03. fejezet - Úgy nézek ki, mint egy szeretetszolgálat?

Sziasztok! 

Köszönöm a komikat Patsy McCloud, Réka Lovas, a lájkokat Melitta Tamara Mészáros, Vivien Kiss, Zara K Styles, Noémi Tóth, Nóra Polányi. Az üzenetekért, pipákért is külön köszönet. :) És ne felejtsétek, Ti, az Olvasóim vagytok a legjobbak. :) 

Megint csak nem akarok mesélni erről a fejezetről, inkább tegyétek meg ezt Ti. :) 

Jó olvasást! 

Bay.

HARRY STYLES

Gemma könyörgött, hogy menjünk be az egyik szórakozó helyre. Ezért bementünk. Előre leszögezem, annyi kedvem volt ehhez a kiruccanáshoz, mint egy testre rögzített bombához. Egyedül viszont nem engedhettem el Gemma-t. Azzal az egy kikötéssel hoztam őt ide, hogy én nem iszok és én vezetek. Kettőnk közül legalább az egyikünk legyen józan.
A pultnál ülve figyeltem, ahogy a nővérem össze-vissza ugrál. Azt is jól láttam, hogy valami idióta tapogatja táncnak csúfolva a dolgot.

- Szia! Meghívsz egy italra? - ült le mellém egy barna hajú lány. Rövid szoknyája épp, hogy eltakarta a bugyiját.
- Úgy nézek ki, mint egy szeretetszolgálat? - pillantottam rá. Csak egy pillanatra néztem meg az arcát. Nem érdekelt annyira ez a lány, hogy szem elől tévesszem a nővéremet.
- Jaj, miért vagy ennyire morcos. - gügyögött nekem a lány, amitől a hideg futkosott a hátamon.
- Talán, mert egy idegesítő, nyávogó csaj nem akar leszállni rólam. - mondtam grimaszolva. Látszott a lányon, hogy nagyon gondolkozik, miről is beszélek.
- Ki az? - kérdezte meg a barna lány. Komolyam ennyire buta embert.
- Menj szépen be a mosdóba, nézz a tükörbe és megtalálod, akit keresel. - ittam a vizembe. A lány elmosolyodott és elszaladt. - Jesszusom mennyire sötét. - mondtam teljesen lehangoltan. Pedig nem volt csúnya, csak totál idióta.

Visszapördültem a táncolók felé. Gemma már teljesen átadta magát a zenének. De nem úgy, mint Rose szokta. Gemma élvezte, hogy rászegeződnek a tekintetek, Rose viszont mindig siet le a színpadról, még a feldobált pénzt sem szedi össze. Igaz, teljesen más egy színpadon meg egy egyszerű táncparketten táncolni.
De én miért is gondolok ilyenekre? Hogyan is jutottam el Rose-hoz? Olyan sokat voltam már azzal a lánnyal, hogy még ilyenkor is, az egyetlen szabad estémen is, ő jár a fejemben.

***

Órák teltek el, legalább is nekem úgy tűnt, amikor Gemma ugrált oda hozzám. A derekát egy hülye gyerek ölelte át. A nővérem kért egy italt, ami már amúgy teljesen felesleges volt. Fél óra múlva úgy is mindent kiad magából.

- Mehetünk már? - kérdeztem türelmetlenül. Gemma nevetgélve fordult felém.
- Haz, nem kell rám vigyáznod, nagylány vagyok már. - mondta ugyanúgy kacagva a nővérem.
- Ilyennel hagyjalak itt? Kizárt! - néztem fintorogva a nővérem mögött álló srácra. Elég béna ízlése van Gemma-nak az egyszer biztos. Ilyen ronda fickót sem mostanában láttam.
- Valami bajod van, Öcsi? - kiabált nekem a srác a nővérem mögül.
- Azon kívül, hogy a nővérem egy akkora farokkal táncol, mint te? Semmi. - néztem farkasszemet azzal az ősgyökérrel. Látszott rajta, hogy szeretne visszavágni, de nem teszi a nővérem miatt. Ennyire meghunyászkodik azért, hogy a nővérem bugyijába jusson. De az a nővérem bugyija, ami tiltott terület mindenki számára.
- Harry! Fejezd be! - szólt rám Gemma. - Menj szépen haza. Ne félts, visszatalálok a házhoz. - utasított a nővérem. Az eszem megáll. Egy szavam nem lenne, ha egy normális palit talált volna. De nem! A leggyökerebb gyökeret találta meg az egész helyen.
- Biztos, hogy nem hagylak itt ezzel. - vicsorogtam. Gemma megforgatta a szemeit. - Most el kell intéznem egy telefont, ha nem haragszotok. - keltem fel a székről. Valamit pusmogott az a barom a nővérem fülébe, de jobbnak láttam, ha leellenőrzöm a srácokat és Ro-t.

A legeldugottabb és legcsendesebb helyre próbáltam jutni, hogy nyugodtan tudjak telefonálni. Vissza-visszapillantottam a nővéremre, aki már újra eltűnt a táncolók között. Reméltem, hogy meg tud majd ülni a fenekén és nem kell majd egy ilyen helyen vigyáznom rá. Elegem van az éjszakai klubokból! Sokkal inkább maradtam volna otthon a szabadnapomon, mint sem, hogy itt legyek.
Felhívtam Louis-t, aki nem vette fel, majd Liam-et, aki szintén nem volt elérhető. Nagyon remélem, hogy Niall képes lesz azt a mobiltelefonnak nevezett vacakot felvenni. Egy csengés, két csengés és végre nem a búgást kellett hallgatnom.

- Miért nem vette fel a telefont Louis és Liam? - tettem fel rögtön a kérdés. Ilyen sem volt még, hogy Niall nem tudott megszólalni. - Niall, csak azt ne mond, hogy történt valami!
- Akkor nem történt semmi. - találta meg a hangját végre a szőkeség.
- Niall! - lettem egy pillanat alatt irtó pipa. Tudom, hogy történt valami! Ez csak amolyan költői dolog volt.
- Jó, oké. Az egyik tag többet ivott, mint kellett volna és amikor Rose táncolt, megrántotta maga felé, de Rose a színpad szélére esett. Lehet eltörött egy-két bordája. - sóhajtott fel Niall. - Liam és Louis már elintézték a dolgot. Basszus, ne haragudj! Jobban kellett volna figyelnem rá. - csak egyszer kell kitennem onnan a lábam és Rose fél hulla lesz. Remek!
- Világosan megmondtam, hogy minden lépésére ügyeljetek! Mi volt olyan kurva nehéz benne? - sóhajtoztam, hogy megnyugtassam magam. Fogalmam sincs, miért húztam fel magam ennyire. Hiszen, nekem szabadnapom van. - Összeszedem Gemmát és fél óra múlva ott vagyok. Várjatok meg a klubban! - jelentettem ki és azonnal bontottam is a vonalat.

Azonnal körbenéztem a tömegen, ahogy kibújtam a sarokból. Miért is menne minden zökkenőmentesen? Gemma és az a gyökér eltűntek. Hát ezért nem akartam, hogy ide jöjjön. Nem akartam én a pasizásait végig nézni, pláne nem egy ilyen paraszttal, mint akit most fogott ki.
Az, hogy mindenkinek nekimentem és lökdösődtem, amíg kiértem, enyhe kifejezés. Tiszta ideg voltam. Legszívesebben haza küldtem volna a nővéremet. Sőt, holnap ahogy találkozunk meg is teszem. Nem akarok ideje korán meghalni az idegesség miatt.
Tövig nyomtam a féket, hogy meg tudjak állni a klub előtt, ahol Liam már várt. Nem mondtunk egymásnak semmit. Ő maradt az ajtóban, én pedig mentem a tömegen át az öltözőhöz. Nem érdekelt semmi, nemes egyszerűséggel nyitottam be.

- Biztos, hogy jól vagy? - kérdezte Louis Rose-tól, közben mutogatott előtte.
- Az oldalamat ütöttem meg, nem a fejemet. - csapott a kezére Ro. Mindenki irtó könnyedén kezelte a helyzetet. Egyedül csak én voltam idegbeteg?!
- Hahó! - kalimpáltam párat, hogy rám is figyeljenek végre. - Niall, te azt mondtad megsebesült, de ő vígan el van! - hívtam fel a figyelmet erre az apróságra. Mindenki rám nézett, körülbelül, mint egy idiótára.
- Bocsánat, hogy nem vagyok a halálomon! - mondta flegmán Rose. Felhúztam a szemöldökömet és közelebb mentem hozzá.
- Akkor meg mégis mi a bajod? - kérdeztem lekezelően. Ha ő így, akkor én is így.
- Semmi. Ha jól tudom, neked szabadnapod van. Egyáltalán miért vagy itt? - csúszott le a székről, hogy rendesen szembe kerüljön velem. De kár volt, így még kisebb volt. Azért annak örültem, hogy köntöst vett fel.
- Beszéltem Niall-el és ő mondta, hogy mi történt és... - fojtotta valaki belém a szót azzal, hogy kitárta az ajtót. De mielőtt még hangot adtam volna nemtetszésemnek, megszólalt a Főnök.
- Megmagyaráznátok, hogy mégis hogyan történhetett meg ez? - kérdezte szigorúan. Ott állt mellette a ribanca, Amber. Tuti ő köpött. Pedig meg lett oldva a dolog, nem? Csak az a baj, hogy én nem voltam itt, amikor történt. Szorul a hurok a nyakam körül.
- Amber, te aljas kis szemét! Muszáj mindig járnia annak a kibaszott szádnak? Csak egyszer legyél egyedül, te ribanc! - kiabált rá Ro. Azta mindenit! Még sosem hallottam így beszélni. - Nem történt semmi, a fiúk már elintézték. - mondta még mindig fújtatva Rose.
- Amber azt mondta Styles nem volt veled. Igaz ez? - nézett rám, majd Rose-ra a Főnök.
- Nem, nem igaz. Styles egész este itt volt. Ebből is látszik, hogy jól végzi a munkáját, észre sem lehet venni. Ezt az egészet nem lehetett megakadályozni, túl gyorsan történt. - hogy mi van? Rose kihúzott a bajból? De miért? - Mellékesen megjegyzem, szerintem kezd meghülyülni a játékszered. - forgatta a mutatóujját a halántékánál. - Vagy csak a túl sok... – majdnem felnevettem. Tudom, én hogy mit akart mondani, ahogy mindannyian a szobában, azért is csitította le a nagybátyja.
- Elég legyen Rose! - szólt rá a Főnök, de látszott rajta, hogy jól szórakozik. - Amber te táncolsz egész héten Rose helyett. Rose, te pedig szabadságot kapsz a hétre. Menj el orvoshoz! És remélem, többet ilyen nem fordul elő - mindannyian megráztuk a fejünket. A Főnök még beszélt, amolyan eligazítást tartott és le is lépett. Engem viszont egész végig nem hagyott nyugodni, hogy Rose, miért húzott ki a pácból.

***

Hazafelé több dolgon is járt az eszem. A legfontosabb kérdésem az volt, hogy Gemma hol a fenében van? A második pedig, Rose miért segített nekem? Simán elmondhatta volna, hogy ott sem voltam, és akkor talán azonnal ki is rúgtak volna.
Odasandítottam Rose-ra, aki egyik kezével az oldalát fogta, a másikkal pedig a fejét támasztott. Jobbnak láttam, ha meg sem szólalok, Isten tudja mi baja lett, de ahogy kilépett az öltözőből a nagybátyja, flegmázni kezdett. De engem aztán nem érdekel, még a mai napon kiderítem, hogy mégis miért falazott nekem.

- Vigyek fel neked jeget? – kérdeztem, amikor Ro elindult az emeletre. Látszott rajta, hogy nagyon fáj az oldala, abból, hogy eltorzult az arca.
- Kösz, de nem kell. Majd megoldom magam. – grimaszolt, de sokkal inkább a fájdalom miatt.
- Jól van, de ha mégis kéne valami… - magyaráztam, de Rose-t hidegen hagyta és ott hagyott. Fáradtan mentem a konyhába, hogy végre egyek is valamit. Végig futattam a konzerveken a kezemet, és pont akkor suhant el Rose az ajtóban. – Hé! – dugtam ki a fejemet a konyhából. Rose éppen a párnáját igazgatta a kanapén. – Mit csinálsz?
- A nővéredék baromira hangosak odafent. – fintorodott el. Összehúztam a szemöldökeimet. Semmit nem lehetett hallani. Most már viszont biztos, hogy Gemma holnap haza megy. – Öhm… Nem kérnélek meg, de lezuhanyozhatnék nálad? – kérdezte óvatosan. Elvigyorodtam, komolyan eszembe jutott, hogy megviccelem, de olyan elgyötört arca volt, hogy nem volt szívem.
- Persze. – bólintottam. Megtámaszkodtam az ajtófélfánál. – Nem vagy éhes? – szóltam még utána, mielőtt bement volna a szobámba.
- Öhm… Nem hiszem. – rázta meg a fejét. Fogalmam sem volt, hogy miért viselkedik most meg ilyen extra nyugodtan. Nem akarja leszedni a fejem. Mi történt vele? Elromlott?

Amíg Rose tusolt, én a konyhában sürögtem. Jó fejségből készítettem Ro-nak levest, bár kétlem, hogy fog belőle enni. Ahogy végeztem leültem a kanapéra, nehogy Ro agyon verjen, amiért ott vagyok, amikor végez.   

***

Kapcsolgattam a tv-t és kerestem valami értelmes műsort, de éjfélnek hála semmi elfogadható nem volt. Halkan csukódott be a szobám ajtaja, én nem akartam oda nézni, miért is akartam volna, de mégis odakaptam a tekintetemet. Oldalra billentve a fejemet néztem, ahogy Ro közelít felém a ruháimban. Ő meg mégis mit csinál?

- Elfelejtettem bevinni tiszta ruhát. – piszkálgatta a pólóm alját. – De holnap kimosom és visszaadom vagy veszek másikat. – közelített felém. Gyorsan elkaptam a tekintetemet, és újra kapcsolgatni kezdtem a tv-t, csakhogy eltereljem Rose-ról a figyelmemet. Boxerben van! Ez nem szexi! Azaz alsó múlthéten még rajtam volt! Emlékeztettem magam, de semmit nem értem el vele.
- Nem fontos visszaadni. – ráztam meg a fejem, rá se nézve. – Van leves, ha mégis éhes lennél. – nyögtem ki. Rose elindult a konyha felé. Helyes, menj csak oda a hátam mögé. Ott legalább nem látlak.
- Köszönöm. – cuppogott az asztalnál Rose. Jesszus, mi az Istent csinál azzal a kanállal?
- Nincs mit. – emeltem fel a kezem. Mégis mi az Isten történik velem? Eddig két értelmes szót nem váltottunk egymással, most meg oda vagyok érte. Na jó, ki ne lenne oda egy lányért, aki a cuccaidban flangál. De nem! Rose-t ki kell vernem a fejemből, és azt a képet is, amit pár perce láttam!
- Hagyjál már békén! Nem is ismerlek! – mondta hisztérikusan Ro. Elbambultam a tv-re és Rose hangja térített vissza a jelenbe.
- Én viszont nagyon is. Te táncolsz minden este a Devil-ben. – mondta egy férfihang. Odakaptam a fejemet a hangok irányába és azt az undorító férget kellett meglátnom, akivel Gemma táncolt abban a klubban.
- Engedj már el! – szinte már kiabált Rose, hogy célt érjenek szavai.
- Ha nem szeretnél még egy lyukat a fejedre, leveszed róla a kezed. – halkítottam le a tv-t. Az a mocsok felkacagott. Nem lehet igaz, hogy nem vesznek komolyan! Nem tehetek róla, hogy aranyos göndör fürtjeim meg gödröcskés mosolyom van. Attól még nem vagyok tíz éves kis kölyök.
- Tony, te mit csinálsz? – kérdezte Gemma. Most már oda fordultam, hogy jobban tudjam nyomatékosítani a kérésemet.
- Tony? Tony éppen menni készül. – támasztottam meg a fejemet az öklömön a kanapé háttámláján. – Ro, te pedig, ha befejezted, gyere ide!
- Szóval, te kezelgeted őt? – nevetett fel Tony. Rose amennyire tudta szedte a lábait felém, majd gyorsan bebújt a takarója alá.
- Tony, gyere! Hagyd őket békén! – rángatta az emeletre Gemma a srácot. Még mit nem? Biztos, hogy nem lesz még egy menete itt!
- Tíz perced van, hogy eltakarodj a házból Tony, vagy betartom az ígéretemet. – emeltem fel a fegyveremet, amit mindig magamnál tartottam nehezebb időkre. Tony még elvigyorodott, mielőtt még felment volna Gemma után az emeletre. Nem sokáig fogsz vigyorogni, te szerencsétlen. Majd akkor legyen ilyen széles a vigyorod, amikor kidíszítem azt az ocsmány képedet egy golyóval.
- Fura ízlése van a nővérednek. – mondta halkan Ro. Bólintottam. Azt hittem, már értelmes srácokat keres magának, nem pedig ilyen legutolsó faszkalapokat.

Pár percig még vártam, majd felmentem az emeletre, és amíg meg nem találtam Tony-t, addig jártam a szobákat, majd szépen kitessékeltem a házból azt a mocskot. Persze Gemma utált ezért engem, de kit érdekel. Egyszer még meg fogja köszönni nekem ezt. Így is már jobban megismerték egymást, mint szabadott volna.
Mérgesen csaptam be a szobám ajtaját. Elegem volt ebből a napból. Beálltam a zuhany alá és nem állt szándékomban előjönni onnan. Tökéletesen megfelelt nekem ott, semmire sem gondolva.
Ahogy rászántam magam, hogy abbahagyjam az áztatásomat, egy törölközőt tekertem az derekamra és úgy mentem ki a szobámba. Egy biztos, nagyon jó ízlése van Rose-nak, mivel a kedvenc alsómat vette kölcsön. Bedőltem az ágyba, magamra rángattam a takarómat és már aludtam is.
Úgy éreztem, mintha csak két percet aludtam volna, amikor hangos nyögdécselésre és érthetetlen beszédre ébredtem fel.

CSOPORT: https://www.facebook.com/groups/882011401880878/

KÖVETKEZŐ FEJEZET