01. fejezet - Muszáj mindig valami hülyeséget mondanod?

Sziasztok!

Először is köszönetet szeretnék mondani a komikért Patsy McCloud és Andrea Valocsay. A lájkokért is nagyon hálás vagyok Nóra Polányi, Anikó Csató, Eszter Varga, Kinga Szabo, Judit És Attila, Szemi Szabó, Bodza Joó, Vivien Kiss, Noémi Tóth. Köszönöm az üzeneteket és pipákat, és azt is, hogy új taggal bővült a csoport!

A fejezethez igazából nem fűznék semmit sem. Remélem, tetszeni fog, és pipáltok, vagy komiztok. :) 

Jó olvasást! :) 

Bay.

ROSE GRAHAM

Gyorsan tömtem magamba a kései reggelimet, amit így délután egykor fogyasztottam el. Sietnem kellett, mert el kellett ugranom néhány lányos dologért, ahova nem akartam elrángatni magammal Styles-t.
Megittam a kakaómat, magamra kaptam a kabátomat, felkaptam a táskámat és már majdnem elértem az ajtóhoz a nélkül, hogy szemet szúrtam volna a testőrömnek.

- Hova-hova? - fonta össze maga előtt a karjait. A lépcső legalsó fokán állt és onnan bámult rám. Rettentően utáltam, hogy annak ellenére is, hogy egyidősek voltunk, ő úgy kezelt, mintha csak tizenhat éves lennék. Tizennyolc éves korom óta ő "vigyáz" rám, előtte Tomlinson volt a szerencsés. Ami meglepő, Tomlinson-nal olyan jó viszonyt sikerült kialakítanunk, pedig csak két évig őrzött. Mindig hülyéskedtünk és ketten elütöttük az időt, amikor itthon voltunk. Styles, ő más. Vele nem hogy filmet nem tudok nézni, még együtt sem reggelizünk, sőt nagyon beszélni sem beszélünk.
- Dolgom van. - mondtam közönyösen. Styles ugyanolyan szigorú tekintettel bámult rám.
- Hozom a kocsi kulcsot. - indult meg a szobája felé. Várjunk csak! Miért volt ő az emeleten? Azaz én térfelem! Addig gondolkoztam ezen, amíg elfelejtettem meglógni és már Styles-szal találtam szembe magam. - Hova kell vigyelek?
- Sehova. Add ide a kulcsot, tudok vezetni és egymagam is oda találok. - tartottam a kezem. Styles figyelmen kívül hagyva engem indult a garázs felé. - Nem hallottad? Ne gyere velem! Én vagyok a főnök és én azt mondom, hogy én megyek, te pedig maradsz! - kiabáltam rá, amitől megállt a lépcsőn. Lassan fordult meg és indult felém.
- Na ide figyelj! Nem jó kedvemben pesztrállak téged, sőt, meglehetősen unom már. A főnök pedig a nagybátyád, ő pedig azt mondta, legyek az árnyékod. - mondta idegesen. Szaggatottan vette a levegőt. - Nekem te ugyanolyan lotyó vagy, mint a többi, aki ott táncikol a rúdnál. - vágta a képembe. Eddig ez volt életünk leghosszabb beszélgetése, de kár volt, mivel úgy a lelkembe tiport, hogy bőgni lett volna kedvem. De nem szabad! Megmakacsoltam magam és megkerülve őt, előre mentem.
- Akkor vigyél a legközelebbi helyre, ahol tudok venni tampont! Kielégítő volt a válasz? - kérdeztem, de igazából nem érdekelt a válasza. Valamit morgott, de nem foglalkoztam vele. Valószínűleg, csak elküldött melegebb éghajlatra. Megálltam a fekete Range Rover mellett és vártam, hogy Styles utolérjen és kinyissa az ajtót. Szó nélkül ültünk be az autóba és indultunk el. Fogalmam se volt, hova visz a kormány mögött ülő férfi. Reméltem, nem a város másik felére egy doboz tamponért. Látványosan nem törődtem Styles-szal. Nem érdekelt ez a fickó, ugyanolyan előítéletes bunkó, mint mindenki más. Fogalma sincs, hogy kényszerítve vagyok erre az egészre és rólam sem tud semmit.
- Itt megvárlak. - parkolt le, lehúzódva az út széléhez. - Ha megpróbálsz megszökni és engem bemártani azzal, hogy eltűnsz, megtalállak. Bárhova is mész, megtalállak és... - a szemeimet forgatva szálltam ki a kocsiból. Nem érdekelt az előadása. Miért szöknék meg? Miért vágnám magam alatt a fát? Erősen csaptam be az ajtót és siettem az üzletbe. Tíz perc múlva újra a kocsiban ültem. - Még egyszer ne merj félbeszakítani! - szólalt meg azonnal Styles. Bekötöttem a biztonságiövet magam előtt.
- Tisztázzuk, ahogy én nem vagyok főnök, úgy te sem. - mondtam szigorúan. Nehogy már az egyik alkalmazott is uralkodjon fölöttem. – Eszem ágában sem volt megszökni. Miért tenném? Este valószínűleg már valamelyik gorilla püfölne. - halkultam el a végére. Ezt az információt ki sem akartam mondani. Styles beindította az autót, de mielőtt elindult volna még tett egy megjegyzést.
- Ha megpróbálnál megszökni tíz percen belül egy golyó díszítené a csinos kis fejed. - mondta unottan. Jól tudtam, ha olyan helyzetbe kerülne, egy másodpercig sem habozna és golyót repítene a fejembe.
- Elvinnél a klubba? - hagytam figyelmen kívül a megjegyzését. Styles bekanyarodott egy kis mellékutcába, hogy meg tudjon fordulni.
- Más egyéb óhaj vagy ezután elleszel otthon? - kérdezte gúnnyal a hangjában. Mérges lettem, nem én kértem, hogy hozzon ide. Akkor meg miért pampog.
- Nem én kértem, hogy a magam fajta ribancokat furikázd. Te ragaszkodtál hozzá. - jegyeztem meg. Styles rám nézett majd vissza az útra. Már elbíztam magam, hogy nem reagál semmit, de elkiabáltam.
- A nagybátyád fizeti az üzemanyagot. - rántotta meg a vállát. Most meg ez a nemtörődömség.
- Tudod mit, kapsz egy szabadnapot. Majd Tommo haza visz, ő úgyis sokkal bulisabb, mint te. - ajánlottam fel, de ő mosolyra húzta a száját. Most ennyire örül vagy újabb beszólásra kell számítanom?
- Annyira bulis, mint Malik volt? - kérdezte önelégülten. Éreztem, ahogy a düh elönti a testem, de nem tettem semmit, csak a táskámat gyűrögettem.
- Nem tudsz semmit. Sem róla, sem pedig rólam. - mondtam a diplomatikus választ. - Nekem nem fontos, hogy beszélgessünk vagy bármilyen tevékenységet együtt csináljunk. Hagyjuk egymást békén. Eddig is meg voltam a szellemes megjegyzéseid nélkül, ezután is megleszek. - bámultam kifelé az ablakon. Styles nem szólt semmit. Egy ideig, de aztán kinyitotta a nagy száját.
- Sajnos engem kell elviselned. Ha egy percre is magadra hagylak, engem kinyírnak. Szóval, tedd magad takarékra! Eddig sem foglalkoztam veled, amíg a házban voltunk, nem? - kérdezte ugyanolyan "kit érdekel?" stílusban. - Ha nagyon unatkozol, hívd át néhány barátodat, aztán tömjetek magatokba pár vödör fagyit, párna csatázzatok, meg hasonlók. - ezt csinálja az ember a barátaival? Hallomásból tudtam, hogy így van, de sosem tapasztaltam. Sosem volt egy barátom sem. Amikor kicsi voltam és a szüleimmel éltem, nem barátkoztam. A nagybátyám pedig nem engedett iskolába, magántanárom volt, aki házhoz jött. Nem volt kimenőm és nem jöhetett át senki. Nem mintha olyan sokan tolongtak volna az ajtóban. Ha belegondolok, mégis van egy barátom, ő pedig Tommo. De ő is csak titokban. Még amikor ő vigyázott rám, akkor barátkoztunk össze.
- Muszáj mindig valami hülyeséget mondanod? - kérdeztem, de mivel megérkeztünk a klubhoz, nem vártam választ, csak lassan bekullogtam. Végig mentem a színpad előtt. Innen nézve sokkal másabb, mint amikor fent táncolsz.
Elindultam a lépcsőn felfelé és a nagybátyám irodájáig meg sem álltam. Bekopogtam, jól ismertem, tudtam, meg kell várnom a szabad jelzését, különben olyat láthatok, amit nagyon nem szeretnék.
- Szabad. - hallatszott az ajtó mögül. Benyitottam és nem lepett meg, hogy Amber ücsörgött, mondjuk úgy, elég lenge öltözetben, a fotelben. Ő volt az a lány, akit a nagybátyám kiszemelt magának és kénye-kedve szerint használt. De Amber ezt nem bánta, sőt azt hitte, bármilyen előnyben van ezáltal része. - A kedvenc unokahúgom. - mondta nyájasan a nagybátyám. Mivel én vagyok az egyedüli, így nem nehéz elsőnek lenni.
- Csak azért jöttem, hogy szóljak, kiveszem a pár napos szabadságom. - álltam meg az ajtó előtt, miután becsuktam. A nagybátyám bólintott egyet és valamit felírt egy cetlire.
- Akkor Amber te ugrasz be Rose helyett ma este. - csendben álltam, várva, mikor enged utamra a nagybátyám.
- De Jack! Azt mondtad, nem kell többet kint táncolnom. - szólalt meg Amber. Meglepett, hogy a keresztnevén szólította a nagybátyámat, az viszont jobban, hogy hitt neki.
- Először is, neked Mr. Graham. Másodszor pedig, nem ígértem semmit. Most ezt kívánja a helyzet, de felőlem kimehetsz az utcára is, két perc alatt találok valakit, aki átveszi a helyedet. - nézett az ajtóra a nagybátyám, ami előtt még mindig ott ácsorogtam. A nagybátyám fiatalos volt és valójában fiatal is volt, hatalommal és pénzzel rendelkezett, így nem csoda, ha a lábai előtt hevert Amber.
- Jól van. Bocsánat. - mondta halkan Amber. Nagy mumus az utca nálunk.
- Mehetek vagy van még valami? - kérdeztem halkan. A nagybátyám újra rám emelte a tekintetét.
- Azt hiszem, nincs semmi. Mehetsz, de mihelyt tudsz, gyere. - jelentette ki ellenvetést nem tűrően. Bólogattam, mást úgy sem tehettem és már ott sem voltam.
- Nem tudom, hogy bírtad ki vele két évig, ez a csaj borzasztó. - hallottam meg "lakótársam" hangját, amikor elhaladtam az egyik szoba előtt, ami közvetlenül a lépcső előtt volt. - Azt hiszi, attól, mert egy rúdon pörög ő az Atya Úr Isten. - háborodott fel Styles. Ha csak sejtené, mennyire szégyellem ezért magam. Leültem a lépcső tetejére.
- Próbáld meg, megismerni őt. Rosie jó lány, csak kicsit fura körülmények között él. - kelt a védelmemre Tommo. Megtámasztottam az arcomat a tenyereimen és úgy hallgattam. Mintha csak egy mese lenne.
- Mégis milyen területen jó lány? Világ életében meg volt mindene. Már csak azt nem értem, miért táncol akkor itt? - tette fel a kérdést inkább magának, mint Tomlinson-nak. Felsóhajtottam, ha csak sejtése lenne róla miért táncolok itt.
- Ő már... - kezdett bele Tommo a mesélésbe, de én megköszörültem a torkom, hogy jelezzem, ott vagyok. Az ajtó kinyitódott és a két fiú nézett rám.
- Megjegyzem, ha legközelebb négyszemközt akartok beszélni, akkor halkabban tegyétek. Figyelmeztetlek, ha még egyszer rólam lesz szó és én meg tudom, teszek róla, hogy a lábatok ne érje a földet, úgy rúgjanak ki titeket. Szólok, végeztem, úgy hogy mehetünk haza, hogy végre ne zavarjuk egymást tovább. - álltam fel a lépcsőről, miközben beszéltem. Tommo bocsánatkérően nézett rám, de nem ért célt nálam. Megsértett. Azt hittem, az életem részletei és titkaim, amiket rábíztam, kettőnk között maradnak. De tévedtem, úgy ahogy életem során már sok másban is. - Styles megtennéd, hogy elindulsz? - lépdeltem lefelé a lépcsőn.

Szó nélkül követett egészen a kocsiig. Nem beszéltünk egymással a kocsiban. Nekem nem volt semmi mondanivalóm, Styles idióta megjegyzései pedig őszintén, nem hiányoztak.
Ahogy megállt az autó a garázsban, azonnal kiugrottam belőle és siettem fel az emeletre.
A legelső alkalommal, ahogy Styles hibázik, úgy kirúgatom, hogy azt egy életre megjegyezze.

***

Este, amikor meguntam a szobám négy falát bámulni és már éhes is voltam, lefelé indultam a konyhába. Már kitaláltam, hogy tükörtojást fogok vacsorázni, de persze, ez a kis tervem is meghiúsult Styles miatt. Neki miért kell, ezt a dolgot is elrontania? Ugyanis Styles éppen főzőcskézett, már ha a konzerv megmelegítése azt jelentette.

- Khm! Körülbelül mikor végzel? - kérdeztem kimérten. Remélem, most azonnal, aztán végre bemegy a szobájába és ma már nem kell látnom.
- Majd. - dobta a vállára a konyharuhát. Remek, azzal szoktam a számat megtörölni. Kár, hogy nem láttam ezelőtt, akkor biztos nem használtam volna azt a rongyot. - Komolyan öt-tíz perc múlva. - fordult vissza a gáztűzhely felé. Sóhajtottam egyet és a gyomrom sem maradhatott csendben, hangosan kordult fel. - Ha nagyon éhes vagy, osztozhatunk rajta. – ajánlotta fel, felém se fordulva. Jobban érdekelte a vacsorája, mint az, hogy én mit érzek. Pusztán időhúzásként mondta.
- Remélem, nem lepődsz meg rajta, ha azt válaszolom, előbb ennék meg egy marék patkánymérget, minthogy veled együtt egyek. - vágtam közömbösen a fejéhez. Keze egy pillanatra megállt a mozgásban, de hamar folytatta, mintha semmit sem mondtam volna.
- Azzal sajnos nem szolgálhatok. - játszotta meg, mintha tényleg sajnálná. - Betudom ezt a hisztit részedről annak, hogy megjött. Én pusztán jó fej akartam lenni. - kapcsolta le a gázt. Felhorkantottam és vártam, hogy tányérra tegye az ételt, majd elmenjen a szobájába.
- Ezt te sem gondoltad komolyam, hogy egy ilyen lotyóval, mint én, jó fej legyél. - vágtam a fejéhez, az ő jelzőjével élve. Styles felém pillantott, miközben fogta a tányérját egy pohár narancslevet és az asztalhoz sétált.
- Tudod, talán igazad van. De nem azért, mert lotyó vagy. Sokkal inkább azért, mert egy elviselhetetlen, hisztis, elkényeztetett kis tyúk vagy. Igen, talán ezért. - gondolta végig, amiket mondott. Újabb sértések, amik a lelkemet érték. De szerencsére ezeket a sebeket senki sem látta rajtam.
- Komolyan örülök, hogy ezt megbeszéltük. - mondtam mindezt úgy, mintha ő nem mondott volna semmit. Nem fogom hagyni, hogy észrevegye, célt értek a szavai. Mintha ott sem lett volna, nekiálltam a tükörtojás sütésének.

Őt nem volt olyan nehéz kizárnom, mint a klubban levő férfiakat. Lassan kanalazta az ételt, ami nem is különösebben érdekelt, az viszont igen, hogy az én vacsorám is nem sokára elkészült és semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy a szobámban fogyasszam el.
Szinte odaégettem a tükörtojást, amikor Styles végre felkelt és a mosogatóba tette a tányérját.

- Szerintem, odaégett egy kicsit. - állt meg mellettem Styles és hümmögve nézte a főztömet.
- Mi van, ha én így szeretem? - kapcsoltam le a gázt és egy tányérra csúsztattam a tojást. Kihúztam a fiókot, amivel jól csípőn vágtam Styles-t. Egyértelműen büszke voltam magamra.
- Fura egy ízlésed van. - támaszkodott neki a pultnak. Megrántottam a vállam és az asztalhoz sétáltam immáron a vacsorámmal és evőeszközökkel.
- Mond csak, neked nincs semmi dolgod? - kezdtem enni. Styles összefonta a karjait maga előtt.
- Azt hiszem, nincs semmi felírva a naptáramba. - játszotta meg, mintha nagyon gondolkozna a dolgon. Kicsit elfordultam tőle, hogy ne kelljen bámulnom a vigyorát. - Gyerekes vagy. - nevetett fel. Figyelmen kívül hagytam és tovább ettem az odaégetett vacsimat.
- Arrébb mennél? Szeretném a mosogatóba tenni a tányéromat. - néztem rá, majd a mosogatóra. Styles arrébb csúszott és már kifelé is indult, de én még utána szóltam. - Ugye nem fogsz elmosogatni? - kérdeztem, annak ellenére is, hogy mindketten jól tudtuk a választ.
- Eddig sem tettem. - rántotta meg a vállát és már ott sem volt. Gondolom, ez is rám marad.

Nagyot sóhajtva kezdtem elmosni a tányérokat és az evőeszközöket. Miután hosszú percek után végeztem és a csöpögtetőn végezték a tiszta tányérok, a nappaliba mentem. Bekapcsoltam a tv-t, kerestem egy elfogadható filmet és a kanapén elnyúlva kezdtem bámulni.
Arra ébredtem, hogy valaki kiveszi a kezemből a távirányítót és egy plédet terít rám.
Megfogtam a takaró sarkát és magamhoz szorítottam. Még jobban összegömbölyödtem és úgy aludtam újra el.

CSOPORT: https://www.facebook.com/groups/882011401880878/

KÖVETKEZŐ FEJEZET