05. fejezet - Lehet, hogy a te barátaid ilyenek, de ő nem!

 Sziasztok!
Egy újabb rész Niall szemszögéből. Remélem, tetszeni fog Nektek! :)
Jó olvasást hozzá!

Bay.

NIALL HORAN

Otthon, ahogy beléptem a házba, amit a srácokkal osztottam meg, azonnal három szempárral találkoztam. Próbáltam úgy tenni, mintha nem is vettem volna észre őket, de a pirulásom hamar lebuktatott előttük. Vártam, hogy valamit kérdezzenek, de nem szóltak semmit. Pedig elég fura lehettem, ahogy kapkodva mentem öltözni és siettem el otthonról pár órával ezelőtt.

- Hol voltál ma egész nap? Mivel töltötted a szabadnapod? - kérdezte Harry. Mindenki érdeklődve várta a válaszomat.
- Egy barátommal lógtam. - rántottam meg a vállam. Nem akartam azonnal elmesélni, hogy találkoztam Emmával. Egy kicsit csak magamnak akartam őt. Tudtam, mihelyt bemutatom a többieknek, azonnal háttérbe szorulok.
- Hol? - kérdezte Louis. Nagyon kíváncsiak voltak.
- Egy kínai kajáldában voltunk, meg még itt-ott. De miért érdekel ez titeket ennyire? - kérdeztem most már vissza én is. Gyanús, hogy ennyire érdekli őket ez a dolog.
- Lány a barátod? - nézett rám Liam, majd a telefonján keresett valamit.
- Miért érdekel ez titeket? - kérdeztem rá. Úgy éreztem magam, mintha kisgyerek lennék, akit számon kérnek a szülei.
- Ne legyél meglepődve, ha holnaptól te és az eltitkolt barátnőd lesztek a téma a világ számára. - jelentette ki Harry. Azt mégis hogyan? Tudtommal nem fényképezett senki.
- Szóval, ki a lány? - gondolkozott el Louis.
- Nem a barátnőm, csak egy barát. Nem régóta ismerem. - próbáltam kikerülni a kérdést.
- Rajongó? - vigyorodott el. Szerinte az átlagos emberek, csak azért próbálnak barátkozni velünk, mert rajongók.
- Nem. Egyáltalán nem is ismeri a bandát. Sőt, még minket sem. - mosolyodtam el. Örülök, hogy ez így van.
- Honnan jött a Marsról? - méltatlankodott Lou. Felnevettem.
- Nem, csak nem követi figyelemmel a médiát. - ültem le a kanapé karfájára.
- Mikor találkozhatunk vele? - húzta egy perverz vigyorra az ajkát Lou.
- Még nem tudom. - rántottam meg a vállam.
- Te rejtegeted előlünk? - hunyorított Harry. Megforgattam a szemeimet.
- Dehogyis. - ráztam meg a fejemet. - Csak nem akarom, hogy letámadják az újságok meg a tv.
- Már most mindenki őt keresi. Valaki lefotózott titeket, amikor beszállt a kocsidba. - dobta felém Liam a telefonját. És tényleg. Még szerencse, hogy a haja eltakarta az arcát, így az nem látszik. - Holnap számíts rá, hogy ez szenzáció lesz.
- Szerencsére nem látszik az arca. - adtam vissza Liam telefonját. - Én pedig nem nyilatkozom majd ez ügyben. - hagytam ott őket. Felmentem a szobámba. Másra sem vágytam, csak lefürödni és lefeküdni aludni.

***

Reggel ahogy felébredtem, a konyhába mentem. Mi mást is érezhettem volna ébredés után egyből, mint az éhséget. Harry a konyhában ült és evett, de szinte alig ért el a kanál úgy a szájához, hogy ne potyogott volna vissza a tányérjába a tartalma. A tv-re volt tapadva. Kíváncsi vagyok, mit nézhet, mert nem igazán szokta lekötni a reggeli műsor, sőt, semmilyen műsor nem kötötte le.

- Jó reggelt! - szólaltam meg, amikor már percek óta ott álltam, de észre se vett.
- Mi megmondtuk. - mondta büszkén. Értetlenül néztem rá. Mégis miről van szó. - Amúgy jó reggelt!
- Miről beszélsz Harry? - kérdeztem vissza az első mondatára.
- Te és Miss Kérdőjel. - bökött a tv-re, ahol tényleg én voltam és Emma. Vagy három-négy képet mutattak, de szerencsénkre egyiken sem látszik Emma arca, így nem fogják zaklatni. - Még pénzt is ajánlanak, ha valaki elárulja ki ő. Nagyon érdekli a világot ez az egész. - ivott a narancslevébe. Azonnal bocsánatot kell kérnem Emmától, amiért ilyen felhajtás van körülöttünk, még akkor is, ha a lány arca egyik képen sem látszik.
- Beszélnem kell vele. - matattam a melegítőnadrágom zsebében, de akkora szerencsém volt, hogy fent felejtettem a szobámba.
- Nem tudom mit aggódsz, biztosan örül, hogy foglalkozik vele a média, még akkor is, ha az arca sem látszik. Ne csodálkozz, ha délutánra már meg is lesz a titokzatos barátnő. - evett tovább Harry, mintha meg sem sértett volna. Felhúztam magam, amiért így gondolta, és amiért kimondta.
- Lehet, hogy a te barátaid ilyenek, de ő nem! - csattantam fel Emma védelmére. Harry csak nézett meg sem szólalt. Talán még sosem beszéltem sem vele, sem pedig egyik bandatársammal sem így.
- Mi folyik itt? - állt meg mellettem Liam. Elvettem Harry-ről a pillantásomat.
- Harry-nek előbb jár a szája, minthogy gondolkodna. - kerültem ki Liam-et, hogy minél előbb a szobában lehessek, és írhassak végre Emmának.
- Nem tehetek róla, hogy megvakultál a rózsaszín ködtől! - kiabált utánam Harry, de nem foglalkoztam vele. Reméltem, hogy Liam megért engem, és elmagyarázza a srácoknak is a dolgot.

Fogalmam sincs, hogy mit kéne írnom Emmának. Még sosem voltam ilyen helyzetben. Amióta összeállt a banda, azóta szinte nem is találkoztam mással a bandán kívül. Valószínűleg nem is foglalkozik vele Emma. Lehet még nem is tudja. Az is előfordulhat, hogy még alszik.
Muszáj leszek írni neki, mert a végén még azt hiszi, hogy egy bunkó vagyok.

/Szia! Remélem, a tegnapi után rendben van a bátyád. :) Na jó, nem csak ezért írok. Gondolom, előbb vagy utóbb úgyis meg fogod látni a reggeli friss híreket. Szóval, azért ne haragudj! Fogalmam sincs, hogy ki csinálta a képeket, és megértem, ha ez miatt most egy darabig nem akarsz találkozni velem. És persze nem fogok nyilatkozni erről az egészről./ 

Fogalmaztam meg a rövidnek nem mondható üzenetemet. Nem vártam azonnal választ, hisz még csak reggel volt. Nem akarom, hogy Emma nyugodt élete miattam menjen tönkre. Nem akarom az ő életét is felbolygatni, mint a családomét.
Ledőltem az ágyamra és nem is járt semmi máson az eszem, mint Emmán. Nem akarom elveszíteni, hiába ismerem alig pár napja, még soha sem találkoztam ilyen lánnyal.

***

Igazából fogalmam sincs, hogy mennyi idő telt el azóta, hogy feljöttem a szobámba. Egyáltalán nem volt kedvem ahhoz, hogy a fiúk véleményét hallgassam erről az egészről. Mindenki azt hiszi, hogy tetszik nekem Emma, és, hogy járunk. De ez nem igaz. Jó, azt bevallom, hogy szép, talán már zavaróan, de akkor sem járunk. Nem hiszek az első látásra szerelemben. Szerintem, az nem létezik. Az már más kérdés, hogy elvagyok Emmával, és jól érzem magam vele.

- Niall, milyen kaját rendeljünk ebédre? - nyitott be Liam a szobámba. Már ebédidő van?
- Nekem mindegy. - rántottam meg a vállam. - Igazából nem is vagyok éhes. - jelentettem ki. Liam csodálkozva méregetett.
- Beteg vagy? - jött beljebb és becsukta maga mögött az ajtót.
- Nem. - ráztam meg a fejem. Nem értem mire akar célozni. - Miért?
- Nem vagy éhes. Te, aki mindig éhes vagy. - fejtette ki Liam. Leült az ágyamra és onnan bámult. - Szóval, mi a baj? - nézett rám. Elővettem a telefonomat, hogy megnézzem írt-e Emma, de semmi. Pedig már vagy négy órája küldtem neki az üzenetet.
- Semmi, csak nem vagyok éhes. Mi olyan furcsa ezen? - háborodtam fel. Liam megcsóválta a fejét. - Sőt, inkább aludnék. - húztam összébb magam.
- Arról a lányról van szó, igaz? - kérdezte Liam. Felnéztem rá. Nem akarok erről beszélgetni.
- Nem szeretnék róla beszélgetni. - próbáltam kirángatni alóla a takarómat, de nem sikerült.
- Tudom, hogy mondtad, hogy csak barát, de akkor is sajnálom, ha esetleg tönkretette a média ezt az egészet, ami köztetek van. - mondta együtt érzően Liam. Úgy néz ki, hogy nekünk soha nem lehet még csak barátunk sem a bandán kívül, mert a sajtó mindent tönkretesz.
- Nem számít. - rángattam még mindig a takarómat, de Liam mintha észre sem vette volna a szenvedésemet, meg sem mozdult. Aztán, amikor legkevésbé számítottam rá leszállt az ágyamról, én pedig a fejemre rántottam a takarómat.
- Most meg mit csinálsz? - kérdezte meglepve. Kibújtam a takaróm alól és kócosan bámultam rá. - Teszünk neked félre enni. - mosolygott Liam, majd magamra hagyott.

Betakaróztam, és próbáltam elaludni, de egyáltalán nem sikerült. Már vagy két órája kínlódtam. Csak forgolódtam, de mire is számítottam nyolc óra alvás után. Ahhoz betegnek kéne lennem, hogy ennél többet aludjak.
A telefonomra néztem, ami pont akkor jelezte, hogy kaptam Twitter-en egy üzenetet.

/Ezt majd megbeszéljük. Most leróhatod a tartozásod. Kérlek, ments meg a rajongóidtól!!/

Felkaptam egy pólót és lesiettem. Beleugráltam a cipőmbe, és már siettem is kifelé. Már majdnem a kocsiban ültem, amikor eszembe jutott, hogy nincs is nálam a kulcs. Visszaszaladtam, mire mindenki felém fordult.

- El kell mennem, majd jövök. - nyitottam ki az ajtót. És akkor jutott eszembe valami. - Vagyis ti is jöttök. - csaptam be az ajtót, és odadobáltam nekik a holmijukat. Értetlenül bámultak rám. - Majd a kocsiban elmondom. - komolyan náluk lassabban nem készül egy menyasszony sem.

/Hol vagy?/ 

Amíg a srácok készülődtek, én írtam Emmának, mert rájöttem, hogy azt sem tudom, hova kell mennem.

/Egy próbafülkében. Nem tudom az üzlet nevét. A kínai kajáldától nem messze. Piros színnel van kiírva a ruhaüzlet neve./

Mire elolvastam az üzenetet, mindenki elkészült és beült a kocsiba. Még gyorsan felkaptam egy pulóvert, mert szitált az eső. Úgy indultam el az autómmal, mint akit üldöznek.

- Akárhova is megyünk, szeretnék élve odaérni. - kapaszkodott meg az ülésembe Harry.
- Niall, mégis mire ez a nagy sietség? - kiabált Harry mellett Louis.
- Öhm... - hökkentem meg. Hogyan is mondjam el nekik, hogy velük terelem el a figyelmet, amíg Emmát valahogy kicsempészem onnan.
- Gondolom, köze van Miss Kérdőjelhez. - jegyezte meg gúnyosan Harry.
- Mégis mi a fene bajod van vele? Nem is ismered. - pillantottan rá, de tényleg csak egy pillanat volt, mert azonnal visszavezettem a tekintetemet az útra.
- Örülök, hogy kibékültetek. - mosolygott Liam. Rá mindig számíthat az ember. Mondjuk szó sem volt olyanról, hogy összevesztünk. Belegondolva az sem jelent túl jót, ha beszélni akar egy lány a fiúval. De ez csak pároknál van így, igaz?
- Nem is vesztünk össze. - parkoltam le szinte a bejáratnál. - Néhány rajongó felismerte és most egy próbafülkében van.
- Megkeresem. - indult előre Louis. Összehúztam a szemöldökeimet.
- Lou. Azt sem tudod, hogy néz ki. - hívtam fel erre az apróságra a figyelmet.
- Azt hiszem, nem lesz nehéz megtalálni. - rántotta meg a vállát.
- Jobb, ha távol maradsz attól a csajtól, látod most is mekkora felhajtást csinált. - flegmázott újra Harry. Nem értem, eddig semmi baja sem volt.
- Harry! - korholta Liam. Hálás voltam neki, amiért megelőzött egy vitát kettőnk között. - Niall miért hoztál ide minket?
- Amíg én valahogy kijuttatom innen Emmát, addig nektek el kéne terelni a rajongók figyelmét. - magyaráztam. Liam és Lou azonnal bele is egyeztek, Harry-nek viszont muszáj volt grimaszolnia hozzá. Komolyan nem értem, hogy miért viselkedik így.

Általában egy nyitott, mindenkivel jó fej srác. Ezért sem értem, hogy mi a baja Emmával, miközben nem is ismeri.
Igyekeztem húzni az időt a bemutatásával. Nem akarom, hogy ahogy megismeri a srácokat, engem elfelejtsen. Túl jól érzem vele magam, hogy osztozkodjam rajta.
Ahogy bementünk a nagy épületbe, amiben több kis üzlethelyiség volt, én tudatosan mentem hátra felé. A kínait hamar megtaláltam és attól nem messze a hatalmas piros feliratot is. A kirakat előtt vagy tíz- tizenöt lány sikítozott és ütötték az üveget. Úgy viselkedtek Emmával, mintha legalább akkora sztár lenne, mint mi.

- Sziasztok! - mondta jó hangosan Louis.
- Louis! - sikították páran, majd odaszaladtak hozzánk.
- Menj már, keresd meg! - morogta Harry. Remélem, holnapra visszakapjuk a régi Harry-t, mert kezd idegesítő lenni. Bekopogtam az üvegajtón, amikor mindenki a srácokkal volt elfoglalva. Egy fiatal lány nyitotta ki az ajtót.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá kedvesen. - Meg tudnád mondani... - kezdtem a mondatomba, de a lány rögtön az egyik próbafülkére mutatott. Oda léptem az ajtó elé, és bekopogtam. - Emma! Niall vagyok. - mondtam a lehető legnyugodtabban.
- Kéne egy... - nyitotta ki a zárat az ajtón, de én gyorsan beugrottam az ajtón.
- Ó! - hökkentem meg, amikor megláttam Emmát póló nélkül. A karjával takarta el magát, de még így is többet láthattam belőle, mint szabadott volna. - Ne haragudj, csak... Ott kint... Ezt vedd fel! - vettem le a pulcsimat. Emma hálásan nézett rám. - Öhm... Meglátták az arcod? Nem akarom, hogy zaklassanak. - mondtam el a nagy kínomat.
- Nem, csak a csuklószorítómat ismerték fel, legalábbis azt kiabálták. - rázta meg a fejét. - Ahogy elkezdtek sikítani és futni utánam, beszaladtam ide. Az egyik lány letépte rólam a pólómat. Ez mégis, mi a fene Niall? - kérdezte. Elég ijesztő lehetett a számára ez az egész.
- Tegnap valaki lefényképezett, de egyik képen sem látszik az arcod. - próbáltam megnyugtatni, mielőtt még felkapná a vizet. - Azóta ez a szenzáció, hogy ki az a lány, aki velem volt tegnap. - hadartam el. Emma felöltözött, és úgy hallgatott végig. Nem láttam semmit az arcán, amikor végeztem a mondandómmal.
- Értem. - bólintott. Meglepően nyugodt volt. - Figyelj Niall, nem hittem volna, hogy egy ebéd miatt, ennyire felfordul az életem. Én egyszerűen csak pár ruhát szerettem volna venni. - mondta el, hogy mi is zavarja. Elhiheti, hogy én sem tudtam már jó pár éve vásárolni menni.
- Elhiszem, hogy nem kellemes, de nem akarom, hogy emiatt vége legyen a barátságunknak. Ne haragudj ezért az egészért, nem hittem volna, hogy készült kép és már ma felismernek, arra pedig nem is gondoltam, hogy nekiállnak követni. - néztem rá, de valahogy az jutott eszembe, amit pár perccel ezelőtt láttam. Emmát egy szál melltartóban. Éreztem, hogy elpirulok.
- Nem haragszom, csak nem vagyok hozzászokva ehhez. És nem is akarok. Én csak szeretnék a barátod lenni rajongók, újság cikkek, és tv nélkül. Nem akarom, hogy megint olyanokat kiabáljanak rám, hogy milyen csúnya vagyok, és hagyjalak békén, mert ki tudja mit tesznek velem. Elegem van már a gyűlölködésből. - szinte alig hallottam az utolsó mondatot, de hallottam. És nem értettem.
- Tényleg sajnálom. Csinálok valamit, hogy békén hagyjanak. - nyugtattam meg. Emma bólintott egyet. Ennyire megbízna bennem, hogy elég neki a szavam? - Vedd fel a kapucnit, és kiviszlek innen. - mosolyodtam el. Megigazítottam rajta a kapucnit, hogy teljesen el legyen takarva az arca és ne legyen felismerhető, ha esetleg csinálnak rólunk képet.

Kiléptünk a próbafülkéből. Én mentem elől, hogy még így is el tudjam takarni Emmát a nyilvánosság elől. Emma még odament a pulthoz, beszélni az eladó lánnyal. Mosolyogtak egymásra, majd Emma mellém lépett. A rajongók többsége el volt foglalva a srácokkal. Emma kezét fogva, tartottam magam mellett. Nem igazán foglalkoztak velünk. Legalábbis addig, amíg ki nem léptünk az ajtón. Akkor mintha villámcsapásként érte volna a rajongókat, hogy én is a banda tagja vagyok el kezdtek felénk közelíteni.

- Ez a gomb nyitja a kocsimat. Szállj be, mindjárt megyek én is. - nyomtam a kulcscsomót a kezébe. Bólintott egyet, majd elszaladt mielőtt a rajongók elértek volna hozzánk.

Kiosztottam pár aláírást, fényképeket csináltam néhány lánnyal, majd a srácokkal együtt kifelé indultam az épületből. Az eső már eléggé esett, amikor kiléptünk a főbejáraton.
Ahogy megláttam Emmát a kocsiban, akkor jutott csak eszembe, hogy most be kell mutatnom a srácoknak, és akkor vége mindennek. A többiek mind érdekesebbek lesznek majd a számára, velem ellentétben.
Felsóhajtottam, amikor Louis nagy vigyorral szaladt a kocsihoz.

- Ugye nem az lesz, hogy haza visszük? - háborgott Harry. Zavartan néztem rá. Miért ne vinnénk haza?
- Nem tudom feltűnt-e, de esik az eső, és a rajongók mind őt keresik. - emeltem fel a hangom. Harry és Liam nagyokat pislogtak a kifakadásom miatt.
- Miért véded ennyire? Mióta ismered, hogy ennyire megbízol benne? - ahogy kimondta a sérelmeit Harry, rájöttem mi a baja. Aggódik, hogy nehogy pórul járjak.
- Öhm... Harry! - szólt Liam. Egyáltalán nem foglalkoztunk vele.
- Nem rég óta ismerem, de teljesen megbízom benne. Ha annyira érdekelné a hírnév, akkor megállt volna és fotózkodott volna mindenkivel, arról már nem is beszélve, hogy azonnal posztolt volna Twitter-en vagy Facebook-on! - mondtam ingerülten. Harry felháborodva nézett rám.
- Arra nem gondolsz, hogy csak színészkedik? - beszélt ugyanolyan lendülettel Harry is, mint én.
- Harry! - csattant közöttünk Louis hangja.
- Mi van már?! - nézett körbe, ahogy én is. Ahogy végig néztem az arcokon egy barna szempárba ütközött a tekintetem.
- Emma. Öhm... Mi csak... - próbáltam megmagyarázni a dolgot. Nem tudom mennyit hallott.
- Semmi baj Niall, teljesen megértem. Nem sokára itt lesz értem Dani. A pulcsit majd visszajuttatom hozzád. Köszönöm mindannyiótoknak ezt az egészet. - mosolyodott el. Nem lepett meg, hogy így viselkedik. Harry-vel ellentétben, én tudom, hogy meg lehet bízni Emmában.
- Szívesen haza viszünk. - mosolyodott el Liam. Emma megrázta a fejét.
- Nem kell köszönöm. Nem sokára megérkezik a bátyám. - tiltakozott Emma. Mindannyian bólintottak, én pedig még szerettem volna vele beszélni.
- Niall megvárod Emmával a bátyját? - kérdezte Liam. Emmára pillantottam. Nem tudtam válaszolni, mert Louis megelőzött.
- Persze, hogy megvárja. Mi pedig menjünk már, fázom. - kiabált a kocsiból Louis. Még hogy fázik. Ezek szerint, ők is félreértettek minket. Többet látnak ebben, mint, ami valójában.

Egy pillanat alatt tűntek el a srácok, én pedig ott maradtam Emmával. Nem tudtam mit mondhatnék neki. Nem akartam Harry helyett magyarázkodni, hisz mindent hallott. Nem akartam mentegetőzni, hisz mindent hallott. Nem tudtam mit kezdeni Harry-vel. Amíg nem tesz valami olyat, amivel elnyeri a bizalmát, addig Harry ilyen lesz vele. Sajnos már csalódott, ezért is bizalmatlan. De ez a bizalmatlanság most igenis zavart. Ne Emmával bizalmatlankodjon.

- Teljesen átfagysz miattam. - szakította félbe a gondolkodásomat Emma hangja. - Majd kérek Noeltől egy pólót neked. - mosolygott. Úgy terveztem, hogy csak megvárom Danit, utána pedig hívok magamnak egy taxit.
- Nem szükséges. Azt hiszem, jobb lenne, ha haza mennék, és beszélnék Harry-vel. - ráztam a fejemet. Emma furán nézett rám.
- Komolyan megértem a dolgot. Híresek vagytok, természetes, hogy gyanakvóak is. - láttam rajta, hogy őszintén beszél. - Aztán meg anya, hatalmas mennyiségű forró csokit csinált, amit biztosan nem tudunk öten elpusztítani. - nevetett fel. Ezek szerint megjegyezte, hogy a kaja a mindenem. Bólintottam egyet és meg is érkezett Dani.

Dani jó fej volt, és hozott nekünk törölközőket, amikre leginkább nekem volt szükségem, mivel a pólóm hamar átázott. A hátamra terítettem az egyik törölközőt, és nagyon hálás voltam Emmának, hogy még a fűtést is feljebb tekerte miattam.
Dani leparkolt a garázsukban. Örültem, hogy nem kellett már az esőben sétálnom. Emmát követtem befelé. Szinte senkit sem láttam. Gondolom, mindenki a szobájában volt. Bementem a fürdőbe, hogy végre megszabadulhassak a vizes ruháimtól. Ahogy levettem a ruháimat, azonnal kivágódott az ajtó, és egy barna szempár figyelt. Éreztem, hogy elpirulok. Emma pár pillanatig figyelt, csak utána sietett ki a fürdőből.
Zavartan vettem fel a nekem hozott nadrágot és pólót. Igaz, csak alsónadrágban látott, de azért ez számomra, és ahogy elnéztem neki is, elég bensőséges dolog. Elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott, hogy így most már egálban vagyunk.
Amikor kitártam az ajtót, már teljesen felöltözve, Emmával találtam szemben magam, aki a falnak támaszkodva várt.