10. fejezet - Styles, ha te nem is segítesz, majd más fog! (+18)

Sziasztok! 

Először is köszönöm a komikat, lájkokat, feliratkozásokat, pipákat, hozzászólásokat, üzeneteket Emese Tokaji, Patsy McCloud, Réka Lovas, Zsófia Angyal, Melitta Tamara Mészáros, Yvette Czéh, Niki Nikoletta Molnár, Hajnali Harmat, Szilvia Szőke, Bodza Joó, Orsolya Éva Sinka, Noémi Tóth, Kira Koczó, Vivien Kiss, Sára Varga. Hatalmas ölelés érte Nektek és minden Olvasómnak! :)

A részről annyit, hogy egy újabb +18-as fejezet. Ja, és kiderül Ro terve, amivel talán örökre a háta mögött tudja hagyni a táncot. (Ez lett a leghosszabb rész.) Remélem, tetszeni fog! :) A Facebook csoportba ér belépni, ott azonnal értesülhetsz, ha van fent friss rész, vagy esetleg írok ki valamit a fejezetről.

Jó olvasást!

Bay. 

ROSE GRAHAM

Styles másnap rögtön felhívta a nagybátyámat, hogy elmondja, mi történt. A nagybátyám kicsit sem siette el, hogy meglátogasson. Másnap délben állított be hozzánk. Köpött arra, hogy mi történt velem, sokkal inkább foglalkoztatta, az hogy Brandon eltűnt. Félt. Féltette az életét, az enyémmel ellentétben.

- Azt mond meg nekem, hol volt ez idő alatt Payne? - kérdezte a nagybátyám. Rögtön Payne-re pillantottam, aki az ajtóban állt Styles-szal együtt.
- Ő a szobájában volt. - hazudtam szemrebbenés nélkül. - Brandon megfenyegetett, ezért nem kiabáltam. Payne nem tehetett semmit. - húztam fel a lábaimat a kanapén és átöleltem azokat. - De nem akarok erről beszélni. - jelentettem ki határozottan. A nagybátyám sóhajtott egy nagyot.
- Jó, még egy kérdés és békén hagylak. - nézett rám. - Ugye nem... Tudod... - szenvedett a nagybátyám. Most egész normálisnak tűnt, mintha aggódna, de ez nem így volt. Legalább is, nem értem aggódott.
- Megnyugodhatsz, nem esett hiba a vérvonalban. - grimaszoltam. - Most én kérdezek valamit. Neked tényleg csak a vérvonal számít? Hogy jó ember csináljon fel? - néztem rá mérgesen. A nagybátyám felállt a kanapéról.
- Tudod, mi az elképzelésem. - nézett a fiúkra. - Ha esetleg egy hasonló körökben mozgó srác, mint én, érdeklődne utánad, természetesen hozzá mehetnél és szülhetnél neki gyereket is. A jó üzlet az első, ezt jól jegyezd meg! - mondta teljesen komolyan. Csak az számít a nagybátyámnak, hogy minél nagyobb vagyona és birtokolható területe legyen.
- Csak, hogy világos legyen, soha nem fogok egy olyan emberhez hozzámenni és gyereket szülni, akit te választasz ki! Nem fogok semmit sem tenni, amivel még jobban növelhetem a pénzed vagy a hatalmad! - keltem én is fel a kanapéról. Farkasszemet néztem a nagybátyámmal, amíg égő érzést nem éreztem az arcomon. Olyan pofont lekevert nekem, megjegyzem, életemben először, hogy majdnem visszaestem a kanapéra. Styles-ra pillantottam, akinek megfeszültek izmai és felém indult, de Payne megállította. Legalább neki volt még egy kis maradék esze.
- Jól jegyezd meg, meg kell hálálnod, hogy befogadtalak és felneveltelek. - morogta az arcomba. Dühös voltam, nagyon is dühös.
- Nem elég neked, hogy táncolok az átkozott klubodban? Azért kell ott is riszálnom magam, már évek óta, mert hálával tartozom neked, amiért nálad lakhattam. - húztam össze a szemöldökeimet. - Hidd el, ha megkérdezték volna, egy percet sem töltöttem volna el veled. Egy undorító ember vagy! - kiabáltam a képébe, mire a nagybátyám tenyere megint csattant az arcomon.
- Én sem jó kedvemben fogadtalak be. Csak nagyanyádnak köszönheted az egészet. - kiabált most már a nagybátyám is. - Egy lánynak nincs semmi haszna egy ilyen családban.
- Ja, csak egy pénzes hülye gyereknek vagyok jó gyereket szülni. - flegmáztam még mindig. A nagybátyámnak tényleg csak egy tárgy vagyok.
- Jó nekem erre nincs időm. Holnap gyere a klubba. - indult kifelé. - Styles! - szólt még a régi testőrömnek, aki nem sok kedvvel követte. Visszaültem a kanapéra és csak ott ücsörögtem. A szobámban azóta nem voltam, nem vitt rá a lélek, hogy felmenjek oda vagy abban az ágyban aludjak.
Órák hosszat ülhettem a nappaliban a gondolataimba merülve. Sok idő kellett, hogy meggyőzzem magam, hogy meglépjem azt a lépést, amivel megszabadulhatok innen és a nagybátyámtól.

***

Tegnap lehozattam Payne-nel a cuccaimat Styles régi szobájába. Tegnap már ott éjszakáztam, mondanom sem kell, hogy nem tudtam aludni, sokkal inkább forgolódtam. Amikor azt meguntam, elővettem a laptopomat és pötyögni kezdtem. Már rengeteg oldalt megtöltöttem az élményeimmel. Nekem ez volt a terápiám. De valami ellen ez sem használt, még pedig a nagybátyám ellen. Ellene máshogy kell majd tennem.
Payne este elhozott a klubba. Egy újabb nap, amikor táncolnom kell. A kialvatlanságom és a történtek miatt mondanom sem kell milyen kedvvel mentem fel a színpadra és kezdtem riszálni magam. A zúzódásokat és lilás foltokat alapozóval tüntettem el, nem mintha a részeg alakokat zavarta volna, hogy néhány folt tarkítja a testem. Styles az iroda előtt állt és a korlátra támaszkodva figyelt engem. Szinte végig vele tartottam a szemkontaktust, így könnyebb volt kibírni a színpadon töltött időt. Ahogy vége lett a zenének, én már ott sem voltam. Siettem, szinte szaladtam az öltöző felé. Payne már ott várt engem és kinyitotta nekem az ajtót. Mondtam, hogy úri ember.
Elhúztam az öltöző kabin függönyét és ledobtam magamról a ruhákat és a köntösömet vettem fel, hogy le tudjam mosni magamról az alapozót.

- Szia! - nyílott az ajtó és már csukódott is. Az ajtóban állt az én emberem, akinek nagy szerepe lesz a tervemben. Mr. Styles.
- Szia! - törölgettem a combomról az alapozót. - Beszélnünk kell. - fordítottam felé egy pillanatra a fejem.
- Szerintem is. - támaszkodott az ajtónak Styles.
- Kezd te. - elvettem egy újabb vattát az asztalról és miután átitattam sminklemosóval a mellemet kezdtem törölgetni.
- Mégis miért védted meg Liam-et? Ott sem volt! - mondta hitetlenkedve.
- Ő nem tehet semmiről. Ha ott lett volna se tudott volna, mit tenni. - rántottam meg a vállam. Styles összehúzta a szemöldökeit.
- Már hogy a fenébe ne tudott volna tenni valamit? - kapta fel a vizet. Ledobtam a vattát az asztalra.
- Úgy, hogy Brandon egy késsel fenyegetett meg! Ha kiabáltam volna, vagy menekültem volna biztos, hogy megölt volna. - kerültem meg a széket és felvettem a bugyimat. Styles minden mozdulatomat követte.
- Ro. - fogta meg a karomat. Maga felé fordított és kikötötte a köntöst rajtam, ügyelve, hogy a melleim azért takarva legyenek. A hasamnál és a melleim között végig futott egy karcolás, amit a kés életlen fele okozott a bőrömön. - Ez...
- Hagyd! - próbáltam összehúzni a köntöst, de Styles nem engedte. Mindent lesöpört az asztalról és leültetett rá. - Styles, kérlek, ne haragudj Payne-re, ő csak szerelmes. - motyogtam. Styles leült velem szembe a székre és elmosolyodott.
- Komolyan azon aggódsz, hogy haragszom-e rá? - bólintottam egy aprót. - Nem tudom csak úgy félvállról venni, hogy megerőszakoltak téged. - sóhajtott fel. Ránéztem és őszinte aggódást láttam a szemeibe.
- Harry, öt perc és lejön a másik lány is a színpadról. - kopogott be Payne az ajtón.
- Jól van. - morogta Styles. - Még kereslek. - simított végig az arcomon. A csípőmnél fogva tartva engem, puszilta meg a halántékomat, az arcomat, a nyakamat, végig a kulcscsontomat és végül a karcolást a mellem között.
- Styles. - sóhajtottam fel. A bizsergés átjárta a testem, mindazok ellenére is, hogy mi történt alig két napja. Styles más hatással volt rám, mint a többi srác. Ezért is lesz tökéletes partner a tervemben. - Ne haragudj Payne-re! Ha kimész innen, tégy úgy, mintha neki az egészhez semmi köze sem lenne. Rendben? - kérdeztem. Styles felállt a székről és ott akart hagyni, de én nem engedtem el őt. - Styles! - kaptam el az ingjét.
- Ro! - sóhajtott fel. Bosszúsan nézett rám, amiért ennyire rámenős voltam. - Jó, rendben. - morogta. - Mindent megteszek ez ügyben. - fejtette le ujjaimat az ingjéről. Adott egy futó csókot és már félig kint is volt. - Te miről szerettél volna beszélni velem? - nézett még vissza. Összekötöttem a köntösömet magam előtt és az öltöző fülkébe mentem megint, most már a ruháimmal.
- Legközelebb megbeszéljük. - mosolyogtam rá és elhúztam a függönyt. - Most már menj! - nem akartam, hogy feltűnő legyen, hogy ennyit időzik itt bent. - Ja, és Styles! - dugtam ki a függöny mellett a fejem. - Utállak.
- Ez az érzés kölcsönös. - nevetett fel és kilépett az ajtón. Gyorsan átöltöztem és már magam mögött is hagytam az öltözőt. Payne szó nélkül vezetett hazáig. Nagyon furcsa volt nekem a srác.
- Payne! - szólaltam meg, amikor már a konyhában voltunk. - Valami gond van?
- Semmi. - rázta meg a fejét. Ránéztem egy amolyan "ugyan már a vak is látja, szóval kezdj el beszélni" nézéssel és azonnal bele is kezdett. - Egyáltalán nem értem, miért hazudtál a nagybátyádnak rólam? Aztán meg miért beszéltél Harry-vel az érdekemben, hogy ne utáljon? - pillantott le rám. Elmosolyodtam. Mindenki lelkizni akar ma este.
- Nem akartam, hogy miattam rúgjanak ki, megverjenek vagy bármi ilyesmi. Styles-szal pedig el kellett beszélgetni erről az egészről. - mosolyogtam rá. - Hisz' te nem tehetsz semmiről. - rántottam meg a vállam.
- Dehogynem tehetek. Itt kellett volna lennem veled és nem itt hagyni azzal a barommal. - ostorozta magát Payne. Megráztam a fejemet.
- Nem, neked akkor a barátnőddel kellett lenned. - jelentettem ki határozottan. Nekem nem kellett volna visszajönnöm a jogosítványomért.
- Volt. - mondta, én pedig értetlenül néztem rá. - Sophia a volt barátnőm. Harry-nek igaza volt, fűvel-fával megcsalt. - mondta szomorúan. Miről maradtam én le?
- Fogalmam sincs, mit kell ilyenkor mondani. Talán, hogy jobb is, hogy szakítottatok, hisz' megcsalt. Szóval csak fel a fejjel! - mosolyogtam rá. Payne viszonozta a gesztust.

Még legalább egy órán át beszélgettünk apró-cseprő dolgokról, utána mindketten mentünk a dolgunkra. Én személy szerint fürödni mentem. Teljesen ellazultam a habok között még akkor is, ha Styles tusfürdőjét használtam. Nem is volt meglepő, hogy meglepődtem, amikor a telefonom pityegni kezdett, jelezve, hogy üzenetem érkezett.

Harry: Szóval az én szobámban alszol. Remélem, kényelmes az ágyam. Komolyra fordítva a szót kíváncsi vagyok, hogy mit szerettél volna megbeszélni velem. H.

Rose: Styles! Miért nem alszol, ahelyett, hogy sms-ezel? Amúgy azt eddig is tudtam, hogy kényelmesebb a te ágyad, mint az enyém. Holnap megbeszéljük.

Harry: Nem a nagybátyádnál vagyok, így nem aludhatok. Nem bírok addig várni!

Rose: Biztosan csajozol és megint nekem kell kihúznom téged a sz*rból. Pedig kénytelen leszel.

Harry: Egy dögös barnát próbálok megszerezni, de nem adja magát könnyen. Bár sokkal könnyebb lenne, ha nem sms-ezne a kádból, hanem kijönne végre a fürdőből.

Teljesen ledermedtem, amikor elolvastam az üzenetet. Hogy kerül ő ide? Megtöröltem magam és felvettem az ide készített ruháimat. Összehúzott szemöldökkel nyitottam ki a fürdő ajtót. Az ágy mellett égett az éjjeli lámpa, így tökéletesen láttam Styles-ot az ágyon feküdni.

- Hogy kerülsz ide? - kérdeztem megilletődve.
- Felhívtam Liam-et és beengedett. - rántotta meg a vállát, mintha ez teljesen természetes lenne.
- És a nagybátyám? - fontam össze a karjaimat magam előtt.
- Őt nem hoztam. - rázta meg a fejét. - Komolyan ő úgy tudja, hogy moziba mentem. És meg kell hagyni jó a műsor. - mért végig. Csak egy póló és bugyi volt rajtam. - Amúgy is Lou és Niall elegen vannak őrizni, ahogy megdugja az új kedvencét. - fintorodott el. Megmosolyogtatott, ahogy beszélt. - Most pedig mond el, miről szerettél volna velem beszélni! - ült fel és támaszkodott meg maga mögött a karjain.
- Inkább holnap. - ráztam meg a fejem. Most egyáltalán nem tartottam jó ötletnek a dolgot.
- Ne hülyéskedj már! Mivel lesz jobb vagy rosszabb holnap? - igaza volt, a tervemhez nem lehet felkészülni, csak erről ő ugye nem tud.
- Gyereket akarok. - mondtam ki gyorsan. Styles szemei kikerekedtek.
- Öhm... Hát... Sok sikert hozzá! - dőlt hátra az ágytámlának. Megráztam a fejemet.
- Nem, nem érted. Tőled akarok gyereket. - helyesbítettem. Styles lassan felült és csodálkozva nézett rám.
- Hülye vagy? - kérdezte hirtelen. Mély levegőt vettem és belekezdtem a magyarázkodásba.
- Ez az egyetlen esélyem, hogy megszabaduljak a táncolástól és a nagybátyámtól. - fejtettem ki a nézőpontomat. - Ha elszöknék, megtalálna. Ha viszont terhes leszek, már nem veszi semmi hasznomat.
- Mégis hogy gondoltad ezt? És, ha megszületik a gyerek? Azt fel kell nevelni! Vagy megszülöd és tovább adod? - vágta a fejemhez a kérdéseit. Szemben állt velem és dühösen nézett rám.
- Természetesen felnevelném. Van félretett pénzem. Eszem ágában sincs eldobni őt. - ráztam meg a fejem.
- És én? Velem mi lenne? Vagy én csak a spermadonor lennék? - nézett rám. Leültem az ágyra és nagyot sóhajtottam.
- Tudom, hogy bajba kerülnél, ha kitudódna, te vagy a baba apja, ezért én nem mondanék semmit. Majd kitalálok valamit. De természetesen, akkor láthatnád a kicsit, amikor csak szeretnéd. - magyaráztam tovább. Styles felhorkantott.
- Ez egy nagyon hülye ötlet. Nem kérhetsz ilyet tőlem! - vette fel a kabátját. - Felejtsd el ezt az egészet! - mondta teljesen más hangnemben, mint ahogy eddig beszélt velem és már félig kint is volt a szobából.
- Styles, ha te nem is segítesz, majd más fog! - szóltam utána, de nem reagált rá, csak becsapta a szobaajtómat.

Az ágyon ülve mértem csak fel kérésem súlyát. Fordított helyzetben valószínűleg én is így reagáltam volna. Bezártam a szobaajtót és lefeküdtem. Styles ezek szerint ki van lőve, de akkor mégis kit kérhetnék meg erre az eszement ötletre? Tudom, felelőtlen és meggondolatlan ötletnek tűnik ez az egész, de nem így van. Többször végig gondoltam és ez az egyetlen lehetőségem, hogy eltűnhessek innen. Az már mellékes, hogy imádom a gyerekeket és mindig is fiatal anyuka szerettem volna lenni. Jó, ezzel csak magamat nyugtatom, hogy ez az egész nem egy őrült ötlet.
Az óra már hajnali négyet mutatott és az eszem még mindig e körül forgott. Így mondanom sem kell, teljesen meglepődtem, amikor kopogtak az ajtómon. Jobb ötletem nem volt, mint kinyitni az ajtót. És aki ott állt velem szemben, az volt az igazi meglepetés.

- Biztos, hogy nem lesz mástól gyereked! Nem fogom hagyni, hogy valami jött-ment másszon a lábaid közé. - morogta és becsapta az ajtót maga mögött Styles. - Lefektetek néhány szabályt, így az elején. - támaszkodott az ajtónak, mintha csak félne tőlem.
- Akkor mond! - álltam meg előtte. Várjunk csak, ez most azt jelenti, hogy belement?
- Szóval, ha megszületik a baba, a lehető legtöbb időt szeretném vele tölteni. És, természetesen ki szeretném venni a részem a neveléséből, mint anyagilag, mint személyesen. Szeretném, ha minden vele kapcsolatos dolgot megbeszélnél velem és együtt hoznánk döntést. - vett egy mély levegőt. Gondolkozott, még mit mondhatna.
- Tudod mit, holnap összeírjuk a szabályokat. Rendben? - mosolyodtam el. Az ajtóhoz tolakodtam és próbáltam kinyitni, de Styles nem hagyta. - Styles. Négy óra múlott és... - Styles nem hagyta, hogy befejezzem, mert a nyakamra nyomta ajkait. Óvatosan csókolgatta.
- Te sem gondolod komolyan, hogy most el tudsz küldeni. - puszilta meg a vállam. - Korán kell visszamennem a nagybátyádhoz, de még van egy kis időm addig. - kuncogott, majd ott hagyott az ajtóban, ő pedig ledobta magáról a feleslegesnek vélt ruháit és bebújt az ágyba. Ezután még én éreztem magam feszélyezve. - Ha valamikor a közel jövőben szeretnél lefeküdni aludni, ne ébressz fel. - nevetett fel. Lassan, nagyon lassan indultam az ágy felé.
- Styles! Köszönöm. - másztam be mellé.
- Soha nem hittem volna, hogy ilyen körülmények között lesz gyerekem. - fordult felém. - Remélem, azt tudod, hogy ez egy eszement ötlet. - túrt a hajamba. Beleborzongtam az érintésébe.
- Tudom. - bólintottam egy kicsit. - De hidd el, nem csak a menekülés miatt szeretném ezt a babát. - sóhajtottam fel. Styles érdeklődve nézett rám. - Szeretném... Szeretném, ha valaki feltétel nélkül szeretne és nem azt vágná a fejemhez, hogy egy hasznavehetetlen ribanc vagyok. - buggyant ki a könnyem. Styles megcsókolta először az arcomat, majd az ajkai az enyémekre találtak.
- Nem vagy hasznavehetetlen. És főleg nem vagy ribanc. - piszkálgatta a hajamat. - Te egy remek lány vagy. Ez a helyzet, amiben vagy, csak kényszer. - puszilta meg az orrom hegyét. Olyan jó érzés volt ez a kis törődés.
- Köszönöm Styles. - nyomtam kicsit feljebb magam. Styles a hátára gördült és elmosolyodott.
- Fogsz valaha a keresztnevemen szólítani? - tette a feje alá a kezeit. Megráztam a fejemet.
- Nem hiszem. - nevettem fel. Már megszoktam, hogy Styles-nak hívom. - Harry-nek a barátaid hívnak. - csúszott ki a számon.
- Szóval én csak a gyereked apja leszek. - sóhajtott fel és elfordult, nekem háttal. Nagyszerű! Sikerült megbántanom.
- Styles, te sem gondolod komolyan, hogy a barátodnak tartasz egy táncos lányt. - mondtam keményen. - Még azt sem tudod, hogy mikor van a születésnapom. - horkantottam fel. Szívtelenül érveltem. Kár áltatni magunkat, nem érzünk mi semmit egymás iránt a testi vonzalmon kívül.
- Úgy gondolom, hogy aki a gyerekem anyja lesz, az még több is, mint egy barát. A születésnapod pedig két nappal később van, mint az enyém. - fordult felém és szúrósan nézett rám. Mérges volt, amiért kimondtam ezt.
- Igen, normális esetben így van, de mi nem vagyunk kapcsolatban, nem járunk hónapok óta, nem jegyeztél el és házasodtunk össze. - mordultam én is fel. Styles összehúzta a szemöldökét.
- Nem veszed észre, hogy velünk semmi sem megy normálisan? Három éve együtt élünk, nem rég lefeküdtünk. Ez akárhonnan nézzük, nem normális. - ült fel az ágyban. - Együtt éltünk, mindent tudtunk a másikról, legalább is én. - dőlt megint az ágy háttámlájának. Elszomorodtam, mert ezek az érvek, amiket felhoztam, csak védekezés volt. Védekezés az érzések ellen. Nem akartam senkit sem megszeretni, mert azzal csak veszélybe sodornám. - Hé! - húzott magához. Egyik lábamat átvetette az övéin, így szembe kerültem vele.
- Én nem tudok rólad semmit. Azt sem tudtam, hogy mikor van a születésnapod. - piszkálgattam a pólóm alját. Styles megfogta a kezeimet, hogy ráfigyeljek végre.
- Mit szeretnél tudni rólam? - mosolygott rám. Ujjaimmal játszadozott, én pedig bátortalanul pillantottam rá.
- Mi a középső neved? - böktem ki. Styles felnevetett, mire én összehúztam a szemöldökeimet. Mi az, hogy kinevet? Megpróbáltam kimászni az öléből, de nem hagyta. Visszanyomott a combjaira.
- Edward. Harold Edward Styles. - mosolygott rám. Így olyan komolynak tűnt.
- Edward. - ízlelgettem a nevét. Styles közben engem nézett, de nem szólt semmit. Miután túltettem magam a csodálkozáson, még rengeteg dologra kitértünk. A tetoválásairól, a családjáról és sok másról beszéltünk. Valami megváltozott, hogy többet meg tudtam Styles-ról.
- Ne mocorogj ennyire. - fogta meg a csípőm, miután megnevettetett valamivel és ficánkoltam az ölében. Felhúztam az egyik szemöldökömet.
- Na, mi az Styles, már ennyitől... - nevettem fel, de Styles belém fojtotta a szót. Kezemet rányomta az alsógatyájára, ami enyhén dudorodott már.
- Mit vártál, ha egy ilyen szexi lány ül az ölembe, még jó, hogy feláll a... - nyögött fel, amikor előre dőltem, így kicsit ránehezedtem. - Nem akarok fájdalmat okozni neked. Ez még túl korai. - suttogta, amikor közel hajoltam hozzá. - Inkább pihenjünk. - húzta el kezemet magáról és egy futó csókot nyomott a számra. Hát még mit nem! Átkaroltam a nyakát és hosszan csókoltam meg. Hálás voltam neki, amiért ennyire figyelmes velem. - Ro, ezt fejezd be! - morogta a fülembe, amikor megcsókoltam a nyakát.
- Styles. - nyögtem én is a fülébe, amikor előrébb csúsztam és pontosan a férfiasságára nehezedtem.
- De, ha fáj, azonnal abbahagyjuk. - tolt el egy kicsit magától. Bólintottam, mire kicsit sem óvatosan tapadt újra az ajkaimra.

Óvatosan kezdtem ringatni a csípőmet az ölében, mire ő türelmetlenül bújtatott ki pólómból. Összehúzott szemöldökkel vizslatta a szívás nyomokat a mellemen. Végig húzta az ujját a lilás folton, engem pedig kirázott a hideg az érintésétől. Megpuszilta a kulcscsontomat és szinte minden centijét a bőrömnek. Kezét becsúsztatta közénk és belemosolygott a bőrömbe, ahogy észrevette, hogy nagyon is felizgatott, ezekkel az apró gesztusaival. Lecsúsztam róla. Láttam az elégedetlenséget az arcán, ami kuncogásra késztetett. Biztos vagyok benne, hogy a szorító boxere nélkül sokkal jobban fogja érezni magát. Ahogy lehúztam róla az alsóját, akaratlanul is végig mértem őt. Felérve az arcához, a széles mosolyával találtam szemben magam. Felült és a csípőmnél fogva húzott magához közelebb. Egy kis puszit nyomott az oldalamra, amitől megint csak megborzongtam. Észrevétlenül húzta le rólam a bugyimat, amiből épp csak kilépni volt időm, amikor visszahúzott magára. Imádtam ezt az érzést, ahogy meztelen bőrünk találkozott. Styles a hajamba túrt és hosszan csókolt. Olyan érzés kerített hatalmába, amitől úgy éreztem, mintha meghalnék és újra születnék. Fura volt és egyben félelmetes, hogy ezt érzem, e miatt a srác miatt.
Göndör fürtjeit markolásztam, ami úgy vettem észre, nagyon is tetszett neki. A lehető legközelebb vont magához. Nyögve szakadtam el tőle, amikor megéreztem magam alatt.

- Biztos? – nézett rám félve. Fogalmam sem volt, hogy mitől félt? Attól tartott, hogy visszakozom, vagy attól, hogy fájdalmat fog okozni. Nem mondtam semmit, csak megemeltem magam egy kicsit és vártam, hogy segítségemre legyen. Lassan ereszkedtem rá. Kis grimaszba torzult az arcom, amikor teljesen magamba fogadtam. – Fáj? – kérdezte ijedten. Megráztam a fejemet. Nem fájt, csak kicsit még kellemetlen volt. – Hazudsz. – morogta a fülembe hozzám hajolva. Megpróbált leemelni magáról, de nem hagytam neki. A nyakhajlatába fúrtam az arcomat.
- Ne. – motyogtam. – Nem fáj, csak kicsit kellemetlen. És… Hozzád kell szoknom. – halkultam el. Styles megpuszilta a kezemet és visszadőlt az ágy támlájának, magával húzva engem is.

Egy kis idő után megmozdítottam a csípőmet, ami Styles-ból egy nyögés váltott ki. Váratlanul érte a megmozdulásom. Lassan mozogtam, igyekeztem a lehető legtovább elhúzni ezt a kapcsolatot köztünk. Ahogy belenéztem Styles szemeibe, észrevettem, hogy ő sem bánja ezt a dolgot.
Styles sokszor lopott tőlem csókot, amíg én kínzó lassúsággal hajszoltam az örömünket. Nem szorított meg, ügyelt, hogy ne érjen a zúzódásokhoz sem a testemen. Homlokomat az övéhez nyomtam és emelkedtem meg ölében, majd ereszkedtem vissza. Én nem voltam olyan figyelmes, mint ő. Belekaptam vállába és azt masszíroztam ujjaimmal, ahogy érintette testemben azt a bizonyos pontot.
Kicsit gyorsult a tempóm, amikor már elhomályosított az érzés, ami egyre épült bennem. Styles arcát fürkészve, tudtam, ő is hasonló helyzetben van már, így megadva neki a megkönnyebbülést, vadul tekergettem a csípőmet, mire egy hangos nyögés közepette megéreztem magamban, ahogy megkönnyebbült. Azt az érzést nem is tudom mihez hasonlítani. Valami fenomenális. Nem gondolkozhattam ezen sokat, mert Styles többször mozdult még nekem kedvezően. Míg ő a nyakamba fúrta arcát, addig én a hajába.
Percekig ültem még az ölében egy szó nélkül, összegabalyodva.

- Ro ez annyira jó volt. – suttogta a nyakamba, amikor már lemásztam róla és mellé feküdtem. – Annyira más és fura. – puszilta meg az arcom. Nekem nem kell elmondania, hasonlóan érzek én is.
- Tudom. – mosolyodtam el. – Életemben először éltem át ezt az érzést, de imádtam. – puszilta meg karját, ami a fejem alatt volt.
- Én is. – csókolt a nyakamba.

Teljes testével nekem simult és úgy aludtunk el. Alig két óra alvás maradt nekünk, de azt hiszem, egyikünk sem bánta ezt. Ha őszinte szeretnék lenni, ez az együttlétünk felért egy hatalmas szeretkezéssel. De nem szeretném magamat ezzel áltatni, hisz’ mi nem vagyunk egy pár. És, ezt talán sajnálom is.

CSOPORT: https://www.facebook.com/groups/882011401880878/

KÖVETKEZŐ FEJEZET

09. fejezet - Sajnálom Ro! (+18)

Sziasztok!

Meghoztam a következő fejezetet. :) Véleményeket nagyon várom, szóval ne habozzatok megosztani velem. :) 
Köszönöm a komikat, lájkokat, üzeneteket, pipákat és hogy olvastok engem, Emese Tokaji, Patsy McCloud, Judit És Attila, Nóra Polányi, Niki Nikoletta Molnár, Hajnali Harmat, Melitta Tamara Mészáros, Sára Varga, Bodza Joó, Réka Timi Lánya, Kira Koczó, Vivien Kiss, Gloria Bodor, Thompson Becky, Yvette Czéh. Egyre több nevet kell felsorolnom, de ezt egyáltalán nem bánom. :) Hatalmas köszönet érte és nagy ölelés érte! :) 
Jó olvasást! 
Bay.

ROSE GRAHAM

Payne-nel elég nyugodt az élet. Nem fölényeskedik, mindig normális hangnemben beszél velem és még csak le sem ribancozott vagy kurvázott eddig.
Brandon időközben, mintha elfelejtette volna ígéretét, békén hagyott, de engem ez nem tántorított el tervem megvalósításában, csak a megfelelő időpontot várom. Nem hagyom, hogy Brandon vagy más szarházi megfenyegessen és megfélemlítsen.
Nagyi ma ment haza, előbb, mint arra számítottam és ez zavart is. Egyik nap még vacsorázni ment Brandon-nel a nagybátyámhoz, másnap pedig már egy Scott nevű férfi is a házamban élt, akit nagyi és Brandon hoztak a nagybátyámtól. Mint utóbb kiderült Scott lett nagyi új testőre. Scott körülbelül harminc éves, elvált, két lányát pedig kéthetente láthatja. Nagyi nem csinált belőle problémát, ő ugyanis imádta a gyerekeket, így tehát természetes volt, hogy ott lehetnek majd a lányok a házában.
Styles-ot azóta, hogy itt volt a cuccaiért, nem láttam. Nem jött ide és nem is keresett. Egy kicsit örültem, hogy napok óta nem láttam, de egy részem hiányolta őt. Megmagyarázhatatlan dolog ez.
Brandon nem tudom, milyen úton-módon maradt az én házamban, de itt maradt. Eddig még egyszer sem maradtam vele kettesben. Általában, ha Payne ment valahová én is vele mentem, így nem aggódtam, hogy Brandon bármit is akar velem csinálni.
Kikapcsoltam a tv-t és a mögöttem járkáló Payne-re figyeltem.

- Hova megyünk? - kérdeztem, amikor Payne már a kabátját vette fel. Olyan gyorsan teremtem mellette, hogy magam is megijedtem, nem, hogy ő.
- Öhm... Most csak én megyek, Sophia-val találkozom. - nézett rám. Ezen a napon nem szokott menni a lányhoz. - De estére, mire a klubban kell lenned, itt leszek. - mosolyodott el. Én valahogy nem tudtam viszonozni a gesztusát.
- Nem holnapután kéne menned hozzá? Nem mintha gond lenne, csak úgy emlékszem, azt mondtad. - kérdeztem gyorsan.
- De úgy volt, csak holnap elutazik két hétre valamelyik rokonához és így most találkozunk. - magyarázta el a változás okát. Bólintottam, hogy megértettem, de mielőtt elment volna, még megszólalt. - Ha bármi gond lenne, hívj fel! De itt lesz Brandon is. - mondta nyugtatólag. Hát attól félek én is. - De most rohanok, egy-két óra és itt vagyok. - nyitotta ki az ajtót és már ott sem volt.

Remek, most jött el az én időm! Felkaptam a kocsi kulcsomat és már siettem is a garázsba. Egy centi választott el az autótól, amikor eszembe jutott a jogosítványom, ami fent pihent a szobámban, a táskámban. Nagyot sóhajtottam és visszaindultam. Brandon valószínűleg alszik, így nem kell mitől tartanom. Halkan lépdeltem a szobám felé és teljesen megnyugodtam, amikor nem hallottam más zajforrást, csak magamat. A táskámból kikotortam a pénztárcámat és már mentem is az ajtó felé. Kitártam, és majdnem felsikítottam, amikor Brandon-nel találtam szembe magam.

- Hova-hova ilyen sietve? - támaszkodott az ajtófélfának. Nagyot nyeltem, legszívesebben becsaptam volna az ajtót, de Brandon bizonyára megakadályozta volna.
- El akartam menni, venni valami kaját. - gondolkoztam gyorsan. Brandon elvigyorodott és lépett felém egy lépést.
- Rosie, Rosie, Rosie. Tele a hűtő kajával. - emlékeztetett, hogy nagyi minden finomsággal megtöltötte.
- De én gyrost akartam venni. - rántottam meg a vállam. Brandon még egy lépést tett felém, mire én hátráltam.
- Baromira utálom, ha hülyének néznek és ki akarnak játszani. - morogta és becsapta maga mögött a szobám ajtaját. Rémülten néztem rá. - Azt hittem, már sosem hagynak egyedül. - közelített felém, de amíg csak tudtam, tartottam a távolságot tőle.
- Brandon, bármi is fordult meg a fejedben, inkább... - kezdtem magyarázásba, csak hogy húzzam az időt és Payne végre visszaérjen.
- Fogd be a szádat. Nagyon jól tudod mit akarok. - szorította meg a karomat. - Ha esetleg ellenkeznél vagy megfordulna a fejedben, hogy menekülsz, meg vannak a módszereim, hogy befogjam a szád. - vette elő a pisztolyát és úgy támaszkodott meg mellettem a falnál. Félve néztem rá. Teljesen a falhoz szorított testével. - Ha jót akarsz magadnak, tégy a kedvemre. - mosolyodott el.
- Mégis hogy magyarázod majd meg, ha ez kiderül? - kérdeztem meg, újabb időhúzás. Hiába voltam megijedve ettől a baromtól itt előttem, most reálisan kellett gondolkoznom, vagyis húzzam az időt a lehető legtovább.
- Sehogy, mert nem fog kiderülni. Ha mégis eljárna a szád, teszek róla, hogy egy életre megjegyezd a nevem. - nyomta nekem csípőjét. Grimaszolva próbáltam szabadulni, ami nem sikerült. - Tudom, hogy csak az időt húzod, de a butaságod miatt, kimarad az előjáték. - suttogta a fülembe. A hideg rázott az undortól, amit iránta éreztem. - Most pedig működjön velem együtt és hidd el, nem lesz olyan vészes, sőt. - harapta meg a nyakamon a bőrömet nem is gyengén. Feljajdultam tőle, amit Brandon nagyon is élvezett.

Egy hirtelen mozdulattal vette le rólam a pulcsimat, amit félre is dobott. Egy trikóban és leggingsben álltam előtte. Türelmetlenül nyúlt a nadrágomba és markolt a fenekembe. Hiába lökdöstem, ő, mint egy kőszikla, úgy állt előttem. Felmérgesítettem, mert a legváratlanabb pillanatban lelökött az ágyra és lerángatta rólam a nadrágomat. Csapkodtam közben a karját és rugdaltam is, de mit sem ért, legalábbis ő nem foglalkozott velem. Nem érdekelte, hogy én nem akarom, többszörös erő fölényben volt.

- Fejezd ezt be! - szorította le a combjaimat, miután már nem fedte azokat semmi.
- Csak felhúzol és az a csepp kedvességem is eltűnik, ami még maradt. - szorított meg még jobban. Úgy éreztem, mintha eltörte volna a combcsontomat, de ez bizonyára nem történt meg, csak lezsibbadtam.

Brandon felgyűrte a pólómat a hasamon, egészen a mellemig. A világ egyik legkiszolgáltatottabb helyzetében voltam. Ott feküdtem félmeztelenül egy olyan ember előtt, akitől majd' elhányom magam.
Brandon levette a pólóját és az enyém mellé dobta. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, felültem és határozottan meglöktem Brandon-t, magam sem hittem, hogy ekkora erő van bennem, megtántorodott, én pedig az ajtó felé siettem. Az elképzeléseim, hogy kiszabadulok innen, egy pillanat alatt foszlottak szerte, amikor egy erős kar fonódott körém és rántott vissza.

- Az ilyen meggondolatlan húzásaid miatt nem leszek egy szemernyit sem kedves és egy cseppet sem óvatos veled. - szinte úgy dobott vissza az ágyra. Farzsebéből előhúzott valamit, majd egy kattanást hallottam. - Még egyszer hasonlót csinálsz, ezzel itt nyomot fogok hagyni rajtad is. - nyomta a hasamhoz a kést. A tüdőmbe akadt a levegő, ahogy a penge hozzáért a bőrömhöz. A ruhám recsegésére lettem figyelmes. Brandon darabokra vágta rajtam a trikót.
- Brandon, kérlek, fejezd ezt be! Esküszöm, nem szólok róla senkinek. - könyörögtem, amikor a melltartómat és két darabbá tette.
- Így se-úgy se fogsz szólni. - állt meg egy pillanatra a mozgásban. - Amikor először láttalak, talán egy éve, már akkor is meg akartalak szerezni magamnak, csak akkor volt barátnőm. - gondolkozott a múlton. Nem különösebben érdekelt, de legalább addig sem akart megerőszakolni. Kezeimet a melleim elé tettem és meg sem szólaltam. - És talán az is jó pont lett volna, ha mondjuk a bárpultnál látlak meg és nem a színpadon táncolni, mint a többi lotyó. - sóhajtott fel, mintha tényleg bánná. - De most nem leszek kíméletes, úgy foglak megdugni, ahogy már számtalanszor kellett volna. - vágta szét a bugyimat is. Teljesen meztelenül feküdtem előtte, ő pedig kaján vigyorral nézte végig többször a testem. Undorodtam tőle.
- Mégis mit ártottam neked? - csúszott ki a számon. Brandon rám nézett, amíg az övét csatolta ki.
- Te végül is semmit, a nagybátyád viszont annál többet. Amber a barátnőm volt, de a nagybátyád elcsábította, majd kurvává tette. Te csak a bosszúm alanya vagy. - szinte kiabált, olyan dühös lett. Szóval a nagybátyám miatt kerülten ebbe a helyzetbe?
- Attól, hogy engem megerőszakolsz, nem érsz el semmit. A nagybátyám nagyívben tesz arra, hogy mi történik velem. - rugdaltam felé, amikor már letolt gatyával közelített felém. Felmutatta a kést, én pedig azonnal megálltam a mozgolódásban.
- Tévedsz. Fontos vagy neki, ha csak azért is, hogy jó kapcsolatokat építsen ki általad, de fontos vagy neki. - mászott fölém. Az összezárt lábaimat szétfeszítette. Egy könnycsepp szaladt végig az arcomon, ahogy egyre közelebb éreztem magamhoz.

Úgy gondoltam, többet is tehettem volna ellene, jobban kellett volna igyekeznem megszabadulnom innen.
A gondolataimat égő érzés szakította félbe. Brandon teljesen belém nyomult és egyáltalán nem volt kellemes. Szúrt, égett és fájt a testem, ahogy gyors mozdulatokkal mozgott bennem. Úgy éreztem szétszakad a testem tőle. Minél előbb a végét szerettem volna ennek az egésznek. Imádkoztam, minél előbb jussak túl ezen, bár a hitemet elvesztettem már. Tudtam, hiábavaló a várakozásom, hogy valaki pillanatokon belül betöri az ajtót és megment innen. A hősöm, messze volt tőlem és fogalma sem volt arról, mi történik velem. Igen, Styles nem volt itt, hogy megakadályozza ezt az egészet.
Brandon lassan mozgatta csípőjét, így még nagyobb fájdalmat okozva nekem. Tudta jól, hogy mit érzek és annál inkább is lassan mozgott. Alkarjaimat szorította, miközben ki-be mozgott bennem. Száját a mellemre nyomta és minden óvatosság nélkül szívta meg a bőrömet. Fájt minden, amit tett velem. Szívta és harapta a bőrömet, több helyen megjelölve azzal engem.
Imáim azonban hosszú idő után meghallgattattak és egy hangosat nyögve elment Brandon. Kihúzódott belőlem és a fürdőbe ment.
Sajgott minden porcikám és úgy éreztem meg sem bírok mozdulni, amikor Brandon újra felettem termett. Összerándultam, féltem, újra meg akarja velem tenni, amit az előbb.

- Nem is voltál olyan rossz. - tűrte el a hajamat a fülemtől. - Még látjuk egymást. - harapta meg a fülemet majd teljesen felöltözött és otthagyott engem az ágyon teljesen megalázva.

Hosszú percekig feküdtem az ágyban mozdulatlanul. Képtelen voltam felkelni. Égtem belül a fájdalomtól.
Nem tudom mennyi idő után vettem erőt magamon és mentem a fürdőbe. A zuhany alá álltam és igyekeztem lemosni magamról a mocskot, amit Brandon okozott. Megszégyenített, megalázott, kihasznált és tárgyként használt. A könnyeim patakokban folytak, ahogy eszembe jutott, mit tett velem. Még mindig éreztem a fájdalmat a testemben, nem is kellett rá gondolnom.
A víz folyt, lemosta a testem, eltüntette a vért, ami a testemből folyt, egy valamit azonban képtelen volt eltüntetni, a szégyen érzetét.

HARRY STYLES

Már napok óta Mr. Graham mellett vagyok. Be kell vallanom, hiányzik Ro. Bár Liam lelkére kötöttem, hogy nagyon figyeljen oda a lányra. Eddig sem voltam nyugodt Brandon miatt, de most, hogy láttam a zúzódásokat Ro karján, még inkább ideges vagyok miatta. Abban biztos lehet az a kis pöcs, ha egy haja szála is meggörbül Rose-nak, teszek róla, hogy egy életre megbánja, hogy ide tolta a képét.

- Styles, megyünk a klubba! - suhant el előttem Mr. Graham. Alig tudtam utolérni. - Ma kiválasztom az új kedvencemet. - mondta büszkén. Sosem szerettem ezt a fölényes dumát a nőkkel szemben. Engem anyukám úgy tanított, tisztelni kell nőket, mert hol is lennének a férfiak és az emberiség nélkülük.

Egy bő fél órával nyitás előtt értünk a klubba. Még csak a készülődés zajlott nyitásra. Mr. Graham felment az irodájába. Én már bőszen Ro-t kerestem. Tudtam, hogy ma már itt kell lennie, de sehol sem találtam. Bosszantott, hogy még itt is kerül. Napok óta nem találkoztunk, és képes itt is elbújni előlem. Az iroda előtt támaszkodtam a korláton és nézelődtem körbe a helyiségen. Azon kívül, hogy az egyik táncos próbált velem szemezni nem láttam semmi érdekeset. Vagyis nem láttam sehol Ro-t. Épp lementem volna, amikor a telefonom kezdett rezegni a zsebemben. Nagy nehezen előrángattam a készüléket és úgy éreztem, azonnal átbukok a korláton, amikor megláttam Liam nevét a kijelzőn.

- Mi történt? - kérdeztem azonnal. Tudtam, hogy baj van.
- Nem tudom. Gyere ide! Rose bezárkózott a fürdőbe, a ruhái szét vannak tépve és fogalmam sincs... - magyarázott volna tovább. Már rohantam is le a lépcsőn.
- Öt perc és ott vagyok. - szinte kiabáltam a telefonba. Kiesett a mobil a kezemből, amikor nekiszaladtam valakinek.
- Hé! Hova sietsz? - kérdezte Lou, miközben lehajolt a telefonért, amit hátra hagytam.
- Ro! Liam hívott és... Mennem kell, vigyázz Mr. Graham-re. - kiabáltam a kocsim felé futva.

Szinte a gázt nyomtam végig, amíg elértem Ro házához. Úgy rontottam be a házba és szaladtam az emeletre, mintha egy ajtó sem állt volna az utamba. Liam, Ro fürdőszoba ajtajában állt és beszélt.

- Mi történt, Liam? - álltam meg vele szemben.
- Fogalmam sincs. Sophia-nál voltam és mire haza értem, ez várt. - mutatott körbe. A szobában Ro ruhái darabokban hevertek, az ágynemű összehemperegve, a földön pedig egy óvszer csomagolását is megtaláltam.
- Kurvára megmondtam, hogy figyelj rá! Ez itt a munkád, ez az első! Te meg az első adandó alkalommal mész a farkad után, mert a csajod, aki mellesleg félredug, elutazik két hétre, ahol valószínűleg megint megcsal! - üvöltöttem Liam képébe. Liam nagyokat pislogott, de egy percre sem sajnáltam. - Mondtam, hogy vigyázni kell Brandon-nel! Mellesleg, hol van az a fasz? - indultam kifelé, de Liam hangja megállított.
- Nincs itt. Az volt az első, hogy megnéztem. Eltűnt, minden holmijával együtt. - lassan fordultam meg. Hogy mi van? Nem léphetett csak úgy le! - Rose-t kéne... Megnézni. - mutatott az ajtóra. - Bezárkózott. - mondta Liam, de engem hidegen hagyott, mintha ott sem lett volna, betörtem.
- Hé, Ro. - guggoltam le a lány elé, miután elzártam a csapot. Ro a térdeit felhúzva és átölelve ült a zuhanyzóban. - Itt vagyok. - fogtam egy törölközőt, hogy be tudjam bugyolálni. Nehezen felállítottam és gondosan több törölközőbe becsomagoltam.
- Nem voltál itt! - ütötte a mellkasomat. - És nem is jöttél! - csapkodott még mindig, de nem tettem ellene semmit. Hagytam, hogy addig üssön, ameddig csak akar. - Fájt... - mondta fojtott hangon és még egyszer megütött. - Fáj. - suttogta. Nem ütött meg többször, hanem halkan pityeregni kezdett.
- Sajnálom Ro! - öleltem át. Nem érdekelt, hogy vizes a haja vagy a bőre és a ruháim átáznak tőle. Ez volt a legkisebb gondom most. - Ha tudtam volna... Nem hagytalak volna itt. - suttogtam a fülébe, ahol fog nyomokat találtam. Mégis mekkora egy állat ez a Brandon?
- De itt hagytál! - nézett fel rám. Szemei vörösek voltak a sírástól. El sem tudom képzelni, min kellett keresztül mennie ennek a törékeny lánynak.
- Tudom. - bólintottam. - Öltözzünk fel, aztán feküdj le pihenni. - oldalaztam ki vele a szobába, ahol aztán félve nézett az ágyára. Liam az ablaknál állt és kifelé bámult.
- Lemegyek főzök teát. - hagyott magunkra. Szégyellte magát, amiért az ő felügyelete alatt történt ez meg.

Az egyik törölközőt elvettem Ro-tól és áttöröltem vele a testét. Haját kicsit megdörzsöltem, nem akartam meghúzni neki. Nyakáról óvatosan itattam fel a vízcseppeket, tekintettel a durva szívás és harapásnyomokra. Karjain lassan húztam végig a fehér anyagot, nehogy a karjain lévő zúzódások fájjanak neki. Leguggolva elé, lábait kezdtem egyre feljebb törölgetni. Combján ujjnyomokat fedeztem fel. Mennyire kellett Brandon-nek megszorítania, hogy ilyen nyomot hagyjon? Egy bizonyos határig mentem csak, nem akartam, hogy ennél is rosszabb legyen.
Kivettem a fiókjából egy francia bugyit és újra leguggoltam elé. Lassan egyik, majd másik lábát bújtatta bele. A lehető legóvatosabban igazítottam meg rajta. Újra a szekrényhez mentem, ahonnan most egy pólót vettem elő. Feje után kezeit dugta bele. Ahogy az anyag leért testén lefejtettem róla a törölközőket.

- Nadrág? - kérdeztem, mire csak bólintott egyet. Ro nem szólt egy szót sem, amíg belebújt a nadrágba. - Nyugodtan feküdj le! - mosolyogtam rá. Ro félve méregette az ágyát, ami még mindig ugyanúgy össze volt kuszálva. - Aludj az én szobámban! - nyitottam ki az ajtót. Bólintott és már indult is lefelé. A konyhába mentem Liam-hez. A pultnak támaszkodott és elbambulva nézett. Haragudtam rá, hogy ez megtörténhetett. És még Brandon sincs meg. Rám kapta a tekintetét.
- Figyelj Harry, nagyon sajnálom. Nem kellett volna itt hagynom egyedül. - sóhajtott fel. Sokra megyek a sajnálatával.
- Mit sem ér a sajnálatod. Azt a lányt ott a szobámban megerőszakolták. Fel tudod fogni, ez mit jelent? - fújtattam idegesen. Nem akartam még egyszer hallani a sajnálkozását. - Ha helyre akarod hozni, megtalálod nekem Brandon-t. - néztem rá. - Ebben te vagy a legjobb. - ha valakit meg kellett találni, Liam-et kellett hívni, és pár óra múlva már a kezeink között is volt a személy. Magára hagytam, hogy neki tudjon állni dolgozni. Egy bögre teával mentem a szobámba Ro-hoz. Kopogás nélkül nyitottam be, mire Ro összerezzent. - Csak... Hoztam neked teát. - tartottam felé a bögrét. Ro megrázta a fejét. - Ro, kérlek, mondj valamit. - ültem le az ágy szélére. Ro könnyes szemekkel nézett rám. - Akár mit, csak hadd halljam a hangod. - mosolyodtam el, de Ro nem viszonozta. Szörnyű volt így látni.
- Egyedül szeretnék lenni. - mondta rekedtes hangon. Hangja megremegett kissé.
- Már pedig én nem foglak itt hagyni. - dobtam le a fotelre a kabátomat. Már a cipőmből bújtam ki, amikor Ro megszólalt.
- Kétszer már megtetted, úgy, hogy nem kértem. Akkor most az egyszer, amikor kérem, miért nem tudod? - mondta dühösen. Igaza volt, pontosan ezért nem fogom harmadszor is magára hagyni.
- Szükséged van rám. - feküdtem le mellé. Ro magához ölelte a takarót és összekuporodott nekem háttal. Felsóhajtottam. Borzasztó volt, hogy így kizár engem. Csak feküdtem és hallgattam, ahogy Ro és én felváltva lélegzünk. Kezeim a fejem alatt pihentek, amikor Ro mozgolódni kezdett mellettem.
- Miért nem voltál itt? Miért hagytál megint el? - hüppögött. Felkaptam a fejem. Felé fordultam, de Ro még mindig háttal volt nekem.
- Ismertük már Brandon-t, tudtuk, hogy ki ő. Azt hittük, a nagybátyád a kiszemeltje. - magyaráztam meg. - A nagybátyád ragaszkodott hozzá, hogy én védjem őt, amíg el nem kapjuk Brandon-t.
- Miatta történt minden. - motyogta. Szerettem volna átölelni, de féltem, meg fog ijedni. - Styles, én nem akarom ezt. Nem akarom többet átélni ezt! - sírta el magát. Mögé csúsztam és átöleltem őt. Nem ijedt meg, talán már várta, hogy megtegyem ezt a lépést.
- Soha többet nem is kell. Most már mindig itt leszek és vigyázok rád. - pusziltam meg a halántékát.

A kezemet magához ölelte és úgy hunyta le szemeit. Ro halkan szuszogott a karjaimban már talán órák óta is, de nem bántam. Ennek az egésznek nem szabadott volna megtörténnie.
Néztem az elgyötört arcát ennek a lánynak, a rebegő pilláit és az járt csak a fejemben, hogy ha Brandon a kezeim közé kerül, kicsinálom. Szépen lassan.
Egyetlenegy cél lebegett a szemem előtt, még pedig Brandon és a bosszúm.

CSOPORT: https://www.facebook.com/groups/882011401880878/

KÖVETKEZŐ FEJEZET

08. fejezet - Soha többé nem akarom, hogy te legyél a testőröm!

Sziasztok! 

Rengeteg köszönni valóm van, aminek nagyon örülök. Annyira jól esik ez a sok komi, lájk, belépés a CSOPORTba, oldalmegjelenítések, feliratkozást, üzenetek, pipák. :) Nagyon hálás vagyok Patsy McCloud, Yvette Czéh, Marianna Kaczor, Vivien Kiss, Melitta Tamara Mészáros, Tokaji Emese, Alexandra Anasztázia Illés, Sára Varga, Kira Koczó, Bodza Joó, Nóra Polányi, Niki Nikoletta Molnár. Köszönöm, köszönöm, köszönöm! :) Jaj, és még így a végére Patsy McCloud jobbulást kívánok Neked! Remélem, hamar jól leszel. :)

A részről annyit mondanék csak, hogy szerintem, ennek a történetnek, ez lett a leggyengébb fejezete. Ezt sajnálom, jobbra számítottam magamtól, de most csak ennyi telt tőlem. 

Véleményeket várom. :) 

Jó olvasást! 

Bay.

ROSE GRAHAM

Szorosan a fürdőszobaajtóban álltam meg és figyeltem a srácot, aki az ágyamon ült. Barna haja még mindig jól be volt állítva, arcán mosoly játszott. Már csak az a kérdés, mit akar tőlem Brandon? Nem szólalt meg, lassan felkelt és felém lépdelt.

- Ha így folytatjátok, Styles is arra a sorsra fog jutni, mint Malik. - állt meg előttem. A mosolya, ha lehetséges, még szélesebb lett, mint eddig volt.
- Mit tudsz te minderről? - szorítottam a törölközőt magamon. Brandon összefonta karjait maga előtt.
- Ó, drágám. Többet, mint hinnéd. A nagybátyád alkalmaz engem is, minden piszkos üzletéről tudok. Ebből kifolyólag, azt is tudom, hogy te is ott riszálod a csinos kis feneked a klubban. - mondta öntelten. Jól tudtam, egy adu van a kezében.
- Nem vagyok a drágád! - mondtam mérgesen. Brandon csak elnevette magát.
- Ha nem akarod, hogy kiderüljön a kis titkod, és odajuttatni Styles-ot, ahova Malik-ot is, akkor sokkal több is leszel a számomra, drágám. - húzta végig hüvelykujját a számon. Mégis mire akar célozni?
- Mit akarsz tőlem Brandon? - szűrtem a fogaim között. Brandon kicsit távolabb lépett tőlem.
- Igazából néhány jó szót a nagybátyádnál, hogy ne a nagyanyádat kelljen őriznem. Irtó unalmas tud lenni. - grimaszolt. Megforgattam a szemeimet. Milyen legyen egy nagymama?!
- Jó, meglesz. - bólintottam. - Most kimennél, szeretnék felöltözni. - néztem az ajtóra. Brandon megrázta a fejét.
- Még nem végeztem. - emelte fel a mutatóujját. - Szeretném kipróbálni azt, ami már két testőrödnek is bejött. - húzta végig ujját a csupasz vállamon. Hogy mi van?
- Brandon, ezt felejtsd el! - morogtam. Brandon felnevetett, amitől a hideg futkosott a hátamon.
- Vagy megteszed, amit mondok neked vagy eljár a szám. - rántotta meg unottan a vállát. Na szép! Még ő unja a dolgot.
- Jó, de nem most! - fordultam felé. Brandon büszkén elvigyorodott.
- Remek, hogy meg tudtunk egyezni. - ment az ajtó felé. - Holnap találkozunk. - hagyott magamra. Mélyeket sóhajtottam, hogy ne ájuljak el. Mibe kevertem Styles-ot és magamat is?!

Előrángattam tiszta ruhákat és azonnal magamra is kapkodtam őket. A törölközőt lustán bedobtam a fürdőszobába és már ott sem voltam a szobámban. Lefelé vettem az irányt és meg sem álltam Styles szobájáig. Bekopogtam, de semmi. Mit is vártam késő este? Lenyomtam a kilincset és csendesen léptem be az ajtón. Halkan mentem Styles ágya mellé, ahol ő már békésen aludt. Leültem mellé és csak figyeltem, ahogy teljesen kiterülve fekszik és békésen szuszog.

- Sajnálom. - simítottam végig arcán. Haját kicsit odébb tűrtem, hogy ne csiklandozza, bár nem úgy tűnt, mint akit túlzottan zavar. Megigazítottam hátán a takarót, mire mocorogni kezdett.
- Ro! Valami baj van? - pattantak ki szemei. Megráztam a fejemet. Ő nem tudhat meg semmit! - Gyere! - húzott maga mellé. - Álmodj szépeket! - csókolta meg a nyakam. Libabőrös lettem, ahogy ajkai hozzám értek.

Egy idő után szembe fordultam vele. Styles hamar visszaaludt, ezért addig bámulhattam, amíg jól esett. Amit egész reggelig ki is használtam. Törtem a fejemet és egy nem mindennapi tervvel rukkoltam elő. Csak most kell jól kevernem azokat a bizonyos lapokat.

***

Reggel korán másztam ki Styles mellől az ágyból, pedig még órákig képes lettem volna nézni őt, miközben alszik. Ahogy lassan fújja ki a levegőt, ahogy megremegnek a szempillái, vagy egyszerűen csak az arcát bámulni. A komoly és tekintélyparancsoló vonásai most ellazultak és sokkal inkább emlékeztetett egy kisfiúra. Megsimítottam az arcát és kiléptem a szobából.

- Hűha! Tudhat valamit ez a Styles gyerek. - szólalt meg Brandon a nappaliból. Azonnal oda fordultam. - De ne aggódj, utánam eszedbe sem fog jutni. - kelt fel a kanapéról és felém indult. Azonnal hátráltam egy lépést, de az ajtófélfának ütköztem.
- Fogd be Brandon. Fogalmad sincs semmiről. - szinte vicsorogtam rá, de ő csak jót mulatott rajtam.
- Dehogynem. Ott táncolsz a klubban, kivételeznek veled, de attól még ugyanolyan kurva vagy, mint a többi lány ott. - köpte a szavakat felém. Összeszedtem minden erőmet és úgy vágtam pofon, hogy a kezem is belesajgott. - Ezt tanította neked Styles? - simított végig arcán mosolyogva. - Rossz embert húzol fel! - kapta el csuklómat és úgy megszorította, hogy biztos voltam benne, hogy nyoma marad.
- Engedj el! Ez fáj! - suttogtam, hogy Styles-t még véletlenül se keltsem fel.
- Szokj hozzá! Ettől gyengédebb nem leszek. Ribancokkal nem szokásom óvatoskodni. - suttogta a számba. Brandon mérges volt, nem is kicsit. Szerencsémre nem csókolt meg, csak enyhén meglökött és elsétált mellettem.

Igazság szerint nem akartam a szobámba menni, mivel az túl közel volt Brandon-höz, ezért lent maradtam és, hogy elfoglaljam magam, palacsintát kezdtem sütni.
Már egy hadseregnek is elegendő palacsintát sütöttem, amikor egy kéz csúszott pólóm alá. Azonnal összerándultam, amikor hátamhoz nyomódott a teste.

- Azonnal vedd le... - kezdtem bele a lehető legkeményebben, ahogy tőlem telt, de ekkor aranyos kuncogás hallatszott a nyakamnál.
- Hidd el, megtenném, de nem tudom, mit szólna a nagyid, ha fél pucéran járkálnál körülötte. - szívta meg kissé a nyakam és eltávolodott tőlem, így pólóm visszacsúszott a hasamra.
- Én... Nem... - köhécseltem. - Szóval, én nem úgy gondoltam. - magyarázkodtam. Styles fürkészte az arcomat, majd elvigyorodott.
- Hát persze, hogy nem. - bólogatott egy szexi mosollyal a képén. Biztos voltam benne, hogy arra gondolt, még pár csók és ledobom én magamtól is a ruháimat. - Mióta vagy fent? - nézett körbe, ahol csak a csillárról nem lógott palacsinta.
- Nem tudom pontosan. - rántottam meg a vállam. Zavarom leplezése érdekében összeszedtem mindenféle palacsintába valót és az asztalra tettem őket.
- Nem fogok Brandon-nel egy asztalhoz leülni. - jelentette ki Styles. Én se szívesen teszem, ezt elhiheti. - Valami nem stimmel vele. - gondolkozott hangosan. Nekem mondja?! Már én is tudom.
- Micsoda finom illatok. - jelent meg az emlegetett. Styles velem ellentétben nem erőltetett magára mosolyt. - Mióta vagy fent, hogy ennyi palacsintát sütöttél? - kedveskedett Brandon. Mondjuk mióta félek a saját szobámba felmenni miattad, te barom? Elvett mellőlem néhány palacsintát és egy tányért, amit Styles árgus szemekkel követett végig. Leült az asztalhoz és enni kezdett. Ha tudtam volna melyiket fogod megenni, biztos ízesítettem volna neked valami mérgező finomsággal, fafej.
- Egy ideje. - nyögtem fel. - Nagyi még nem ébredt fel? - kérdeztem, de csak egy vállrándítást kaptam válaszul, ezért felmentem, hogy megnézzem. Nagyi épp akkor nyitotta ki szobája ajtaját, amikor felértem a lépcső tetejére. - Jó reggelt! - vidultam fel. Szerettem a nagyimat, így nem volt nehéz megjátszanom, hogy örülök neki.
- Jó reggelt Kislányom. - mosolygott rám. Azonnal lefelé indultunk.

Miután mindenki evett és megdicsérte a reggelit, amiből bőségesen maradt, nem történt semmi érdemleges. Próbáltam minden egyes pillanatban Styles közelében lenni. Épp hogy csak pisilni nem kísértem el. Egy idő után már furcsán nézett rám, hogy mégis mi az Isten van velem, hogy a nyakában lógok. Amikor épp számon kért volna Styles, felhívott a nagybátyám. Még sosem örültem ennyire a hívásának. Bármikor, akár órákat is elcsevegnék a nagybátyámmal csak ne kelljen Styles veséig hatoló tekintetével szemeznem.

***

Hogy mi volt az oka, hogy a nagybátyám hívott? Meghívott magához ebédelni. Na jó, ez nem teljesen igaz, mert Styles-ot rendelte magához, de ugye, ahogy én nem mehetek Styles nélkül sehova, úgy ő se nélkülem. Így most itt vagyok a nagybátyámnál.

- Hol vannak az embereid? - kérdeztem a nagybátyám, aki kifelé mutatott az irodából.
- Miért keresed őket? - kérdezte Styles. Mintha kicserélték volna. Teljesen ellenségesen viselkedett velem. Tudtam én, hogy az öltöny teszi.
- Hoztam nekik is palacsintát. - rántottam meg a vállam és már félig kint is voltam a tágas helyiségből.
- Szóval mit tudott meg róla? - kérdezte a nagybátyám, de nem hallgatóztam, biztos valamelyik ügyfeléről van szó.
- Hahó! - mentem be a konyhába, ahol csak egy szőke hajkoronát és kék szempárt találtam.
- Szia! A nagybátyád az irodában van. - nyelte le a falatot Horan.
- Tudom. Onnan jövök. - bólintottam. - Ezt nektek hoztam. - tettem le a tálat, amin rengeteg palacsinta volt. Horan szemei felcsillantak. De hát most is eszik. - Csak melegíteni kell és... - kezdtem magyarázni, de Horan-t hidegen hagyta a dolog. Feltépte a fóliát és már tömte is magába. - Vagy akár így is megeheted.
- Ez isteni. - mondta teli szájjal Horan és pacsira nyújtotta a kezét, de mivel tiszta maszat volt, inkább visszakoztam tőle.
- Niall, nyeld le a falatot és mosd meg a kezed. - szólt rá valaki mögülem.
- De még eszek. - morogta és nagyot harapott a finomságból.
- Köszönjük. Valószínűleg Niall fogja megenni az egészet, de mindannyian köszönjük. - mondta Payne. Ő mindig kedves volt és egy igazi úriember. Azt sem tudom, mit keres egy olyan helyen, mint a klub.
- Igazán nincs mit. - legyintettem. Mindketten elmosolyodtak és már épp ott hagytam volna őket, de akkor Tomlinson rontott be a helyiségbe.
- Rosie, Liam gyertek az irodába. - fogta meg az ajtót. Na már megint mit tettem?
- Mi történt Lou? - kérdezte Payne. Na, erre én is nagyon kíváncsi vagyok.
- Nem tudom, én csak meglettem bízva, hogy kerítselek elő titeket. - rántotta meg a vállát. Gyorsan elhallgatott, mielőtt két koppintás után kinyitotta volna az iroda ajtaját.
- Úgy döntöttünk, hogy Styles-ot leváltja Payne. - jelentette ki a nagybátyám. Értetlenül néztem körbe az arcokon. Styles megmagyarázhatatlanul nézett a szemeimbe. Megint átadott másnak és én még őt akartam megvédeni.
- Mikor kell odaköltöznöm? - kérdezte Payne. Senki arcáról nem tudtam leolvasni semmit és ez borzasztóan zavart.
- Most. Már te fogod visszavinni Rose-t. Styles pedig mellettem lesz. - jelentette ki a nagybátyám. Mindenki bólogatott, egyedül én nem. Válaszokat akartam, még pedig Styles-tól!
- Öhm... - nézett rám Payne. Tudtam, hogy egyeztetni szeretné a továbbiakat. De azt hiszem, arra még bőven lesz időnk.
- Nyugodtan pakolj össze és ha kész vagy, indulhatunk. - erőltettem mosolyt az arcomra. Payne bólintott és már ott is hagyott minket.

A nagybátyámmal szemben foglaltam helyet és vártam. Styles többször pillantott rám kérlelően, hogy menjünk ki, de makacskodtam és nem mentem sehova. Szerencsémre Payne hamar összeszedte a cuccait, legalább is a legfontosabbakat és már indultunk is vissza a házamba.

***

Este a nappaliban ültem és csak bámultam magam elé. A telefonomon játszottam, de az sem kötött le túlságosan. Sokáig csak gondolkoztam Styles-on és a kialakult helyzeten. Miért hagyott itt megint? Ennyire nem lehetek elviselhetetlen. Vagy mégis? Annyira furcsa ez a helyzet. Nagyon jól tudom, hogy nincs köztünk semmi a testi vonzalmon kívül, de akkor is nagyon bánt a dolog. Talán magamra haragszom leginkább, hogy hagytam magam neki, nem is egyszer. Nem lett volna szabad lefeküdnöm vele! Ez egy nagy hiba volt.

- Mi a helyzet Rose? - ült le mellém Brandon. Nagyi a konyhában volt és vacsorát készített.
- Hagyj békén! - morogtam és arrébb csúsztam a kanapé másik végébe.
- Csak szerettem volna elújságolni, hogy jövő héttől a klubban fogok dolgozni. - mászott közelebb hozzám.
- Remek. Akkor rohadj meg kérlek, ott ahol vagy. - álltam fel mellőle, de Brandon elkapta a karomat.
- Jaj mi történt, hiányzik Styles? Ne aggódj, majd én enyhítem a hiányát. - húzta undorító vigyorra a száját.
- Megkaptad, amit akartál. Miért nem tudsz leszállni rólam? - rántottam meg a karomat.
- Mondtam, mihelyt kipróbálhatlak téged, békén hagylak. - nevetgélt, de nem sokáig, mert valaki megzavarta. Az ajtó felé néztem, ahol Styles állt.
- Ro, beszélhetnénk? - nézett rám Styles. Mérgesen fordultam felé. Mégis mit akar még megbeszélni?
- Éppen nem érek rá. - morogtam és már sokkal bátrabban hagytam ott Brandon-t. Styles-ra rá sem néztem, amikor elmentem mellette. Felmentem a szobámba, ahol teljesen biztonságban éreztem magam, talán azért is, mert Payne is az emeleten aludt.
- Ro! Bemehetek? - kopogott az ajtómon Styles. Miért nem tud békén hagyni? Ő csak a testőröm volt, egyáltalán nem tartozik nekem magyarázattal.
- Nem. - jelentettem ki. Leültem az ágyamra és hirtelen minden érdekes lett számomra. Talán azért, mert az ajtó kinyílt és Styles lépett be rajta.
- Már pedig meg fogsz hallgatni. - morogta. Most határozottan nem bírtam a makacs természetét.
- Nem érdekel Styles. Te már egyáltalán, egy szemernyit sem tartozol nekem magyarázattal. Már Payne a testőröm. És ő is marad. - mondtam szigorúan. - Először nagyon is érdekelt, hogy miért passzoltál le már megint másnak, de már egy cseppet sem. - jelentettem ki. Styles az ablaknál állt és meg sem mozdult.
- Nem jó kedvemben csináltam, ezt elhiheted. - fordult felém. Olyan őszintének tűnt, ahogy rám nézett.
- Nem érdekel Styles! Hagyj engem békén! Örülhetsz, neked is megvoltam, dicsekedhetsz a haverjaidnak vele! - másztam át az ágy másik felére és azonnal a fürdőszobába mentem. De mielőtt még bezárhattam volna az ajtót, Styles lába megakadályozott benne.
- Sosem dicsekednék vele senkinek! Az a mi dolgunk, hogy mit teszünk! - állt meg előttem. Közvetlenül előttem. - Azért feküdtem le veled, mert nem bírok ellenállni neked. - suttogta az ajkaimra. Hittem a szavainak, de megacéloztam az érzelmeimet. Velem többet nem játszik így senki!
- Na ne viccelj! - nevettem fel gúnyosan és eltoltam magamtól. Styles dühösen nézett rám.
- Ro, nem mondhatom el, hogy miért Liam-nek kell vigyáznia rád. Hidd el, ha tehetném megtenném. - sóhajtott fel. Tudta, hogy ez bánt igazán, ezért is terelte errefelé a beszélgetést.
- Ne becézgess engem! - húztam össze a szemöldökeimet. Amikor így szólít, azt érzem tényleg jelentett számára valamit, hogy a testőröm volt. - Nem kell elmondanod! Már rengetegszer megtetted! Szerinted én egy elviselhetetlen, elkényeztetett, hisztis ribanc vagyok. Nem kell még egyszer elmondanod, köszönöm. Jól megjegyeztem elsőre is! - nyeltem nagyokat, hogy ki ne buggyanjanak a könnyeim. - Ne aggódj magamat sem értem, hogy miért bújtam veled ágyba! - vágtam a fejéhez. Haragudni akartam rá és azt akartam, hogy ő is haragudjon rám.
- Figyelj Ro, már elmondtam, hogy azokat nem gondoltam komolyan. Azok csak úgy kicsúsztak a számon. - támaszkodott neki az ajtónak. Szemeit lehunyta egy pillanatra. - Tudod, azért bújtál velem ágyba, mert ugyanannyira vágytál rám, mint én rád. - lépdelt egyre közelebb. - Ez mi, Ro? - pillantott a karomra. Egyszerűen megrántottam a vállamat. A csuklómon lilás foltban mutatkozott meg, hogy Brandon milyen erős volt velem szemben. - Nem emlékszem rá, hogy lefogtalak volna. Vagy, ha mégis, akkor sem ilyen durván. - megpróbálta megfogni és megnézni közelebbről, de nem hagytam neki.
- Semmi közöd hozzá! - tettem a hátam mögé a kezeimet. - Menj, mert a nagybátyám már biztos vár. - biccentettem az ajtó felé. Styles bosszúsan fújtatott.
- Ha nekem nem is, de legalább Liam-nek szólj, ha valami gond van. - adta utasításba. Majdnem felnevettem. Jókor kezd el aggódni.
- Naná! Mint az óvodában, azonnal szaladok az óvóbácsihoz. - jegyeztem meg gúnyosan. Styles egyre dühösebb lett.
- Kérlek, vedd komolyan a dolgot. - fújtatott. Persze, hogyne! - Beszélek Liam-mel is. Mihelyt tehetem, visszajövök melléd. - nyitotta ki az ajtót. Nem tehettem mást, mint a fejéhez vágni egy újabb sértést.
- Soha többé nem akarom, hogy te legyél a testőröm! - fájtak a kiejtett szavaim, mert nem gondoltam komolyan, de ha ő megtört engem, én is meg fogom őt. Styles szóra sem méltatta a megjegyzésemet csak kiment, egyedül hagyva engem.

Elfordítottam a kulcsot a zárban, itt legalább magam lehetek. Nem kell tartanom Brandon-től.
Alig telhetett el egy óra, amikor kopogtak az ajtón. Legnagyobb szerencsémre Payne volt az. Rá kellett jönnöm, hogy abszolút jó fej. Elmondta, hogy mikor milyen programjai vannak. Mint például edzés vagy a barátnőjével találkozás. Bólogattam, különösképp nem is zavart a dolog, amíg rá nem jöttem, rengeteg időt leszek így kettesben Brandon-nel.
Csak kettesben!

CSOPORT: https://www.facebook.com/groups/882011401880878/

KÖVETKEZŐ FEJEZET

07. fejezet - Te meg bunkó vagy és utállak. (+18)

Sziasztok! 

Először is szeretném megköszönni a komikat, lájkokat, hozzászólásokat, CSOPORTba való belépéseket, üzeneteket, pipákat és minden mást, amivel egy kicsit is támogattatok. :) Szóval köszönöm Emese Tokaji, Réka Lovas, Sára Varga, Melitta Tamara Mészáros, Hajnali Harmat, Bodza Joó, Kira Koczó, Niki Nikoletta Molnár, Yvette Czéh, Noémi Tóth, Marianna Kaczor, Vivien Kiss. Nagyon hálás vagyok Nektek! :)

A részhez nem fűzök semmit. :) Alkossatok Ti véleményt és osszátok meg velem. :) 

Jó olvasást! :) 

Bay.

ROSE GRAHAM

A nagybátyám látogatásának természetesen hátsószándéka volt. Persze nem is vártam mást. Teljesen nyugodtan közölte velem, hogy jövő héten érkezik a nagyi és nekem kell vele foglalkoznom, mert ő nem ér rá. Gondolom, valami kis illegális meló.
Szóval a nagyi egy hét múlva érkezik és két hétig nálam fog lakni. Amikor a nagybátyám ráér, majd felhív és meglátogatjuk őt. Azt majdnem elfelejtettem, nagyi semmit sem tud arról, hogy a nagybátyámnak milyen üzletei vannak. A kedves nagyim azt hiszi, hogy a fiacskájának egy cége van és ő a főnök. Ha kedvesek akarunk lenni, akkor azt mondjuk, félig igaza van. Végül is ez most teljesen mindegy, a lényeg, hogy érkezik a nagyim és nekem nem kell táncolnom, mert a nagyi úgy tudja, hogy egy ruhaüzletben vagyok kisegítő. Igen, szegény nagyi annyi tévhitben él, de mindez csak is az ő érdekében.
Persze, csak miatta szabadságot fogok kivenni. És még egyszer megemlíteném, nem kell táncolnom, amíg nagyi itt van! Talán marasztalni is fogom még egy hétre.

***

Styles igazán unalmas figura, ha hivatalos ügyben kell eljárnia. A reptéren vártuk nagyit, de sehol sem láttam.
Végül a megbeszélt időpont után negyed órával felbukkant az én nagyim. Semmit sem változott tavaly óta. De mit is vártam? Csak egy év telt el.

- Ott van! - szaladtam a nagyim felé. Rögtön az öreglány nyakába ugrottam, akit teljesen váratlanul ért a támadásom. - Nagyi! - ölelgetem. Nagyi mindig kedves volt velem, szerettem őt.
- Rosie! - vidult a nagyim is, akár csak én.
- Nálam fogsz lakni. Jack bácsi nem ér rá, fontos tárgyalásai lesznek. Sajnos utazgatni fog ide-oda, ezért nem mehetsz hozzá. - magyarázkodtam, amikor eltávolodtam tőle. Styles szúrósan nézett rám, biztos nem tetszett neki, hogy elszaladtam mellőle.
- Mindig csak az a munka. - csóválta a fejét nagyi. - Harry, fiacskám! - került ki nagyi és a testőrömet vette célba. Ja igen, azt nem említettem, hogy Styles és nagyi nagyon összebarátkoztak. Nagyi szinte unokájának fogadta a srácot.
- Igen, itt van ő is. - mondtam unottan. Egy huszonöt év körüli fiú állt meg mellettem. - Már elnézést! - néztem rá, amikor kezdtem úgy érezni, hogy a magánszférámba lépett.
- Brandon vagyok, a nagyid testőre. - mosolyodott el irányomba. Jól végig mértem. Meg mertem volna esküdni, hogy tavaly még nem ő volt.
- Rose. - nyújtottam felé kezem. Férfiasan kezet ráztunk, majd Styles tolakodott közénk.
- Mehetünk. - jelentette ki. Felkapta az egyik bőröndöt és kifelé indult, felvéve nagyi tempóját.
- Ő Styles, az én testőröm. - világosítottam fel Brandon-t, amikor furcsállva nézte a goromba srácot. Styles-ot egyáltalán nem érdekelte az idegen neve.

Szerencsénk volt, hogy a bejárathoz közel parkoltunk le. Styles bepakolta a bőröndöket a csomagtartóba, majd illedelmesen kinyitotta nekünk az autó ajtaját. A kis álszent, ezt máskor nem csinálja. Miután becsapta utánunk az ajtót, Brandon felé fordult.

- Neked nem fogom kinyitni az ajtót. - kerülte meg az autót. Brandon csak elmosolyodott. Remek heteknek nézünk elébe!

***

Mivel nagyi úgy gondolta, otthon ebédeltünk. Ráadásul nem hagyta, hogy rendeljek valamit, inkább ő főzött. Azt megjegyezném, hogy nagyi baromira jól főzött, és ha mindig ragaszkodik ahhoz, hogy ő készítsen ételt, akkor komoly súlyfeleslegekkel nézünk szembe.

- Rosie drágám, olyan sovány vagy, még szerencse, hogy jöttem. - kevergette a lábasban az ételt. Próbáltam elslisszolni mellette a nappaliba, mert igazából semmi kedvem nem volt most a konyhában tartózkodni.
- Nagyi, pont ideális a testsúlyom. - motyorásztam, de nagyi meghallotta. Hozzáteszem, nagyi hiába idős, mindenféle időskori problémától mentes. Nem hall nagyot, a szemei, mint a sasé, a memóriája rendben, tud futni, és irtó nagy tekintélye van még a nagybátyám szemében is neki. Szóval ő az én saját szuper nagyim!
- Harry, szerinted is így van? - kérdezte nagyi Harry-től, aki mögöttem állt meg a konyhaajtóban. Ő miért is indult el a nappali felé? Ha azt hiszi, azt fogjuk nézni a tv-ben, amit ő akar, nagyon téved.
- Ha nehezebb lenne, nem tudná... - felé kaptam a tekintetemet és azonnal a hasába könyököltem, csak olyan baráti jelleggel, hogy fogja be és tartsa a száját.
- Valami baj van? - nézett ránk nagyi, amikor Styles-nak elakadt a lélegzete az ütésemtől.
- Semmi. - rázta a fejét Styles. - Szerintem, Rose girhes. - vigyorodott el irányomba, amikor nagyi visszafordult az ebéd felé. Csúnyán néztem Styles-ra.
- Te meg bunkó vagy és utállak. - húztam fel az egyik szemöldökömet. Styles megrántotta a vállát.
- Ezt már mondtad és emlékezz csak vissza, mi lett a vége. - suttogta a fülembe. - Ha jól emlékszem, mindketten kifejezetten élveztük a dolgot. - vigyorodott el újra. Nem tudom, mivel lehet letörölni a vigyorát.
- Tévedsz. Részemről legalább is. - paskoltam meg az arcát és kibújtam előle. Mindketten tudtuk, hogy hazudok, de muszáj volt visszavágnom. A tv-ben nem volt semmi érdekes mégis rá voltam tapadva. Styles ott körözött körülöttem. Egyáltalán nem értettem, hogy miért. Talán ennyire megbántottam?
- Kész az ebéd. - szólt nagyi. Azonnal kikapcsoltam a tv-t és siettem a segítségére. Felkaptam a konyhában a leveses tálat és az asztalra tettem. - Szólok Brandon-nek, biztos elaludt. - ment az emeletre nagyi. Mivel csak az emeleten volt szabad szoba, így ott szállásoltam el őket. Kihúzva a fiókot, hogy elővegyek belőle evőeszközöket, két kéz támaszkodott meg mellettem, így teljesen nekem feszült egy test.
- Valóban úgy gondolod tévedtem, amikor azt mondtam, élvezted? - súgta a fülembe Styles. Csípőjét előre billentette, így ágyéka találkozott a fenekemmel.
- Abszolút. - bólintottam kihívóan. Styles makacs volt, hallani akarta tőlem, hogy hazudtam.
- Én valahogy nem úgy éreztem. - puszilta meg a nyakamat. - Amikor megremegtél, amikor ziháltál, amikor nyögtél. - puszilta minden egyes kijelentésénél a nyakamat. - Még mindig úgy gondolod, hogy tévedek. - fogta fogai közé a fülcimpámat. Megborzongtam tőle, ezzel leleplezve magam előtte. - Hallani szeretném a szádból. - búgta a fülembe. Egyik keze már elvándorolt a pólóm alatt. Ujjai végig futottak a hasamon és pimaszul a farmerom szélét feszegették.
- Már helyre tetted a lelkiismeretedet? - léptem el előle, amikor hangokat hallottunk az emelet felől és Styles elvette a kezét mellőlem. Tudtam, nem tud dűlőre jutni, hogy mit csináljon. Maradjon csak a testőröm vagy esetleg több. Gyorsan letettem az evőeszközöket a tányérok mellé és leültem a helyemre.
- Ebéd után elmehetnénk sétálni. - mondta nagyi. Bólintottam, bár nem fűztem hozzá túl sok reményt, hogy miután mindent megeszek, képes leszek akár csak felkelni is a székről. - Harry, te nem eszel velünk? - nézett nagyi a testőrömre. Styles megrázta a fejét.
- Köszönöm, de nem. Ha indulni szeretnének, szóljanak. - indult a szobája felé Styles, de azonnal megtorpant, amikor Brandon utána szólt.
- Nem muszáj jönnöd. Egyedül is elkísérhetem őket. Nyugodtan aludj, olyan nyúzottnak tűnsz. - mondta Brandon. Hát ez hülye. Komolyan azt akarja, hogy Styles behúzzon neki egyet?
- Rose-nak én vagyok a testőre, nélkülem nem mehet sehova, ezt ő is nagyon jól tudja. - sóhajtott Styles, mintha csak unná, hogy megint el kell mondania. - Arról, hogy neked fellőtték a pizsit délben és nem bírsz ébren maradni, holott az lenne a dolgod, én még képes vagyok nyitva tartani a szemem. - jelentette ki komoran. Tisztára célzás jellege volt a dolognak.
- Jól van na, hűtsd le magad! Csak gondoltam most lazíthatnál, hogy itt vagyok. - csak nem fogta be Brandon. Miért akarja felhúzni Styles-ot? Nekem elhiheti, nem mókás a srác, ha ideges.
- Szerintem együnk, mielőtt kihűl az ennivaló. - előzte meg Styles-ot nagyi, mielőtt még valami nagyon "szépet" vághatott volna Brandon fejéhez.
- Szerintem is. - bólogattam és gyorsan mertem nagyi után a levesből. Rögtön tovább löktem a merőkanalat Brandon-nek, aki követte a példánkat és merített. Ez a srác az estét sem fogja megérni, ha Styles-szal kekeckedik.

***

A séta mondanom sem kell, feszülten telt, mivel Styles és Brandon folyamatosan piszkálták egymást, beszóltak a másiknak. Úgy éreztem magam, mintha kisgyerekeket vittem volna ki az utcára. Határozottan én felügyeltem rájuk és nem fordítva.
Örültem, amikor délután haza értünk és felmehettem a szobámba, kizárva a hormonoktól túlfűtött férfiakat. Nagyi is hasonlóan tett, mint én. A szobáinkba zárkóztunk a fiúk elől. Milyen érdekesen is hangzik. A laptopom társaságát élveztem órákon át. Leírtam, ami a fejemben volt.
Hét óra körül letusoltam, utána egy bő inget és egy leggingset magamra kapva indultam a konyha felé, annak reményében, hogy nagyi készített valami finomságot vacsorára. Nem csalódtam, amikor kitártam a hűtőt, az pedig roskadásig volt különféle ételekkel.

- Jó, hogy jössz! Brandon és én elmegyünk Jack-hez. Felhívta Harry-t, hogy mehetünk. - mosolygott nagyi. Gondolom, akkor ott vacsorázik. - Nagyon aggódott, amiért nem ért el telefonon. - mondta megrovóan nekem nagyi.
- Biztosan lemerült a telefonom. - gondolkoztam. - Add át neki, hogy sajnálom és többet nem fordul elő. - magyarázkodtam, mint egy tíz éves. Emlékszem, órákkal ezelőtt kapcsoltam ki a telefonomat.
- Neked nincs kedved velünk jönni? - vette fel a kabátját nagyi.
- Hát... - néztem Styles-ra, aki kicsit megrázta a fejét. Épp csak észrevehető volt és persze csak én láttam. - Inkább nem. Hagyom, hogy ti beszélgessetek. Régen láttátok egymást. - mosolyogtam bájosan.

Styles égető pillantását éreztem hátamon, amikor kísértem kifelé nagyit és Brandon-t. Ahogy becsuktam utánuk az ajtót, egy kéz nyúlt el mellettem és fordította el a kulcsot a zárban. Lassan fordultam felé. Miért is maradtam? Miért nem mentem nagyival? Miért, miért? Hát mert ez az átkozott szexi srác úgy vonz magához, mint a mágnes. A fejem mellett támaszkodott meg és csak nézett rám. Csak néztünk egymás szemében, nem tudtam mit kiolvasni azokból a zöld íriszekből. Vártam, hogy hozzám érjen, de nem tette meg. Meg sem mozdult.

- Egy boszorkány vagy, remélem, tudod. - motyogta közel az arcomhoz. - Hetek óta nem bírlak kiverni a fejemből. Tudom, hogy nem lenne szabad, de nem érdekel. Akarlak. Akarlak téged. - suttogott, mégis a hangja erős volt.

Pólója alá nyúltam és még közelebb húztam magamhoz. Egy csepp gyengédség nem volt a csókomban, amit ajkaira nyomtam. Styles nekem nyomta a csípőjét és belemosolygott a csókunkba. Felgyűrtem rajta a fekete pólóját és gyorsan le is húztam róla. Mellkasával és a bőrén lévő tetoválásokkal szemeztem, ő pedig türelmesen várt, amíg befejeztem. A kezemet fogva húzott maga után a szobájába. Ugyanúgy, mint pár perce a bejárati ajtónál, most is az ajtóhoz voltam szorítva. Az ingem gombjait egy mozdulattal pattintotta szét. Kicsit félrelökte az anyagot melleimről, majd elmosolyodott. Belemarkolt a fenekembe, kirázott a hideg, ahogy bőrünk összeért. Felkapott, lábaimat a dereka köré csavartam és nem habozott, ajkait egyik mellemre tapasztotta. Nyelve őrült játékot járt a bőrömön, hangos sóhajok törtek fel torkomból. Nem hiszem el, hogy ennyivel az őrületbe kerget. Belemarkoltam a hajába és meghúztam tincseit a mámorító érzéstől. Éreztem, hogy mosolyog, ahogy egyre feljebb siklott bőrömön. Mohón szívta meg nyakamon a bőrömet, mire vonaglani kezdtem közte és az ajtó között.

- Mikor jönnek vissza? - kérdezte két csók között, amit a nyakamra mért.
- Egy-két óra múlva. - nyögtem ki kábultan. Nagyon remélem, hogy jó sokáig vacsoráznak.
- Remek. - vigyorodott el. Nekem mondja? Erősebben fogott magához és elindult az ágya felé. Leült az ágyra, ölében velem. - Tetszik ez az ing rajtad, de most már szabaduljunk meg tőle. - tolta le karjaimról a kék, kockás anyagot a vállaimról. Kezeim hátra feszültek, ahogy karjaimról húzta te. Teljesen meglepett, amikor mellkasomat puszilgatta közben.

Ahogy földet ért az ing, közelebb csúsztam hozzá. Belenyögött nyakamba, amikor nekinyomódtam a férfiasságához. Lenyúlva közénk, csatoltam ki az övét és egy percet sem várva, gomboltam ki a nadrágját. Lemásztam róla, hogy levehessem a nadrágját, de Styles mosolyogva fordított a helyzetünkön. Lehúzta nadrágomat a bugyimmal együtt, türelmetlen volt, ahogy én is. Felültem és gyorsan én is lerángattam róla szűk nadrágját.

- Tudod, nagyon bosszant, hogy azt mondtad, nem élvezted a legutóbb. - támaszkodott meg mellettem. - Még mindig így gondolod? - feküdt szinte rám. Minden részünk összenyomódott, szinte felgyulladt a testünk. Megráztam a fejem.
- Styles nagyon jól tudod, hogy füllentettem. - pusziltam meg az állkapcsát. Nyújtózkodott kicsit, matatott közöttünk, és újra nekem feszült.

Egyik kezével még mindig mellettem támaszkodott, másikkal miután behelyezkedett lábaim közé, a csípőmet markolta meg. Egyre inkább szívtam a nyakát, de amikor lassan belém csúszott, elváltak az ajkaim. Lassan mozgott, majd' megőrültem már ettől a tempótól. Ahogy lecsúsztak kezeim a csípőjére és megállítottam a mozgásban, ledöbbent. Beleavatkoztam a játékában. Kezeimet vállára vezettem, lábaimat szorosan kulcsoltam derekára és körkörösen kezdtem mozgatni a csípőmet. Styles markolászta a párnát. Nyakát puszilgattam, most ő nyögdécselt bágyadtan, ahogy legutóbb én.

- Ne szórakozz velem. - morogta a fülembe. Erőteljesen billentette meg csípőjét, hangos nyögés tört ki torkomból. Styles büszkén vigyorgott. Az ágytámlát markolta, és úgy hajszolt minket. Hangosan nyögtünk, nem tudtuk visszafogni hangunkat, de ahogy Styles észrevette, hogy közel járok és valószínűleg ő is, lelassított. Elvigyorodott, amikor elégedetlenül néztem rá. Azért kicsit rájátszottam, mert tény, teljesen mindegy milyen tempóba mozgott bennem, mindenhogy élveztem.
- Ne szórakozz velem, Styles. - nyögtem a nevét a fülébe. Styles mint aki elvesztette eszét, úgy kezdett mozogni bennem. Ellene nyomtam magam, amitől még erősebben ért össze testünk.

Épült az érzés bennem és ezt jeleztem is Styles-nak, akinek már több karmolás nyom borította testét. Hangosan felnyögött, de nem hagyta abba a mozgást és nekem ennyi pontosan elég is volt.
Styles rám borult, én pedig nyakába fúrtam arcom. A légzésünk szapora volt, amit nem is csodálok. Styles lassan húzódott ki belőlem, de ugyanabban a pózban maradtunk.

- Imádom, hogy megjelölsz. - nézett a karjára. - Azt is imádom, hogy én megjelöllek téged. Csak én. - simított végig a nyakamon és a mellemen. Most vettem csak észre, hogy több helyen is van rajtam lilás folt Styles miatt.

Nyomtam egy puszit a nyakára, mire ő mosolygott és felkelt. A fürdőbe ment és ahogy hallottam zuhanyozni kezdett. Belegondolva, Styles-nak sokkal kényelmesebb ágya volt, mint nekem. Forgolódtam még egy kicsit, amikor a szívem majd' megállt a csengő miatt. Jesszusom, nagyiék haza értek.
Magamra kaptam a ruháimat és siettem ajtót nyitni, hogy ne legyen nagyon feltűnő, hogy sokára nyitok ajtót. Mielőtt még megtettem volna, felkaptam Styles pólóját a földről és a hátam mögé rejtettem. Hajamat a nyakamhoz igazítottam, hogy ne látszódjon Styles elkalandozott szája nyoma.

- Na végre kislányom, már azt hittem, ki sem nyitod nekünk az ajtót. - mondta nagyi kicsit felháborodva. - Mi történt veled? Tiszta víz vagy. - méregetett nagyi. Nagyon gyorsan pörgött az agyam, hogy kitaláljak valamit.
- Styles-szal edzettem. Tudod, ilyen önvédelmi fogások. - magyaráztam, de aztán hamar befogtam a szám, nehogy túl feltűnő legyen. Styles éppen akkor jött elő a szobájából.
- Na, milyen volt? - kérdezte pimaszul Brandon. Styles összehúzta a szemöldökeit.
- Mi a tökömről beszélsz? - nézett rá Styles hasonlóan gorombán, mint, ahogy egész nap tette.
- Nagyi kérdezte, hogy miért vagyok ilyen lestrapált és mondtam neki, hogy edzettünk. - magyaráztam Styles-nak. Értetlenül nézett rám. Vedd már a lapot Styles!
- Ja igen. Béna volt. - legyintett Styles. Tátott szájjal bámultam. - Csak vicceltem. Rose nagyon jó, szóval tartsd magad távol tőle! - morogta, majd eltűnt a konyhában. Nem tudom mit hisz, de valószínűleg félreérti Brandon-t. Brandon nem akar tőlem semmit. A srác csak lazán megrántotta a vállát. Styles pólóját könnyedén tudtam elrejteni, mondjuk ebben nagy szerepe volt annak, hogy mindenki a konyhába ment. Majd holnap visszaadom neki, ha nem lát meg senki.

***

Felszaladtam az emeletre a szobámba, ahol azonnal a fürdőszobát vettem célba. A zuhany alatt áztattam magam. Egész végig Styles volt az eszembe. Minden mozdulata az elmémbe vésődött és nem is akarom kiverni azokat onnan. Nem érdekel, hogy ő a testőröm, minden egyes alkalmat meg fogok ragadni, hogy együtt lehessünk. Ezt nem fogom hagyni, hogy tönkretegyék, mint a Malik-kal való kapcsolatommal tették, még akkor is, ha Styles-szal egyáltalán nem vagyunk kapcsolatban.
Elzártam a vizet és magam köré tekertem egy törölközőt. Nyugodtan sétáltam ki a szobámba, de azonnal megtorpantam, ahogy megláttam egy alakot az ágyamon ülni.

CSOPORT: https://www.facebook.com/groups/882011401880878/

KÖVETKEZŐ FEJEZET