átkozott nőnek a nevét hajtogatta.
Szerintem, Harry-nek is hasonló gondolatai voltak, mint nekem. Valakinek vigyáznia kell Nori-ra, amíg helyretesszük azt a ribancot.
- Komolyan azt hiszed, hogy Tommo azzal bajlódott, hogy szerkesszen egy ilyen felvételt. - nézett rám meggyötört arccal Harry.
- Dehogyis. - nevettem el magam. Harry hitetlenül nézett rám.
- Képes voltál megszívatni engem? - mutatott magára felháborodva.
- Ne felejtsük el, hogy ugyanezt tetted velem. Utálnom kellett téged, mert félredugtál, aztán meg közlöd, hogy nem is igaz. - fontam össze a karjaimat magam előtt.
- Szerintem, te is ugyanezt tetted volna, ha hasonló helyzetben lettél volna. - közelített felém. - Hagyjuk most már! Megbocsátasz?
- A hülyeséget nehéz megbocsátani. - léptem egyet hátra. - De legyen, visszahozhatod azt a pár ruhádat, amit elvittél. - bólintottam. Harry újra közelített felém.
- Jó. - bólintott. - Mit szólnál hozzá, ha ma csinálnánk valamit? - kérdezte szinte az arcomba beszélve.
- Te most randira hívsz, Styles? - néztem fel rá. A szemei csak úgy csillogtak.
- Valami olyasmi. - bólintott. Harry még sosem vitt randizni. Izgatott lettem.
- Ki fog vigyázni Nori-ra? - kérdeztem meg, mert egy pillanatra, összezavart Harry.
- Őt is visszük. - jelentette ki Harry. Elkomorodtam. Szóval, megint csak a szokásos hármas program lesz, maximum nyolcig. - Ne vágj ilyen keserves fejet. Már megbeszéltem Jack-kel, ma náluk alszik Nori. Holnap meg akkor megyünk érte, amikor akarunk. - suttogta a számba. Szóval kettesben leszünk. Már négy éve nem voltunk kettesben.
A csengőnk nyolckor hangosan csilingelt. Nori pedig boldogan ugrálva sietett a nagyapja elé. Már türelmetlen volt. Kitalálta, hogyan veri át az apámat, hogy jó sokáig fent maradhasson. Tudtam, hogy sikerül neki, mert az apám szíve az ő esetében úgy ellágyult, mint a puding.
Harry rám pillantott, amikor apám kocsija eltűnt a felhajtónkról.
- Mehetünk? - kérdezte vigyorogva. A fekete ingje pár felső gombja, hanyagul ki volt gombolva. A szűk fekete farmerjában jól végig tudtam mérni. Mellette igazán slamposnak éreztem magam.
- Ha elmondanád, hova megyünk, talán alkalomhoz illően fel tudtam volna öltözni. - morogtam.
- Mondtam, hogy vacsorázni, aztán pedig szórakozni. - rántotta meg a vállát. Régen hordtam már szoknyát, blúzt, magassarkút meg aztán pláne. Az anyaságban ragadtam. - Gyönyörű vagy! - suttogta a számba. Legalább négy éve nem voltam kicsinosítva. Megszoktam a farmert, pólót, sportcipőt. A munkám miatt is.
- Köszönöm Styles! - pirultam el. Tudom, hogy neki is hiányzik a régi stílusom, a régi lazaságom.
Styles lassan vezetett. Le sem vettem róla a szemem. Úgy megváltoztunk mind a ketten és észre sem vettem. Ahogy ő sem. Beleszoktunk az életünkbe. Talán kicsit lapos lett az életünk. Félreértés ne essék, imádjuk Norit, csak néha jó lenne az ilyen kikapcsolódás. És nem négy évente.
Harry rám nézett, amikor megállt egy piros lámpánál. Csak néztünk egymásra, amíg meg nem zavart egy türelmetlen autós a hátunk mögött.
Harry annyira megváltozott. Sokkal férfiasabb lett az elmúlt négy évben. És én is megváltoztam. Csak én sokkal inkább éreztem magam laposnak és unalmasnak.
- Emlékszel, amikor még én voltam a testődöd és el vitetted magad tampont venni. - kérdezte Harry miután befejeztük a vacsorát.
- Igen, nagyon idegesítő voltál. - bólintottam és belekortyoltam a vízembe.
- Reméltem, hogy nem teszed tönkre a kárpitot. - vigyorgott a poharába. Hirtelen köhögésbe kezdtem. - Szerintem, te is hasonlóan féltetted volna a kocsidat. Előtte bőröztettem. - folytatta, nem is törődve azzal, hogy fuldoklom.
- Váltsunk témát. - javasoltam. Harry bólintott. De egyikünk sem szólalt meg. A négy év alatt, kifogytunk a témákból. Minden Nori körül forgott számunkra.
- Arra gondoltam, hogy elviszlek bowlingozni. Tudom, hogy gyerekkorodban nem volt lehetőséged, hogy kimozdulj. - mosolygott rám. Igaza volt. Sem barátaim, sem pedig engedékeny szüleim nem voltak.
Mondhatni elég béna voltam. Valószínűleg sosem lettem volna ebben jó. Lehetetlen azt a golyót egyenesen végig küldeni a pályán. Úgy meg aztán pláne, ha vannak olyanok, mint én, akik elfelejtik elengedni a golyót. Igen, ez is megtörtént.
Aztán miután Harry kiröhögte magát rajtam haza indultunk. Persze Styles egész úton cukkolt a bénaságom miatt.
- Bor, vodka, sör vagy víz? - kérdezte Harry haza érve.
- Bor. - mosolyogva dobtam le a kulcsom. Régen iszogattunk csak úgy kettesben.
- Jó választás. - bólintott elismerően.
Harry bekapcsolt egy halk zenét, ami inkább hallatszott egyenletes zúgásnak, mint zenének. De annyira megnyugtató volt és békés. Nem kellett beszélnünk sem. Csak az egymás közelsége. Mire éjfélt ütött az óra két üveg bort eltűntettünk. Én talán rosszabbul viseltem, bár Harry sem panaszkodhatott. Annyira próbálkozott értelmesen megszólalni, de vagy összeakadt a nyelve vagy csak simán hallucinált.
- Bejössz Ró! - állapította meg. Felnevettem, mert annyira édes volt így, hogy be volt csípve.
- Te is nekem Styles! - kuncogtam, mintha szűz lennék.
- Tudod, ha a vezetéknevemen szólítasz, beindulok. - nyalta meg a száját.
- Styles, Styles, Styles, Styles... - folytattam volna még, de amikor fölé hajoltam, befogta a számat.
Harry kétszer is szólásra nyitotta a száját, de a beszéd helyett inkább az ölébe húzott.
Nem sokat gondolkoztam, csak falni kezdtem az ajkait. A kanapé amin eddig ültünk, hirtelen aprónak bizonyult. Az ujjaimat lassan húztam végig a hasán, minden kockánál elidőzve egy kicsit. Harry pedig már a szoknyám alatt járt az ujjaival. Annyira siettünk, mintha bármelyik pillanatban elveszíthetnénk egymást. Harry tenyere forrón simított végig a combomon. A bőrömet gombonként végig csókolta, amitől csak még gyorsabban akartam őt. Követeltem. Egy mozdulatától leesett a melltartóm a hasára. Elpirulva néztem őt, ahogy vágyakozva bámul rám. Olyan sokszor láttuk már egymást meztelenül, sőt Harry még azt is látta, ahogy megszületik a lányunk vagy szoptatom őt. Mégis annyira kívántuk egymást. Nem untunk egymásra.
- Ro! Akarlak. Most. - nyalta meg a mellbimbómat és hirtelen hátradöntött a kanapén.
Nem foglalkozott a szoknyámmal csak feljebb tolta a csípőmön. Még éppen szét tudtam húzni az ingét, hogy megcsodálhassam a tetoválásait.
Félretolva a bugyimat már is megéreztem. Egy pillanat alatt egyek lettünk. Amilyen mohón kezdtük, most olyan lassan mozgattuk a csípőinket.
- Annyira szeretlek! - suttogta a fülembe, miközben nekem nyomta magát. - Érzed, ugye? - nyalta meg a fülcimpámat.
- Igen. - suttogtam alig halhatóan. Közben a fülemben csengtek Kendall szavai. "Harry és az a nő, a gyerek anyja nem illenek össze. Ezt mindenki látja." - Tényleg én kellek neked? - csúszott ki a számon. Harry megállt a mozdulatban és eltolva magát tőlem rám nézett.
- Igen. Te és Nori a legjobb dolog az életembem. Tudom, hogy a ribanc miatt kérdezed. - hunyta le a szemeit. - Ne foglalkozz vele! Nekem csak te kellesz! Imádok veled ébredni, reggelizni, kávézni, beszélni. Imádok veled lenni. Nekem csak te kellesz, még akkor is, ha hisztis vagy! - nyomott egy puszit a homlokomra. - Gyönyörű vagy! Egyáltalán nem bánom, hogy mindenki megbámul. Mert mindenkinek ugyanaz jut eszébe, ha meglát. - mosolygott, ahogy összehúztam a szemöldökömet. - Hogy hol és hányféleképpen tudna megdugni. De te csak az enyém vagy! Ezt csak én kapom meg! - húzta végig a nyelvét a mellemen.
- Még sem engem drogoztak be. - húztam közelebb magamhoz a fenekénél fogva.
- Tök mindegy. Rá fel sem állt. - nézett le kettőnk közé. - Ahogy te csak az enyém vagy, úgy én csak a tiéd vagyok. - kezdte megint mozgatni a csípőjét.
A kezeimet a fejem fölé fogva, lassan mozogva, puszikkal, csókokkal, apró érintésekkel repültünk a megsemmisülés felé.
Fáradtan pihegtünk a kanapén. Hihetetlennek tűnt, hogy elférünk rajta. De ha valaki látott volna most minket, nem tudta volna megmondani, hol kezdődünk és hol végződünk, úgy össze voltunk gabalyodva.
- Szeretlek! - suttogtam, amikor észrevettem, hogy Harry szemei csukva vannak. Megpusziltam az arcát és én is álomba szenderültem.
Amikor kinyitottam a szememet, Harry még mellettem volt, de már vigyorogva bámult rám. Mire észbe kaptam, hogy a mellemet bámulja, amire rásütött a nap. Lassan végig húzta az ujjait rajtam, majd még jobban vigyorgott.
- Zuhanyozzunk le. - mondta kicsit rekedten és másnaposan.
A zuhany apró érintésekkel, puszikkal és nagy sóhajokkal telt. De kivételesen nem történt semmi több. Mégis érzelmileg annyira feltöltött, hogy újra és újra szerelmes lettem Harry-be. És hittem neki, amikor ő is ugyanezt mondta nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése