06. fejezet - Ne szórakozz velem! (+18)

LOUIS TOMLINSON

Este megérkeztek Briana-ék hozzám, aminek nagyon örültem, bár még Freddie sem tudta teljesen elfeledtetni velem Lore-t és a hatalmas pofont, amit kaptam tőle. De hát az igazság fáj, mondták már nekem ezt. Ezzel a pofonnal is csak beismerte, amit mondtam neki.
Reggel alsónadrágban csoszogtam a konyhába, hogy igyak valamit. Freddie-t éjjel átvittem az ágyamba, mert felriadt egyszer. Velem aludt, ő biztos aludt én nem mertem, tartottam tőle, hogy ráfekszem vagy leesik az ágyról. Szóval kettő óra óta ébren vagyok. Ennek az ébrenlétnek az volt a haszna, hogy rájöjjek, nem szabad Lore-ral foglalkoznom. Vagyis azzal, hogy mit csinál. Niall koppan majd egy hatalmasat és tanul belőle. Nem is tudom miért ütöttem bele a dolgaikba az orromat.

-          Appp! - kiabált Freddie, én pedig már rohantam is a szobámba. Nem érdekelt, hogy körbe van rakva az ágy párnákkal. Nehogy leessen a fiam. Akkor kapnék szívinfarktust, ha összetörné magát.

-          Itt vagyok kisfiam. - nyitottam be a szobába. Freddie boldogan nézett rám és azonnal elindult, hogy ő most fejjel lefelé, de lejut az ágyról. - Hé! Megmutatom, hogyan kell lemászni. - kaptam el a grabancát. Freddie széles mosollyal az arcán bújt hozzám.

-          Ap! - kapaszkodott a karomba. - Tejcsi. - mondta édes vigyorral. Ez volt az a szó, amit ki tudott mondani. Nem is csodálom.

-          Megnézzük anyukád tett-e be a hűtőbe neked. - felkeltem az ágyról és újra a konyhába mentem. - Bedobjuk a mikróba és már ehetsz is. - nyomtam egy puszit a feje tetejére.

Gondoltam, ha már Londonban vagyunk kivihetem a fiamat az utcára anélkül, hogy megijesztenék, ezért is beszéltem meg egy találkozót a srácokkal délelőttre egy kávézóban. Ők még nem igazán látták Freddie-t élőben. Na, de majd most.

***

Freddie az ölemben ült és az öklét csócsálta. Persze a cumi már nem jó neki. Liam-et szuggerálta. Le sem tudta róla venni a szemét, teljesen megbabonázta a fiamat. Néha annyira elmélyült a gondolataiban, hogy fognom kellett, le ne forduljon az ölemből.

-          Oda mész Liam-hez? - néztem Freddie-re, aki már percek óta nem pislogott Liam miatt.

-         Inkább maradjon csak ott. Egyáltalán nem tudom, hogy fogjam meg. - tiltakozott Liam, de Freddie döntött és a nyálas kis kezével belemarkolt Liam borostájába és átmászott hozzá.

-         Hol van Harry? - kérdeztem, hátha valamelyikkőjük tudja.

-         Tegnap elment egy Cameron nevű sráccal bulizni. Mindjárt itt lesznek. - világosított fel Niall. Cameron? Na szép! Oda küldöm Harry-t, hogy derítse ki, mégis kicsoda a srác, erre összebarátkozik vele és bulizni mennek?

-         És a kis barátnődről mit tudsz? Javul már? Hogy szolgál az egészsége? - kérdeztem rá. Kíváncsi voltam, Niall mit mond. Bevallja végre, hogy néha összejárnak összegyűrni a lepedőt? Még, hogy lepedő? Nekik még az sem kell.

-         Ha Lorelai-ra gondolsz, ő nem a kis barátnőm. Ő egy jó barát és elutazott. - a szemeim nagyra nőttek, ahogy feldolgoztam az információt. Elutazott? És mégis hova? Mielőtt még feltehettem volna a kérdést, megérkezett a két jó madár.

-         Sziasztok! - köszönt Harry. - Ő Cameron. - mutatta be mindenkinek a srácot. Jól ismertem a kis megrontottat.

-         Hallod Cameron, nem tudod hova ment Lorelai? - érdekelt is engem, hogy kicsoda. Azt mondja meg, hogy hol van a lány.

-         Hogyhogy hova ment? Otthon van. - mondta teljesen nyugodtan. Szóval, ez tényleg csak egy gyors menet volt nekik.

-         Elutazott, most mondta Niall. - ráztam a fejem. Cameron-on látszott, hogy az egekben van a pulzusa.

-         Hova ment a nővérem? - akadt ki teljesen Cameron. Nővére? Cameron Lore öccse? Hogyhogy nem hallottam róla? Harry-re néztem, akinek a szemeiből kiolvastam, hogy mekkora idiótának tart.

-         Nem tudjuk. Annyit írt ki Twitter-re, hogy hosszú évek után először elmegy nyaralni. - világosított fel mindannyiunkat Niall. Ma még nem léptem be egyik oldalra sem, ezért sem tudtam, hogy mi történt a nagyvilágban. Ahogy Niall-ön és Liam-en kívül senki más sem az asztalnál.

-         Felhívom. - mondta kétségbeesetten Cameron. Helyes! Derítsd csak ki, hol a nővéred!

-         Szóval, a nővére? Harry ezt mégis mikor akartad elmondani? - néztem a göndörre, amikor Cameron a pulthoz ment telefonálni. - Már azt hittem, hogy egy liliomtipró a csaj.

-          Két dolgot jegyeznék meg. Egy, megérdemelted, hogy magadtól jöjj rá. Kettő, ez a srác több lány telefonszámát szerezte meg, mint én. - ivott a vizébe Harry. Kit érdekel, hogy hány telefonszámot szerzett a kis tizenhat éves.

-         Amúgy miért érdekel, hogy az a lány mikor, kivel, mit csinál? - szegezte nekem a kérdést Liam. Próbáltam figyelmen kívül hagyni Liam-et, de nem ment, mert mindannyian árgus szemekkel néztek.

-          Tudjátok milyen vagyok. Azt hittem, hogy megrontja a gyereket. - igyekeztem kivágni magam, de lerítt róluk, hogy nem hisznek nekem.

-          Ezt a gyereket nehéz megrontani. - gondolt vissza Harry. - Mellesleg két hét múlva tizennyolc éves lesz. - világosított fel. Na, és akkor mi van? Én meg fél év múlva leszek huszonhat.

-          App! - nyújtózkodott Freddie felém, ezzel megmentve engem a magyarázkodástól. Liam arca tiszta vörös lett, ahogy a fiam nyúzta.

-          Szóval? Miért érdekel az a lány? - kérdezte Liam. Hogy miért? Végig gondoltam. Már régen is meg akartam dönteni. A sors akarta, hogy most évekkel később találkozzunk. A sors is azt akarja, hogy legyen egy jó éjszakánk.

-          Nem mondhatom meg hova ment, de nem kell aggódnunk. - ült le az asztalhoz Cameron.

Freddie az asztalt csapkodta, amivel igazából nem tudom, mit szeretett volna közölni, de két perc után Cameron is csatlakozott hozzá. Másnapos Harry nagy örömére. Freddie és Cameron nagyon jól kijöttek egymással. És nekem azonnal azon kezdett járni az agyam, hogy ezek szerint Lore is imádná a fiamat. De nem szabad! Nem tervezek azzal a lánnyal hosszútávra. Valószínűleg soha be sem mutatom Lore-nak Freddie-t.

***

Otthon Briana éppen főzött. Így belegondolva, most olyanok voltunk, mint egy család. Ezzel csak az volt a gond, hogy mi nem voltunk egy család. Briana a fiam anyja és ennyi. Ne akarja felvenni a barátnő és családanya szerepét. Azt hiszem, ma csak butaságokon agyalok. Először Lore, most meg Briana. És az elméletek, amiket gyártottam, még rosszabbak voltak. Bár Lore-ral voltak elég élvezetes képzelgéseim is.

-          Merre jártatok? - kérdezte Briana miközben levette Freddie-ről a kabátot.

-          Egy kávézóban. Összeültünk a srácokkal. Freddie teljesen oda volt Liam-ért vagy csak a borostájáért. Nem tudom, de Liam le sem tudta vakarni magáról. - nevettem fel, ahogy visszaemlékeztem.

-          App! - nyújtózkodott felém Freddie. Hál' Istennek imádott a fiam és én is őt. Remélem, ez a visszatérés után is így marad.

-          Mondjad fiam! - vettem el Briana-tól. Freddie kis fejét a vállamra döntötte és úgy figyelt ránk. Pár perc és aludni fog.

-          Gondolkodtam az ajánlatodon. Arra jutottam, hogy ide költözünk Freddie-vel és ahogy tudunk kísérünk majd téged mindenhova, hogy a lehető legtöbb időt tölthessétek együtt. - mondta Bri, mire egy levakarhatatlan vigyor terült el az arcomon.

-          Komolyan? - öleltem meg fél kézzel Bri-t, aki nehezen, de helyeselt. Freddie elszenderült így felvittem a szobájába. Eléggé megkavartam Freddie ritmusát. Ilyenkor nem szokott aludni.

Az estét Briana-val a nappaliban töltöttük. Mind a ketten lefoglaltuk magunkat a laptopunkkal. Hogy ő mit nézett azt nem tudom. Nem is érdekelt. Egy valami foglalkoztatott, az pedig Lore volt. Néztem róla videókat, utána olvastam. Kiderült, hogy sok alapítványt támogat, leginkább a nélkülöző gyerekek a szívügye, de a családon belüli erőszak ellen is kampányolt már. Rengeteg embernek segített már formába hozni magát. Jelenleg egyedül él egy kis lakásban, nincs háziállata, szeret vezetni, minden sportot imád és idegesítően pontos. Elmosolyodtam, ahogy olvastam. Na, de amikor a képeit nézegettem, úgy éreztem magam, mint egy kamasz, aki az ágya alól húzza elő a magazinokat.
Még mielőtt Briana észrevette volna, hogy kezdek beindulni gyorsan felmentem a szobámba. Nem tudom, hogy miért, de Lore teljes káoszt okoz a fejemben. Minden vágyam az volt, hogy végre én is kipróbálhassam vele.
Este Briana-val együtt fürdettük meg Freddie-t, bár a fiamnak sajátos elképzelése volt a fürdésről. Na jó, ezt is én tanítottam neki. Vettem neki egy vízi pisztolyt, megtanítottam használni és amikor Freddie lőtt, gyorsan beálltam Briana mögé. Nehogy már vizes legyek.
Amíg Briana törölgette a haját én a cumisüveggel és Freddie-vel a gyerekszobába mentem. Meséltem és énekeltem a fiamnak, mire negyed óra múlva már aludt is. Gondoltam, eldicsekszem Bri-nek, hogy milyen gyorsan álomba merült újra a fiam, de amikor benyitottam, nem az a kép fogadott, amire vártam. Briana-n mindössze egy törölköző volt. Nekem elhihetitek, a törölköző, nedves haj és ártatlan pofi kombóval minden férfit el lehet csábítani. De nekem most Lore jutott eszembe, ugyanebben a szerelésben. Basszus, már megint!

-          Ne haragudj, csak azt szerettem volna mondani, hogy Freddie elaludt. - makogtam, miközben igyekeztem elterelni a gondolataimat.

-          Jól van. - bólintott. - Szeretnél még valamit?

-          Tessék? - kérdeztem vissza, mert megint elkalandoztam.

-          Szeretnél még valamit? - mosolyodott el. De nekem Lore mosolya volt a szemem előtt. A régi mosolya, nem a mostani álmosoly.

-          Nem. - ráztam meg a fejem. - Vagyis de. Szükségem van rád. - léptem vissza és becsuktam az ajtót magam mögött. A gatyám már kezdett szűkös lenni és ezt orvosolni kellett.

-          Miről beszélsz? - kérdezte döbbenten Bri. Megfogtam a kezét és a nadrágomra nyomtam.

-          Erről. Kellesz. Most. - suttogtam a szájára. Briana elmosolyodott és megcsókolt.

Nem érdekelt, hogy Bri még mindig szeret, én Lore-ra gondoltam. Lehet szemét húzás ez tőlem, de le kell vezetnem a feszültségemet. Hagytam, hogy Bri levegye rólam a pólómat, nadrágomat és minden ruhadarabomat. Ott feküdtem az ágyon, felizgulva és egy gyönyörű lány ereszkedett rám, én pedig mit csináltam, egy másik lányról, aki mellesleg utál, fantáziáltam.
Briana lassan mozgott rajtam, élveztem is annak ellenére, hogy amikor vissza sikerült terelnem a gondolataimat a jelenbe, nem az fogadott, mint a képzeletembe. Tudtam, hogy Bri csalódni fog, mert nekem ez nem jelent semmit vele, neki viszont nagyon is sokat.

-          Ne szórakozz velem! - fordítottam magam alá. Lábait a csípőmre tekerte, én pedig őrült tempóba löktem előre magam. Minél előbb ki akartam elégülni. Nem szeretkezésre vágytam, pusztán csak egy kiadós szexre. Ahogy átvettem az irányítást, azonnal be is következett a várva várt orgazmus. Nem csak nekem. Éreztem, hogy Bri is elmegy és talán nem is egyszer. Fáradtan dőltem le Briana mellé. Még rendezetlen volt a légzésem, amikor eszembe jutott valami. - Bri, te ugye szedsz gyógyszert? - kérdeztem, remélve, hogy a válasz igen, mert óvszert azt nem használtunk.

-          Basszus. - mondta, de az arcáról semmit sem tudtam leolvasni.

-          Basszus, mint nem szedsz gyógyszert, vagy basszus, mint egy bunkó vagyok? - kérdeztem vissza. Remélem, a második opció.

-          Az első. - nyögte ki. - Freddie még anyatejet kap, nem szedek gyógyszert. - mondta hisztérikusan. Még ő hisztis, mikor lehet megint teherbe ejtettem őt.

-          Holnap vagy egy hét múlva vagy, amikor már kimutatható a terhesség elmész orvoshoz és megvizsgáltatod magad. - jelentettem ki. Briana bólintott, de nem mondott semmit.

Ott feküdtünk egymás mellett, mindketten a saját gondolatainkba elveszve. Ha Bri megint terhes, akkor természetesen ugyanúgy fogom szeretni azt a kicsit is, mint Freddie-t.
Hogy lehettem megint ennyire felelőtlen? Ennyire fontos volt a magamon való könnyítés, hogy oda sem figyeltem a védekezésre. Ez az én formám. Most hetekig izgulhatok, hogy esetleg egy újabb életért leszek-e felelős.

CSOPORT: https://www.facebook.com/groups/882011401880878/

KÖVETKEZŐ FEJEZET