11. fejezet - Nem tudom, mi az, amit érzek irántad. (+18)

Sziasztok!

Akkora nagy öleléssel tartozom Nektek, amiért írtatok nekem komikat, hozzászólásokat, dobtatok egy lájkot, pipáltatok, vagy írtatok üzenetet, Emese Tokaji, Patsy McCloud, Zsófia Angyal, Melitta Tamara Mészáros, Yvette Czéh, Hajnali Harmat, Sára Varga, Vivien Kiss, Marianna Kaczor, Kira Koczó, Bodza Joó, Klaudia Tátrai, Diána Balogh, Niki Nikoletta Molnár, Liam Payne Hun. és az új tagot is köszöntöm a csoportban.

A részről annyit, hogy talán ez a legérzelgősebb, legkétségbeesettebb fejezet, amit eddig írtam ehhez a történethez. :) Kicsit rendel majd Dr. Payne is, hogy helyretegye Ro érzéseit. :) 

Jó olvasást! 

Bay. 

ROSE GRAHAM

A nagybátyám futólag bemutatta nekem a "barátnőjét". Teljesen Amber ellentéte volt ez a lány. Barátságos volt velem és őszintének tűnt, amikor azt mondta sajnálja, hogy menniük kell a nagybátyámmal. A nevében nem vagyok biztos, de talán Lily-nek hívták. Ő egyszer sem táncolt még a színpadon, a nagybátyám nem is egy próba táncon szedte össze. Azt hiszem, csak betért ide, mire a nagybátyám azonnal lecsapott rá. Hogy mégis miért jött ez a lány ide? Pont ide. Fogalmam sincs. A bemutatás után én azonnal a színpadra mentem. Azt hiszem, azt nem is kell mondanom, hogy őrült tempóba siettem le onnan. Fele annyi idő alatt jöttem le onnan, mint, ahogy felmentem oda.
Az öltözőben volt egy másik lány, aki a második fülkében öltözött. Mindig is zavarban voltam, amikor más is volt bent a helyiségben, még ha el is voltam takarva, frusztrált a dolog. A függöny egy gyors mozdulattal húzódott el, majd vissza. Már épp megszólaltam volna, de ahogy megláttam a zöld szemeket, megnyugodtam.

- Styles! Mi a fenét csinálsz? Nem vagyunk egyedül. - suttogtam, vagyis inkább mutogattam. De ahogy Styles-ra néztem, őt inkább feltüzelte a dolog, mintsem megijedt volna.
- Sss. - tette a mutatóujját a szája elé. Szólásra nyitottam a számat, de ő sietve rátapadt ajkaimra.
- Rose, szerinted a fehér vagy a vörös szettet vegyem fel? - hallottuk meg a másik lány hangját a szomszédos fülkéből. Styles kihívóan nézett rám. Ugyanúgy várt, mint a lány az öltözőben.
- Nem tudom, legyen... - mondtam egy oktávval magasabb hangon, amikor Styles félrehúzta a melltartómat és a mellemre tapadt. - Legyen a vörös. - nyögtem fel, ahogy nyelve egyre vadabban játszott a mellbimbómmal.
- Minden rendben? - kérdezte a lány. Styles elmosolyodott, majd a másik mellemnek is ugyanannyi figyelmet szentelt.
- Pe... Persze. - mondtam hangosabban. - Csak fáradt vagyok és minél előbb haza szeretnék menni. - markoltam Styles vállát miközben beszéltem.
- Én is, de nekem van még egy-két köröm. - sóhajtott fel a lány, majd hallottam, ahogy elhúzza a függönyt és a magas sarkú cipőjében eltipeg.
- Te teljesen megőrültél? Mi van, ha észrevesz? - háborodtam fel hangosan, ahogy kettesben maradtunk Styles-szal.
- Ugyan, valld csak be, beindultál ettől a kis akciómtól. - támaszkodott meg a fejem mellett két oldalt. Öntelt vigyorral nézett a szemeimbe.
- Tévedsz, ez egy felelőtlen húzás volt. - sziszegtem, mire Styles egyik keze elindult lefelé a testemen.
- A tested valahogy nem ezt mondja. - simított végig a lábam között a bugyimon. Egy vigyor terült szét az arcán, ahogy érezte, hogy nagyon is élveztem. De inkább a nyelvétől, mint a helyzettől.
- Fejezd ezt be Styles! Bármikor, bárki bejöhet és... - igyekeztem felöltözni, de nem igazán sikerült, mert Styles sarokba szorított.
- Liam szól, ha jön valaki. - puszilta meg a fülem alatt a bőrt. Óvatosan megszívta, majd elengedte a bőrömet.
- Te beavattad őt? - húzódtam el tőle. Styles furcsán nézett rám.
- Dehogy! Mi most beszélgetünk. - csókolt meg. Tény, a nyelve járt, de kisebb nyögéseken kívül semmilyen hang nem jött ki a torkunkból.
- Mégis, honnan jött ez a remek ötleted? - lihegtem, ahogy elhúzta tőlem ajkait. Elvigyorodott és már le is lökte vállamról a melltartó pántját. Apró puszikat nyomott bőrömre, majd a fülemhez hajolt.
- Megkívántalak. Most. Itt. - harapta meg fülcimpámat. - Az őrületbe kergetsz azzal, ahogy felnézel rám, miközben tekergeted a csípődet. - akasztotta ujjait a bugyimba. A hideg futkosott a hátamon, ahogy a lélegzete súrolta bőrömet. - Szívesen játszanék még veled, de sajnos nincs rá időnk. - lökte le a fehérneműt a lábaimon. Kiléptem belőle és hagytam, hogy Styles a fenekem alá nyúlva felemeljen. - Ahogy érzem, nem is lesz rá szükség. - mosolygott a nyakamba, miután egyik kezével közénk nyúlt, hogy kicsatolja az övét.
- Styles! Ne legyél ennyire büszke magadra. - szóltam rá a széles vigyora miatt.

Elhessegettem a kezét, és én csatoltam ki az övét, majd kigomboltam a nadrágját. Ügyesen letornáztam róla a boxerével együtt. Styles rám nézett, tudtam, hogy direkt vár még egy kicsit. Ezt csinálta mindig, ha ő irányított.
Hirtelen éreztem meg magamban és hiába volt heves, mégis fájdalommentesen mozgott bennem. Megrémített, hogy ennyire készen álltam rá. A haját markolásztam, miközben erősen lökdösött engem. Durván találkozott egymással bőrünk, mégsem volt erőszakos, sokkal inkább erotikus. Haja a bőréhez tapadt az izzadságtól, amit gondosan eltűrtem.
Sietett, nem akart feltűnést kelteni, hogy sokáig időzik nálam. Szája gondosan járta be nyakam ívét, hogy elfojtsa hangját, ami természetesen nem sikerült neki. Most az egyszer áldottam, hogy kint dübörög a zene, így elnyomta nyögéseinket. Míg Styles mély, férfias hanggal adta tudtomra, hogy élvezi a dolgot, addig én sokkal inkább kislányosabb, már-már sikolyokkal.

- Liam, nyugi! Csak nem harapják le a fejem. - nevetgélve nyitott be Tomlinson, mire mindketten elhallgattunk, sőt Styles megállt a mozgásban is. - Rosie, nem láttad Harry-t? Úgy tudtam, veled beszélget. - kérdezte tőlem Tomlinson. Megköszörültem a torkom.
- Volt itt, de már vagy tíz perce. - néztem Styles szemébe. Kezem becsúszott az inge alá, mire kirázta a hideg. Újra mozogni kezdett. Lassan. Észveszejtően lassan. Lábaimmal tartottam magam egyhelyben Styles csípőjén. Egyik keze a mellemre csúszott és mosolyogva simított végig rajta. Egy kis puszit nyomott a szám sarkába, közben pedig egy olyan pontot érintett meg bennem, amit egyedül csak ő talált meg. Összerándultak az ujjaim bőrén és egy kis nyögés szakadt ki a torkomból.
- Hé Rosie, minden rendben? - kérdezte Tomlinson. Róla el is feledkeztem.
- Persze, csak belerúgtam a... Valamibe. - húztam meg Styles haját, de ő csak aranyosan elmosolyodott.
- Ne segítsek? - kérdezte Tomlinson teljesen ártatlanul. Styles-ra néztem, aki összehúzta a szemöldökét és enyémbe fúrta tekintetét. Határozottabban billentette meg csípőjét, ezzel felnyársalva engem.
- Köszönöm, de nem kell. - mosolyodtam el, ahogy Styles mozgása sokkal finomabb lett. Mit hitt, hogy majd behívom Tomlinson-t?
- Figyelj csak kimegyek, megkeresem Harry-t, ha esetleg visszajönne, megmondanád neki, hogy kerestem? - kérdezte Tomlinson. Megmosolyogtatott ez a helyzet.
- Aha. - nyögtem fel. Styles megint szélesen vigyorgott. Tomlinson magunkra hagyott. Styles egyik szabad kezével a hajamba túrt és félrehúzta a fejemet és a nyakamba csókolt. Még mindig lassan mozgott, de valahogy nem bántam. - Styles, ez egy nagyon elvetemült ötlet volt a részedről. - kuncogtam a nyakába. Styles határozottan kezdte lökdösni a csípőjét.
- Lehet, de mindketten élvezzük. Én legalábbis nagyon. - suttogta ő is. - Ro! Komolyan mondom, nekem nem kell már sok, de annyira jó, hogy nem akarom abbahagyni. - húzódott majdnem teljesen ki belőlem, majd teljesen visszanyomult.
- Styles, máskor akár egész nap is csinálhatjuk, de most már... Túl feltűnő, hogy nem találnak téged. - pusziltam meg az állkapcsát, az állát, majd az ajkait.

Styles egy egyenletes tempóban kezdett mozogni, egyre többször érintve bennem azt a pontot. Éreztem, ahogy felépült az érzés bennem és robbant. Ezt Styles is észrevette és talán ez lendítette túl őt is. Akaratosan faltuk egymás ajkait, hogy ott haljon el nyögésünk. Styles elmosolyodott és nem húzódott ki belőlem. A nyakamat csókolgatta, mire kuncognom kellett.

- Styles, ha így folytatod, lesz második menet is. - túrtam a hajába. Felkuncogott és eltávolodott tőlem.
- Azt sajnos el kell halasztanunk. - váltunk teljesen szét Styles-nak köszönhetően. Styles felhúzta a nadrágját, hasonlóan hozzá én is, bár először abban sem voltam biztos, hogy képes leszek a lábaimon megállni. - Be fogom rajtad hajtani, hogy egész nap csinálhatjuk. - nyomott egy puszit az arcomra.
- Styles! - ütöttem meg a vállát. Elkapta a derekamat és közel húzott magához.
- Komolyan mondtam, amit mondtam. Veled a legjobb. - csókolt meg. - Ha tehetném egész nap szeretkeznék veled. - bukott ki belőle. Szeretkezni? Szeretkezni a szerelmesek szoktak. De mi... Mi nem... Nem vagyunk szerelmesek a másikba. Ez pusztán testi vonzalom és munka kapcsolat. Hiszen szeretkezés után össze szokás bújni, kedves szavakat egymás fülébe suttogni és hasonlók. Mi viszont mit csinálunk? "Szeretkezünk" egyet, majd mindketten megyünk a dolgunkra.

***

Fogalmam sincs, Styles mit mondott még, mielőtt kiment az öltözőből vagy mondott-e egyáltalán valamit. Azt sem tudom, hogyan jutottam ki Payne-nel a kocsiig, onnan pedig haza. Csak is Styles járt a fejemben és, amit mondott. Nem jutottam vele egyről a kettőre.

- Rose, minden rendben? - kérdezte Payne a konyhában állva. Arról sem volt fogalmam, oda hogy kerültem.
- Persze. - bólintottam és felültem a pultra. - Miért?
- Most tettél be a mikróba egy doboz jégkrémet három percre. Úgy gondolom, jogos a kérdés. - állt meg az ajtóban a falnak támaszkodva. - Mondhatod, hogy te úgy szereted, de ha ez lesz a válaszod, addig itt fogok állni veled szemben, amíg legalább a felét meg nem eszed. - nevetett fel. Felsóhajtottam és kikapcsoltam a mikrót. Payne próbálta megfejteni, mi lehet a fejemben. - Szóval, ki vele! Ha Harry bántott meg, tudd, néha meggondolatlan kijelentéseket tesz. Ha Brandon miatt aggódsz, már rajta vagyok az ügyön. Még egy-két nap és meglesz. - mosolyodott el. Nagyokat pislogva néztem rá.
- Kettő kérdésem van. Az első, te keresed Brandon-t? – néztem rá meglepődve. Azt hittem, mindenki meg van elégedve vele, hogy eltűnt, és már nem lesz vele gond.
- Harry megkért, hogy kerítsem elő a srácot, amit amúgy is megtettem volna. – mosolygott rám. Valószínűleg már rájött, hogy én semmiről sem tudok.
- De ugye, nem fogod hagyni, hogy bármi őrültséget csináljon Styles? Ő annyira hirtelen és meggondolatlanul cselekszik néha. – morogtam az orrom alatt. Többször átgondoltam, mit fogok mondani, hogy ne szóljam el magam.
- Csak akkor cselekszik úgy, ha egy számára fontos emberről van szó. – ült le mellém a pultra. Furcsán nézhettem rá, mert felnevetett, de mielőtt folytathatta volna, megszólaltam.
- Azzal a fickóval mi lett, amelyik a klubban próbált megerőszakolni? Tudod az a… - magyaráztam volna, de Payne bólintott. Sóhajtott egyet és csak azután kezdett bele.
- Ő meghalt. Harry megverte, de igazából a vérveszteség volt az oka, ami miatt meghalt. Harry nagyon dühös volt, és ahogy akkor viselkedett, abból tudom, hogy megszeretett téged. – lökött meg óvatosan. Egy amolyan ’’miről beszélsz te?’’ fejjel néztem rá. – Szinte minden nap felhív és megkérdezi, mi van veled? Fel sem tűnik neki mennyire átlátszó. – nevetett fel. Tiszta szívéből nevetett, ahogy már jó ideje nem tette, pontosan, azóta, mióta szakítottak Sophia-val.
- Ez nem igaz! Gyorsan verd ki a fejedből ezt a butaságot! – motyogtam. Nem akartam a jó kedvét lelombozni, ezért igyekeztem óvatosan rászólni.
- Sajnos nem tehetem. – rázta meg a fejét. – Mi a második kérdés? – nézett rám kíváncsian. Nagyon pörögtek az agytekervényeim, hogy mégis hogyan tegyem fel a kérdésemet.
- Szóval, tegyünk fel, hogy vagy te… - mutattam rá, mire bólintott egyet. Milyen meglepő ez az állítás a részemről, nem? – És mondjuk van egy lány. Vagyis van egy lány. És mondjuk, néha összejössz a lánnyal, úgy néha. Érted? – pillantottam rá. Payne bólintott és türelmesen hallgatott tovább. – És mondjuk egyszer csak az mondaná a lány, hogy ő nem csak lefekszik veled hanem szeretkezik veled. Mit csinálnál? Tegyük még hozzá, hogy a kapcsolatot senki sem támogatja, és neked fogalmad sincs, mit érzel. – sóhajtottam fel. Payne felé néztem, akin látszott, hogy nagyon gondolkozik a válaszon. Jól feladtam neki a leckét.
- Még sosem voltam ilyen helyzetben, így nehéz válaszolnom. Valószínűleg, érzelmek nélkül nem tudnék lefeküdni senkivel. – nézett rám. – Először is végig gondolnám, hogy mennyire fontos nekem az illető. Ha én nem érzek úgy iránta, ahogy ő irántam, akkor megérdemli-e, hogy áltassam őt. – mosolygott rám biztatóan. Bólogattam, igaza volt. Képtelen szívességet kértem Styles-tól és amíg ő érzéseket táplál irántam, én lehet csak a társat találom benne a tervemhez.

A gondolataimból Payne telefonjának csörgése szakított ki. Megint elmosolyodott, majd a nappaliba ment a hívó féllel beszélni. Az új szobámba mentem és lefeküdtem az ágyra.
Lehet nem is volt ez olyan jó ötlet. Magam sem vagyok biztos, hogy mit érzek és mit akarok. Akkor mégis, hogyan mehettem ebbe bele. Először is nagyon rossz ötlet volt, hogy először lefeküdtem Styles-szal, aztán nagyon buta ötlet volt, hogy őt kértem meg, hogy segítsen. De olyan természetesen jött, hogy ő legyen a gyerekem apja. Mást el sem tudtam képzelni erre a feladatra. És fogalmam sincs, miért pont ő? Miért őt találtam a legalkalmasabbnak erre a posztra. Szörnyen össze vagyok zavarodva. Talán még nincs késő visszalépni a tervemtől.
Elővettem a telefonomat és írtam egy üzenetet Styles-nak, hogy majd holnap keressen meg a klubban, majd beálltam a zuhany alá.
Ahogy folyt rám a víz, nem is vettem észre, hogy valaki bejött a fürdőszobába, csak akkor szembesült vele, amikor az a valaki kezeivel átölelt és megcsókolta a nyakamat. Azonnal szembesültem vele, hogy Styles az idegen, nem volt nehéz rájönnöm, szinte minden tetoválását az eszembe véstem.

- Mit csinálsz? – kérdeztem felé fordítva a fejem. Egy kis puszit nyomott az arcomra majd kinyitva szemeit elmosolyodott.
- Csak átjöttem. Minden hátsó szándék nélkül. – rántotta meg a vállát. Nem is sejti mekkora bajba kerül, ha ez kiderül.
- Styles, beszélnünk kell! – próbáltam megfordulni karjaiban, de nem hagyta. Hümmögött és a vállamra támasztotta az állát. – Ami ma történt az öltözőben, amit mondtál… Azt nem tudom, hova tenni. – sóhajtottam fel. Elzártam a vizet, Styles friss illata megbódított. Volt valami különleges benne.
- Figyelj, az csak úgy kicsúszott a számon. Sajnálom. – simogatta meg hüvelykujjával a hasamat. Megráztam a fejemet és ránéztem.
- Nem erről van szó. Tudom, hogy komolyan gondoltad, és szörnyen érzem magam, amiért nem tudok ezzel mit kezdeni. Olyan, mintha csak szórakoznék veled. – nehezen, de felé fordultam, és a nyakához próbáltam nyomni az arcomat, hogy ne lásson. Tipikus struccpolitika. Ha én nem látom őt, ő sem lát engem. – Nem tudom, mi az, amit érzek irántad. – buggyant ki a könnyem, mire Styles a vizes hajamba túrt.
- Hé, semmi baj! – simogatta másik kezével a hátam. – Sok-sok mindenen keresztülmentél, ami miatt megértem, hogy így érzel. Semmi gond. Oda fogok figyelni, mit mondok. – puszilta meg vizes fejem búbját. – Menjünk feküdjünk le. – húzódott el tőlem és egy törölközőt tartott nekem. Elvettem tőle. Legszívesebben megcsókoltam volna, amiért ilyen megértő velem. Hát csak ennyi lenne a baj? Azok miatt vagyok képtelen az érzelmekre, amik történtek velem? És mi van akkor, ha majd a kisbabámat sem fogom tudni szeretni emiatt? – Nem maradhatok hajnalig, csak pár órát. Megvárom, amíg elalszol, és utána vissza kell mennem a nagybátyádhoz. – dőlt el az ágyon Styles. Elszomorodtam, amiért csak ennyi ideig lehet velem. Mennyivel könnyebb lenne minden, ha szabad lennék.
- Styles! Tényleg ne hara… - kezdtem bele, de Styles mosolyogva megcsóválta a fejét. Felvéve egy pizsamának használt pólót és bugyit, bebújtam az ágyba. – Styles, mit csináltál volna, ha a másik lány mellé ugrasz be az öltözőben? – kérdeztem vigyorogva tőle. Styles egy szál boxerben feküdt mellettem a takarón.
- Hát nem azt, amit veled csináltam. – tette a kezeit a feje alá. Látszott rajta, hogy gondolkozik a válaszon, mire megböktem a hasát, amitől összerándult. Gonoszan elvigyorodtam és újra megböktem. - Hé! Ezt fejezd be! – fogta meg a kezemet. – Nem szeretem, ha csikiznek. – morogta, ami arra késztetett, hogy újra megböködjem a hasát.

Styles begurult és játékosan elkapta a kezemet, így fejjel belecsapódtam a hasába. Felnyögött, de pár sajnálkozó tekintet után, elkezdte simogatni a hajamat. Kicsit feljebb kúsztam, így most már a mellkasán pihent a fejem. Végig járt a bizsergés, ahogy hallgattam Styles szívének dübörgését.
Szépen lassan elaludtam arra a csodálatos dallamra, ami még jobban összezavart engem.

CSOPORT: https://www.facebook.com/groups/882011401880878/

KÖVETKEZŐ FEJEZET