16. fejezet - Azt hiszem, már mindent láttam rajtad. (+18)

Sziasztok!

Először is elnézést kérek, amiért ennyi napot kihagytam, de a kárpótlás az egyik talán leghosszabb rész. Bár, ha elolvassátok úgy sem fog feltűnni, saját tapasztalat, de higgyétek el nekem, ez a második leghosszabb fejezet. :)

Köszönöm szépen a komikat Szilagyi Bettina, Patsy McCloud és Muszi. :) Nagyon jól esik elolvasni a véleményeteket. :) A lájkokért is köszönet Nóra Polányi, Petra Nagy, Benczúr Melitta és Noémi Tóth. Nagy biztatás ez nekem. A pipák és az üzenetek is sokat jelentek a számomra. Óriási köszönet értük. :) 

Még így utoljára megemlíteném a facebook csoportot is, ahol már van pár tag. És az oldalam lájkolóinak is köszönöm. :) Egyszerűen hihetetlen, hogy már majdnem 4000 oldalmegjelenítés van a blogon. 

Szuperek vagytok! :) 

Jó olvasást a fejezethez! :)
Bay. 

NIALL HORAN

Szinte mindent pontosan elterveztem. Úgy pontokba szedtem az egész délutánt, mintha legalább egy teltházas koncertre készülnénk és legalább négyen. Annyira nem bíztam a véletlenre a dolgot, hogy Emmának csak annyit mondtam, hogy meglepetés lesz, ezért nem mondok semmit. Ő pedig nehezen, de beletörődött.
Most pedig Emma munkahelye előtt vártam rá, mert természetesen ő dolgozott péntek délután. Az egész parkolóban még körülbelül öt autó volt az enyémen kívül, így nyugodtan ücsörögtem, mert számítottam rá, hogy kiszúrja a kocsimat, anélkül, hogy más észrevenne.
Pontosan hétkor jött ki az épületből egy magas sráccal az oldalán. Ő meg ki? És miért kísérgeti az én barátnőmet? Nagyon nem tetszik nekem ez az egész. A srác elköszönt Emmától és beszállt az egyik parkoló autóba nem sokkal később el is hajtott. A kezemen támasztottam a fejemet és úgy néztem, ahogy Emma közelít a kocsi felé. Széles mosolya lett, ahogy meglátott, de engem valahogy nem hagyott nyugodni az előbb látott dolog.

- Szia! - ült be mellém még mindig mosolyogva. - Régóta vársz? - kérdezte aggódva, hogy miatta kellett várni.
- Szia, Napsugár! - mosolyodtam el, de nem volt őszinte, amíg nem tudom meg, hogy ki volt ez a srác és mit akart Emmától. - Csak pár perce érkeztem. - ráztam meg a fejem, hogy megnyugtassam.
- Gondolom, láttad Mike-ot. - bökte ki. Szóval Mike-nak hívják. Bólintottam. - Ő csinálta ezeket. - emelte fel a kezeit, így kivillantak a csuklóin lévő tetoválások.
- Értem. De miért volt itt? - kérdeztem teljesen átlagosan, mintha számon kérhetném.
- Amikor megcsinálta a tetoválásomat, megbeszéltük, hogy valamikor még összefutunk. Erre volt dolga és beugrott. - rántotta meg a vállát és hátra dobta a táskáját. Még mindig nem értem miért ugrott be. - Te féltékeny vagy? - mosolyodott el. Azt a büszke vigyort, ami akkor terült el az arcán, amikor rám nézett, leírhatatlan volt.
- Nem, csak nem értem, miért látogatott meg most? - indítottam be a kocsit. Mielőtt még elindultunk volna, megfogta a kezemet.
- A barátnőjének vett eljegyzési gyűrűt és beugrott meggyőződni, hogy szerintem tetszeni fog-e neki. Nem ismerem a lányt, de biztosan el fog ájulni tőle. - mondta mosolyogva. - Azért jól esik, hogy féltékeny vagy. - nyomott egy puszit az arcomra. Csak később jutott eszébe, hogy ezt nem kellett volna, mert észrevehetnek.
- Egy ilyen szép, okos, elbűvölő, kedves, és aranyos barátnőt még jó, hogy nem akar elengedni az ember. Csodálatos vagy, én pedig féltékeny. - suttogtam az utolsó szavakat az ajkaira. Óvatosan megcsókoltam. Hiányzott már és ahogy észrevettem neki is hiányoztam.

A parkolóban már nem volt egy autó sem, így esélytelen volt, hogy bárki is észrevesz. Még egy gyors puszit nyomtam Emma arcára és elindultam.
Nem szerettem volna, ha bárki is meglátna, így a házam udvarában rendeztem be a meglepetés helyszínét. Hamar odaértünk a házamhoz. Emma úgy tűnt nem lepődött meg, hogy ide hoztam. Senki sem tudott erről a házamról, egyetlenegy fotós sem.

- Csukd be a szemed! - mondtam a nappali közepén. Emma igencsak zavartan nézett. Persze, semmi különös nem volt eddig. - Csak a meglepetés kedvéért. - mondtam. Emma felsóhajtott és lehunyta a szemeit. Kilestem az udvarra a függöny mögül. Minden a helyén volt, így bátran húztam félre a hatalmas anyagot az üvegajtó elől.
- Niall? - mondta félve a zajra, de nem nyitotta ki a szemét.
- Itt vagyok Napsugár. - szólaltam meg egy lépéssel előtte. A lehelete a mellkasomat csapta meg.
- Megijesztettél. Kinyithatom már a szemem? - kérdezte halkan. Megmosolyogtatott, ahogy belekapaszkodott a pólómba.
- Egy pillanat. - fordítottam teljesen az ajtó felé. Megfogtam a kezét és figyeltem az arcát. - Kinyithatod. - pusziltam meg az arcát majd figyeltem a reakcióját. Ezt a meglepetést javában a srácoknak köszönhettem. Mivel a tüzet velük csináltattam meg, amíg elmentem Emmáért.
- Ez gyönyörű. - ámult el Emma. A tűz megvilágította szinte az egész udvart. Oda volt készítve minden. Az italok, étel, pokróc, asztal, székek és természetesen a gitárom.
- Ezek szerint tetszik. - böktem meg az állát, jelezve, hogy be kéne csuknia a száját. - Gyere, menjünk ki! Nehogy azt hidd, hogy ennyi az egész, hogy csak bentről nézegetjük. - fogtam meg a kezét. Kinyitva az ajtót előre engedtem. Emma hirtelen szembefordult velem. Csodálkozva néztem rá, hogy mi történt vele.
- Nekem még soha senki nem csinált ilyet. Köszönöm. - húzott magához. Arcát a nyakamhoz nyomta, én pedig a derekánál fogva tartottam meg.
- Pedig megérdemled. - súgtam a fülébe. Emma kicsit eltávolodott tőlem és egy kis puszit adott.

Emmát leültettem az egyik székre és rögtön elé is tettem a vacsorát. A tűz ropogása megadta az alaphangulatot. Nem beszéltünk túl sokat, sokkal inkább szavak nélkül kommunikáltunk. Emma szemei csillogtak a boldogságtól. Nagyon örültem, hogy örömet tudtam szerezni neki. Jóízűen fogyasztottuk el a vacsorát, amihez közös megegyezés alapján bort ittunk.
Miután mindent elpusztítottunk, Emmát belecsavartam egy pokrócba és leültettem a székre a tűz mellé, én pedig a kezembe vettem a gitáromat és elkezdtem énekelni a Little Things-et. Emma hatalmas mosollyal az arcán hallgatta végig. Szó szerint úgy tűnt, mint aki teljesen le lett nyűgözve.

- Nem mondasz semmit? - kérdeztem, miután nem szólalt meg csak mosolyogva nézett.
- Oda szeretnék menni hozzád. - mondta szégyenlősen. Elvigyorodtam, már nekem is hiányzott. Széttártam a karjaimat, Emma pedig, mint egy kis kölyökkutya, úgy iszkolt hozzám. Levette magáról a pokrócot és miután az ölembe ült betakarta a lábainkat.
- Tényleg nagyon tetszik ez az egész. Köszönöm. - nyomott puszit a nyakamra. Felsóhajtottam. - Jó az illatod. - dörgölte az orrát a nyakamhoz. Borzasztóan beindított, amit csinált. Szerintem, ő nincs is tisztában azzal, hogy milyen hatással van rám. Lehelete csiklandozott, amit azzal fejeztem ki, hogy megmarkoltam a szabad kezemmel a combját. - Gitározol még nekem? - terelte vissza a gondolataimat a jelenbe.
- Így kicsit nehezebb lesz, de persze. És talán segíthetnél is. - kicsit elfordítottam, így Emma a lábaim közé csúszott. A gitárt az ölünkbe fogtam. - Fogd le itt. - tettem az ujját a megfelelő helyre. - Utána majd itt és itt. - mutogattam el neki. Emma félve bólintott. Nem bízott magában. Kicsit segítettem Emmának, amit mosolyogva fogadott. Ide-oda tologattam az ujjait.

Nem volt tökéletes a játékunk, de az, hogy Emma belesimult a karjaimba és nekem dőlt minden pénzt megért. Halkan énekelgettem a fülébe, amitől kirázta őt a hideg. Megpusziltam először az arcát, utána a füle mögött, végül pedig a nyakát. Amikor már jó ideje puszilgattam a nyakát és Emma fészkelődni kezdett letettem a gitárt magunk mellé. Emma félig felém fordult és mosolygott rám. Kezemet az arcára vezettem, ami forró volt. Sokáig néztünk egymás szemébe és csak utána csókoltuk meg egymást. Emma a pulcsimba kapaszkodott.
Mindketten kapkodtuk a levegőt, amikor elváltunk egymástól.

- Csodaszép vagy. - tűrtem el a haját a füle mögé. Emma zavarba jött, ezért lehajtotta a fejét. - Emma, annyira örülök, hogy itt vagy velem. - pusziltam meg a homlokát.
- Én pedig örülök, hogy itt lehetek veled. - dőlt a vállamra. Nagyot sóhajtott, talán fáradt volt, mivel ma suliban is volt, utána pedig dolgozott. - Már korábban is eszembe jutott, hogy te miattam hagytad ott a születésnapi bulidat. - piszkálta a cipzárt a pulcsimon. Felnevettem, amit ő homlok ráncolva fogadott.
- Miattad bármilyen bulit ott hagynék. Amúgy sem szerettem volna azt a bulit. Nélküled nem. - mondtam komolyan. - Az volt a legjobb születésnapom. - túrtam a hajába. Emma lehunyta a szemeit és az ajkába harapott. - Emma, hogy kell magyarul mondani, hogy szeretlek? - kérdeztem. Emma kinyitotta a szemeit. Mosolyogva mondta ki a szót, ami elég bonyolultnak tűnt elsőre is, de még tizedszer is. Próbáltam elismételni, amin Emma jót derült, mert tény, hogy elég másképp mondtam. De legalább sokszor mondhattam Emmának, hogy szeretem.
- Ez már majdnem jó volt. - nevetett fel. El tudom képzelni milyen idétlenül hangozhatott.
- Talán, ha kapnék egy csókot, jobban menne. - mondtam egy huncut mosollyal. Emma megfogta az arcomat és hosszasan megcsókolt. A szívem úgy vert, mintha ki akarna szakadni a helyéről.
- Na? - mosolygott rám. Nyeltem egyet és kimondtam a szót. Talán most volt a legjobb. - Ügyes vagy. - fordult velem szembe. A lábaink keresztezték egymást, szinte már perzselt, ahol csak hozzám ért. Vágytam rá, nagyon is vágytam, de nem akartam, hogy elhamarkodjuk a dolgokat.
- Mit szeretnél? - kérdeztem. Emma megrántotta a vállát.
- Csak szeretem nézni a szemeidet. Megnyugszom tőlük. És csak így látom rendesen őket. - mondta halkan. Aranyos volt, ahogy zavarban érezte magát. Széles lett a vigyorom.
- Nagyon aranyos vagy. - pusziltam arcon. - Kérsz még bort? - kérdeztem rá. Eszem ágában sem volt leitatni, és nem felejtettem el, hogy azt mondta, nincs oda az alkoholért.
- Már nem kérek, köszönöm. - rázta meg a fejét. Bólintottam egyet és visszazártam az üveget. Emma egy idő után visszakuporodott a karjaimba. Fejét a vállamnak döntötte és úgy néztük csendben a kis tábortüzet.

Lassan simogattam Emma kézfejét, ő pedig a tarkómnál a hajamat piszkálgatta, de csak egy ideig, mert egy idő után lassan szuszogott. Lenéztem rá, szemei csukva voltak és néha megrándultak az ujjai. Elmosolyodtam, ahogy végig néztem Emma arcán. Olyan békés volt. Nyomtam egy puszit a homlokára, majd óvatosan kitakartam és felemeltem, hogy felvigyem az ágyba. Ahogy felemeltem, azonnal a nyakam köré tekerte a karjait és az arcát is a nyakamhoz nyomta. Biztos lábakon vittem fel a hálószobámba és tettem be az ágyba. Félig betakartam, majd lementem összepakolni a lent maradt holmikat.
Javarészt csak a konyhába rejtettem el mindent, a tüzet gondosan eloltottam és már siettem is fel az emeletre. Minden vágyam az volt, hogy végre Emma mellett lehessek és magamhoz húzhassam.
Ledobáltam a ruháimat és már bújtam volna be az ágyba, amikor Emma felemelte a fejét ezzel kisebb szívrohamot okozva nekem.

- Hol voltál? - kérdezte ijedten. Elmosolyodtam és befeküdtem mellé az ágyba.
- Elpakoltam lent. - nyomtam egy puszit az arcára.
- Felkelthettél volna, hogy segítsek. - mondta halkan. Közel húztam magamhoz és már épp megcsókoltam volna, amikor kezét a mellkasomra tette. - Meg kéne fürödnöd. Füst szagú még a bőröd is. - húzta fel az orrát. Felnevettem.
- Nem csak nekem. - mondtam mosolyogva. - Velem tartasz? - súgtam a fülébe. Emma szemei kipattantak. - Persze, nem kötelező. - pusziltam meg a halántékát, amikor láttam rajta, hogy meglepődött a kérdésemen.
- Szeretnék veled fürdeni. - húzta le a pulcsija cipzárját. Átmásztam rajta, hogy a fürdőbe menjek és engedhessek vizet a kádba. - Khm. - köhécselt az ajtóban Emma. Fehérneműben ácsorgott és a lábait nézegette.
- Meseszép vagy. - emeltem fel a fejét az állánál fogva. Gyorsan megcsókoltam mielőtt még bármit tudott volna mondani, hogy nem igaz.

Belemarkoltam a hajába, mire Emma belenyögött a számba. Melltartója pántjait lassan toltam le a vállairól, de a csókunkat egy másodpercre sem szakítottam meg. Kipattintottam a kapcsot a hátán és végig csúsztattam a kezein a fekete anyagot. Megcsókoltam a szája szélét, az arcát, a füle alatt, a nyakát, a kulcscsontját, és végül a melleit. Emmát kirázta a hideg, ahogy az ajkaim a bőréhez értek. Ujjait belemélyesztette a hajamba és nyögve ejtette ki a nevemet. Becsúsztattam a kezemet a bugyijába, de nem csináltam semmit mindaddig, amíg nem vettem észre, hogy Emma térdei megremegtek. Belemosolyogtam a bőrébe. Elvettem a kezeimet a bugyijából és a combjaiba markolva az ajtóhoz nyomtam. Lábait a derekamra fonta és óvatosan szívogatni kezdte a bőrömet a nyakamon. Néha beleharapott és a lüktetést csókokkal csillapította. Remegve fújtam ki a levegőt, amikor lejjebb csúszva, hozzám dörgölte magát. Kissé megszorítottam a combját. Még jobban hozzá nyomtam a csípőmet és egyik kezemet a mellére simítottam.
Kezdtem megőrülni, ahogy egyre inkább hozzám préselte magát. A vállába martam, amikor ujjait végig csúsztatta a mellkasomon és a hasam aljánál megállt.

- Kívánlak Emma! - morogtam a bőrébe majd a szemeibe néztem. Úgy éreztem, mintha tükörbe néznék, legalábbis hasonló vágyat láttam az ő szemében is, mint ami az enyémben is látszódhatott. Nem mondott semmit, de tudtam, hogy hasonlóan érez.

Eltávolodtam az ajtótól vele együtt. Visszabotladozva a szobába Emmát letettem az ágyra és fölé másztam. Miközben csókoltam, ő fel-le mozgatta a csípőjét, amivel kezdett megőrjíteni.
Kezemet a lábai közé csúsztattam és lassan körözni kezdtem. Emma háta egymás után többször is megfeszült és a kezemhez nyomta magát.

- Niall. - nyögte a nevemet. - Nem így akarok... - nézett a szemeimbe. Értettem, hogy mire gondol. Megpusziltam az orrát és lassan lehúztam róla a bugyiját. Megvártam, míg segített levetnem az alsónadrágomat, majd megtéve a szükséges óvintézkedéseket, a lábai közé furakodtam. Egy csók közben csúsztam Emmába, aki felnyögött. Elváltam tőle és a szemeibe néztem.
- Emma, én szeretlek. - mondtam komolyan. Emma csodálkozva nézett rám, majd elmosolyodott.
- Én is szeretlek Niall. - csókolt meg és megmozdította a csípőjét, amitől most én nyögtem bele a csókunkba. Egyenletesen mozogtam, közben pedig Emmát csókolgattam, ahogy ő is csókokat nyomott a bőrömre és simogatott. Emma a vállamba harapott, amikor kicsit mélyebbre mentem, de amikor ránéztem nem úgy festett, mint aki bánja, sokkal inkább élvezte és ettől boldog lettem. Boldoggá tett, hogy örömet okoztam neki. Emma egy idő után minden lökésemnél ellenem nyomta magát, ez miatt pedig eléggé nehéz volt magamat tartani.
- Emma, ha ezt csinálod, nagyon nehéz... - nyögtem fel, mert megint hozzám nyomta magát. Emma elvigyorodott.

Azonnal eltűnt a vigyora, amikor lefogtam a csípőjét és teljesen eltüntettem benne magamat. Felsóhajtott és a hajamba túrva húzott közelebb magához. Az, hogy a fülembe nyögött és a melle hozzá nyomódott a mellkasomhoz teljesen elvette az eszem.
Emma valamit próbált mondani, de teljesen artikulálatlan volt. Lábaival még jobban szorította a derekamat. Csak ennyi kellett. Egyre jobban kapkodtam a levegőt, ahogy Emma is.
Végül hatalmas nyögés közben értünk a csúcsra. Megmozdultam még párszor, aztán kihúzódtam Emmából. Puszit nyomtan a szájára, de Emma úgy gondolta elmélyíti. Hosszan játszott a nyelvemmel, majd visszadőlt a párnára.

- Most már ideje lenne megfürödnünk. Biztos kihűlt már a víz. - simítottam végig a karján és a hasán.
- Menjünk. - ült fel az ágyban és félénken rám nézett.
- Nem fogok elfordulni. - csóváltam meg a fejemet. Emma felsóhajtott. - Azt hiszem, már mindent láttam rajtad. - vigyorodtam el. Emma félre nézett és zavartan gyűrögette a takarót. - Gyönyörű vagy, fogadd már el. - mondtam mosolyogva és egy puszit nyomtam a vállára.
- Niall, te elfogult vagy. - csóválta a fejét. Rosszallóan néztem rá.
- Te pedig kishitű. - morogtam és egy gyors csók után átmásztam rajta. - Engedek másik vizet. - mondtam mosolyogva és magára hagytam.

Kidobtam az óvszert és kicseréltem a vizet a kádban. Emma pedig végszóra érkezett meg. Szégyenlősen állt egyik lábáról a másikra a fürdőszobaajtóban. Közelebb léptem hozzá és magamhoz húztam. Megcsókoltam, amivel el tudtam terelni a figyelmét, amíg elhátráltam a kádig.
Óvatosan beléptettem, miután én már kényelembe helyeztem magam. Emma leült elém, a hátát a mellkasomnak döntötte. A vízzel játszadoztam közben pedig folyamatosan hozzáértem Emma-hoz. És ez egész végig így ment. Minden alkalmat megragadtunk, hogy érintsük egymást. Így igazán jó fürödni.
Nem tudom mennyi ideig voltunk a kádban, de utána mindennél jobb érzés volt, ahogy Emma a karjaimba simult, és mellettem aludt el.