00. Prológus - Tisztázzuk, itt a lányok csak tárgyak.

Sziasztok! 

Nem tudtam ötödikéig várni, így meghoztam az új történetem prológusát. :) Nem fűznék hozzá semmit, csak annyit, hogy remélem, tetszeni fog Nektek. Komizni, pipálni ér, sőt számítok a véleményetekre! :) A blognak van egy csoportja is, ahol mindig jelzem, ha van fent friss rész. :) 

Jó olvasást!

Bay.

ROSE GRAHAM

Egy újabb szokásos nap. Rázhatom a fenekemet egy csomó kiéhezett férfinak.
Kezdem az elején. A nagybátyámnak van egy-két klubja. Fejezzük ki úgy, hogy ezekben a klubokban semmi sem meglepő. Itt zajlanak feketén mindenféle kereskedelmek, fegyver, drog, nő. Bármit el lehet intézni, ha van pénzed. Ezt jól jegyezd meg! A nagybátyám ural mindent, az övé minden, beleértve engem is. Tíz évesen kerültem hozzá, amikor a szüleim autóbalesetben meghaltak. A nagybátyám úgy gondolta, kell hasznot is hoznom, így tizenhat évesen kilökött a színpadra és megkezdődött sztriptíz táncos pályafutásom. Ne befolyásoljon, hogy kiskorú voltam. A nagybátyám klubjait és mindent, ami a hatásköre alá tartozott, azt jó messzire elkerülték a rendőrök. Annyi kedvezményt azért kaptam, hogy senki sem nyúlhatott hozzám. Ha valaki mégis megtenné, a kidobó srácok valamelyik kitenné a szűrét. Hogy őket is megemlítsem, négy „biztonsági” emberünk van, Tomlinson, Styles, Horan és Payne. Na, róluk aztán senki sem mondaná meg, hogy ez a munkájuk. A testalkatukra, a személyiségükre, természetükre gondolva, abszolút nem olyanok, mintha éjjel itt dolgoznának. Igazából öten voltak, de Malik, aki talán legjobban beleillett ebbe a képbe, rejtélyesen eltűnt. Volt hozzá közöm, nem hazudok. Másfél éve ugyanis összejöttünk. Titokba tartottuk, de minden hiába volt. Talán fél év alatt kiderült és az is, hogy ő vette el a szüzességem. A nagybátyám nagyon pipa lett. Persze, keresztbehúztam a számításait. Ő azt szerette volna, hogy majd jó pénzt kér attól a fickótól, aki számomra az első lesz. Aranyos, nem? Tisztázzuk, itt a lányok csak tárgyak. Visszakanyarodva, így történt az, hogy volt Zayn, nincs Zayn.
Már öt éve táncolok itt, úgy, hogy valójában kényszerítve vagyok. Aki egyszer ide bekerül, az nem hagyhatja itt a helyet. Ez velem sincs másképp. A táncosok innen hullazsákban távoznak, vagy megveszik őket, de a legjobb opció, ha terhesek lesznek, mert akkor már nem veszik hasznukat, így elengedi őket a nagybátyám. Rajtam kívül kilenc táncos van, volt még három, de ketten terhesek lettek. Egy pedig túladagolta magát az egyik pénzes fószerrel, vagy valaki más adagolta túl ez még nincs tisztázva és szerintem, nem is lesz. Ez történik akkor, ha asztalnál táncolsz vagy rosszabb esetben valamelyik gazdag tag a szobák egyikébe hív. Én személy szerint nagy ívbe elkerülöm mindkettőt. „Szerencsés” vagyok, amiért a nagybátyám megengedte, hogy csak a színpadon táncoljak, így az asztalok vagy a szobák közelébe sem kell mennem.
Hogy a szobákról is említést tegyek, ott gyakran elszabadul a pokol. És az ellen senki sem tehetett semmit. A vendég fizetett, így joggal kérte az árut, azaz a lányt. A lánynak hiába nem volt kedve, akkor is megtörtént a dolog. Erőszakkal vagy a nélkül. Volt pár lány, aki sírva könyörgött a nagybátyámnak, hogy még egyszer ne kelljen a szobába mennie, mire a nagybátyám megbüntette és kirakta az utcára. Ezt ne úgy értsétek, hogy kirúgta. A francokat! A nagybátyámnak volt jó néhány utcája, amit a zsebében tartott, így tehát rengeteg sarkot uralt. Bár ezzel nem szeretett dicsekedni, mert szerinte stricinek lenni a legalja a munkájának, de nagyszerűen tud vele büntetni. Állítása szerint egy-két nap valamelyik sarkon és visszakönyörgik magukat a lányok. Remélem, világos lett mindenki számára, a nagybátyámé minden, ő irányít mindent és a markában tart mindenkit. Beleértve engem is.
A nagybátyám különösen nagy figyelmet fordít arra, hogy én mindig szem előtt legyek. Az egyik kidobó srác rám van állítva, igazából ő nem is kidobó, hanem engem őriz.
Styles-szal egy házban lakunk. Igazából a nagybátyám költöztette be a ház földszinti részébe. Enyém pedig az emelet. A konyhán és az udvaron osztozunk csak. A nagybátyám szerint, így vagyok a legnagyobb biztonságba, ha Styles éjjel-nappal velem van. Én viszont a dolgok mögé látok, azzal, hogy huszonnégy órás felügyelet alatt vagyok, magának kedvez a nagybátyám, mert minden lépésemről tud. Így esélytelen, hogy megszökjek tőle és egy teljesen új életet kezdjek, tőle távol.
És, ha egyszer mégis meg tudnék szökni, elkapna. De nem ölne meg, úgy mint a többieket. Ugyan, dehogy! Nem adná meg nekem azt a megkönnyebbülést. Talán megkínoztatna, megveretne, esetleg valamelyik szobába száműzne a klubban pár napra. Ki tudja, mit tenne, de egy biztos, nem ölne vagy öletne meg. Azért fontos a család és a vérvonal.
Most pedig újra riszálom a fenekem, hajlongok, és úgy teszek, mint egy érzéketlen tárgy, miközben egy férfi vigyorog rám és csorgatja a nyálát utánam. Mindig igyekeztem kizárni az ilyen férgeket az elmémből, de nem igazán sikerült. Még álmomban is kísértettek.
És tudom, ez ma éjjel sem lesz másképp.

CSOPORT: https://www.facebook.com/groups/882011401880878/

KÖVETKEZŐ FEJEZET