13. fejezet - Ha ő nem lett volna, most minden rendben lenne.

Sziasztok!

Nos, a fejezetről annyit, hogy úgy néz ki, jól tudom összekutyulni a dolgokat és kicsit megzavarni az állóvizet. :) Ennyit mondanék csak. :) 

Sokkal inkább köszönöm a komikat, lájkokat, hozzászólásokat Patsy Mcloud, Nóra Polányi, Melitta Tamara Mészáros, Tokaji Emese, Niki Nikoletta Molnár, Noémi Tóth, Hajnali Harmat, Sára Varga, Vivien Kiss, Kira Koczó, Bodza Joó, Vivien Dudás. :) Elmondani sem tudom, mennyire jól esik, hogy visszajeleztek nekem, akár csak a pipákkal vagy üzenetekkel. :) Köszönöm szépen! :)

Várom a véleményeteket továbbra is. :) Ha esetleg, itt nem szeretnétek komit írni, a csoportban is megtehetitek, ott talán könnyebb és gyorsabb. :)

Jó olvasást! 

Bay.  

HARRY STYLES

Mérgesen néztem Lou-ra, amikor kiértünk az udvarra Ro-hoz és Gery-hez. A pofám leszakadt ettől a fasztól. Úgy simogatja Ro karját, mintha ezer éve ismernék egymást és minden joga meg lenne hozzá. Lou megrántotta kicsit a vállát, amikor újra bámulni kezdtem. Niall hozzám hasonlóan, értetlenül nézett rám.

- Látom összebarátkoztatok. - ült le velük szembe Mr. Graham. Ro kábán emelte rá a tekintetét. Mi a fasz?! Aztán felém fordult, a szemeibe néztem és... És rájöttem. Remek, fele társaság részeg, fele meg be van drogozva. Biccentettem Ro-nak a ház felé, bár nem sok reményt láttam, hogy követni fog.
- Igen, Rose nagyon szimpatikus. - mondta mosolyogva Gery. Megforgattam a szemeimet. Oda ne rohanjak a bókjaidtól, te barom.
- Ki kell mennem. - állt fel a székről Ro. Utána léptem, amikor a ház felé indult.
- Styles! Vigyél minket a klubba! - utasított Mr. Graham. Az Istenit már! Én most nem érek rá, beszélnem kell Ro-val! - Payne vidd haza Rose-t! Ma nem kell bejönnie táncolni. - mondta úgy, mintha egy darab húsról lenne szó. - Tomlinson, Horan ti is jöttök velünk! - persze mindenkire jut egy testőr. Csak legyek kettesben Gery-vel, én leszek az első, aki lelövi.
- Rendben. - bólintottunk mindannyian. Kelletlenül indultam a garázs felé Lou-val és Niall-el.
- Mit szedett be Ro? - kértem számon a társaimon. Mindketten értetlenül néztek rám.
- Semmit. Végig kint volt az udvaron, egyszer ment csak el mosdóba. Sosem szedett semmit, mindig is ellene volt az ilyesminek. - mondta Lou. Mérgesen fújtattam, amikor újra arra gondoltam, hogy Gery gyógyszerezte be. A kezeim ökölbe szorultak.
- Én kicsinálom Gery-t. Az a kis pöcs belekevert valamit az italába. - csaptam rá a kocsi ajtajára. Az egész garázs tőlem visszhangzott, de nem foglalkoztam vele.
- Haver, nyugodj meg! Semmi sem biztos. Lehet, hogy csak tényleg megkedvelték egymást. - csitított le Niall. Mérgesen fordultam felé. Mi az, hogy megkedvelték egymást?!
- Fogd be! Mond csak, te mégis honnan a fenéből ismered ennyire Ro-t? Először a karmolós dolog, most meg ez. - lépdeltem Niall felé, aki egy centit sem hátrált.
- Mi az Isten bajod van neked? Onnan tudom, hogy úgy karmol, mivel nem egyszer láttam Zayn hátát, miután Rose-nál járt! De, ha ennyire tetszik neked ez a lány, vagy még jobb, szereted, akkor ne kamuzz nekünk és ne tagadd le! De legfőképpen ne féltékenykedj ész nélkül, mert így hamar le fogsz bukni! - emelte fel a hangját velem szemben Niall. Még sosem hallottam így beszélni, dühös volt és sértett. Tényleg, mit is gondoltam?! Szégyellem magam, hogy megfordult a fejemben, hogy Ro szórakozik velem és mindenkivel lefekszik.
- Én... Nem... - kezdtem volna bele, de Mr. Graham, mint mindig, most is pont jókor jelent meg.
- Indulás fiúk! Styles, te jössz velünk, ti ketten pedig a másik kocsival! - adta az újabb utasítást. Remek! Csak nehogy saját életet éljen a kezem és bele ne verjem a műszerfalba Gery fejét.

A két jócskán ittas férfi hátul ült, míg Gery mellettem foglalt helyet az anyósülésen. Egész úton vissza kellett fognom magam, hogy ne rugdossam ki a kocsiból Gery-t. Szerencsére nem járt a szája annak a pöcsnek mellettem, részben örültem is neki, részben viszont gyanús volt.
Leparkoltam a klub előtt és miután mindenki kiszállt, bezártam az autót. Gery ment előttem és meg is ragadtam az alkalmat, jobban mondva az ingjét, hogy kicsit elbeszélgessek vele.

- Mond csak, mit tettél Rose innivalójába? - nyomtam a falhoz. Gery gúnyosan elmosolyodott, amitől nagyon kezdett felmenni bennem a pumpa.
- Mi közöd van hozzá? - kérdezett vissza. - Ha egy kis kedélyjavító kell ahhoz, hogy széttegye nekem a lábát, akár minden nap megkaphatja tőlem. - nevetett fel. Még erősebben gyűrtem össze az ingjét. Mi a faszomat képzel ez?
- Jól jegyezd meg, ha egy ujjal is hozzá mersz nyúlni, én egyesével töröm el azokat. - löktem rajta egyet, majd befelé indultam. Gery újra felnevetett.
- Csak nem tetszik neked? Ajánlom, hamar keress magadnak valaki mást, mert Jack egy jó üzletért cserébe nekem adja a kicsikét. És hidd el, vannak igazán jól fizető melóim, amiket minden lelkiismeret furdalás nélkül adok Jack-nek érte. És, ha teljesen az enyém lesz, biztos, hogy ki sem szállhat majd az ágyból alólam. - nevetett fel a végén. Összehúzott szemöldökkel fordultam felé. Esküszöm, akárcsak egy gondolata is lesz Ro-ról, még ma éjjel fejbe lövöm ezt a szemetet.
- Te kis rohadék! - löktem a falnak és már behúztam volna neki egyet, amikor megjelent Niall és Lou.
- Harry! Hagyd őt békén! - tolt el tőle Niall. Igazán nehezemre esett, eleresztenem ezt a barmot.
- Te meg menj az apád után! - mondta Lou és befelé mutatott Gery-nek.
- Jól van srácok, csak hűtsétek le a haverotokat. - igazította meg az inget magán Gery. - Ja, és Styles, nem szeretek osztozkodni, de lehet Rose-zal megteszem. Talán néha Brandon is használhatja majd. - súgta a fülembe. Újra el akartam kapni ezt a férget, de Niall nem hagyta. Erősen fogott le.
- Én megölöm! Lassan fogom szétszedni! - üvöltöttem, miközben Gery egyre távolodott tőlünk. Szerencsére a zene elnyomta a kiabálásomat, így nem voltunk feltűnőek. Miután percekkel később abba hagytam a ficánkolást, Niall elengedett. Nem szóltam hozzájuk, azonnal arra indultam, amerre Gery ment. Gery már az emeleten volt és öntelt vigyorral a képén nézett le rám.
- Mégis mit csinálsz? Tanuld meg fékezni az indulataidat! Most aztán teszel egy rossz mozdulatot felé és rögtön szaladni fog Mr. Graham-hez, hogy elmondja neki mi van közted és Rose között. - oktatott ki Lou. Rohadtul elegem volt belőle, hogy mindenki ennyire okos. Bőven elég lenne nekem, ha foghatnám Rose-t és leléphetnénk innen. De ez sajnos csak egy álom, mivel még a városból sem érnénk ki, máris megtalálnának és kinyírnának mindkettőnket. Mielőtt válaszolhattam volna, a telefonom rezgett a zsebemben.
- Most meg mi van? - kérdezte Niall, amikor az sms elolvasása után elvigyorodtam.
- Megvan Brandon. És, ha Brandon megvan, megvan Gery is. Egy héten belül kinyírom mindkettőt, már csak agyalnom kell, hogyan vigyem véghez a dolgot. - mondtam sejtelmesen és kimentem inkább az épület elé. Jobbnak láttam friss levegőt szívni, ahelyett, hogy idő előtt kicsússzon a számon Gery előtt, hogy csak napjai vannak vissza.
- Mégis, hogy akarod csinálni? - állt meg mellettem Lou. Megrántottam a vállamat, igazából még ötletem sem volt. - Ha segítség kell, tudod, hol találsz. - mosolyodott el. Bólintottam, majd némán ácsorogtunk egymás mellett.

Órákig nem mentem be. Nem voltam kíváncsi arra a nagyképű hólyagra. Amikor aztán rászántam magam, meg sem lepett, hogy Mr. Graham két "munkatársa" egy-egy szobában volt és élvezték a klub nyújtotta örömöket.

***

A szokásos helyemen voltam, az iroda előtt. Mr. Graham elő sem dugta a fejét mióta ide jöttünk. Sokszor volt ilyen. Ilyenkor vagy iszogatott magában, vagy "dolgozott", tárgyalt, vagy csak egyedül akart ücsörögni. Ilyenkor olyan nyugodtnak, átlagosnak, normálisnak és jószívűnek látszott. Sőt, talán az is volt. Ro-val volt egyedül olyan kemény és rideg mindig. Legalább is a lány és a nyilvánosság előtt. Amikor még én vigyáztam Ro-ra és le kellett adnom a heti jelentést, sokszor megkérdezte, hogy minden rendben van-e Rose-zal. Mindig szóba került a hogyléte. Szóval, ő törődött a lánnyal, csak valami mégis megakadályozta, hogy kimutassa a szeretetét felé.
Amikor elő jött Gery, én már mentem is ki az épületből. Nem volt kedvem a képét bámulni. Ahogy kiléptem az ajtón, a telefonom újra rezegni kezdett.

- Liam, már megint, mi van? - vettem fel a telefont. Liam nem szólt azonnal a telefonba.
- Rose elájult és leesett a lépcsőn, behoztam a kórházba, mert... - szólalt meg végre Liam, de bár ne tette volna. Bár fel sem hívott volna.
- Súlyos? - kérdeztem. Gratulálok Harry! Hogy ne lenne súlyos, ha kórházban van.
- Jobb lenne, ha ide jönnél. Fogalmam sincs mit csináljak. - mondta kétségbeesetten Liam. Eddig még sosem hallottam tőle, hogy nem tudott volna valamit megoldani.
- Pár perc és ott vagyok. - tettem le a telefont. - Srácok, le kell lépnem. Ro kórházban van. - fordultam a fiúk felé. Lou futólépésben követett engem.
- Mégis mi történt? – hadarta le gyorsan a kérdését, miközben én beszálltam a kocsiba.
- Liam annyit mondott, hogy elájult és leesett a lépcsőn. – indítottam be a kocsit. – Falazz nekem, jó? Találj ki valamit! – Lou bólintott és már be is csapta a kocsiajtaját én pedig siettem is a kórházba.

Aggasztott, hogy Liam olyan furcsán beszélt a telefonba és az is bosszantott, hogy megint valami baja lett Ro-nak.
Leparkoltam és már futottam is a nővérpulthoz, hogy meg tudjam, hol van Ro. Végtelennek tűnő percekig pötyögött a gépben a nővér, mire kinyögte, hogy melyik emeleten van Ro. Hiába nyomkodtam a lift gombját, az csak nem érkezett meg, így a lépcsőn kocogtam felfelé. Feltéptem az ajtót és rögtön megtaláltam a szemeimmel Liam-et a folyosón. Szinte mindennek nekimentem, nem foglalkozva semmivel, amíg elértem hozzá.

- Mi történt? Mi baja lett? - kérdeztem azonnal, pedig még levegőt is alig kaptam.
- Egész úton fura volt. Túl jó kedve volt ahhoz, hogy nem történt semmi. Aztán haza értünk, azt mondta felmegy valamiért az emeletre, utána már csak azt hallottam, ahogy gurul le a lépcsőn. - emlékezett vissza Liam. Arca elgyötört volt, szinte fájdalmas. - Magához tért, de vérzett és inkább behoztam.
- Milye vérzett? A feje? - kérdeztem, mire Liam rám pillantott. Szólásra nyitotta a száját, de egy orvos zavart meg minket.
- Jó estét! Én vagyok Ms. Graham kezelőorvosa. Nos, gondolom valamelyikük a kedvese. - nézett ránk. Azonnal bólintottam egyet. Egyrészt, mert jogosnak éreztem, másrészt, különben nem mondana semmit a doki. - Felületi sérülés a pár horzsoláson kívül nincs. Enyhe agyrázkódása lett és a gyomrát ki kellett mosnunk. - sorolta az orvos. Jó, de ha csak horzsolásai vannak, akkor milye vérzett? - Sajnálom, de a babát elveszítettük. Úgy gondoljuk, még nagyon az elején járt a terhességének és sem az esés, sem pedig a kábítószer nem tett jót neki. - mondta a férfi. Láttam az arcán, hogy komolyan együtt érez velünk.
- Én kinyírom Gery-t! Belekeverte azt az átkozott szert Ro italába. Mert ti nem figyeltetek eléggé! Igen, ti is hibásak vagytok! Ha oda figyeltek, most nem ez lenne a helyzet! - löktem Liam-et a falnak. Dühös voltam, hiszen az én gyerekemet vesztettük el.
- Uram, kérem, nyugodjon meg! - tette a vállamra a kezét az orvos. Felé fordultam.
- Ro már tudja? - kérdeztem tőle, mire megrázta a fejét.
- Még alszik, és valószínűnek tartom, hogy reggelig aludni is fog. - világosított fel az orvos. Bólintottam, majd elléptem Liam-től.
- Azért ugye bemehetek hozzá? - indultam meg az ajtó felé. Az orvos nem tiltakozott, mondjuk az sem érdekelt volna, ha azt mondja nem mehetek be. Látni akarom Ro-t.

A szobába lépve csend fogadott. Csak az én szabálytalan légzésem és Ro nyugodt szuszogása hallatszott. Sápadt volt, túl sápadt.
Leültem az ágy szélére és csak bámultam a lányt. Nem mertem hozzáérni, nehogy fájjon neki. Nem mertem megsimogatni sem az arcát. Csak néztem és néztem. Még pislogni is elfelejtettem, már csak azt vettem észre, hogy ég a szemem és lefolyt egy könnycsepp az arcomon. Borzasztóan fájt, hogy elvesztettük a babánkat, mert bár ki szerettem volna hátrálni ebből az egyezségből, de csak akkor tettem volna meg, ha Ro nem lett volna már terhes. Így minden megváltozott.
Az az én gyerekem volt. Tőlem várta. És nincs többé. Annyira örültem volna neki és Ro is. Bizonyára minden megváltozott volna. Az életünk, Ro, minden. És most, mielőtt még megtudhattuk volna, mielőtt beleélhettük volna magunkat, már el is vesztettük őt.
Nagyot sóhajtottam, amikor kinyílt az ajtó.

- Harry, beszéljünk egy kicsit. - szólt Liam. Nem akartam itt hagyni Ro-t, mégis felálltam és kisétáltam. - Nem tudom, mi történik körülöttetek, köztetek, de mond, hogy nem tőled volt terhes. - csapott azonnal a közepébe. Nekitámaszkodtam a falnak és talán ahogy Liam-re néztem, abból leszűrte az igazságot. - Basszus! Harry, ez baromi nagy felelőtlenség volt. Tudod te, mi lesz vagyis lett volna, ha ez kiderül? - osztotta nekem az észt, amiből már elegem volt. Sosem viseltem jól, ha ki akartak oktatni.
- Fogd be Liam! Csak egy kicsit maradj csendben! - döntöttem a falnak a fejemet. Lehunytam a szemeimet és próbáltam mindentől elvonatkoztatni.
- Jó, csak nem én akarok az lenni, aki fejbe lő téged. - tette még hozzá. Fújtattam egyet, mert már a hócipőm tele volt ezzel az egész fejbelövős témával.
- Malik-kal is azt csináltátok? Hm? Mert, ha jól tudom, kutya baja és éppen Svédországban van és dolgozik. - fintorogtam. Jól tudom, hogy nem lett neki sem semmi baja. Csak választás elé állították. Vagy Ro, vagy az élete. És gyáva módjára inkább lelépett.
- Őt ebbe ne keverd bele! Ő nem ejtette teherbe Rose-t! - förmedt rám. Jó, tény, ez azért maradandó dolog, de akkor se okoskodjon, mikor nem tud semmit.
- Nem tudsz semmit! És nem is kell semmit sem tudnod! - mondtam idegesen. - Beszélek Mr. Graham-mel, elmondom neki a dolgokat, hogy Ro rosszul lett, sokat hányt és elájult, mire te behoztad a kórházba. Te pedig elintézed, hogy az orvos is azt mondja, hogy csak valami vírust kapott be, amitől legyengült. - magyaráztam el a mesénket. Liam bólintott, hogy megértette. - Senki nem mehet be hozzá, legfőképpen Gery nem. - jelentettem ki. - Holnap jövök, most el kell mennem. Muszáj egy kicsit egyedül lennem és pihennem. - szólaltam meg fáradtan. Muszáj volt rendbe tennem magamban a dolgaimat.
- Rendben. Öhm, Harry... Én csak nem akarom, hogy baj legyen ebből. Túl sok embert tűntettem már el, téged nem akarlak. - sóhajtott Liam. Bólintottam, mivel teljesen megértettem. Eddig kevés ember jutott nekem, de még mindig látom magam előtt az arcukat, ha lehunyom a szemeimet. Borzasztó. - Vigyázz magadra! Rendben?
- Ne aggódj, mindent kézben tartok. - mosolyodtam el, hogy megnyugtassam, ami látszólag nem sikerült. - És ne haragudj az előbbiért. - kértem elnézést és már a lift felé is indultam. Louis-tól és Niall-től is bocsánatot kellene kérnem a viselkedésem miatt.

***

A kórházból azonnal a klubba mentem, hogy beszéljek Mr. Graham-mel. Szerencsémre Gery és az apja már leléptek, de szerencsétlenségemre a főnök eléggé a pohár fenekére nézett már, így nem sok mindent értem el. Mindenen nevetgélt, sőt a kocsiban el is bóbiskolt, amikor hazafelé vittem. Annyi jó származott ebből az egészből, hogy észre sem vette, hogy egy órára eltűntem mellőle.

- Tudod Styles, ha tehetném elengedném őt... De sajnos... Ő a kulcs mindenhez... Ha üzletről van szó... Ő egy aduász... - beszélt össze-vissza Mr. Graham. Becsaptam utána a kocsi ajtaját és követtem a ház felé. - Én nem akartam... Egyáltalán nem akartam őt! Mondtam neki, hogy szabaduljon meg tőle! Még, ha fiú lenne, de ő lány! - szinte kiabált nekem. - Aztán meg... Itt hagyták nekem... A nyakamba varrták és én megszerettem... Tényleg sajnálom, hogy ilyen vagyok vele, de az emlékek és a munka... - sóhajtott fel. Komolyan nem értettem az összefüggést a beszédében. De mit is várunk egy részeg embertől?
- Pihenjen, Mr. Graham. - mondtam, amikor eltántorgott az szobájáig.
- Mennyivel is jobb lenne, ha fiam lenne, egy ilyen fiam, mint te. Maga lenne a tökély. - nevetett fel. Csak én nem lennék egy ilyen embernek a fia! - De nekem... Mindegy! - nyitott be a szobájába és azonnal be is csukta maga mögött az ajtót.

Felmentem a szobámba, kinyitottam egy üveg whisky-t és leültem. Lassan iszogattam, sosem voltam híve az igyuk le magunkat stílusnak, de most éreztem, szükségem van erre. Ahogy kortyolgattam az italt, úgy jutott estembe Ro, a baba, és minden. Elképzeltem, hogy milyen lett volna Ro terhesen, hogy viselte volna, én mit tettem volna. Valószínűleg ő hisztis kismama lenne, én pedig az odaadó barát. Persze, csak annyira, hogy ne bukjunk le. Aztán milyen lett volna a baba? Vajon milyen színű lett volna a szeme, a haja? Olyan göndör lenne, mint az enyém? Sok-sok kérdés, ami megválaszolatlan maradt.

- Totál kész van. - hallottam egy hangot, amit gyorsan tudtam Niall-höz kapcsolni. Az ágyam felé kaptam a fejem, ahol a két srác ült, velem szemben. Elmerültem a gondolataimban, így nem vettem észre, hogy bejöttek.
- Mi történt? Rosie jól van? - kérdezte Lou. Bólintottam egyet, majd újra beleittam az italomban. Az alkohol marta a torkomat, de most kifejezetten jól esett.
- Enyhe agyrázkódása van, horzsolások és kimosták a gyomrát. - soroltam. Louis összehúzta a szemöldökeit. Igaz is, ezért miért innám le magam. - Ja, és terhes volt. Elvesztette a babát. - próbáltam érzéketlenül mondani, de a hangom megremegett és a látásom is homályosabb lett, és nem az alkoholtól.
- Hogy mi? - döbbent le Louis. Nem néztem rá. Nem akartam, hogy lássa, nem vagyok rendben. Még szerencse, hogy nem kapcsoltam villanyt, így csak a Hold fénye világított be a szobába.
- Nem azt mondtátok, hogy Brandon védekezett, amikor... - kérdezte Niall. Ő védekezett is, ellenben velem. És láss csodát, talán elsőre sikerült is a dolog.
- De... - bólintottam. Éreztem, hogy mindketten bámulnak, még felnéznem sem kellett hozzá, hogy tudjam. Pár korty után, aztán felnéztem rájuk, hogy elmondhassam nekik is a dolgot. - Tőlem várta a babát. - csuklott el a hangom. Könnyes szemekkel pislogtam rájuk, aztán gyorsan eszembe jutott, hogy miért is beszélünk múlt időben az egészről. - Minél előbb el fogom kapni Gery-t és bosszút állok rajta. Ha ő nem lett volna, most minden rendben lenne. - morogtam. A két srác még mindig döbbenten nézett rám.
- Harry, megmagyaráznád ezt?! - kért számon Lou. Nagyot sóhajtottam és mesélésbe kezdtem egy kis bocsánatkéréssel fűszerezve, amiért hazudtam nekik. Ismertettem a hazugságot is a főnökkel szemben. Úgy járt a nyelvem, hogy magam is meglepődtem rajta. - Jó Harry, ez hatalmas hülyeség! Nem gondolod, hogy ez isteni jel, hogy inkább, hagyd az egészet? Ez abszolút nem normális dolog, amit csináltok! Attól, mert te bele vagy zúgva és csinálsz neki egy gyereket, nem fog semmit sem érezni irántad! - beszélt úgy velem Lou, mintha csak egy kisgyerek lennék és le akarna beszélni a kiskutyáról.
- Tudom, de segíteni akarok neki. - sóhajtottam fel. - Nem érdemli ezt az életet és ez az egyetlen esélye, hogy leléphessen innen. - magyarázkodtam. - Nem érdemli ezt a sorsot, amit kapott.
- De Harry, nem fogod fel a tetteid súlyát? - akadékoskodott tovább Lou. - Komolyan, ilyenkor azt hiszem, hogy még mindig egy kölyök vagy! Ha Rosie terhes is lesz, le fog lépni. Egyedül a gyerekkel! Te pedig itt maradsz és soha nem látod majd a gyereked, maximum képeken! - kelt fel idegesen az ágyról.
- Jó Louis, azért ne csak a negatív oldalát nézzük a dolognak. - nézett rám Niall. Valószínűleg meghatotta az ábrázatom, ezért kelt a védelmemre.
- Akkor mondj, akár csak egy pozitívumot ezzel kapcsolatban. - fonta össze a karjait maga előtt Lou és türelmesen várt.
- Rose szabad lesz. - mosolyodott el öntelten Ni, amiért ilyen komoly érvet tudott felhozni. - Amúgy pedig minket miért is érdekel ennyire a dolog? Harry-ék már eldöntötték és nekik jó így. - rántotta meg a vállát. - Nekünk nincs beleszólásunk, csak falaznunk kell nekik. Ennyi az egészben a szerepünk. - bölcselkedett, ami igazán meglepett. Niall mindig olyan csendes, amikor valami komoly dologról van szó.

Nem beszéltünk erről többet, sőt a fiúk még el is terelték a figyelmemet azzal, hogy ők is meséltek, hogy mi történt a klubban, amíg nem voltam ott. Igazából nem nagyon figyeltem rájuk, csak néztem rájuk, de semmi sem ragadt meg a fejemben. Valószínűleg az alkohol tompított el.  
Ahogy elhagyták a szobámat, azonnal eszembe jutott Ro. Aztán Brandon és Gery. Szinte szétszakított a bosszúvágy.
Mindenért bosszút fogok állni.

CSOPORT: https://www.facebook.com/groups/882011401880878/

KÖVETKEZŐ FEJEZET