17. fejezet - Teljesen magadba bolondítottál.

Sziasztok! 

Nos, először is el sem hiszem, hogy ennyi nevet kell felsorolnom, akiknek külön köszönetet mondok. :) Félre ne értsétek, nagyon boldog és hálás vagyok ezért. :) Köszönök minden komit, lájkot, pipát, üzenetet, cserét és mindent, amivel csak segítetek engem. :) Köszönöm Patsy McCloud (Holnap komizok nálad. :)), Lipták Lilla, Zsófia Angyal, Réka Lovas, Annamary, Holly F. Hill, Tokaji Emese, Yvette Czéh, Boér Hanga-Beatrix, Nóra Polányi, Melitta Tamara Mészáros, Vivien Kiss, Noémi Tóth, Hajnali Harmat, Liam Payne Magyar, Niki Nikoletta Molnár, Kira Koczó, Kata Szakonyi, Sára Varga, Szűcs Vivien, Alexandra Anasztázia Illés.

Hatalmas ölelés Nektek! :) 

A részről nem mondok semmit, meghagyom Nektek a vélemény alkotást. Csak ne felejtsétek el, nekem is megírni itt vagy a csoportban. :) 

Jó olvasást! :) 

Bay. 

HARRY STYLES

Reggel úgy ébredtem, mintha csak két percet aludtam volna. Talán így is volt, ugyanis miután Ro felidegesített, nem tudtam elaludni. Azon járt az eszem, hogy csak érezhet valamit, ha így viselkedik. Miért is lenne egy igazi bunkó, ha nem érez semmit az elvesztett baba iránt vagy esetleg irántam? El kell ismernem, a tervem, hogy a bunkóságommal előcsalogatom az érzelmeit, csak félig sikerült. Igen, azért voltam vele ennyire szemét, hogy bármilyen érzelmet lássak rajta. Azóta sok mindent meg tudtam. Liam sok mindent mesélt, például, hogy két napig ki sem jött a szobából Ro és valószínű, hogy sírt is a baba miatt. Szóval én egy abszolút idióta vagyok, hogy így viselkedtem vele. De, mint a mellékelt ábra is mutatja, Ro-t sem kellett félteni.
Amikor morcos volt és kiabált velem, legszívesebben megcsókoltam volna és ott ahol voltunk magamévá tettem volna. Valahogy nagyon beindított, még akkor is, ha ellenszegült nekem.

- Gyere! Rosie lelépett. - rontott be a szobámba Lou. Épp csak felébredtem, már is futhatok utána. Nagyszerű! Jó reggelt Harry!
- És akkor mi van? Biztos haza ment. Mindannyian jól tudjuk, hogy szereti magára vonni a figyelmet. - fintorogtam és magamra ráncigáltam a nadrágomat.
- Ne most játszd meg, hogy nem érdekel mi van vele. - állt meg az ajtóban. - A reptéren van. És Brandon hívott, hogy nagyon gyorsan menjünk érte. Gondolom, végig tudtad futtatni abban a göndör fürtös fejedben, hogy ha Brandon ott van akkor ki van még ott. - ment át a másik szobába, ahol Niall aludt.
- Gery! - fintorogtam, és nem azért, mert valószínűleg most törtem el a lábujjamat az ágy lábába, ahogy belerúgtam. - Lou te is jössz? - álltam meg Niall szobájánál. Én már teljesen kész voltam, hogy elkapjam Gery-t.
- Ki nem hagynám. - sietett ki hozzám. - Brandon azt mondta, hogy az egyik női mosdóban vannak. - világosított fel Louis. Bólintottam és már siettem is a garázsba.
- Ezt nem hiszem el! Elvitte a kocsimat. - csaptam rá az ajtóra. Lou felnevetett.
- Meg kell hagyni, tudja, hogyan idegesítsen fel. - nevetgélt tovább. Én valahogy nem tartottam viccesnek, hogy egy nap alatt legalább hétszer kaptam agyvérzést miatta.
- Kérem a kocsi kulcsod. - sürgettem, ahogy célba vettem az autót.
- Na nem! Azt az autót csak én vezethetem. - rázta meg a fejét és arrébb tolva engem, beszállt a vezetőülésbe.
- Jó, de akkor egyben érjünk oda és... - adtam volna az instrukciókat, de Lou egy másodpercet sem várt. Szinte füstöltek a gumik, ahogy kirobbantunk a garázsból.
- Most nem érünk rá csevegni. Brandon sem tudja a végtelenségig visszatartani. - intett le. És ez volt az a pillanat, amikor jobbnak láttam befogni.

Louis-val valahogy eljutottunk a reptérre. Olyan gyorsan szálltam ki a kocsiból, hogy még magamat is megleptem vele. Abban is biztos vagyok, hogy hazafelé taxival megyek.
Nem kapkodtam el a dolgot, hogy megtaláljam Ro-t. Mérges voltam rá, hogy ilyen őrültséget csinált. Direkt megduplázták az őrséget nála, erre egyedül akciózik. Szerintem ez a lány fogja okozni a halálomat. Legalábbis, ha továbbra is így játszik az életével. Már most megfogadom, ha még egyszer ilyet csinál vagy csak hasonlót, én fogom kitekerni a nyakát.

- Ott van Brandon. - indult meg a srác felé Lou. Jó, de hol van Ro? Brandon fogta a női mosdó ajtaját, mintha csak nem akarna valakit kiengedni onnan.
- Hol van? - értem én is oda hozzá. Brandon az ajtó felé biccentett. - És te miért vagy itt? - néztem rá mérgesen. Brandon megforgatta a szemeit. Ez tényleg idegesítő, pláne ilyen helyzetben.
- Megharapott. - húzta fel a pulcsija ujját. Elmosolyodtam, hogy képes volt megharapni őt. - Menj csak be, én majd követlek. Kitaláltam valamit.
- Én inkább megvárlak itt titeket. - támaszkodott a falnak Lou. Ha Ro engem is megharap, nagyon nem fog jól járni. Más esetben persze, szeretem, ha megharap, de most nem szeretném napokig magamon viselni a fogsora nyomát.
- Ro, szedd a cuccod, megyünk haza! - nyitottam be a női mosdóba. Ro, ahogy észrevett, leugrott a mosdó mellől.
- Nem. Jack elengedett. Nem kell többet táncolnom se, szóval most elutazom. Azt sem tudom, miért lóg mindenki a nyakamon. - próbált kikerülni, de mindig elé léptem.
- Engem nem érdekel, hogy mit akarsz, most haza megyünk. Ha nem tudnád, itt van valahol Gery is, de ha te szeretnél menni, tessék. - mutattam az ajtóra. Horkantott egyet és már ki is került. Épp el tudtam kapni a derekát, mielőtt kilépett volna a helyiségből.
- Hé! Azt mondtad, mehetek. - kapálózott, de engem hidegen hagyott.
- Hazudtam. - fogtam le a kezeit, amikor karmolni kezdett. - Brandon, csinálnál valamit? Azt mondtad, kitaláltál valamit. - viaskodtam Ro-val, aki elég hevesen harcolt a szabadságáért.
- Ja, igen. - bólintott, majd elővett egy bilincset és laza mozdulattal rácsatolta az én jobb, majd Ro bal csuklójára. Hogy mi?! - Vigyázz, meg ne harapjon. A kulcs nálam lesz, ne hívjatok miatta, nem akarok lebukni. - hagyott ott minket a női mosdó közepén. Ro kicsúszott a kezemből és hozzám hasonlóan döbbenten nézett Brandon után.
- Mond, hogy ez csak valami vicc! - rángatta meg a karját. Kezdett nagyon idegesíteni ez az egész helyzet.
- Nyugodj már meg! - tartottam meg a kezem, hogy ne rángassa tovább. Megpróbálta kihúzni a kezét a bilincsből, ami mondanom sem kell, nem sikerült neki. Mégis mit várt, de most komolyan? - Megfogja vágni a csuklódat! Fejezd be! - fogtam le a szabad kezemmel az övét. Felnézett rám, valószínűleg, most ölt meg a szemeivel.
- Szerezd vissza a kulcsot! - sziszegte az ajkait szinte teljesen összezárva. - Mi van, ha pisilnem kell? Hogyan fogok zuhanyozni? - omlott össze. Megforgattam a szemeimet és kinyitottam az ajtót.
- Érdekel is engem, hogy pisilsz. Amúgy pedig láttalak már meztelenül, szóval a zuhannyal nem lesz gond. - rántottam meg a vállam. Megtorpant, azzal megrántva a karomat.
- Hogy tudsz ilyen átkozott nyugodt lenni, miközben össze vagyunk láncolva? - szinte már toporzékolt. Elmosolyodtam, vicces volt, ahogy felhúzta magát ezen.
- Elhiheted, hogy én sem repesek ettől a helyzettől, de nem fogok úgy károgni, mint egyesek. - grimaszoltam. Ro bosszúsan nézett rám. - Brandon valószínűleg pár óra múlva odaadja a kulcsot és mehetsz felőlem világgá a házadon belül persze.
- Szerintem, nem fogja. Azt mondta, el kell utaznia pár napra. - mondta Lou, mire most én cövekeltem le.
- Hogy mi? - torzult el az arcom. - Nagyon gyorsan keresd meg és szerezd meg a kulcsot. Üzenem neki, hogy kinyírom, ha már nem leszek hozzábilincselve. - biccentettem Ro-ra, aki összehúzta a szemöldökeit.
- Igazad van. Te nem károgsz, te hisztizel. - vigyorodott el diadalittasan Ro. Durcásan néztem rá, mindjárt letörlöm én a képedről a vigyort.
- Lou, menj keresd meg Brandon-t, én még beszélgetek kicsit Rose-zal. - néztem a lánnyal farkasszemet, miközben beszéltem. Lou pillanatokon belül már ott sem volt, én pedig visszahúztam Ro-t a mosdóba.
- Mit akarsz tőlem? - kulcsolta össze a karjait maga előtt, de hamar leengedte őket, amikor tenyerem a melle alatti területre simult.
- Azt akarom, hogy legyél végre normális. Olyan ember, mint a többi. Legyenek érzéseid és mutasd is ki őket. Különben nagyon rossz vége lesz, ha nem változtatsz a stílusodon. - magyaráztam neki. Ro arcáról nem tudtam semmit sem leolvasni. Teljes közöny volt az arcán.
- A jó zsaru, rossz zsaru dologhoz, két ember kell. - jegyezte meg gúnyosan, arra célozva, hogy a mondandóm fele kedves, vagy legalábbis kedvesebb volt, míg a másik fele sokkal inkább fenyegetés. - Lehet túl sok Vámpírnaplókat néztél, de megsúgom, én nem kapcsolom vissza az érzéseimet. - húzta fel az egyik szemöldökét. Sajnálkozva csóváltam a fejem és húztam ki magam után az illemhelyiségből.

Kicsit sem néztek furcsán ránk az emberek, amikor összebilincselve sétáltunk közöttük. Louis már a kocsinál várt minket és természetesen a kulcs nélkül. Én kiherélem Brandon-t, ha egyszer visszajön a nyaralásából vagy tudom is én honnan. Egyáltalán honnan jött neki ez az ötlet?

***

Elárulom, cseppet sem élvezem a körömfestést, a fogmosást, a pisilést, a főzést, az edzést és úgy egészében semmit sem, így összebilincselve. Nekem egy lány megbilincseléséről más szituáció jut eszembe, mint az, hogy miközben festi a körmeit, azon felül, hogy majd megfulladok a szagtól, még az én kezemet is összekeni. És biztos, hogy élvezte, hogy bosszanthat vele. Fogmosásnál szerintem, élvezettel csapkodott arcon, annak ellenére is, hogy tiszta fogkrém lett a keze tőle. És a pisilés, hát elég nehéz kizárni, hogy plusz egy kéz is fityeg ott, neki ebből a szempontból jobb volt a helyzete, neki csak annyi baja volt, hogy ne hallgatózzak. Úgy csinált, mintha annyira érdekelne engem. Főzésnél vagy tízszer megégettem a kezemet, mert Ro nem figyelt oda. Az edzésről ne is beszéljünk, mert az teljes szenvedés volt. Ro olyan unott fejjel vizslatott végig, hogy szinte elsírtam magam tőle. És még csak este nyolc óra volt.

- Jó, én ezt nem bírom tovább! - indultam a garázs felé. Kell lennie valaminek, amivel megszabadulhatok Ro-tól.
- Mit csinálsz? - sietett utánam Ro. Mintha tehetett volna bármi mást.
- Nem tudom, de csak kell lennie valaminek, amivel le tudom ezt szedni magamról. Ha más nem, a kezed fogja bánni. - morogtam, amikor kalapácson, szögön, és egy csavarhúzón kívül nem találtam semmit. - Nem szoktál barkácsolni? Igazán lehetne valami drótvágód vagy valami. - mondtam szemrehányóan. Ro megrántotta a vállát. Mit is vártam, hisz' ő lány.
- Tomlinson ki tudja nyitni a zárakat, nem? Akkor ezzel is boldogulna. - vetette fel csak úgy mellékesen Ro. Tényleg, Louis minden ajtón átjutott.
- Erre miért nem emlékeztettél korábban? - siettem vissza a házba, hogy felhívjam Lou-t, hogy dolga van itt.
- Hát tényleg igaz. - nézett végig rajtunk Liam. - Azt hittem, Lou csak szórakozik, amikor mondta.
- Már nem sokáig lesz ez így. Felhívom Lou-t, átjön, és végre szabadok vagyunk. - örültem meg. Liam nemlegesen megrázta a fejét.
- Az nem fog menni. Lou-nak dolga van. - vigyorodott el. Ezek szerint nő dolga van. De melyik nő fontosabb ennél a helyzetnél?
- És mégis milyen nő fontosabb ennél? - emeltem fel a kezeinket. Hahó! Ez vészhelyzet!
- Nem hiszem, hogy tudni akarod. - rázta a fejét az előttünk álló srác. Mi van?
- Mégis miről beszélsz? - kaptam fel a vizet. Mondja ki kerek-perec vagy bele se kezdjen.
- A nővéreddel van dolga, te szerencsétlen. - csóválta a fejét Ro. Hogy mi? Lou a nővéremet döngeti, miközben én itt tíz idegösszeomláson vagyok túl?
- Jó, ő tényleg fontosabb. - ismertem el a dolgot. - Liam esetleg te... - néztem rá bájosan.
- Hiába nézel így, nem tudok zárakat feltörni. - rázta meg a fejét. - Ne aggódjatok, holnap már itt lesz Lou és mindenki boldog lesz. Feltehetőleg, ha ezzel is meg tud birkózni. - lombozott le egy pillanat alatt Liam. Ajánlom Lou-nak, hogy képes legyen rá. - Én most megyek zuhanyozni.
- Én is zuhanyozni szeretnék. - nyögtem ki. Kezdtem kellemetlenül érezni magam izzadtan.
- Most pedig nem fogsz. Bírd ki holnapig. - jelentette ki Ro félvállról. Biztos, hogy nem bírom ki.
- Nem érted, leizzadtam! - mondtam hisztérikusan. Így biztos nem fogok lefeküdni aludni.
- Jó, de az alsógatyád marad. - jelentette ki, széles vigyorral ráztam meg a fejemet. Hát még mit nem, úgy semmi értelme. Boldogan mentem a fürdőbe, magam után húzva Ro-t.
- Mit vagy úgy oda? Láttál már pucéran, én is láttalak már, sőt... Szóval, nem értelek, miért vagy ilyen prűd hirtelen. - vágtam szét a pulcsim ujját, hogy le tudjam venni attól az átkozott bilincstől. Brandon, csak kerüljön a kezeim közé, azt hiszem, nagyon el fogok vele beszélgetni. Beálltam a víz alá, de nem volt az igazi. - Most komolyan, így nem tudok hajat mosni. - akadékoskodtam tovább, amikor Ro a kabinon kívül állt, ezzel kint tartva a jobbomat.
- Hogy mennyi nyűgöd van. - sóhajtott fel. Ha őszinte akarok lenni, már várom, hogy meztelenül lássam. Még ha csak láthatom is, az is valami. - De semmi leskelődés. - hallottam, ahogy ő is szétszabdalta a rajta lévő anyagot. Megforgattam a szememet. Még, hogy ne leskelődjek! Majd, ha befagy a pokol! Még jó, hogy kihasználom a lehetőséget. - Most komolyan, ne nézz ide. - mondta mielőtt még belépett volna a kabinba.
- Jól van. - mondtam egy széles vigyorral. Figyeltem, ahogy óvatosan belépett mellém, mindaddig, amíg fel nem nézett és zavart meg a néma tevékenységemben.
- De Styles. - háborodott fel, miközben ő is ugyanúgy végig vezette rajtam a tekintetét. A kis hazug.
- De Styles. - utánoztam vékony hangon, csak hogy jobban bosszantsam Ro-t. És igen! Úgy fújtatott, mint egy megvadult bika. Szóval valamit csak érez, ha azaz érzés utálat irántam, akkor is. Ezt viszont hamar kideríthetem. - A helyedben ahelyett, hogy pufogok és a fenekemet nézegetem, letusolnék. Tudod a kellemest a hasznossal. - álltam a vízsugár alá, hogy a sok habot leöblítsem magamról.
- Megtennéd, hogy a tanácsaid helyett, csipkeded magad? - kérdezte türelmetlenül. Egyszerűen megráztam a fejemet, így összefröcsköltem őt. - Jesszus, ez csíp! - kapott a szeméhez. Na jó, persze! Az csak víz, nem kell a dráma.
- Ha tényleg annyira csíp, mosd ki. - húztam a víz alá. Tényleg igaza lehetett, mert, amikor kinyitotta a szemét, az tiszta vörös volt. - Ez nem volt szándékos. - néztem, ahogy tiszta vízzel újra és újra megmossa. - Tudom ám, hogy mire megy ki a játék. - vigyorodtam el, amikor észrevettem, hogy milyen közel van hozzám. Szinte nem választott el, minket semmi.
- Styles, ezt fejezd be! - húzódott el, már amennyire el tudott és mérgesen nézett rám. - Eddig bunkó voltál. Most hirtelen mi lett veled? Szerintem, kezeltesd a hangulatingadozásaidat. - igazított el magán egy törölközőt.
- Próbálom kihozni a legjobbat a helyzetből. - rántottam meg a vállam. - Akkor karöltve mehetünk, mert te sem vagy jobb. - takartam el magamat én is.

Akárhonnan nézzük, nekem könnyebb dolgom volt, egy törölközés után, csak beleugrottam egy boxerbe, míg Ro hosszasan dilemmázott, hogy mit vegyen fel. Végül megoldotta, igaz csak egy fehérneműt vett fel, de még azt is hagyta, hogy segítsek neki.

- Feküdjünk le, minél előbb elalszunk, annál előbb lesz reggel és lesz vége ennek. - emeltem fel a kezemet. Ro bólintott egyet.
- Karácsonykor mindig bejött ez a gyorsan aludjunk dolog? - kérdezte, miután lekapcsoltuk a villanyt.
- Úgy bizony. - bólintottam határozottan. Ro elmosolyodott, majd megpróbált elfordulni. Mondanom sem kell, hogy nem sikerült neki. - El akarod törni a karomat, igaz? - morogtam, amikor megfeszült a könyököm, miközben ő "kényelembe" helyezte magát.
- Érdekel is engem a karod. - rántotta meg a vállát. Felsóhajtottam, majd hirtelen úgy mozdítottam Ro-t, hogy nekem is kényelmes legyen. - Styles! - mordult fel, amikor kezem a feje alá került, így a saját kezével fogtam le őt.
- Nekem pedig így kényelmes. - húztam magamra a takarót. Ro kicsit arrébb húzódott. Most már volt két centi szabad hely közöttünk. Pillanatokon belül elpilledtem. Akárhogy is távol akart tőlem maradni Ro, és én is akármennyire szerettem volna távol tartani magam tőle, pár másodperc múlva teljesen hozzásimultam. Háta a mellkasomhoz simult, feneke az ágyékomhoz nyomódott, lélegzete csiklandozta a karomat.
- Styles, tévedsz, ha azt hiszed, engem nem érdekel és nem hiányzik a baba. - motyogta a karomba Ro. Kipattantak a szemeim, ahogy tudatosult bennem, mit mondott. - Még nem voltam biztos benne, ezért sem mondtam el neked. De... – sóhajtott egyet. – Akkor akartam elmondani neked, amikor már biztosan tudom, hogy terhes vagyok. – motyogta. Nem tudtam mit mondani. Túl hirtelen jött ez a vallomás.
- Tudom, hogy megviselt. De igazán tudathattad volna velem, hogy talán sikerült. – súgtam a fülébe. Ro sóhajtott egy nagyot. – Én csak azt szeretném, ha elmondanád, hogy mit érzel. Bosszantott, hogy olyan közömbösen fogadtad, amikor elmondtam a rossz hírt. Fel tudtam volna robbanni, amikor elmentél zuhanyozni utána. – pusziltam meg a füle mögött a bőrét. – Tudom, nem a legjobb módszer volt, hogy kirángassak bármiféle érzést, de ezt találtam a legjobbnak. Mindazonáltal, nem akartam többet közel kerülni hozzád. Nem akartam, hogy vonz magadhoz.
- Nem tudok arról beszélni, hogy mit érzek. Sajnálom. – ficánkolt egy kicsit. Tudtam, hogy a párnába törölte a szemeit. – Miért vonzódsz hozzám? Mit akarsz te tőlem? Mert biztos, hogy nem tudom megadni neked azt, amire vágysz. – mormogta a bőrömbe. Túl negatív volt magával szemben. Még, hogy nem tudja megadni, már rég megadta nekem azt, amire vágyok.
- Butaságokat beszélsz. – suttogtam még mindig a fülébe. – Teljesen magadba bolondítottál. Már az első pillanattól kezdve, csak azon járt az eszem, hogy nem szabad hozzád közelednem, hogy nem szabad a munkánál többnek közöttünk lennie. Tudod, te, hogy milyen borzasztó ez? Azt akarom, hogy éjjel hozzám bújj, hogy amikor csak akarlak, megcsókolhassalak. És ahányszor csak tehetem, örömet okozzak neked. – Ro rám kapta a tekintetét és helytelenítően megcsóválta a fejét. Vártam, hogy mit fog mondani.
- Amiről beszéltél, az a lány nem én vagyok. Sosem leszek olyan, mint amiről beszéltél. – mondta lesújtóan. Nagyokat pislogtam, és legszívesebben az arcába kiabáltam volna, hogy nem, nem lesz olyan, mert már olyan lány, amilyet én akarok magamnak.
- Holnap korán felhívom Lou-t. Most aludjunk, ennek a beszélgetésnek semmi értelme. – fordultam a hátamra.

Dacból tettem. Vártam, hogy Ro, mit tesz. Reménykedtem benne, hogy felém fordul, hozzám bújik, de nem így tett. Összébb kuporodott meghagyva közöttünk a távolságot. Lehangoló volt, hogy itt fekszik mellettem az a lány, akire egész életemben vártam, és nem ölelhetem meg. Vagyis megtehetem, de az csak arra utalna, hogy ingadozó a kedélyállapotom. Vagy teljesen távol tartom magamtól, vagy nem. Ezt most már magammal is tisztáznom kell. Nem fakadhatok csak úgy ki, nem önthetem ki a szívemet neki, utána pedig nem viselkedhetünk úgy, mintha teljesen idegenek lennénk egymás számára. Ez nem jó így. Döntenem kell. Próbálom ráébreszteni ezt a lányt mellettem, hogy igenis, érez és irántam érez valamit vagy tovább lépek, teljesen tovább.

- Sajnálom. – suttogta Ro az arcomra, majd egy kis puszit nyomott a bőrömre. Ezt nem teheti! Még, ha azt is hiszi, hogy alszom. Nem befolyásolhat így engem.

Nem tettem semmit. Azt játszottam, hogy alszom. Külsőleg nyugodtnak látszottam, belül viszont komoly csatát vívtam magammal, hogy mégis mi tévő legyek. Harcoljak ezért a lányért vagy keressek valaki mást és hagyjam, hogy ő is élje az életét.
Legszívesebben most azonnal magam alá gyűrtem volna és addig csókoltam volna, amíg csak levegőnk van. De ezt nem tehettem. Amíg nem leszek tisztában magammal, az érzéseimmel, Ro-val és az ő érzéseivel, nem fogok semmit sem tenni. Nem fogok felé közeledni, nem fogok vele bunkó lenni. Olyan közömbös leszek, mint ahogy évekkel ezelőtt is tettem. Az legalább bevált, hisz’ addig nem is feküdtem le vele. Nem igaz?
Pontosan ez lesz a legjobb. Közömbösnek kell vele lennem.

CSOPORT: https://www.facebook.com/groups/882011401880878/

KÖVETKEZŐ FEJEZET