21. fejezet - A pokolra fogok jutni miattad. (+18)

Sziasztok!

Nos, megérkeztem! Nem tudom ki mennyire örül ennek. Remélem, még nem unjátok, hogy itt rontom a levegőt. :) 

A részről annyit mondanék, hogy ez a leghosszabb fejezet. Tíz oldal körül van. :)

Köszönöm szépen a komikat, facebook-on a hozzászólásokat, lájkokat, a csoportba belépést, feliratkozást, cseréket, üzeneteket és úgy egészében, hogy még velem vagytok Patsy McCloud, Klaudia Hipeller, Zsófia Angyal, Melitta Tamara Mészáros, Boér Hanga-Beatrix, Jánocsik Viktória, Vivien Kiss, Sára Varga, Alexandra Anasztázia Illés, Kira Koczó, Georgina Antal, Zsófia Szendrei, Orsolya Éva Sinka, Merci Jaskó, Evelin Baranová, Kitty Virág Hajdu, Viktória Váncsa, Eszter Varga, Alexandra Csákvári, Réka Timi Lánya, Bodza Joó, Niki Nikoletta Molnár, Nikoletta Kónya, Noémi Tóth! :) Hatalmas ölelés Nektek és minden Olvasómnak! :) 

A részről ne felejtsétek el, elmondani a véleményeteket! :) 

Jó olvasást! :) 

Bay.

ROSE GRAHAM

Pontosan három nap telt el azóta, hogy hajnalban váratlan hívást kaptam. A forrása pedig Lily volt. Felhívott, hogy elmondja, apát baleset érte a sípályán. Bár megmagyarázhatatlan, hogy mégis hogy történt, de apa egy törött lábbal lett gazdagabb. Mindenféle orvosi utasítás ellenére apa haza jött és itthon lábadozik. Ami mindenki számára nehéz, mivel elviselhetetlen. Mindenbe beleköt, mint minden magatehetetlen beteg. Lily odaadóan ápolja, de már neki is kezd tele lenni vele a hócipője, ezért ma estére elvállaltam, hogy én apával maradok, ő pedig pihenje ki magát.
Persze azonnal, ahogy megkaptam a hívást, eszembe jutott, hogy lehet Gery keze van a dologban. De ezt hamar elvetettem, hisz' mit tudott volna ott tenni, miközben síelt apa. Így tehát elkönyveltem, hogy apa egyszerűen csak béna volt és nem tud síelni.
Harry-nek szinte minden nap felolvastam részleteket az életemből, érzéseimről. Láttam rajta, hogy örül, amiért megnyíltam neki, még ha ilyen módon is.

- Nagyszerű! Ha most átmegyünk apádhoz, beszélek is vele. - jelentette ki Harry. Nagyra nőttek a szemeim. Ki is ment a fejemből, hogy ő beszélni akar apával.
- Azt hiszem, ezzel várnunk kéne. - néztem Harry-re az ajtóban állva. - Lily mondta, hogy apa elég ingerült most, hogy ágyba kényszerült. - mondtam el neki, amit már eddig is tudtunk. Harry összeráncolta a homlokát, majd szélesen elvigyorodott.
- Én el tudnám viselni, hogy ágyhoz vagyok kötve, ha te ápolgatnál. Igazán szexi nővérke lennél. - csókolt meg. - Minden kívánságomat teljesítenéd. - csókolt a nyakamba.
- Na, azt leshetnéd. - toltam el magamtól. Kikerültem és a kocsihoz mentem.
- Ne izgulj, csak olyan ötleteim lennének, amiket te is teljes mértékben élveznél. - tette a kezét a kocsiajtóra, hogy megakadályozzon a kinyitásában. - A kezeim biztosan újabb gyönyöröket okoznának. Emlékezz csak vissza karácsonyra. - nyomta előre a csípőjét. A férfiassága nekem nyomódott. Enyhén érezhettem csak, de éreztem. - Én tisztán emlékszem, amikor... - kezdett bele Harry, de gyorsan felé pördültem. Nem akartam, hogy felizgassuk magunkat, hisz' ma apánál leszünk, ott pedig kizárt, hogy bármi is történjen.
- Harry! Remélem, tisztában vagy vele, hogy ma nem fog semmi ahhoz hasonló történni. - töröltem le egy mondattal a vigyorát. Harry keze lecsúszott maga mellé.
- Ilyennel sosem viccelnék. Ez nem volt szép tőled. - morogta és duzzogva megkerülte az autót.
- Nem vicceltem. Nem fogunk az apám házában szexelni. - jelentettem ki. Harry rám sandított.
- És tényleg komolyan gondoltad. - jelentette ki szembesülve a ténnyel, hogy ma vissza kell fognia magát. - De most őszintén, apád ki sem tud kelni az ágyból, még wc-re is segítséggel tud elmenni, észre sem venné, ha szexelnénk a szobádban. Vagy, ha észre is venné, mit tudna tenni? - indította be az autót. - Bár biztos észrevenné, mert be kell valljuk, nem fogod vissza a csodás hangodat, ami személy szerint engem nem zavar. - és ekkor csaptam vállon. Tudtam, hogy Harry csak az agyamat húzta és ő is felmérte a súlyát, hogy mi lesz, ha bármit is csinálunk abban a házban. - Jól van na, csak hülyültem. - nevetgélt. - Részben. - tette hozzá sunyin. Megforgattam a szemeimet, tettetett durcássággal. - Amúgy mikor beszélhetek apáddal? Ugye nem kell megvárnom, amíg teljesen felépül?
- Miért akarsz ennyire egy seggbe rúgás gazdája lenni? - kérdeztem. Harry türelmetlen volt ezzel kapcsolatban. És nem tudtam eldönteni, hogy gyorsan túl akar lenni rajta vagy csak apám orra alá akarja dörgölni, hogy mi van kettőnk között.
- Ugyan. Szerintem Jack el lesz ragadtatva a bájomtól, ahogy tálalni fogom neki az infót. És, ha komolyra fordulna a dolog, majd megrebegtetem a szempilláimat és elbűvölően nézek rá. - pillantott rám Harry, mire egy nevetés tört ki belőlem. Sértetten felhúzta az orrát. Tény, a kisfiús mosolyával sok mindent elért, de leginkább nőknél. Kétlem, hogy apa vevő lenne rá.
- Ne haragudj, de szerintem, apánál nem érsz el azzal semmit. Kevés dolog tudja egy apánál kompenzálni, ha a lányát valaki... - kerestem egy megfelelő szót. - Ágyba viszi. - néztem Harry-re, aki büszkén kihúzta magát az ülésben. Nem hiszem el! Én itt tépem a számat, mire őt csak a büszkeség tölti el. Mosolyogva csóváltam meg a fejem.
- Ugyan már! Szerintem, nem lesz semmi eget rengető vita. Sőt! Talán még örülni is fog. - rántotta meg a vállát Harry. Összehúztam a szemöldökeimet.
- Túl optimista vagy. Mit tudsz? - kérdeztem meg. Semmiféle félsz nem volt Harry-ben és ez nagyon is feltűnő.
- Semmit. - vágta rá. - Mit tudhatnék? Hiszen csak egy testőr vagyok, aki szinte a nap huszonnégy órájában ébren van és hall dolgokat. - rántotta meg a vállát egy mindent tudó mosollyal Harry.
- Harry, ne szórakozz velem! Mond el! - fordultam felé, már amennyire a biztonsági-öv engedett.
- Mégis mit? - nevetett fel. Szabályosan kinevetett a tudatlanságom miatt. De mégis, milyen világban élünk, hogy az életemről van szó és én nem tudok semmit.
- Harry. - toporzékoltam a kocsiban, de ő csak újra nevetett.
- Ki ne rúgd a kocsi oldalát. - nevetgélt. Morcosan néztem rá.
- Jól van Styles, ha te így viselkedsz, akkor én is. - fordultam most az ablak felé és látványosan duzzogtam.
- Szóval, most már megint Styles? - kanyarodott le apa utcájába. - Jól van, ha így akarod, legyen így. - állította le az autót apa garázsában. Komolyan, rám hagyja?
- Na, nem! Te most nem duzzoghatsz! Most nekem van minden jogom felháborodni, amiért mindenből kihagytok! - fújtattam és kiszálltam az autóból, kicsit sem kíméletesen becsapva magam után az ajtaját.
- Rendben Királylány, ahogy óhajtod. - követett Harry, de hamar szembefordultam vele.
- Ne legyél már ilyen! - morogtam. - Inkább csiripeld el, hogy mit tudsz! - téptem fel a bejárati ajtót.
- Komolyan mondom, nem tudok semmit, csak cukkoltalak. - nevetett már megint ki. Ránéztem a lehető legijesztőbb tekintetemmel.
- Tényleg? Nem csapsz be? - kérdeztem rá, mire Harry elgondolkozott.
- Hát, ha úgy vesszük, akkor... - kezdett bele Harry, de egy a lépcsőn leszáguldó Lily megzavarta.
- Hál' Istennek! - kapta magára a kabátját. - Apád elviselhetetlen, már ne is haragudj. - megráztam a fejemet, hogy nem kell szabadkoznia a kijelentése miatt. - Holnap reggel jövök, bármi baj van, hívj nyugodtan! - mosolygott és már el is tűnt a házból.
- Tudtam, hogy van valami. Szóval hallgatlak. - akasztottam fel a kabátomat a fogasra.
- Amikor egyszer részeg volt az apád, azt mondta... - fojtották megint belé a szót, most Payne. Őt Harry előre küldte már vagy egy órája, ezért is jöttem kettesben Harry-vel.
- Csak hogy itt vagytok. - sóhajtott fel. - Jack már türelmetlenül vár. - nézett rám.
- Ezt a beszélgetést még nem fejeztük be! - emeltem fel a mutatóujjamat. Nem kaptam és nem is vártam választ, inkább az emeletre mentem. - Itt vagyok! - robbantam be apa szobájába. - Mi olyan sürgős? - kérdeztem idegesen. Már épp kitálalt volna Harry, erre apa magához rendelt. De ha csak egy tányér levest kér, én itt helyben felrobbanok.
- Igazából semmi. Csak... Csak unatkoztam. - pötyögött a laptopján. Hát, én esküszöm, kiugrok az ablakon.
- Unatkoztál? Csak ennyi? - méltatlankodtam, amiért ezért belerondított a "vallatásomba". - Ott van előtted a laptop, nézz egy filmet, nekem még van egy kis dolgom. - hátráltam az ajtó felé. Már éreztem, a kezemben a kilincset, amikor apa megszólalt.
- Miféle dolgod? - csúsztatta maga mellé a gépet. - Tartok tőle, hogy túl sokat lógsz a fiúkkal. Majd beszélek Lily-vel, hogy csináljatok közös programokat. - mosolyodott el. Hogy mi? Nem!
- Teljesen felesleges. Nem szeretek vásárolgatni és semmi csajos cucc nem érdekel. - húztam el látványosan a számat, amin apa jót derült.
- Ebben hasonlítasz édesanyádra. - emlékezett vissza. - Nem mintha én oda lennék azokért a dolgokért. - nevetett fel, mire én is mosolyra húztam a számat. - Anyukád még esküvői ruhát sem akart keresni magának, annyira elborzasztotta, hogy próbálgatnia kell a ruhákat. - mosolyodott el. Lerúgtam a cipőmet és érdeklődve másztam fel az ágyra. Vártam, hogy meséljen még anyáról. Kíváncsi voltam, milyenek voltak ők. Hosszas beszélgetések után leszűrtem, apát anya változtatta meg. Ő tartotta meg jó testvérnek a másik apámmal, vagy ha úgy tetszik, John-nal szemben. Tisztára filmbe illő, jó és rossz fivér. Aztán anya meghalt, apa önvádolásában átvette John helyét a bűnös "munkában". Engem pedig napról-napra próbált ellökni magától, mert ahogy nőttem úgy hasonlítottam anyára. - Még sminkelni sem tudott, sőt, meg sem tudta különböztetni a különböző mi a csodákat. - mondta tovább apa. - Teljesen olyan vagy, mint ő. Szerintem, belőlem abszolút nincs benned semmi. - rázta meg a fejét. Elgondolkoztam, igaza volt. Mindig mindenki azt mondta egyedül anyára hasonlítok. Kivéve egy valamit. Vagyis most már több dolgot is észrevettem.
- Ez nem igaz! - háborodtam fel. Talán kicsit mérgesebben is, mint kellett volna. - A szemünk az egyforma. Azt biztos tőled örököltem, mert anyának kék volt. Meg a fülemen is van egy olyan izé, mint a tiéden. - tűrtem el a hajamat. Egy apró kis pukli volt mind a kettőnk füle hegyén. - Aztán még az ujjunkon is ugyanott van egy bütyök. - mutattam fel a mutatóujjamat. Apa nevetett, ahogy igyekeztem minél több dolgot felsorakoztatni.
- De én a belső tulajdonságaidra gondoltam. - mondta komolyan. Igaza volt. Vagy még sem?!
- Ez sem igaz. - jelentettem ki. - Keményfejű vagyok, mint te. Utálom a titkokat, a hazugságokat. Szeretek főnök lenni. - vidultam fel. Van azért sok közös bennünk.
- Jól van, igazad van. Öt dologban legalább hasonlítunk egymásra. - egyezett bele. Arra tudtam gondolni, hogy fél a kötődéstől és ezért tart magától kellően távol.
- Nézzünk egy filmet. - kaptam fel a laptopját. Az ölembe kaptam és különösebben nem érdekelt mit csinált, csak pötyögni kezdtem rajta.
- Nekem még lenne... Egy kis dolgom. - mondta, mire felnéztem rá. A legbájosabb nézésemmel pislogtam rá, mire nagyot sóhajtott. - Jól van, egy film, de aztán tényleg dolgoznom kell. Attól, mert eltörtem a lábam, még ugyanúgy mennie kell az üzletnek. - jelentette ki, mintha csak egy kisgyerekkel beszélne. - De semmi romantikus. - megforgattam a szemeimet, mintha én azt akartam volna.
- Apa... Amúgy én örülök, hogy nem lett semmi komolyabb bajod. - nyögtem ki, miközben az ágy háttámlájának dőltem. Apa ijedten pislogott rám, mintha nem tudná mit kell mondania. Egy újabb közös vonás. - Vagy... Felejtsd el! Ezt igazából nem is akartam kimondani. - nyeltem le a torkomban lévő gombócot. Fojtogatni kezdett, ahogy láttam apa tehetetlenségét.
- Öhm... Nem. Semmi gond. Jegyezd meg, mindig mond ki, amire gondolsz vagy, amit érzel.

Bólogattam és annyiban hagytam a dolgot. Végül egy akció film mellett tettem le a voksom. Azzal biztosan nem nyúlok mellé. Ahogy elkezdtük nézni a filmet, ott együtt apával, valamiféle régi érzés kerített hatalmába. Olyasmi, amit még akkor éreztem, amikor anyával közösen készítettük az ebédet. Vagy amikor ide kerültem és apa eleinte felolvasott nekem.
Nem is tűnt fel, hogy a film az utolsó perceit rúgja, ahogy észrevettem, apa sem. Mélyet sóhajtott mellettem. Oda pillantottam, de csak a csukott szemeivel találkoztam. Letettem a laptopot mellé a szekrényre, majd betakartam és lefelé indultam.

HARRY STYLES

Ro már több mint egy órája fent volt az apjánál. Ez idő alatt már túl voltam Niall-el egy reggelin. Liam és Louis viszont valamit nagyon bizalmasan sutyorogtak a nappaliban, ami már kezdett idegesíteni. Ahogy arra tévedtem, azonnal elhallgattak. Nem volt nehéz leszűrni, hogy rólam pusmognak.

- Mi a bajuk? - kérdeztem Niall-től a konyhában. Niall rám nézett, mintha oltári nagy baromságot mondtam volna.
- Semmi. - rántotta meg a vállát és tovább csorogatta a tejet.
- Niall! - mondtam rosszallóan. Niall újra rám emelte a szemét. - Gyerünk! Miről beszélnek?
- Lou és Liam fogadtak, hogy Jack vajon kitekeri a nyakadat vagy megelégszik a tököddel, ha megtudja, hogy kavarsz Rose-zal. - mondta el egy szuszra. - Most pedig hagyj tovább sütni. - legyintett kifelé. Morcosan mentem a nappaliba. Felháborító, hogy egy cseppet sem éreznek együtt velem.
- Mennyivel szállhatok be a fogadásba? - ültem le a két jómadárral szembe. Mindketten zavarban voltak, hogy lebuktak.
- Niall! Te kis áruló! - kiabált Lou a konyha felé.
- Viccesnek tartjátok, ezt az egészet? - vontam magamra a figyelmet.
- Nem. - rázta a fejét Liam. Helyeslően bólintottam.
- Nem, most még tényleg nem vicces, majd amikor töketlen leszel. Na, akkor vicces lesz. - egészítette ki Lou. Mindketten felnevettek, míg én komolyan ültem velük szemben.
- Ne feledd, te a nővéremmel hemperegsz, szóval még te is könnyen végezheted golyók nélkül. - vetettem véget a nevetésnek. - Elég egyetlen rossz szó. - egészítettem ki. - És Liam, véletlenül nehogy beszéljek Harper-rel. - az a lány kész elmebeteg. A klubban táncol és teljesen rá van kattanva Liam-re. Egyszer bezárta magukat az öltözőbe és majdnem helyben megerőszakolta Liam-et. Mondjuk, nem tudom, mit volt úgy oda Liam. Neki egy jó szopásban volt része, míg a lány is lehiggadt. És hiába mondja, hogy nem élvezte. Első kézből tudom, hogy nagyon is élvezte. Liam nagyot nyelt. - Most pedig kérem a pénzt! - tartottam a kezem. A két srác szeme elkerekedett.
- Ne már! - kapta fel a vizet Lou. Megforgattam a szemem, még neki áll feljebb.
- Legalább lesz miből kaját rendelni. - csettintgettem, hogy kapkodja magát.
- Ahhoz előbb el kell venned. - kapta elő a zsebéből a nem kevés pénzt. Virult a fejem, hogy ekkora összegekkel fogadtak. Aztán Lou fogta és begyűrte a gatyájába a papír bankókat.
- Liam vedd el tőle. - szóltam rá. Örültem, hogy én vagyok a legfiatalabb közülük, mégis van tekintélyem.
- Biztos, hogy nem nyúlok bele az alsógatyájába. - rázta határozottan nemlegesen a fejét Liam. - Szólj Gemma-nak, ez ügyben.
- Lou, ne szórakozz! - álltam fel és mérgesen nézve rá, álltam vele szemben.
- Vedd el, mondtam már! Ezért a pénzért keményen megdolgoztunk. - dőlt hátra Lou a kanapén, kezeit a feje alá tette és diadalittasan nézett rám.
- Lou, ez a pénz a karácsonyi bónuszunk. - fedte fel Liam előttem is a titkot.
- Ez maradhatott volna kettőnk között. Ezért én fogok Harper-rel beszélni. - pillantott Lou duzzogva Liam-re.
- Lou ne szórakozz tovább! - indultam meg felé. Lou visítani kezdett, de torkaszakadtából ám. - Kussolj már! - tettem a szájára a kezem, mielőtt még felverné az egész házat. - Vedd elő a pénzt!
- Ti meg mit csináltok? - állt meg a kanapé mellett Ro. Mindannyian rákaptuk a tekintetünket.
- Molesztál, zaklat, erőszakoskodik velem. - panaszkodott Lou. Ro felhúzta az egyik szemöldökét.
- Igaz ez? - kérdezte Ro, mintha csak kisgyerekekkel beszélne. Azonnal egyszerre kezdtünk beszélni Lou-val. - Payne? - tette hozzá. Persze a bölcs és legkomolyabb Payne, majd megvallja az igazat.
- Részben. - mondta, mire tátott szájjal néztem rá. - A karácsonyi bónuszban fogadtunk, hogy vajon mi lesz Harry-vel, ha kitudódik, hogy jártok. - csiripelt Liam. - Niall elszólta magát Harry előtt, aki elkérte a pénzt, de Lou a boxerébe dugta. Harry pedig azért piszkálja, hogy adja oda neki. - fújt egy nagyot Liam, mire a végére ért.
- Nos, akkor... Tomlinson kérem a pénzt! - jelentette ki Ro. Azt hiszem, mindannyiunk álla a padlón koppant. - Styles, te pedig szállj le róla! - utasítgatott minket. A pofám leszakad tőle.
- De hozzá ért a fütyimhez is. - próbálta bevetni a kisfiús báját Lou-t.
- Kérem. - türelmetlenkedett Ro. Hű, de sietős lett neki.
- Oda fogod adni neki. - biccentett felém Lou. Pont akkor véletlenül kupán vágtam.
- Dehogy adom. Ez a zsebpénz kiegészítésem. - vigyorodott el Ro. Na, szép! Az én ötletem volt és ő jár jól vele. - Na, csipkedd magad!
- Forduljatok el! - nézett ránk Lou.
- Nem azt kérte, hogy vetkőzz pucérra. Csak nyúlj a gatyádba és virítsd a lóvét. - támasztotta meg a fejét Liam. Mindannyian tudtuk, hogy sumákolni próbált és néhány bankót a gatyájában hagyni.
- Köszönöm. - vigyorodott el Ro, amikor a kezében volt a nem kevés pénz. - Horan! Gyere! Megyünk fagyizni! - kiabált, mire a szólított azonnal ott is termett a lisztes kötényét az ölembe dobva.
- Húsz perc múlva nézzetek rá a sütire. Ha arany barnára sült, kapcsoljátok le a sütőt, vegyétek ki a sütit, tegyétek egy tálcára őket és... Inkább csak ennyi. - magyarázott Niall. Épp álltam volna fel, amikor Ro megrázta a fejét.
- Nem! - szólt ránk. - Ti itt maradtok és elgondolkoztok, miért csúnya dolog fogadni. - ment az ajtó felé, Niall után.
- Én nem is fogadtam. - háborodtam fel. Én miért kapok így is büntetést?
- Nem, te ki akartad semmizni őket. - gondolkozott el Ro. Már félig kint volt, amikor utána szóltam.
- De helyettem te tetted meg. - mondtam duzzogva. Ro nevetgélt és becsapta az ajtót maga után. Duzzogva ültem a srácokkal a nappaliban. Nem vagyok tíz éves, akit csak úgy meg lehet büntetni! Meg aztán miért ne mehetnék velük, ha akarok? Egyszerű, mert Ro azt mondta.

***

Ro és Niall még nem jöttek vissza, én pedig kezdtem nagyon dühös lenni. Talán ezért is jutottam arra, hogy nem várok tovább és beszélek Jack-kel. Kopogtam néhányszor, mire megkaptam a szabad jelzést.

- Styles! Mi járatban? Ugye nem Rose-zal történt valami? - kérdezősködött azonnal Jack. Becsuktam magam mögött az ajtót és megálltam az ágy előtt.
- Nem. Vagyis... Róla szeretnék beszélni, de semmi baj nem történt. - nyugtattam. Igazából spontán akartam Jack-kel beszélni erről, de most valahogy nem jöttek a szavak.
- Miről van szó? - tette félre a laptopot az öléből.
- Meddig lesz fent a gipsz? - húztam az időt. Érdekelt is engem.
- Styles?! Minden rendben? - kérdezett vissza Jack. Eszembe jutott Ro és hogy hogyan szokta a nevemet nyögni. Jesszus, ennek most nincs itt a helye, Jack a végén még azt hiszi, miatta állok, mint a cövek.
- Persze. - bólintottam. Jack méregetett egy darabig, majd beszélni kezdett.
- Igazából azt mondta a doki, hogy egy hónapig legalább rajtam lesz, de erről majd elbeszélgetek vele négyszemközt. - vigyorodott el. Vagyis lefizeti. - Aztán kapok egy járógipszet, amiben legalább a wc-re el tudok csoszogni.
- Nem kellett volna még ott maradnia... Ahol síeltek? - húztam még tovább az időt. Jack összehúzta a szemöldökeit.
- Na nem! Engem nem fog egy szőrös hátú, az is kérdőjeles, hogy egyáltalán nő-e ápoló ágytálazni. Komolyan nem tudom, hova fajult ez a világ. Kétszer sem mondom, hogy azon kevés alkalmakkor nem örült, amikor látta a farkamat. Olyan perverz vigyorral méregette, hogy már kezdtem rosszul érezni magam miatta. - ömlöttek a szavak Jack-ből, ami meg is lepett. Gondolom, jó volt valakinek elmesélnie, hogy élte meg. Meg aztán Lily állandóan kinevette, mert szerinte túldramatizálta a dolgot. - Olyan gyorsan megpattantam onnan, ahogy csak tehettem, de az a mutáns nem megy ki a fejemből. Várj, lefényképeztem, amikor nem figyelt. - keresgélt a laptopon, majd felém fordította. - Most mond, hogy nem ijesztő. - ránéztem a monitorra és szó szerint hátrébb ugrottam, ahogy megláttam. Jack jót nevetett rajtam és az arcomon. - Én mondtam. És egy napig szemezett a gyíkommal. Azt csodálom, hogy nem lett valami lelki problémám tőle. - sóhajtott fel. - Na, de ennyit rólam. Mesélj, mi van Rose-zal?
- Ja, igen. Szóval... Az a helyzet... Úgy gondoltam, hogy elmondom, mert úgy tisztességes. Nem szeretném, ha azt hinné, hogy titkolózok. - vezettem fel a történetemet. Jack arca kicsit eltorzult.
- Esküszöm, megőrülök, úgy viszket a lábszáram. - piszkálgatta a gipszet, de nem sokra ment vele. - Ugorjunk a lényeghez! - pillantott rám, amikor szinte már ütögette a gipszet. Nem hiszem el, hogy nem fáj neki. Épp folytatni akartam, amikor kopogtak.
- Szabad!
- Heló! - bújt be Lou. Remek! Hát ő meg mit akar?
- Történt valami? - kérdezte Jack. Lou rám nézett, elvigyorodott, majd Jack-re fókuszált.
- Nem igazán. - rázta meg a fejét. - Igazából Harry-hez jöttem. Szóval, az előbb jött haza Rosie és azt üzente, megtalálta a kocsiban a melltartóját, amit múltkor felejtett ott. - mondta széles vigyorral Lou. Hogy mit csinált? Mi nem is csináltunk semmit a kocsiban. Akkor rájöttem, Louis szívat engem Jack előtt.
- Mit csinált Rose? - kérdezte idegesen Jack. Még a keze is megállt a mozgásban.
- Még nem mondtad el? - tett rá még egy lapáttal Lou, mintha Jack ott sem lett volna.
- Mit kellett volna elmondani? Styles! Tomlinson! Befejeznétek a magánbeszélgetést és végre elmondanátok mi a fene folyik itt? - fújtatott Jack. Ezek szerint Ro tőle örökölte türelmetlenségét és a kíváncsiságát.
- Nekem igazából mennem is kell. Csak ezért jöttem. Amíg beszélgetsz, vigyázok Rosie-ra. - indult az ajtó felé. Gondolom, mondanom sem kell, majd felrobbantam az idegtől.
- Szóval? - nyomta feljebb magát az ágyban Jack.
- Az a helyzet, hogy lefeküdtem Ro-val. De részemről és a részéről sem csak egy kaland volt. - Jack, mint aki sokkot kapott bámult rám. Meg sem szólalt, de talán még pislogni sem pislogott.
- Aztán még is mikor? - bukott ki belőle az első kérdés.
- Először, amikor Louis vigyázott rá. - nyögtem ki. Ez több szempontból is hiba volt. Lebuktattam magamat, hogy több alkalom is volt, és Lou-t is bajba sodortam. Mert mégis hogy vigyáz rá, ha bárki, jelen esetben én, megdugja.
- Mégis hányszor? És mégis hogyan? Három évig vele éltél, egy ujjal sem nyúltál hozzá és amikor nem te felügyelsz rá, azonnal megdugod? - kapta fel a vizet Jack. Szerintem, ha a laptopján kívül lett volna más is a közelében, már biztos hozzám vágta volna.
- Néhányszor megtörtént, ez igaz. De mondtam már, nem csak dugás volt. - mondtam talán túl ingerülten. Jack rám nézett, hunyorgott. Vagyis mérlegeli a hallottakat.
- Mégis miért mondtad el ezt az egészet? Titokban is maradhatott volna. Olyan jól megjátszottátok így is magatokat. Felesleges volt ez a vallomás. - dünnyögte, de látszott rajta, hogy valamelyest örül a dolognak.
- Mondtam, ez így tisztességes. Miért hazudnék, azzal csak a baj jár együtt. - sóhajtottan fel. - Felőlem, ki is rúghat, de engem nem fog tudni úgy kiiktatni, ahogy Zayn-t. Nem fogok lelécelni Ro mellől. - jelentettem ki határozottan. Jack egyik szemöldöke feljebb csúszott.
- Gondolod, hogy nem tudlak eltüntetni Rose környékéről? És mi ez a Ro megnevezés? - tette karba a kezeit Jack. Valójában, ha akarná megtehetné, de akkor valószínűleg meg kéne ölnie. - Valószínűleg megteheti. De miért ölne vagy öletne meg, amikor jól végzem a munkám? - néztem rá. Igyekeztem rezdüléstelen arccal bámulni, de amikor Jack elmosolyodott, kicsit meginogtam.
- Nem vagy egy kicsit túl magabiztos? - kérdezte, mire megráztam a fejem.
- Lehet, de a magabiztosságom tényeken alapszik. - jelentettem ki határozottan. Jack újra elmosolyodott.
- Igazad van, jól végzed a munkádat, de ez nem jelenti azt, hogy összeszűrheted a levet a lányommal. - morogta. Igaza volt, de nem igaz, hogy nem érti már meg, hogy nem csak szórakozok Ro-val!
- Nem is erről van szó! Őszinte voltam és komolyan mondom, felőlem kirúghat, de akkor is Ro mellett maradok! És egyetlen lehetőség van arra, hogy teljesen eltűnjek az életéből, az pedig az, hogy el kell tennie láb alól. - jelentettem ki. Jack rám nézett és újra elmosolyodott. De ez a mosoly valahogy más volt, mint eddig.
- Amióta megszületett Rose, abban reménykedtem, hogy egy igazán tökös férfival jöjjön össze. Egy olyannal, aki meg tudja és meg is védi. Aki, ha kell ellen mer szegülni nekem, ha Rose érdeke úgy kívánja. - vett egy mély levegőt. - És, ahogy te beszélsz Rose-ról, az emlékeztet valakire. Egy olyan emberre, aki akaratán kívül tett kárt a szerelmében. És nem akarom, hogy idővel Rose is úgy járjon. - vallotta be őszintén. Megcsóváltam a fejemet. Soha nem lennék képes bántani őt. Még féltékeny elvakultságomban sem.
- Soha nem tudnám őt bántani. - mondtam. - De, ha ő kéri, eltűnök. Elhagyom, még ha a szívem is szakad meg. Ha tudom, neki úgy jobb, hogy nem vagyok mellette, akkor lelépek. De most biztos vagyok benne, hogy mindkettőnknek ez a legjobb. Ha együtt vagyunk. - folytak a szavak belőlem. Jack eltávolodott a párnától, amin eddig támaszkodott.
- Látom benned az elszántságot. Ezért fogadom el ezt... Ezt a bármit, ami köztetek van. De ha egyszer is megbántod, sírva jön hozzám vagy bármi baja esik, kicsinállak. A saját kezűleg teszek róla, hogy alulról szagold az ibolyákat. Világos voltam? - nyújtotta felém a kezét. Határozottan ráztam vele kezet. - És az én házamban csak én szexelhetek. - biggyesztette még hozzá. Elég kelletlenül, de bólintottam, mire Jack felnevetett. Nem tudtam eldönteni, hogy rajtam nevet vagy azon, hogy fölényeskedhet.

Ezután magára hagytam és lefelé indultam. Beszélni akartam Ro-val és elújságolni a jó hírt. Már az sem érdekelt, hogy itt hagyott és inkább Niall-el ment el fagyizni.
Széles vigyorral lépdeltem le a lépcsőn, de az utolsó néhány foknál megtorpantam. Hallgattam, ahogy Ro és a srácok nevetgélnek és újabb fogadást kötnek rám. Annyi különbséggel, hogy már Ro is beszállt. Igaz, mellettem fogadott és nem is a fogadás bántott, hanem, hogy ugyanúgy nevetett az idióta, ellenem irányuló vicceken.

- Tuti, hogy az apád kiheréli. - nevetett fel Louis és ennél a viccnél döntöttem úgy, hogy elég volt. Egy szó nélkül kerültem ki őket. El akartam innen tűnni egy kis időre. Csak egyedül akartam lenni a dühömmel, mielőtt megbántok valakit.
- Hé, Harry! Mi volt? Ugye jól jött a kis közbenjárásom. - nevetett fel Lou. Nem foglalkoztam vele, csak mentem tovább a garázs felé, de akkora ez a hodály, hogy fél óra kell, mire kikecmergek a konyhától az ajtóig. - Meséld már el, hogy mi volt!
- Hagyj békén! Csak öt percre fogd be a szád, amíg lelépek innen. - nyitottam ki az ajtót. Mindenki egy emberként követett, majd bámult rám.
- Úgy jártál, ahogy Zayn? - kérdezte Liam. Komolyan, úgy gondolják, hogy olyan megfélemlíthető vagyok. Ez sértő rám nézve.
- Nem elég, hogy te Lou belepofátlankodtál a dolgomba, még fogadtatok is és viccet csináltatok ebből az egészből, ami nem is kis dolog. De, ami leginkább dühít az az, hogy te Ro még partner is voltál ebben az egészben. Itt töröm magam, hogy minden rendben legyen, ne kelljen hazudozni meg bujkálni, ti pedig viccet csináltok belőle. A kicseszett életemmel játszok, azért, hogy ezt kapjam cserébe. Ha Jack úgy látja jónak, volt Harry, nincs Harry. De úgy néz ki, ti kurvára nem veszitek komolyan ezt az egészet, ami körülöttetek folyik. Kibaszott gyerekesek vagytok mind, csak azt kéne felfognotok, hogy ebben a szarban, amiben élünk, nem lehet ezt csinálni. Ahogy egyszer megbántalak Ro, én már csak múlt idő leszek. Hát, ezt vállaltam be, csak azért, hogy köztünk minden rendben legyen. De baromira örülök, hogy ennyire vicces voltam. - fújtattam, még sok mindent a fejükhöz vágtam volna, de inkább elszámoltam tízig és befogtam a számat. - Remélem, jól fogtok szórakozni rajtam, miután most lelépek. Töketlen faszfejek. - csúszott még ki a számon, majd becsuktam magam mögött az ajtót, beültem a kocsimba és elhajtottam.

Vagy egy órányira álltam meg. Csak leparkoltam az út mentén. Újra és újra visszagondolva a mai napra, azzal hergelve magam. Dühített, hogy Zayn-hez hasonlítottak engem. Ég és Föld a különbség közöttünk. Aztán meg, én itt töröm magam, erre vicc tárgyává tesznek. A kormányra csaptam mérgemben.
Addig nem akartam visszamenni, amíg nem nyugszom meg teljesen. Majd csak elszáll a dühöm. Nagyon remélem, hogy még éjfélig megtörténik, mert nem szeretnék a kocsiban éjszakázni itt az út mentén.

***

Éjfél után pár perccel parkoltam le a garázsban. Sikerült annyira lenyugodnom, hogy már úgy éreztem nem lesz semmi gond. De ez nem azt jelentette, hogy mindent elfelejtettem. Sőt, egy darabig valószínűleg büntetni is fogom a többieket a szótlanságommal.
A telefonom újabb üzenetet jelzett. Mindenki felváltva írogatott nekem. Meg sem néztem, csak vártam, hogy elsötétedjen a kijelző. Épp, hogy ez megtörtént, valaki hívott. Ránéztem a készülékre és meg sem lepett. Ro volt az.

- Mondjad! - sóhajtottam bele a telefonba. Hiányzott, ezt be kellett vallanom, de a sértettségem hatalmas volt.
- Csak, azt szerettem volna, hogy minden rendben van-e? - szólalt meg kis csend után. Szerintem, meglepte, hogy felvettem a telefont neki.
- Minden pazar. - horkantottam fel. Ro felsóhajtott.
- Mikor jössz vissza? Szeretném, ha megbeszélnénk. - motyogta, szinte alig hallottam a hangját.
- Már itt vagyok. Most értem ide. De nem akarok semmit sem megbeszélni. Elmondtam mindent, amit tudnotok kell. Őszintén, sikerült valamennyire lenyugodnom, nem szeretnék újra a plafonon lenni. - döntöttem a fejemet hátra a fejtámlának.
- De... Velem alszol? - kérdezte bágyadtan. Mintha pityergett volna, olyan hangja volt.
- Nem hiszem, Ro. - mondtam keményen. Legszívesebben azt mondtam volna, hogy persze, de még sem ezt tettem. A vonal pedig megszakadt.

Nagyot sóhajtva dobtam magam mellé a telefont. Egyszerűen nem akartam megbántani Ro-t, és nem azért, mert féltettem az életemet, hanem azért, mert így is sikerült megríkatnom és nem akartam fájdalmat okozni neki.
Hirtelen fény szűrődött be a kocsi ablakán keresztül. Figyeltem, ahogy Ro közeledik felém. Az ingembe bújt bele, alatta pedig ki tudja mi volt, mert, hogy nadrág nem, az biztos. Figyeltem, ahogy mezítláb lépdel a kocsim felé. Mérges lettem, még fel is akar fázni? Kinyitottam a kocsi ajtaját és tűkön ülve vártam, hogy elérjen hozzám Ro.

- Ne haragudj! - bújt hozzám Ro. Rá simítottam a kezemet a csípőjére és az ölembe húztam. Szemben velem a combjaimra ült, én pedig becsuktam a kocsi ajtaját.
- Fel akarsz fázni? - kérdeztem tőle, de csak megrántotta a vállát. Arcát a nyakamhoz nyomta és tisztán éreztem, hogy egy könnycsepp folyik végig a bőrömön. - Hé! Nincs semmi baj! - túrtam a hajába. Ro rám emelte kisírt szemeit.
- Azt hittem, nem jössz vissza. - remegett meg az álla. Megtöröltem hüvelykujjaimmal a szeme alatt az arcát.
- Soha nem foglak elhagyni. - nyomtam csókot a szájára. Ro közelebb csúszott hozzám. - Hékás! Nem akarok békülős szexet. - szakítottam meg a csókunkat, amikor ágyékomhoz nyomódott.
- Én nem... Nem is... - rázta meg a fejét. Elmosolyodtam.
- Rögtön gondoltam. Amúgy sem lehet semmi. Apád kijelentette, hogy itt nem tehetlek a magamévá. - igyekeztem elterelni a témát a szomorúságáról. Ro megmozgatta a lábujjait éreztem a lábszáramon. - Tetszik rajtad az ingem, de nem választhattál volna egy hosszabbat?
- Nem is látszik belőle ki semmim. - nézett a háta mögé kislányosan. Tudom, hogy mi volt a célja. Minél többször, minél határozottabban a gatyámban lévő erekciómhoz nyomni magát. Hazudtam volna, ha azt mondtam volna, hogy már amikor megjelent az ajtóban nem gyűlt az összes vér egy testrészembe.
- Ro, tényleg ne csináld! Nem akarom kihúzni a gyufát Jack-nél. Ez az ő háza. - világosítottam fel. Ro hátra csúszott, már amennyire a kormány engedte.
- De ez a te kocsid. - morogta durcásan. Nézzenek oda! Mi történt? Lázadunk Ro?
- Igen, ami az apád garázsában áll. - bólintottam, de felhívtam a figyelmet erre a kis apróságra.
- Ahogy más is. - harapta be az alsóajkát, mintha csak hangosan gondolkozott volna. Kislányosan pillantott rám, hogy hallottam-e. Ártatlanul pislogott, az egyszer biztos, tudja mitől döglik a légy.
- A francba! A pokolra fogok jutni miattad. - csaptam le az ajkaira és a derekánál fogva húztam rá a merevedésemre. Ro ritmusosan ringatta a csípőjét rajtam, én pedig csak nyöszörögtem. Fogalmam sincs, mitől aléltam el ennyire, hogy szinte szóhoz sem jutottam. - Várj! Nincs nálam gumi, így... - Ro megforgatta a szemeit. Most mi van? Ha nem szóltam volna, valószínű, hogy felpofozott volna. Aztán Ro az ingem zsebéből kihúzta a kis tasakot, majd félredobta az anyósülésre. Ro felnyögött, ahogy háta nekinyomódott a kormánynak. Hátrébb toltam az ülést, így könnyen tudta lerángatni rólam a nadrágomat. Nyakamat szívta meg, miközben az alsógatyámat dörzsölte. Kapkodva nyúlt bele a boxerembe, hogy kiszabadítson végre.
- Sajnos sietnünk kell, nem akarom, hogy apának feltűnő legyen. - nézett rám. Szóval ettől van ennyire beindulva. A lebukás veszélye miatta.

Kigomboltam az inget rajta, majd azonnal a számmal kezdtem kényeztetni a mellém. Kicsit hevesebbem szívtam meg a mellbimbóján, de ahogy Ro ujjait a hajamba vezette és húzta a tincseimet, ekkor szembesültem vele, hogy igenis élvezi. Pedig már tartottam tőle, hogy durvább voltam a kelleténél. A bugyijába csúsztattam a kezemet és majdnem elmentem, attól, hogy milyen nedves lett tőlem.

- Basszus! Szabadíts ki a gatyámból és azonnal benned leszek. - toltam el kicsit magamtól és megemeltem a csípőmet. Ro leügyeskedte a boxeremet, majd az óvszerért nyúlt és gyakorlottan görgette rám. Nagyon be volt indulva. - Annyira kész vagy rám. - szívtam meg a nyakát. Félrehúztam a bugyiját és bepozícionálva magamat azonnal eltűntem benne. Olyan könnyedén csúsztam belé, hogy élvezet volt nézni, ahogy feje kicsit hátra bicsaklott, mellét pedig felém nyomta. Mintha csak arra várt volna, hogy újra a számba vegyem.

Hátára csúsztattam a kezemet és nem engedtem, hogy eltávolodjon tőlem. Sietősek voltunk még sem vontuk meg magunktól a kényeztetést. Ro hüvelykujjával körözött a mellbimbómon, míg én a hajába markolva húztam hátrébb a fejét és csókoltam, szívtam a torkát. Mindeközben Ro őrületes tempót diktált számunkra, ami meg is hozta számomra az eredményt.

- Te egy kis boszorkány vagy. - nyögtem a nyakába, ahogy elmentem. - Most rajtad a sor. Élvezz el nekem. - búgtam a fülébe és pár mozdulat után tette is, amit kértem tőle.

Lecsúszott rólam és a combomra ült. Ahogy megigazítottam a bugyiját, akaratlanul is hozzá értem, és arra gondoltam, hogy szeretném megkóstolni. Szeretném látni az arcát, miközben a nyelvem hozzáér. De ezt egy másik alkalomra kell hagynom.
Gyorsan elintéztem az óvszert, még szerencse, hogy Ro erre is gondolt és hozott zsebkendőt. Nyelvemmel végig szántottam az ajkamon, ahogy Ro mellét figyeltem miközben ő szépen lassan eltakarta előlem.
Hosszan csókoltam meg mielőtt bementünk a házba és együtt aludtunk.

CSOPORT: https://www.facebook.com/groups/882011401880878/

KÖVETKEZŐ FEJEZET