12. fejezet - Rose-hoz semmi közöm sincs!

Sziasztok!

A részről annyit jegyeznék meg, így az elején, hogy egy kicsit átvezetés inkább, de ami jó hír Harry szemszögéből íródott. :) Ha kicsit laposnak, unalmasnak tartjátok, teljes mértékben megértem. :) Kérlek, hagyjatok nyomot magatok után, bármi is legyen a véleményetek! :)Köszönöm a komikat Patsy McCloud, Réka Lovas, a lájkokat Marianna Kaczor, Tokaji Emese, Melitta Tamara Mészáros, Hajnali Harmat, Yvette Czéh, Sára Varga, Vivien Kiss, Noémi Tóth, Kira Koczó, Liam Payne Hun, Niki Nikoletta Molnár, Nóra Polányi, Bodza Joó. Köszönöm továbbá az üzeneteket, pipákat, cseréket, a csoportban hagyott hozzászólásokat is. :) A hatalmasnál is hatalmasabb ölelést küldök mindenért Nektek! :)Jó olvasást! :) Bay.  

HARRY STYLES

Szinte félálomba sétáltam fel a szobámba, miután Ro-tól eljöttem. Ott is sikerült elbóbiskolnom, de ki ne lenne rá képes, ha egy olyan lány alszik félig rajta, mint ő. Eltöltött a nyugalom, így könnyen kerültem én is hamar az álmaim közé. Miután felébredtem, alig másfél óra múlva, nem akartam ott hagyni, de muszáj volt, ha nem akarunk lebukni a nagybátyja előtt. Éjjel bőven elegen vannak ketten, Lou és Niall itt, én már igazán nem kellek ide olyankor. Ráadásul minden pillanatot ki szeretnék használni Ro-val.

- Szép jó reggelt! - köszönt rám a szobámban Louis. - Merre jártál? - dőlt hátra a székemben. Ő mégis hogy kerül ide hajnalok-hajnalán?
- Halkabban. - csuktam be a szobám ajtaját az első döbbenet után. - Sétáltam. - rántottam meg a vállam. Lou még önelégültebb fejet vágott.
- Túl kielégült fejet vágsz. - húzta össze a szemöldökeit. - Kétlem, hogy egy séta miatt. - tette keresztbe a lábait. - Azt hittem, jó barátok vagyunk. - mondta duzzogva. Mindig kijátszotta ezt a barátok vagyunk kártyát, ha duzzogott valamiért és válaszokat akart a kérdéseire.
- Jó, jó. - ültem le az ágyra, hogy levegyem a csizmám. - Egy lánynál voltam. Most megnyugodtál? - néztem rá. Lou elvigyorodott. Ilyenkor mindig azt hiszem, fantáziál, ezért zavarba jövök.
- Ki a lány? - kíváncsiskodott tovább. Tudhattam volna, hogy érdekelni fogja. Szerencsémre kopogtak az ajtómon, így volt egy kis időm, kitalálni valamit. Végül Niall lépett be a szobámba.
- Mi újság? - ült le a másik fotelbe egy hatalmas szendviccsel a kezében. Na, már csak az hiányzik, hogy összekenjen mindent a ketchup-pel és majonézzel.
- Tányért miért nem hoztál magaddal? - morogtam rá. Semmi kedvem nem volt takarítani.
- Két perc múlva úgy is végzek vele, minek kenjek össze egy tányért? - pillantott fel rám Niall. Végül is, igaza van, de mégsem.
- Igazad van. De akkor miért eszel most, ha két perc múlva megint enni fogsz? - dobtam félre a kabátomat. Niall csak bosszúsan nézett rám és nem szólt semmit.
- Szóval, hogy hívják a lányt? - szólt közbe Lou. Nem igaz, hogy nem tudja elfelejteni már. Nem akarom felfedni Ro-t.
- Úgy sem ismered. - vágtam rá. Hisz' nem ismerhet mindenkit, nem?
- Nahát, gyönyörű neve van! - vidult fel Lou. Megforgattam a szemeimet, hogy elvicceli a dolgot. - Mikor mutatod be?
- Lou hagyj már békén ezzel! Még alig pár hete tart az egész. - fakadtam ki. Louis szúrósan nézett rám.
- Már hetek óta tart és most tudom csak meg? - mondta hangosan. - Azt hittem, barátok vagyunk. - fonta össze karjait mellkasa előtt. Más esetben megmosolyogtatott volna a dolog, de most egyáltalán nem kéne kiabálnia.
- Lou, barátok vagyunk, de ez még friss és nem akartam elkiabálni a dolgot. Tudod, hogy fontos a magánéletem. - magyaráztam. Lou rám nézett és láttam, hogy meglágyul a szíve az irányomba.
- Jó, megértem. - morogta. Elmosolyodtam, és vetkőzni kezdtem, jelezve, hogy szeretnék lefeküdni most már. Az órára néztem, még tudok aludni két-három órát. - Menjünk mi is aludni. - állította fel Niall-t is Louis, amikor ledobtam az ingemet. Lou már kint volt, amikor Niall megszólalt.
- Jesszus, hogy nézel te ki? - hangoskodott ő. Gyorsan felé fordultam. A francba! Elfeledkeztem a hátamról meg a vállamról, hogy Ro rendesen megjelölt.
- Hagyjál már Ni! - morogtam. Tartottam a két lépés távolságot tőle. Lou visszadugta a fejét az ajtóban.
- Nem azért mondtam. - rántotta meg a vállát. – Csak egyszer már láttam ilyet. - nevetett fel. Lou többi testrésze is társult a fejéhez.
- Mond csak Niall, ki volt az a lány, aki ilyet csinált? - kérdezett rá. Sejthettem volna, hogy nem tett le a témáról.
- Hát... Rose, a főnök unokahúga csinálta így, de ez biztos nem ő volt. - nevetett fel kínosan Niall. Köszönöm Niall! Attól, hogy ezt te nem hiszed el, Lou igen.
- Te Rosie-t dugod?! - csapta be az ajtót és mérgesen állt velem szembe Lou. - Azt hittem, akkor egyszer elég volt! Te teljesen megőrültél? - beszélt hozzám félhangosan. Ha csak sejtenéd, mennyire megőrültem. Megráztam a fejem.
- Ne legyetek már hülyék. Azt hiszem, vagyok olyan jó, hogy más lánynál is elérjem, hogy vadmacska legyen. Rose-hoz semmi közöm sincs! - magyarázkodtam. Fájt, hogy letagadtam Ro-t, de ezt most az ő érdekében tettem.
- Komolyan mondod? Esküszöl rá? - kérdezte Lou. Bólintottam, képtelen voltam szavakkal alátámasztani a dolgot.
- Hogy hívják a csajt? - kérdezte Niall. Most viszont muszáj lesz beszélnem, hogy még a gyanút is elhessegessen rólunk.
- Jól van. - sóhajtottam fel. A két srác leült, vissza az előző helyükre és, mintha egy esti mesét mondanék, úgy figyeltek. - Kat-nek hívják, Gemma egyik barátnője és ő mutatott be minket egymásnak. Tudjátok, hogy mindig is bejöttek az idősebb lányok. - húztam perverz vigyorra a számat, mintha igaz lenne. Egyedül a név stimmelt, mert Rose első neve a Katherine. Katherine Rose Graham.
- Harry, ez biztos? - nézett a szemeimbe Lou. Utáltam, hogy a szemébe kell hazudnom.
- Persze. - bólintottam. Szemrebbenés nélkül hazudtam az egyik legjobb barátom szemébe. Louis felsóhajtott, majd Niall-t újra kitessékelve, hagyott magamra.

Több dolog is zavart, elsősorban a hazugságom a barátaimmal szemben. Másodszor, Niall mégis honnan a fenéből tudja, hogy Ro hogyan karmol? Vagy, hogy egyáltalán karmol? Lehet, hogy ez a lány teljesen bolondnak néz engem és úton-útfélen lefekszik mindenkivel? Basszus, mekkora egy idióta vagyok! És még belementem ebbe a gyerekes hülyeségbe és a végén nem is az enyém lesz a kölyök. Jól kitalálta az már biztos. Én meg abban vagyok biztos, hogy itt befejeztem! Nem fogom én más kölykét felnevelni! Én meg még jó fej voltam vele, elnéztem, hogy egy érzelmi csődtömeg! Én barom!
De ami a legrosszabb, hogy belezúgtam ebbe a lányba. Igen, így minden sokkal rosszabb. Sokáig rágódtam ezen, végül arra jutottam, hogy egy szerelmes barom vagyok, akin Ro jót röhög a markában. Holnap szépen tisztázom vele a helyzetet és, ha még nem késő kiszállok ebből az egészből.
Elalvás előtt felhívtam Gemma-t, hogy falazzon nekem és végszükség esetére kerítsen egy Kat nevű lányt. Mondanom sem kell, hogy a nővérem nem örült, hogy hajnalok-hajnalán zavarom, de készségesen belement a dologba. Emlékeztetőnek azért írtam neki egy sms-t is, majd félredobtam a telefonomat és próbáltam elaludni.

***

Reggel hatkor nyúzottan, kialvatlanul, fáradtan ébredtem és szinte mindennek nekimenve jutottam be a fürdőbe. Direkt a hideg vizet nyitottam meg, hogy kicsit felébresszen, de szinte semmit sem használt. Megtörölközve sétáltam vissza a szobába és öltöztem fel. Többször megálltam a mozdulatokban és a vállamra pillantottam majd a hátamat vizslattam a tükörben. Minden egyes karcolásra emlékszem, hogy szereztem. Jól az eszembe véstem, ahogy Ro lehunyt szemekkel, elnyílt ajkakkal élvezte, ahogy mozogtam benne. A hangja, a nyögései is többször eszembe jutottak. És amikor elérte az orgazmus, na akkor karmolt igazán. Még jobban, mint az egész szeretkezésünk alatt. Mert azok bizony szeretkezések voltak. Megborzongtam a gondolatokra, de nem sokáig élvezhettem a képeket, amik a lehunyt szemeim előtt váltakoztak Ro-ról és rólam, mert újra jelzett a telefonom, hogy most már indulnom kell körbenézni a ház körül.

- Jó reggelt! - köszönt rám vígan Niall. Komolyan örülök, hogy ő kialudta magát.
- Jó reggelt! - morogtam és egy bögre kávét magamhoz véve mentem is tovább, hogy megtegyem a szokásos reggeli körömet.
- Miért van olyan érzésem, hogy nem aludtál túl sokat? - ijesztett meg Lou, de olyan szinten, hogy majdnem a képébe borítottam a kávémat.
- Miután háromig zaklattatok, nem alaptalan a megérzésed. - vetettem a szemére. Lou meggyújtotta a cigijét, mire kicsit eltávolodtam tőle.
- Van már valami hír Brandon-ről? – kérdezte, elterelve a témát a hajnali beszélgetésünkről. Ő is ugyanannyira szerette volna megtalálni Brandon-t, mint én. Valamiért nagyon is odafigyelt Ro-ra.
- Nincs, de Liam szerint pár nap és meglesz a rohadék. - ittam a kávémba. - Lou, te miért babusgatod ennyire Ro-t? - kérdeztem. Próbáltam semleges hangon beszélni, hogy még véletlenül se tűnjön fel neki, hogy talán egy kicsit féltékeny vagyok.
- Én vigyáztam rá körülbelül két évig. Olyan, mintha a kishúgom lenne. - mosolyodott el, én pedig hittem neki. - Na és te? Neked miért fontos?
- Én vigyáztam rá körülbelül három évig. - húztam mosolyra most én a számat. - Tudod jól, hogy sosem szerettem, ha egy nővel nem megfelelően viselkednek. Egy nőt nem üthetnek meg, nem bánthatnak, és legfőképpen nem erőszakolhatnak meg. - néztem mérgesen a szemeibe. Ro már kapott mindegyikből, ezért lett érzelmileg nulla.
- Ügyesen kitértél a kérdésem elől. - vigyorodott el Lou. - De figyelj csak, ha mégis Ro lenne az a bizonyos Kat, akkor teljesen megérteném és elfogadnám, hisz' mióta átvetted a helyem, azóta vonzódtok egymáshoz. És ne mond, hogy nem, mert láttam, amit láttam. - mosolygott rám újból. - Csak tudd, Rosie más, mint a többi ember. Mint te vagy én. Rosie nem tudja kimutatni az érzéseit, olyan, mintha kimaradt volna ez belőle. Talán a szüleinek mondta, hogy szereti őket, de mióta a nagybátyja neveli, soha nem ejtette ki ezt a szót a száján. Mindenkivel tartja a távolságot, nem közelít senkihez. Talán mert ilyen körülmények között nőtt fel. - volt benne valami, amit mondott. Rose sosem közelített felém a három év alatt. Mindig csak beszólogatott és került engem. Azt is csodálom, hogy három év után lefeküdtünk egymással.
- Hé! Gyertek, a főnök beszélni akar velünk! - szaladt utánunk Niall. Már megint mit akar? Komolyan kezd az agyamra menni. Brandon nem fogja megtámadni Mr. Graham-et. Pedig sokkal könnyebb lenne úgy elkapni.
- Szóval fiúk! - kezdett bele Mr. Graham, amikor mind hárman az irodájában voltunk. - Ma lesz egy nagyon komoly vendégem. Payne áthozza Rose-t, hogy tudjon foglalkozni a vendégem fiával. - mosolyodott el. Néha komolyan vissza kellett fognom magam, hogy ne húzzak be neki egyet, amiért tárgyként tekintett Ro-ra. - Nem szeretném, ha közbe avatkoznátok, bármi is történjen Rose és Gery között. - a kezeim ökölbe szorultak magam mellett. Attól, hogy most nem tudom hányadán állok Ro-val, még senki sem nyúlhat hozzá rajtam kívül.
- Még... - kezdtem bele, de Lou lecsitított. Megrázta a fejét, hogy hagyjam az egészet, majd megbeszéljük.
- Ennyi lenne. - kezdett írogatni valamit a maga előtt heverő papírra. - Két óra múlva megyünk a klubba. - tette még hozzá. Annyi kedvem volt a mai naphoz, mint egy jegesmedvének napozni a tengerparton.

A nappaliba mentünk a srácokkal. Lou nyugtatott, hogy nem lesz semmi baja Ro-nak, mert oda fogunk rá figyelni. Mindannyian szerettük volna megakadályozni, hogy Ro-nak baja essen. Attól, mert ő képtelen volt szeretni, ő még nagyon is szerethető volt, és mindenkinek a szívébe lopta magát.
Már most tudom, hogy Gery-t nem csípem. Biztos valami elkényeztetett faszkalap. Ha bármivel bepróbálkozna Ro-nál legalább lenne indokom kicsinálni. Egy jó nyomós indok nélkül, hogyan fogom kiiktatni?

***

A klubban nem történt semmi változás, nem is tudom, Mr. Graham mit várt. Röpke egy óra alatt mindent megnézett, megszámolta a pénzt, megnézte az esti táncot, beszélt néhány szót a pultossal, táncosokkal és hasonlók. Szerencsére miután visszavittem a házába, békén hagyott egészen délután háromig, amikor is a hülye vendégeit és őt kellett őriznem. De, hogy miért? Na, ezt ne tőlem kérdezzétek. Az irodában ültek és beszéltek. Mindenféle illegális dologról. És ennyi. Mit vártak, hogy majd rájuk töri valaki az ajtót, és megöli őket? Az ilyen fickóknak, mint ők, akkora szerencséjük van, hogy mindent megúsznak. Ha most felrobbanna a bolygó, ők akkor is életben maradnának. Tudjátok, mint az amolyan patkányok.
A gondolataimból Ro nevetése rángatott ki.

- Miért kellett ide jönnöm? – rontott be az irodába a lány, amin jót mosolyogtam. Első benyomás tökéletes. Ennél jobb már nem is lehetne. A két balfasz azonnal felugrott a székéből, megtisztelve ezzel Ro-t. Ugyan kérlek! Engem nem vertek át ezzel a bájgúnár stílussal!
- Nos, ők is Mr. Preston és a fia. Ha minden igaz, közös üzletünk lesz és gondoltam, amíg mi tárgyalunk, addig te elszórakoztathatnád Gery-t. – mosolygott Mr. Graham. Igaz, köszönni már nem is kell. És a ’’Hogy vagy miután megerőszakoltak?” kérdés is hanyagolható. Grimaszoltam egyet.
- Nem érek rá. Ezt telefonban is elmondhattad volna. – fordult a kijárat felé Ro. Rám pillantott, és büszkeség töltött el, hogy nem akarja ezt a parasztot szórakoztatni.
- Rose! Ne feledd, rád ugyanúgy vonatkoznak a szabályaim. Nem kivételezek veled! Többet nem! – szólalt meg Mr. Graham és egy győztes vigyorral a képén hátra dőlt a székében. Összehúztam a szemöldökeimet. Legszívesebben itt helyben fejbe lőttem volna.
- Akkor meg nem mindegy? – rántotta meg a vállát Ro. A kilincsre simította kezét és már le is nyomta, amikor a nagybátyja újra beszélni kezdett.
- Alku képes a dolog. – Ro nagyot nyelt és pár pillanatra megtorpant végig gondolta, mit is tegyen.
- Jól van! Gyere! – nyögte ki a szavakat a száján. Fájdalmasan tudatosult bennem, hogy ezzel a ficsúrral megy el valahova és én nem lehetek ott vele. Gery elmosolyodott és követte Ro-t. Addig mosolyogj, amíg ki nem vered a fogaidat, te fasz!

Végtelennek tűnő percek teltek el, amíg megkötötték az egyezségüket az irodában és én távol voltam Ro-tól. Elvileg Lou és Niall figyelnek rá, de attól még nem vagyok teljesen nyugodt. Amíg nem látom és nem győződöm meg a saját szemeimmel, hogy minden rendben van vele, addig nem leszek teljesen nyugodt.
Leghátul kullogtam, mert így kívánta meg a munkaköri leírás. Nehogy véletlenül hátba lőjék valamelyik az iroda és az udvar közötti folyosón bent a házban. Majd’ megőrültem, olyan lassan totyogtam előttem. Jó kedvük volt, nem is csodálom, vagy fél üveg whisky-t gurítottak le. Azt is csodálom, hogy a lábaikon meg tudnak állni.
Hangos nevetgélés ütötte meg a fülemet az udvar felől. Mi a fasz?! Rose olyan önfeledten, felszabadultan nevetgélt, ahogy eddig még egyszer sem hallottam. Ez már ezért is furcsa volt nekem. Hát még az, hogy ilyen közvetlen volt Gery-vel. Ez van, ha nem a saját kezemben van az irányítás.
Már csak az a kérdés, mi történt itt?

CSOPORT: https://www.facebook.com/groups/882011401880878/

KÖVETKEZŐ FEJEZET