08. fejezet - Soha többé nem akarom, hogy te legyél a testőröm!

Sziasztok! 

Rengeteg köszönni valóm van, aminek nagyon örülök. Annyira jól esik ez a sok komi, lájk, belépés a CSOPORTba, oldalmegjelenítések, feliratkozást, üzenetek, pipák. :) Nagyon hálás vagyok Patsy McCloud, Yvette Czéh, Marianna Kaczor, Vivien Kiss, Melitta Tamara Mészáros, Tokaji Emese, Alexandra Anasztázia Illés, Sára Varga, Kira Koczó, Bodza Joó, Nóra Polányi, Niki Nikoletta Molnár. Köszönöm, köszönöm, köszönöm! :) Jaj, és még így a végére Patsy McCloud jobbulást kívánok Neked! Remélem, hamar jól leszel. :)

A részről annyit mondanék csak, hogy szerintem, ennek a történetnek, ez lett a leggyengébb fejezete. Ezt sajnálom, jobbra számítottam magamtól, de most csak ennyi telt tőlem. 

Véleményeket várom. :) 

Jó olvasást! 

Bay.

ROSE GRAHAM

Szorosan a fürdőszobaajtóban álltam meg és figyeltem a srácot, aki az ágyamon ült. Barna haja még mindig jól be volt állítva, arcán mosoly játszott. Már csak az a kérdés, mit akar tőlem Brandon? Nem szólalt meg, lassan felkelt és felém lépdelt.

- Ha így folytatjátok, Styles is arra a sorsra fog jutni, mint Malik. - állt meg előttem. A mosolya, ha lehetséges, még szélesebb lett, mint eddig volt.
- Mit tudsz te minderről? - szorítottam a törölközőt magamon. Brandon összefonta karjait maga előtt.
- Ó, drágám. Többet, mint hinnéd. A nagybátyád alkalmaz engem is, minden piszkos üzletéről tudok. Ebből kifolyólag, azt is tudom, hogy te is ott riszálod a csinos kis feneked a klubban. - mondta öntelten. Jól tudtam, egy adu van a kezében.
- Nem vagyok a drágád! - mondtam mérgesen. Brandon csak elnevette magát.
- Ha nem akarod, hogy kiderüljön a kis titkod, és odajuttatni Styles-ot, ahova Malik-ot is, akkor sokkal több is leszel a számomra, drágám. - húzta végig hüvelykujját a számon. Mégis mire akar célozni?
- Mit akarsz tőlem Brandon? - szűrtem a fogaim között. Brandon kicsit távolabb lépett tőlem.
- Igazából néhány jó szót a nagybátyádnál, hogy ne a nagyanyádat kelljen őriznem. Irtó unalmas tud lenni. - grimaszolt. Megforgattam a szemeimet. Milyen legyen egy nagymama?!
- Jó, meglesz. - bólintottam. - Most kimennél, szeretnék felöltözni. - néztem az ajtóra. Brandon megrázta a fejét.
- Még nem végeztem. - emelte fel a mutatóujját. - Szeretném kipróbálni azt, ami már két testőrödnek is bejött. - húzta végig ujját a csupasz vállamon. Hogy mi van?
- Brandon, ezt felejtsd el! - morogtam. Brandon felnevetett, amitől a hideg futkosott a hátamon.
- Vagy megteszed, amit mondok neked vagy eljár a szám. - rántotta meg unottan a vállát. Na szép! Még ő unja a dolgot.
- Jó, de nem most! - fordultam felé. Brandon büszkén elvigyorodott.
- Remek, hogy meg tudtunk egyezni. - ment az ajtó felé. - Holnap találkozunk. - hagyott magamra. Mélyeket sóhajtottam, hogy ne ájuljak el. Mibe kevertem Styles-ot és magamat is?!

Előrángattam tiszta ruhákat és azonnal magamra is kapkodtam őket. A törölközőt lustán bedobtam a fürdőszobába és már ott sem voltam a szobámban. Lefelé vettem az irányt és meg sem álltam Styles szobájáig. Bekopogtam, de semmi. Mit is vártam késő este? Lenyomtam a kilincset és csendesen léptem be az ajtón. Halkan mentem Styles ágya mellé, ahol ő már békésen aludt. Leültem mellé és csak figyeltem, ahogy teljesen kiterülve fekszik és békésen szuszog.

- Sajnálom. - simítottam végig arcán. Haját kicsit odébb tűrtem, hogy ne csiklandozza, bár nem úgy tűnt, mint akit túlzottan zavar. Megigazítottam hátán a takarót, mire mocorogni kezdett.
- Ro! Valami baj van? - pattantak ki szemei. Megráztam a fejemet. Ő nem tudhat meg semmit! - Gyere! - húzott maga mellé. - Álmodj szépeket! - csókolta meg a nyakam. Libabőrös lettem, ahogy ajkai hozzám értek.

Egy idő után szembe fordultam vele. Styles hamar visszaaludt, ezért addig bámulhattam, amíg jól esett. Amit egész reggelig ki is használtam. Törtem a fejemet és egy nem mindennapi tervvel rukkoltam elő. Csak most kell jól kevernem azokat a bizonyos lapokat.

***

Reggel korán másztam ki Styles mellől az ágyból, pedig még órákig képes lettem volna nézni őt, miközben alszik. Ahogy lassan fújja ki a levegőt, ahogy megremegnek a szempillái, vagy egyszerűen csak az arcát bámulni. A komoly és tekintélyparancsoló vonásai most ellazultak és sokkal inkább emlékeztetett egy kisfiúra. Megsimítottam az arcát és kiléptem a szobából.

- Hűha! Tudhat valamit ez a Styles gyerek. - szólalt meg Brandon a nappaliból. Azonnal oda fordultam. - De ne aggódj, utánam eszedbe sem fog jutni. - kelt fel a kanapéról és felém indult. Azonnal hátráltam egy lépést, de az ajtófélfának ütköztem.
- Fogd be Brandon. Fogalmad sincs semmiről. - szinte vicsorogtam rá, de ő csak jót mulatott rajtam.
- Dehogynem. Ott táncolsz a klubban, kivételeznek veled, de attól még ugyanolyan kurva vagy, mint a többi lány ott. - köpte a szavakat felém. Összeszedtem minden erőmet és úgy vágtam pofon, hogy a kezem is belesajgott. - Ezt tanította neked Styles? - simított végig arcán mosolyogva. - Rossz embert húzol fel! - kapta el csuklómat és úgy megszorította, hogy biztos voltam benne, hogy nyoma marad.
- Engedj el! Ez fáj! - suttogtam, hogy Styles-t még véletlenül se keltsem fel.
- Szokj hozzá! Ettől gyengédebb nem leszek. Ribancokkal nem szokásom óvatoskodni. - suttogta a számba. Brandon mérges volt, nem is kicsit. Szerencsémre nem csókolt meg, csak enyhén meglökött és elsétált mellettem.

Igazság szerint nem akartam a szobámba menni, mivel az túl közel volt Brandon-höz, ezért lent maradtam és, hogy elfoglaljam magam, palacsintát kezdtem sütni.
Már egy hadseregnek is elegendő palacsintát sütöttem, amikor egy kéz csúszott pólóm alá. Azonnal összerándultam, amikor hátamhoz nyomódott a teste.

- Azonnal vedd le... - kezdtem bele a lehető legkeményebben, ahogy tőlem telt, de ekkor aranyos kuncogás hallatszott a nyakamnál.
- Hidd el, megtenném, de nem tudom, mit szólna a nagyid, ha fél pucéran járkálnál körülötte. - szívta meg kissé a nyakam és eltávolodott tőlem, így pólóm visszacsúszott a hasamra.
- Én... Nem... - köhécseltem. - Szóval, én nem úgy gondoltam. - magyarázkodtam. Styles fürkészte az arcomat, majd elvigyorodott.
- Hát persze, hogy nem. - bólogatott egy szexi mosollyal a képén. Biztos voltam benne, hogy arra gondolt, még pár csók és ledobom én magamtól is a ruháimat. - Mióta vagy fent? - nézett körbe, ahol csak a csillárról nem lógott palacsinta.
- Nem tudom pontosan. - rántottam meg a vállam. Zavarom leplezése érdekében összeszedtem mindenféle palacsintába valót és az asztalra tettem őket.
- Nem fogok Brandon-nel egy asztalhoz leülni. - jelentette ki Styles. Én se szívesen teszem, ezt elhiheti. - Valami nem stimmel vele. - gondolkozott hangosan. Nekem mondja?! Már én is tudom.
- Micsoda finom illatok. - jelent meg az emlegetett. Styles velem ellentétben nem erőltetett magára mosolyt. - Mióta vagy fent, hogy ennyi palacsintát sütöttél? - kedveskedett Brandon. Mondjuk mióta félek a saját szobámba felmenni miattad, te barom? Elvett mellőlem néhány palacsintát és egy tányért, amit Styles árgus szemekkel követett végig. Leült az asztalhoz és enni kezdett. Ha tudtam volna melyiket fogod megenni, biztos ízesítettem volna neked valami mérgező finomsággal, fafej.
- Egy ideje. - nyögtem fel. - Nagyi még nem ébredt fel? - kérdeztem, de csak egy vállrándítást kaptam válaszul, ezért felmentem, hogy megnézzem. Nagyi épp akkor nyitotta ki szobája ajtaját, amikor felértem a lépcső tetejére. - Jó reggelt! - vidultam fel. Szerettem a nagyimat, így nem volt nehéz megjátszanom, hogy örülök neki.
- Jó reggelt Kislányom. - mosolygott rám. Azonnal lefelé indultunk.

Miután mindenki evett és megdicsérte a reggelit, amiből bőségesen maradt, nem történt semmi érdemleges. Próbáltam minden egyes pillanatban Styles közelében lenni. Épp hogy csak pisilni nem kísértem el. Egy idő után már furcsán nézett rám, hogy mégis mi az Isten van velem, hogy a nyakában lógok. Amikor épp számon kért volna Styles, felhívott a nagybátyám. Még sosem örültem ennyire a hívásának. Bármikor, akár órákat is elcsevegnék a nagybátyámmal csak ne kelljen Styles veséig hatoló tekintetével szemeznem.

***

Hogy mi volt az oka, hogy a nagybátyám hívott? Meghívott magához ebédelni. Na jó, ez nem teljesen igaz, mert Styles-ot rendelte magához, de ugye, ahogy én nem mehetek Styles nélkül sehova, úgy ő se nélkülem. Így most itt vagyok a nagybátyámnál.

- Hol vannak az embereid? - kérdeztem a nagybátyám, aki kifelé mutatott az irodából.
- Miért keresed őket? - kérdezte Styles. Mintha kicserélték volna. Teljesen ellenségesen viselkedett velem. Tudtam én, hogy az öltöny teszi.
- Hoztam nekik is palacsintát. - rántottam meg a vállam és már félig kint is voltam a tágas helyiségből.
- Szóval mit tudott meg róla? - kérdezte a nagybátyám, de nem hallgatóztam, biztos valamelyik ügyfeléről van szó.
- Hahó! - mentem be a konyhába, ahol csak egy szőke hajkoronát és kék szempárt találtam.
- Szia! A nagybátyád az irodában van. - nyelte le a falatot Horan.
- Tudom. Onnan jövök. - bólintottam. - Ezt nektek hoztam. - tettem le a tálat, amin rengeteg palacsinta volt. Horan szemei felcsillantak. De hát most is eszik. - Csak melegíteni kell és... - kezdtem magyarázni, de Horan-t hidegen hagyta a dolog. Feltépte a fóliát és már tömte is magába. - Vagy akár így is megeheted.
- Ez isteni. - mondta teli szájjal Horan és pacsira nyújtotta a kezét, de mivel tiszta maszat volt, inkább visszakoztam tőle.
- Niall, nyeld le a falatot és mosd meg a kezed. - szólt rá valaki mögülem.
- De még eszek. - morogta és nagyot harapott a finomságból.
- Köszönjük. Valószínűleg Niall fogja megenni az egészet, de mindannyian köszönjük. - mondta Payne. Ő mindig kedves volt és egy igazi úriember. Azt sem tudom, mit keres egy olyan helyen, mint a klub.
- Igazán nincs mit. - legyintettem. Mindketten elmosolyodtak és már épp ott hagytam volna őket, de akkor Tomlinson rontott be a helyiségbe.
- Rosie, Liam gyertek az irodába. - fogta meg az ajtót. Na már megint mit tettem?
- Mi történt Lou? - kérdezte Payne. Na, erre én is nagyon kíváncsi vagyok.
- Nem tudom, én csak meglettem bízva, hogy kerítselek elő titeket. - rántotta meg a vállát. Gyorsan elhallgatott, mielőtt két koppintás után kinyitotta volna az iroda ajtaját.
- Úgy döntöttünk, hogy Styles-ot leváltja Payne. - jelentette ki a nagybátyám. Értetlenül néztem körbe az arcokon. Styles megmagyarázhatatlanul nézett a szemeimbe. Megint átadott másnak és én még őt akartam megvédeni.
- Mikor kell odaköltöznöm? - kérdezte Payne. Senki arcáról nem tudtam leolvasni semmit és ez borzasztóan zavart.
- Most. Már te fogod visszavinni Rose-t. Styles pedig mellettem lesz. - jelentette ki a nagybátyám. Mindenki bólogatott, egyedül én nem. Válaszokat akartam, még pedig Styles-tól!
- Öhm... - nézett rám Payne. Tudtam, hogy egyeztetni szeretné a továbbiakat. De azt hiszem, arra még bőven lesz időnk.
- Nyugodtan pakolj össze és ha kész vagy, indulhatunk. - erőltettem mosolyt az arcomra. Payne bólintott és már ott is hagyott minket.

A nagybátyámmal szemben foglaltam helyet és vártam. Styles többször pillantott rám kérlelően, hogy menjünk ki, de makacskodtam és nem mentem sehova. Szerencsémre Payne hamar összeszedte a cuccait, legalább is a legfontosabbakat és már indultunk is vissza a házamba.

***

Este a nappaliban ültem és csak bámultam magam elé. A telefonomon játszottam, de az sem kötött le túlságosan. Sokáig csak gondolkoztam Styles-on és a kialakult helyzeten. Miért hagyott itt megint? Ennyire nem lehetek elviselhetetlen. Vagy mégis? Annyira furcsa ez a helyzet. Nagyon jól tudom, hogy nincs köztünk semmi a testi vonzalmon kívül, de akkor is nagyon bánt a dolog. Talán magamra haragszom leginkább, hogy hagytam magam neki, nem is egyszer. Nem lett volna szabad lefeküdnöm vele! Ez egy nagy hiba volt.

- Mi a helyzet Rose? - ült le mellém Brandon. Nagyi a konyhában volt és vacsorát készített.
- Hagyj békén! - morogtam és arrébb csúsztam a kanapé másik végébe.
- Csak szerettem volna elújságolni, hogy jövő héttől a klubban fogok dolgozni. - mászott közelebb hozzám.
- Remek. Akkor rohadj meg kérlek, ott ahol vagy. - álltam fel mellőle, de Brandon elkapta a karomat.
- Jaj mi történt, hiányzik Styles? Ne aggódj, majd én enyhítem a hiányát. - húzta undorító vigyorra a száját.
- Megkaptad, amit akartál. Miért nem tudsz leszállni rólam? - rántottam meg a karomat.
- Mondtam, mihelyt kipróbálhatlak téged, békén hagylak. - nevetgélt, de nem sokáig, mert valaki megzavarta. Az ajtó felé néztem, ahol Styles állt.
- Ro, beszélhetnénk? - nézett rám Styles. Mérgesen fordultam felé. Mégis mit akar még megbeszélni?
- Éppen nem érek rá. - morogtam és már sokkal bátrabban hagytam ott Brandon-t. Styles-ra rá sem néztem, amikor elmentem mellette. Felmentem a szobámba, ahol teljesen biztonságban éreztem magam, talán azért is, mert Payne is az emeleten aludt.
- Ro! Bemehetek? - kopogott az ajtómon Styles. Miért nem tud békén hagyni? Ő csak a testőröm volt, egyáltalán nem tartozik nekem magyarázattal.
- Nem. - jelentettem ki. Leültem az ágyamra és hirtelen minden érdekes lett számomra. Talán azért, mert az ajtó kinyílt és Styles lépett be rajta.
- Már pedig meg fogsz hallgatni. - morogta. Most határozottan nem bírtam a makacs természetét.
- Nem érdekel Styles. Te már egyáltalán, egy szemernyit sem tartozol nekem magyarázattal. Már Payne a testőröm. És ő is marad. - mondtam szigorúan. - Először nagyon is érdekelt, hogy miért passzoltál le már megint másnak, de már egy cseppet sem. - jelentettem ki. Styles az ablaknál állt és meg sem mozdult.
- Nem jó kedvemben csináltam, ezt elhiheted. - fordult felém. Olyan őszintének tűnt, ahogy rám nézett.
- Nem érdekel Styles! Hagyj engem békén! Örülhetsz, neked is megvoltam, dicsekedhetsz a haverjaidnak vele! - másztam át az ágy másik felére és azonnal a fürdőszobába mentem. De mielőtt még bezárhattam volna az ajtót, Styles lába megakadályozott benne.
- Sosem dicsekednék vele senkinek! Az a mi dolgunk, hogy mit teszünk! - állt meg előttem. Közvetlenül előttem. - Azért feküdtem le veled, mert nem bírok ellenállni neked. - suttogta az ajkaimra. Hittem a szavainak, de megacéloztam az érzelmeimet. Velem többet nem játszik így senki!
- Na ne viccelj! - nevettem fel gúnyosan és eltoltam magamtól. Styles dühösen nézett rám.
- Ro, nem mondhatom el, hogy miért Liam-nek kell vigyáznia rád. Hidd el, ha tehetném megtenném. - sóhajtott fel. Tudta, hogy ez bánt igazán, ezért is terelte errefelé a beszélgetést.
- Ne becézgess engem! - húztam össze a szemöldökeimet. Amikor így szólít, azt érzem tényleg jelentett számára valamit, hogy a testőröm volt. - Nem kell elmondanod! Már rengetegszer megtetted! Szerinted én egy elviselhetetlen, elkényeztetett, hisztis ribanc vagyok. Nem kell még egyszer elmondanod, köszönöm. Jól megjegyeztem elsőre is! - nyeltem nagyokat, hogy ki ne buggyanjanak a könnyeim. - Ne aggódj magamat sem értem, hogy miért bújtam veled ágyba! - vágtam a fejéhez. Haragudni akartam rá és azt akartam, hogy ő is haragudjon rám.
- Figyelj Ro, már elmondtam, hogy azokat nem gondoltam komolyan. Azok csak úgy kicsúsztak a számon. - támaszkodott neki az ajtónak. Szemeit lehunyta egy pillanatra. - Tudod, azért bújtál velem ágyba, mert ugyanannyira vágytál rám, mint én rád. - lépdelt egyre közelebb. - Ez mi, Ro? - pillantott a karomra. Egyszerűen megrántottam a vállamat. A csuklómon lilás foltban mutatkozott meg, hogy Brandon milyen erős volt velem szemben. - Nem emlékszem rá, hogy lefogtalak volna. Vagy, ha mégis, akkor sem ilyen durván. - megpróbálta megfogni és megnézni közelebbről, de nem hagytam neki.
- Semmi közöd hozzá! - tettem a hátam mögé a kezeimet. - Menj, mert a nagybátyám már biztos vár. - biccentettem az ajtó felé. Styles bosszúsan fújtatott.
- Ha nekem nem is, de legalább Liam-nek szólj, ha valami gond van. - adta utasításba. Majdnem felnevettem. Jókor kezd el aggódni.
- Naná! Mint az óvodában, azonnal szaladok az óvóbácsihoz. - jegyeztem meg gúnyosan. Styles egyre dühösebb lett.
- Kérlek, vedd komolyan a dolgot. - fújtatott. Persze, hogyne! - Beszélek Liam-mel is. Mihelyt tehetem, visszajövök melléd. - nyitotta ki az ajtót. Nem tehettem mást, mint a fejéhez vágni egy újabb sértést.
- Soha többé nem akarom, hogy te legyél a testőröm! - fájtak a kiejtett szavaim, mert nem gondoltam komolyan, de ha ő megtört engem, én is meg fogom őt. Styles szóra sem méltatta a megjegyzésemet csak kiment, egyedül hagyva engem.

Elfordítottam a kulcsot a zárban, itt legalább magam lehetek. Nem kell tartanom Brandon-től.
Alig telhetett el egy óra, amikor kopogtak az ajtón. Legnagyobb szerencsémre Payne volt az. Rá kellett jönnöm, hogy abszolút jó fej. Elmondta, hogy mikor milyen programjai vannak. Mint például edzés vagy a barátnőjével találkozás. Bólogattam, különösképp nem is zavart a dolog, amíg rá nem jöttem, rengeteg időt leszek így kettesben Brandon-nel.
Csak kettesben!

CSOPORT: https://www.facebook.com/groups/882011401880878/

KÖVETKEZŐ FEJEZET