19. fejezet - És, joggal vagyok büszke, mivel ez a lány a barátnőm.

Sziasztok! 

Előre is bocsánatot kérek, mivel rövid lett ez a fejezet, de igyekszem a következővel kárpótolni Titeket. :) Köszönöm szépen a kommenteket Patsy McCloud és Muszi. A lájkokat Tifani Pataki, Benczúr Melitta, Éva Kovács, Noémi Tóth, és a pipákért és az üzeneteket is nagyon szépen köszönöm. :) Annyira hálás vagyok. :) Ti vagytok a legjobbak! :) Majd' elfelejtettem a több, mint 5000 oldalmegjelenítésnek is nagyon örülök. :) 

Jó olvasást a fejezethez!

Bay.

NIALL HORAN

Emma hihetetlenül fél ettől a szerepléstől. Pedig innen már nincs vissza út. Vagyis onnan. Mert amíg én itt ülök a srácokkal a kanapén a tv előtt, addig Emma ott van az előadás helyszínén. Senki sem gondolta, hogy a tv-ben is le fogják adni. Elvileg jótékonysági célú az egész rendezvény. Bántalmazott nők és gyerekek javára. Lehetett nevezni saját illetve más, hírességek dalával is. Mindenki számára meglepetés lesz, hogy Emma és Noel mit adnak elő. Ha viszont megnyerik, akkor mindketten jól járnak, mivel mindkettőjüket felfedezik. Kézzel fogható nyereményt igaz nem kapnak, de akár sikeresek is lehetnek. Persze Emma mennyire hiszi el, hogy nyernek? Természetesen semennyire, mivel kishitű. Állítása szerint totál le fog bőgni. Szerintem pedig, ugyanakkor vagy még nagyobb sztár lesz belőle, mint mi. És hogy miért? Mert átment sok dolgon rövid élete során, így tudja inspirálni az embereket.

- Mikor kezdődik már? - türelmetlenkedett Harry. Felé fordultam. Ő miért is van bezsongva?
- Miért érdekel ennyire? - húztam fel a szemöldökömet. Harry megforgatta a szemeit. Szóval most is még én érezzem magam zavarban?
- Még soha nem hallottam énekelni. - rántotta meg a vállát. Együtt néztük meg.
- Körülbelül egy hónapja néztük meg együtt. - szólalt meg Liam. Harry felváltva ránk nézett, hogy komolyan beszélünk-e.
- Akkor pont itt volt Hanna, nem? - vigyorogva húzogatta a szemöldökeit Lou. Mindannyian tudjuk, hogy kettejük között van valami. Vagy lesz. De, hogy be vannak indulva egymásra, azt még a vak is látja.
- Sss. Kezdődik. - tette a szája elé a mutatóujját Harry. Jó, most megúszta, de a műsornak egy-másfél óra múlva vége lesz és akkor megint szóba fog kerülni Hanna és ő.

A tv-ben a műsorvezető a szokásos köszöntéssel kezdte az adást majd elmondta, hogy milyen céllal rendezték meg ezt az egészet. Körülbelül negyven amatőr és tíz híresebb fellépő volt. Emmáék a huszonnyolcadikak voltak. Emma izgult, nagyon látszott az arcán, hogy fél. Megértem, mert amikor én is először léptem színpadra, nagyon be voltam parázva. De Emmáéknak át kellett esniük egy selejtezőn, hogy azért mégse fulladjon kudarcba a műsor. És, ha már beválogatták Emmát és Noelt az „élő showba”, akkor csak jól kellett előadniuk a produkciót.
Emma és a zongora hangja töltötte be a helyiséget és minden egyes nappalit, ahol erre a csatornára be volt kapcsolva a tv. Önálló számmal készültek, ami jó pont. Emma, ahogy énekelt mindenki, szó szerint tátott szájjal figyelte. Volt, aki meg is könnyezte a dalt. Nem is csodálom. Jól megcsinálták a zenét, minden a helyén volt. Úgy tökéletes az egész, ahogy volt. Emmának hibátlan hangja volt és szívből énekelt, ahogy a dalt is szívből írta meg. Büszke voltam Emmára, hogy képes volt elénekelni az eddigi életét. Az életének egy olyan részét, amivel erőt adhat másoknak.
És joggal vagyok büszke, mivel ez a lány a barátnőm.

- Ó! - mondta mellettem Harry, amikor Emma befejezte az előadást. - Ez fantasztikus. - ütögette meg a vállamat. Most miért nekem mondja.
- Hol volt eddig? Miért nem jelentkezett valamilyen tehetségkutatóba vagy valami? - kérdezgetett Liam. Mert Emma félénk lány és soha nem fogja elhinni, hogy van tehetsége. Mielőtt ezt hangosan is elmondhattam volna, Louis szólalt meg.
- Este tartunk egy bulit Emmáéknak! - nem is kérdezte, sokkal inkább kijelentette.
- Nem hiszem, hogy szeretne bulizni. - húztam el a számat. Őszintén nagyon régen voltunk már kettesben, mert mindig gyakorolt Emma, nekem pedig stúdiózni kellett. Szóval, mindketten elfoglaltak voltunk. Reménykedtem, hogy a ma estét kettesben tölthetjük.
- Az most nem számít. Meg kell ünnepelnünk, hogy meg fogja nyerni ezt a versenyt. - mondta Lou, mintha meg sem hallotta volna, amit mondtam neki.
 - Szerintem is. - állt Lou mellé Harry. Persze, mert akkor átjön Hanna is.
- Te csak Hanna miatt csinálnád a bulit. - nevettem fel kínomba. Harry ijesztően nézett rám. - De tudod mit? Ha csinálunk bulit, te végre közlöd Hanna-val, hogy fülig belezúgtál. - dőltem hátra a kanapén. Nem is figyeltük a tv-t, mert csak ismétlések mentek. Szerettem volna, ha már eredményhirdetés lett volna.
- De ez nem igaz! - mondta hisztérikusan Harry. Hát persze, hogy nem. Kit akarsz átverni?
- Ne szórakozzatok már. Ez komoly dolog. Csinálunk egy bulit, Harry meg mindent bevall. - türelmetlenkedett Lou.

Miközben a tv még mindig ment, hogy tudjuk mi az eredmény, mindannyian telefonáltunk, hogy minél több vendég jöjjön. Nekem az csak jó lesz, ha nagy tömeg lesz, mert akkor könnyebben le tudok majd lépni Emmával.
Este nyolcra már minden kész volt és csak percek választottak el az eredménytől is. Már mindenki a színpadon volt és idegesen topogtak, egyedül Emma volt az, akin látszott, hogy nem izgul a végeredményen.
Amikor a műsorvezető az utolsó három versenyzővel állt már csak a színpadon és kimondta a harmadik helyezett nevét, azt hiszem, mindannyian majdnem lefordultunk a kanapéról. A harmadik helyezett Emma és Noel Katona. Ahogy mi is, az egész közönség tátott szájjal fogadta az eredményt.

***

Tízkor érkeztek meg Emmáék. Egyáltalán nem tűntek csalódottnak. Nagyon szépen megfogalmazták, hogy ők csak segíteni szerettek volna nem pedig nyerni. És ezt szívből mondták.
Mindenki oda ment hozzájuk gratulálni, szinte letámadták őket, ahogy megérkeztek. Nekem pedig esélyem sem volt akárcsak Emma közelébe is kerülni. Sokan vettek körbe minket, ezért nem mehettem csak úgy oda Emmához és nem csókolhattam csak úgy meg. Pedig már nagyon hiányzott, egy hónap alatt nagyon keveset voltunk együtt. Alig találkoztunk és most, hogy csak pár méter választott el tőle, majd’ megőrültem, hogy nem ölelhettem meg.

- Mi most a vendégekkel együtt kimegyünk az udvarra és kint is maradunk körülbelül egy órán keresztül. - állt meg mellettem Liam. Felé fordultam, ő pedig csak vigyorgott és elindult kifelé.

Ha lesz alkalmam, majd megköszönöm nekik, amiért ennyit segítenek. Hisz’ nekik ez nem is lenne feladatuk. Csak annyit kéne tenniük, hogy megtartják a titkunkat.
Biccentettem Emmának, miután mindenki elindult kifelé, hogy jöjjön utánam az emeletre. Az emeleten, amikor már meggyőződtem, hogy senki sem lát, megfogtam Emma kezét és behúztam a szobámba.

- Hiányoztál. - súgtam a fülébe, ahogy becsukódott az ajtó.
- Niall! - bújt hozzám. Átöleltem a vállát, és a hajába fúrtam az arcom.
- Nagyon ügyes voltál. Büszke lehetsz magadra. - pusziltam meg a feje búbját.
- Ahhoz képest, hogy eleinte mindig elbőgtem magam, amikor énekeltem, sokat fejlődtem. - kuncogott a mellkasomba. Tény, most nem sírta el magát. Ehhez nagyon erősnek kellett lennie.
- Hihetetlen volt az, ahogy énekeltél. - néztem a szemébe. Emma elmosolyodott.
- Elfáradtam. - sóhajtott fel. Elmosolyodtam és az ágyam felé húztam.
- Pihenjünk. - mosolyodtam el. Elővigyázatosságból bezártam az ajtót. - Szeretlek Napsugár. - csókoltam meg. Emma belemosolygott a csókunkba, én pedig befeküdtem mellé az ágyba.
- Én is szeretlek, Niall. - tette a fejét a karomra. Lábát rátekerte az enyémre, amin jót mosolyogtam. - Holnap megyek csak haza, jó? - nyomta az arcát a nyakamhoz.
- Akartam kérni. - túrtam a hajába. - A kabátodat nem szeretnéd levenni. - állt bele a cipzárja az oldalamba. Emma felült és lehúzta a cipzárt.
- Elfelejtettem. - kuncogott zavartan. - Miért szerveztétek ezt a bulit? - kérdezte, miközben ledobta a kabátját a földre és visszadőlt az ágyba.
- Mert megérdemeltétek. És, mert az utolsó pillanatig azt hittük, hogy ti nyertek. - pusziltam meg a kezét. - De rajtad egyáltalán nem látszott, hogy meglepődtél a harmadik helyen. - nézegettem az ujjait a félhomályban.
- Mert nem is lepődtem meg. - sóhajtott fel. - Elmondok valamit, de nem mondhatod el senkinek. - támaszkodott a mellkasomra. Bólogattam, mint egy bólogatós kutya. - Szóval, amikor az utolsó versenyző is végzett, volt egy szünet. Mindenki össze-visszaszaladgált én viszont a színpad mögött álltam. Akkor hallottam meg, ahogy az egyik zsűritag veszekszik a producerrel, hogy ki nyerje meg és ki legyen a második helyezett a versenyen. És láss csodát, az a srác nyerte meg és az a srác lett a második, akit ő mondott. - rántotta meg a vállát. Szóval ez az egész meg volt rendezve. Sejthettem volna. - De én valójában nem is szerettem volna nyerni. Attól teljesen felfordult volna az nyugodt kis életem. Csak azért csináltam, mert vesztettem egy fogadáson, amikor pedig megtudtam, hogy milyen célra megy a pénz, akkor már csak azért. - nyomott egy puszit a számra. - Egyáltalán nem bánom, hogy így alakult. Egyedül talán Noelt sajnálom. Ő nagyon beleélte magát. - piszkálgatta a pólómat. Ebből is látszik, hogy ez a lány csodálatos.
- Szerintem, mindenki szemében ti nyertetek. - csókoltam meg. Teljesen magamra húztam, de most semmi hátsó szándékom nem volt ezzel. - Jó éjt, Napsugár! - mondtam vigyorogva, amikor elváltam tőle. Emma érdekesen nézett rám, amin szinte elnevettem magam. - Holnap sok dolgunk lesz.
- Mégis mi? - húzta fel az egyik szemöldökét.
- Például neked hétfőn suli. Tanulnod kell. Én majd megint segítek. - pusziltam meg. - Napközben pedig együtt ebédelhetnénk. Aztán még ott van egy fél nap, amikor azt csinálhatunk, amit csak szeretnénk. - pusziltam meg megint. Emma csak pislogott rám.
- Én nem akarok holnap tanulni. - vágta be a durcát és látványosan hátat fordított nekem. Kuncogtam, majd a hátához simultam.
- Kincsem, végzős vagy. Muszáj tanulnod. - öleltem át és simogattam a kezét.
- Mi lenne, ha hétfőn tanulnánk? - alkudozott. Vagyis csak próbált, mert ebből nem engedek. Még csak az kéne, hogy miattam ne tudjon leérettségizni.
- Nem lehet. Hétfőn már suli lesz. Mi van, ha valamiből kérdeznek vagy meglepetés dolgozatot íratnak? - pusziltam meg a füle mögött. Emma megrántotta a vállát.
- Akkor majd meglepődök és még csak meg sem kell majd játszanom. - morogta. Felnevettem.
- Szerintem, erre majd térjünk vissza holnap. - helyezkedtem el az ágyban. Emma belesimult az ölelésembe. - Komolyan alvás, Napsugár! - morogtam, amikor hozzám nyomta a fenekét.
- Most mégis mi a bajod? - fordított felém a fejét. Olyan ártatlan fejet vágott, amitől komolyan elhittem, hogy nem tudja miről beszélek.
- Semmi bajom nincs, csak túl sokat fészkelődsz. - simítottam a kezemet a fenekére. Emma, mintha megvilágosodott volna, kicsit elhúzódott és elfordította a fejét. - Na! - háborodtam fel most én. - Nem erre céloztam, csak ne ficánkolj annyit. - húztam vissza. Emma mosolygott.
- Niall, énekelsz vagy dúdolsz nekem valamit? - kérdezte halkan közben pedig a karomat simogatta.
- Persze. - mosolyodtam el. Adtam egy puszit az arcára és halkan énekelgetni kezdtem.

Halkan énekeltem, hogy Emma el tudjon aludni. Nem kellett sokáig énekelnem, mivel Emma nagyon kimerült volt. Az elmúlt egy hónapban nagyon hajtott, alig pihent. A testvérei azt mondták, olyan volt, mint amikor nem voltunk együtt. Csak akkor a gondolatait akarta elterelni, ellentétben most, amikor a versenyre készült.
Néztem, ahogy békésen szuszogott mellettem Emma. Mozdulatlanul feküdt, csak akkor rándultak meg az ujjai, amikor végig simítottam a tenyerén. Mosolyogva fogtam meg a kezét, ő pedig azonnal viszonozta ezt. Nem volt ébren, mégis viszonozta.
Ezt hívják szerelemnek, amikor tudat alatt is viszonozza a másik a szerelmedet.