15. fejezet - Akkor mégis hol voltál két napja?

Sziasztok!
Köszönöm szépen a komikat, lájkokat, feliratkozások cseréket, pipákat üzeneteket, a csoportba belépést Patsy McCloud, Jingle Bells, Lipták Lilla, Réka Lovas, Emese Tokaji, Nóra Polányi, Melitta Tamara Mészáros, Yvette Czéh, Noémi Tóth, Niki Nikoletta Molnár, Kitty Virág Hajdu, Bodza Joó, Vivien Kiss, Boér Hanga-Beatrix, Kira Koczó, Marianna Kaczor, Kiss Rebeka, Sára Varga, Eszter Varga, Anna Jurás. Nagy ölelés érte. :)A részhez nem fűzök semmit, meghagyom Nektek a véleményalkotást. :) Nyugodtan írjatok nekem akár pozitív, akár negatív kritikákat. :) Mindent szívesen fogadok. :)Jó olvasást!Bay. 

ROSE GRAHAM

Csak feküdtem az ágyban két teljes napja, pontosan, amióta itthon voltam. Ki sem bújtam a takaróm alól és ez nekem tökéletesen megfelelt. Helyesbítek pisilni azért kimentem, de mivel alig ittam, így az sem történt meg sokszor. Szerencsémre Payne nem zaklatott, talán már nem is lakik itt. Az lenne a legjobb. Egyedül szeretnék lenni. Egyedül a fájdalmammal. Most, hogy elvesztettem a babát, akiről csak sejtésem volt, hogy úton van, ürességet éreztem. Már nem a szabadulásom zálogát láttam benne, hanem a gyermekemet, akire vigyáznom kell, akinek példát kell mutatnom, akit még a széltől is óvnom kell, akinek meg kellett volna születnie, hogy csodálhassam és bálványozhassam. Ehelyett elvesztettem. Elvesztettem azelőtt mielőtt megbizonyosodhattam volna róla, hogy már a hasamban van. Mielőtt még elmondhattam volna Styles-nak és együtt örültünk volna. Magamat nem sajnáltam, egyedül a kis Angyalkámat, amiért nem születhetett meg, amiért nem láthatta ezt a világot. Amiért nem adatott meg neki az élet.
Felpillantottam az ablak felé, a sötétítő résein beszűrődött a napfény. Ezek szerint nappal van. Nem érdekelt, az Angyalkám soha nem láthatja ezt, akkor én sem akarom többet. Feljebb húztam magamon a takarót, hogy még jobban elbújhassak a világ elől. Hallgattam a saját szívverésemet, ami a kis Angyalomnak nem adatott még meg. Ezt sem akartam többet. Meg akartam állítani a szívemet, de nem sikerült. Egy kis idő után a néma próbálkozásomat hangok zavarták meg. Kintről jött, a szobám ajtaja előtt beszéltek. Hogy pontos legyek, Payne és Styles volt az.

- Nem fogok sem az emeleten, sem pedig a kanapén aludni. A saját szobámat akarom. Rose szépen menjen az emeletre és keressen ott egy szobát magának. - hangoskodott Styles. Nem értettem. Miért szeretne ő itt aludni?
- Harry, legyél rá tekintettel! Megviselték a dolgok. - kelt a védelmemre Payne. Magamhoz szorítottam az egyik párnát és azonnal megéreztem rajta Styles samponját. - Keress fent egy szobát, kérlek! - beszélt hozzá még mindig halkan. Payne meghunyászkodott Styles előtt az én kedvemért, hogy nekem jó legyen.
- Na, ne nevettess! Engem nem érdekel, felőlem ugráld körbe, de én itt fogok aludni ma éjjel. - nyitott be a szobámba. Gyorsan lehunytam a szemeimet, hogy ne vegyék észre ébrenlétem.
- Rose még alszik. - szólt rá Payne. Styles ledobta a táskáját. Rám nézett, még csukott szemekkel is éreztem magamon a tekintetét.
- Aha. - mérte fel a helyzetet, cseppet sem halkan Styles. - Már délután három óra van és ilyenkor már nincs alvásidő! - rántotta szét a függönyöket és még az ablakot is kitárta. Gondolom, az állott szag miatt. - Rose, megtennéd, hogy felkelsz? Ki kéne cserélnem az ágyneműt és más dolgaim is lennének még ma. - ripakodott rám Styles. Kinyitottam a szemeimet. Nem értettem a viselkedését, a szemei nem tükröztek irányomba semmit. Mi történt?
- Styles, te hogy kerülsz ide? - kérdeztem álmos hangon. Elengedtem az eddig szorongatott párnát és próbáltam a legridegebb pókerarcomat felvenni.
- Újra a testőröd lettem, Payne mellett, a nagybátyád utasítására. Mielőtt pezsgőt bontanánk az örömhírre, kászálódj ki az ágyból és keress magadnak egy másik szobát. - mutogatott a kezeivel, hogy csipkedjem magam. Összehúztam a szemöldökeimet. Amellett, hogy nem értettem a viselkedését. Mióta is oszt ő utasításokat nekem?
- Mikor is lépett fel az a forgatókönyv, hogy te vagy a főnök? - kaptam fel a vizet. Szomorú voltam, egyáltalán nem hiányzott az életemből a társaság. Egy bunkó Styles-t pedig teljes mértékben tudtam volna nélkülözni.
- Mindig is így volt és így is lesz. Hogy miért? Mert én, védelek meg mindig mindentől. - nézett mélyen a szemembe. A könnyeket, amik ki akartak buggyanni az enyéimből, visszatartottam és keményen néztem a szemeibe.
- Igen? Akkor mégis hol voltál két napja? Hogy tudott Gery bedrogozni? És hogy veszíthettem el a babámat? - üvöltöttem rá. Styles ellökte magát a komódtól, aminek eddig nekitámaszkodott és érzéketlenül szólalt meg.
- Ne drámázz és ne csinálj úgy, mintha fájna a dolog! Hisz' neked csak a szabaduláshoz kellett volna a gyerek. Nem? - szinte undorodva tőlem, beszélt hozzám. Azonnal kipattantam az ágyból és szavaiért keményen csattant tenyerem az arcán. - Ezt még egyszer ne merd megcsinálni! - kapta el a karom, amikor ki akartam kerülni, hogy a fürdőbe mehessek. - Ja, és tegyél le arról, hogy segítek neked. Te egy nagyon elfuserált lény vagy érzések nélkül. Nehogy azt hidd, hogy majd csinálok neked egy gyereket, hogy szerencsétlennek olyan anyja legyen, mint te. - lökte el magától a karomat. Csak néztem erre az emberre, akinek pár napja majdnem megnyíltam és nem láttam mást, csak gyűlöletet a szemében. Azok a szemek, amik eddig megnyugtattak, most teljes mértékben pusztítottak el belülről. Tudtam, hogy az utálat csak nekem szól.
- Harry, állj le! Később megbeszélitek a dolgot! - törte meg a beálló csendet Payne. Figyeltem Styles-ot és nagyon megkönnyebbültem, amikor elindult kifelé.
- Az ablakot majd csukd be, ha végeztél a motyód összepakolásával! - csapta be az ajtót maga mögött. Megdörzsöltem a szemeimet, hogy eltüntessem a könnyeket és bevánszorogtam a fürdőszobába.

Mi történt Styles-szal? Miért beszélt így velem? Mi történt ez alatt a pár nap alatt velünk, köztünk? Sok-sok kérdés és mind Styles-hoz kapcsolódik.
A csapot elzártam és egy törölközőt magam köré csavarva léptem újra a szobába. A szekrényből kikapkodtam néhány ruhát, nem különösebben érdekelt mit viselek. Egy tervem volt csak. Megkeseríteni Styles életét. Azt gondolja, hogy elfuserált és érzéketlen vagyok? Akkor kapni is fog egy elfuserált, érzéketlen hosszú-hosszú rémálmot az itt töltött napjaira tőlem.

***

Felvéve egy új stílust, amit talán azzal jellemeznék, hogy nemtörődöm. Innentől kezdve ne várja tőlem senki, hogy kedves leszek hozzá. Legkevésbé Styles ne.
Zsebre dugott kezekkel mentem a nappaliba, hátha megtalálom valamelyik testőrömet. És szerencsémre Styles-ba botlottam, szó szerint. Éppen fekvőtámaszoztak Payne-nel, így majdnem átestem Styles-on.

- Kapjátok össze magatokat, elmegyünk valahova. - fordultam sarkon, de Styles megszólalt.
- Mégis hova akarsz menni este kilenckor? - térdelt fel. Lenéztem rá, most olyan volt, mint nemrég.
- Szórakozni. - jelentettem ki. - Vagyis Lily vagy Lulu, na jó a nagybátyám nője elhívott a születésnapját megünnepelni, úgy hogy siessetek. - csettintgettem. Styles bosszúsan felkelt a padlóról és rám nézett.
- Tiszta izzadt vagyok, te sem gondolod komolyan, hogy így ki fogok menni. Nem szeretnék megfázni. - vetette oda nekem és a konyhába ment.
- Nem érdekelsz Styles! Az pedig, hogy megfázol vagy sem, hidegen hagy. Felőlem itt is maradhatsz, majd Payne elvisz, ő legalább nem nyavalyog, mint egy óvodás. - sértegettem. A legnagyobb közömbösséggel vágtam a fejéhez a szavaimat.
- Remélem, ugyanilyen lendülettel pakoltad ki a szobámból a cuccaidat. Nem szeretnék a pipere szarjaidba ütközni a fürdőszobában. - grimaszolt, majd beleivott a hűtőből kivett vízbe. Ennyit a megfázásról.
- Styles, ha zavarok, akkor sajnálom, de neked kell keresned másik szobát, mert én onnan nem megyek sehova, az biztos. - jelentettem ki és a szobámba mentem átöltözni. Nehéz volt eljátszani ezt a szerepet, de muszáj volt. Styles szerint ilyen vagyok, hát legyen igaza. Magamra kaptam egy szűk farmert, egy topot, magas sarkút, parfümöt fújtam magamra és kész is voltam. Ahogy résnyire kinyitottam a szobaajtót beszélgetés ütötte meg a fülem.
- Nem tudom, hogy tudtatok lefeküdni egymással. Majd' megölitek egymást. - nevetett fel Payne.
- Ő csak megjátssza ezt a viselkedést. Látszik rajta, hogy nehezére esik. - horkantott fel Styles. Felhúztam az egyik szemöldökömet. Így gondolod? Elmondanám, hogy ez még csak az első nap, Styles!
- Te nem, igaz? - nézett le rá Payne, mert Styles nem hagyta abba az edzést. - Amúgy szerintem, nem színjáték, amit csinál Rose. Alig két napja vesztette el a babáját. Fel kell dolgoznia. - indult a lépcső felé. - Mellesleg én is utálom ezt a bunkó Harry-t. Legszívesebben leütnélek. - kapaszkodott a korlátba. Styles felállt és Payne-re nézett.
- Én nem játszok meg semmit! Fel kell dolgoznia? Bulizni megy, alig két nappal azután, hogy elvesztette a babánkat! Tényleg a legjobb módja, hogy túltegye magát rajta. - mondta dühösen Styles. Elhiheti, hogy nem sok kedvem van hozzá, de legalább megforgatom a szívében egy kicsit a képzeletbeli kardomat.
- Fiúk indulhatunk? - kiabálva robbantam ki a szobából, mintha nem is hallgatóztam volna.
- Öt perc és mehetünk. - kocogott fel az emeletre Payne. Bólintottam.
- Styles, velünk tartasz? Vagy inkább megiszod a meleg tejecskét és lefekszel aludni, ahogy a jó kisfiúk teszik? - gúnyolódtam rajta. Styles mérgesen vágta be maga után a szobám ajtaját. - Aztán siessetek vagy nélkületek indulok el! - erőltettem ki magamból egy nevetést. - Tik-tak, tik-tak. - ültem le a lépcsőre.

Semmi kedvem nem volt ehhez az egészhez, de muszáj volt. Pont kapóra jött a nagybátyám barátnőjének a születésnapja. Alig hat perc múlva mindkét srác elkészült és indulhattunk is a belvárosba az egyik szórakozóhelyre. Soron kívül beengedtek minket, jobban mondva engem, de ez mellékes volt Payne és Styles szorosan a nyomomban voltak.
Hamar megtaláltam Lily-t, így csatlakoztam is hozzá és pár barátnőjéhez, akik a korai időpont ellenére már be voltak csípve.

- És kik a helyes barátaid? - nézte végig egyáltalán nem zavartatva magát az egyik lány a mögöttem álló fiúkat.
- Kérdezd meg tőlük. - mosolyodtam el. A lány felkelt a székről és mosolyogva sétált oda Styles-hoz. Styles gorombán nézett le az alacsony nőre.
- Nem jössz táncolni? - kapaszkodott Styles karjába a lány.
- Nem. - vágta rá azonnal. Felhúztam az egyik szemöldökömet.
- Ugyan Styles, menj nyugodtan. Én elleszek itt Payne-nel. - húztam ördögi vigyorra az ajkaimat. Menjen csak ezzel a berúgott, idegesítő lánnyal táncolgatni.
- Nincs kedvem. - morogta rám nézve Styles. Felsóhajtottam, már megint gonoszkodnom kell.
- Szerintem, csak kéreti magát, dobd be magad. - súgtam a lány fülébe, aki elmosolyodott és Styles-hoz kezdett dörgölőzni. Visszafordultam Lily-hez, aki szótlanul szürcsölgette a koktélját. - Ne haragudj, hogy nem vettem ajándékot, de elég váratlanul ért a dolog. - mentegetőztem. Lily legyintett egyet.
- Holnap együtt ebédelünk Jack-kel, tarts velünk. Már említettem neki és teljesen megörült. - mondta lelkesen Lily. Meglepődve néztem a nőre. - Örült? Biztos, hogy ő volt az és rólam volt szó? - kérdeztem rá. Lily felnevetett.
- Igen, örült. Meg akart látogatni a kórházban, de hamar kiengedtek. Tényleg, jól vagy már? - fürkészte az arcomat Lily. Bólintottam, ezzel magamnak is hazudva. - Ennek örülök. Ne becsüld le Jack-et, neki tényleg sokat jelentesz. - mosolygott rám a lány. Kezdett elegem lenni ebből a kampányból, amit Lily csinált a nagybátyámért. De mégis mi az, ami erre készteti.
- Rose! Beszélhetnénk? - hajolt hozzám Payne. Oda fordultam hozzá, Styles már messze volt tőlünk és táncolgatott az idegesítő lánnyal.
- Mondjad Payne. - néztem rá várakozva. Payne megállt közvetlenül előttem.
- Mennünk kéne. Most jött be az ajtón Gery. Ha felnézel, körülbelül a bal vállam felett, a lépcső környékén lesz. - mondta halkan. Óvatosan oda pillantottam és tényleg. Gery ott állt, velem szemben, de már a pultnál.
- Payne, kérem a fegyvered. - tartottam közöttünk a kezemet az említett tárgyért.
- Rose, mire készülsz? - húzódott el tőlem. Leugrottam a székemről és megálltam Payne-nel szemben.
- Csak kérem. - sürgettem. Payne összefonta a karjait maga előtt.
- Ezt nem lehet. Ha valami gondod van, szólj és mi elrendezzük. - hasonlóan hozzá, én is magam elé tettem a karjaimat.
- Akkor ott van a gondom, kérlek lődd le! - húztam fel az egyik szemöldökömet. Payne rám nézett, majd Gery-re, végül pedig Styles-ra.
- Nem tehetem meg. Itt nem. - húzta el a száját. Gondoltam, hisz' bárki megsérülhet rajta kívül.
- Sejtettem. - paskoltam meg a vállát. - Akkor én elmegyek a mosdóba. - kerültem meg őt, és közben észrevétlenül elcsentem tőle a fegyverét. Lily még mindig kortyolgatta az alkoholt és, hogy őszinte legyek, már igen csak meglátszott rajta a fogyasztott ital mennyisége.
- Az ajtó előtt megvárlak. - követett engem Payne. Bólintottam, Gery pár perccel előttem ment el a mosdók felé. A lehető legbátrabban léptem be a női mosdóba. Nem volt tervem, csak egy elhatározásom, még pedig megbosszulni az Angyalomat. Meg sem lepődtem, hogy Gery a mosdókagylónak támaszkodva várt engem.
- Már azt hittem, pisilni is elkísérnek. - mosolyodott el. - Mit szólnál egy zártkörű bulihoz velem? - lépdelt elém. Mereven álltam, meg sem mozdultam.
- Hogy megint begyógyszerezz? Kösz nem. - morogtam. - Most pedig, ha megengeded... - indultam a fülke felé, de nem értem célt, mert Gery elkapta a karom.
- Ugyan szivi, tudom, hogy van hozzá kedved, különben nem lennél itt. - nyomott a fülke ajtajához. Esélytelennek éreztem kivenni a nadrágomból a fegyvert, ha csak nem megyek bele a játékba.
- Igazad van, mégis hogy szeretnél kijutni innen? A testőröm az ajtó előtt áll. - néztem rá. Ellazult a szorítása és egy vigyor terült el az arcán.
- Kezdhetnénk ott, hogy bűnbánóan visszaadod a fegyverét. - húzta ki a derekamtól a pisztolyt. Elfintorodtam, hogy lebuktam előtte. - Komolyan gondoltad, hogy beveszem ezt az egészet? Jól jegyezd meg, így vagy úgy, de az enyém leszel. - söpörte le a vállamról a hajamat. Megpróbáltam eltolni magamtól. Szabadulni akartam tőle. Hülye ötlet volt ez tőlem.
- Ezt mégis hogy érted? - kérdeztem rá. Gery megtámaszkodott a fejem mellett.
- Jack-nek ajánlottam egy üzletet, érted cserébe. Már csak meg kell beszélnünk a részleteket és az enyém vagy. - húzta végig az ujját az állam vonalán. Elfordítottam a fejem tőle. Tartottam attól, hogy igaza van és a nagybátyám engem dobott be a biztos üzlet fejében. Mire visszafordítottam a fejem Gery a földön feküdt és egy olyan ember állt velem szemben, akire abszolút nem számítottam.
- Brandon? - nyögtem ki a nevét. Más hirtelen eszembe sem jutott.
- Úgy van. Most menj szépen haza. - nyomta a kezembe Payne fegyverét. - És többet ne magánakciózz! A srácokkal kézben tartjuk a dolgokat. - pillantott a leütött Gery-re. Nem tudom, meddig lesz eszméletlen Gery, de választ akarok a kérdéseimre.
- Miért? Miért segítesz azok után, amit tettél velem? - álltam meg előtte, amíg leguggolt Gery-hez, hogy átnézze a zsebeit.
- Mondtam már, bosszút álltam. Kivívtam a nagybátyád haragját, amit azóta megbeszéltem a vele és a srácokkal. - húzta végig ujját egy zúzódáson az arcán, szóval megverték. - Hivatalosan Gery "munkatársa" vagyok, de valójában mellettetek állok. - nézett fel rám, majd felállt. - Tényleg, komolyan sajnálom, amit veled tettem. Nem így kellett volna elintéznem. - felhúztam a szemöldökömet. - Nem azért mondom, mert a fiúk elkaptak, azért mondom, mert így gondolom. - mondta. Őszintének tűnt, de már nem mertem hinni neki.
- Jól van. - bólintottam. Brandon elmosolyodott.
- Most menj, mielőtt felébredne. - tolt kifelé az ajtón. - És ne felejtsd el visszaadni a fegyvert Liam-nek. - mosolyodott el. Megforgattam a szememet és bólintottam.
- Brandon! Gery igazat mondott a nagybátyámmal kapcsolatban? - fordultam még vissza hozzá. Brandon megrántotta a vállát.
- Csak annyit tudok biztosan, hogy ajánlatot tett neki Gery. Fogalmam sincs, mit fog válaszolni a nagybátyád. - sóhajtott fel. - De akárhogy is lesz, te biztonságban leszel. - próbált megnyugtatni, de nem sokra ment vele. Annyiszor mondták már nekem ezt és annyiszor nem volt igaz. Hiszem, ha látom a dolgot.

Még utoljára lenéztem Gery-re, majd ott hagytam őt is és Brandon-t is. Visszaadtam Payne-nek a pisztolyát, szemrehányóan megjegyeztem, hogy eléggé figyelmetlen, ha még én is el tudom venni tőle. Grimaszolva tette el, majd sétáltunk vissza a tömegbe Lily-hez, aki már csat részeg volt. Összeszedtük őt és Styles-ot, aki meglehetősen bosszús volt, és elindultunk a nagybátyám felé, hogy leadjam neki a barátnőjét. Nagy balszerencsénkre elkezdett szakadni az eső, így alig tudtunk haladni.
Nem gondoltam volna, hogy egy felhőszakadás és az, hogy a nagybátyám házába rekedünk éjjelre, ennyi mindenre fényt derít.

CSOPORT: https://www.facebook.com/groups/882011401880878/

KÖVETKEZŐ FEJEZET