09. fejezet - Sajnálom Ro! (+18)

Sziasztok!

Meghoztam a következő fejezetet. :) Véleményeket nagyon várom, szóval ne habozzatok megosztani velem. :) 
Köszönöm a komikat, lájkokat, üzeneteket, pipákat és hogy olvastok engem, Emese Tokaji, Patsy McCloud, Judit És Attila, Nóra Polányi, Niki Nikoletta Molnár, Hajnali Harmat, Melitta Tamara Mészáros, Sára Varga, Bodza Joó, Réka Timi Lánya, Kira Koczó, Vivien Kiss, Gloria Bodor, Thompson Becky, Yvette Czéh. Egyre több nevet kell felsorolnom, de ezt egyáltalán nem bánom. :) Hatalmas köszönet érte és nagy ölelés érte! :) 
Jó olvasást! 
Bay.

ROSE GRAHAM

Payne-nel elég nyugodt az élet. Nem fölényeskedik, mindig normális hangnemben beszél velem és még csak le sem ribancozott vagy kurvázott eddig.
Brandon időközben, mintha elfelejtette volna ígéretét, békén hagyott, de engem ez nem tántorított el tervem megvalósításában, csak a megfelelő időpontot várom. Nem hagyom, hogy Brandon vagy más szarházi megfenyegessen és megfélemlítsen.
Nagyi ma ment haza, előbb, mint arra számítottam és ez zavart is. Egyik nap még vacsorázni ment Brandon-nel a nagybátyámhoz, másnap pedig már egy Scott nevű férfi is a házamban élt, akit nagyi és Brandon hoztak a nagybátyámtól. Mint utóbb kiderült Scott lett nagyi új testőre. Scott körülbelül harminc éves, elvált, két lányát pedig kéthetente láthatja. Nagyi nem csinált belőle problémát, ő ugyanis imádta a gyerekeket, így tehát természetes volt, hogy ott lehetnek majd a lányok a házában.
Styles-ot azóta, hogy itt volt a cuccaiért, nem láttam. Nem jött ide és nem is keresett. Egy kicsit örültem, hogy napok óta nem láttam, de egy részem hiányolta őt. Megmagyarázhatatlan dolog ez.
Brandon nem tudom, milyen úton-módon maradt az én házamban, de itt maradt. Eddig még egyszer sem maradtam vele kettesben. Általában, ha Payne ment valahová én is vele mentem, így nem aggódtam, hogy Brandon bármit is akar velem csinálni.
Kikapcsoltam a tv-t és a mögöttem járkáló Payne-re figyeltem.

- Hova megyünk? - kérdeztem, amikor Payne már a kabátját vette fel. Olyan gyorsan teremtem mellette, hogy magam is megijedtem, nem, hogy ő.
- Öhm... Most csak én megyek, Sophia-val találkozom. - nézett rám. Ezen a napon nem szokott menni a lányhoz. - De estére, mire a klubban kell lenned, itt leszek. - mosolyodott el. Én valahogy nem tudtam viszonozni a gesztusát.
- Nem holnapután kéne menned hozzá? Nem mintha gond lenne, csak úgy emlékszem, azt mondtad. - kérdeztem gyorsan.
- De úgy volt, csak holnap elutazik két hétre valamelyik rokonához és így most találkozunk. - magyarázta el a változás okát. Bólintottam, hogy megértettem, de mielőtt elment volna, még megszólalt. - Ha bármi gond lenne, hívj fel! De itt lesz Brandon is. - mondta nyugtatólag. Hát attól félek én is. - De most rohanok, egy-két óra és itt vagyok. - nyitotta ki az ajtót és már ott sem volt.

Remek, most jött el az én időm! Felkaptam a kocsi kulcsomat és már siettem is a garázsba. Egy centi választott el az autótól, amikor eszembe jutott a jogosítványom, ami fent pihent a szobámban, a táskámban. Nagyot sóhajtottam és visszaindultam. Brandon valószínűleg alszik, így nem kell mitől tartanom. Halkan lépdeltem a szobám felé és teljesen megnyugodtam, amikor nem hallottam más zajforrást, csak magamat. A táskámból kikotortam a pénztárcámat és már mentem is az ajtó felé. Kitártam, és majdnem felsikítottam, amikor Brandon-nel találtam szembe magam.

- Hova-hova ilyen sietve? - támaszkodott az ajtófélfának. Nagyot nyeltem, legszívesebben becsaptam volna az ajtót, de Brandon bizonyára megakadályozta volna.
- El akartam menni, venni valami kaját. - gondolkoztam gyorsan. Brandon elvigyorodott és lépett felém egy lépést.
- Rosie, Rosie, Rosie. Tele a hűtő kajával. - emlékeztetett, hogy nagyi minden finomsággal megtöltötte.
- De én gyrost akartam venni. - rántottam meg a vállam. Brandon még egy lépést tett felém, mire én hátráltam.
- Baromira utálom, ha hülyének néznek és ki akarnak játszani. - morogta és becsapta maga mögött a szobám ajtaját. Rémülten néztem rá. - Azt hittem, már sosem hagynak egyedül. - közelített felém, de amíg csak tudtam, tartottam a távolságot tőle.
- Brandon, bármi is fordult meg a fejedben, inkább... - kezdtem magyarázásba, csak hogy húzzam az időt és Payne végre visszaérjen.
- Fogd be a szádat. Nagyon jól tudod mit akarok. - szorította meg a karomat. - Ha esetleg ellenkeznél vagy megfordulna a fejedben, hogy menekülsz, meg vannak a módszereim, hogy befogjam a szád. - vette elő a pisztolyát és úgy támaszkodott meg mellettem a falnál. Félve néztem rá. Teljesen a falhoz szorított testével. - Ha jót akarsz magadnak, tégy a kedvemre. - mosolyodott el.
- Mégis hogy magyarázod majd meg, ha ez kiderül? - kérdeztem meg, újabb időhúzás. Hiába voltam megijedve ettől a baromtól itt előttem, most reálisan kellett gondolkoznom, vagyis húzzam az időt a lehető legtovább.
- Sehogy, mert nem fog kiderülni. Ha mégis eljárna a szád, teszek róla, hogy egy életre megjegyezd a nevem. - nyomta nekem csípőjét. Grimaszolva próbáltam szabadulni, ami nem sikerült. - Tudom, hogy csak az időt húzod, de a butaságod miatt, kimarad az előjáték. - suttogta a fülembe. A hideg rázott az undortól, amit iránta éreztem. - Most pedig működjön velem együtt és hidd el, nem lesz olyan vészes, sőt. - harapta meg a nyakamon a bőrömet nem is gyengén. Feljajdultam tőle, amit Brandon nagyon is élvezett.

Egy hirtelen mozdulattal vette le rólam a pulcsimat, amit félre is dobott. Egy trikóban és leggingsben álltam előtte. Türelmetlenül nyúlt a nadrágomba és markolt a fenekembe. Hiába lökdöstem, ő, mint egy kőszikla, úgy állt előttem. Felmérgesítettem, mert a legváratlanabb pillanatban lelökött az ágyra és lerángatta rólam a nadrágomat. Csapkodtam közben a karját és rugdaltam is, de mit sem ért, legalábbis ő nem foglalkozott velem. Nem érdekelte, hogy én nem akarom, többszörös erő fölényben volt.

- Fejezd ezt be! - szorította le a combjaimat, miután már nem fedte azokat semmi.
- Csak felhúzol és az a csepp kedvességem is eltűnik, ami még maradt. - szorított meg még jobban. Úgy éreztem, mintha eltörte volna a combcsontomat, de ez bizonyára nem történt meg, csak lezsibbadtam.

Brandon felgyűrte a pólómat a hasamon, egészen a mellemig. A világ egyik legkiszolgáltatottabb helyzetében voltam. Ott feküdtem félmeztelenül egy olyan ember előtt, akitől majd' elhányom magam.
Brandon levette a pólóját és az enyém mellé dobta. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, felültem és határozottan meglöktem Brandon-t, magam sem hittem, hogy ekkora erő van bennem, megtántorodott, én pedig az ajtó felé siettem. Az elképzeléseim, hogy kiszabadulok innen, egy pillanat alatt foszlottak szerte, amikor egy erős kar fonódott körém és rántott vissza.

- Az ilyen meggondolatlan húzásaid miatt nem leszek egy szemernyit sem kedves és egy cseppet sem óvatos veled. - szinte úgy dobott vissza az ágyra. Farzsebéből előhúzott valamit, majd egy kattanást hallottam. - Még egyszer hasonlót csinálsz, ezzel itt nyomot fogok hagyni rajtad is. - nyomta a hasamhoz a kést. A tüdőmbe akadt a levegő, ahogy a penge hozzáért a bőrömhöz. A ruhám recsegésére lettem figyelmes. Brandon darabokra vágta rajtam a trikót.
- Brandon, kérlek, fejezd ezt be! Esküszöm, nem szólok róla senkinek. - könyörögtem, amikor a melltartómat és két darabbá tette.
- Így se-úgy se fogsz szólni. - állt meg egy pillanatra a mozgásban. - Amikor először láttalak, talán egy éve, már akkor is meg akartalak szerezni magamnak, csak akkor volt barátnőm. - gondolkozott a múlton. Nem különösebben érdekelt, de legalább addig sem akart megerőszakolni. Kezeimet a melleim elé tettem és meg sem szólaltam. - És talán az is jó pont lett volna, ha mondjuk a bárpultnál látlak meg és nem a színpadon táncolni, mint a többi lotyó. - sóhajtott fel, mintha tényleg bánná. - De most nem leszek kíméletes, úgy foglak megdugni, ahogy már számtalanszor kellett volna. - vágta szét a bugyimat is. Teljesen meztelenül feküdtem előtte, ő pedig kaján vigyorral nézte végig többször a testem. Undorodtam tőle.
- Mégis mit ártottam neked? - csúszott ki a számon. Brandon rám nézett, amíg az övét csatolta ki.
- Te végül is semmit, a nagybátyád viszont annál többet. Amber a barátnőm volt, de a nagybátyád elcsábította, majd kurvává tette. Te csak a bosszúm alanya vagy. - szinte kiabált, olyan dühös lett. Szóval a nagybátyám miatt kerülten ebbe a helyzetbe?
- Attól, hogy engem megerőszakolsz, nem érsz el semmit. A nagybátyám nagyívben tesz arra, hogy mi történik velem. - rugdaltam felé, amikor már letolt gatyával közelített felém. Felmutatta a kést, én pedig azonnal megálltam a mozgolódásban.
- Tévedsz. Fontos vagy neki, ha csak azért is, hogy jó kapcsolatokat építsen ki általad, de fontos vagy neki. - mászott fölém. Az összezárt lábaimat szétfeszítette. Egy könnycsepp szaladt végig az arcomon, ahogy egyre közelebb éreztem magamhoz.

Úgy gondoltam, többet is tehettem volna ellene, jobban kellett volna igyekeznem megszabadulnom innen.
A gondolataimat égő érzés szakította félbe. Brandon teljesen belém nyomult és egyáltalán nem volt kellemes. Szúrt, égett és fájt a testem, ahogy gyors mozdulatokkal mozgott bennem. Úgy éreztem szétszakad a testem tőle. Minél előbb a végét szerettem volna ennek az egésznek. Imádkoztam, minél előbb jussak túl ezen, bár a hitemet elvesztettem már. Tudtam, hiábavaló a várakozásom, hogy valaki pillanatokon belül betöri az ajtót és megment innen. A hősöm, messze volt tőlem és fogalma sem volt arról, mi történik velem. Igen, Styles nem volt itt, hogy megakadályozza ezt az egészet.
Brandon lassan mozgatta csípőjét, így még nagyobb fájdalmat okozva nekem. Tudta jól, hogy mit érzek és annál inkább is lassan mozgott. Alkarjaimat szorította, miközben ki-be mozgott bennem. Száját a mellemre nyomta és minden óvatosság nélkül szívta meg a bőrömet. Fájt minden, amit tett velem. Szívta és harapta a bőrömet, több helyen megjelölve azzal engem.
Imáim azonban hosszú idő után meghallgattattak és egy hangosat nyögve elment Brandon. Kihúzódott belőlem és a fürdőbe ment.
Sajgott minden porcikám és úgy éreztem meg sem bírok mozdulni, amikor Brandon újra felettem termett. Összerándultam, féltem, újra meg akarja velem tenni, amit az előbb.

- Nem is voltál olyan rossz. - tűrte el a hajamat a fülemtől. - Még látjuk egymást. - harapta meg a fülemet majd teljesen felöltözött és otthagyott engem az ágyon teljesen megalázva.

Hosszú percekig feküdtem az ágyban mozdulatlanul. Képtelen voltam felkelni. Égtem belül a fájdalomtól.
Nem tudom mennyi idő után vettem erőt magamon és mentem a fürdőbe. A zuhany alá álltam és igyekeztem lemosni magamról a mocskot, amit Brandon okozott. Megszégyenített, megalázott, kihasznált és tárgyként használt. A könnyeim patakokban folytak, ahogy eszembe jutott, mit tett velem. Még mindig éreztem a fájdalmat a testemben, nem is kellett rá gondolnom.
A víz folyt, lemosta a testem, eltüntette a vért, ami a testemből folyt, egy valamit azonban képtelen volt eltüntetni, a szégyen érzetét.

HARRY STYLES

Már napok óta Mr. Graham mellett vagyok. Be kell vallanom, hiányzik Ro. Bár Liam lelkére kötöttem, hogy nagyon figyeljen oda a lányra. Eddig sem voltam nyugodt Brandon miatt, de most, hogy láttam a zúzódásokat Ro karján, még inkább ideges vagyok miatta. Abban biztos lehet az a kis pöcs, ha egy haja szála is meggörbül Rose-nak, teszek róla, hogy egy életre megbánja, hogy ide tolta a képét.

- Styles, megyünk a klubba! - suhant el előttem Mr. Graham. Alig tudtam utolérni. - Ma kiválasztom az új kedvencemet. - mondta büszkén. Sosem szerettem ezt a fölényes dumát a nőkkel szemben. Engem anyukám úgy tanított, tisztelni kell nőket, mert hol is lennének a férfiak és az emberiség nélkülük.

Egy bő fél órával nyitás előtt értünk a klubba. Még csak a készülődés zajlott nyitásra. Mr. Graham felment az irodájába. Én már bőszen Ro-t kerestem. Tudtam, hogy ma már itt kell lennie, de sehol sem találtam. Bosszantott, hogy még itt is kerül. Napok óta nem találkoztunk, és képes itt is elbújni előlem. Az iroda előtt támaszkodtam a korláton és nézelődtem körbe a helyiségen. Azon kívül, hogy az egyik táncos próbált velem szemezni nem láttam semmi érdekeset. Vagyis nem láttam sehol Ro-t. Épp lementem volna, amikor a telefonom kezdett rezegni a zsebemben. Nagy nehezen előrángattam a készüléket és úgy éreztem, azonnal átbukok a korláton, amikor megláttam Liam nevét a kijelzőn.

- Mi történt? - kérdeztem azonnal. Tudtam, hogy baj van.
- Nem tudom. Gyere ide! Rose bezárkózott a fürdőbe, a ruhái szét vannak tépve és fogalmam sincs... - magyarázott volna tovább. Már rohantam is le a lépcsőn.
- Öt perc és ott vagyok. - szinte kiabáltam a telefonba. Kiesett a mobil a kezemből, amikor nekiszaladtam valakinek.
- Hé! Hova sietsz? - kérdezte Lou, miközben lehajolt a telefonért, amit hátra hagytam.
- Ro! Liam hívott és... Mennem kell, vigyázz Mr. Graham-re. - kiabáltam a kocsim felé futva.

Szinte a gázt nyomtam végig, amíg elértem Ro házához. Úgy rontottam be a házba és szaladtam az emeletre, mintha egy ajtó sem állt volna az utamba. Liam, Ro fürdőszoba ajtajában állt és beszélt.

- Mi történt, Liam? - álltam meg vele szemben.
- Fogalmam sincs. Sophia-nál voltam és mire haza értem, ez várt. - mutatott körbe. A szobában Ro ruhái darabokban hevertek, az ágynemű összehemperegve, a földön pedig egy óvszer csomagolását is megtaláltam.
- Kurvára megmondtam, hogy figyelj rá! Ez itt a munkád, ez az első! Te meg az első adandó alkalommal mész a farkad után, mert a csajod, aki mellesleg félredug, elutazik két hétre, ahol valószínűleg megint megcsal! - üvöltöttem Liam képébe. Liam nagyokat pislogott, de egy percre sem sajnáltam. - Mondtam, hogy vigyázni kell Brandon-nel! Mellesleg, hol van az a fasz? - indultam kifelé, de Liam hangja megállított.
- Nincs itt. Az volt az első, hogy megnéztem. Eltűnt, minden holmijával együtt. - lassan fordultam meg. Hogy mi van? Nem léphetett csak úgy le! - Rose-t kéne... Megnézni. - mutatott az ajtóra. - Bezárkózott. - mondta Liam, de engem hidegen hagyott, mintha ott sem lett volna, betörtem.
- Hé, Ro. - guggoltam le a lány elé, miután elzártam a csapot. Ro a térdeit felhúzva és átölelve ült a zuhanyzóban. - Itt vagyok. - fogtam egy törölközőt, hogy be tudjam bugyolálni. Nehezen felállítottam és gondosan több törölközőbe becsomagoltam.
- Nem voltál itt! - ütötte a mellkasomat. - És nem is jöttél! - csapkodott még mindig, de nem tettem ellene semmit. Hagytam, hogy addig üssön, ameddig csak akar. - Fájt... - mondta fojtott hangon és még egyszer megütött. - Fáj. - suttogta. Nem ütött meg többször, hanem halkan pityeregni kezdett.
- Sajnálom Ro! - öleltem át. Nem érdekelt, hogy vizes a haja vagy a bőre és a ruháim átáznak tőle. Ez volt a legkisebb gondom most. - Ha tudtam volna... Nem hagytalak volna itt. - suttogtam a fülébe, ahol fog nyomokat találtam. Mégis mekkora egy állat ez a Brandon?
- De itt hagytál! - nézett fel rám. Szemei vörösek voltak a sírástól. El sem tudom képzelni, min kellett keresztül mennie ennek a törékeny lánynak.
- Tudom. - bólintottam. - Öltözzünk fel, aztán feküdj le pihenni. - oldalaztam ki vele a szobába, ahol aztán félve nézett az ágyára. Liam az ablaknál állt és kifelé bámult.
- Lemegyek főzök teát. - hagyott magunkra. Szégyellte magát, amiért az ő felügyelete alatt történt ez meg.

Az egyik törölközőt elvettem Ro-tól és áttöröltem vele a testét. Haját kicsit megdörzsöltem, nem akartam meghúzni neki. Nyakáról óvatosan itattam fel a vízcseppeket, tekintettel a durva szívás és harapásnyomokra. Karjain lassan húztam végig a fehér anyagot, nehogy a karjain lévő zúzódások fájjanak neki. Leguggolva elé, lábait kezdtem egyre feljebb törölgetni. Combján ujjnyomokat fedeztem fel. Mennyire kellett Brandon-nek megszorítania, hogy ilyen nyomot hagyjon? Egy bizonyos határig mentem csak, nem akartam, hogy ennél is rosszabb legyen.
Kivettem a fiókjából egy francia bugyit és újra leguggoltam elé. Lassan egyik, majd másik lábát bújtatta bele. A lehető legóvatosabban igazítottam meg rajta. Újra a szekrényhez mentem, ahonnan most egy pólót vettem elő. Feje után kezeit dugta bele. Ahogy az anyag leért testén lefejtettem róla a törölközőket.

- Nadrág? - kérdeztem, mire csak bólintott egyet. Ro nem szólt egy szót sem, amíg belebújt a nadrágba. - Nyugodtan feküdj le! - mosolyogtam rá. Ro félve méregette az ágyát, ami még mindig ugyanúgy össze volt kuszálva. - Aludj az én szobámban! - nyitottam ki az ajtót. Bólintott és már indult is lefelé. A konyhába mentem Liam-hez. A pultnak támaszkodott és elbambulva nézett. Haragudtam rá, hogy ez megtörténhetett. És még Brandon sincs meg. Rám kapta a tekintetét.
- Figyelj Harry, nagyon sajnálom. Nem kellett volna itt hagynom egyedül. - sóhajtott fel. Sokra megyek a sajnálatával.
- Mit sem ér a sajnálatod. Azt a lányt ott a szobámban megerőszakolták. Fel tudod fogni, ez mit jelent? - fújtattam idegesen. Nem akartam még egyszer hallani a sajnálkozását. - Ha helyre akarod hozni, megtalálod nekem Brandon-t. - néztem rá. - Ebben te vagy a legjobb. - ha valakit meg kellett találni, Liam-et kellett hívni, és pár óra múlva már a kezeink között is volt a személy. Magára hagytam, hogy neki tudjon állni dolgozni. Egy bögre teával mentem a szobámba Ro-hoz. Kopogás nélkül nyitottam be, mire Ro összerezzent. - Csak... Hoztam neked teát. - tartottam felé a bögrét. Ro megrázta a fejét. - Ro, kérlek, mondj valamit. - ültem le az ágy szélére. Ro könnyes szemekkel nézett rám. - Akár mit, csak hadd halljam a hangod. - mosolyodtam el, de Ro nem viszonozta. Szörnyű volt így látni.
- Egyedül szeretnék lenni. - mondta rekedtes hangon. Hangja megremegett kissé.
- Már pedig én nem foglak itt hagyni. - dobtam le a fotelre a kabátomat. Már a cipőmből bújtam ki, amikor Ro megszólalt.
- Kétszer már megtetted, úgy, hogy nem kértem. Akkor most az egyszer, amikor kérem, miért nem tudod? - mondta dühösen. Igaza volt, pontosan ezért nem fogom harmadszor is magára hagyni.
- Szükséged van rám. - feküdtem le mellé. Ro magához ölelte a takarót és összekuporodott nekem háttal. Felsóhajtottam. Borzasztó volt, hogy így kizár engem. Csak feküdtem és hallgattam, ahogy Ro és én felváltva lélegzünk. Kezeim a fejem alatt pihentek, amikor Ro mozgolódni kezdett mellettem.
- Miért nem voltál itt? Miért hagytál megint el? - hüppögött. Felkaptam a fejem. Felé fordultam, de Ro még mindig háttal volt nekem.
- Ismertük már Brandon-t, tudtuk, hogy ki ő. Azt hittük, a nagybátyád a kiszemeltje. - magyaráztam meg. - A nagybátyád ragaszkodott hozzá, hogy én védjem őt, amíg el nem kapjuk Brandon-t.
- Miatta történt minden. - motyogta. Szerettem volna átölelni, de féltem, meg fog ijedni. - Styles, én nem akarom ezt. Nem akarom többet átélni ezt! - sírta el magát. Mögé csúsztam és átöleltem őt. Nem ijedt meg, talán már várta, hogy megtegyem ezt a lépést.
- Soha többet nem is kell. Most már mindig itt leszek és vigyázok rád. - pusziltam meg a halántékát.

A kezemet magához ölelte és úgy hunyta le szemeit. Ro halkan szuszogott a karjaimban már talán órák óta is, de nem bántam. Ennek az egésznek nem szabadott volna megtörténnie.
Néztem az elgyötört arcát ennek a lánynak, a rebegő pilláit és az járt csak a fejemben, hogy ha Brandon a kezeim közé kerül, kicsinálom. Szépen lassan.
Egyetlenegy cél lebegett a szemem előtt, még pedig Brandon és a bosszúm.

CSOPORT: https://www.facebook.com/groups/882011401880878/

KÖVETKEZŐ FEJEZET