08. fejezet - Nincs semmi bajom a kikötözéssel.

Sziasztok! 

Mint látjátok, most Harry szemszögéből írtam. Remélem, tetszeni fog. :)

Köszönöm szépen az előző fejezethez a kommentet Réka Lovasnak. :) Nagyon örültem neki. És persze a számokról sem feledkezem meg, mert több mint ezer oldal megjelenítés történt már az oldalon, amiért szintén nagyon hálás vagyok. :) 

Amíg még eszemben van, Facebook-on megtaláltok. Csináltam már egy csoportot is. (Jobb oldalt megtaáljátok.) :) 
És persze, nagyon boldog születésnapot Niall-nek! :)

Véleményezni ér. Bármilyen formában. :)

Jó olvasást! :)
Bay. 

HARRY STYLES

Nekem aztán ne mondja senki se, hogy nincs köztük semmi. Niall úgy bújik Emmához, ahogy még soha sem láttam. Aztán térjünk csak át Emmára. Ő sem ártatlan ám a dologban. Hagyja, hogy Niall ezt csinálja vele. Remélem, hogy nem csak szórakozik vele. Komolyan, még soha nem láttam ilyennek Niall-t. Váltig állítja, hogy nem a csaja, sőt még csak nem is tetszik neki. Na persze, én meg most jöttem le egy bambusz fáról. Eleinte Emma nem volt szimpatikus, de mindez csak azért volt, mert féltettem a barátomat, hogy csak játszani fog vele a lány. De amikor tegnap átjött, olyan esetlen volt szegény, hogy teljesen megsajnáltam, és eldöntöttem, hogy normális leszek vele. Ha esetleg Niall pofára esik miatta, akkor majd az orra alá dörgölöm, hogy nekem volt igazam, de most hagyom, hogy élvezze ezt a helyzetet. Véletlenül se rajtam múljon a boldogsága.
Előhúztam a telefonomat a zsebemből és megragadtam ezt a kihagyhatatlan lehetőséget. Csináltam egy képet az alvó társaságra.

~ Hát nem édesek? Kidőltek film közben. Erre mondják azt, hogy akkor a legbájosabb a gyerek, ha alszik. Ezt rád értettem Boo Bear. :) ~

Posztoltam mindenhova, persze úgy készítettem a képet, hogy Emma arca ne látszódjon. Hogy én ezért mit fogok kapni.
Felálltam és betettem egy másik filmet. Már a harmadik filmet néztem végig, míg a többiek aludtak. Mondanom sem kell, hogy Emma és Niall összebújva. A kis álszentek. És még képesek azt mondani, hogy: Mi csak barátok vagyunk.
A hajamat piszkálgattam, amikor mozgást vettem észre az ágy másik felében. Niall felemelte a takarót, és Emmára terítette. A lány automatikusan bújt közelebb a barátomhoz. Teljesen össze voltak gabalyodva. Körülbelül annyira, hogy nem lehetett kivenni hol kezdődik az egyik, és hol végződik a másik. Csak mosolyogtam rajtuk. Meddig fogják még áltatni magukat, hogy csak barátok? A vak is látja, hogy izzik köztük a levegő. Na, majd én közbeavatkozok, mert ha rajtuk múlik még kilencven éves korukban is csak aludni fognak együtt.
Felkeltem mellőlük, kikapcsoltam a filmet és kiindultam a mozi szobából. Felmentem az emeletre a szobámba. Lefeküdtem az ágyra, már épp elbóbiskoltam volna, amikor egy telefon kezdett csörögni valahol a padlón. Sokáig gondolkoztam, hogy felvegyem-e, mivel nem az én mobilom, végül aztán megkerestem. Számomra teljesen ismeretlen volt a név a kijelzőn. Kiejteni sem tudtam.

- Emma... - kezdett beszélni valaki a vonal másik végén. Csak beszélt és beszélt, de én nem értettem semmit. Csak annyit tudtam leszűrni, hogy ideges volt az a valaki.
- Öhm... Haló, én Harry... - próbáltam megmagyarázni a dolgot, bár pontosan azt sem tudtam, hogy mit kell megmagyarázni. A hívó fél végül váltott egy számomra is érthető nyelvre.
- Én Milán vagyok, Emma bátyja. Meg tudnád mondani, hogy hol van Emma? Tudod, ma van a születésnapja és... - teljesen elképedtem. Amikor ide jött Emma, jelét sem mutatta, hogy boldog lenne a születésnapja miatt. Sokkal inkább nézett ki úgy, mint aki menten elsírja magát. Most pedig egy aggódó báty jön a képbe? Mi folyik itt?
- Itt van náluk. Niall-nél. Most alszik, de felébresztem, ha fontos. - ajánlottam fel. A másik fél felsóhajtott, de nem mondott semmit.
- Nem, nem kell. Megtennéd, hogy, amikor felébred, megmondod neki, hogy jöjjön haza? - kérdezte Emma bátyja. Hallottam a hangján, hogy ideges. Nem tudom, mi folyik itt, de nekem bűzlik a dolog.
- Persze. - bólintottam, mondjuk ezt nem láthatta. - Mondjak neki még valamit? - kérdeztem. Újabb sóhaj érkezett. Ez az egész helyzet teljesen zavaros. Más ember szereti a szülinapját, erre Emna ott hagyja az egész családját, hogy ünnepeljenek nélküle?
- Nem. Kösz. - tette le a telefont. Visszapottyantottam a lány táskájába a telefont, majd visszadőltem az ágyra. Fogalmam sincs mit titkol Emma, de én ki fogom deríteni. Ki tudja, mit rejteget ez a lány.

***

Még itt Londonban is elviselhetőek a nyári napok. Reggel arra ébredtem, hogy a csukott szemhéjaimon keresztül is égeti a szemem a Nap.
Szinte csukott szemmel kerestem tiszta ruhákat magamnak és vánszorogtam a fürdőbe. Lehúztam a pólómat magamról és már a nadrágomat gomboltam ki, ami elég kényelmetlen volt egy éjszaka után.

- Jesszus Krisztus! - sikított fel Emma előttem egy szál törölközőbe csavarva. Majdnem hátast dobott a zuhanyzóba, csak a zuhanykabin tartotta meg, amibe hirtelen belekapaszkodott.
- Sss. - tettem a szám elé az ujjamat. - Ne haragudj, nem tudtam, hogy itt vagy. Miért nem zártad be az ajtót? - kérdeztem rá. Emma úgy nézett ki, mintha az ájulás szélén lenne.
- Én bezártam. Kattant a zár. - gondolkozott. Hát persze, hogy bezárta az ajtót.
- Tudom. - vigyorodtam el. - Hamis zár van az ajtón. - Emma úgy nézett rám, mint egy idiótára. - Én találtam ki, tudod pont az ilyen esetekre. - Emma felvonta a szemöldökét. Úgy néz ki a bátyja nem tanította meg egy-két dologra. Bizarr is lenne, ha a húgát tanítaná csajozni. - Ha csaj van nálunk. Tudod, véletlenül rányitunk, meg ilyesmi. De ez most esküszöm, nem volt szándékos. - emeltem fel a kezemet magam elé védekezve. - Legközelebb a láncot használd. - mutattam az ajtó felé, ahol én megfontoltan beláncoltam az ajtót.
- Értem. Úgy lesz. - bólintott. Szóval, máskor is itt fog aludni. - Én most megyek. Niall szobájában átöltözök. - kapkodta össze a holmijait, majd kikerülve engem elhagyta a fürdőszobát. Lehet sokkot kapott. Bár kétlem, hogy ne látott volna még pucéran egy pasit sem. Ez abszolút lehetetlen.

***

Már mindenki lent volt az asztalnál és ettek, mire végeztem a tusolással. Ahogy elnéztem Emma ette Niall kajáját. Na, ebből látszik, hogy Niall oda van Emmáért. Mert ő nem adja ám csak úgy oda a kajáját bárkinek. A kis álszent. Leültem Emma mellé és elkezdtem vigyorogni. Ha már lúd, legyen kövér, nem? Niall félszemmel figyelt engem, és ezt akkor is tudtam volna, ha nem látom, mert majdnem lyukat égetett a bőrömön.

- Most jutott eszembe, tegnap este hívott a bátyád. - szólaltam meg hirtelen. Emma majdnem megfulladt, mert félrenyelte a falatot.
- És te felvetted? - hökkent meg. Tudtam én, hogy nem kellett volna. Bólintottam egyet. - Mit mondott?
- Csak annyit, hogy menj majd haza, mert születésnapod van. - Emma bólintott egyet. És mintha nem is törődött volna vele, folytatta az evést. - Hányadik születésnapod van? - kérdeztem. Húsz körülinek nézem, lássuk eltaláltam-e.
- Tizennyolc, és tegnap volt. - rántotta meg a vállát. Szórakozik, biztos csak szórakozik. Nem lehet, hogy csak most lett tizennyolc.
- Miért nem mondtad? - kérdezte ingerülten Niall. Remek, mindjárt befal egy fánkot vagy valami édességet.
- Nem szeretek ünnepelni. - folytatta az evést. De csak azért csinálta, hogy teljen az idő, úgy hogy ne kelljen neki beszélnie.
- Miért? - kérdeztem. Minden vele egykorú ember imád ünnepelni és bulizni. Mint kiderült, nem hatvan éves. De hát még ők is szeretnek kirúgni a hámból.
- Csak úgy. - rántotta meg a vállát. Ez volt ám a bő válasz.
- Harry! - hallottam meg Liam hangját. Istenem! Mit tettem már megint? - Gyere ide egy kicsit! - kiabált a nappaliból. Hogy került ő oda? Az előbb még velem szemben ült.
- Igen? - álltam meg Liam előtt. Liam először nem mondott semmit.
- Örülök, hogy jóban lettél Emmával, de ne barátkozz ennyire. Niall mindjárt felrobban. - egyáltalán nem lőttem túl a célon. Csak beszélgettem.
- Hé! Ha jól tudom nem én aludtam vele egész éjjel összeölelkezve! - háborodtam fel. - Egyszerűen csak beszélgetek vele, nem akarok én tőle semmit. - húztam fel az orrom, még csak a feltételezés miatt is.
- Tudom, de néha elragadtatod magad, és félreérthető ez a nagy érdeklődés. - fejtette ki Liam. Megsértődtem, és ennek látszatot is adtam.
- Jó, akkor megint bunkó leszek vele. - fogadtam meg és felsiettem a szobámba. Tudom, elég dedós taktika, de úgyis tudom, hogy mindjárt feljön valaki és kibékít, és akkor majd nyugodtan beszélgethetek Emmával, ha úgy tartja kedvem.

Eltelt jó néhány perc, de semmi sem történt. Ilyen se volt még, hogy hagytak duzzogni. Elég sértő.
Egy óra is eltelhetett, amikor kopogtak és nyílt az ajtó, de meglepetésemre, nem az a személy állt ott, akire számítottam. Azt hittem, majd Liam jön, és bocsánatot kér, de nem. Igaz, barna szempár nézett rám, de nem Liam-hez tartozott.

- A fiúk azt üzenik, hogy vigyél el magaddal a stúdióba. - állt meg az ágyam mellett. A szemeim jócskán nagyra nőttek ettől a kijelentésre. Aztán ugyan már miért?
- Miért? - kérdeztem távolságtartóan. Aztán utána meg megint rám szólnának, hogy ne beszéljek vele.
- Nem tudom. - állt zsebre dugott kézzel. - Öhm Harry, te most rám haragszol? Mert, ha... - magyarázkodott volna, de megelőztem.
- Nem, csak nem értek valamit. - ráztam meg a fejemet. - Na, akkor indulhatunk? - ültem fel az ágyban. Emma most biztos azt hiszi, hogy valamiféle hormon zavaros tini vagyok, pedig már rég túl vagyok azon a korszakon.
- Amúgy nem kell ám elvinned magaddal, úgy is haza kell mennem. Rám férne már egy tiszta ruha. - tiltakozott. Várjunk csak, nem én találtam ki ezt az egész dolgot.
- Még bőven van időm, szóval mit szólnál hozzá, ha először haza vinnélek, átöltöznél, utána pedig eljönnél a stúdióba? - ajánlottam fel ezt a lehetőséget. Emma elgondolkozott és megvonta a vállát.

***

Szép környéken laknak Emmáék, és akkor még nem is volt nagy a kitérő, az itt berendezett kis stúdiónktól. Errefelé akár merre nézett az ember, mindenhol családi házak voltak.
Épp egy egyenes szakaszon mentünk, amikor csörögni kezdett a telefonom. Oda adtam Emmának, hogy vegye már fel nekem, mert ugye vezetés közben nem szabad telefonálni. Emma a füléhez emelte a készüléket, de azonnal el is tartotta. Nem csodálom, még így is hallottam, ahogy Niall kiabál.

- Te teljesen meg vagy húzatva? - kiabálta Niall. Így kihangosítva eléggé ijesztő volt.
- Mégis miért Niall? - tettem fel a kérdést. Komolyan nem tudom, mit tettem már megint.
- Posztoltál egy képet, rémlik?! - még szerencse, hogy nem tartózkodunk egy helyiségben. Valójában, még sosem láttam őt nagyon idegesnek. De most van egy olyan érzésem, hogy egy picit mérges rám.
- Azt hiszem, tudom miről beszélsz. - bólintottam, mintha csak előttem állna. Még egyszer elmondom, szerencse, hogy nincs itt, mert már kitekerte volna a nyakam.
- Harry, ne játszd a hülyét. Mi van akkor, ha valaki felismeri Emmát? Ebbe nem gondoltál bele? Nem emlékszel múltkor is mi történt, mikor szegény abba az üzletbe rekedt? - bírtam, hogy amikor Niall nagyon el akar mondani valamit, akkor annyira hadar, hogy alig lehet érteni. De most mindent értettem és valahogy nem tudtam mosolyogni rajta. Emma meg akart szólalni, de leintettem. Niall-nek tényleg fontos ez a lány. Emma mutogatott, hogy húzódjak le, én pedig úgy tettem.
- Figyelj Niall, Emma meg te annyira össze voltatok bújva, hogy lehetetlenség, hogy látszódjon Emma arca. Gondoltam rá, ne izgulj. - láttam magam előtt, ahogy fülig pirul.
- És most mégis hol vagytok? - ügyes terelés volt Niall-től. Elvigyorodtam.
- Egy ház előtt. - húztam az agyát. Annyira megnéztem volna az arcát most.
- Harry! - kapta fel a vizet. Jól van na már.
- Emmáéknál. - kacsintottam Emmára. A mellettem ülő lány kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de megráztam a fejemet. - Figyelj csak, ha hívna Paul, mert késésben vagyok, mondjátok neki, hogy közbe jött valami és fél óra múlva indulok. - nyomtam ki a telefont. Emma érdekesen nézett rám, mint aki menten elkezd ordítozni.
- Azt mondtad van időd. Miattam nem kéne elkésned. - szállt ki a kocsiból. Azonnal kiugrottam én is, hogy én fejezzem be ezt a beszélgetést.
- Időm, mint a tenger. És nem miattad kések. Ez egy kutatás. - mosolyodtam el. Emma értetlenül nézett rám. Én csak legyintettem egyet.
- Hátulról kell bemennünk. - jelentette ki. Nagy szemekkel néztem. Mi folyik itt?
- Biztos, hogy itt laksz? - kérdeztem rá. Teljesen olyan volt, mintha betörnénk valakihez.
- Igen, csak valaki bezárta az ajtót és bent hagyta a kulcsot. - morogta, amikor átmászott a kerítésen. Nem is akarom tudni, hogy honnan ilyen gyakorlott.

Miután én is átmásztam a kerítésen, Emma megtorpant. Valamit hallgatott, majd lassan elindult a bejárat felé. Épp a medencéjüket néztem, amikor egy lökést éreztem és a vízbe estem.

- Hé! - mondtam mérgesen, amikor feljöttem a víz alól.
- Szia Emma, igaz? - kérdezte egy női hang.
- Aha. Te pedig Lucy, ha nem tévedek. - állt meg a medence mellett Emma, úgy hogy eltakarjon.
- Csak azt szeretném kérdezni, hogy Dan itthon van-e? - ki az a Dan? És ki ez a lány, aki miatt meg kellett mártóznom?
- Nem tudom. Csak most jöttem haza, de ha itthon van, kiküldöm, oké? - mosolygott bájosan Emma. Biztos vagyok benne, hogy ez egy őrült ex.
- Oké. Köszönöm. - nevetgélt a lány a kapunál. Majd teljesen eltűnt a kőkerítés mellett. Már kint voltam a medencéből, épp kiegyenesedtem volna, amikor újra a vízben találtam magam. - Nincs kedved egyik nap elmenni valamerre? Vásárolni ilyesmi.
- Jó ötlet, majd megbeszéljük még. - nyögte ki Emma. Körülbelül úgy hangzott, mintha a fogát húznák.
- Lucy! Gyere be segíteni! - kiabált egy rekedt férfihang. Végre! Remélem, most már nem kell többször a klóros vízben áztatnom magam.
- Ezt miért csináltad? - kimásztam a vízből és bosszúsan néztem Emmára.
- Az a lány egy igazi fanatikus. Ha észrevett volna, már a szobájában lennél az ágyhoz kötözve. - végig gondolva tényleg kicsit rámenős volt.
- Nincs semmi bajom a kikötözéssel. - vigyorodtam el. Emma megforgatta a szemeit. Jelét sem láttam annak, hogy zavarba hoztam.
- Akkor menj át hozzá és kopogj be. - nyitotta ki a hátsó ajtót. - De előtte kérem a kocsi kulcsot. - vigyorodott el. Megráztam a fejemet, így sikerült Emmát is összevizeznem valamennyire. - Jaj, ne már! - törölgette az arcát fintorogva.
- Jaj, ne már? Emlékeztetlek, hogy te kétszer belelöktél a medencébe. Nekem sokkal több okom lenne nyávogni. - jelentettem ki. Emma megint csak megforgatta a szemét.
- Majd kérek száraz ruhát Milántól. - rántotta meg a vállát. - Ne mozdulj innen! - mutatott az egyik ajtóra. Bementem és a mosdókagylónak támaszkodtam.
Emma csak a kezét dugta be az ajtón. Talán attól tartott, hogy meglát engem egy kínos helyzetben. Gyorsan átvettem a pólót és nadrágot és már menten is ki.

***

A stúdióban amíg én énekeltem, Emma egy helyben ült és meg sem mozdult. Nem úgy tűnt, mint akit lenyűgöz a dolog. Legalábbis attól nem kell tartanom, hogy amikor végzek, ő majd sikítozva a nyakamba ugrik.
Azt még mindig nem értettem, hogy miért kellett magammal hozni mindenhova Emmát. Az pedig egy újabb furcsaság, hogy csak az anyukájával találkoztam.
Haza érve olyan látvány fogadott, amire egyikünk sem számított.