18. fejezet - Duplán kapod vissza, Horan.

Sziasztok! 

Hogy őszinte legyek, nem hittem, hogy még a mai napon ki tudom tenni a fejezetet, de mint látjátok, itt lenne. Előre szólok, hogy kicsit talán +16-os lett a rész, de ezt döntsétek el Ti. :) 

Köszönöm szépen a komikat Patsy McCloud, Muszi. A lájkokat Nagy Móni, Nóra Polányi, Benczúr Melitta, Noémi Tóth. És persze a pipákat és üzeneteket. :) 

Nem győzöm ismételni, hogy Ti, Olvasóim vagytok a legjobbak. :) 

Köszönöm Nektek, hogy vagytok! :) 

Jó olvasást! 

Bay. 

EMMA KATONA

Hétfő. Egyáltalán semmi problémám nem volt eddig a hétfővel, de ma, ezen a hétfőn legszívesebben el sem jöttem volna suliba. A népszerű Hanna-nak köszönhetően, aki megosztotta a facebook-on a videót és a fél iskola látta vagy talán az egész. Ezt még meg kell beszélnem Hanna-val. Hála neki, most én vagyok a fő beszédtéma a gimiben.
Már túl voltam a második órámon és eszeveszettül igyekeztem a harmadikra, mert az volt a spanyol. Tegnap annyit tanultam erre a dolgozatra Niall-el, hogy még álmomból felkeltve is tudnék spanyolul. És ez bizonyított tény, mivel Niall felhívott éjjel és belekérdezett az anyagba, amikor pedig meggyőződött, hogy tudom, gyorsan elköszönt és letette a telefont, hogy tudjak pihenni.
Én voltam az utolsó, aki belépett a terembe. Minden tekintet rám szegeződött, ahogy általában lenni szokott. Leültem a helyemre és vártam, hogy megkapjam a dolgozatomat és mindenki más is. Csak mindenki figyeljen már arra az átkozott dolgozatra.
Minden kérdésre tudtam válaszolni és úgy éreztem, hogy mindenre tökéletesen válaszoltam. Nagyon meg fogom köszönni Niall-nek, hogy rám áldozta a vasárnapját.

- Na, hogy ment? - rángatott vissza az iskolai hétköznapokba Hanna hangja.
- Egész jól. - rántottam meg a vállam. - Hanna tudod te, hogy mekkora katasztrófát okoztál azzal, hogy megosztottad azt a hülye videót? - vontam kérdőre. Ez volt a legjobb idő erre.
- Szerintem, nem. - rázta meg a fejét. - Olyan sok diáknak tetszik. Ez a posztom kapta a legtöbb like-ot. - örült meg. Csodás! Mintha én nem tudnám.
- Tudom, mivel megjelöltél a bejegyzésben. - morogtam. Egyáltalán nem örültem, hogy ekkora figyelmet kaptam.
- Jaj, tényleg. - nevetgélt zavartan. Véletlenül, bár szerintem, Hanna keze jócskán benne volt abban, hogy egymás mellett kaptunk szekrényt. Így tehát nem tudott lerázni.
- Jaj, tényleg. - ismételtem el, amit ő mondott, csak sokkal gúnyosabban.
- Emma ne haragudj rám. Én csak büszke vagyok rád, amiért ilyen tehetséges vagy. - csapta be a szekrényének az ajtaját. Jól esett, hogy így gondolja, de azért erős túlzásnak tartom, hogy mindenki ezt mondja.
- Jó, nem haragszom, csak kérlek ne légy elfogult. - fektettem le a szabályokat. Hanna bólintott egyet. Én is előkapkodtam a könyveimet a szekrényemből és már megint rohanhattunk az óránkra.

***

Az utolsó óra után Hanna-val és a húgával, Holly-val tartottunk kifelé az épületből, mert felajánlottam nekik, hogy haza vihetjük őket. Fogalmam sincs, hogy melyik bátyám jött értünk.

- Emma, az ott nem a volt barátod? - mutogatott a parkoló egyik irányába Holly.
- Holly, egyszer az életben nem tudnád befogni? - förmedt rá Hanna. Oda pillantottam, amerre Holly mutatott, mert igazából nem hittem, hogy itt lenne. Ő már tavaly leérettségizett.
- Semmi gond. - legyintettem. Végig néztem, ahogy Alec várja a volt legjobb barátnőmet és utána nemhogy megcsókolják egymást, hanem majdnem ott a motorháztetőn leforgattak egy olyan jelenetet, amit Holly-nak még nem szabadott volna látnia, mivel kiskorú. - Már mindent megbeszéltem Alec-kel. - magyarázkodtam. Hanna tátott szájjal nézett. Nézzenek oda, valamivel sikerült meglepnem Hanna-t.
- Mégis mikor? - kérdezte hosszas gondolkodás után Hanna.
- Marcell egyik meccsén összefutottam vele. - rántottam meg a vállam. Hanna egy „ezt még megbeszéljük” nézéssel bámult rám.
- Az ott a bátyád? - zavart meg minket Holly hangja. Oda pillantottam és igen, ott volt Noel miközben az egyik osztálytársammal beszélgetett. Na ne! Csak azt az idegesítő Cindy-t ne!
- Jesszusom! - sikított fel Hanna. - Az ott Cindy? Már ne is haragudj, de nagyon béna ízlése van a bátyádnak. - méregette a párost Hanna. Le sem tagadhatnák egymást a húgával. Ugyanolyan nézéssel bámultak a bátyámra. Mintha csak azt mondanák a nézésükkel, hogy „szegény idióta”.
- Szia, Noel. - furakodtam Cindy és a bátyám közé, hogy meg tudjam ölelni.
- Segíts! - súgta a fülembe a bátyám. Felkuncogtam.
- Mehetünk? Tudom, hogy alig várod, hogy kidobhass minket, aztán mehess a randidra. - nyitottam ki a kocsi ajtaját. Cindy arca eltorzult, de nem tudtam sajnálni. Ő egy olyan barátja volt mindenkinek, hogy csak akkor kereste fel a másikat, ha kellett neki valami.
- Randid lesz? Akkor mégis miért beszélgetünk? - hüledezett Cindy. - És mégis kivel? - az oviban vagyunk, hogy bizonyítgatnunk kell?
- Holly-val. - lökdöste a húgát Hanna.
- Ja, már akartam kérdezni, hogy mi ez az egész? - játszotta a sértett barátnő szerepét Holly.
- Igazából csak beszélgettünk. - mondta Noel. Magamban már jót mosolyogtam.
- Igazából Noel már évekkel ezelőtt megígért nekem egy randit. - javította ki Cindy. Holly először kicsit kizökkent a szerepéből majd rájött, hogy reagálnia kéne.
- Sajnálom, de mint látod, most velem fog randizni. - fújtatott Holly. Közelebb lépett Noelhez és a nyakához hajolva megcsókolta. Azt hiszem, erre senki sem számított.
- Ezt nem hiszem el! - mondta magas hangon Cindy és elvágtatott a kocsijához. Vetett ránk egy gyűlölködő pillantást és már ott sem volt.
- Nos, köszönöm. - mondta Noel. Holly legyintett egyet és beült a kocsi hátsó ülésére.

Hazafelé Noel elmesélte, hogy mégis hogyan keveredett Cindy-vel beszélő viszonyba. Ahogy sejtettem Cindy rábeszélte magát Noelre, aki máshogy nem tudott szabadulni tőle, minthogy belement egy randiba. Valamikor a távoli jövőben.

***

Szerettem volna Niall-el beszélni, de úgy egyeztünk meg, hogy majd ő keres engem, ha végzett a munkájával.
Este volt és még nem keresett. Nyolc óra is elmúlt és még semmi. Egy olyan gondolattal, hogy ma már úgy sem fogunk beszélni, elmentem fürödni.
Ahogy lenni szokott, mire visszaértem villogott a telefonom. Egy sms-em jött.

~ Mit szólnál hozzá, ha holnap átugranál? Szeretnék valamit mondani. ~

Elolvastam az üzenetet. Hát persze, hogy átugrok. De mégis mit szeretne mondani?

~ Még szép, hogy átugrok. De miről van szó? ~

Válaszoltam neki. Percekig vártam a bejövő üzenetet, de nem érkezett semmi. Nagyot sóhajtva bebújtam az ágyba és lekapcsoltam a lámpát. Magamhoz öleltem a Niall illatú párnámat és már el is aludtam.
Utálom az ébredést. Mindig olyan hirtelen jött a reggel. Kikapcsoltam az ébresztőmet és álmosan készülődtem az iskolába. Mondanom sem kell egész nap azon agyaltam, hogy miről szeretne beszélni Niall. Pont spanyol órán érkezett egy sms-em.

~ Azt hittem, már alszol. Ne légy kíváncsi, mert ráncos leszel. :) ~

~ Épp aludni készültem. Hű, de vicces vagy. ~

Niall írt még valamit, de azt már nem nézhettem meg, mert a spanyol tanárnő elég csúnyán nézett rám.
A nap lezárásaként gazdagodtam egy jeles érdemjeggyel spanyolból. Igazán büszke voltam magamra. Talán ezért is mentem egy levakarhatatlan vigyorral Niall-ék rezidenciája felé.
Hanna-t nem kellett sokat győzködnöm, hogy vigyen oda. Persze ő és Harry.

***

Niall szobájában feküdtem az ágyon és vártam, hogy Niall megérkezzen. Alig húsz perce ment le nasiért. Van egy olyan érzésem, hogy még lent is eszik. Türelmetlen voltam, mert nem tudtam kitalálni, hogy mit szeretne mondani.

- Itt is vagyok. - nyitott be egy tál chips-szel Niall. Direkt húzta az időt, míg én majdnem megőrültem.
- Niall mit szeretnél mondani? - türelmetlenkedtem. Niall nyugodtan leült mellém az ágyra.
- Ja, csak azt szerettem volna mondani, hogy meghallgattam a zenét. Nagyon ügyes és tehetséges vagy. Büszke vagyok rád! - nyomott egy puszit a nyakamra. Csak ennyi? Ezért izgultam végig a napot?
- Komolyan ezért izgultam egészen eddig? - mondtam felháborodva. Niall egy aranyos vigyorral pislogott rám.
- Egy kis izgalom, sosem árt. - dőlt hátra az ágyon hasára téve a chips-et. Elvigyorodtam. Sokkal durvábban fogok bosszút állni. Átdobtam a lábamat a csípőjén és ráültem Niall-re. A chips-es tálat félretettem, Niall érdeklődve követte minden mozdulatomat.
- Jól meggondoltad, hogy kellenek az izgalmak? - kérdeztem a fülébe suttogva. Niall nyelt egy nagyot.
- Emma, te nem játszol tisztességesen. - morogta, amikor a nyakát csókolgattam. Felkuncogtam.
- Szerinted az tisztességes volt, hogy egész nap idegeskedtem, hogy mit akarsz mondani? - fogtam meg a kezeit és hozzádörgölőztem a férfiasságához.
- Az más volt. Az nem volt ilyen... - akadt a torkán a szó, ahogy újra hozzányomtam magamat. - Az nem volt ilyen komoly. - nyögte. Minden egyes szót szinte úgy nyögött.
- Duplán kapod vissza Horan. - nevetgéltem. Niall nagyokat nyelt. Így húzz ujjat egy Katonával.

Kezemet a becsúsztattam a pólója alá és óvatosan végig húztam a körmeimet a mellkasán. Megszívtam a nyakhajlatánál a bőrét, Niall pedig hatalmasokat sóhajtott. Éreztem magam alatt, hogy egyre jobban felizgul.
Megsajnáltam, eszem ágában sem volt, túl lőni a célon. Lecsúsztam mellé az ágyra és megtámaszkodva az egyik kezemen, figyeltem, hogy mit tesz. Niall gondolt egyet és a hátamra fordított. Megfogta a kezeimet a fejem fölött és úgy vigyorgott a képembe.

- Ha ilyen fajta izgalmakról van szó, akkor nekem is van valami a tarsolyomba. - csókolt meg. Erre mondják azt, hogy visszanyal a fagyi.
- És én még sajnáltalak, hogy milyen gonosz vagyok veled. - morgolódtam. Niall felnevetett.
- Napsugár, imádom amikor rám mászol. - csókolt a nyakamba. Egy kézzel tartotta az én két kezemet. Szabad kezével, gombolgatni kezdte az ingemet. - De most én jövök. - simított végig a hasamon, a nadrágom szegélyénél.
- Niall, én nem mentem ilyen messzire. - emeltem meg automatikusan a csípőmet, ahogy belemarkolt a fenekembe. Szó sincs arról, hogy ne élveztem volna, de ha játszunk, akkor játszunk.
- Hé! Jöttök...? - nyitott be kopogás nélkül Lou. - Izé... Ti... Nem jöttök. Bocsi. - tette a kezét a szemei elé.
- Mégis hova? - kérdezte Niall és elengedte a kezem. Gyorsan begomboltam az ingemen a gombokat.
- Csak megnézni egy filmet. - mutatott lefelé. - Hanna és Harry ötlete volt. - vigyorodott el. Miért van olyan érzésem, hogy csak ők akartak filmet nézni.
- Véletlenül, nem kettesben akartak filmezni. - kérdeztem. Lou megrázta a fejét.
- Mint tapasztalhattátok, ebben a házban semmit sem lehet kettesben csinálni. - kacagott fel Louis. Tény, ezt már többször tapasztaltam. Niall a szemeivel kérdezte, hogy mit csináljunk. Végül belementünk, így két perc múlva már a mozi szobában voltunk és most kivételesen mi, lányok választhattunk filmet. Hanna kedvéért egy horrort választottunk. Olyan érzésem van, hogy valamiféle hátsószándéka volt ezzel.

Vidáman bújtam Niall-höz a takaró alá, bízva benne, hogy ő majd megvéd. És így is lett. Niall átölelt és tudtam, semmi bántódásom nem eshet. Hamar elnyomott az álom. Bár mire is számítottam úgy, hogy Niall cirógatta a bőrömet.

***

Niall lefogta a kezeimet és úgy mászott a lábaim közé. Amíg azzal voltam elfoglalva, hogy Niall hozzám nyomta a csípőjét, észre sem vettem, hogy Niall megköti a csuklóimat majd azokat az ágyhoz rögzíti. Zavartan néztem rá.

- Izgalmakat akartál? - csókolt meg. - Ezt imádni fogod. - suttogta a fülembe, miután elhúzódott tőlem.
- Niall. - vonaglottam alatta. Tényleg beindított ez az egész.
- Mond Napsugár. - nyúlt az ingem alá. Simogatva csúsztatta egyre feljebb a kezét, egészen a melltartómig. Mély levegőt vettem. - Mit szeretnél? - szívta meg a bőrömet a mellem fölött.
- Téged Niall. - nyögtem. Hozzá értem volna, de az övem, mert az enyémet használta, erősen tartott. Ez pedig adott valami pluszt.
- Azért én még szeretnék szórakozni egy kicsit. - gombolta ki az ingem gombjait. Azt hittem, a melltartó majd megállítja, de tévedtem. Rutinosan kikapcsolta, utána pedig a pántját akasztotta ki. Így történik az, hogy volt melltartó, nincs melltartó. - Hm. És ezek csak az enyémek. - puszilgatta végig a bőrömet, amíg el nem ért a mellemig. Odafigyelve tapasztotta jobb mellemre a száját.
- Ni... - nyögtem fel és dörgöltem magamat az ágyékához. Elszomorodtam, amikor lefogta a csípőmet.
- Ne rontsd el a játékomat. Ha így hozzám nyomod magad, megőrülök, de ami rosszabb, idő előtt elmegyek. - motyogta az ajkaimra. Végig a szemeimbe nézett. Igaza is volt, miért tenném tönkre a játékát, hisz’ élvezem. Belefúrta az arcát a nyakamba, egyik kezével pedig már a nadrágomat gombolta ki. Kicsit lejjebb tolta a nadrágomat és becsúsztatta a kezét a lábaim közé. - Szeretnélek a lehető legtöbbször elröpíteni a gyönyörbe ma éjjel. - harapta meg a bőrömet a nyakamon.
Lassan simogatott ott, ahol jelen pillanatban a legsebezhetőbb voltam. Többször megrándult a testem, reagálva Niall érintésére. Egyre inkább nyomtam magamat a kezéhez, ahogy éreztem közeledni a testembe azt a bizonyos gyönyört.
És egyszer csak minden szertefoszlott. Megszakadt az egész. De mégis hova lett?

Kinyitottam a szememet. Niall tekintetével találtam magam szembe. Megmagyarázhatatlan vigyorral az arcán méregetett. Szemei csillogtak, ahogy fürkészett. Körbe néztem a szobában már csak ketten voltunk a mozi szobában.

- Álmodtál valamit? - kérdezte még mindig egy mosollyal az arcán. Ezek szerint csak álmodtam. A nyakához nyomtam az arcomat zavaromban. Nem szándékoztam bevallani, hogy mit álmodtam. - Úgy sóhajtoztál, mint akkor, amikor... - fejtegette az elméletét, de a szájára tapasztottam a kezem.
- Álmodtam, de nem mondom el, hogy mit. - jelentettem ki határozottan.
- Nem is kell. - vigyorgott. Ráncoltam a homlokomat. Most meg mire gondol? - Beszéltél álmodban. - mondta egy bujkáló vigyorral az arcán. Ó, a francba! Miért kellett beszélnem álmomban? - Úgy nyögted a nevemet, mintha... - megint befogtam a száját, mielőtt befejezhette volna.
- Niall, ne már! - motyogtam. Zavarban voltam, ha csak arra gondoltam, hogy mit tett velem az álmomban.
- Meséld el, mit csináltam veled. - támasztotta meg a fejét a tenyerével. Megcsóváltam a fejemet és kicsit elhúzódtam tőle. - Halljam. - fordult teljesen hasra, mintha csak egy esti mesét várna.
- Niall, nem mondok semmit. Tudom, hogy nem látszik, de zavarban vagyok. - fordultam neki háttal. Niall mozgolódott mögöttem, aztán már csak azt vettem észre, hogy átölelt és puszit nyomott a nyakamra.
- Jól van, nem erőltetem. De, ha el szeretnéd mondani, nyugodtan elmondhatod nekem. Ne légy zavarban! - súgta a fülembe. Adott egy puszit a fülem mögé.
- Hé! - ugrott az ágyba Louis. Mellettem ugrált, amitől már kezdtem tengeri beteg lenni. - Ne csináljátok már mindig ezt! Akár hányszor kettesben maradtok, tudjuk mi lesz a vége. - nevetgélt és hol fent, hol lent volt.
- Fogd be! - morgott mellettem Niall. Kezemmel fésülgettem át a hajamat és már készültem kikászálódni az ágyból.

Kíváncsi voltam, hogy mennyi lehet az idő. Mennyit aludhattam? Lehet már rég otthon kéne lennem. Hisz’ ma még nem jártam otthon.
Ahogy a telefonomat előhúztam a zsebemből és feloldottam a billentyűzárat, rögtön Noel üzenetével találtam szembe magam.

~ Te, én egy hónap múlva egy előadáson. Csak, hogy tiszta legyen a kép. Te énekelsz, én zongorázom. Ez a kívánságom, amiért NYERTEM! ~

Lesápadtam. Remélem, Noel csak viccel. Mégis milyen előadás? Én képtelen vagyok közönség előtt énekelni. Egyszerűen nem megy. A családom az más lapra tartozik. Ők akkor is megdicsérnek, ha szörnyen énekelek.
Amilyen gyorsan csak tudtam, haza mentem, hogy elbeszélgessek Noellel, hogy találjon ki valami mást. Noellel viszont nem lehetett beszélni, mivel ő zongorázott és abszolút nem érdekelte, hogy mellette hisztizek.
Amikor lefeküdtem aludni, elkönyveltem magamban, hogy alig egy hónap múlva legalább száz ember előtt fogom megalázni magam.