06. fejezet - Amikor öltöny van rajtad, bunkó leszel.

Sziasztok! 

Eléggé lehangolt, hogy az előző fejezethez nem érkezett egy komi sem. Komolyan elgondolkoztam, hogy kitegyem-e ezt a részt és végül íme, itt a friss fejezet. :) 

Köszönöm szépen a lájkokat Melitta Tamara Mészáros, Tokaji Emese, Yvette Czéh, Kíra Koczó, Nóra Polányi. :) Örültem az üzeneteknek és a CSOPORTba új tagként belépőknek is. :)

Jó olvasást!

Bay.

ROSE GRAHAM

Már két hét telt el azóta, hogy Styles és én közelebbről is megismerkedtünk egymással. Másnap reggel nem lépett le, mielőtt felébredtem. Már fent volt, amikor felébredtem, de megvárt. Nem beszéltük meg, teljesen természetesen viselkedtünk. Nem tagadtuk, hogy mit tettünk előző éjjel, de nem is hánytorgattuk fel a dolgot. Csak mosolyogtunk egymásra, majd magamra hagyott, hogy lezuhanyozhassak és rendbe hozhassam magam.

***

Említettem már, hogy mennyire utálok táncolni? Leginkább a színpadon? Most pedig úgy pörögtem a rúdon, hogy szinte hányingerem lett. Leginkább azért, mert egy ötvenes férfi méregetett már a táncom kezdete óta. Lassan kortyolgatta az italát és közben bámult. Jól ismertem ezt a nézést, a gondolataiban már levetkőztetett és már talán valamelyik szobában is voltunk. Igyekeztem mindig a legszolidabb ruhát kiválasztani, hogy ne vonjam túlságosan magamra a figyelmet, de valljuk be, itt pont az volt a cél, így minden ruhában volt valami kihívó. Felváltva pillantottam a férfira, aki még mindig kitartóan meresztette rám a szemeit és Styles-ra, aki velem szemben állt az emeleten. Beszélt Tomlinson-nal és újra ő lett a testőröm, így nem költözött ki és továbbra is ő "véd". Az emeletről figyelt rám, mivel onnan tökéletesen szemmel tudott tartani és természetesen úgy is fent volt dolgom a tánc után. Ott volt az öltözőnk. Szinte már visszaszámoltam, hogy mikor mehetek már átöltözni. Három. Kettő. Egy. És én már ott sem voltam. Siettem fel a lépcsőn, közben Styles-ra pillantottam, de ő nem engem nézett. Amber-rel beszélgetett, nekem háttal.
Már az öltözőajtó kilincsén volt a kezem, amikor valaki megragadta a karom és húzni kezdett maga után valahová. Próbáltam ellenkezni, de a támadóm jóval erősebb volt nálam. Felnéztem a férfira és azonnal felismertem az ötvenes nézőmet. Kapkodva rángatott magával és én cseppet sem könnyítettem meg a dolgát. Kiabálni feleslegesnek tartottam, mivel a zene dübörgött az egész helyen. Reménykedtem, hogy Styles végre felém néz, ahelyett, hogy Amber-rel fecseg. Nagyon mérges voltam rá.

- Hé! Engedjen már el! Mit csinál? Én nem... Nem csinálom azt, amit a többiek! - kiabáltam a férfinak, de ő ügyet sem vetett rám.
- Elég sok pénzt tettem le érted az asztalra, szóval azt csinálod, amit mondok neked. - lökött be az egyik ajtón. Bűzlött az alkoholtól, undorító volt.
- Mégis kinek fizetett? A nagybátyám kikötötte, hogy én nem... - szorítottam össze magamon a lenge köntösömet. Gyerünk Styles! Gyere már! Találj már meg!
- Ó, nem neki, ő hallani sem akart róla, de a cafkája, na ő már sokkal barátságosabban fogadta az ajánlatomat. - vigyorodott el. Amber! Ha egyszer a kezeim közé kerül, az volt az utolsó napja az élők sorában.
- Na jó, ne vicceljen velem. Hagyjon engem elmenni és senki sem tudja meg ezt az egészet. - léptem az ajtó felé, de a férfi elém állt.
- Szívem, engem cseppet sem érdekel, hogy te elmész-e vagy egyáltalán élvezed-e a dolgot, nekem csak az a fontos, hogy nekem jó legyen. - nevetett fel büszkén. Irtó büszke lehetsz magadra faszfej.
- Azt remélem tudja, hogy ha erről a nagybátyám tudomást szerez... - küzdöttem magam az ajtó felé, természetesen sikertelenül.
- Nem fogja megtudni. Teszek róla, hogy magad se tudd, hogy képzelődsz-e vagy valóság, amit teszek veled. - vett elő egy kis zacskót a zsebéből, amiben pár tabletta volt. Nagyon hülye, ha azt hiszi, én azt lenyelem.
- Nem fogok semmit sem bevenni! - mondtam idegesen. - Engedjen már ki innen! - lökdöstem, de a férfi elkapta a csuklóimat és rálökött az ágyra.
- Dehogynem fogsz. - fogta össze a csuklóimat a hasamnál. - Most pedig nyisd ki azt a csinos kis szád! - tartott a szabad kezében egy tablettát. Összeszorítottam az ajkaimat. Biztos, hogy nem fogok lenyelni semmit!

Addig-addig ficánkoltam, amíg kicsúszott az egyik csuklóm a kezéből és le tudtam magamról lökni az őszülő férfit. Az ajtóhoz szaladtam, de hiába rángattam, az nem nyílt ki. Mire is számítottam? Ütöttem az ajtót, hátha valaki meghallja, de azt hiszem, mondanom sem kell, hogy semmi sem történt. Legalább is azon kívül, hogy a férfi elkapta a hajamat és erősen a falhoz nyomott. Fájt minden porcikám. Ez a férfit nem érdekelte, hogy fájdalmat okoz. Lábaimat szétfeszítette sajátjaival, így végképp semmi esélyem nem volt.

- Ha együttműködsz, hamarabb végzünk és ezeket sem kell használnom. - rázta meg a szemem előtt a zacskót a tablettákkal. - És talán még élvezni is fogod. - suttogta a fülembe. Hiába próbáltam ellökni magamat a faltól, esélyem sem volt vele szemben. Hol vagy már Styles?

Egy könnycsepp folyt végig az arcomon, ahogy tudatosult bennem, hogy Styles nem fog jönni. Ő is biztos benne van a dologban. Miért másért beszélgetett volna Amber-rel? Valószínűleg osztoznak a pénzen is, amit ezért az estéért kapnak. Hogyan bízhattam meg Styles-ban? Azt hittem, ő nem akar ártani nekem, de ahogy sejtettem, mindenki megvehető.
A férfi durván simított végig lábaim között, mondanom sem kell, a várt hatás elmaradt. Automatikusan löktem el a kezét magamtól, mire erősebben markolta a hajamat és lelökött az ágyra. Feleszmélni sem volt időm, a csuklóim máris össze voltak kötözve. Fogalmam sincs, honnan szerzett egy nyakkendőt, rajta ugyanis nem volt.
Kikapcsolta a melltartómat, ami nem volt nehéz, tekintve, hogy hason feküdtem.

- Most pedig valami újat fogok neked mutatni. - csatolta ki az övét, majd gombolta ki a nadrágját.
- Ne! Figyeljen... Fogalmam sincs, hogy miért pont én, de ezt ne tegye! - mondtam már sírva. Nem akartam ezt. Nem akartam, hogy ez a férfi bármit is tegyen velem.
- Már hetek óta figyellek. Az első pillanattól kezdve tudtam, hogy egyszer sikerül megszereznem magamnak. - nyomta nekem magát ruhán keresztül. - A helyedben, és hidd el, most jót akarok neked, bevennék egyet. - tette le a kezeim mellé a tasakot. Amennyire tudtam, ellöktem magamtól a tablettákat. - Te tudod. A jó hírem viszont, nem kell odafigyelnünk a védekezésre. - tűrte félre a hajamat az arcomtól. Kezét beleakasztotta a bugyimba és lefelé kezdte húzni rólam, de akkor, mint egy bomba, úgy robbant be valaki a szobába.
- Azt ajánlom, nagyon gyorsan szállj le róla vagy az agyaddal fogom beteríteni a falat! - kiabált Styles. Sejtésem szerint egy fegyvert fogott a támadóm fejéhez.
- Nyugi öcsi, fizettem érte. - mondta ki nyugodtan a férfi.
- Nem mondom még egyszer! - hagyta figyelmen kívül az előző mondatot Styles.
- Szerintem, te nem mered meghúzni a ravaszt. Túlságosan is jó a szíved hozzá. - nevette ki a férfi, közben leszállt rólam és szemtől szemben álltak egymással. Akkor legnagyobb meglepetésemre eldördült a lövés.
- Szerintem meg, maga egy kibaszott idióta. - guggolt le Styles a férfi elé, aki az előbb még fölényesen fogott le engem. - De ezzel a golyóval még mindig sokkal jobban járt, mint amit Mr. Graham embereitől fog kapni. - mondta teljesen komolyan Styles, majd az övéhez tette a fegyvert és felém fordult. - Jól vagy? - segített felülni és azonnal kioldozta a csuklóimat. Bólintottam egyet. - Adott be valamit? - kérdezte, amikor meglátta az ágyban a tablettákat. Megráztam a fejemet. Nem voltam képes beszélni. Bűntudatom volt, amiért azt hittem, Styles is benne van és még mindig nem tudtam feldolgozni, ami történt. - Ro! Bántott téged? - fogta kezei közé az arcomat Styles. Nem mondtam semmit és nem jeleztem semmit. Csak ültem és próbáltam eltakarni magam. - Ezt vedd fel! Ha ide értek Liam-ék, elmegyünk átöltözni. Oké? - nézett rám, de tőlem, megint csak szótlanságot kapott. Összefogtam magamon a zakóját és türelmesen vártam.
- Rosie! - beszélt hozzám Tomlinson is. Ránéztem, de nem mondtam semmit.
- Vigyétek le! De... Várjatok meg vele! - mondta keményen Styles. - Gyere Ro, menjünk! - fogta meg a kezemet és kihúzott a szobából. - Tomlinson haza fog vinni és veled lesz, amíg haza nem megyek. - nyitotta ki az öltöző ajtaját előttem, ahol nem várt meglepetés fogadott.
- Rose! - fogadott a nagybátyám. Nem tudtam eldönteni, hogy valóban aggódást véltem felfedezni a hangjában vagy sem. - Mond el szépen, hogy történt ez? - kérdezte. Leültem az egyik székre a tükör elé és a nagybátyám felé fordultam.
- Úgy történt, hogy az a szemétláda fizetett Amber-nek értem! Gondoltad volna, hogy a kis kedvenced elad engem? Ha megtudod mennyiért, áruld el nekem is! - kiabáltam a nagybátyámmal. Bukott csak úgy ki belőlem. - Az a féreg be akart drogozni és tudtomra adta, úgy akart velem szexelni, hogy védekeznünk sem kellett volna. Gondolom, tudod, mit jelent ez! Megkötözött és... - hallgattam el. Nem akartam erről többet beszélni. - Amber valószínűleg jól kitervelt mindent. Elterelte Styles figyelmét, amíg az a mocsok berángatott az egyik szobába. Még szerencse, hogy Styles időben le tudta rázni azt a ribancot és megtalált. - szólaltam meg Styles védelmében. - Én ezt nem akarom tovább csinálni! - bukott ki belőlem. A nagybátyám nagy szemekkel meredt rám.
- Ezt nem teheted meg, jól tudod. Ha neked megengedem, hogy kiszállj, mindenki másnak is meg kellene. Sajnálom, de nem engedem meg. - rázta meg a fejét. - Ezentúl Styles mellett Tomlinson is figyelni fog rád itt a klubban. Úgy jó lesz? Biztosíthatlak a felől, hogy több ilyen nem fog történni. - most aztán baromira megnyugodtam. Elfordultam tőle és elkezdtem a sminket lemosni az arcomról. - Most elintézem Amber-t. - hagyott kettesben minket Styles-szal, aki nem mozdult el az ajtóból, még akkor sem, amikor beálltam a függöny mögé, hogy átöltözhessek.
- Styles! Mit akarsz csinálni vele? - kérdeztem halkan, miközben levettem a fehérnemű szettet magamról. Undorodva dobtam le a földre.
- Azt, amit megérdemel. Neked azzal nem kell foglalkoznod. - tette még hozzá. Gyorsan magamra kaptam a ruháimat és elhúztam a függönyt. - Kész vagy? - kérdezte kicsit talán türelmetlen volt.
- Igen. - bólintottam. Visszaadtam a zakóját és már kint is voltam, újra a dübörgő zene és a részeg alakok társaságában.
- Lekísérlek Lou-hoz. Pár óra és megyek én is. - magyarázott, de nem nézett rám. Furcsa volt nekem Styles, mintha szégyellné magát. Tomlinson már a kocsinál várt, azonnal beültem az anyósülésre. Nem érdekelt, hogy miről beszél még a két srác a kocsi mellett.

Pár perc múlva Tomlinson beszállt a kocsiba, megkérdezte, hogy akarok-e beszélgetni, de csak megráztam a fejemet. Minden vágyam az volt, hogy otthon legyek végre.
Ahogy haza értem, lezuhanyoztam és már be is bújtam az ágyba. Összehúztam magam, aludni szerettem volna, de ahogy lehunytam a szemem rögtön azt a férfit láttam magam előtt. Ahogy rám mászik, ahogy hozzám nyomja magát, ahogy simogat.
Megmakacsoltam magam és nem hagytam a könnyeimnek utat. Elfojtottam magamban ezt is, ahogy sok mást. Mivel biztos voltam benne, hogy nem tudok elaludni, magamhoz vettem a laptopomat és gépelni kezdtem. Csak gépeltem és gépeltem.

***

Órák teltek el és én még mindig ütöttem a billentyűket. Tomlinson néhányszor rám nézett, de nem zavart sokáig.
Az órára néztem, hajnali négy órát mutatott és pont ekkor kopogtak.

- Tomlinson, még mindig minden rendben van. - szólaltam meg, de az ajtó kinyílt.
- Ennek kifejezetten örülök. - mosolyodott el Styles. - Hoztam neked fagyit. - nyújtotta felém a tálkát. Lecsuktam a laptopomat és elvettem tőle az édességet.
- Remélem tudod, hogy nem vagyok beteg. - kanalaztam a csoki fagyit. Styles-ra pillantottam, aki leült az ágyra.
- Ha az lennél, gyógyszert hoztam volna. - dőlt el az ágyamon. Fáradtnak tűnt, ahogy ott feküdt előttem. Nem hagyta ki a figyelmemet, hogy már itthoni ruhában volt.
- Styles, ugye nem csináltál semmi hülyeséget? - rágcsáltam a kanalat. Styles rám nézett és elmosolyodott.
- Nem nagyobbat, mint amit az a pöcs tett volna veled. - sóhajtott fel és újra a plafont kezdte bámulni.
- Styles! Kérdeztem valamit! - dőltem előre. Styles vigyorogva nézett rám.
- Elfelejtetted, mit mondtam arról, hogy mi történik, ha így mondod a nevem? - kérdezte ugyanolyan vigyorral az arcán. A gödröcskéi is megjelentek, ami csak akkor történik, ha nagyon szélesen mosolyog.
- Styles, most ne szórakozz! - mordultam rá, de egyáltalán nem hatotta meg a dolog.
- A helyedben befejezném ezt. - emelte fel a mutatóujját. Felhúztam a szemöldökömet.
- Ha nem akarsz válaszolni, csak mond meg. - háborodtam fel. Styles csak terelt.
- Te játszadozol velem, nem fordítva. - tette le a kezét a feje mellé. - Amúgy pedig nem fogok semmit sem mondani erről. - jelentette ki határozottan. Bólintottam. Valakitől úgy is meg fogom tudom.
- Jól van. Kérsz fagyit? - tartottam felé a kanalat. Az olvadt csoki fagyi végig csöpögött a mellkasán, amit nem takart semmi. Az ingje lazán volt begombolva, így többet láthattam bőréből. Ő akart játszani.
- Sokkal szexibb lenne, ha ezt én csinálnám veled. - jegyezte meg, de azonnal elhallgatott, amikor megcsókoltam a mellkasát és ügyesen eltűntettem róla az édességet. Feljebb haladva a nyakát vettem célba. Megmarkolta oldalamon a pólót és nem eresztett.
- Jó éjt, Styles! - súgtam a fülébe, amikor már úgy gondoltam eléggé felhevült. Mosolyogva bújtam vissza a takaró alá.
- Ro, ez mégis... - kapta fel a fejét Styles. - Jól van. Ezt még nagyon csúnyán visszakapod. - ment a fürdőbe. Letörölgette a mellkasát, majd bemászott mellém az ágyba.
- Styles, mit csinálsz? - kaptam rá a tekintetemet. Styles vészesen közel jött hozzám.
- A közvetlen közeledben tudok csak rád igazán vigyázni. - suttogta a fülembe. - Sajnálom, hogy az történt ma. Soha többé nem fogom hagyni. - csókolt a nyakamba. Nem tudom mi van közöttünk, talán semmi, csak élvezzük egymás társaságát. - Ha nem szeretnéd, csak szólj! - morogta a fülembe, amikor keze a combom belső felére siklott. Hátam teljesen nekinyomódott a mellkasának, fenekem az ágyékának. Nem szóltam semmit, amikor ujjai fel-le mozogtak a combomon.

Kiírtam magamból a ma történteket, ha pedig megpróbálnék aludni, csak rémálmaim lennének, így hagytam, hogy Styles azt tegyen velem, amit csak szeretne. És be kell vallanom, eléggé beindította a fantáziámat.
Felültem, Styles pedig lehúzta rólam a pólómat, ami alatt nem volt semmi. Ujjai végig szaladtak a meztelen hátamon, mire kirázott a hideg. Amikor megint ledőltem a párnára és Styles újra hozzám nyomódott, már a csupasz bőrünk találkozott. Hogy ő mikor vette le az ingjét, fogalmam sem volt. A csípőmet markolta és a nyakamat csókolgatta.
Nagyon oda figyelt rám, ami tetszett. Az arcomra nyomott egy puszit, amikor felé fordultam. Látni akartam, hogy néz rám. Zöld szemei megcsillantak a gyér fényben, ami az ablakon jött be.
Kezét a mellemre vezette és gyengéden masszírozta. Kitekeredve, de csókot nyomtam ajkaira, hogy tompítsam a nyögéseimet. Gemma sem volt semmi, de én most megközelítettem őt. Még szerencse, hogy pár napja haza ment, így nem hallhatott minket. Mert nem csak én voltam ám hangos. Hazudnék, ha azt mondanám, nem vettem észre, hogy Styles-ot eléggé izgatom, ahogy hozzádörgölöm a fenekem, de jó érzéssel töltött el, hogy én is hasonló dolgokat érek el nála, mint ő nálam.
Styles a fejem alá tette egyik karját, így még tudott játszadozni velem. Másik keze a bugyimhoz, pontosabban a lábam közé csúszott. Sokkal gyengédebb volt, mint a férfi pár órája. Styles odafigyelve simogatott az anyagon keresztül és amikor úgy gondolta, már kész vagyok rá, az anyag alá nyomta kezét. Lassan nyomta belém egyik ujját, mire még jobban nyomtam ágyékához a fenekemet. Markolásztam karjait és vonaglottam kezei közt, Styles pedig nyögdécselt a fülembe.

- Ro, ha még egyszer hozzáérsz a... - nyögött a fülembe, amikor határozottan nekifeszültem ágyékának. - El fogok menni. - zihálta. Hát még én, ha még egyszer megmozdítja bennem az ujját.
- Én is. - nyöszörögtem arcába. Elmosolyodott és kihúzta belőlem ujját.
- Jó éjt, Ro! - csókolta meg a nyakam. Teljesen el voltam alélva, az egész testem bizsergett, de nem teljesült be az érzés.
- Styles! Ez sokkal csúnyább húzás volt, mint amit én csináltam veled. - találtam meg a hangom. Styles felnevetett. - Ez nem vicces!
- Egy picit azért vicces. - mosolygott rám. - Hidd el szívesen néztem volna az arcod, amikor elmész a kezeim között, de sajnos játszadozni kezdtél velem. - rántotta meg a vállát. - De ne aggódj, ezt még befejezzük. - simított végig a mellem alatt tenyerével. - De nem most. Aludnunk kell! - puszilt arcon.
- Jól van Styles, de ezzel a kis akcióddal, magaddal is kiszúrtál, nem csak velem. - fészkelődtem kicsit. - Rendesen kiszúrtál magaddal. - nyomtam ágyékához a fenekemet. Styles felnyögött, de tovább játszotta az elérhetetlent. - Jó éjt!

Nem húztuk tovább egymás idegeit. Szótlanul, de kiegyeztünk egy döntetlenbe. Eléggé kínzó döntetlen volt, de ahogy én szenvedtem, úgy ő is.
A mellkasomhoz szorítottam a takarómat, Styles pedig a kezét a csípőmön tartva aludt el. Nekem még kellett egy kis idő, mire álom jött a szememre, mivel csak az járt a fejemben, mi ez, ami Styles és köztem van?

***

A férfi közelített felém, vigyorgott és egy pohár volt a kezében. Hiába próbáltam szabadulni, nem tudtam mozgatni a karjaimat. Erősen szorította valami a csuklóimat az ágy háttámlájához. A férfi közelebb jött és mintha a tulajdona lennék, méregetett. Kezét végig húzta minden testrészemen, feleslegesen kapálóztam, a férfi csak felnevetett. Letette a poharát és türelmetlenül csatolta ki az övét, majd gombolta ki a nadrágját.

- És most valami újat mutatok neked. - markolt a csípőmbe és erősen, engem figyelembe sem véve, csúszott belém. Hiába üvöltöttem, nem jött senki megmenteni, segíteni rajtam.

Zihálva, izzadtan riadtam fel. Oldalra pillantottam, ahol Styles még mindig nyugodtan szuszogott. Kibogoztam magam a takaróból és a fürdőbe mentem. Ledobtam magamról az egyetlen ruhadarabot, ami volt rajtam és beálltam a zuhany alá. Bedörzsöltem a bőrömet a tusfürdőmmel majd leöblítettem magamról. Magam köré tekertem egy törölközőt és visszamentem a szobámba. Styles-nak hűlt helye volt.
Előhalásztam egy tiszta fehérneműt, gyorsan magamra is kaptam, amikor a szobaajtóm kivágódott.

- Öt percen belül itt lesz a nagybátyád. - mondta kapkodva a levegőt Styles. Már teljesen fel volt öltözve, a hivatalos stílusban.
- Miért? - kérdeztem összezavarodva. A nagybátyám nem szokott csak úgy ide jönni.
- Nem tudom. Gondolt egyet és jön. Nem rég hívott Lou. - rántotta meg a vállát. - Kapkodnád magad? - siettetett. Nem is baj, legalább elterelte a figyelmemet az álmomról.
- Szerintem az öltöny teszi. - jegyeztem meg. Styles összehúzta a szemöldökét.
- Miről beszélsz? - kérdezte. Olyan volt, mint egy kisgyerek, minden érdekelte.
- Amikor öltöny van rajtad, bunkó leszel. - mosolyogtam bájosan. Styles grimaszolva nézett rám.
- Tudom, sokkal jobban szereted, amikor alsógatyában, kiszolgáltatottan fekszem alattad, de most sajnos telik az idő és te rajtad még nincs ruha. - nézett végig rajtam. Felhúztam a szemöldökömet.
- Először is, még nem voltál alattam, másodszor a szemem itt van fent. - mutogattam felfelé. - Harmadszor pedig utállak. - morogtam. Styles kifelé indult, mert kopogtak.
- Hasonlóan érzek én is. - dugta még vissza a fejét és kihívóan mért végig.
- Tűnj el és nyiss ajtót! - küldtem le. Végig húzta nyelvét az alsó ajkán.

Egy egyszerű melegítőt vettem fel és már siettem is lefelé. A nagybátyám Payne-nel és Horan-nal jött, akik most Styles-szal beszélgettek, míg a nagybátyám a kanapén ücsörgött.
Mégis mi a fenét akarhat, hogy ide jött? Ilyen tényleg nem gyakran fordul elő. Bólintottam a fiúknak és leültem a nagybátyámmal.
Nyájasan mosolygott rám. Ez már most nagyon gyanús nekem.

CSOPORT: https://www.facebook.com/groups/882011401880878/

KÖVETKEZŐ FEJEZET