Nem hagyhattam, hogy bármi is bekeverjen Harry és Ro kapcsolatába. Túl sok mindenen mentek keresztül. Pedig őket még Isten is egymásnak teremtette.
Két hét alatt eléggé elmérgesedett a viszony kettejük között és Harry csak ült egyedül a szobájában. Nem mozdult ki, esze ágában sem volt visszamenni Jenner-höz. Teljesen befordult, ez pedig csak akkor változott, amikor Nori-val lehetett. Nori-val imádták egymást és miatta erőtt vett magán. És persze akkor, ha csak két percre is, de láthatta Ro-t.
- Apa, ugye egyszer majd megint szeretni fogjátok egymást anyával? - szólalt meg Nori rajzolás közben.
- Most is szeretjük egymást Kincsem, csak most megbántottam anyát és haragszik rám. - pillantott rám Harry. Ne nézz rám! A kicsit, enyhe kifejezés, édes öcsém. Ha nem lenne Nori, már betonba öntött volna.
- És mikor fogtok megint együtt aludni? És együtt vihogni a takaró alatt? - támasztotta meg a fejét Nori. Értelmes kislány. És talán túl értelmes is.
- Igen, Harry mikor fogtok végre megint viháncolni a takaró alatt? - támaszkodtam meg a kanapé karfáján.
- Sajnos nem mostanában. - rázta meg a fejét. Talán eszébe jutott, milyen is jó volt Ro-val. - De most idd meg a kakaódat és irány az ágy. - terelte el a témát Harry.
Nori gyorsan kiitta a poharát és annál is gyorsabban aludt el. Harry betakarta, megpuszilta a göndör fürtös homlokát, összepakolt és nagy sóhajjal ült le velem szembe. Gondolkozott. Folyamatosan gondolkozott. De min járhat az esze? Szerintem, sok mindent nem tehet már Ro-val. Majd talán idővel.
- Szerintem, hiába veszel virágot vagy bármit Ro-nak, az már kevés. - szólaltam meg percek után.
- Tudom, nem is azon gondolkozom. - rázta meg a fejét.
- Azt ne mond, hogy Kendall jár a fejedben. Mert akkor itt helyben kisegítem belőle az öklömmel. - egyenesedtem ki.
- Dehogy. Vagyis de, csak nem úgy. - magyarázkodott. Itt már el is vesztettem a fonalat.
- Miről beszélsz? - húztam össze a szemöldökeimet.
- Nem emlékszem semmire. Érted. Semmi. Fel kísértem Jenner-t a szobájába. Be kellett mennem hozzá, mert talált egy pókot. Nekiállt vinnyogni, rám parancsolt, hogy vigyem ki. - sóhajtott. - Aztán megkínált egy pohár vízzel és ennyi. Beszélni kezdett. Beszélt mindenféléről. És kész. - rám nézett. Őszintén beszélt. - Lou, ha megdugsz valakit, emlékszel rá, nem? - egyszerűsítette le.
- Tiszta karmolás volt a hátad. - vágtam rá. Harry hátra dőlt.
- Arra sem emlékszem. Valami nem stimmel.
- Másnap mit mondott Jenner? - kérdeztem rá. Csak van valami buktató.
- Beszélni kezdett én meg kértem egy italt, aztán még egyet, és még egyet. Utána nekiestem. Ő meg nem elrontója a bulinak és amúgy sem akart egyedül lenni. - rántotta meg a vállát Harry.
- Teljesen hülye vagy?! Lerí a sztoriról, hogy kamu. Minek ismerted be Ro-nak, ha nem is igaz? - háborodtam fel. Jobban odavoltam most már, mint Harry.
- Szerinted, ha tiszta karmolás a hátam, elhiszi, hogy nem emlékszem semmire? - kapta fel a vizet már ő is.
- Nyilván beginázott vagy valami. De ha nem rögtön Ro-hoz szaladsz hogy bevalld, ami meg sem történt, hanem egy doktor bácsihoz, hogy vért vegyen tőled, akkor több esélyed lenne. De nem baj, kihúzlak ebből a galibából is. - pattantam fel a fotelből. - Pár nap múlva találkozunk. Puszilom Norit. - csuktam be az ajtót magam mögött és meg sem álltam a reptérig.
Nagy vonalakban már meg volt a tervem. A repülőn pedig tovább tudom gondolni. Most az elsődleges cél megtalálni Jenner-t és szóra bírni.
Harry Styles
Napok teltek el, Louis-ról pedig semmi információm sem volt. Három napja eltűnt, hogy ő majd rendbe hoz mindent és azóta semmi nyoma. Aggódtam érte, mert miattam keveredett bele, közben pedig irtóra reménykedtem benne, hogy kideríti mi történt velem azon az éjszakán.
- Apa nem maradhatnék még egy kicsit? - nézett rám kérlelőn Nori. Szívem szerint engedtem volna, de tudom, még egy rossz pont Ro-nál és nekem ganyéztak.
- Sajnos haza kell menned, de hamarosan megint ráérek és akkor megint együtt tudunk lógni. - nyugtattam meg. Amennyire imádtam a kislányomat, annyira utáltam a meséket, amiket nézett.
- Rendben. - bólintott szomorúan. - Képzeld apa, új óvóbácsink van. - ezt eddig nem említette Nori. Pedig nálam töltötte a hétvégét.
- És hogy hívják? - kérdeztem, mintha érdekelne. Tuti valami meleg srác, máskülönben miért dolgozna oviban?
- Kyle a neve. Ma átjön vacsira. - jelentette ki a lányom, miközben irogatta a nevét. Most hétvégén tanítottam meg neki.
- Miért nem szóltál erről? - kérdeztem, kicsit felháborodva.
- Azt hittem, nem fontos. - rántotta meg a vállát.
- Nori, egyezzünk meg benne, legközelebb szólj, ha bármi változás beáll. - kötöttem a lelkére. Bólintott és néma csend állt be közénk. Én személy szerint azon gondolkoztam, hogyan tűntetem el a családom közeléből azt az idiótát.
- Bekísérsz apa?
- Persze Kincsem. - mosolyogtam. Amúgy is meg kell néznem, kivel van dolgom. - Anya! - kiabált Nori, ahogy szinte betörte a bejárati ajtót.
- Konyhában vagyunk! - szólt Ro kicsit hangosabban. Halkan valami idióta zene szólt. Ezelőtt én főztem így Ro-nak.
- Sziasztok! - köszöntem rájuk. Ro éppen megkeverte az ételt, Kyle pedig az asztalnál ülve méregette őt.
- Harry?! Történt valami? - kérdezte Ro meglepődve. Eddig mindig megvártam, hogy Nori bejöjjön, aztán elhajtottam a kocsival. De ezt most nem hagyhattam ki.
- Mondhatjuk úgy is. Beszélhetnénk? - Ro bólintott. - Úgy értem, kint. - biccentettem kifelé. Már titkaik sincsenek?
- Mondjad, de lehetőleg gyorsan. - fonta össze a karjait maga előtt Ro.
- Ez meg mégis kicsoda? - mutogattam befelé a konyhába.
- Nori új óvóbácsija. Nem mintha túl sok közöd lenne hozzá. - mondta flegmán. Utáltam, amikor így beszélt hozzám.
- Ameddig a lányom vele ül le egy asztalhoz és úgy fekszik le aludni, hogy ez az idegen faszkalap van vele egy házban, addig igenis van hozzá közöm. - emeltem fel a hangomat.
- Minden családhoz ellátogat. És semmilyen itt alvásról nincs szó. Tudod, én veled ellentétben nem bújok ágyba az első utamba akadó emberrel. - vágta a fejemhez. Tudtam, hogy ide lyukadunk ki.
- Életem végéig ezt fogod a fejemhez vágni, igaz?
- Jobb lesz, ha most haza mész. - indult az ajtó felé Ro.
- Itthon vagyok. - mutattam körbe.
- Tévedsz. Ez az én házam.
- Akkor ennyi erővel te is tévedsz, mert az apádé. De ha jól emlékszem, ugyanúgy fizettem én is a számlákat, ugyanúgy bevásároltam mindig. - nem akartam benyújtani a számlát, csak azt akartam, hogy tudja, attól mert hibáztam, még nem vághat mindent a fejemhez.
- Valami baj van? - lépett elő Kyle óvóbácsi.
- Nincs. Fogj egy gitárt és énekelj valamit Norinak. Az a dolgod, nem? - mutogattam, hogy hátra arc, de nem értett belőle.
- Szerintem, jobb lenne, ha most haza mennél. Nori mindent hall. - dugd fel a javaslatod. De végtére igaza volt.
- Rendben, de gondolkozz el. - kopogtattam meg a fejemet, amikor Ro-hoz fordultam. - Elköszönök Nori-tól.
- Kikísérlek. - mondta Kyle. Majdnem felröhögtem. Még ő kísér ki engem a házamból. - Harry! - szólt a hátam mögül.
- Mondjad.
- Csak azt akartam, hogy... Nyugi, vigyázok a családodra. Küldök majd képet a piknikről is. - vigyorgott a képembe.
- Kíváncsi leszek, hogy vigyorogsz majd, amikor egy székhez kötözlek és szétlövöm a térdeidet. - mutattam be neki.
Idegesített, hogy Ro egy idegent visz a házunkba, a lányunk közelébe. Lehet csak engem akart bosszantani, de éreztem, valami baj lesz ebből. Egy belső hang azt súgta, hogy ne hagyjam ott őket. És talán ezért is parkoltam le kicsit odébb a háztól. Bármi baj lenne, én két percen belül a lányom és a barátnőm mellett tudok lenni.
Elmúlt éjfél, aztán egy óra, Kyle viszont nem jött el a házunktól. Gyanús volt. Marhára gyanús. Aztán fél háromkor megcsörrent a telefonom.
- Apa, apa segíts! - szólt bele Nori, ahogy felvettem. Az ereimben megfagyott a vér ahogy a lányom segélykérő hangját meghallottam.
KÖVETKEZŐ FEJEZET