12. fejezet - Bármi is történik velünk, sosem foglak elfelejteni. (+18)

Sziasztok!
Lehet megfogtok utálni ezután a rész után, de tudjátok egyszer fenn, másszor lenn. :) Előre megjegyezném, hogy +18-as rész is lesz benne, szóval csak saját felelősségre olvassátok el. :)
Köszönöm szépen a komikat Nóra Polányinak, Patsy McClaud-nak, és Réka Lovasnak! Nagyon köszönöm, sokat segítetek vele. :) Még Patsy McClaud-nak a feliratkozást is! :) Facebook-on a lájkok is sokat jelentenek, köszönöm Merci Jaskó, Benczúr Melitta, Nóra Polányi és Noémi Tóth! Akiket esetleg valamilyen oknál fogva kihagytam, ne haragudjon, de természetesen mindenkinek nagyon hálás vagyok, még akkor is, ha csak elolvassa a történetet.
Jó olvasást! 

Bay. 

EMMA KATONA

Reggel arra ébredni, hogy dobálják az ablakom és kiabálnak a házunk előtt közel sem kellemes. És ma reggel, pont ez történt. Hogy mégis hogy kerültek ezek az emberek ide? Fogalmam sincs. És azt sem tudom, hogy miért csinálják ezt.
Fogtam az egyik plédemet és kisétáltam a szobámból. Meglepetésemre az egész családom a lépcső tetején ült és csak néztek maguk elé. Olyanok voltak, mintha meg lennének félemlítve.

- Jó reggelt! Mi történt itt? - néztem a családomra. Felvont szemöldökkel néztek rám, mintha tudnom kéne mindenről.
- Talán, ha nem egy világsztárral járnál, most ki tudnánk menni a házból. - mondta Dani. Most én vontam fel a szemöldökömet.
- Mintha olyan sok dolgod lenne. - támaszkodtam a falnak. Még mindig nem értettem ezt az egészet.
- Engem nem érdekel semmi, csak az, hogy fogytán van a kaja. - vágott közbe Noel. Egymásra néztünk a testvéreimmel és kitört belőlünk a nevetés.
- Ezt már szeretem. - mosolygott nagyi. Olyan boldog volt, hogy még a szemén is meglátszott.
- Öhm... Elmondaná valaki, hogy mi történt? - tereltem el a témát. Szerettem volna úgy viselkedni a családommal, ahogy régen, de az, amit apa mondott nem hagyott nyugodni. Vajon tényleg csak szerepet játszanak?
- Tényleg tudni akarod? - húzogatta a szemöldökeit Dani. Fújtattam, amiért direkt húzta az idegeimet.
- Dani! - mondtam morogva a nevét. Dani nevetni kezdett, és ha Milán nem kapta volna el, lecsúszott volna a lépcsőn.
- Az történt, hogy elég nyilvánosra sikerült a romantikázásotok. - kapcsolta be a tv-t Marcell. - A titokzatos lányról kiderült, hogy ki az. És tudod kinek köszönhető? - nézett ránk Marcell. Majd szétpattanó idegekkel vártam, hogy kinyögje. - Lucy-nak. Felismert téged, vagyis a csuklószorítódat, és az egész internet, tv tőled hemzseg. - mondta el egy szuszra Marcell.
- Ez nem lehet igaz. - csúsztam le a fal mentén. Én ezt nem akartam.
- Azért valljuk be, hogy elég meggondolatlan volt a nyílt utcán egymásra mászni, miközben köztetek nincs semmi. - húzta fel a szemöldökét Milán. Köszönöm, ha nem mondod, eszembe sem jut.
- Felhívom Niall-t, hogy csináljon valamit. - szaladtam a szobámba. Két napja jöttünk csak össze és rögtön az egész világ tud róla.
- Jó reggelt Napsugár! - szólt a telefonba vidáman Niall. Mégis mitől van ilyen jó kedve.
- Neked is. Figyelj csak, hol vagy? - lépdeltem türelmetlenül. Egy kis hangoskodást hallottam, majd teljes csend. - Niall? - mondtam a nevét kétségbeesetten. Most ő az egyetlen, aki tud segíteni.
- Itt vagyok. - mondta hangosan. - Stúdióban vagyunk. Most csak azért álltunk meg, mert éhes lettem. - elképzeltem, hogy elpirul, amikor kimondja. - Valami baj van?
- Nem zavarnálak, ha tényleg nem lenne gond, de... De az egész járdát ellepték a fotósok vagy nem is tudom... Niall tegnap lefényképeztek minket. Minden csatornán és még az interneten is a mi képünket látom. - sóhajtottam fel. - A szomszéd lány felismerte a csuklószorítómat. És most... Én nem tudom mit csináljak. - kapkodtam a levegőt. A sírás határán voltam. - Niall, itt most arról van szó, hogy a családom sem tud sehova sem menni. Érted? - akadtam ki teljesen. Niall nem mondott semmit. - Megbeszéltük, hogy ezt az egészet egy darabig csak magunknak akarjuk.
- Nyugodj meg! Amint tudok oda megyek. Valahogy tisztázom ezt az egészet. - mondta szaggatottan véve a levegőt. Tudtam, hogy Niall-t is aggasztja a dolog.

- Köszönöm Niall. - mondtam sokkal-sokkal barátságosabban. Most legszívesebben vele lettem volna és hozzábújtam volna.
- Legkésőbb délutánra rendet teszek. - mondta bűnbánóan. Ez nem az ő hibája. Nem miatta történt ez az egész.
- Niall, ugye tudod, hogy nem a te hibád és nem haragszom ezért, csak a családomat féltem. - mondtam nyugodtan. Niall olyan nagyot sóhajtott, hogy még én is tisztán hallottam.
- Em, ha visszafogtam volna magam, akkor nem tudtak volna lefényképezni. Megértem, hogy aggódsz a családodért, és tényleg sajnálom. - na tessék, tökéletesen elrontottam a kedvét.
- Úgy sem fogod elhinni nekem, hogy nem tehetsz róla, igaz? - kérdeztem költői kérdést. Niall nem mondott semmit. - Niall, délután, ha ennek az egésznek vége, látlak majd? - kérdeztem a lehető leghalkabban. Niall felsóhajtott.
- Persze. Beszélek Paul-lal, hogy mit javasol, aztán majd átmegyek, ha megoldódott. - fújta ki a levegőjét. - Most le kell tennem. Légy jó Napsugár! - köszönt el. Mielőtt még én bármit is mondhattam volna Niall már meg is szakította a vonalat.

Az órák őrült lassúsággal teltek. Nagyi már három féle süteményt sütött. Nagypapa Milánnal sakkozott. Marcell a focilabdájával foglalkozott, Noel a sütiket lopkodta, de természetesen az ikrek nem is ők lennének, ha nem vitatkoznának. Dani elfoglalta a kanapét és táncos videókat nézett. Anya mosogatott, szóval mindenkinek volt elfoglaltsága. Apát nem véletlenül hagytam ki. Apa még minden más ember előtt bement dolgozni. Én csak ültem a lépcsőn és figyeltem ezt a tökéletes családot. Mindenkinek volt valamilyen feladata. Vajon én képes leszek újra találni magamnak itt egy helyet?

- Marcell, attól mert valakinek műmelle van, még tud szoptatni. - kiabált vissza a valóságba Noel. Milán és nagypapi felnevettek.
- Már hogyan tudna. - grimaszolt Marcell. - Anya ugye, hogy nekem van igazam? - nézett körbe a bátyám, amíg meg nem pillantotta anyát.
- Bár nekem még nem volt ilyen problémám, de tényleg Noelnek van igaza. - mosolygott anya. Mielőtt még Marcell fel tudott volna háborodni, megérkezett apa. Már ennyi lenne az idő?
- Hát ti, mit csináltok. - fixírozott minket apa. Épp szólásra nyitottam a számat, de Milán megelőzött.
- Úgy gondoltuk, családi estét tartunk. - mutatott a sakktáblára a bátyám. Apa méregetett egy darabig minket, utána pedig nem mondott semmit, hanem a konyhába ment anyától lopni egy csókot. Lehet minden a feje tetejére állt az életemben, de a szüleim szerelme örökké tart.
- Köszönöm. - tátogtam. Ha kiderült volna, hogy egész nap nem lehetett itt közlekedni és persze miattam, ki tudja milyen vita kerekedett volna abból.

Mindenki szépen lassan felszívódott. Csak anya és apa maradtak, akik még mindig olyanok voltak, mint a tinik. Amikor csak tehették egymáshoz értek, megcsókolták vagy megpuszilták egymást, apa még mindig bókolt anyának. Szóval az egész kép idilli volt. De azt szögezzük le, bezárt a bazár, nem lesz több gyerek. Elegen vagyunk mi, így öten.

***

Egész délután nem jelentkezett Niall, ami nagyon aggasztott. Egyáltalán nem tudtam, hogy mi történhetett. Azt mondta, délután átjön. De nem jött. Már este tizenegy óra is elmúlt és semmi. Éjfél után elhatároztam, hogy felhívom, de akár ezret is csöröghetett volna, Niall nem vette fel. Kezdem azt hinni, hogy valamit elrontottam.

- Miért nem mész át hozzá? - ült le mellém a kanapéra anya, ahol egész este fetrengtem.
- Anya, késő van. Meg aztán lehet, hogy valamiért haragszik rám. - motyorásztam sokkal inkább magamnak, mint anyának.
- Nem akarok kötekedni, de múlt éjjel hasonló időben jött át hozzád Niall. - mosolygott a legártatlanabbul anya. Ebben a házban semmi sem marad titok? Vagy legalább megjátszhatnák, hogy nem tudnak semmit. - Az pedig kizárt dolog, hogy haragszik rád. - nyugtatott anya. Bárcsak ilyen könnyen megnyugodnék.
- Mi van, ha most meg ott vannak azok a fotósok? - kérdeztem anyától, aki majdnem elájult.
- Emma. Komolyan nem ismerek rád. Mióta vagy ilyen kis félős? - háborodott fel anya. Valóban jobban cidrizek, mint mondjuk a jogsi megszerzésénél.
- Mondtam én, hogy katonai suliba kellett volna dugni. - rohant át a nappalin Dani, utána pedig Marcell.
- Emma nyuszi. Danit viszont kiherélem. - morgott Marcell. Ajaj, ha ilyet mond, akkor ott nagy baj van.
- Emma mégis mikor aludt itt Niall? - grimaszolt Milán. És itt az ideje kámforrá lenni.
- Felmegyek átöltözni. - passzíroztam át magamat Milán és a fal között. Anya fejcsóválva követett.
- Ha hallottátok volna azt, amit én egész éjjel... - nyögte csak úgy egészen mellékesen be Dani. Na tessék! Ha eddig Milán nem kapott agyvérzést most már fog.
- Hogy mi van? - akadt ki teljesen Milán. Gyorsan becsuktam a szobám ajtaját. Felkaptam néhány ruhát, gyorsan megfürödtem és miután felöltöztem már szaladtam is lefelé. Az óra már majdnem egy órát mutatott. Már nyúltam a kocsi kulcsért, már éreztem a tenyerembe, amikor Milán megszólalt mögöttem. - Haza fogsz jönni holnap reggel nyolcig? - kérdezte komolyan. Nagyot nyeltem, Milán ideges.
- Igen? - nyögtem ki halkan. Milán nekitámaszkodott az ajtónak. Ajaj! - Igen. Hogyne. Már hétkor itthon leszek. - bólogattam, mint egy kis kutya. A többi bátyám mind alig bírták visszafogni a nevetésüket.

- Jó. - nyitotta ki előttem az ajtót. Gyorsan kislisszoltam a kulccsal együtt az ajtón. - Ja, és Emma! Ezt a beszélgetést még el sem kezdtük. - szólt utánam Milán. Az egyszer biztos, tudja, hogyan kell a frászt ráhozni a másikra.

Szerettem vezetni, ezért is bírtam alig kivárni, hogy megszerezhessem a jogsimat. Szerencsére Niall-ék háza nem volt túl messze, így nem kellett sokáig görcsölnöm azon, hogy mi baj történhetett.
Halkan csaptam be a kocsi ajtaját és zártam be. A kapunál megnyomtam a csengőt. Nem akartam felverni az egész házat, de csak Niall telefonszámát tudtam, ő pedig nem vette fel nekem.

- Ki az? - kérdezte egy vidám hang. Azonnal felismertem Louis-t.
- Szia Lou! Emma vagyok. - motyogtam. Hatalmas csörömpölést hallottam, mintha valamit levert volna. Vagy összeesett volna valamiben.
- Milyen Emma? - kérdezte szórakozottan. Felsóhajtottam.
- Lou, csak az időt húzod, igaz? - támasztottam meg a homlokomat a kapunál.
- Aha. De már bejöhetsz. - nyomott meg egy gombot, amitől a kapu kattant egyet.
- Sziasztok! - köszöntem nekik, amikor beengedtek a bejárati ajtón is. Mindenki itt volt, kivéve egy valakit, Niall-t. - Niall merre van?
- A szobájában, de most szerintem pihenni szeretne. Tudod, elfáradt ma. Sokat voltunk a stúdióban. - válaszolt Liam. Összehúztam a szemöldökeimet.
- Értem. - sóhajtottam. - Tudjátok, mégsem értem. Megbeszéltük, hogy találkozunk, de nem, hogy nem találkoztunk, de még a telefont sem veszi fel. Csak annyit mondjatok, hogy miattam viselkedik így vagy tényleg csak fáradt? - néztem sorba a srácok szemei. Mindenki elkapta a tekintetét.
- Emma, ez nem ilyen egyszerű. - piszkálgatta a haját Harry. Már miért ne lenne ilyen egyszerű?
- Jó, akkor úgy kérdezem, tényleg fáradt vagy kerül engem? - lépkedtem egyik lábamról a másikra. Mindenki rám nézett, de nem mondtak semmit.
- Nem arról van szó, hogy nem akar látni, csak ez bonyolult. - gondolkozott Lou. Jó, ez a bonyolult és nem egyszerű dolog már kezd idegesíteni.
- Esküszöm, nem értem mire akartok kilyukadni. - dugtam zsebre a kezeimet. Liam felsóhajtott.
- Jó. Mint mindenki tudja, kiderült, hogy mi van köztetek. Niall beszélt Paul-lal és ő két opciót ajánlott. Az egyik, felvállaljátok az egészet és hónapokig élitek minden perceteket a nyilvánosság előtt. A másik, Niall letagadja az egészet és csak egyszeri alkalomnak állítja be a dolgot. Mert nem lehet hazudni a rajongóknak. - vett egy mély levegőt Liam. - Érted most már? Niall nem tud dönteni. Félt, hogy a nyilvánosság tönkretesz titeket, a családodat, tekintve a ma történteket. De nem akarja, hogy szakítsatok. Alig pár napja jöttetek csak össze. - sóhajtott fel. A számat rágcsáltam, hogy ne bőgjem el magam. Őszintén, fogalmam sincs, hogy fog dönteni Niall. Bármit is választ, el fogom fogadni.
- Azért beszélhetek vele? - kérdeztem el-elcsukló hangon. Lehet most fogok utoljára hozzászólni, mert soha többé nem fogunk találkozni.
- Öhm... Persze. - bólintott Harry, miután mindenki bólintott. Lou elindult felfelé én pedig követtem őt.
- Sok sikert. - mutatott az ajtóra Lou. A srác visszament lefelé, ahonnan jöttünk. Kopogtam, de nem érkezett válasz, ezért benyitottam.

Niall az ágyán feküdt összegömbölyödve. Egyenletesen vette a levegőt. Lassan az ágy mellé sétáltam, majd amikor észrevettem az arcát, hogy milyen nyúzott és kipirult, fogtam magam és bebújtam az ágyba mellé. Felemeltem a karját és alábújtam. Niall szemei kipattantak, amikor tudatosult benne, hogy én bújtam hozzá.

- Em? - csodálkozott rám. Nem mondtam semmit, csak még jobban hozzábújtam. - Ne haragudj, hogy nem mentem át, csak... - kezdett mentegetőzni, de a szájára tettem a kezem.
- Mindent tudok. - mondtam halkan. - Ha szeretnél róla beszélni, akkor beszélgessünk, de ha gondolod, akkor csak maradjunk így. - engedtem le a kezem a szája elől. Niall nézett egy darabig, majd hirtelen megcsókolt. Nem tudtam hova tenni a dolgot. Olyan érzésem volt, mintha búcsúzna tőlem.

A hajamba túrt és egyre jobban faltuk egymás ajkát. Megfogta a combomat és magára húzott. A csípőjén ülve hajoltam le hozzá. Niall a combomat markolva nyomott lejjebb az ágyékára. Kezem becsúszott a pólója alá. Végig simítottam a hasán, mellkasán, végül az alsónadrágjánál álltak meg az ujjaim. Niall felsóhajtott és fordított a helyzetünkön. Teljes testével nekem feszült. Éreztem, ahogy ver a szíve, éreztem, ahogy a bőre majdnem felgyulladt úgy fel volt hevülve. Rázott a hideg, ahogy hozzám ért és szórakozottan elhúzta a nadrágom szélénél az ujját, ami a gitározástól kemény volt. Lassan húzta le a cipzárt a pulcsimon közben pedig a szemembe nézett. Olyan különlegesen csillogtak a szemei, amit nem tudtam hova tenni. Ez lenne a búcsúnk? Komolyan ennyi jutott csak nekünk, pár nap? Haja csiklandozta az arcomat, amikor megcsókolta a nyakamat. Lábaimat a derekára kulcsoltam, és csak nagy nehézségek árán tudtam lehúzni róla a pólóját. Niall megint megpördült velem.
Ahogy végig nézhettem a felsőtestén, még jobban szemügyre vehettem, hogy mennyire ki van dolgozva a teste. Kipirulva nézett fel rám. Lehúzta rólam a pulcsimat, de még így is túl voltam öltözve. Niall kicsit ficánkolt alattam, amikor megcsókoltam a nyakát és kicsit belesimultam az ölébe.

- Biztos, hogy ezt akarod? - fogta két keze közé az arcomat. - Most még könnyen le tudok állni. - mondta a levegőt kapkodva Niall.
- Niall... Én szeretném folytatni. Bárhogy is döntesz holnapra, én akkor is szeretném. - suttogtam. Niall lassan megcsókolt utána pedig újra rám nézett.
- Em, szeretném, ha ez olyan lenne neked, mintha az első lenne. Azt szeretném, ha visszaadhatnám neked azt, amit a volt barátod elvett tőled. Azt akarom, hogy különleges legyen. - mondta, amitől majdnem elsírtam magam. Hogy lehet valaki ilyen figyelmes?
- Niall... Én... Bármi is történik velünk, sosem foglak elfelejteni. - csókoltam meg. A kezét a trikóm alá csúsztatta azon is belül a hüvelykujját a melltartóm alá is beférkőzött.

Merőben más volt, mint Alec-kel. Ő csak a fogadást látta bennem, kicsit sem volt tapintatos.
Kirázott a hideg, amit Niall is észrevett és egy széles vigyor terült el az arcán. Igen Niall, ez miattad történt. Áthúzta a trikómat a fejemen és nézett. Bámult rám, többször visszatérve az arcomra. Szinte perzselték a bőrömet kék szemei, miközben észrevétlenül lehúzta rólam a nadrágot. Tényleg nem tudom, hogy csinálta. Előrehajolva puszilgattam a bőrét ahol csak értem. Majdnem felsikítottam, amikor maga alá gyűrt. Gondolom, már megelégelte, hogy a csípőmmel izgatom. Megfogta a kezeimet és a fejem fölé fogta. Ügyelve, hogy ne okozzon fájdalmat, fogta a csuklóimat. Nem hogy fájdalmat nem okozott, de volt valami jócskán izgató benne. Megemeltem a csípőmet, ami így Niall-nek ütközött. Meglepődtem, amikor éreztem nekem nyomódni a férfiasságát. Öntelten vigyorogva csókolta meg a mellemet, amiért ilyen reakciót váltott ki belőlem. Lecsúsztatta a kezemet a nadrágjához.

- Kicsit úgy érzem, túlöltöztem. - nézett a melegítőnadrágjára. Amennyire tudtam, letoltam a lábain, majd vártam a segítségét. A nadrágját ledobta az ágy mellé és rám emelte gyönyörű kék szemeit. Sosem hittem, hogy egy fiúnak azt mondom, hogy gyönyörűek a szemei. De Niall-é tényleg azok voltak. - Biztos? Már mint ez az egész? - kérdezte meg újra, de már sokkal összeszedetlenebb volt az egész gondolata. Ahogy én is, Niall is kezdte elveszíteni a józan eszét. Kezdte mindkettőnket megbódítani a másik.
- Biztos vagyok benne. - csókolgattam a nyakát, Niall pedig a fejem mellett szorongatta a párnát. Annyira lekötött, hogy minél nagyobb örömöt okozzak Niall-nek, hogy észre sem vettem, amikor kikapcsolta és levette rólam a melltartómat. Meg kell mondjam, Niall nagy mágus. Tapasztaltan kezdte izgatni a mellemet. Teljesen új érzés volt, ezt még senki sem csinálta nekem. A szemeim le-lecsukódtak a folyton rám törő bizsergéstől.
- Nézz rám! Szeretném látni a szemeidet. - kinyitottam a szemeimet és azonnal az ő kékjeivel találkoztam. Aranyosan rám mosolygott. Hosszú csók csatát vívtunk egymással és ha azt hittem, nem tudja az eddigieket überelni csalódtam. De még milyen kellemes csalódás. Niall keze a csókunk közben lecsúszott a testünk közé és a bugyi szegélyét kereste meg. - Azt szeretném, ha végig a szemembe néznél. Szeretném látni, hogy mennyire élvezed. - csúsztatta kezét a bugyimba. Időm nem volt reagálni, máris kényeztetni kezdett. Megfontoltan mozgatta a kezét és az ujjait. A forróság hullámokban tört rám, ahogy Niall simogatott ott lent. - Imádom, ahogy beharapod az alsó ajkad, hogy nehogy túl hangos legyél. - puszilta meg a halántékomat. Lejjebb haladva apró puszikat nyomott a bőrömre. - Megengeded, hogy tovább menjek. - kérdezte rekedtesen. Nem voltam képes értelmes szavakat megformálni a számmal. - Mond ki! - nézett rám és amikor észrevette, hogy nem mondok semmit, elkezdte kihúzni a kezét a fehérneműmből.
- Niall... Kérlek... - fogtam a karját. - Kérlek, menj tovább! - engedtem el a csuklóját. Niall szívni kezdte a bőrt a nyakamon. Miért van olyan érzésem, hogy ez holnap meg fog látszani.
- Ha kényelmetlen lesz, szólj! - adott egy cuppanósat a mellkasomra. Bólintottam egyet. Még hogy kényelmetlen. Niall a lehető legóvatosabban csúsztatta belém az egyik ujját, majd amikor észrevette, hogy majd’ meg semmisülök a karjai közt, még egy ujját eltűntette bennem. Tudta mit csinál, és tudta hogyan jó nekem. Nem kellett sok, hogy darabokra hulljak alatta. Niall fülébe nyögtem és magamhoz szorítottam a lábaimmal, ahogy megrándult a testem.
- Hm... - mosolygott szélesen. - Csodálatos vagy. - csókolt meg. Én vagyok csodálatos? Hisz’ én csak feküdtem. A mellem nekinyomódott Niall mellkasának, amitől ő kicsit meglepődött. Felbátorodva kimásztam alóla és ráültem a csípőjére. Hatalmas hajzuhatagom közé túrt, amikor lehajolva hozzá kicsit izgattam.
- Most visszakapod az előbbit. - mosolyodtam el ártatlanul. Benyúltam magunk közé és végig simítottam a büszkeségén. Niall azonnal lehúzott magához, hogy elfojtson egy-egy hangosabb nyögést. Nem akartam, hogy így menjen el, ezért abba hagytam. Lehúztam róla az alsónadrágját, ő pedig megszabadított a bugyimtól.
- Irányíts te! - nyúlt a fiókjába. Elővett egy kis zacskót. Megrázva a fejemet ráhagytam ezt a feladatot. Ahogy Niall magára görgette az óvszert megfogta a csípőmet és magára húzott. - Tiéd az irányítás. - simogatta meg az arcom. Elbizonytalanodtam. Még sosem voltam felül, sőt életemben egyszer szexeltem, és az sem volt túl jó. - Segítek, ha... - kezdett bele, de én már is a nyakába fúrtam az arcomat hálám jeléül.

Lassan ereszkedtem rá Niall-re és pár másodpercig meg sem mozdultam. Meg kellett szoknom őt, amit ő jól tudott, és tényleg rám bízva magát, nem tett semmit. Amikor lassan megemeltem a csípőmet, az alattam lévő Niall élesen szívta be a levegőt. Egy idő után hozzá hasonlóan, és is kapkodtam a levegőt. Mindkettőnkben egyre inkább épült az érzés, hogy megsemmisülünk.
Egyre közelebb voltunk a csúcshoz, de úgy tűnt egyikünk sem akarja elengedni. Örökké így akartunk lenni, így együtt. Minden negatív tényezőtől távol. Lepillantottam Niall-re, elvesztem a kék szemeiben, ahogy ő is az enyémekben. Mintha csak erre várt volna mindkettőnk teste. Megadtuk magunkat és egymás fülébe nyögve repültünk a semmibe. A semmibe, de együtt.
Niall még hosszú percekig ölelt a testén és csak utána csúsztatott le maga mellé, hogy ki tudja dobni az elhasznált óvszert. Miután elintézte a teendőit bebújt mellém az ágyba. Simogatta az izzadt hátamat, fel-le a gerincem vonalán. Ahogy közel bújtam hozzá, akkor vettem csak észre, hogy a csuklószorítóm is eltűnt a karomról.

- Niall elmondhatok valamit? - emeltem fel a fejem. Niall bólintott. Elkezdtem mesélni, hogy mi történt velem az iskolában, miután lefeküdtem Alec-kel és azt is elmondtam, hogy mit tettem magammal és hol voltam, amikor egymásba botlottunk. Niall csendben hallgatott végig. - Komolyan nem akartam ezt. - emeltem fel a csuklómat. - Csak úgy megtörtént. De soha többet nem fog. Most már sokkal erősebb vagyok. - mosolyodtam el. Niall pár percig feldolgozta a hallottakat.
- Em, számomra te vagy a legerősebb, legcsodálatosabb, legszebb lány, akivel valaha találkoztam. - csókolt meg. Lassan simított végig az oldalamon. Most nem mentünk tovább, csak élveztük a még megmaradt időnket reggelig.

Beállítottam az ébresztőmet, alig két óra múlva kelnem kell. Az utolsó pillanatig Niall szemeit néztem, aki mosolyogva figyelte, hogy egyre nehezebben nyitottam ki a szemeit, végül pedig egyáltalán nem nyitottam ki.

***

Hét óra előtt két perccel értem haza. Niall nem mondott semmit arról, hogy hogyan fog dönteni. Titkon már mindkét opciót végig gondoltam, és a szívem szakadt meg, amikor arra gondoltam, hogy Niall nélkül kell folytatnom az életemet.
A nyolc órás hírek. Nagyi a tv előtt ült és izgatottan várta a sztárokról szóló híreket.

~ Bréking! Niall Horan megtörte a csendet! Tegnap fény derült arra, hogy Niall titokban randizgat egy lánnyal, akinek már a nevét és címét is megtudták a fotósok. Niall az egyik leghíresebb közösségi oldalon nyilatkozott. „Két lehetőségem volt. Az egyik, hogy kiteszem a rajongók szeretetének és gyűlöletének, a másik, hogy letagadom Őt. Egyikre sem vagyok képes. Féltem Őt. Ő pedig félti a családját, mert valljuk be egy egész napra a házukba szorultak, mert fotósok lepték el az utcájukat. Nem szeretném gyűlölködésnek kitenni Őt. Mindezek ellenére nem akarom letagadni, hogy volt közünk egymáshoz. Kevés ideig voltunk együtt, de ez a kapcsolatom volt a legtartalmasabb. Rettenetesen sajnálom, amiért nem tarthatott tovább, de felelősségemnek érzem megvédeni Őt és a családját. Sosem fogom Őt elfelejteni és sosem fogom letagadni. Arra kérek mindenkit, hogy tartsátok tiszteletben azt, hogy Ő nem híresség, és nem kötelessége elviselni az utálkozókat. Csak azért döntöttem így, hogy megvédjem Őt. Örökké szeretlek Napsugár!” - írta Niall. Azt hiszem, a rajongók örülhetnek, még akkor is, ha ez a kedvencük boldogságába került. Niall én azért ezt még egyszer átgondolnám. Mindenki megérti, ha a szerelmedet választod. ~

Mindaddig nem mutattam semmilyen érzelmet, amíg be nem jutottam a szobámba. Ott eleredtek a könnyeim. Hát ennyi volt? Tudom, hogy mindez azért van, hogy megvédjen és azt mondtam, bárhogy is dönt, elfogadom. De ezt nem akartam. Titkon reméltem, hogy nem ez lesz Niall a döntése. De elfogadom, nekünk csak ennyi jutott.