08. fejezet - Nem kezdhetnénk tiszta lappal?

LOUIS TOMLINSON

Három hét telt el azóta, hogy Lore elutazott nyaralni. Azóta pedig másról sem olvasok és hallok, mint hogy Lore és Zayn mit csináltak együtt. Hol voltak. Milyen aranyosak együtt. És hasonlók. Az idegességemnek az is lehet az oka, hogy Briana még nem csinált tesztet, de még orvoshoz sem ment el, mondván, ha nem jön meg neki, akkor megy orvoshoz. Ki látott még ilyet?
Liam átugrott hozzánk, csak úgy, mert olyan kedve volt. Mióta fogy az időnk a visszatérésig, megint sok időt töltünk együtt, aminek örülök.

-          Freddie még alszik, de nem sokára felébred. - mosolyodtam el, visszaemlékezve, mennyire oda van Liam-ért Freddie. - Harry-vel és Niall-el mi a helyzet? - kérdeztem. Már napok óta össze vannak nőve. És nem tudom, miért.

-          Elmentek valahova. - rántotta meg a vállát Liam.

-          Mégis hova? Valami közös munkájuk van? - érdeklődtem, mintha Liam-nek mindenről tudnia kéne.

-          Fogalmam sincs. - rázta meg a fejét. - Amikor hívtam Niall-t, alig hallottam, mit mond olyan hangzavar volt körülötte, aztán letette a telefont. - világosított fel Liam. Több, mint gyanús.

-          App! - sikított fel mögöttem Freddie. Azonnal felé fordultam, már azt hittem, egyedül van. Hál Istennek Briana tartotta a karjaiban.

-          Ne haragudjatok, hogy zavarunk, de Freddie első szava az apukája volt ébredés után. - mentegetőzött Briana. Megráztuk a fejünket, hogy semmi gond.

-          Nézd csak fiam, ki van még itt. - vettem el Briana-tól Freddie-t. Freddie arcát a nyakamhoz nyomta és zavartan pislogott Liam-re néha.

-          Szia! - integetett neki Liam, mire felcsillantak a kisfiam szemei.

-          Li! - visított Freddie. Na, ennyit appról. Már nem is vagyok érdekes.

-          Csinálok neki enni. - hagyott minket magunkra Bri. Freddie átmászott Liam-hez és bámulta őt a hatalmas kék szemeivel.

-          Apád már nem is érdekel? - kérdeztem durcásan. Liam és Freddie rám nézett, majd a fiam dobott nekem egy puszit. Kellett nekem megtanítani ezt neki.

Amikor Bri behozta Freddie uzsonnáját és oda adta nekem, a fiam már ejtette is Liam-et és az ölembe vackolta magát. Briana valamilyen pürét készített Freddie-nek, ami köztudott, hogy nem tartozott a kedvencei közé. Olyan lendülettel köpte kifelé, fújta szanaszét, hogy alig volt időm Liam felé tartani, hogy őt terítse be. Liam fintorogva törölgette az arcát, mire Briana adott neki egy konyharuhát. Miután kinevettem magam és Freddie-nek adtam gyümölcsöt ahelyett a borzalom helyett, amit az anyukája adott neki, leültünk a tv elé. A fiam nem engedte, hogy Liam elmenjen. Úgy elkámpicsorodott, amikor Liam felállt, hogy haza menjen, hogy a barátom inkább visszaült a kanapéra.

-          Azt hiszem, elmegyek Lorelai-hoz edzeni. - szólalt meg hirtelen Briana. Hogy mit csinál és kivel?

-          Hogy mondtad? - néztem rá csodálkozva.

-          A szülés után felszaladt rám néhány kiló, le kéne dolgozni. - magyarázta meg Bri. - Hallottan Lorelai-ról, hogy nagyon jó edző.

-          Most volt neki egy sérülése. - szólt közbe Liam, miközben Freddie-t emelte fel, mintha repülne a fiam.

-          Igen, de hétfőtől újra tart edzéseket. Már meggyógyult. - bólintott Bri. Milyen jól értesült.

-          Ha gondolod, hétfőn elviszlek hozzá. – ajánlottam fel. Már kitaláltam, hogy nem fogom hagyni, hogy Lore lerázzon. Ha csak egy kaland erejéig is, de megszerzem.

-          Jól van. Köszönöm. – mosolyodott el Briana.

A tv hangjára kaptuk fel a fejünket Liam-mel, mivel éppen Harry-t és Niall-t mutatta a képernyő, ahogy Lore-t kísérték ki a repülőtérről. Vagyis Niall kísérte ki, Harry a kocsinál várta őket. A pofám leszakad. Mióta vannak ők ennyire jóban? Na, nem baj Lore, kitalálok én valamit hétfőre.

***

Freddie lelkesen bámészkodott a gyerekülésben. Már úton voltunk Lore-hoz Briana-val. Kíváncsi leszek, mit szól, ha meglát engem. Elég csúnyán váltunk el egymástól legutóbb.
Leparkoltam a terem elé és azonnal siettem is a fiamhoz, hogy kivegyem őt az ülésből, amíg Bri a táskáját vette elő. Nem beszélt még Lore-ral, hogy elvállalja-e az edzését, de nagy reményekkel indult ma el ide.
Harry és Niall nem szóltak semmit arról, hogy miért is mentek ki Lore elé a reptérre.

-          App! – nézte Freddie a hatalmas cégért az ajtó felett. Eltátotta a száját és meredt az ezüstös betűkre.

-          Freddie-nek is tetszik. – mosolygott Briana. Hogyne tetszene, csillog és nagy. – Szerinted, Lore rá fog érni? – kérdezte. Nehogy, már most torpanjon meg.

-          Menjünk be és megtudjuk. – nyitottam ki fél kézzel az ajtót. Briana talán félt kicsit ettől az egésztől. Bár szerintem szépen visszanyerte az alakját. Nem is tudom, hogy képzelte, hogy olyan lesz a teste, mint volt szülés előtt.

-          App! – nyomta Freddie az arcát a nyakamhoz, amikor valaki épp ledobta a súlyzót. Amilyen ámulattal figyelte a terem tábláját, most olyan félősen nézte a hatalmasabbnál hatalmasabb embereket, akik itt edzettek.

-          Semmi baj! Nem kell félned. – simogattam meg a hátát a fiamnak. – Nézd csak, vannak itt halak. – guggoltam le a pult elé, amibe be volt építve egy akvárium. Freddie leült a lábamra és kis kezeit az üvegre tapasztotta és úgy nézte a kis élőlényeket.

-          Szia! Miben segíthetek? – kérdezte a számomra már ismerős hang Briana-t. Ezek szerint, most bukkant fel Lore.

-          Szia! Szeretnék veled edzeni, már ha van rám időd. Megértem, ha most nincs, hallottam, hogy nagyon elfoglalt vagy. – mondta szégyenlősen Briana. Meg is lepett, hogy így viselkedik.

-          Úgy tudok edzést tartani neked, ha csoportban dolgozol. Van egy tízfős csoportom, amibe még simán beférsz, ha neked az úgy jó. – mondta kedvesen Lore. Vagy nem ismerte fel Briana-t, vagy csak jól külön tudja választani a munkáját az életétől. Mert, ha tudná, hogy Bri-nek tőlem van egy gyereke, lehet nem vállalná el.

-          Öhm. Rendben. – bólintott rá Briana. Ezt a pillanatot választottam arra, hogy végre felálljak és ezáltal megmutassam, én is itt vagyok.

-          Szia! – mosolyogtam Lore-ra, aki kicsit meglepődött. Freddie, mintha a maga kis világában lett volna úgy nézett Lore-ra. Nem csodálom, mondjuk, hogy lenyűgözte.

-          Szia! – morogta Lore. Szóval így állunk. Senkinek nem kell tudnia, hogy lekevert nekem egy akkora pofont, hogy még mindig belesajdul az arcom, ha csak rágondolok. – Nos, töltsd ki ezt a papírt, a többit pedig megbeszéljük utána. – nyújtott át egy papírt Lore Bri-nek. Freddie azonnal kapott az alkalmon és megragadta a tollat és nem szándékozta elengedni. – Odaadod nekem a tollat? Kapsz helyette egy filcet, amivel jól össze tudod cirkálni apukádat. – emelt fel egy sárga szövegkiemelőt. Freddie felnézett rám, majd ledobta a tollat és magához vette a filcet. Felállt a pultra és azonnal az arcom felé közelített vele.

-          App! – sikított fel Freddie, aki egy hosszú csíkot húzott a nyakamon végig, amíg csak hagyta a pólóm.

-          Ha nem haragszotok ebédelnék. – megráztuk a fejünket. Felőlem aztán svédasztalos ebédet is tarthat. Jól kitolt velem, azzal, hogy Freddie kezébe filcet adott. Kinyitotta a kis dobozát és azonnal finom gyümölcs illat kúszott az orromba.

-          App? – fordult Lore felé Freddie a cumiját ledobva a pultra. Biztos ő is megéhezett már. Lore elmosolyodott.

-          Kérsz? – tartott felé valamilyen zöldséget. Freddie elfordította a fejét és látszólag fel volt háborodva, amiért bármiféle zöldséget meg akarnak etetni vele.

-          Ami zöld színű, nem eszi meg. – magyaráztam meg, amikor értetlenül nézett ránk. Briana el volt foglalva azzal, hogy gyöngybetűkkel írjon, ő most egyáltalán nem figyelt.

-          De gondolom, a dinnyét szereted. – emelte fel a kanállal Lore, amikor előhalászta a doboz aljára a finomságot. Freddie szemei felcsillantak. Kitátotta a száját és türelmesen várta a falatot, amit Lore rögtön adott is neki. Ennyit arról, hogy Lore sosem fogja megismerni a fiamat. Még, hogy megismerni, már most jóban vannak.

-          A levét is nyeld le. – nevettem fel, amikor folyt le az állán, ezzel kikenve magát teljesen. – Ne haragudj! – mondtam komolyan bűnbánóan, amikor a pultra csöpögött le a piros folyadék.

-          Semmi baj, majd letöröljük, igaz? – mosolygott Lore. Mint, akit kicseréltek, olyan boldogság csillogott a szemében. – Csak le ne ess! – mondta, amikor Freddie lecsúszott, pontosan Lore-ral szembe. Ezzel rálépve egy csomó papírra. – Menő a cipőd. Még nem használod? – kérdezte, mintha Freddie tudna válaszolni. Felnézett rám, mire megráztam a fejemet.

-          Egyedül még nem. – mondtam. Amúgy már járt, de amióta rájött, hogy négykézláb is ugyanúgy eljut, ahova szeretne, már nem érdekelte a járás.

-          Kész van. – szólalt meg Briana. Lore elvette tőle, átfutotta, közben pedig Fredie-re is figyelt, hogy tényleg ne törje össze magát egy esetleges légi mutatvánnyal.

-          Rendben. Akkor elküldöm majd, mikor lesznek edzések. – mosolygott Lore. – Esetleg körül szeretnétek nézni? – kérdezte inkább Briana-tól, mint tőlem. Bri pedig bólintott. – Gyere Freddie! Megmutatjuk anyukádnak a termet. – mosolygott a fiamra Lore. De aztán, mintha észbe kapott volna. – Szabad? – kérdezte félve. Már Freddie hóna alatt volt a keze, hogy a karjaiba veszi, de az utolsó pillanatban megtorpant.

-          Persze. – bólintottam. Lore felkapta a fiamat és töviről-hegyire elmondott mindent. Melyik gép mire való, mi hol van és Briana minden kérdésére válaszolt, miközben a fiammal is foglalkozott. Freddie cseppet sem zavartatta magát, amikor megmarkolta Lore mellét. Mit nem adnék, ha a fiam helyében lehetnék. Már most tudja, mi a jó.

-          Köszönjük a körbevezetést és hogy csatlakozhatok hozzátok. – mosolygott Briana, amikor mindent megtudtunk.

-          Igazán nincs mit. És szeretettel várunk. – nézett fel ránk. Ezt is inkább Bri-nek szánta, mint sem nekem. – Visszaadlak apukádnak. – nyújtotta felém a fiamat. Nem tudtam eldönteni, kinek az arcára ült ki jobban a szomorúság.

-          App. – görbült le Freddie ajka és a vállamra döntötte kicsi fejét. – App. – kezdett pityeregni.

-          Majd még eljövünk meglátogatni Lore-t. – simogattam a hátát a fiamnak, de ő csak még jobban elszomorodott.

-          Bármikor jöhettek. – próbálta meggyőzni Lore is, de nem sikerült. Briana-val pedig egyenesen nem foglalkozott Freddie.

-          Majd megnyugszik. – mosolyogtam Lore-ra. Lore szomorúan nézett rá. Hát igen, Freddie mindenkihez ragaszkodott az utóbbi időben. – Majd még találkozunk. – mondtam, mintha legutóbb nem kevert volna le egy hatalmas pofont nekem a lány. Most elsődleges volt, hogy a fiam megnyugodjon és újra jó kedve legyen.

A kocsiban Freddie nem foglalkozott semmivel, csak szomorkásan ücsörgött az ülésben. Nem érdekelte a zene sem, ami halkan szólt, pedig máskor végig szokta sikítozni. A maga módján énekelt.
Ahogy haza értünk Briana-val lefeküdtünk hozzá a puha szőnyegre és próbáltunk vele játszani, de ez is sikertelen kísérletnek tűnt, arra, hogy felvidítsuk Freddie-t. Teljes letargiába esett, amiért el kellett válnia Lore-tól. Eddig ilyen még nem volt. Egy-két óráig szomorkodott, aztán újra vidám volt, most viszont úgy tűnt, már soha nem lesz jó kedve. Legalább is, amíg nem látja újra Lore-t.

-          Te ismerted Lorelai-t? – kérdezte hirtelen Briana, amikor Freddie az ölembe mászott és szomorúan nézett körbe a nappaliba.

-          Miért? – kérdeztem vissza. Időhúzásnak tökéletes.

-          Mert, amikor Freddie elszomorodott, azt mondtad Lorelai-nak, hogy Lore. Becézted. – jelentette ki. A francba! Nem figyeltem oda. Olyan természetesen jött, hogy így hívom magamban.

-          Nem, csak gondoltam, így könnyebben megtanulja Freddie a nevét. – tagadtam le a lányt. Bár fogalmam sem volt miért. Miért lenne baj, ha ismerném?

-          Értem. Már azt hittem, ismerted. Amúgy nem lenne vele semmi baj. Szóval, nem számon kértelek, csak érdekelt. – magyarázkodott Briana. Még a végén jól jövök ki a dologból.

-          Jól van. – bólintottam. – Megpróbálom elaltatni Freddie-t, hátha egy kiadós alvás után jobb kedvre derül. – mosolyodtam el. Az alvás mindig nyerő volt nála, de most még az sem ment. – Mi a baj? – néztem Freddie-re, amikor már dörzsölgette a szemeit a fáradtságtól, de még sem tudott elaludni.

-          Cuc! – mondta halkan. Briana felé nyújtottam a kezemet, hogy gyorsan adja a cumit. Már kiborította a kanapéra a pelenkázó táska tartalmát, és nemlegesen rázta a fejét.

-          Nem találom. Nincs a zsebében? – kérdezte. Gyorsan megtapogattam a zsebeit, de semmi. Ezért mondom Bri-nek, hogy csíptesse rá a felsőjére, de mindig elfelejti. – Hozok egy másikat. – szaladt fel az emeletre.

-          Nem! – rázta a fejét Freddie, de annyira, hogy alig bírtam megtartani. Persze az nem az alvós bárányos cumija volt, hanem a sima kék. Azt sem tudom, miért a bárányosat adtuk neki, amikor elindultunk. Kit érdekelne, ha a kék cumiját hagytuk volna el. De a bárányos tűnt el.

Egész estig járkáltam Freddie-vel a karomban, akit csak akkor tettem le, amikor tisztába kellett tenni. Aludni egyáltalán nem tudott, az ennivaló pedig nem érdekelte. Nyűgös volt a fáradságtól és persze szomorkodott Lore miatt.

Este kilenckor aztán végképp kiborult a bili, amikor Bri elvitte megfürdetni. Olyan hisztit levágott Freddie, hogy egyáltalán nem ismertem rá. Mindig imádott fürdeni, most pedig már csak azért sem tetszett neki.

Amíg Freddie visított a kádban gyorsan mentem ajtót nyitni és egy hatalmas meglepetés fogadott.

-          Szia! A pulton hagytátok Freddie cumiját. Nem tudom, mennyire fontos, de gondoltam elhozom. – emelte fel a bárányos cumit Lore. Elmosolyodtam, mintha csak tudta volna, hogy életbevágóan fontos.

-          El sem hiszed, mennyire fontos. Nem tud elaludni nélküle. Ez az alvós cumija. Mint hallhatod, nyűgös is lett. – maradtam csendben, hogy tisztán hallhassa Lore Freddie gyönyörű hangját. Lore elmosolyodott és odaadta nekem a cumit.

-          Jól van, csak ezért jöttem. – mondta zavartan Lore.

-          Esetleg, nem adnád neki oda te. Nagyon szomorú, amiért nem maradhatott veled. – Lore rám nézett és bólintott egyet. Újra a kezébe vette a cumit és követett engem a fürdő felé. – Freddie! Nézd kijött hozzád és mit hozott. – nyitottam be a fürdőszobába. Freddie hangja, mintha elvágták volna. Nagyra nőtt szemekkel nézett felém.

-          Szia! – integetett Lore. – Nálam hagytad a cumidat. – emelte fel a cumit, mire Freddie megnyalta a száját.

-          Életet mentettél vele. – mosolygott Bri, aki már csurom víz volt. – Mit kell ilyenkor mondani? – kérdezte Freddie-t, aki miután leöblítettük a cumit már a szájába is vette. Kivette a szájából és egy nagy puszit dobott Lore-nak. Nem vitás, az én fiam!

-          Holnap találkozunk? – kérdezte Lore Freddie-t, aztán Bri-re nézett.

-          Persze. – bólintott rá Bri. Remek! És én? A fiam az összes nő kedvence lesz a teremben, én meg közben nézzem a tv-t. Hát még mit nem!

-          Jól van. Akkor holnap. – integetett Lore Freddie-nek. Freddie pedig teljesen felvidult. Tudta, mit jelent a holnap. Egyet kell aludnia és holnap lesz.

-          Figyelj csak! Ezt az egészet, ami történt és amiket mondtam, nem beszélhetnénk meg? Nem kezdhetnénk tiszta lappal? – kérdeztem meg hirtelen Lore-t, amikor már kilépett az ajtón.

-          Nem Louis. Attól, mert a fiad és annak anyja előtt jó fej vagyok veled, még egyáltalán nem jelent semmit. Ugyanúgy nem akarok veled találkozni. Ha muszáj, akkor természetesen muszáj, de nem fogok összejárni veled. – rázta meg a fejét. A szemeim kikerekedtek. Tudtam, hogy nem bír, de hogy ekkora gyűlölet legyen benne irántam, nem hittem volna.

-          És mond csak, ki volt meg előbb Niall vagy Harry? – kérdeztem meg tőle, csak hogy megbántsam. Lore felhorkantott.

-          Mást nem is tudsz mondani, igaz? Kérdezd meg tőlük. – csóválta a fejét, majd a kocsija felé indult.

-          Mi mást mondhatnék, amikor mást nem is csinálsz, csak mutogatod magad, azon a címen, hogy személyi edző vagy!? – szóltam utána. Lore rám kapta a tekintetét. Ezzel rendesen betaláltam nála. Látszott az arcán, és egyáltalán nem voltam rá büszke. Rögtön vissza akartam szívni, amit mondtam és bocsánatot kérni, de Lore azonnal beült a kocsijába és elhajtott. Ezzel valószínűleg elértem, hogy soha az életben ne lássam újra.

Becsaptam az ajtót és mélyeket lélegezve támaszkodtam neki. Briana kijött a fürdőből Freddie-vel a karjában. A fiam boldog volt, teljesen vidám, én viszont úgy éreztem, a világ legrosszabb embere vagyok. Freddie felém nyújtotta a kezeit és hozzám bújt. Jól esett, de valahogy nem tudtam kiverni a fejemből Lore csalódott arcát. Utána akartam menni, megkeresni, hogy elnézést kérjek tőle, de ez nem volt lehetséges. A fiam velem akart aludni. Amíg Freddie békésen, szétterülve elaludt rajtam, én csak bámultam a nappali plafonját.

Jóvá kell tennem ezt az egészet Lore-ral!

CSOPORT: https://www.facebook.com/groups/882011401880878/

KÖVETKEZŐ FEJEZET