15. fejezet - Neked csak én kellek és nem a hírnevem.

Sziasztok!

Mint látjátok ez egy rövidebb rész lett. Ezt nézzétek el nekem, de a következőt igyekszem sokkal hosszabbra írni. :) 

Remélem, tetszeni fog Nektek. :) 

Köszönöm szépen Nektek a komikat, Szilagyi Bettina, Patsy McCloud, a lájkokat Benczúr Melitta, Noémi Tóth, Nóra Polányi. A pipákat és az üzeneteket sem felejtettem el. Nem is tudjátok, hogy milyen sokat jelentenek ezek nekem. Köszönöm! :) 

Jó olvasást! :) 

Bay.

NIALL HORAN

Kipihenten ébredtem, már hosszú-hosszú idő után. Tapogattam magam mellett, de az ágy üres volt. Szemeim azonnal kipattantak és már azt hittem, hogy csak álmodtam, hogy Emma itt volt velem az éjjel, amikor észrevettem a ruháit a padlón. Elmosolyodtam, ha arra gondoltam, hogy azok nélkül tartózkodik valahol a házamban. Az sem volt mellékes, hogy egész éjjel a szinte csupasz háta nyomódott a mellkasomhoz.
Kikászálódva az ágyból, először a fürdőbe kopogtam be, hátha ott lesz, de nem. Sötétség fogadott. Leindultam a nappaliba és már a lépcsőn megéreztem valami igazán ínycsiklandó illatot.
Halkan lépdeltem a konyhában, ahol Emma dúdolt valamit közben pedig riszálta a fenekét. Mosolyogva osontam mögé és öleltem át a derekát. Megijedt, ezt abból szűrtem le, hogy megugrott és majdnem leütött a palacsintasütővel.

- Megijedtem, azt hittem itt hagytál. - motyogtam a nyakába. Emma felém fordította a fejét, de csak egy pillanatra.
- Csak meg szerettelek volna lepni egy reggelivel. - koncentrált a serpenyőre, amiben sült a palacsinta tészta. - Előbb felébredtél, mint kellett volna.
- Visszabújhatok az ágyba, ha gondolod. - engedtem el és már felkészültem, hogy ki leszek toloncolva a konyhámból.
- Ne! - mondta gyorsan. Elmosolyodtam és visszamentem az előző pozíciómba. - Maradj itt, jó? - kérdezte kétségbeesetten.
- Sosem hagylak el. - súgtam a fülébe. Megborzongott, aminek kifejezetten örültem. - Amúgy is elég furán néznék ki póló nélkül az utcán. - tettem még hozzá csak úgy mellékesen. Felgyűrtem a trikómat a hasán.
- Csak ez állít meg? - kapcsolta le a tűzhelyet és felém fordult a felsőmre néztem, amit kölcsön vett. - Mert akkor csak tessék, vedd el. - emelte meg a karját.
- Ha leveszem rólad ezt a pólót, biztos vagyok benne, hogy nem fogunk reggelizni. - mondtam halkan az ajkaira. Emma lehunyta a szemeit és nem pont azért, mert azt várta, hogy megcsókoljam.
- Niall most minden olyan jó, de mi lesz mondjuk pár óra múlva? - kérdezte hirtelen. A derekán köröztem az ujjaimmal, hogy nyugtassam.
- Emma. Nem szeretnélek elhagyni, és nem is foglak, de meg szeretnélek védeni. Ezért ameddig csak tudom, titkolni fogom a dolgot, még Paul előtt is. A srácokat viszont beavatom. - mondtam el mindent, amire gondoltam. Emma arcára széles vigyor húzódott.
- Én annyira örülök. - ugrott a nyakamba. - Féltem, hogy megint csak egy éjszaka lesz. És amúgy sem akarok nyilvánosság elé kerülni. Csak veled akarok lenni. - motyogta a nyakamba. Megpusziltam a vállát majd a combja alá nyúlva felültettem a pultra.
- Tudtam, hogy különleges vagy. - pusziltam meg a nyakát. - Ezért is szeretlek. Neked csak én kellek és nem a hírnevem. - csókoltam meg. Emma a hajamat markolászta, amitől mondanom sem kell, rendesen beindultam.
- Ki fog hűlni a palacsinta. - nyögte szavanként a számba a csókjaink közben.
- Te mindig csak a hasadra tudsz gondolni? Elrontottad a pillanatot. - fordultam neki háttal tettetett felháborodással és elvettem a tányért, amin a palacsinták voltak.
- Én nem kapok? - nézett rám hatalmas szemekkel. Feltűnt, hogy lefogyott ezért eszembe sem jutott, hogy nem adok neki enni.
- Dehogynem. - tartottam felé a reggelit. Emma jóízűen eszegette a palacsintát. Olyan volt, mint egy kislány.

Reggeli után elütöttük az időt. Az ágyban lustálkodtunk, filmet néztünk, és még egy zuhanyzás is belefért. Majd’ megőrültem, amikor együtt tusoltunk. Meg kell mondjam, elég eszement ötlet volt a részemről a közös zuhany.
Nehezen, de túltettem magam rajta, miután én sem hagytam békén Emmát csak, hogy ő is átérezze a helyzetemet és persze, hogy letöröljem azt az önelégült vigyorát. Rendesen megleptem, amikor felpillantott én pedig csókolni kezdtem. Felnyögött, amikor a csempéhez nyomtam, majd hosszú csókok után megszívtam a nyakát. Ügyelve, hogy ne hagyjak jelet a bőrén, egy elégedett vigyorral magára hagytam.

- Tudod, ez igazán nem volt szép. – mondta, amikor egy törölközőbe csavarva állt mellettem a tükör előtt.
- Micsoda? - támaszkodtam a szekrénynek.
- Amit csináltál. - mondta tettetett sértettséggel. Elmosolyodtam.
- Emma azt akarom, hogy legközelebb, amikor megtesszük, hasonló legyen, mint először. Azt akarom, hogy úgy remegj, ahogy akkor és én is úgy akarok remegni, mint akkor. El akarom venni az eszed, ahogy te is elveszed az enyémet. - szorítottam a szekrényhez a csípőmmel. Emma felsóhajtott és egy kis puszit nyomott a szám szélére.
- Olyan nagyszerű ember vagy. - ölelte át a derekamat. Mosolyogva pusziltam a hajába, amiből csöpögött a víz.
- Megszárítom a hajad, mielőtt megfáznál. - kerestem elő a hajszárítót a fiókból. Sok puszival fűszereztem a hajszárítást, amit ahogy elnéztem Emma is nagyon élvezett.
Már dél volt, amikor felvettük a ruháinkat. Mindketten tudtuk, hogy eljött az ideje a búcsúzásnak.

***

Hosszú csókok közben búcsúztunk egymástól a házuktól kicsit távolabb, hogy ne ismerjenek fel. Megbeszéltük, hogy majd hívjuk egymást és megbeszéljük a következő találkozót. Amire már ki is találtam valamit.
Ahogy Emma kiszállt a kocsimból haza hajtottam. Már előre tudtam, mit fognak szólni a srácok. A lehető legészrevétlenebbül nyitottam be a házba, de nem volt szerencsém.

- Szia Niall! - köszönt Harry. Összehúztam a szemöldökeimet. Mi ez a kedvesség?
- Sziasztok! - mondtam zavartan és már siettem is felfelé az emeletre, de nem volt ilyen könnyű ám. Ó, dehogy.
- Nem szeretnél mesélni? - kérdezte Louis. Megálltam a lépcsőn és feléjük fordultam. Mindhárman engem néztek és komolyan vártak valamiféle magyarázatot.
- Mit mondhatnék? - kérdeztem. Tényleg érdekelt, hogy mire kíváncsiak.
- Megjött végre az eszed és összejöttetek? - sóhajtott fel Liam. Ennyire várták volna?
- Hát... - bólintottam, mire mindannyian ujjongani kezdtek. - De erről csak ti tudtok, meg gondolom, Emma családja. Paul-t nem avathatjuk be, mert ő tudjuk, mit javasolt. - szakítottam félbe őket. Mindenki elhalkult. Mind tudtuk, hogy nem szabad ujjat húznunk Paul-lal.
- Niall, Paul-t be kell avatnod. Majd elfogadja a dolgot úgy, ahogy ti akarjátok. - legyintett Harry. Könnyű neki, mivel nincs ilyen helyzetben.
- Nem fogja elfogadni, hogy Emma nem akar nyilvánosság elé kerülni. Mert egy új barátnő mindig nagy hírverés. Tudjátok milyen nagy felhajtás van körülöttük. - néztem körbe. Bólintottak, de csak a megnyugtatás miatt. - Nekünk pedig jót tesz, ha cikkeznek rólunk. - grimaszoltam. Már elegem volt abból, hogy nincs magánéletem.
- Jó, tegyük fel, hogy belemegyünk. Hogy szeretnéd csinálni? - kérdezte Liam. Megrántottam a vállam.
- Semmi különös, csak nem hozom nyilvánosságra. Úgy fogok Emmával találkozni, hogy senki ne lásson meg. - jelentettem ki könnyedén. Bár közel sem lesz ilyen könnyű.
- Én benne vagyok. Imádom bosszantani Paul-t. - nevetgélt Lou. Hálás voltam neki, hogy legalább ő mellettem áll ebben a dologban.
- Ha csak ennyiről van szó, akkor segítek. - tette hozzá Liam. Elmosolyodtam. Már csak Harry-t kell rávennem.
- Ha komoly ez az egész, akkor Isten ments, hogy rajtam múljon a boldogságotok. - mosolyodott el Harry. Hatalmas vigyor terült el az arcomon. Sokkal jobban éreztem magam, hogy nem kell hazudnom a srácoknak.
- Köszönöm. És ígérem, nem keverlek bele titeket, ha kiderülne Paul előtt. - fogadtam meg nekik. A fiúk unottan néztek rám a kijelentésemre reagálva.

A nap hátralévő részében csak lazultunk. Nekem igazából semmi sem tudta lekötni a figyelmemet, vagyis igen és őt Emmának hívták. Csakis a következő találkozónkon járt az agyam, ami már hivatalosan is randi lesz. Vagyis a kettőnk számára hivatalos. Remélem, hogy minden úgy fog menni, ahogy eltervezem.
Este felhívtam Emmát, aki szinte elaludt a beszélgetésünk közben, de megkért, hogy addig ne tegyem le, amíg el nem alszik. Amíg egyenletesen nem szuszogott, addig beszéltem hozzá, végül pedig egy „Jó éjt, Napsugár!”-ral elbúcsúztam tőle, és bontottam a vonalat.