20. fejezet - Szóval te, én, egy hatalmas ágy, és az övem a csuklóm körül. (+18)

Sziasztok! 

Igyekeztem kárpótlásul hosszú és érdekes részt hozni, nos, erről döntsetek Ti, hogy ezt sikerült-e elérnem. :) 

Köszönöm szépen a kommenteket, lájkokat, üzeneteket, pipákat, és úgy összességében az olvasást is Patsy McCloud, Noémi Tóth, Boglárka Juhász, Nóra Polányi, Benczúr Melitta. :) Ti, Olvasóim, vagytok a legjobbak. :) 

Nem is húzom tovább az időt. :) 

Jó olvasást! 

Bay.

EMMA KATONA

A fellépés utáni első hétfő. Úgy gondoltam, hogy semmi furcsaság nem fog történni, legalább is reménykedtem benne. Azzal nyugtattam magam, hogy senki sem nézte az adást. Miért is nézték volna? Ez abszurd! Ezekkel a gondolatokkal szálltam ki a kocsinkból és indultam Hanna-val és Holly-val az iskolába.
Előre engedtem a lányokat, ezzel is húzva az időt. Hogy miért tartottam ettől az egésztől? Mert tegnap mindenki azt hajtogatta, hogy meg fog változni az életem. De én azt nem akarom! Jól érzem magam így, ahogy vagyok! Csak le szeretnék érettségizni.

- Emma! - sikított fel mellettem egy lány, amikor már kezdtem elveszni a szekrényemben. Jól bevágtam a fejemet a hangjától, mielőtt még ránéztem volna.
- Öhm... Szia! Segíthetek? - kérdeztem kedvesen. A lány vigyorgott rám, de olyan széles vigyora volt, hogy csodáltam, hogy még nem fájdult meg az arca, bár ki tudja.
- Én... Én... Aláírnád? - nyomta a kezembe a füzeteit. Hanna kilesett a szekrénye ajtaja és a lány háta mögül és most már ő is vigyorgott.
- Öhm... Azt hiszem, sérvem lett. - egyensúlyoztam a füzetekkel. - Visszaadom ezeket és mondjuk aláírom a... A töri füzeted, oké? - mosolyodtam el. A lány bólogatott. Azt hittem, leesik a feje, olyan hevesen billegett.
- Köszönöm. - ugrott a nyakamba. Mosolyogva öleltem vissza, annak ellenére is, hogy a füzetei sarkai beleálltak a mellembe.
- Mi megmondtuk. - csapta be a szekrénye ajtaját Hanna. Megforgattam a szememet.
- Csak egy lány volt és remélem ennyi is marad. - szorítottam magamhoz a könyveimet.
- Álmodozz csak! - kacsintott egyet. Fújtattam, de ekkor eszembe jutott valami. - Hagyjuk ezt. Inkább beszéljünk rólad és Harold-ról. - húztam feljebb az egyik szemöldökömet. Hanna még levegőt is elfelejtett venni.
- Az... Öhm... Ne tereld a témát! - vágta ki magát vagy legalább is azt hitte, de nem szabadul ilyen könnyen.
- Te ne tereld a témát! - mondtam hasonló hangon, mint ő.
- Jó. - sóhajtott fel, mint, aki lebukott. - Volt az a buli, amit a tiszteletetekre rendeztek a srácok, akkor beszéltünk Harry-vel. És... Tudod, te is. - magyarázott. Még jó, hogy tudom. Abban a házban semmi sem marad titokban.
- Már akkor tudta mindenki, amikor még ti sem. - vigyorodtam el. Hanna felháborodva nézett rám. Már épp kinevettem volna, amikor valaki nekem jött és a jegyzeteim szanaszét repültek.
- Várj, segítek összeszedni. - guggolt le mellém Hanna. Remek! Egész délután rendezgethetem sorba a papírjaimat.
- Ó, bocsi. Nem vettelek észre. - állt meg előttem Emily. Fel sem néztem rá.
- Semmi baj. - álltam fel, amikor már minden jegyzet a kezemben volt. Bosszantotta, hogy nem tud kihozni a sodromból.
- Milyen érzés sztárnak lenni? - kérdezte gúnyos hangon. - Komolyan azt hitted, hogy elénekled azt a szánalmas dalt és mindenki megsajnál? - horkantott fel.
- Igazából nem érzek semmit, azon kívül, hogy nem tudok órára menni, mert valaki elállja az utamat. - néztem Emily szemébe. Emily kezdett ideges lenni, hogy nem veszem fel a szánalmas próbálkozását. Mi lett a volt legjobb barátnőmmel?
- Nem hittem volna, hogy hasznot húzol abból, hogy egy fogadás tárgya lettél. - vigyorodott el gonoszan Emily. Jó, hogy nem azt mondja, hogy én szerveztem így az egészet, hogy utána írhassak róla egy dalt. Mindent megtennék, ha nem kellett volna megírnom azt az átkozott dalt. És örültem volna, ha Niall lett volna az első az életemben.
- Tudod mit, Emily? Nem rég mindent megbeszéltem Alec-kel. És azt is elmondta, hogy pusztán azért bújt a bugyidba, hogy hallgass arról, hogy tudsz a fogadásról. Te egy aljas, álszent, kis ribanc vagy! - bújt belém a kis ördög. - Ja, és még azt is elmesélte, hogy nem jelentesz számára semmit, csak amikor unatkozik, akkor használ. - kerültem ki, de még megveregettem a vállát. Most, ennyi idő után robbant a bomba bennem. - De ezt beszéld meg a barátoddal. Kívánom nektek a legjobbakat. - mondtam végszóként. Emily teljesen elvörösödött a szavaimra, majd a barátnőjével elrobogtak, ha jól láttam a mosdóba.
- Wáó! - paskolta meg a hátamat Hanna. - Ügyes voltál! Már ráfért arra a kis... Kis cafkára ez a fejmosás. - nevetett fel. Nem voltam büszke arra, hogy ezt tettem vele, de nem terrorizálhat senkit.
- Nem akarok erről többet beszélni. - jelentettem ki. Láttam, ahogy Hanna és Holly értetlenül egymásra néztek. Nem azért csináltam ezt, hogy megint a középpontba kerüljek. Hanna utánam jött a terembe, leült a mellettem lévő padba és még mielőtt bármit is mondhatott volna, megérkezett a tanár.

A próbálkozásom, hogy láthatatlan leszek, kudarcba fulladt. Mindenki vagy túl kedves volt vagy túl ellenséges. Az igazgató felhívatott az irodájába, hogy személyesen gratuláljon, az énektanár felajánlott egy helyet a csoportjába. Kaptam egy szerelmes levelet is a szekrényembe csúsztatva, természetesen névtelenül. Ahhoz, hogy kiderítsem, hogy ki a titkos hódolóm a tornaterembe kellett volna mennem. Üzeneteket kaptam a közösségi oldalakon. Szóval bőven több figyelmet kaptam, mint eddig. Ami viszont ennél is jobban meglepett, hogy, amikor kifelé tartottunk az iskolából Hanna-val és Holly-val felhívott egy alak, hogy szerződést kínálna nekem és még a bátyámnak is. Azzal búcsúztam tőle, hogy megbeszélem Noellel és majd visszahívom.
Beszálltunk a kocsiba és haza felé indultunk. Noel nem kérdés, hogy belemegy, hiszen ez volt már öt éves kora óta az álma. De vajon, ha az én válaszom nem, akkor is fogják foglalkoztatni a bátyámat? Én nem szeretném tönkre tenni az álmait. Így tehát a döntés nem más, mit hogy természetesen benne vagyok. Ha Noel elvállalja, akkor én is. Jó képet fogok vágni ehhez az egészhez.

***

Miután Noellel mindent megbeszéltünk, utána néztünk a cégnek és mindent rendbe találtunk, széles vigyorral tárcsáztuk a férfit, aki ajánlatot tett. Jó volt nézni, hogy Noelnek ezer wattos vigyora lett. Már csak a papírokat kell aláírni.
Amikor mindenki túl volt az örömködésen, felmentem az emeletre, a szobámba és bedőltem az ágyba. Ennyit arról, hogy nyugodt életem lesz. Holnap, ahogy aláírjuk a szerződést, vége az átlagos, nyugodt, szürke életemnek.
A farmerom zsebébe rezegni kezdett a telefonom. A kezeimet a szemem elé tettem, nem szeretnék még egy hivatalos telefonálást.

- Ha ügynök, menedzser, bármilyen cég embere, már most leteheti. - vettem fel a telefont. Szuszogás hallatszott a vonal másik végéről.
- Lemaradtam valamiről, Napsugár? - mondta rekedtesen Niall.
- Mondhatni. - sóhajtottam fel. Niall türelmesen várt, de nem folytattam.
- El is meséled? - kérdezett rá. Be voltam lassulva, így a nap végére. Aztán mesélni kezdtem. Csak mondtam és mondtam.
- Hű, hát ez nagyszerű! Gratulálok nektek. És, ha elmesélem a srácoknak, ők is biztosan nagyon örülni fognak a hírnek. - örült meg Niall. Komolyan örülök, hogy mindenki örül, még akkor is, ha ez az egész engem fog tönkretenni. Újra.
- Köszönöm, azt hiszem, ezt kell mondani. - mondtam halkan.
- Emma minden rendben? - kérdezte. Hangjában érezhető volt az aggódás.
- Persze, Niall. Csak hosszú volt a nap. És még nem is fürödtem. - beszéltem össze-vissza. Nem akartam hazudni Niall-nek, elég, hogy mindenki mással ezt teszem.
- Akkor gyors leszek. Mit szólnál hozzá, ha holnap suli után átjönnél hozzám? - felcsillantak a szemeim, de hamar el is múlt a lelkesedés.
- Mit szólnál hozzá, ha kicsit eltolnánk a dolgot, mert suli után írjuk alá a szerződést. - mondtam kis undorral a szerződés szót.
- Rendben. Akkor majd hívj fel, ha otthon leszel és elmegyek érted. - mondta Niall. Boldog volt, ez érezhető volt a hangján.
- Rendben. - egyeztem bele. - Neked milyen napod volt? - kérdeztem rá. Érdekelt is és így legalább elterelődött a téma rólam.
- Ma szabadnapom volt. Jó lett volna, ha nem kellett volna suliban lenned. - sóhajtott fel. Igen, sokkal jobb lett volna vele lenni, akkor elkerültem volna Emily-t is. Tényleg, róla nem is beszéltem. De erről majd inkább személyesen.
- Én mondtam neked tegnap, hogy nem megyek be, de te erősködtél, ahogy a tanulással is. - jegyeztem meg csak úgy mellékesen.
- Emlékszem, elég rámenős voltál, hogy hagyjuk a spanyolt, ami tetszett is, de sajnos nem hanyagolhatod el a sulit, már csak körülbelül fél év és vége. - kuncogott fel Niall. Tény, mindent bevetettem a hisztitől kezdve a csábításig, de Niall-re semmi sem hatott, amíg fel nem mondtam a leckét.
- Belőled egyszer nagyon jó apa lesz. - mosolyodtam el. Talán nem kellett volna ezt mondanom. Félreérthette. Mit gondolhat most? - Úgy értem... - kezdtem volna magyarázkodásba, de Niall belém fojtotta a szót.
- Értem, hogy érted. - nevetett fel. Most megnyugodtam, de az nem nyugtatott meg, hogy nevetett rajtam.
- Jól van Horan, ezt még visszakapod! - morogtam, mire Niall még jobban kuncogott.
- Duplán? - kérdezte. Elképzeltem, ahogy csillognak a szemei.
- Bizony. - mondtam sejtelmesen. Emlékszem, legutóbb is, hogy kijátszott.
- Most, hogy ilyen jó kedved van, elmondod, hogy mit álmodtál, amikor elaludtál filmnézés közben? - kérdezte. Szép próbálkozás Niall. De valahogy sokkal bátrabbnak éreztem magam így telefonon keresztül.
- Jó, legyen. De csak kulcsszavakat mondok. - mondtam sejtelmesen. Niall sóhaját még így telefonon keresztül is tisztán hallottam. - Szóval te, én, egy hatalmas ágy, és az övem a csuklóm körül. - mondtam suttogva a mondat végét. Niall meg sem szólalt.
- Még szerencse, hogy nagy a képzelőerőm. - mosolygott, ezt hallani lehetett a hangján. - És mi a véleményed erről az egészről? Úgy tűnt, nagyon zavarban voltál emiatt.
- Niall, ez nem ilyen egyszerű. Még szép, hogy zavarban voltam, de... De ez csak egy álom volt. - tértem ki a válaszadás elől. Nem akartam beismerni, hogy tetszett az a dolog.
- Na jó, ezt inkább személyesen folytassuk. - ajaj lesz nekem, ha ezt személyesen folytatjuk. Vagyis jó értelemben ajaj.
- De Niall! - toporzékoltam az ágyamban.
- Emma, ha most folytatjuk, nem lesz olyan kellemes, mintha velem lennél a hatalmas ágyamban. - mondta halkan, mire nagyot nyeltem. - Holnap egy percet sem hagyok neked, hogy zavarban legyél. - jelentette ki. Szabad kezemmel eltakartam a szemeimet. - De most irány fürödni, holnap iskola. - adta utasításba. Visszacsöppentem a jelenbe.
- Niall, ha olyan kedvem lenne, akkor holnap reggel is zuhanyozhatnék. - mondtam határozottan.
- Az nem lehetséges. Akkor korábban kéne kelned. - ellenkezett velem Niall. - Holnap végre találkozunk. - mondta vidáman. Én is örültem neki. A tegnapi tanulós, ebédelős napot leszámítva régen voltunk együtt.
- Szeretlek Niall! - mondtam tiszta szívemből. Niall elmosolyodott.
- Én is szeretlek téged Napsugár! - mondta olyan hangsúllyal, hogy tudtam, ő is komolyan gondolja. - Ne felejts el hívni! - véste jól a fejembe. Mosolyogva válaszoltam.
- Hogyan is felejthetnélek el? - háborodtam fel. - Jó éjszakát és álmodj szépeket! - kuncogtam fel. Niall sóhajtott egyet.
- Te is álmodj szépeket vagy hasonlókat, mint amikor itt aludtál. - kacarászott. Úgy néz ki, ezt most már nem mosom le magamról. Mielőtt bármit is mondhattam volna a védelmembe, Niall bontotta a vonalat.
Gyorsan megfürödtem és már ágyba is bújtam. Kelleni fog a holnapi naphoz az energia.

***

Az iskola hasonlóan zajlott, mint tegnap. Egy újabb szerelmes levél fogadott és autogramokat kellett adnom pár lánynak. Iskola után Noel jött értem, hogy azonnal mehessünk a kiadóhoz. A szerződésben nem találtam semmi kivetnivalót, mert én gondosan átolvastam, mind az ötvenhat oldalt, és nem érdekelt, hogy köhécsel a velem szemben ülő férfi. Még jó, hogy nem hagyom átverni magam. Az is szerepelt egyébként a papírokban, hogy hivatalosan szóló énekes leszek, Noel pedig valamilyen hangszeren kísér. Na, abból nem esznek! Ez az egész Noel miatt van. Nekem kéne örülnöm, hogy énekelhetek vele. Majd én keverem a lapokat. Mégis mit tehetnek, ha mondjuk el fogom mondani, hogy kik állnak rajtam kívül a színpadon, vagy kikkel játszom együtt? Végül aláírtam a pontozott vonalon, azzal megkezdődött az együttműködésünk.
Alig két perce érkeztünk meg haza, de már hívtam Niall-t. Minél előbb vele szerettem volna lenni, hogy minél több időt tölthessünk együtt. Gondolom, Niall is hasonlóan vélekedett erről, mert kettőt pislogtam és már velem szemben állt a konyhánkban.

- Végre! - csókolt meg Niall. Én is így gondolom.
- Nem vagy éhes? - néztem rá. Niall lenézett rám.
- Úgy gondoltam, hogy ehetnénk együtt nálam. - pislogott kisfiúsan. Elmosolyodtam. Ahogy én is, úgy ő is szeretett volna már kettesben lenni.
- Rendben, akkor szólok anyának és indulhatunk is. - szaladtam fel az emeletre. Erős túlzás, hogy szóltam, elköszöntem, az helyesebb kifejezés. Már vázoltam a helyzetet neki tegnap este, így most nem kellett elmagyaráznom. - Mehetünk. - ugráltam le a lépcsőn.

Niall felvette a kapucniját. Nem vettem zokon, tudom, hogy a rajongóitól véd, én pedig a médiától védem magam. Amíg csak lehet, még szeretnék láthatatlan lenni.
Viszonylag hamar parkoltunk le a háza előtt. Az úton leginkább a rádió szólt. Niall megfogta a kezemet és úgy húzott maga után. Lelkes volt, ez látszott rajta.
Ahogy beléptünk a házba és becsukódott mögöttünk az ajtó, Niall az ajkaimra tapadt és mohón falta azokat. Valószínűleg a világ legnagyobb hazugságát mondtam volna, ha azt mondanám, hogy nem kívántam őt ugyanúgy, ahogy ő engem. Belekuncogtam a csókunkba. Niall elhúzódott tőlem. Összehúzott szemöldökkel nézett rám.

- Nálunk jobban visszafogtad magad. - kuncogtam még mindig. Niall lépett néhányat felém, mire én hátráltam és már is az ajtóba ütköztem.
- Nehezen voltam rá képes, ezt elhiheted, de az mégis a szüleid háza. - csókolt meg újra. Azonnal viszonoztam és átöleltem a nyakát. - Napsugár, nem vagy éhes. - mosolyodott el Niall. Attól függ mire.
- De igen. - bólintottam. Niall eltávolodott tőlem és máris hiányzott nekem. - Niall! - fogtam meg a kezét, amikor belépett a nappaliba. - Hiányzol. - mondtam halkan. Lehajtottam a fejemet zavaromba. Niall egy szempillantás alatt előttem termett. Államnál fogva emelte feljebb a fejemet.
- Emma. Nem szeretném, hogy zavarban legyél ez miatt. Ez természetes dolog. - puszilta meg a kezemet. - Azt szeretném, ha mindent elmondanál nekem, ami ide bent van. - bökött a homlokomra. - Bármiről is legyen szó. Ne legyenek tabu témák! - simogatta az arcomat. Elmosolyodtam és a karjába kapaszkodva hunytam le a szemem. Megnyugodtam a közelébe.
- Szeretlek Niall. - bújtam hozzá. - Nincs nálad jobb, kedvesebb, odaadóbb, viccesebb barát a Földön. - mondtam a mellkasába. Felpipiskedtem, így elértem a nyakát, hogy a bőrére tudjak adni egy puszit.
- Emma ez erős túlzás, nem gondolod? - sóhajtott fel, amikor véletlenül a fogam is súrolta a nyakát.
- Te mondtad, hogy tudni akarod, mi jár a fejemben. - rántottam meg a vállam. Niall a hajamba markolva húzta kicsit hátrébb a fejemet a nyakától, pedig nem kétlem, hogy élvezte a kényeztetést. És talán pont ezért is állított meg benne.
- Emma, igyekszem mindig figyelni arra, hogy ne kapkodjunk, de átkozottul nehéz, ha ilyeneket csinálsz. - mondta a szemembe nézve. Igen, mindig figyelt rám, de ez azzal járt, hogy ő sokkal kisebb figyelmet kapott. De én azt is szeretem, ha kényeztethetem.
- Tudom, de szeretném, ha most hagynál egy kicsit irányítani. Vállalom a következményeket. - mondtam bizalmasan. Niall bólintott egyet, így egy széles vigyor terült szét az arcomon.
- Rendben, de... De ha bármi olyat csinálok, akkor szólj! - adta az utasítást. Niall ezt mindig elmondta. Nem tudtam eldönteni, hogy azért, mert meséltem neki Alec-ről vagy, hogy minden lánnyal így viselkedett.
- Nem fogsz semmi olyat csinálni. Nagyon jól tudod, hogy bármit is teszel, azt élvezem. - néztem a szemeibe. Csillogtak azok a gyönyörű kék szemek, ahogy engem néztek. Nem tudom, hogy az enyémek csillogtak-e, de az biztos, szerelmesebb lettem ebbe a srácba, mint valaha.

Niall nem mondott semmit, csak megcsókolt. Enyhén a vállaiba mélyesztettem az ujjaimat. Kigombolta a farmerkabátom gombjait és lelökte a vállaimról, de ahogy elengedtem Niall-t, máris hiányzott. Hasonlóan csináltam én is a pulóverével. Ahogy az enyém, úgy az övé is a nappali közepén végezte. Még inkább megcsapott az illata, ami teljesen elnyomta a parfümömet a számomra.
A trikó, ami rajta volt, többet engedett a szemeimnek, mint gondoltam, így egy kis ideig csak ittam a látványt és igyekeztem elraktározni minél többet belőle. Niall ezt észre is vette és egy huncut mosollyal jutalmazta.
Áthúzta a fejemen a pulcsimat és a padlóra ejtette. A tarkójára csúsztatva a kezemet húztam le magamhoz, hogy végre tudjam őt csókolni. Ahogy az ajkaink összeértek úgy kezdtem hátrálni a lépcső felé, majd a lépcsőn felfelé. Hogy ne essek el még véletlenül se, Niall átölelt és magához húzott. A hálószobába érve váltunk csak el egymástól. Addig téptük egymás ajkait, amíg csak lehetett.
Niall trikója alá csúsztattam a kezem és kicsit játszadozva vele felgyűrtem majd visszaengedtem. Ezt többször megismételtem, a velem szemben álló fiú már teljesen libabőrös lett. Felnéztem rá és elmosolyodtam. Belekapaszkodtam a pólójába és kibújtattam belőle. Végig húztam a mutatóujjamat a mellkasán és a hasán. Óvatosan tolni kezdtem az ágy felé. Leült rá, de nekem ez nem volt elég, teljesen hátra löktem.

- Emlékszel, tegnap este kinevettél és én azt mondtam, hogy duplán kapod vissza. - másztam rá úgy, ahogy pár napja is. Emlékszem, akkor tartottam tőle, hogy átléptem a határt, de mint kiderült tévedtem. Mindkettőnk nadrágja közénk állt, mégis éreztem, hogy az ágyékán való ringatózástól egyre szűkebb számára a nadrágja. Tudatosan szívtam a bőrét, nem szerettem volna, ha nyoma marad, akkor aztán magyarázkodhatott volna. Niall belemarkolt a fenekembe és lenyomott magára.
- Ez mi? - szorította meg a fenekem. Nem értettem, mire gondol, aztán amikor előhúzta a papírdarabot, rájöttem. A szerelmeslevél az idegentől. A francba! Azt ki akartam dobni.
- Nem fontos, kérlek, beszéljük meg később. - piszkálgattam a köldökét az ujjammal, de úgy tűnt nem zavarja. Sokkal inkább érdekelte a lap a kezében. Feljebb csúszott az ágyon, úgy hogy a csípőjén ültem és felkapcsolta az éjjeli lámpáját.
- Ha beszélni kell róla, akkor fontos. - vizslatta a papírt. Széthajtogatta és olvasni kezdte. Lemásztam volna róla, de akkor Niall megfogta a combomat és visszahúzott magára. - Hm. Tuti egy elsős. - tette le a papírt a szekrényre. Én itt már több szívrohamot kaptam amiatt, hogy megharagszik, erre ő ennyit mond?
- Lehet, hogy nem észrevehető, de majdnem elájulok, mert azt hittem, haragudni fogsz rám. - támaszkodtam meg a feje mellett.
- Én is rengeteg levelet kapok lányoktól. Van olyan, aki gyereket akar tőlem. Ez a srác meg valami virágokról meg szélről hablatyol. Szerinted, ha neked nincs okod aggódni, akkor majd nekem lesz egy tizenöt-hat éves miatt. Ugyan már! - grimaszolt egyet. Felnevettem és megráztam a fejemet. Úgy néz ki, mindketten abszolút megbízunk a másikban. - Mi lenne, ha megcsókolnál, már csak a feltételezés miatt is. - húzott le magához. Puhatolózva csókoltam az ajkát, de ez nem volt elég Niall-nek. Beleharapott az ajkamba, amitől kicsúszott a számon egy nyögés. Niall kicsatolta az övemet és húzni kezdte. Minden egyes mozdulatát figyelemmel kísértem. - Erre még szükségünk lesz. - mondta egy kacér mosollyal és a pólóm alatt simogatta az oldalamat. A szemeim duplájára nőttek a kijelentésére. Most ugye, nem arra gondol, amire gondolok, hogy gondol?

Lejjebb csúsztam a combjaira, hogy ki tudjam gombolni a nadrágját. Tudatosan simítottam végig a dudorodó nadrágján, amitől Niall akarva, akaratlanul megemelte a csípőjét. Most már legalább tudja, hogy milyen érzés, amikor ő csinál hasonlókat az én nadrágomba. Megemelte magát, így könnyen lehúztam róla a nadrágját. Visszacsúsztam rá, közben puszilgattam a mellkasát, vállát és nyakát. Most én szerettem volna neki, határtalan örömet okozni. Azt szerettem volna, ha teljesen elveszti az eszét alattam. Megemeltem a csípőmet és amíg egy forró csókot váltottam Niall-el, lassan csúsztattam lefelé a kezemet, ami kettőnk között találta meg, amit keresett.
Elváltam tőle és mosolyogva pusziltam meg a mellkasát. Éreztem, hogy a szíve majd kiugrik a mellkasából. Lassan mozdítottam meg a kezemet a férfiasságán, amitől egy hangos nyögés hagyta el a torkát. Hosszú percekig „kínoztam” Niall-t, amikor egyszer csak fordult velem minden és az ágyon találtam magam Niall alatt.

- Emma, fogalmad sincs milyen nehéz. - nyomta felém a csípőjét. - Csak benned szeretnék elmenni, Szívem. - csókolta meg a nyakam. - Hogy egy picit átérezd, amit én, engedd, hogy viszonozzam. - vigyorodott el.

Arca teljesen ki volt pirulva az édes kínzásomtól. Érdeklődve néztem, hogy mit művel. Elnyúlt mellettem az ágyban és az övet megfogva mosolygott rám. Óvatosan kötötte össze vele a kezeimet, amiket az ágyhoz rögzített.
A szemeit bámultam, úgy éreztem olyan vagyok, mint egy kígyó, amit bűvölnek.

- Niall, sokszor csináltad már ezt? - kérdeztem rá, amikor szembetűnt, milyen rutinosan csinálja. Niall furán nézett rám. - Úgy csinálod, mintha már legalább ezerszer csináltad volna. - pillantottam a csuklóimra, amiket most már nem tudtam megmozdítani.
- Te vagy az első. - súgta a fülembe. Belemart a fülcimpámba. - Egyszerűen csak azt akarom, hogy azt érezd, amit én. - simogatta a csípőcsontomat. - Ha azt szeretnéd, hogy eloldozzalak, szólj. - puszilta meg az arcomat. Bólintottam, és rögtön eszembe jutott, hogy mi történt az álmomban. Automatikusan nyomtam a csípőmet Niall-nek, mire ő felnézett rám. - Kincsem, ezt ne csináld. - csókolta meg a mellem alatt a bőrömet. Felsóhajtottam. Olyan izgató volt, hogy nem tudtam megérinteni őt, és csak arra tudtam gondolni, hogy mikor kerül le a csuklómról az övem és simíthatok végig újra Niall testén.

Niall végig puszilta a hasamat közben kigombolta a nadrágomat. Ahogy lefelé haladt az ajkával, úgy tolta le a nadrágomat. Félredobta az ágy mellé, utána megtámaszkodott mellettem. Megszívta a mellemet a melltartóm fölött, kezével pedig a combom belső felét simogatta. Kirázott a hideg, ahogy teljesen hozzám simult. Szerettem volna a hajába túrni, miközben ő a bőrömet a fogai közé fogta a nyakamon. Jól tudta, hogy ezzel csak jobban felhevül a testem, ahogy érzem a forró bőrét az enyémen. A tervem, hogy elveszem az eszét, visszafelé sült el. Most határozottan így érzem.

- Niall. - nyögtem a nevét. Niall egy széles vigyorral nézett rám. A szívünk ugyanúgy dübörgött a mellkasunkban, jól éreztem, mivel egész teste rám borult.
- Mond Napsugár! - suttogta az ajkaimra. Nem voltam képes megszólalni és amikor ezt Niall is észrevette elvigyorodott. - Úgy látom, sikerült a tervem. - puszilta meg az orrom hegyét. - Szeretlek Napsugár! - csókolt meg. Egy pillanatra nem figyeltem és már el is tűntette a melltartómat rólam.
- Niall, kérlek oldozz el, szeretnélek megérinteni. - mondtam halkan. Niall fél kézzel kibontotta az övet, ami gyorsan engedett a szorításon a csuklóimon.

Végig simítottam a vállán, az oldalán, és a csípőjén, kicsit meghúzva az alsónadrágja szélét. Niall nem sokat habozott, lehúzta rólam a fehérneműt, én pedig leügyetlenkedtem róla a boxerét, most már teljesen meztelenül simultunk egymáshoz.
Lehúztam magamhoz, hogy megcsókolhassam. Kíváncsian tapogatóztam a nyelvemmel, ami éreztem, hogy nagyon tetszett Niall-nek. Ahogy elváltunk egymástól, Niall elővette a jól ismert kis csomagot a fiókból, feltépte és felgörgette magára. Niall odafigyelve helyezkedett el a lábaim között. Niall megszívta a bőrömet a kulcscsontom fölött, végig futott a hideg a hátamon tőle. Ujjaim a hajába túrtak és meghúztam a tincseit, ahogy lassan eltűnt bennem.

- Szeretlek, Ni! - mondtam kissé hangosan, ahogy megmozdult a csípője. Körmeimet a hátába mélyesztettem, ahogy egyre mélyebbre ment. Nagyon jól tudta, hogy mit csinál, én pedig csak hangos nyögésekkel tudtam jutalmazni. Niall hirtelen elkapta a kezeimet és összekulcsolva a sajátjával a párnára nyomta őket.
- Imádom, hogy ennyire élvezed, de ennek biztos nyoma marad, én pedig szeretek trikóban koncertezni. - súgta a fülembe. Szerintem, mindenki érdekében, egy darabig pólóban fog fellépni.
- Én szerettem volna irányítani. - nyögtem ki nehezen. Kapkodtam a levegőt. Mindkettőnk tiszta víz volt és mindketten nagyon közel voltunk már, mégis szerettem volna kicsit kényeztetni Niall-t. Eredetileg is ez volt a tervem. Niall elengedte a kezeimet és erősen tartva fordított rajtunk.

Niall újra megfogta a kezeimet, amiket most én nyomtam le. Lassan kezdtem mozogni, ezzel is húzva Niall idegeit. Amikor türelmesen csúsztam vissza Niall ölébe, az alattam fekvő srác úgy gondolta elém löki a csípőjét. Meglepődtem az érzéstől, mert legutóbb én csináltam vele ugyanezt. Ezzel tönkre tette a játékomat, de valami sokkal jobb felé lökdösött.
Hangosan nyögtem, amikor megéreztem a testemben a már jól ismert érzést, amit Niall adott nekem. Amitől egyszerre estem szét és épültem fel. Niall kiszabadította a kezét az enyémekből és határozottam nyomott le magára a csípőmnél fogva. Jól éreztem és hallottam, hogy Niall-el is ugyanaz történik, mint velem, alig pár másodperccel ezelőtt.
Ledőltem a mellkasára, ziháltunk, izzadtak voltunk, de nem foglalkoztunk vele. Niall félretűrte a hajamat az arcomból és homlokon puszilt, miközben kihúzódott belőlem. Nem szándékoztam megmozdulni, csakis Niall karjaiban szerettem volna lenni.

- Elfáradtam. - motyogtam, de Niall meghallotta és felkuncogott.
- Nem csodálom, Napsugár. - simított végig a gerincemen. - Mit szólnál hozzá, ha kicsit pihennénk, letusolnánk, vacsoráznánk egyet és csak utána vinnélek haza? - piszkálgatta a tincseimet. Bólogattam, annak ellenére, hogy most nagyon jól éreztem magam itt és eszembe sem jutott, hogy haza kéne mennem.
- Eleve úgy jöttünk ide, hogy eszünk. - piszkálgattam a bicepszét. Niall felkuncogott.
- Nos, az előétel megvolt. - simogatta a combomat. - Sőt, ledolgoztuk a főételt. - puszilta meg a homlokomat.
- Valljuk be, jól kitervelted ezt az egészet. - húztam végig a mutatóujjamat az oldalán a takaróig.
- Nagyon is élvezted, tudom. - csókolt meg. Hosszan csókoltam, nem akartam elválni tőle. - Fürödjünk meg! - puszilgatta végig az ujjaimat.
- Együtt? - pislogtam rá. Niall bólintott egyet. Magamra csavartam a takarót, amit Niall kuncogva nézett végig, majd megfogta a kezemet és behúzott a fürdőbe.

Amíg Niall elintézte az óvszert, én megnyitottam a csapot. Tele engedtem a kádat és el is merültem a vízben. A közös fürdésünk hasonlóan telt, mint legutóbb.
Törölközőkbe tekerve magunkat, mentünk le vacsorázni. Tény, hogy Niall rendelte az ételt, de őszintén, kit érdekelt? A vacsorát elcsípett puszikkal, csókokkal, érintésekkel fűszereztük meg.
Itt, ebben a házban minden olyan könnyed volt. Olyan nyugodt és meghitt. Egyáltalán nem akartam kilépni ennek a háznak az ajtaján. Ahogy ez megtörténik, minden a feje tetejére fog állni.