05. fejezet - Styles! (+18)

Sziasztok!

Mint látjátok, ez egy merész rész lett. :) Kíváncsi vagyok, hogyan fogadjátok a fordulatot. :) Ne felejtsétek a véleményeteket elmondani. :)

Köszönöm a feliratkozást, a cseréket, a komikat, lájkokat és a CSOPORTba való belépést: Kiss Krisztina, Patsy McCloud, Réka Lovas, Sára Varga, Noémi Tóth, Nóra Polányi, Alexandra Anasztázia Illés, Vivien Kiss, Melitta Tamara Mészáros, Zsófia Szendrei. Nagyon jól esik ez nekem, higgyétek el. :) 

Jó olvasást! :) 

Bay. 

ROSE GRAHAM

Napok óta Tomlinson felügyel engem. Igazából nincs sok dolga, mert ugye a héten nem dolgozom. A Styles testvérek minden este elmennek valahova szórakozni vagy csak csinálnak valami programot. Megértem Styles-t, hogy elege lett belőlem és az őrzésemből, hiszen már három éve csinálja. És már amúgy is utált, mert egy ribancnak tartott. Egy szóval, nem lepődök meg azon, hogy lepasszolt. Bár közölhette volna korábban is, mielőtt még bocsánatot kértem volna tőle, még ha csak egy shake-kel is.

***

És, hogy most minek köszönhettem, hogy egy szórakozóhely pultjánál ücsörögtem? Természetesen Tomlinson-nak. Mert ő unatkozott és választás elé állított engem. Vagy önszántamból eljövök vele vagy erőszakkal rángatott volna el. Természetesen semmi kedvem nem volt ehhez az egészhez. Nem éreztem magam jól itt, annak ellenére sem, hogy teljesen kulturált volt a hely. Nem voltak rudak, sem félmeztelen táncos lányok.
Gemma és Tomlinson rögtön bevetették magukat a táncoló tömegbe. Biztos vagyok benne, hogy ezek ketten ma még egy ágyban kötnek ki. Styles-t utoljára egy barna cicababával láttam, akivel azonnal megtalálták a közös hangot. És voltam én. Szerintem, az egész helyen én voltam az egyedüli, aki baromira nem akart itt lenni. Egyáltalán nem élveztem az itt eltöltött időt. Legszívesebben moziba mentem volna, de le lettem szavazva.

- Kérlek, segíts! - állt meg mellettem Styles a pultra támaszkodva. - Mindketten nagyon jól tudjuk, hogy sosem kérnélek meg, de ez a csaj egy őrült. - magyarázott, miközben várta a pultos srácot.
- A frászt segítek neked! Old meg egyedül! Nagyfiú vagy már, hajrá! - fordultam kicsit oldalra. Na, persze. Ő lepasszol, mert idegesítem, aztán meg még húzzam ki a pácból. Meg a nagy büdös francokat!
- Jó, tudom, hogy haragszol, de ígérem, viszonozni fogom. Kérhetsz tőlem cserébe bármit. - dobolt az ujjaival a pulton. A srác a túloldalon megállt vele szembe, Styles kért egy vizet és már újra rám is fordította a figyelmét. - Holnap reggel egy ágyhoz leszek kikötözve, ha nem segítesz. Már szétrágcsálta az ajkamat a csaj, mert nem akartam visszacsókolni. - panaszkodott. Hát, kedves Styles, bemutatom neked a Sorsot.
- Bármit? - keltette fel a kíváncsiságomat. Ez egy elég tág fogalom és én ki fogom használni. - Jól van. Menj vissza és amikor oda megyek, tégy úgy, mintha a barátnőd lennék. - sóhajtottam fel. Styles elvigyorodott és visszaindult. - És nehogy azt hidd, hogy azért csinálom, mert érdekel, mi lesz veled. - szóltam utána, de nem is foglalkozott velem. Vártam pár percet, gyorsan lehúztam egy töményt, de ahogy sejtettem, ehhez ez kevés lesz. Elindultam Styles felé. - Szia Édesem! Alig találtalak meg! - öleltem meg Styles-t, aki az egyik széken ült. - Ezért kellett volna eljönnöd értem. - mondtam számon kérőn. Styles a fenekemre csúsztatta a kezét és úgy húzott a lábai közé. - Nagyon gyorsan vedd el onnan a kezed vagy oda térdelek, ahol a legjobban fáj. - súgtam a fülébe. Styles megrázta a fejét és még jobban belemarkolt.
- Harry! Ő mégis kicsoda? - kérdezte a lány. Felé fordultam, így most Styles keze a csípőmre csúszott, míg a fenekem az ágyékának nyomódott.
- Ő Rose, a barátnőm. - simogatta a kezemet a hüvelykujjával. Eléggé zavart, hogy Styles taperolt.
- Akkor mégis miért csókoltál meg? - háborodott fel a barna hajú lány. Megjátszva, hogy mennyire haragszom, fordultam Styles felé.
- Nem csókoltalak meg! Te csókolgattál engem. - hitetlenkedett Styles. Elléptem Styles-tól, mint egy igazi, féltékeny barátnő.
- Sty... Megmagyaráznád, hogy mi folyik itt? - fordultam Styles felé, majdnem elszólva magam. Vagyis, egy csomó párkapcsolatban hívják a vezetéknevükön a párjukat az emberek. Nem? - Oda kint! - indultam meg kifelé. Styles azonnal követett is.
- Köszönöm. - ölelt meg Styles, ahogy becsapódott mögöttünk az ajtó.
- Styles! Engedj már el! - lökdöstem el magamtól. - Mennyit ittál?
- Nem sokat! - vigyorgott rám. - Merre menjünk? - nézett körbe. Elővettem a telefonomat, hogy hívjak egy taxit.
- Azt nem tudom, te hova mész, de hogy én haza, az biztos. - fordultam neki háttal, hogy nyugodtan telefonálhassak. Ahogy végeztem, visszafordultam Styles felé. Az nem kifejezés, hogy meglepődtem, amikor az alig két centire álló Styles-szal találtam szembe magam. - Styles, mit akarsz? Csak előre szólok, ha még egyszer hozzám érsz... - hátráltam, de Styles is velem együtt mozgott.
- Csitt! Kijött az a lány. - hajolt le hozzám. Félre lökte a hajamat a vállamról és a nyakamba csókolt. - Na, kérlek. Tényleg nem történt semmi azzal a lánnyal. - húzódott kicsit el tőlem. Hirtelen azt sem tudtam mi történik velem. Tény, nagyon is jó a szájmunkája. De nem! Nem gondolhatok arra! - Mehetünk haza? - fogta az arcomat a kezei közé.
- Ha megmersz csókolni... - suttogtam, de ő megforgatta a szemeit.
- Pedig hidd el, maradandó élményben lenne részed. - puszilta meg a homlokomat. Végszóra megérkezett a taxi is.
- Barom vagy. - tártam ki a kocsi ajtaját. Styles beugrott utánam a hátsó ülésre.

Egész úton kifelé bámultan az ablakon. Nem volt semmi mondanivalóm Styles-nak. Leginkább a gondolataim kötöttek le. És mi másról szólhattak volna a gondolataim, mint Styles-ról. Helyesbítek, Styles ajkairól. Jesszus, én nem gondolhatok rá! Főleg nem arra, hogy mire lenne még képes a szájával.

- Még ma kiszállsz vagy itt akarsz éjszakázni? - rángatott ki a gondolataimból Styles hangja. A sofőr elvigyorodott. - Ha nem törlöd le azt az idióta vigyort a képedről, én megteszem. - mondta a sofőrnek. Még mielőtt komolyabbra fordult volna a helyzet, kiugrottam az autóból. Remélem, Styles fizetett, mert én teljesen elfeledkeztem róla.
- Styles! Te már nem dolgozol nekem. Emlékszel, lepasszoltál Tomlinson-nak? - hívtam fel rá a figyelmét, amíg az ajtót nyitottam ki. - És ez azzal jár, hogy ki kell költöznöd. Át kell adnod a helyed Tomlinson-nak. - mondtam teljesen ridegen. Hisz' engem aztán nem érdekel, hogy ki lakik velem. Styles becsapta az ajtót maga után.
- És hány napom van kiköltözni? - állt meg a konyhaajtóban Styles.
- Mondjuk egy hét. - rántottam meg a vállam.
- Rendben. - bólintott. Nem is számítottam másra. Szerintem, már holnap máshol fog aludni. - Rose! Amikor elestél, miért mondtad azt, hogy ott voltam veled, miközben nem is? - kérdezett rá. Meglepődtem a kérdésén.
- Gondoltam, hogy félreérted. Amber egy ribanc, nem fogom hagyni, hogy keresztbe tegyen nekem. Attól még, hogy a nagybátyám használgatja, még nem fog nekem parancsolgatni. - mondtam mérgesen, idegességembe lecsaptam a vizemet az asztalra.
- Miért van olyan érzésem, hogy komoly elfojtott indulataid vannak? - lökte el magát az ajtófélfától.
- Fogd be Styles! - morogtam, majd kikerülve őt, az emeletre mentem. A szobámban ledobtam magamról azt az őrülten mini ruhát. Kényelmetlen volt, de ez nem érdekelt senkit. Lerúgtam a magas sarkúimat is és csak lazán fehérneműben flangáltam a szobámban. Élveztem a szabadságot. A fürdőben lemostam a sminket az arcomról, magamra kaptam a köntösömet és lesiettem a konyhába. A gyomrom üvöltött valami vacsoráért, még ha késő is volt már.
- Nem tudom hova tenni, hogy így tértél vissza. - szólalt meg mögülem Styles. Annyira meglepődtem, hogy még itt van, hogy abban a pillanatban megcsúsztam a kifolyt vízen és máris a földön találtam magam. Azt hittem, Styles visszament a nővéréhez a szórakozóhelyre.
- Styles, te barom. - morogtam. – Miért vagy még itt? – ültem fel. Ahhoz, hogy felkeljek, még gyűjtenem kellett az erőmet. – Azt hittem, visszamentél. – szinte már kiabáltam vele. Most már igazán fájt az oldalam.
- Kifejezetten jó döntésnek tartom, hogy maradtam. – nézegette a combjaimat, amiből most még többet láthatott.
- Styles, megtennéd, hogy nem bámulod úgy a combjaimat, mintha már évek óta nem szexeltél volna? Megjegyzem, minden nap láthattad a lábaimat, mivel hasonló ruhában szoktam táncolni is. – fintorodtam el. Styles felkapta a fejét és közelebb lépett hozzám.
- Ez a helyzet most teljesen más. – nyújtotta felém a kezét, hogy felsegítsen. Most az egyszer éltem a lehetőséggel és a kezébe csúsztattam az enyémet. – Most nem táncolsz és nem néz senki más. Most csak én látlak. – mondta szinte a számba, amikor magához húzott. Most először néztem a szemébe, úgy igazán. Például fogalmam sem volt, milyen színű szemei vannak, egészen mostanáig. - Olyan vagy, mint a tiltott gyümölcs. Nem szabadna hozzád érnem, mert együtt dolgozunk. Pedig már annyiszor… Annyiszor eszembe jutott. – morogta még mindig túl közel hozzám.
- Styles, te lepasszoltál engem. – jegyeztem meg, csak hogy még egyszer az orra alá dörgöljem és a tudtára adjam, nem dolgozunk már együtt. Nem ő vigyáz már rám.
- A francba is már! – nyomta ajkait az enyémekre. Hozzá nyomott a hűtőhöz, ami valójában borzasztóan fájt az oldalamnak, de nem érdekelt. Nem is kellett sokat várnom, hogy megtudjam, mire képes azokkal az ajkakkal. – Ez az egész őrültség. – motyogta, ahogy pár pillanatra elvált tőlem.
- Tudom, és utállak is. – mondtam a szemeibe nézve. Elmosolyodott, majd a fenekembe markolva emelt fel.

Megszívta a nyakamat, aminek tudom, hogy nyoma marad. Nem érdekelt, ahogy az sem, hogy eddig szívtuk egymás vérét most pedig őrültek módjára faljuk egymás ajkait. Legkevésbé foglalkoztatott, hogy, ha most lefekszünk egymással, mi lesz holnap. Jelen pillanatban egyedül az foglalkoztatott, hogy kívánom ezt a srácot.
Kicsit sem türelmesen gombolgattam az ingjét, amit végül pár gomb bánt. Combjaimmal éreztem forró bőrét a nadrágja fölött. Hogy le tudjam venni róla az ingjét, letett a mosogató mellé. Lábaimmal nem engedtem el az övéit, amíg letoltam karjain a fekete anyagot. Styles egyre lejjebb csókolgatta a bőrömet, míg el nem ért a mellemhez, amire én megkarmoltam a hátát. Kikötötte a köntösösömet, így már teljes rálátása nyílt a mellemre és az azt takaró fekete melltartómra, amit nem tartott semmi, ugyanis a ruha miatt muszáj volt pánt nélkül felvennem. Styles keze a csípőmről a mellemre csúszott, amit kicsit megmarkolt, miközben én közelebb csúsztam hozzá és testünk találkozott. A vállait és karjait markolásztam, amikor ő kicsit lejjebb húzta a melltartómat és szájába vette a mellbimbómat. Nyelve körkörösen járt, én pedig nem tudtam más tenni, csak még jobban hozzá nyomni magam. Amikor úgy éreztem, már alig bírom, a hajába markolva húztam fel magamhoz, hogy megcsókolhassam. Muszáj volt befejeztetnem vele, mert félő volt, hogy szétesek ott, abban a pillanatban. Teljesen hozzá simultam és amikor megérezte a mellemet a mellkasának nyomódni, belesóhajtott a számba. Elvigyorodtam, ő pedig akaratosan markolt a fenekembe és emelt feljebb. Megcsókolta a nyakamat, nyelvét végig húzta a kulcscsontomon, én pedig csak a vállát karmolásztam.

- Megjöttünk! – kiabált Gemma és jó hangosan becsapta az ajtót. Azonnal ellöktük magunktól a másikat. Gyorsan összekötöttem magamon a köntöst. – Itt meg? Ti meg… Mit csináltok? – hunyorgott Gemma ránk. Tomlinson és ő úgy álltak a konyhaajtóban, mintha valamelyikünk szülei lennének.
- Szerinted, mit csinálnak? – kérdezte Tomlinson. Kezembe vettem a vizet, amit már jó ideje kivettem a hűtőből, hogy azzal foglaljam le magam.
- Semmi sem csinálunk. Elgurult a gyógyszere és leöntött vízzel. – mutogatott rám Styles, mintha az előbb még nem a mellemet markolászta volna. Elmosolyodtam. – És még büszke is rá. – támaszkodott a pultnak. Okos volt a hátán és a vállán ott volt a körmöm nyoma.
- Aha. És magát is leborította, igaz? – méregetett minket Gemma. A köntösöm tényleg tiszta víz volt, ahogy még elestem.
- Nem, az én voltam. – rázta meg a fejét Styles. Tomlinson kicsit megrángatta Gemma karját, hogy rá figyeljen.
- Nekem végül is teljesen mindegy. Mi most felmegyünk. Nektek további jó vízi csatát. – indult az emeletre Gemma.
- Mindketten jól tudjuk, hogy dugni akartak. Ilyenkor ne izzaszd meg őket. Tök gáz, amikor megzavarják az embert. – magyarázott Tomlinson. – Ráadásul ők ketten már legalább egy éve le akarnak feküdni egymással. – a víz palackját nézegettem. Amikor teljes csend lett, Styles felém fordult.
- Ez annyira kínos volt. – nyögött fel. Felnéztem rá, mert már egy ideje magamon éreztem a tekintetét. Ahogy ránéztem gyötrődő arcára felnevettem. Nem rajta nevettem, hanem a kialakult helyzeten. Mennyire átlátszóak voltunk már. – Ne nevess! Ő mégis csak a nővérem. Most ezzel fog piszkálni. – mondta sértődötten. Kár volt próbálkoznia, csak még jobban nevetnem kellett.
- Ez tényleg kínos volt. Te és a vizes ötleted. – csúsztam le a pultról. – Egyszerűbb lett volna az igazat mondani. Azt valószínűleg nem hitték volna el. – csóváltam meg a fejem. Ezzel a meséjével csak meggyőzte őket, hogy valóban megzavartak minket.
- Én legalább mondtam valamit. Miért nem szólaltál akkor meg? – kérdezte kihívóan. – Tudtam én, hogy jól csókolok, de hogy annyira, hogy még a te szavad is elálljon tőle. Ezt nem hittem volna. – nevetett most fel ő. Most kinevetett engem? Bosszúsan néztem rá.
- Pofa be, Styles! Gondoltam megoldod, de tévedtem. – húztam össze a szemöldökeimet. – És még mielőtt elbíznád magad, nem volt az a csók olyan túl jó. – grimaszoltam. Ó, dehogynem! De ezt még véletlenül sem fogom neki bevallani.
- Ó, igen? Akkor próbáljuk meg még egyszer. – közelített felém. Addig-addig hátráltam, amíg a hátam neki nem ütközött a falnak.
- Ugyan Styles, hidd el nekem, nem akarsz egy nap kétszer is beégni. – próbáltam kivágni magam valami frappáns szöveggel, de Styles vigyora nem arról árulkodott, hogy sikerült megsértenem.
- Csak félsz tőle, hogy ha még egyszer megcsókolnálak, nem tudnál megállni. Amit, ha megnézzük a vállamat és a hátamat, nem is olyan nehéz elérni. – támaszkodott meg a fejem mellett két oldalt. Megforgattam a szemeimet, annak ellenére is, hogy biztos voltam benne, hogy igazat mond.
- Hogy te mekkora egy egoista barom vagy. – fújtattam és eltoltam magamtól. Jobb lesz nekem, ha távol tartom magam tőle.

Nem érdekelt, hogy nem ettem, pedig azért mentem le, felsiettem a szobámba és ledobálva a ruháimat azonnal a fürdőbe siettem. Beálltam a zuhany alá és csak folyattam magamra a vizet. Istenem, mit műveltem Styles-szal? Ezt egyáltalán nem szabadott volna. Ő és én… Nincs is ilyen! Mi csak munkakapcsolatban álltunk egymással. Igen, pontosan így hívják, azt ami közöttünk volt. Igen volt, amíg el nem kezdtünk csókolózni a konyha kellős közepén. És nem estünk úgy egymásnak, mintha csak tizenhat éves kamaszok lennénk. Ha nem érkeznek meg Gemma-ék, mi most valószínűleg ott a konyhában, hogy is mondjam, felavattuk volna a helyet, na.
Az arcomra folyattam a vizet. Muszáj ezt az őrültséget kivernem a fejemből. De nem történt meg a várt csoda, miszerint kimosom ezeket a közel sem csúnya gondolatokat az agyamból. Ó, dehogy voltak azok csúnyák! Sokkal inkább… Hogy mi? Nem fantáziálhatok Styles-ról és rólam.
Ahogy elzártam a vizet és kiléptem a kabinból a törölközőmért nyúltam, de azt nem találtam sehol. Oda fordultam, és majdnem megint sikerült hátast dobnom. Styles állt az ajtóban, kezében a törölközőmmel.

- Csak nem ezt keresed? – lóbálta meg a puha anyagot maga előtt egy önelégült vigyorral a képén.
- Styles, te mégis mi a fenét csinálsz itt? – takartam el magam, már amennyire tudtam. – Kérem a törölközőt! – mondtam összeszorított ajkakkal. Mégis mit csinál? Azt hittem, elment lefeküdni.
- Kíváncsi és egoista vagyok. – mosolyodott el és közelebb lépett hozzám. – Kíváncsi vagyok, hogy tényleg olyan rosszul csókolok-e, mint ahogy állítod. – állt meg előttem. A törölközőt lazán eldobta a fürdőszoba másik felébe. Tehát, ha ő nem hagyja abba és megy ki innen, esélyem sincs eljutni érte.
- Styles, ez egyáltalán nem vicces. – morogtam. Igen, ez már túlmegy mindenféle határon. Styles szorosan állt meg előttem így a köztünk lévő kezeim nekinyomódtak. Amikor felfogta, hogy hol van az egyik kezem, szélesen elvigyorodott.
- Örülök, hogy felfogod, hogy nem vicces. Ezt a dolgot, most már el kell simítanod. – tapasztotta száját az enyémekre. Amíg bőszen csókolt, kezeimet elhúzta közülünk és a nyaka köré tekerte. Ha nem lett volna rajta melegítő nadrág és póló, teljesen élvezhettem volna a nekem feszülő testét.
- Styles, miért csinálod ezt? – nyögtem, amikor a nyakamra nyomta ajkait. Kezem lecsúszott, egyenesen a pólója alá.
- Fogalmad sincs, mióta gondolkozok ezen. Most pedig nem dolgozok neked, így most bűntudat nélkül megtehetem. De holnap… Holnap már újra a testőröd leszek. – morogta a fülembe, majd óvatosan megharapta a fülcimpámat. Hogy mi? Nekem Tomlinson a testőröm.
- De… Tomlinson… Te azt írtad neki, nem bírod még egy napig velem. És… - halt el a hangom, amikor Styles lecsúsztatta a kezét közénk.
- Csitt! – kuncogott fel. – Beszélek Louis-val. Nem foglak itt hagyni, és engedni, hogy valaki más vigyázzon rád. – mozdította meg az ujját körkörösen, mire felnyögtem. – Csak azért mondtam azt, mert basszus, akárhányszor kimondod a nevemet, beindulok. Észre sem veszed, milyen szexin ejted ki a nevemet a szádon. Pláne, amikor dühös vagy rám. – kuncogott fel ismét, de most egy csókot nyomott a fülem mögé. Egyik lábamat az övére tekertem, mire Styles eltűntette bennem az egyik ujját.
- Styles! – mordultam fel, mert bár könnyedén csinálta és jól is esett, nem akartam semmit sem elkapkodni.
- Azt hiszem, bebizonyosodott, hogy tökéletesen csókolok. – húzta ki belőlem az ujját és újra megcsókolt. Kicsit megemelve vitt be a szobámba.

Kitartottam és nem engedtem neki, hogy azonnal ledöntsön. Lerángattam róla a pólóját és ledobtam a padlóra. Kicsit sem zavart, hogy én teljesen meztelen vagyok. Azt hiszem, csak holnap fogok tudatosulni azzal, amit ma éjjel teszek. És határozottan ráérek holnap fogni a fejemet miatta.
Styles lefogta a kezeimet és lassan húzta végig ajkait a nyakamon, a mellkasomon, és a melleimen, ahol kicsit el is időzött. Mondanom sem kell, nagyon is tisztában volt vele, hogyan kell örömet szereznie egy nőnek. Minden egyes szívásánál nekem nyomta a csípőjét és hiába ficánkoltam alatta, nem engedett. Tökéletesen élvezte, hogy úgy vonaglok alatta, mintha már ki lennék éhezve.
Valahogy mégis sikerült lejjebb gyűrnöm a nadrágját, ami most elég csálén lógott a derekán. Kivillant boxere pereme, de nem foglalkozott vele. Most csak arra figyelt, hogy nekem örömet szerezzen. Azt hiszem, mondanom sem kell, nagyon közel sodort az édes megsemmisüléshez, csak azzal, hogy a nyelvével játszadozott velem.
Valahogy kicsúszott az egyik kezem az ujjai közül, amit ki is használtam és azonnal a hajába túrtam. Nem érdekelt, hogy elszakítom a mellemtől ajkait, nem akartam így elmenni. Felháborodott, amiért megfosztottam őt a mellemtől, de nem sokáig tudott duzzogni ezért. Szájára nyomtam az enyémeket és lelöktem derekáról a nadrágját. Styles feljebb tornázott mindkettőnket az ágyon. Ahogy nekem nyomta ágyékát végig húztam körmeimet a hátán. Fogalmam sincs, mégis hogyan fogom teljesen magamba fogadni? Egyáltalán lehetséges lesz ez?

- Kérlek, mond, hogy van legalább egy óvszer nálad? – hangsúlyozta ki az egy szót. Jó, azért ennyire nem kell lebecsülni engem. Azért mert nincs senkim, nem vagyok sem szűz, sem pedig prűd.
- A második fiókban. – sóhajtottam fel. Styles elnyúlt mellettem és kihúzta a fiókot.
- Mit hittél, hogy majd vad orgiákat rendezünk? – nevetett fel. Jó, kicsit sok óvszer volt ott, de ez egy másik történet. Oké, oké. Az egész fiókban csak az volt.
- Kuss Styles, az egy másik és hosszú történet. – morogtam rá. Styles csak szokásosan elvigyorodott.
- Szólhattál volna, de igazán. – csókolt meg, amikor kivett egy kis csomagot és újra felettem volt.

A vizes hajamat markolta meg Styles és a halántékomat csókolta meg. Nem kapkodott. Nagyon is élvezte, hogy ennyire el vagyok alélva tőle, holott még az alsógatyája is rajta van. Keze újra a lábam közé csúszott és nem tudtam ellene semmit sem tenni, mivel a testét ékelte ki lábaimat. A csípőjét szorongattam a combjaimmal és a mellkasának nyomtam a melleimet, amikor szinte játszadozva matatott a legféltettebb helyen a testemen. Két ujja volt már bennem, de ebben sem voltam biztos, mert teljesen elvette az eszemet ez a göndör hajú srác. Ahol csak értem, végig szántottam körmeimmel a bőrén. Látszólag őt ez cseppet sem érdekelte. Sőt, egyfajta jutalomnak vagy dicsőségnek tekintette.

- Styles! – feszültem neki teljesen testének már nem először. Styles rám mosolygott. Pimasz vigyorral húzta ki belőlem ujjait és végig simítva egész testemen, támaszkodott meg mellettem.
- Vedd már le a gatyámat! – fogta fogai közé a fülcimpámat. Eleget tettem kérésének és levarázsoltam róla a boxerét.

A kezembe nyomva az óvszert türelmesen várt. Feltéptem a csomagolást és felgörgettem rá. Az egész hosszát végig érintve, biztos voltam benne, hogy lehetetlenség, hogy teljesen magamba bírjam fogadni. Tökéletes kudarc.
Styles önelégülten vigyorgott, ahogy elidőztek ujjaim rajta. Nyakához nyomtam az arcomat, hogy elrejtsem zavarom, ami azért volt, mert lebuktam, hogy igenis vonz. Elvettem kezemet és az oldalára vezettem tenyeremet, de ahogy egy hirtelen mozdulattal bennem volt, teljesen, összerándultak ujjaim, és újabb karcolásokat okoztam bőrén. Ettől az egy mozdulatától szinte sikerült neki eljuttatni egy másik helyre. Megszívtam nyakán a bőrét, ahogy őrületes tempót diktált számunkra.
Egyik kezével a hajamat markolta, a másikkal a combomat és a csípőmet felváltva. A csípőmről felcsúszott a keze a mellemre, amin óvatosan simított végig többször, ezzel az őrületbe kergetve újra és újra.
Erősen markoltam meg karját, amikor elértem a gyönyört. Styles morgott valamit a fülembe, valami érhetetlen dolgot, és teljesen nekem nyomta magát. Amíg sokkal lassabban mozgatta még a csípőjét, kis puszikat nyomott az arcomra. Tudtam, hogy mindkettőnk túljutott a csúcson és nem is akárhogy.
Lassan húzódott ki belőlem, mintha csak bánná a dolgot, hogy el kell válnia tőlem. Vagy inkább attól a helytől, ami ekkora örömöt okozott neki.
Elintézte az óvszert a fürdőben, tett még egy megjegyzést a törölközőre, hogy kell-e még, majd amikor lehülyéztem, visszatért. Bebújt az ágyba és csak nézett rám. Nem szóltunk semmit, csak néztük a másikat. Személy szerint úgy éreztem, nem kell itt semmit sem megmagyaráznunk a másiknak. Holnap, ha Styles nem lesz mellettem, teljesen meg fogom érteni, ahogy szerintem ő is, ha én cselekszem hasonlóan. A jövőben nem fogjuk egymás szemére vetni a dolgot. Mindketten akartuk és mindketten élveztük is.

CSOPORT: https://www.facebook.com/groups/882011401880878/

KÖVETKEZŐ FEJEZET