19. fejezet - Csak egy szó és befejezem. (+18)

Sziasztok!

Köszönöm szépen a komikat, hozzászólásokat, lájkokat, a csoportba lépést, az üzeneteket Szandi Illés, Patsy McCloud, Zsófia Angyal, Viktória Jánocsik, Annamary, Yvette Czéh, Tokaji Emese, Klaudia Hipeller, Ruzsik Niobé, Niki Nikoletta Molnár, Liam Payne Magyar, Noémi Tóth, Hajnali Harmat, Bodza Joó, Hőh Annabella, Zsanika Petrus, Marianna Kaczor, Kira Koczó, Sára Varga, Melitta Tamara Mészáros, Vivien Kiss, Zsófia Szendrei, Boér Hanga-Beatrix, H Styles Fandom, Kata Szakonyi, Georgina Antal. Nagyon jól esik, hogy már ennyien jelzitek felém, hogy tetszik, amit csinálok/írok. :) Ölelés Nektek! :)

Itt is nagyon boldog születésnapot kívánok Gabriella Tóth-nak! :)

Várom a véleményeket a részről! :) 

Jó olvasást! :) 

Bay.

HARRY STYLES

Reggel Ro ugyanúgy feküdt a karjaimban, annyi különbséggel, hogy most az oldalunkon feküdtünk és hátulról öleltem át. Fogalmam sincs, hogyan kerültünk ebbe a pózba, de bevallom tetszett. És nem csak azért, mert feneke hozzányomódott az ölemhez, ami mellesleg meghozta az eredményét, hanem megnyugtató volt így ébredni. Ro kezét a karomra kulcsolta, már amennyire tudta.
Kicsit felnyomtam magam az ágyból és csak néztem ezt a lányt mellettem. Olyan békésnek, nyugodtnak és átlagosnak tűnt. Mintha nem is lenne semmi gondja a világon. Pillái kicsit megremegtek, ahogy a kifújt levegőm bőréhez értek. Mosolyogva nyomtam puszit az arcára, nem akartam felébreszteni, egyszerűen úgy éreztem muszáj ezt tennem. Kiélvezem a lehetőséget.
Ro mocorogni kezdett mellettem, de szemeit nem nyitotta ki. Elvette kezét a karomról és nyújtózkodott egyet. Megmosolyogtatott, ahogy kitekeredett és nyögdécselt. Kissé hangosan, hozzáteszem.

- Mi ez a széles vigyor? - kérdezte Ro, miután abbahagyta az ébredezését és kinyitotta a szemeit.
- Boldog vagyok. - rántottam meg a vállam. - És vicces voltál. - tettem hozzá. Aranyost akartam mondani, de azzal a jelzővel inkább még várok. - Gemma a szomszédban, biztos azt hiszi, hogy hancúroztunk. - böktem a szomszéd szoba felé a fejemmel. Ro odapillantott, majd rám.
- Nem is csodálnám. Tisztában vagy vele, hogy nyögdécselsz álmodban? - vigyorodott el. Ez biztos, hogy nem igaz.
- Kizárt! Miért tettem volna? - ráztam meg a fejemet. Biztos csak kitalálta, hogy rágódjak valamin.
- Én nem tudom miért csináltad, de arra ébredtem egyszer. Nem álmodtál esetleg valamit? - tette a feje alá a kezeit. Oldalra billentettem a fejemet, de semmi sem jutott eszembe.
- Nem rémlik. - jelentettem ki. - Szerintem, egyszerűen csak azért nyögdécseltem, mert hozzám nyomtad a fenekedet. - vettem fel a kesztyűt. Engem nem lehet csak úgy megfogni ebben a témában.
- Még hogy én nyomtam hozzád. - hitetlenkedett. - Te húztál oda. - vágta rá. Felhúztam a szemöldökömet. Hát hogyne! Persze!
- Miért tettem volna? - piszkálgattam a haját. Ro a szemembe nézett, majd le a takaróra.
- Mondjuk úgy, hogy szerintem, egész éjjel aktív volt a boxered tartalma. - kuncogott fel. Büszke lehet magára, nekem elhiheti, nem véletlenül állt úgy a helyzet, ahogy. Hosszú idő óta először ébredtem merevedéssel. Mellesleg bekerülhetnék a Guinness rekordok könyvébe. Kinek van egy éjjelen keresztül merevedése. Hát persze, hogy nekem. Ezt még elképzelni is nehéz.
- Szóval szerinted ez vicces. - állapítottam meg. - Elárulom neked, hogy tizenhat éves koromban ébredtem utoljára így. Aztán jöttél te és láss csodát. - motyogtam. Ro összehúzta a szemöldökeit. Megfogtam a kezét és kihúztam a feje alól és a takaró alá vezettem. Egy szó nélkül nyomtam a férfiasságomra a tenyerét. Meghökkent, ezt láttam rajta, akár csak akkor, amikor először voltunk együtt. Emlékszem, akkor is kétségbeesetten nézte a méretemet, mert biztos vagyok benne, hogy azon akadt meg a szeme. - Tekintsd elismerésnek. - mosolyogtam, de a mosolyom hamar lefagyott az arcomról, amikor Ro megmozdította a kezét és dörzsölni kezdett. Belemarkoltam hajába és közelebb húzva megcsókoltam, hogy ne nyögjek fel.

Ro kicsit megmarkolt, majd újra simogatni kezdett. Lábai közé másztam, megtámaszkodtam mellette a könyökeimen és a haját markolásztam, miközben csókoltam. Még, hogy csókoltam. Úgy téptük egymás ajkait, mintha ez lenne az utolsó csókunk. Persze ez nem így volt. Nekünk sosem lesz utolsó csókunk.
Amikor éreztem, hogy már nagyon közel vagyok, egy morgás közben elhúztam a kezét magamtól. Lefogtam kezeit a feje mellett és igyekeztem nem hozzá érni lent, mert tartottam tőle, hogy nem bírom ki. Megszívtam a bőrét a nyakán, majd lejjebb is puhatolóztam. Pólóján keresztül megpusziltam mellét és a fogaim közé vettem mellbimbóját. Áldom érte, hogy alváshoz nem vesz fel melltartót. Egyik kezemmel elengedtem a kezét és a csípőjébe markoltam. Ro a hátamba mart, szinte már hiányzott, hogy ezt tegye.

- Harry. - nyögte a fülembe. Imádtam, hogy a keresztnevemen szólít.
- Sss. - kuncogtam fel. - Nem szeretném, hogy ránk keljenek fel. - csúsztattam a bugyija alá a kezem és kissé megszorítottam a fenekét.
- Akkor talán nem kéne ezt csinálnod. - fogta meg a csuklómat.
- Azt szeretnéd? Igazán azt szeretnéd, hogy abbahagyjam? - néztem fel rá. Ro sóhajtott egyet és megrázta a fejét. - Sejtettem. - kuncogtam a mellébe. De rá kellett jönnöm, hogy ha tovább folytatom, amit eddig csináltam, magammal is szórakozom. - Mit szólnál hozzá, ha megreggeliznénk? - ültem fel. Ro értetlenül nézett rám.
- Öhm... Rendben. - bólogatott. Kimászott az ágyamból és megigazította a pólót magán. - Felöltözöm és... És lemegyek. - mondta zavartan. Elidőztem a látványon, amit nyújtott. Nem akartam elkapkodni ezt az egészet vele, de irtó nehéz volt. Odatévedt a tekintetem a kivillanó fenekére és azt hiszem, akkor szakadt el az utolsó cérnaszál nálam. Ro már a folyosón volt, amikor elkaptam a karját és visszahúztam a szobámba.
- Kívánlak. - suttogtam bizalmasan neki. Ez már biztosan feltűnt neki eddig is, de muszáj volt közölnöm vele. - De csendben kell élvezned, amit teszek veled. - húztam magamhoz. Ro egy nyertes vigyort villantott. Ezzel nem csak ő nyert, ezt elhiheti.

Tenyerem a pólója alá csúszott és minden szemérmesség nélkül gyűrtem fel, ahogy melleit kerestem. Ro a nyakam köré csavarta karjait és mohón csókolt. Egyik kezem a fenekén volt, míg másikba az egyik melle simult. Imádtam, hogy mindene tökéletesen illett hozzám.
Bármennyire is a határokon mozogtam már, szerettem volna kényeztetni. Elnyúltam mellette és elfordítottam a kulcsot a zárban. Nem szerettem volna, ha anya vagy a nővérem vagy bárki megzavarna minket.
Lehúztam Ro-ról a felsőjét és miután végig néztem rajta, hogy egy szál bugyiban áll előttem, háttal fordítottam magamnak.

- Ezt imádni fogod. - suttogtam a fülébe, majd a nyakát kezdtem csókolgatni. Megszívtam a bőrét, persze csak óvatosan, nem szeretném, ha Louis ezzel piszkálna.

Végig húztam ajkaimat a válláig közben csípőjét markolva neki nyomódtam fenekének. Hatalmasat sóhajtott, ami mosolygásra késztetett. Bármennyire is tudtam, hogy nem sok van hátra, még húzni akartam az időt, annak ellenére is, hogy majd' felrobbantam.
Ro felém fordította a fejét és rátapadt a nyakamra, miközben a hajamat markolászta. Most rajtam volt a sor, hogy nagyot sóhajtsak.
Mielőtt még átvehette volna az irányítást, hátrafelé kezdtem araszolni mindaddig, amíg el nem értük az ágyat. Leültem rá, Ro-t pedig az ölembe húztam. Mondtam már, hogy szinte attól majdnem elmentem, hogy hozzám ért? Végig feküdtem az ágyon, Ro-t magammal húzva. Háta a mellkasomhoz simult, ahogy végig feküdt rajtam. Félre tűrtem a haját, mert csiklandozott, majd csókolgatni kezdtem, ahol csak értem meztelen bőrét. Ahogy a vállához értem, kinyitottam a szemem és ahogy végig futott tekintetem rajta, kicsit megharaptam, ami Ro-t egyáltalán nem zavarta. Sőt, úgy kezdett vonaglani rajtam, hogy attól féltem, tényleg nem fogom kibírni. Ahogy kezem a csípőjére csúszott, hogy megállítsam a mozgásban, ő úgy szorította meg egyik kezével az alkaromat, míg másikkal mellettem a lepedőt. Ahogy én, úgy ő is túlságosan fel volt már izgulva. Szabad kezemmel végig simítottam mellén, hasán, combján, majd visszafelé. Belsőcombján húztam végig ujjaim, majd nőiességén, mire még jobban hozzám dörgölte fenekét. Hasát is megsimítottam, utána a másik mellét. Figyelten Ro arcát, amikor újra lefelé indult a kezem. Pillái le voltak hunyva, teljesen odaadta magát nekem. Szerintem, már egyáltalán nem volt tisztában a külvilággal. Csak ketten voltunk. Csak ketten együtt. Gátlástalanul kúszott kezem a bugyijában, mire Ro zihálni kezdett a kezeim között. Pedig még nem is csináltam semmit. Lassan kezdtem körkörösen mozgatni a kezem, mire Ro teljesen nekem feszült. Imádtam, hogy örömet okozok neki. Csókolgattam ahol értem, Ro pedig szorított ahol ért. Biztos pontként vette, ha a karomba kapaszkodik, amivel tartottam őt. Lassan eltüntettem benne egyik ujjamat, majd még egyet. Ro hangosan nyögött egyet, mire nem mozdítottam meg a kezem.

- Szeretem a hangodat, azt pedig még jobban, ha miattam nyögsz, de halkabban. - kuncogtam fel. - Ha otthon leszünk olyan hangos lehetsz, amennyire nem szégyellsz, de most nem akarom, hogy anyáék meghallják mit művelek veled. - húztam kijjebb ujjamat belőle, majd vissza. Ro a száját, hogy elfojtsa hangját, az állkapcsomra nyomta és csókolgatta, harapdálta. Körmei alkaromba mélyedtek, de ez csak még jobban beindított, ha ez lehetséges volt. Néztem, ahogy élvezi, amit csinálok vele. Mellkasa sűrűn emelkedett és amikor egy bizonyos pontot érintettem, kirázta a hideg és kissé megfeszült.
- Harry. - nyöszörögte a fülembe. Tudtam, hogy nem sok kell és darabjaira hullik, azt pedig nem akartam. Azt akartam, hogy körülöttem érje a gyönyör. Kihúztam ujjaimat belőle, majd a fehérneműjét lejjebb toltam a róla. Ro készségesen segített, hogy megszabadíthassam az anyagtól, majd lemászott rólam és a boxerem felé nyúlt. Furcsán nézhettem rá, mert kuncogni kezdett. - Eddig te irányítottál, de most én jövök. - jelentette ki, mire csak nagyokat pislogtam rá. Lehúzta rólam az alsógatyámat és a combjaimra ült.
- Pedig még annyi tervem volt. - jegyeztem meg duzzogva. Ro előre hajolt és majdnem megcsókolt. Igen majdnem, mert szórakozott velem.
- Legközelebb megvitatjuk a terveidet. - támaszkodott meg mellettem és lassan felcsúszott combjaimról a csípőmre. Felnyögtem, amikor férfiasságom érintette ott, ahol percekkel ezelőtt a kezem járt. Ro oda figyelt, hogy az őrületbe kergessen. - Csitt. Hát mégis csak a szüleid házában vagyunk. - ringatta tovább magát rajtam. Ellenem fordította a fegyveremet. Szórakozik velem, nem is akárhogy, aztán emlékeztet, hogy be kell fogjam, mert anya itt alszik szinte a szomszéd szobában.
- Ha most azonnal nem lehetek benned, én esküszöm felrobbanok. - morogtam. Ro elvigyorodott és körbe pillantott a szobában. - A felső fiókban. - biccentettem a szekrényre. Tudtam, hogy az óvszerre gondolt, pedig szerettem anélkül szeretkezni Ro-val. És nem azért, mert eddig csak vele voltam gumi nélkül, hanem mert sokkal felszabadítóbb érzés volt úgy.

Ro kivette a kis tasakot és a kezembe nyomta. Említettem már, hogy utálom azt a vacakot? Amíg én magamra görgettem, addig Ro hevesen csókolni kezdett. Alig bírtam odafigyelni, hogy mit csinálok, olyan szenvedélyes volt a csókunk.
Ro lassan rám ereszkedett. Abba hagytuk a csókunkat és csak néztük egymást, miközben teljesen eltűntem benne. A tüdőmben akadt a levegő, ahogy éreztem Ro-t magam körül.
Sejtettem, hogy nem fog sokáig tartani, mivel már mindketten a határon táncoltunk eddig is, de azt az időt, amit kaptunk, azt maximálisan kihasználtuk.
Ro lassan emelkedett, majd csúszott vissza rám, amiért hálás voltam. A csípőjét markoltam, tekintettem a nyakára tévedt. Bőréhez, hozzám hasonlóan, hozzá tapadt a haja a verejték miatt. Hiába a lassú tempónak, felforrósodott a levegő köztünk. Őrülten ziháltunk és meglepően halkan viseltük ezt a mennyei kínzást.
Ro keze hasamról, a csípőjét szorító kezeimre tévedt és abban a pillanatban robbant körülöttem. Ahogy éreztem, hogy rám zárul, én is megadtam magam és hozzá hasonlóan préseltem össze ajkaimat, hogy senki más ne hallja meg az orgazmusunkat.

- Takarózz be! - húztam fel Ro-n a takarót pár perc múlva, amikor már képes voltam gondolkodni. - Nem szeretném, ha megfáznál. - magyaráztam meg, amikor furcsán nézett rám. Felsóhajtott és le szeretett volna mászni rólam, de gyorsan elkaptam a combját. - Maradj még! Csak egy kicsit maradjunk még így. - kérleltem. Ro elmosolyodott és valami ismeretlen csillogott a szemeiben.
- Jó, de te se fázz meg! - húzta szét a takarót magán, majd előre dőlt rám. Megcirógattam arcát és csak figyeltem őt.
- Ezzel még várni szerettem volna. Nem akarom, hogy azt hidd, nekem csak ez kell. - tört rám az őszinteségi roham. Haját simogattam és amikor felpillantott rám, puszit nyomtam a homlokára.
- Harry, eddig is tudtam, hogy nem így van. Tudom, hogy próbálsz megfejteni és megismerni, még ha ez nem is könnyű. - sóhajtott fel. - Te egy nagyon különleges ember vagy. Nem sokan csinálnák ezt. - húzogatta ujját a tetoválásaimon. Elmosolyodtam. Még jó, hogy próbálkozom, hisz' szeretem.
- Először is, szeretem, hogy Harry-nek hívsz. - mosolyodtam el. - Másodszor, fontos vagy nekem, így jó hogy igyekszem. - simogattam a hátát a takaró alatt. - És direkt nem azt a szót mondtam, hiába érzem azt. - utaltam a szeretlek szóra. Ro elmosolyodott és puszit nyomott az államra. Ez is egy olyan gesztus volt a részéről, amit akaratlanul tett. Valahol tudat alatt.
- Reggeli! - hallottuk lentről anya hangját. Ro felnézett rám. Idő közben teljesen szétváltunk, így Ro lecsúszott az ágyra. Megpusziltam az arcát, de Ro úgy gondolta ő inkább a szájára szeretné azt a puszit. Addig ficánkolt, amíg meg nem csókoltam. Ez a tette is megmosolyogtatott, olyan volt, mintha nem is venné észre ezeket a kis gesztusokat. Ro elment lezuhanyozni, majd én is. Mire leértem az ebédlőbe, Ro már felöltözve falatozott. Na, szép! Meg sem várt.
- És én? - kérdeztem hisztisen, miután Ro az én helyemen, az én tányéromból evett. Persze imádtam, hogy az én holmijaimat használja, de jó volt rájátszani kicsit.
- Tessék. - tett le anya az asztalra egy másik tányérba ételt nekem.
- Köszönöm. - ültem le Ro mellé. - Anya, reggeli után elmegyek Ro-val sétálni. - közöltem a terveimet és enni kezdtem. Ro értetlenül meredt rám, anya viszont mosolyogva bólintott. - Ro kinyitottad már Jack ajándékát? - érdeklődtem. Én talán kíváncsibb voltam, mint Ro az ajándékkal kapcsolatban.
- Még nem. - rázta meg a fejét. - Elfelejtettem. - pirult el. Amíg anya elfordult a hűtőhöz, a kezemet Ro combjára tettem és simogatni kezdtem. - Harry. - fogta le kezemet összehúzott szemöldökkel. Széles vigyorral néztem rá. - Felmegyek, megnézem apa ajándékát. - állt fel mellőlem Ro. A tányérjára nézett, ami már üres volt. Nem ismerte a szokásainkat.
- Hagyd csak. - mosolyogtam és tovább reggeliztem. Ro eltűnt, anya pedig mosolyogva pördült meg és nézett rám.

Igyekeztem a reggelimre koncentrálni, de majdnem megfulladtam, amikor anya megszólalt, hogy igazán szólhattam volna neki, hogy nem kell külön megágyazni Ro-nak. Mentegetőztem volna, de még időben rájöttem, hogy csak magam alatt vágnám a fát. Így csak hümmögtem és a vállamat rángattam. Amilyen gyorsan csak tudtam belapátoltam az ételt és felsiettem Ro-hoz.

***

Ro fejébe húztam az egyik sapkámat, akármennyire is toporzékolt ellene. Csak az kéne, hogy megfázzon itt nekem. Megfogtam a kezét és elindultam vele, hogy megmutassam neki, hol nőttem fel. Bíztam benne, hogy viszonozni fogja és majd ő is mesél a gyerekkoráról.

- Ott a nevem. - böktem a feliratra, amikor halványan ugyan, de megtaláltam a fehér vonalakat.
- Miért? - simított végig rajta Ro. Felém fordult és feljebb nyomta a fején a sapkát. Kicsit nagy volt rá, így egész úton tologatta a fején, mert az lecsúszott a szemére. Olyan aranyos volt. Legszívesebben egész nap ölelgettem volna.
- Hogy mindenki tudja, én is voltam itt egyszer. - mosolyodtam el. Ro körbe nézett.
- De Harry, csak a te neved van itt. - akadékoskodott. Felsóhajtottam, hogy szemet szúrt neki.
- Mindenki más biztos valahova máshova írta a nevét. - magyaráztam meg egyszerűen. Ro felnevetett.
- Nagy a fejed. - kuncogott és már témát is váltottunk. Durcásan elfordultam tőle. Ro megfogta a karom, de én látványosan elfordítottam a fejem.
- Nem is nagy a fejem. - morogtam és Ro-ra pillantottam. Elértem a célom, az előttem álló lány alig bírta vissza fogni a nevetését. - Vond vissza! - kértem, mire Ro felkacagott.
- Hogy mi? Nem fogom visszavonni. Ez alapvető tény. - kuncogott. Felé fordultam és szorosan elé álltam.
- Vond vissza, különben kénytelen leszek... - kezdtem bele, de Ro grimaszolgatott, amivel kizökkentett.
- Na, mire leszel kényszerülve? - fonta össze kihívóan a karjait maga előtt. Elcsípte a tekintetemet és nem engedte el. Képtelenek voltunk másra figyelni, csak egymásra.
- Különben addig foglak csikizni, amíg vissza nem vonod. - kaptam el a derekát a kabátja alá nyúlva kezdtem csiklandozni.
- Ne! Kérlek! Hideg a kezed! - sikongatott. Késő! Gondolta volna meg előbb, mit mond.
- Csak egy szó és befejezem. - nevettem már én is, de én leginkább azon, ahogy vergődött.
- Jó, jó. - sikítva, nevetve, fuldokolva mondta. - Visszavonom, hogy nagy a fejed. - ficánkolt még mindig. Kicsit lejjebb húzva a kabátját, megcsókoltam a nyakát, majd elengedtem.
- Nem a fejem nagy, hanem a hajam dús. Mellesleg, bomlanak érte a nők. - pusziltam még meg az arcát, utána visszabugyoláltam.
- Hm. - szívta be az ajkát. - Megértem őket. - motyogta halkan, de meghallottam. Egy büszke vigyor terült el az arcomon.
- Szóval, neked is tetszik. - jelentettem ki ugyanazzal a vigyorral. Ro felnézett rám és csak nézett.
- Szeretek beletúrni a hajadba. - vallotta be. Vigyorogva csókoltam meg. Végre! Mondott valami meghittet, bókolt nekem egy kicsit.
- Erről jut eszembe, gyere, megmutatom hol csókolóztam először. - fogtam meg a kezét és húzni kezdtem magam után. Ro megszorította a kezem és csak akkor tűnt fel, hogy milyen hidegek az ujjai. Bedugtam a zsebembe a kezeinket, hogy kicsit felmelegedjen.

Megmutattam Ro-nak a helyet, ahol először csókolóztam, sőt, még meg is mutattam neki, hogyan is történt. Csak most már sokkal jobban csináltam.
Az összes számomra fontosabb helyre elvittem Ro-t. Aki figyelmesen hallgatott, amíg én meséltem. Pár óra múlva értünk haza, még ebéd előtt.

***

A nappaliból hasonló hangzavar hallatszott, mint tegnap, amikor bemutattam Ro-t. Ro egy pillanat alatt kapta le magáról a vastag kabátot és sapkát. Felakasztgattam a ruháinkat a fogasra, majd lerúgva a csizmáinkat befelé indultunk a hangok forrása felé.

- Nézzétek, Lou előbb ide ért. - ujjongott Gemma. Örültem a boldogságának, de tartottam is tőle, hogy nem lesz hosszú életű ez a kapcsolat. Miután mindenki üdvözölt mindenkit, a nappaliban maradtunk és csak elütöttük az időt. Tv-t néztünk, beszélgettünk, segítettünk anyának megteríteni az asztalt és hasonlók, persze mindeközben lopott érintéseket váltottunk Ro-val.
- Harry, megmutatnád, hogy merre van a mosdó? - nézett rám Lou. Meglepődve felhúztam a szemöldökömet.
- Egyszerű, felmész és... - kezdtem az útbaigazítást, de Lou megcsóválta a fejét.
- Mutasd meg, kérlek. - nyomatékosította a kérését. Sóhajtottam és a lépcső felé indultam.
- Nem tudom, mi bajod, de kicsit furcsa vagy. - beszéltem neki, amíg az emeletre értünk.
- Én vagyok furcsa? Hülye vagy? Te már megint kavartál Rosie-val, igaz? - mondta halkan. Ezt meg honnan a fenéből tudja?
- Ezt honnan veszed? - horkantottam fel, mire Lou a fürdőbe nyitva megforgatta a szemét.
- Gemma mondta, hogy történt valami köztetek, de ha nem mondta volna, akkor is átlátszóak vagytok. Látványosan simogatjátok egymást. - dőlt a mosdókagylónak. Lou azt hihette, ez egy újabb szórakozás mindkettőnknek, pedig nem így volt. - Csak azt akarom tudni, hogy: ez most komoly? Nem szeretném, ha bármelyikőtök csalódna. - bökte ki végre. Elmosolyodtam, azon, hogy Lou mennyire figyel a szeretteire.
- Teljesen komoly. Beszéltünk Ro-val és szinte mindent tisztáztunk. - mondtam. - Ro megpróbál nyitottabb lenni, én pedig türelmes leszek. - mosolyogtam. Lou rám nézett és nem szólt semmit, csak bólintott egyet. - Lou? Nem mondasz semmit? Semmi bölcs gondolat? - kérdeztem várakozva. Szerettem volna valami hasznosat hallani tőle.
- Csak remélem, összejön nektek ez az egész. Már rátok férne. - mosolygott ő is. Örültem, hogy nem tolt le, hogy már megint Ro után kajtatok. - Na, menjünk le, majd' éhen veszek. - került ki. Bólogattam és most én mentem utána.

Lou leült Gemma mellé, én vele szembe, Ro mellé. Mindenki Lou-val volt elfoglalva, nagy szerencsémre. Az asztal alá vezettem a kezem, még pedig Ro combjára. Ro egy pillanatra megmerevedett, de aztán, hogy ne legyen feltűnő, folytatta az evést. Lou rám hunyorgott, majd elvigyorodott. Volt valami ördögi a vigyorában, amire hamar rá is jöttem, hogy mit takart, amikor éles fájdalmat éreztem a sípcsontomban. Felnyögtem és még a villát is kiejtettem a kezemből.

- Harry, minden rendben? - kérdezte aggódva anya. Nehezen, de bólintottam egyet és kérdőn néztem Lou-ra. Könnyedén megrántotta a vállát. Szóval, csak viccnek szánta azt, hogy belerúgott a lábamba.

Ebéd után Gemma és Lou mosogatott, bár szerintem, ők is hasonló dolgokat csináltak, mint tegnap én Ro-val. Annyi különbséggel, hogy őket senki sem zavarta meg.
Mi ketten Ro-val felmentünk a szobámba. Lou-val még beszélni fogok a vicceiről, mert ez abszolút nem ért. Én csak megsimogattam, ami az enyém. Ro a sarkaira ült az ágy tetején és úgy nézett engem. Nem beszélgettünk, csak néztük egymást vagy megsimítottuk egymás bőrét, vagy éppen csókot loptunk a másiktól.
Késő délután mentünk le újra a többiekhez. Lou a figyelem középpontjában volt, amit abszolút nem bántam. Meséljen csak.
Ahogy körbenéztem a családomon, tudatosult bennem, hogy pár nap és itt kell hagynom őket. És újra kezdődik a pörgés. És ott lesz Jack, akivel talán beszélnünk kéne erről az egészről. Nem szeretném, ha a titkolózásunk miatt romlana meg a viszonyuk Ro-val. Ro-ra pillantottam, aki nagyon koncentrált Louis-ra. Ahogy néztem őt, be kellett látnom, meg kell ezt beszélnünk Jack-kel. Az lesz mindenkinek a legjobb.

CSOPORT: https://www.facebook.com/groups/882011401880878/

KÖVETKEZŐ FEJEZET