20. fejezet - Hamar kidőltél.

Sziasztok!

Kezdeném egy kis bejelentéssel. Csak annyi lenne, hogy most körülbelül egy hetet ki fogok hagyni az új részig. Semmi különösebb oka nincs, egyszerűen csak kell egy kis pihenés. :) Az is lehet, hogy nem fogom bírni a blog nélkül, és meg fog semmisülni a tervem. :) 

Mindezek ellenére Nagyon hálás vagyok Nektek Drága Olvasóim! :) Hatalmas ölelés! Köszönöm a komikat, facebook-on a hozzászólásokat, lájkokat, üzeneteket Patsy McCloud, Annamary, Zsófia Angyal, Fanni Pongó, Yvette Czéh, Noémi Tóth, Sofiaa Evans, Kovács Zsófia, Torba Csenge, Eszter Varga, Alexandra Anasztázia Illés, Sára Varga, Melitta Tamara Mészáros, Kiss Rebeka, Tokaji Emese, Georgina Antal, Kira Koczó, Klaudia Hipeller, Boér Hanga-Beatrix, Zsófia Szendrei, Nóra Polányi, Orsolya Éva Sinka, Vivien Pálfi, Liam Payne Magyar, Niki Nikoletta Molnár, Szűcs Vivien, Viktória Váncsa. Köszöntöm a Facebook csoport új tagjait és az új feliratkozót is. :) El sem tudom mondani mennyire hálás vagyok Nektek! :) 

Előre is Boldog Új Évet kívánok Nektek! Remélem, minden tervetek, elképzelésetek teljesülni fog a következő esztendőben! :) 

Jó olvasást! :) 

Bay.  

ROSE GRAHAM

A karácsonyi szünetet személy szerint élveztem és Harry-n, is ugyanezt láttam. Az a nyugodt családi légkör, az a hatalmas szeretet először összezavartak és talán meg is rémítettek, de aztán feloldódtam. És ezt Harry-nek köszönhetem. Milyen fura is a keresztnevén szólítani. Egész végig próbálta megkönnyíteni az ott tartózkodásomat.
Gemma-t már ugye ismertem és áldottam érte, hogy nem hazudtolta meg magát és végig a megszokott bolondos lány volt. Tomlinson-nal együtt. Mintha csak egymásnak teremtették volna őket. Anne igazán elbűvölő nő. Végig kedves volt velem és még beszélgettünk is, amíg Harry magamra hagyott. Lux pedig imádnivaló teremtés. Amíg ott voltunk, szinte minden nap átjöttek Lou-val és akkor csak Harry-n lógott a kislány. Csináltam róluk egy nagyon aranyos képet, mindketten elaludtak a tv előtt és nem is akárhogy. Harry a hasán feküdt, míg Lux a srác fejére dőlve. Amíg Harry nem figyelt beállítottam neki a laptopján háttérképnek. Harry teljesen meg volt lepődve, de láttam az arcán, hogy örült ennek a kis gesztusnak.
Szóval, nem volt semmi gond, sőt, utáltam, hogy el kellett jönnünk. 

A kocsiban ülve végig arra gondoltam, hogy pár óra múlva újra a házamban leszek és élem tovább az unalmas napjaimat. Annyi különbséggel talán, hogy Harry-vel minden megváltozott közöttünk.
Eszembe jutott apa ajándéka is, amit miután kibontottam és megnéztem, gondosan a táskám legaljára tettem. Nem tartottam igazinak az ajándékot. Sokkal inkább olyannak, amit az utolsó pillanatban vásárolt. Ki tudja? Lehet nem is nekem szánta. Harry még az nap este rá is kérdezett. Elmeséltem, hogy egy karkötőt kaptam, mire megkért, hogy mutassam meg neki. Megtettem. Szerinte gyönyörű. Azóta pedig már tényleg a táskám alján pihen az ékszer. Nem fogom hordani, ez már biztos.
Hazafelé csend telepedett ránk. Szerintem, mindketten ugyanazért hallgattunk. Nem akaródzott egyikőnk számára sem visszamenni a városba. Harry egy idő után megkereste a kezemet az ölembe, de még akkor sem beszélgettünk. Egyszerűen nem éreztük szükségét. Cirógattuk egymás kezét és lopva egymásra sandítottunk. Beértük ezzel a néma beszélgetéssel.

***

Órák óta otthon voltunk. Payne holnap dél körül jön vissza, míg apát már csak jövőre látjuk, másodika körül. Harry fáradtan dőlt végig az ágyon és laposakat pislogva figyelte, mit csinálok körülötte. Éppen a szennyesemet dobtam a kosárba és pakoltam vissza szépem sorban minden holmimat az eredeti helyükre. Kettőt fordultam és mire visszaértem Harry már aludt. Óvatosan betakartam a takaróval, amit utolsó erejével túrt ki maga alól, majd lefeküdtem mellé. Ajkait összepréselte, kicsit összehúzta szemöldökeit és gyorsan emelkedett a mellkasa. Mintha harcolna valamivel. Arcára simítottam a tenyeremet, mire kicsit ellazult. Arca kisimult és halkan szuszogott tovább. Felkeltem mellőle és a konyha felé vettem az irányt. A gyomrom már kiabált valami ételért. Ahogy kivettem a hűtőből a szendvicshez valót, érkezett egy sms-em, aztán még egy és még egy.

Gery: Hogy telt a karácsony a szívszerelmeddel? G.

Gery: A nagybátyád visszautasította az ajánlatomat, de ez nem jelenti azt, hogy nem leszel az enyém. Pár nap és az én vendégszeretetemet fogod élvezni. És persze engem.

Gery: A helyedben nem kezdenék a kis testőröddel. Sosem működik a munka és a szex egy helyen. Ezt jól jegyezd meg! És persze a végén úgy is az enyém leszel.

Gery: Hol is van a nagybátyád? Síel Lily-vel? Csak nehogy valami baleset érje őket. Vagy esetleg valamelyik testőrödet. Ha nem teszed azt, amit mondok, teszek róla, hogy a szeretteid napról napra fogyatkozzanak, amíg be nem adod a derekad. Még jelentkezem Szépségem.

Döbbentem olvastam az érkező üzeneteket. Ez a pár napos kiruccanás tökéletesen elfeledtette velem Gery-t és a sötét dolgokat. De most újra szembesülnöm kell vele, hogy az életem nem maga a tökély.

***

Harry kora délután ébredt fel. Kócosan, álmosan pislogva botorkált felém. Az ablakon bámultam kifelé. Komor volt az időjárás, mégis volt benne valami csodálatos. Az emberek nem mozdultak ki otthonaikból és biztos vagyok benne, hogy forró teát szürcsölgettek. Így tudom elképzelni őket. Na, de majd szilveszterkor. Akkor bármilyen szomorú is az idő, felpezsdül majd az élet.

- Jó reggelt. - duruzsolt a fülembe Harry, miután ujjait összekulcsolta a hasamnál, állát pedig megtámasztotta a vállamon.
- Inkább jó napot! - fordítottam felé az arcom.
- Ne szívózz velem, most ébredtem. Így tehát, most van reggel. - billent el a feje, mintha csak vissza akart volna aludni. - Mit nézünk?
- Csak az időjárást néztem. Beborult. - mondtam és megfordult a karjaiban. - Hamar kidőltél. - jegyeztem meg. Harry összehúzta a szemöldökeit. Durcás volt a szentem.
- Ha jól emlékszem, te nem hagytál aludni éjjel. - húzta kaján vigyorra az ajkát. - És korán keltünk, mert Gemma-ék... - köszörülte meg a torkát. Mondjuk úgy, hogy őket nem zavarta, hogy rájuk kelünk. Még szerencse, hogy Anne és Robin aznap korán elmentek valahova, így ők kimaradtak ebből az élményből. Mondjuk mi sem hallgattuk sokáig. Harry kézen fogott és elvitt reggelizni a régi munkahelyére, egy pékségbe. El nem tudtam képzelni, hogy Harry ott dolgozott, de miután elfogyasztottuk a reggelit, beállt a pultba és kiszolgált néhány vevőt. - Aztán pedig hazáig vezettem.
- Szóval ugyanannyit aludtál, mint én. - jegyeztem meg csak úgy mellékesen. - Valld csak be, puhány vagy. - nevettem fel gonoszan. Harry még durcásabb lett, majd vigyorogni kezdett.
- Ó, szóval puhány vagyok? - kérdezte, majd a falig tolt. Testünk szinte minden pontja találkozott a másikéval. - Nem hinném. - vigyorgott büszkén. Megforgattam a szemeimet.
- Harry, most komolyan nem tudom, mitől indultál be. - bújtam ki előle.
- Szerinted? Tőled. Nem kell nekem, hogy levetkőzz vagy egy szexi fehérneműben próbálj elcsábítani. A fantáziám még így is szárnyal, hogy egy melegítőben állsz előttem. - mondta egy újabb büszke vigyort villantva rám. - Elég csak arra gondolnom, hogy markoltad miattam a lepedőt, hogy haraptad be az alsó ajkad, nehogy hangos legyél. Vagy éppen hogyan ziháltál a fülembe. - túrt a hajamba, ahogy újra szorosan előttem állt. Szemeim lecsukódtak és lejátszódott előttem az egész, ahogy ujjai gonoszan, mégis istenien játszadoztak a testemen.
- H... Harry, ezt fejezd be! - kértem, amikor ajkai a nyakamra tapadtak. Mindketten jól tudtuk, hogy nem gondolom komolyam. Hülye lennék, ha tényleg meg akarnám állítani.
- Jól van. Most, hogy már kellőképpen átérzed a helyzetemet, megyek ebédelni. - húzódott el tőlem vigyorogva Harry, majd megkerülve engem a szobaajtó felé vette az irányt. Hogy mi?
- Szóval így. - morogtam. - Ne csodálkozz, ha majd éjjel külön ágyban fogunk aludni. Akkor aztán szórakoztathatod magadat. - szóltam utána. Harry felém pördült.
- Ugyan, nem tudsz ellenállni a vérprofi ajkaimnak. - legyintett és már ott sem volt. A magamnak kikészített szendvicset kezdte eszegetni. - Szeretnék veled komolyan beszélni egy-két dologról. - mondta két falat között. A szívem kalimpálni kezdett a mellkasomban. Megijesztett ez a kijelentés.
- Miről? - kérdeztem vissza. Harry lenyelte az utolsó falatot is, ivott egy pohár narancslevet, majd rám mosolygott.
- Szeretnék veled randizni. - körülbelül olyan fejet vághattam, mintha azt közölte volna velem, hogy holnap Mexikóba költözöm. Határozottan meglepett a dolog. - Ne nézz így! - nevetett fel. - Már aludtunk együtt, szexeltünk is, sőt még összebilincselve is voltunk, de még nem randiztunk. Szóval, készülj fel, estére kitalálok valamit. - mosolygott olyan szélesen, hogy kezdtem tőle megijedni, amellett, hogy nagyon is tetszett az a mosoly.
- Öhm... Jól van. - mondtam zavartan. - Öhm... Harry. - nyögtem ki kétségbeesetten a nevét, mire türelmesen várt, hogy mondjam el, ami a szívemet nyomja. - Én még sosem randiztam. - Harry úgy nézett rám, mint én rá, amikor közölte, hogy randizni szeretne velem.
- Mi? - kérdezte meglepetten. Megrántottam a vállamat, hogy leplezzem zavaromat. - Akkor elveszem a randi szüzességedet ma este. - mondta teljesen ártatlanul. Hatalmasra nyíltak a szemeim. - És már ki is találtam, hogy hova megyünk. - simított végig az arcomon, utána pedig puszit nyomott rá. - Imádni fogod. - mondta úgy, mintha csak megígérte volna nekem.
- Mi a többi dolog? - tereltem el a témát az előzőről. Igyekeztem leplezni zavaromat és idegességemet a randi miatt.
- Valószínűleg nem fogsz ennek örülni, de szeretném elmondani ezt az egészet, ami köztünk van, az apádnak. Úgy gondolom, Jack sokkal elfogadóbb lesz, ha megbeszéljük vele a dolgot. - mondta Harry nyugodtan, mintha attól tartana, hogy elvesztem az eszem, ha hangosabban beszél.
- Biztos, hogy nem. Ez abszolút, hülye ötlet. Apa sosem fogadná el ezt, ami kettőnk között van. - ráztam a fejemet. - Jól tudod, hogy mi lett Malik-kal. Nem szeretném, ha veled is ugyanaz történne. - motyogtam halkan, de Harry meghallotta.
- Aranyos vagy, de én nem fogok megfutamodni, ahogy ő tette. - mosolyodott el, aztán mintha ráeszmélt volna, hogy elszólta magát, elkomorult.
- Mit mondtál? Ezt mégis hogy érted? - léptem hátrébb tőle. Tartottam egy bizonyos távolságot tőle.
- Teljesen mindegy Ro. - közelített felém, de én csak hátráltam tőle.
- Ne szórakozz! Mi az, amit tudsz? - kaptam fel a vizet. Tud valamit, amit én nem. Pedig ez teljes mértékben rám is tartozott.
- Jó. - sóhajtott fel. - Zayn-t nem ölte meg senki. Jack felajánlotta neki, hogy ha csendben lelép, akkor nem lesz semmi baja. Ő pedig lelépett. - mondta a számomra új információkat Harry. Szóval, Malik a saját életét előbbre tartotta, mint a közös jövőnket. Mit is vártam? Ilyenek az emberek. Ha baj van, a saját életüket mentik.
- Értem. Erről miért nem szólt senki? Mindenki hagyta, hogy tévhitben éljek. - mondtam dühösen. Harry nem szólt semmit, csendben tűrte, hogy kimérgelődjem magam.
- Gyártottál magadnak egy elméletet, amit mindenki elfogadott. - mondta egyszerűen Harry. - Ha tudtad volna az igazságot, lehet utána próbáltál volna menni. - mondta lehangoltan. És, ha így lett volna? Az első sarkon lebuktam volna, hogy hova készülök.
- Szóval, ő most is él valahol, boldogan és felhőtlenül. - mérgelődtem. Harry bólintott egyet.
- Lényegében igen. De mit számít ez? Zayn egy gyáva ember, aki megfutamodott. Itt hagyott téged. - mondta keményen Harry. Megrökönyödtem Harry szavain.
- De... Ő... Ez nem igaz! Azt mondta... Ő azt mondta... - motyogtam megsemmisülten. Tervezett velem. Terveztünk együtt.
- Mit mondott, Ro? Azt, hogy szeret? Vagy azt, hogy majd ketten együtt eltűntök innen? - mondta mérgesen most már Harry is. - Fogd már fel, hazudott neked! Abban is biztos vagyok, hogy csak szórakozott veled. Vedd már észre Ro, mindenki azt mondja neked, amit hallani szeretnél! - bukott ki Harry-ből. Könnyes szemekkel néztem fel rá. Akkor fogta fel, mit is mondott.
- Te is? - kérdeztem elcsukló hangon. Igaza volt. Mindig minden rám volt hagyva. Azt hittem, én irányítom a dolgaimat, miközben mások irányítottak.
- Istenem, nem úgy értettem. Jól tudod, hogy én teljes szívemből szeretlek. - lépett közelebb egy lépést. Most nem hátráltam. - Jól tudod, hogy én ellentmondok neked, ha kell. - mosolyodott el. - Sosem használnálak ki. Hisz' gyereket akartam tőled és gyereket vártál tőlem. Ennél komolyabban nem tudom a tudtodra adni, hogy mit érzek irántad. Nekem nem csak a tested kell. Én azokat is szeretném, amik ide bent vannak. - bökött először a homlokomra, majd a mellkasomra. - De, ha nem bízol bennem... - mondta szomorúan, mintha már elkönyvelte volna a dolgot egy számára bukott ügynek.
- Harry. - bújtam a karjai közé. Szorosan öleltem át a derekát. Arcomat a mellkasába fúrtam és mélyen beszívtam az illatát. - Én... Én... - kezdtem bele újra és újra a mondatomba. Szerettem volna viszonozni a szavait, de nem bírtam kimondani. Pedig már éreztem, amiről ő is beszélt. Vagyis azt hiszem, amit érzek, az a szerelem.
- Sss. Tudom. - puszilta meg a fejem búbját. Karjai védelmezőn és nyugtatón öleltek magához. - Vehetem úgy, hogy beleegyeztél a beszélgetésbe Jack-kel? - kérdezte meg hosszú percek után. Talán igaza van és apa elfogadja a dolgot, ha nem hazudozunk előtte.
- Gondolod, hogy ez jó ötlet? - kérdeztem a vállába beszélve. Harry megsimogatta a tarkómat.
- Határozottan úgy gondolom. - jelentette ki. És valahogy ez a töretlen magabiztosság, nem hagyott kételkedni abban, hogy valóban igaza van.
- Rendben. - egyeztem bele. - Akkor, ha haza jöttek, megejtem apával a beszélgetést. - sóhajtottam fel. Azt sem tudom, hogyan vezetem fel számára a dolgot.
- Még mit nem. Én beszélek vele. - rázta meg a fejét Harry. A derekát el nem eresztve pillantottam rá. Ezt most komolyan gondolta? - Most mi van? Sokkal jobb lesz, ha én beszélek vele. Hidd el! Ez olyan férfias dolog. - puszilta meg a homlokomat. Férfias dolog? Szerintem, apa nem lesz elragadtatva tőle, ha megtudja, mi van köztünk Harry-vel.

Mint egy kis majom, úgy lógtam Harry-n. Nem állt szándékomban elengedni. Jól esett, hogy hozzábújhattam, és ha szavakkal nem is, de így elmondhattam neki, mit érzek. Nem is tudom, hogyan jutottunk el a nappaliba a kanapéra. Már csak arra eszméltem, hogy Harry mellkasán pihentetem a fejemen és szinte egész testemmel az övén fekszem. Olyan kényelmes és meghitt volt. Az álom szinte pillanatokon belül ért utol, tudva, hogy a legjobb kezekben vagyok.

***

Miután Harry felébresztett este fél hétkor, se perc alatt elkészültem a randira. Harry kiadta a támpontokat, hogy laza ruhát vegyek fel, semmi puccosra ne számítsak. Örültem neki. A frász kerülgetett például az éttermektől.

- Indulhatunk? - nézett rám Harry a pénztárcáját zsebre téve.
- Nem te vársz rám, már több mint fél órája. - kászálódtam ki a fotelből. Én már teljesen útra kész voltam.
- Tudom, hogy szerinted tökéletes vagyok, de a tökéletességemért tennem is kell. - mondta öntelten vigyorogva. Felhúztam az egyik szemöldökömet és a garázs felé indultam.
- Aha. Egy órán keresztül a zuhany alatt énekelve. - jegyeztem meg játékosan. De ez volt az igazság. Legalább egy órán át hallgattam, ahogy énekelget a fürdőben.
- Mindössze személyes higiénia. Ez fontos. - mondta határozottan. Ezzel én is tisztában voltam. Ki nem?
- De egy órán keresztül? - ültem be a kocsiba. Harry beült a vezetőülésbe és felém fordult.
- Tudom, mi a bajod. Legközelebb csatlakozhatsz hozzám, ígérem. - mondta vigyorogva, hogy már megint az övé az utolsó szó. Nyomott egy puszit az arcomra és már indultunk is.

Nem autóztunk sokat, amikor Harry leparkolt egy mozi előtt. Köpni-nyelni nem tudtam, annyira megörültem, hogy ide hozott. Harry fürkészte az arcomat és próbált valamit leolvasni róla. Most először láttam rajta, hogy kétségbeesett, amiért nem tudja, milyen reakciót váltott ki belőlem.

- Na, mit szólsz? - kérdezte meg, miután nem szóltam semmit, csak kiszálltam a kocsiból.
- Hát ez... Ez... Ez valami fantasztikus. - ugrottam Harry nyakába. - Még sosem voltam moziban. - vallottam be, mire Harry elég furcsán nézett rám.
- Nos, akkor ezt vehetjük úgy, hogy jó döntés volt a részemről. - puszilt a nyakamba Harry. - Gyere! Nézzük meg, melyik filmeket adják. - fogta meg a kezemet és az épület felé kezdett húzni.

Igazából nem tudtam dönteni. Sosem voltam egy nagy filmnézős, így Harry-re bíztam magam. Piros pont neki, amiért nem egy túl romantikus filmet választott. Egy hatalmas vödör pattogatott kukoricával és nagy pohár kólával ültem a székben. Harry olykor-olykor megsimította vagy megfogta a kezem. Állítása szerint ennyi fér bele az első randiba és persze a végén egy csók. Nagyokat pislogtam, amikor ezeket közölte velem. Egyrészt, mivel jócskán túl voltunk ezeken, másrészt pedig olyan furcsa volt az egész, ahogy Harry visszafogottan igyekszik. Mert igyekezett látszott rajta, hogy be akarja tartani az első randizós szabályát. És, ekkor vettem csak észre, hogy már több perce bámultam Harry-t, cseppet sem foglalkozva a filmmel. Harry is észrevette és széles vigyorral nézett rám. Megfogta a szabad kezemet és a hüvelykujjával simogatta a kézfejemet. Jól esett ez az aprócska gesztus. Azt éreztette velem, hogy normális vagyok. Még ha huszonegy évesen is jutottam el először moziba, és most ejtettem meg az első randimat, akkor is normális voltam. És a mellettem ülő srác mindent megtesz azért, hogy az is legyek. Minden rossztól mentes.

***

A film után, Harry kérése volt, hogy koronázzuk meg a randinkat, így megállt a szerinte legjobb pizzázónál. Otthon, mintha hetek óta nem ettünk volna, úgy csaptunk le a pizzára. Pedig ettünk nem is keveset karácsony lévén Harry szüleinél.

- Harry, majd szeretnék valamit mutatni. - nyögtem két falat között. Harry érdeklődve nézett rám, de hamar lelomboztam. - Nem nagydolog. Végül is, igazán semmiség. Talán nem is érdekel.
- Tisztázzuk, biztosan érdekel. - mondta kedvesen. Valahogy hittem neki. Miután befejeztük a vacsorát a szobába irányítottam Harry-t.

Megigazgattam a párnákat az ágyon és oda lökdöstem Harry-t is, aki furcsán nézett rám. Hátát megtámasztotta az ágytámlánál és várt. Kezembe vettem a laptopomat, a fejemet a combjára tettem a fejemet és keresgélni kezdtem a gépen.

- Ha nem tetszik, szólj, és befejezem. – pillantottam Harry-re. Harry megforgatta a szemeit és mutogatott a kezével, hogy kezdjek végre bele. – Jó. Igazából fel fogok olvasni neked valamit. – nyitottam meg a szöveget. Harry odapillantott a laptopra, majd rám.
- Gondolom, nem elaltatni szeretnél, szóval kezdj bele! – mosolygott rám. Bólintottam és gondosan átgondolva, mit is osztok meg Harry-vel, belekezdtem.

Kiskoromban anya mindig megpuszilta a homlokomat, mielőtt elaludtam volna. Anya ragasztotta be a sebeimet, amikor elestem. Anya fogta a kezemet, amikor először óvodába, iskolába mentem. Anya tanított meg olvasni és írni. Anya volt a minden. A világom. Anya egyet jelentett a mindennel számomra. Apát nem láttam. Nem volt velem, amikor beteg voltam. Nem fogta a kezemet. Nem ölelt meg. Azt hiszem, haragudott rám valamiért. Talán ezért is hiányzott csak anya, amikor meghaltak.

Jack bácsi igazán kedves volt, az első pár naphónapban. Utána már ő sem foglalkozott velem, ahogy apa sem tette. Talán minden férfi terhére vagyok. Talán velem van a baj. Talán én vagyok ezért a hibás.

Azaz érzés, amikor kiderül a nagybátyádról, hogy az édesapád, olyan érzések bolydulnak fel benned, amikre nem vagy felkészülve. Haragszol rá, még is titkon szeretni próbálod, hiszen, mégis csak az édesapád. De mégis utálod, mert rossz dolgokat tett veled. Olyan dolgokba kényszerített, amiket nem akartál. Csak azért, mert hasonlítasz édesanyádra és ő nem képes ezt elfogadni. Aztán miután beszélsz vele, valójában te csak hallgatsz ő pedig magyarázkodik, rájössz, ő nem rossz ember, egyszerűen elkeseredett. Belenézel a szemében és látod az őszinte megbánást. Látod rajta, hogy tiszta szívéből megbánta mindazt, amit tett veled. És megbocsátasz neki.

Ma kaptam egy új testőrt. Nos, Sty…

- Ezt hagyjuk. – köszörültem meg a torkom és már tovább is olvastam.
- Hát, na! – szólt rám Harry. – Gyerünk, olvasd el, mit gondoltál rólam. – piszkálta a hajamat. Felnéztem rá, őszintén kíváncsi volt rá.
- Nem lehet. Így is elég önbizalmad van. – ráztam meg a fejemet. Harry öntelt vigyort villantott. Erről beszéltem.
- Ne már! Akkor hadd olvassam el én. – nyúlt a gépem után, de rácsaptam a kezére. – Megígérem, egy szót sem fogok szólni, bármit is írtál rólam. – fogadta meg. Felsóhajtottam. Szemei csillogtak az izgatottságtól és meglágyult a szívem.
- Jól van. De tényleg nem szólsz semmit és nem fogsz idiótán vigyorogni. – jelentettem ki. Harry hatalmasat bólintott és érdeklődve figyelt. Újra a szövegre összpontosítottam.

Ma kaptam egy új testőrt. Nos, Styles. Mit is lehetne róla mondani. Igazából azon túl, hogy baromi jóképű és aranyos gödröcskés mosolya van, nem sokat tudok róla. Ez csak külsőség. De néha van egy olyan érzésem, hogy meg akarom ismerni. Szeretnék vele beszélgetni. De ő nem vevő erre. Én pedig nem is tudom, hogyan állhatnék neki beszélgetni vele. Távolságtartó, olyan, mintha munkamániás lenne. Állandóan azzal nyaggat, hogy ide megyünk, meg oda kell mennünk. Folyamatos parancsolgatásaival kikészít. És azzal sem nyer meg, hogy állandóan cukkol, utána pedig elejt egy szívdöglesztő mosolyt. Legszívesebben behúznék neki olyankor egyet. Idegesít, hogy szórakozik velem.

Harry sóhajtott egy nagyot, de felemeltem az ujjamat, hogy nem szólalhat meg. Lenyelte a szavait és összepréselve ajkait rám nézett. Felnevettem. Várt volna még valamit, de én lecsuktam a laptopomat.

- Ennyi lenne, holnap folytatjuk. – tettem félre a készüléket. Harry elkapta a karomat és hátra rántott. Elterültem az ágyon.
- Köszönöm. – puszilta meg a homlokomat, majd az orrom hegyét, végül pedig az ajkaimat. Ráült a csípőmre és lenézett rám. Jól tudtam, mit köszönt meg. Azt, hogy megosztottam vele a múltam egy kis darabkáját. Beengedtem az érzéseim közé.
- Harry, megtanítanál nekem néhány fogást? Tudod, ha mondjuk nem lenne velem senki, de bajba kerülnék. – kérdeztem halkan. Harry összevonta a szemöldökeit, mire én mindenfelé pillantgattam, csak rá nem.
- Miért? Én mindig veled vagyok. – mosolygott rám. Megrántottam a vállamat.
- Csak úgy. Nem akarom, hogy mindig rád vagy bárki másra legyek szorulva. Azt akarom, hogy magamat is meg tudjam védeni. – jelentettem ki határozottan. Harry elmosolyodott és bólintott egyet.
- Jól van, holnap belekezdünk. – mondta mosolyogva. Ördögi mosoly volt ez. – De most, próbálj meg kiszabadulni alólam. – helyezte óvatosan a súlyát rám. Kapálóztam, ficánkoltam én, de semmire sem mentem vele. Harry meg persze közben jót röhögött rajtam.
- Olyan vagy, mint egy béna fóka. – nevetgélt fölöttem Harry. Onnan, ahol én voltam, már kevésbé volt vicces.

Harry-vel még sokáig szórakoztunk. Jobban mondva ő nagyon jól szórakozott, én pedig vergődtem alatta. Felért egy két órás edzéssel, amíg Harry rajtam ücsörgött. Végül ő unta meg és ezt közölte is velem. Szerinte, velem unalmas birkózni. Már elnézést, hogy nem fektettem azonnal két vállra. Bár szerintem, ez volt a terve. A kis álszent.
Egy fürdés után, egész éjjel beszélgettünk. Kitárgyaltuk, hogy milyen volt náluk, vagy éppen, hogy fogja megbeszélni apával a dolgunkat.
Épp elaludtam, amikor csörgött a telefonom. Álmosan morogtam bele a készülékbe, de amilyen hírt kaptam, arra abszolút nem számítottam.

CSOPORT: https://www.facebook.com/groups/882011401880878/

KÖVETKEZŐ FEJEZET