Just follow me... : 02. fejezet - Te mégis mit csinálsz Styles gyerek?

Sziasztok!

Most kezdem a komik, lájkok, megosztások, feliratkozások, üzenetek és pipák megköszönésével. :) Szóval, hatalmas köszönet Kristen Morth, Patsy McCloud, Melitta Tamara Mészáros, Sára Varga, Boglárka Juhász, Noémi Tóth, Alexandra Anasztázia Illés, Alexandra Szalai. :)

A fejezethez, nem sok mindent fűznék hozzá, inkább alkossatok Ti véleményt róla. :) És persze, ezt a véleményt osszátok meg velem valamilyen úton-módon. :) A csoportba (Just follow me) ér belépni. :)

Jó olvasást! :)

Bay.

ROSE GRAHAM

A színpadról lesiettem. Minél hamarabb, minél messzebb szerettem volna lenni attól a helytől. Styles párhuzamosan mozgott velem, amíg elértem az öltözőig. Magamra zártam az ajtót és nyugodtan kezdtem el, lemosni a temérdek festéket az arcomról, utána pedig átöltözni. Minden vágyam az volt, hogy távol legyek a klubtól, csak arra vágytam, hogy a szobám védelmező négy fala között legyek. 
Felvettem a fehérneműm, a pólómat és farmeromat, beleléptem a bakancsomba és már indultam is kifelé, de ahogy elfordítottam a zárat azonnal kinyitódott az ajtó. 

- Tomlinson? - kérdeztem halkan. Fáradt voltam semmi kedvem nem volt beszélgetni. - Mit akarsz? - néztem rá a lehető legunottabb arckifejezésemmel.
- Csak beszélni szeretnék veled Rosie. - megforgattam a szemeimet. Egy hete történt az, hogy meghallottam a beszélgetését Styles-szal, azóta kerülöm. Styles-szal pedig nem is igazán beszélek. Hál' Istennek ő is békén hagy.
- Nem kell semmit sem megbeszélni. Lefektettem a szabályokat. Mindketten tudjátok, milyen következményekkel jár, ha esetleg megszegitek. - mondtam keményen. Próbáltam a tőlem telhető leg-távolságtartóbban viselkedni, hogy ne tűnjön fel senkinek, hogy a szavaik vagy tetteik nagyon is megsértettek. - Szerintem, ezt megbeszéltük. - csaptam össze a tenyereimet. Tomlinson csak állt és nézett le rám.
- Rosie, tudom, hogy megbántottunk, de nem akartam semmi olyat elmondani Harry-nek, amit bizalmasan bíztál rám. Csak azt próbáltam meg elmagyarázni neki, hogy te egy szerethető lány vagy. - felhorkantottam. Érdekelt is engem, hogy mit akart rólam mondani. Már eljátszotta a bizalmamat. Rólam akart beszélni a hátam mögött, azt pedig sosem tűrtem. - Viselkedhetnél kicsit barátságosabban is Harry-vel, akkor ő is rájönne. - szóval ez a keresztneve. Jó megtudni így három év után.
- Aztán miért? Ha tovább folytatjátok ezt az egészet, úgy sem fogtok már sokáig itt dolgozni. Akkor meg minek barátkozzak, ha úgy is nemsokára lecserélnek titeket? - kérdeztem flegmán. Tomlinson csak nézett, én pedig kihasználtam a lehetőséget, hogy meglógjak ebből a beszélgetésből.
- Rosie! - kapta el a karomat. Lenézően fordultam vissza hozzá.
- Engedj el, különben... - morogtam. Tomlinson pár másodpercig farkasszemet nézett velem, majd elengedte a karom. - Styles mehetünk. - szóltam a fal mellett álló srácnak. Nem vártam meg, csak mentem előre.
- Lassítanál?! - mondta mérgesen Styles. Úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna. - Elhiszem, hogy örülsz, ha valaki fut utánad, de ne velem szórakozz! - ért végre utol, kétlépésnyire a kocsitól. Bosszúsan nézett rám, de én csak türelmesen vártam, hogy kinyissa a zárat a kocsin.
- Igazán nem tehetek róla, hogy lassú vagy. - ültem be az anyósülésre. Styles felém fordult és mosolyra húzta a száját.
- Sokan szeretik, ha lassú vagyok. Persze az más helyzet. - mondta önelégülten. Mérgesen fújtattam. Ez mégis kit érdekel?
- Kérlek, kímélj meg a nemi életed részleteitől. - bámultam kifelé az ablakon. Styles vigyorgott, ezt úgy is tudtam, hogy oda se néztem.

Haza érve azonnal a fürdőszobámba mentem, hogy lemossam magamról sokkal inkább az érzést, mint a füst és izzadság szagát. A vízsugár alatt állva folytak le a könnyeim az arcomon. A forró víz azonnal lemosta őket és nyomuk sem maradt. A lelkem viszont még így is koszos maradt. Ha csak arra gondoltam, holnap is fel kell mennem a színpadra és táncolnom, úgy téve, mintha semmit sem éreznék és teljesen önszántamból vonaglanék a rúdnál, kirázott a hideg és hányingerem lett. Valójában, teljes mértékben magamtól undorodtam, mindazért, amit szinte minden éjjel teszek a "munkahelyemen".
Magam köré tekertem egy törölközőt és bementem a szobámba, hogy felöltözhessek. Miután felvettem egy cicanadrágot és egy hosszabb pólót, lementem a konyhába, hogy magamhoz vegyek egy palack vizet. Ahogy elhaladtam Styles szobája előtt, zene szűrődött ki onnan. De jó neki, még van kedve bulizni, nem úgy, mint nekem.
Kitártam a hűtőajtót és szinte azonnal be is csaptam, ahogy megtaláltam, amit kerestem. De bár ne tettem volna! Bár le se jöttem volna! Styles az ajtóban állt, félmeztelenül, teljesen leizzadva. Kikerült és a hűtőhöz sétált. Pár pillanatra megállt és vett néhány mély levegőt.

- Meg fogsz fázni. - szóltam rá, amikor már a hűtő kilincsén volt a keze.
- Ne aggódj miattam! - vigyorodott el. Grimaszoltam, aggódik a fene.
- Nem miattad aggódok, sokkal inkább magam miatt. Ha te lebetegedsz, ki tudja milyen kórságot kapok el tőled. - húztam el a számat. Styles kinyitotta a hűtőt és direkt húzta az időt, hogy minél tovább érje a hideg az izzadt testét. - Esküszöm, rácsapom a fejedre a hűtőajtót, ha továbbra is ott ácsorogsz. - mondtam mérgesen. Az kell csak, hogy megfázzon, aztán megfertőzzön.
- Jaj, csak azt ne! Ne tedd tönkre a copfom. - mondta lányos hangon. Kicsit megmosolyogtatott, de az arcomon semmit sem lehetett látni.
- Már akartam kérdezni, hogy ki csinálta neked ezt a tuti kontyot? - szóltam be, mivel nem hittem, hogy valaha is így fogom látni. Azt pedig elképzelni sem tudtam, hogy ő szórakozik azzal, hogy elkészítse magának.
- Áthívtam anyukámat és ő csinálta meg nekem. - ivott bele a vízbe, amit kivett a hűtőből, mielőtt még becsaptam volna az ajtót. Emlékszem, nekem anya mindig különböző fonatokat csinált. Imádtam, amikor megdicsérték a hajamat, amit anya csinált nekem. - Komolyra fordítva a szót, magamnak csináltam. Tudod, amikor edzek nagyon tud zavarni, ha a szemembe lóg a hajam. - mondta. Ez jóval több információ volt, mint amit tudni akartam.
- Aha. - nyomtam meg a "h"-t, hogy jelezzem, többet nem tudok hozzáfűzni. Mit várt? Talán, hogy elintézem neki a fizetésemelését ezért?
- Én megyek is vissza. - került ki. Bólintottam egyet, majd én is felsiettem az emeletre. A vizet letettem az éjjeliszekrényre majd bebújtam az ágyba és szinte azonnal elaludtam.

***

Reggel álmosan, kócosan, félig-meddig csukott szemmel botorkáltam le a lépcsőn és rögtön Styles ideges hangja ütötte meg a fülem. A szobájában volt, de mégis tisztán hallottam a hangját. 

- Gem nem, nem jöhetsz ide! Meg se próbálj ide jönni! Hallod?! - mondta mérgesen. Fogalmam sincs ki lehet az a Gem, de nagyon kihúzta a gyufát Styles-nál. - Dolgozom. Nem jöhetsz csak úgy ide! Hétvégén haza megyek, de most ne merj ide jönni. - mondta ellentmondást nem tűrően. Engem, biztos nem érdekelne, ha azt mondaná, ne csináljam, annál inkább is csinálnám. - Gemma, ne legyél értetlen! Olyan vagy, mint egy kölyök. Néha úgy érzem, én vagyok az értelmesebb. - jött ki a szobájából Styles. Én a pulton ültem és a müzlimet ettem. Styles rám nézett, majd visszalépett egy lépést. - Gem, majd én haza megyek a hétvégén. Engem nem kell meglátogatni, majd én megyek. Rendben? - morogta sokkal halkabban. - Én is. Szia! - tért vissza a konyhába Styles.
- Neked is jó reggelt! - dörgöltem az orra alá, hogy nem mondott semmit.
- Ja, jó reggelt. - csapta a pultra a tányért, amit levett a szekrényből. - Hétvégén haza kell mennem. Majd a bulis Tommo vigyáz rád addig. - közölte velem a kész tényeket.
- Jól van. - bólintottam. Érdekel is engem, úgy sem beszélek túl sokat velük, meg aztán csak addig kell figyelembe vennem, amíg elvisz és haza hoz.
- Ha lehet, erről ne szerezzen tudomást a nagybátyád. - felvontam az egyik szemöldökömet. Szóval csak ezért közölte velem, hogy ne szóljak a nagybátyámnak.
- Nem tudom, hogy tisztában vagy-e vele, hogy havonta egy hétvége jár neked. - Styles értetlenül nézett rám. Ezek szerint a nagybátyám nem mondta el neki ezt a kis apróságot.
- Ezt valahogy mindenki elfelejtette említeni nekem. - öntött tejet a tálba, de olyan lendülettel, hogy kifröccsent a pultra. Tartottam felé a konyharuhát, hogy letörölje a kiömlött italt, de ő csal hátrált egy lépést. Vagyis ő nem fogja feltörölni.
- Styles, ne rám legyél mérges azért, mert te kihagytad az apró betűs részt! - szóltam rá. - Mellesleg egy értelmes ember fel szokta törölni a piszkot maga után. - azzal az egy szóval lebuktattam magam, hogy mindent hallottam. Elterelve a figyelmem, letöröltem a pultot.
- Fogd be! Rendben? - kérdezte mélyeket lélegezve. Nem is foglalkozva vele, megrántottam a vállamat. Styles már éppen ott hagyott volna engem, amikor elkapott a pulykaméreg. Most komolyan, miért velem bunkózik? Fogtam a tejtől tocsogó konyharuhát és hátba dobtam vele. Ennyit a fekete pólójáról. Nagyobb csattanással ért földet az említett tárgy. Amíg Styles lassan megfordult, én lapátolni kezdtem befelé a reggelimet. Mintha nem is én lettem volna, aki "megtámadta". - Ugye most csak szórakozol velem? Ne csinálj úgy, mintha nem te lettél volna. Emlékeztetlek, csak ketten vagyunk az egész házban. - mondta gúnyosan. Én is gondoltam rá, csak nem akartam rá nézni, mert féltem, kinevetem, aztán még mérgesebb lesz. - Hallod? - állt meg előttem. Kezeivel a két oldalamon támaszkodott meg.
- Nem. - rágcsáltam a kanalamat. Alig bírtam visszatartani a kuncogásomat.
- Mi az, hogy nem? - lepődött meg a válaszomon. - Leszögezem, ezt még egyszer ne merd megcsinálni. - mondta szigorúan. Komolyam fegyelmezni próbál? Felpillantottam rá és azonnal kitört belőlem a nevetés. Jól kitoltam vele. - Most meg mit nevetsz?
- Csak, hogy... Hogy ki kell öblíteni a pólódat, különben ki kell dobni. - nevetgéltem. Styles elhúzódott, majd hirtelen hozzám dobta a pólóját.
- Akkor hajrá! - fonta össze a karjait maga előtt. Komolyan elhitte, hogy kimosom neki? Azonnal megkomolyodtam.
- Styles, ha ezt komolyan rám bízod, én előbb felmosok vele, majd ablakot törlök, lesikálom a csempéket a fürdőbe... - magyaráztam, de Styles-nak muszáj volt közbe szólnia.
- Legalább kitakarítasz. - rántotta meg a vállát. - De hidd el, sokkal jobban jársz, ha nem a pólómmal teszed mindezt. - morogta. Megfogtam két ujjal a pólót, leugrottam a pultról és földhöz vágtam.
- Amúgy is szoktam takarítani, mert egyes értelmes emberek még elmosogatni sem hajlandóak maguk után. - mentem volna fel az emeletre, ha nem szólalt volna meg a csengő. Útba ejtettem a bejárati ajtót, de mielőtt még kitártam volna, Styles megfogta a karom és arrébb taszított. - Te mégis mit csinálsz Styles gyerek? - háborodtam fel, de a szája elé tette a mutatóujját, hogy fogjam be. Kinyitotta az ajtót, azzal is csak még hátrább tolva engem.
- Heló! Csomagot hoztam Rose Graham-nek. - mondta a jól ismert futár. Mindig ő hozta ki a megrendeléseimet.
- Ő most nincs itthon. Gondolom, én is átvehetem. - meglöktem az ajtót, ami Styles vállának csapódva állt meg.
- Sajnálom, de az nem lehetséges. Csak ő veheti át. - tiltakozott a futár. Ezt megszívtad Styles. Dehogyis! Én szívtam meg, nekem nem lesz bakancsom.
- Gondolom, nem bomba van abban a csomagban. Szóval, add szépen ide, aláírom és kész. - türelmetlenkedett Styles. - Add már ide! - förmedt a futárra és valószínűleg úgy tépte ki a kezéből. Biztos fázott már ott az ajtóban póló nélkül. Egyszer csak papír szakadását lehetett hallani, majd újra megszólalt Styles. - Most ez komoly? Szerinted, én mi az jó Istent kezdenék ezekkel? - kérdezte idegesen, majd a kezembe nyomta a bakancsokat. Styles-ot nem érdekelte, hogy a futár tisztában volt vele, hogy én is otthon voltam. - Na, add azt az átkozott papírt! - a futár nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Nem vihette már vissza a csomagot, ezért odaadta a papírt Styles-nak, aki aláírta, majd becsapta az ajtót. - Csak ő veheti át. - mondta elváltoztatott hangon. Felkuncogtam, mert tudtam valamit, amit ő nem. Jobban mondva, észrevettem. - Most már megint mit vigyorogsz?
- Semmit, csak az a futár meleg. - kacarásztam. - Örülj, hogy nem kérte el a telefonszámod.
- Az kellett volna csak, be is törtem volna az orrát. - fintorodott el. Újra felnevettem. Majd egy pillanat alatt el is komorodtam.
- Álljunk csak meg! Ez mégis mi volt Styles? Mit hiszel, hogy majd délelőtt tízkor jönnek ide megölni, elrabolni, megerőszakolni, meg ki tudja mit csinálni? - kiabáltam a lépcsőnél állva, míg ő kidugta a fejét a konyhából, ahova ment.
- Nem éppen ebben a sorrendben, de igen. - bólintott. - Ahelyett, hogy itt hisztizel, próbáld fel a bakancsod. Csillognak a szemeid azóta, hogy a kezedbe nyomtam. - tűnt el újra a konyhában. Ahogy hallottam a csap alatt áztatta a pólóját. Leültem a lépcsőre és azonnal belebújtam a lábbelikbe és percekig gyönyörködtem bennük. Tökéletesek voltak. - Mintha csak egy ötévest látnék. - állt a falnak támaszkodva Styles egy széles vigyorral a képén. Összehúztam a szemöldökeimet, még hogy öt éves.
- Hagyj békén! Te ezt nem értheted. - ráztam meg sajnálkozva a fejem. Épp mondott volna valamit, amikor megint csengettek. Mi ez a nagy forgalom ma nálunk? Styles nagyot sóhajtva ment megint ajtót nyitni. Ahogy ez megtörtént, egy szőke hajú lány ugrott Styles nyakába. Két puszit nyomott az arcára, majd elengedte.
- Szia Hazza! - mosolygott a lány. Olyan volt, mint Styles csak lányban.
- Gem... De értetlen vagy, mondtam, hogy ne gyere ide. - csukta be az ajtót, mert a lány teljesen otthonosan érezve magát beljebb jött. - Mégis mi késztetett arra, hogy mégis ide gyere?
- Öcskös, lehetnél egy kicsit kedvesebb is. Tudom, hogy úgy sem jöttél volna el hétvégén. És hiányoztál már. - mosolygott bájosan a lány. - Szia! Gemma Styles vagyok. - állt meg előttem. - Már rengeteget hallottam rólad az öcsémtől. - oda pillantottam Styles-ra, aki kicsit zavartan és lemondóan rázta meg a fejét.
- Rose Graham. - fogtam vele kezet. Azonnal Styles-ot kezdtem figyelni megint.
- Jól van, most már ismeritek egymást, menjünk a nappaliba Gemma! - kezdte befelé tuszkolni a nővérét a göndör hajú "lakótársam".

Mosolyogva ráztam meg a fejemet. Olyan más volt most Styles, mint amúgy. Mintha kicserélték volna. Felbattyogtam az emeletre a szobámba. Lefeküdtem az ágyra, de a bakancsaimat le nem vettem volna a lábaimról. Ahhoz képest, hogy nyolc órát aludtam, hamar elnyomott az álom.

***

Fogalmam sincs hány órát aludhattam, de egész végig a rémálmaim gyötörtek, amik ellen nem tudtam mit tenni. Hiába küzdöttem ellenük, nem tűntek el, azok a tekintetek, amik táncolás közben rám szegeződtek. És a kezek sem, amik felém nyúltak. 
Nem önszántamból ébredtem fel, hanem egy kézre. Félretűrte a hajamat és az arcomra vezette a tenyerét. 

- Hé! Ébredj fel! - simított végig hüvelykujjával a szemem alatt. Annyira küzdöttem, míg aludtam, hogy kibuggyantak a könnyeim. - Ro! Hallod? Nyisd ki a szemed! - ahogy tudatosult, hogy Styles szólongat és simogat, kipattantak a szemeim. Felnéztem rá, szépen lassan siklott lefelé a tekintetem. Máshogy volt felöltözve, mint szokott. Az ingje ki volt gombolva a mellkasán, szűk nadrágját mondjuk nem cserélte le, de valahogy mégis más volt, mint szokott. - Na, végre! Csak álmodtál, nincs semmi baj. - nyugtatott meg. Elhúzódtam tőle és újra felpillantottam rá.
- Mit keresel itt? - kérdeztem számon kérően. Styles az ágyam szélén ült, ki tudja már mióta.
- Gemma el szeretne menni bulizni. Csak szólni jöttem fel, hogy valamelyik srác eljön érted és elvisz a klubba. - állt fel az ágyról. Bólintottam. Mennyire más most, hogy itt van a testvére, sokkal nyugodtabb. - Öhm... Ma itt alszik Gem, jó? Persze az én szobámban, csak... - megmosolyogtatott, hogy a kemény és mindig ijesztő Styles, most teljesen zavarban van.
- Styles, a nővéred nyugodtan itt maradhat. Ameddig csak akar. - mosolyodtam el. Styles bólintott. Az ajtóban még megtorpant. Mondani szeretett volna valamit, de én megelőztem. - És természetesen nem kell egy szobában aludnotok, rengeteg szoba van ebben a házban. - Styles elmosolyodott a mondandóm végére.
- Köszönöm. - ment ki a szobámból. Aranyos mosolya van Styles-nak. Van valami kisfiús benne, talán a gödröcskéi teszik azzá.

Az órára néztem, már este hat óra volt. Még egy órám volt indulásig. A fürdőbe mentem, beálltam a zuhany alá, hogy felébresszem magam. Kicsit elhúzódott az ébresztésem, így kapkodva vettem fel a ruháimat.
A lépcsőn ülve vártam, hogy valamelyik fiú megérkezzen értem és elvigyen a klubba egy újabb szörnyű éjszakára. Alig tíz perc múlva kopogtak párat. Nyugodtan nyitottam ajtót és azonnal egy szőke hajkoronával találtam szembe magam. Horan jött értem. Csak annyit tudtam róla, hogy mindig járt a szája és mindenen nevetgélt. Ja, és rengeteg gyorskaját fogyasztott. Nem hazudtolta meg magát. Egész úton járt a szája. Mindenféléről beszélt, ami eszébe jutott. Egy biztos, vele nem lehet unatkozni.
Ő nem parancsolgatott, nem emelte fel a hangját, sokkal inkább káromkodott, ha valami nem úgy jött össze, ahogy szerette volna. Annyira más volt, mint Styles.
Horan tisztes távolságban követett engem az öltözőig. Átöltöztem. Nem sok választott el a meztelenségtől. Unottan sétáltam a színpadhoz, és vártam, hogy én következzek. Horan csatlakozott a Payne-hez és Tomlinson-hoz. Onnan figyelt engem. Nem voltam zavarban, sokkal inkább szerettem volna máshol lenni.
Bárhol máshol.