07. fejezet - Te meg bunkó vagy és utállak. (+18)

Sziasztok! 

Először is szeretném megköszönni a komikat, lájkokat, hozzászólásokat, CSOPORTba való belépéseket, üzeneteket, pipákat és minden mást, amivel egy kicsit is támogattatok. :) Szóval köszönöm Emese Tokaji, Réka Lovas, Sára Varga, Melitta Tamara Mészáros, Hajnali Harmat, Bodza Joó, Kira Koczó, Niki Nikoletta Molnár, Yvette Czéh, Noémi Tóth, Marianna Kaczor, Vivien Kiss. Nagyon hálás vagyok Nektek! :)

A részhez nem fűzök semmit. :) Alkossatok Ti véleményt és osszátok meg velem. :) 

Jó olvasást! :) 

Bay.

ROSE GRAHAM

A nagybátyám látogatásának természetesen hátsószándéka volt. Persze nem is vártam mást. Teljesen nyugodtan közölte velem, hogy jövő héten érkezik a nagyi és nekem kell vele foglalkoznom, mert ő nem ér rá. Gondolom, valami kis illegális meló.
Szóval a nagyi egy hét múlva érkezik és két hétig nálam fog lakni. Amikor a nagybátyám ráér, majd felhív és meglátogatjuk őt. Azt majdnem elfelejtettem, nagyi semmit sem tud arról, hogy a nagybátyámnak milyen üzletei vannak. A kedves nagyim azt hiszi, hogy a fiacskájának egy cége van és ő a főnök. Ha kedvesek akarunk lenni, akkor azt mondjuk, félig igaza van. Végül is ez most teljesen mindegy, a lényeg, hogy érkezik a nagyim és nekem nem kell táncolnom, mert a nagyi úgy tudja, hogy egy ruhaüzletben vagyok kisegítő. Igen, szegény nagyi annyi tévhitben él, de mindez csak is az ő érdekében.
Persze, csak miatta szabadságot fogok kivenni. És még egyszer megemlíteném, nem kell táncolnom, amíg nagyi itt van! Talán marasztalni is fogom még egy hétre.

***

Styles igazán unalmas figura, ha hivatalos ügyben kell eljárnia. A reptéren vártuk nagyit, de sehol sem láttam.
Végül a megbeszélt időpont után negyed órával felbukkant az én nagyim. Semmit sem változott tavaly óta. De mit is vártam? Csak egy év telt el.

- Ott van! - szaladtam a nagyim felé. Rögtön az öreglány nyakába ugrottam, akit teljesen váratlanul ért a támadásom. - Nagyi! - ölelgetem. Nagyi mindig kedves volt velem, szerettem őt.
- Rosie! - vidult a nagyim is, akár csak én.
- Nálam fogsz lakni. Jack bácsi nem ér rá, fontos tárgyalásai lesznek. Sajnos utazgatni fog ide-oda, ezért nem mehetsz hozzá. - magyarázkodtam, amikor eltávolodtam tőle. Styles szúrósan nézett rám, biztos nem tetszett neki, hogy elszaladtam mellőle.
- Mindig csak az a munka. - csóválta a fejét nagyi. - Harry, fiacskám! - került ki nagyi és a testőrömet vette célba. Ja igen, azt nem említettem, hogy Styles és nagyi nagyon összebarátkoztak. Nagyi szinte unokájának fogadta a srácot.
- Igen, itt van ő is. - mondtam unottan. Egy huszonöt év körüli fiú állt meg mellettem. - Már elnézést! - néztem rá, amikor kezdtem úgy érezni, hogy a magánszférámba lépett.
- Brandon vagyok, a nagyid testőre. - mosolyodott el irányomba. Jól végig mértem. Meg mertem volna esküdni, hogy tavaly még nem ő volt.
- Rose. - nyújtottam felé kezem. Férfiasan kezet ráztunk, majd Styles tolakodott közénk.
- Mehetünk. - jelentette ki. Felkapta az egyik bőröndöt és kifelé indult, felvéve nagyi tempóját.
- Ő Styles, az én testőröm. - világosítottam fel Brandon-t, amikor furcsállva nézte a goromba srácot. Styles-ot egyáltalán nem érdekelte az idegen neve.

Szerencsénk volt, hogy a bejárathoz közel parkoltunk le. Styles bepakolta a bőröndöket a csomagtartóba, majd illedelmesen kinyitotta nekünk az autó ajtaját. A kis álszent, ezt máskor nem csinálja. Miután becsapta utánunk az ajtót, Brandon felé fordult.

- Neked nem fogom kinyitni az ajtót. - kerülte meg az autót. Brandon csak elmosolyodott. Remek heteknek nézünk elébe!

***

Mivel nagyi úgy gondolta, otthon ebédeltünk. Ráadásul nem hagyta, hogy rendeljek valamit, inkább ő főzött. Azt megjegyezném, hogy nagyi baromira jól főzött, és ha mindig ragaszkodik ahhoz, hogy ő készítsen ételt, akkor komoly súlyfeleslegekkel nézünk szembe.

- Rosie drágám, olyan sovány vagy, még szerencse, hogy jöttem. - kevergette a lábasban az ételt. Próbáltam elslisszolni mellette a nappaliba, mert igazából semmi kedvem nem volt most a konyhában tartózkodni.
- Nagyi, pont ideális a testsúlyom. - motyorásztam, de nagyi meghallotta. Hozzáteszem, nagyi hiába idős, mindenféle időskori problémától mentes. Nem hall nagyot, a szemei, mint a sasé, a memóriája rendben, tud futni, és irtó nagy tekintélye van még a nagybátyám szemében is neki. Szóval ő az én saját szuper nagyim!
- Harry, szerinted is így van? - kérdezte nagyi Harry-től, aki mögöttem állt meg a konyhaajtóban. Ő miért is indult el a nappali felé? Ha azt hiszi, azt fogjuk nézni a tv-ben, amit ő akar, nagyon téved.
- Ha nehezebb lenne, nem tudná... - felé kaptam a tekintetemet és azonnal a hasába könyököltem, csak olyan baráti jelleggel, hogy fogja be és tartsa a száját.
- Valami baj van? - nézett ránk nagyi, amikor Styles-nak elakadt a lélegzete az ütésemtől.
- Semmi. - rázta a fejét Styles. - Szerintem, Rose girhes. - vigyorodott el irányomba, amikor nagyi visszafordult az ebéd felé. Csúnyán néztem Styles-ra.
- Te meg bunkó vagy és utállak. - húztam fel az egyik szemöldökömet. Styles megrántotta a vállát.
- Ezt már mondtad és emlékezz csak vissza, mi lett a vége. - suttogta a fülembe. - Ha jól emlékszem, mindketten kifejezetten élveztük a dolgot. - vigyorodott el újra. Nem tudom, mivel lehet letörölni a vigyorát.
- Tévedsz. Részemről legalább is. - paskoltam meg az arcát és kibújtam előle. Mindketten tudtuk, hogy hazudok, de muszáj volt visszavágnom. A tv-ben nem volt semmi érdekes mégis rá voltam tapadva. Styles ott körözött körülöttem. Egyáltalán nem értettem, hogy miért. Talán ennyire megbántottam?
- Kész az ebéd. - szólt nagyi. Azonnal kikapcsoltam a tv-t és siettem a segítségére. Felkaptam a konyhában a leveses tálat és az asztalra tettem. - Szólok Brandon-nek, biztos elaludt. - ment az emeletre nagyi. Mivel csak az emeleten volt szabad szoba, így ott szállásoltam el őket. Kihúzva a fiókot, hogy elővegyek belőle evőeszközöket, két kéz támaszkodott meg mellettem, így teljesen nekem feszült egy test.
- Valóban úgy gondolod tévedtem, amikor azt mondtam, élvezted? - súgta a fülembe Styles. Csípőjét előre billentette, így ágyéka találkozott a fenekemmel.
- Abszolút. - bólintottam kihívóan. Styles makacs volt, hallani akarta tőlem, hogy hazudtam.
- Én valahogy nem úgy éreztem. - puszilta meg a nyakamat. - Amikor megremegtél, amikor ziháltál, amikor nyögtél. - puszilta minden egyes kijelentésénél a nyakamat. - Még mindig úgy gondolod, hogy tévedek. - fogta fogai közé a fülcimpámat. Megborzongtam tőle, ezzel leleplezve magam előtte. - Hallani szeretném a szádból. - búgta a fülembe. Egyik keze már elvándorolt a pólóm alatt. Ujjai végig futottak a hasamon és pimaszul a farmerom szélét feszegették.
- Már helyre tetted a lelkiismeretedet? - léptem el előle, amikor hangokat hallottunk az emelet felől és Styles elvette a kezét mellőlem. Tudtam, nem tud dűlőre jutni, hogy mit csináljon. Maradjon csak a testőröm vagy esetleg több. Gyorsan letettem az evőeszközöket a tányérok mellé és leültem a helyemre.
- Ebéd után elmehetnénk sétálni. - mondta nagyi. Bólintottam, bár nem fűztem hozzá túl sok reményt, hogy miután mindent megeszek, képes leszek akár csak felkelni is a székről. - Harry, te nem eszel velünk? - nézett nagyi a testőrömre. Styles megrázta a fejét.
- Köszönöm, de nem. Ha indulni szeretnének, szóljanak. - indult a szobája felé Styles, de azonnal megtorpant, amikor Brandon utána szólt.
- Nem muszáj jönnöd. Egyedül is elkísérhetem őket. Nyugodtan aludj, olyan nyúzottnak tűnsz. - mondta Brandon. Hát ez hülye. Komolyan azt akarja, hogy Styles behúzzon neki egyet?
- Rose-nak én vagyok a testőre, nélkülem nem mehet sehova, ezt ő is nagyon jól tudja. - sóhajtott Styles, mintha csak unná, hogy megint el kell mondania. - Arról, hogy neked fellőtték a pizsit délben és nem bírsz ébren maradni, holott az lenne a dolgod, én még képes vagyok nyitva tartani a szemem. - jelentette ki komoran. Tisztára célzás jellege volt a dolognak.
- Jól van na, hűtsd le magad! Csak gondoltam most lazíthatnál, hogy itt vagyok. - csak nem fogta be Brandon. Miért akarja felhúzni Styles-ot? Nekem elhiheti, nem mókás a srác, ha ideges.
- Szerintem együnk, mielőtt kihűl az ennivaló. - előzte meg Styles-ot nagyi, mielőtt még valami nagyon "szépet" vághatott volna Brandon fejéhez.
- Szerintem is. - bólogattam és gyorsan mertem nagyi után a levesből. Rögtön tovább löktem a merőkanalat Brandon-nek, aki követte a példánkat és merített. Ez a srác az estét sem fogja megérni, ha Styles-szal kekeckedik.

***

A séta mondanom sem kell, feszülten telt, mivel Styles és Brandon folyamatosan piszkálták egymást, beszóltak a másiknak. Úgy éreztem magam, mintha kisgyerekeket vittem volna ki az utcára. Határozottan én felügyeltem rájuk és nem fordítva.
Örültem, amikor délután haza értünk és felmehettem a szobámba, kizárva a hormonoktól túlfűtött férfiakat. Nagyi is hasonlóan tett, mint én. A szobáinkba zárkóztunk a fiúk elől. Milyen érdekesen is hangzik. A laptopom társaságát élveztem órákon át. Leírtam, ami a fejemben volt.
Hét óra körül letusoltam, utána egy bő inget és egy leggingset magamra kapva indultam a konyha felé, annak reményében, hogy nagyi készített valami finomságot vacsorára. Nem csalódtam, amikor kitártam a hűtőt, az pedig roskadásig volt különféle ételekkel.

- Jó, hogy jössz! Brandon és én elmegyünk Jack-hez. Felhívta Harry-t, hogy mehetünk. - mosolygott nagyi. Gondolom, akkor ott vacsorázik. - Nagyon aggódott, amiért nem ért el telefonon. - mondta megrovóan nekem nagyi.
- Biztosan lemerült a telefonom. - gondolkoztam. - Add át neki, hogy sajnálom és többet nem fordul elő. - magyarázkodtam, mint egy tíz éves. Emlékszem, órákkal ezelőtt kapcsoltam ki a telefonomat.
- Neked nincs kedved velünk jönni? - vette fel a kabátját nagyi.
- Hát... - néztem Styles-ra, aki kicsit megrázta a fejét. Épp csak észrevehető volt és persze csak én láttam. - Inkább nem. Hagyom, hogy ti beszélgessetek. Régen láttátok egymást. - mosolyogtam bájosan.

Styles égető pillantását éreztem hátamon, amikor kísértem kifelé nagyit és Brandon-t. Ahogy becsuktam utánuk az ajtót, egy kéz nyúlt el mellettem és fordította el a kulcsot a zárban. Lassan fordultam felé. Miért is maradtam? Miért nem mentem nagyival? Miért, miért? Hát mert ez az átkozott szexi srác úgy vonz magához, mint a mágnes. A fejem mellett támaszkodott meg és csak nézett rám. Csak néztünk egymás szemében, nem tudtam mit kiolvasni azokból a zöld íriszekből. Vártam, hogy hozzám érjen, de nem tette meg. Meg sem mozdult.

- Egy boszorkány vagy, remélem, tudod. - motyogta közel az arcomhoz. - Hetek óta nem bírlak kiverni a fejemből. Tudom, hogy nem lenne szabad, de nem érdekel. Akarlak. Akarlak téged. - suttogott, mégis a hangja erős volt.

Pólója alá nyúltam és még közelebb húztam magamhoz. Egy csepp gyengédség nem volt a csókomban, amit ajkaira nyomtam. Styles nekem nyomta a csípőjét és belemosolygott a csókunkba. Felgyűrtem rajta a fekete pólóját és gyorsan le is húztam róla. Mellkasával és a bőrén lévő tetoválásokkal szemeztem, ő pedig türelmesen várt, amíg befejeztem. A kezemet fogva húzott maga után a szobájába. Ugyanúgy, mint pár perce a bejárati ajtónál, most is az ajtóhoz voltam szorítva. Az ingem gombjait egy mozdulattal pattintotta szét. Kicsit félrelökte az anyagot melleimről, majd elmosolyodott. Belemarkolt a fenekembe, kirázott a hideg, ahogy bőrünk összeért. Felkapott, lábaimat a dereka köré csavartam és nem habozott, ajkait egyik mellemre tapasztotta. Nyelve őrült játékot járt a bőrömön, hangos sóhajok törtek fel torkomból. Nem hiszem el, hogy ennyivel az őrületbe kerget. Belemarkoltam a hajába és meghúztam tincseit a mámorító érzéstől. Éreztem, hogy mosolyog, ahogy egyre feljebb siklott bőrömön. Mohón szívta meg nyakamon a bőrömet, mire vonaglani kezdtem közte és az ajtó között.

- Mikor jönnek vissza? - kérdezte két csók között, amit a nyakamra mért.
- Egy-két óra múlva. - nyögtem ki kábultan. Nagyon remélem, hogy jó sokáig vacsoráznak.
- Remek. - vigyorodott el. Nekem mondja? Erősebben fogott magához és elindult az ágya felé. Leült az ágyra, ölében velem. - Tetszik ez az ing rajtad, de most már szabaduljunk meg tőle. - tolta le karjaimról a kék, kockás anyagot a vállaimról. Kezeim hátra feszültek, ahogy karjaimról húzta te. Teljesen meglepett, amikor mellkasomat puszilgatta közben.

Ahogy földet ért az ing, közelebb csúsztam hozzá. Belenyögött nyakamba, amikor nekinyomódtam a férfiasságához. Lenyúlva közénk, csatoltam ki az övét és egy percet sem várva, gomboltam ki a nadrágját. Lemásztam róla, hogy levehessem a nadrágját, de Styles mosolyogva fordított a helyzetünkön. Lehúzta nadrágomat a bugyimmal együtt, türelmetlen volt, ahogy én is. Felültem és gyorsan én is lerángattam róla szűk nadrágját.

- Tudod, nagyon bosszant, hogy azt mondtad, nem élvezted a legutóbb. - támaszkodott meg mellettem. - Még mindig így gondolod? - feküdt szinte rám. Minden részünk összenyomódott, szinte felgyulladt a testünk. Megráztam a fejem.
- Styles nagyon jól tudod, hogy füllentettem. - pusziltam meg az állkapcsát. Nyújtózkodott kicsit, matatott közöttünk, és újra nekem feszült.

Egyik kezével még mindig mellettem támaszkodott, másikkal miután behelyezkedett lábaim közé, a csípőmet markolta meg. Egyre inkább szívtam a nyakát, de amikor lassan belém csúszott, elváltak az ajkaim. Lassan mozgott, majd' megőrültem már ettől a tempótól. Ahogy lecsúsztak kezeim a csípőjére és megállítottam a mozgásban, ledöbbent. Beleavatkoztam a játékában. Kezeimet vállára vezettem, lábaimat szorosan kulcsoltam derekára és körkörösen kezdtem mozgatni a csípőmet. Styles markolászta a párnát. Nyakát puszilgattam, most ő nyögdécselt bágyadtan, ahogy legutóbb én.

- Ne szórakozz velem. - morogta a fülembe. Erőteljesen billentette meg csípőjét, hangos nyögés tört ki torkomból. Styles büszkén vigyorgott. Az ágytámlát markolta, és úgy hajszolt minket. Hangosan nyögtünk, nem tudtuk visszafogni hangunkat, de ahogy Styles észrevette, hogy közel járok és valószínűleg ő is, lelassított. Elvigyorodott, amikor elégedetlenül néztem rá. Azért kicsit rájátszottam, mert tény, teljesen mindegy milyen tempóba mozgott bennem, mindenhogy élveztem.
- Ne szórakozz velem, Styles. - nyögtem a nevét a fülébe. Styles mint aki elvesztette eszét, úgy kezdett mozogni bennem. Ellene nyomtam magam, amitől még erősebben ért össze testünk.

Épült az érzés bennem és ezt jeleztem is Styles-nak, akinek már több karmolás nyom borította testét. Hangosan felnyögött, de nem hagyta abba a mozgást és nekem ennyi pontosan elég is volt.
Styles rám borult, én pedig nyakába fúrtam arcom. A légzésünk szapora volt, amit nem is csodálok. Styles lassan húzódott ki belőlem, de ugyanabban a pózban maradtunk.

- Imádom, hogy megjelölsz. - nézett a karjára. - Azt is imádom, hogy én megjelöllek téged. Csak én. - simított végig a nyakamon és a mellemen. Most vettem csak észre, hogy több helyen is van rajtam lilás folt Styles miatt.

Nyomtam egy puszit a nyakára, mire ő mosolygott és felkelt. A fürdőbe ment és ahogy hallottam zuhanyozni kezdett. Belegondolva, Styles-nak sokkal kényelmesebb ágya volt, mint nekem. Forgolódtam még egy kicsit, amikor a szívem majd' megállt a csengő miatt. Jesszusom, nagyiék haza értek.
Magamra kaptam a ruháimat és siettem ajtót nyitni, hogy ne legyen nagyon feltűnő, hogy sokára nyitok ajtót. Mielőtt még megtettem volna, felkaptam Styles pólóját a földről és a hátam mögé rejtettem. Hajamat a nyakamhoz igazítottam, hogy ne látszódjon Styles elkalandozott szája nyoma.

- Na végre kislányom, már azt hittem, ki sem nyitod nekünk az ajtót. - mondta nagyi kicsit felháborodva. - Mi történt veled? Tiszta víz vagy. - méregetett nagyi. Nagyon gyorsan pörgött az agyam, hogy kitaláljak valamit.
- Styles-szal edzettem. Tudod, ilyen önvédelmi fogások. - magyaráztam, de aztán hamar befogtam a szám, nehogy túl feltűnő legyen. Styles éppen akkor jött elő a szobájából.
- Na, milyen volt? - kérdezte pimaszul Brandon. Styles összehúzta a szemöldökeit.
- Mi a tökömről beszélsz? - nézett rá Styles hasonlóan gorombán, mint, ahogy egész nap tette.
- Nagyi kérdezte, hogy miért vagyok ilyen lestrapált és mondtam neki, hogy edzettünk. - magyaráztam Styles-nak. Értetlenül nézett rám. Vedd már a lapot Styles!
- Ja igen. Béna volt. - legyintett Styles. Tátott szájjal bámultam. - Csak vicceltem. Rose nagyon jó, szóval tartsd magad távol tőle! - morogta, majd eltűnt a konyhában. Nem tudom mit hisz, de valószínűleg félreérti Brandon-t. Brandon nem akar tőlem semmit. A srác csak lazán megrántotta a vállát. Styles pólóját könnyedén tudtam elrejteni, mondjuk ebben nagy szerepe volt annak, hogy mindenki a konyhába ment. Majd holnap visszaadom neki, ha nem lát meg senki.

***

Felszaladtam az emeletre a szobámba, ahol azonnal a fürdőszobát vettem célba. A zuhany alatt áztattam magam. Egész végig Styles volt az eszembe. Minden mozdulata az elmémbe vésődött és nem is akarom kiverni azokat onnan. Nem érdekel, hogy ő a testőröm, minden egyes alkalmat meg fogok ragadni, hogy együtt lehessünk. Ezt nem fogom hagyni, hogy tönkretegyék, mint a Malik-kal való kapcsolatommal tették, még akkor is, ha Styles-szal egyáltalán nem vagyunk kapcsolatban.
Elzártam a vizet és magam köré tekertem egy törölközőt. Nyugodtan sétáltam ki a szobámba, de azonnal megtorpantam, ahogy megláttam egy alakot az ágyamon ülni.

CSOPORT: https://www.facebook.com/groups/882011401880878/

KÖVETKEZŐ FEJEZET