01. fejezet - Várlak este!

Sziasztok!

Új történet, új kezdet! Remélem tetszeni fog az első fejezet, igaz nem lett túl izgalmas, de a későbbiekben ez változni fog. :) Sajnálom, ha kicsit lapos lett. De a következő fejezet, már Tommo szemszögéből fog íródni, és mind tudjuk, ha Tomlinson megjelenik ott kő kövön nem marad. :) Kérlek, hagyjatok nyomot magatok után. 

Köszönöm szépen a sok kommentet, lájkot, a cserét, a csoportba lépést Nikoletta, Klaudia Hipeller, Virág Szabó, Georgina Antal, Patsy McCloud, Zsófia Angyal, ivike, Kira Koczó, Vivien Kiss, Petra Lövei, Nemeskéri Norma Éva, Nikoletta Diós, Sára Varga, Kamilla Kovács, Alexandra Anasztázia Illés, Alexandra Dombi, Zsófia Szendrei, Gyöngyi Markovics, Ruzsik Niobé, Boér Hanga-Beatrix, Merci Jaskó, Martina Farkas, Jánocsik Viktória, Dorina Bóvári, Nikoletta Kónya, Evelin Schulcze, Eszter Piroska Dobi, H Styles Fandom, Tokaji Emese, Melitta Tamara Mészáros, Anna Bangó, Nóra Polányi, Luca Lehoczki, Gabcsi Dékány, Marcsi Kaszala, Lauren Write, Yvette Czéh, Orsolya Éva Sinka, Kiss Rebeka, Viktória Anna Schlenk. 

Hatalmas ölelés Nektek! :)

Jó olvasást! :)   

LORELAI DONOVAN

Reggel a szokásos turmixommal indítottam a napomat, ami mindenféle gyümölcsöt tartalmazott. Azután futni indultam. Szinte az összes pillanatomat megosztottam a követőimmel a közösségi oldalak segítségével. Persze, ez nem ment a munka rovására. Amíg edzettem, a telefonom mindig távol volt tőlem.
Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy nem jutottam döntésre Niall Horan-nal kapcsolatban. Egész éjjel agyaltam, gyűjtöttem a pro és kontra eshetőségeket, de semmi. Őszintén, ettől a reggeli futástól vártam a csodát, vagyis inkább elhatároztam magam, hogy mire haza érek, meg lesz a döntésem. És, ez nem is lett másképp. Ahogy felkocogtam a lépcsőn, már megvolt a döntésem.
Lehet nagy baromságot csinálok, lehet meg fogom bánni, az is előfordulhat, hogy életem legjobb döntése lesz, amit meghoztam, de Niall Horan-nak szüksége van rám. És én soha senkit nem hagyok cserben!

***

Miután Niall-t felhívtam és megbeszéltünk egy időpontot, már rohantam is egy ügyfelemhez, hogy szó szerint, jól megizzasszam. Miután vele végeztem, volt egy ebédszünetnyi időm, így akkora beszéltem meg Niall-el a találkozót a konditermemhez közeli kávézóba. Részletesen végig gondoltam a feltételeimet és le is jegyzeteltem a telefonomba, amit majd nyomtatott formában is meg fog kapni Niall.

- Szia! - köszönt rám egy mély hang. Annyira elmerültem a gondolataimba, hogy kis híján felugrottam a székről, amikor köszöntek nekem.

- Szia! - üdvözöltem én is Niall-t. Nagy szerencséje, hogy nem ütöttem le, amiért megijesztett. Pusztán csak reflexből.

- Kicsit késtem, tudom, de alig jutottam ide. Elhúzódtak a dolgaink és nehezen tudtam elszabadulni. - mentegetőzött, ami teljesen felesleges volt, mert én is késtem. De ő erről ugye nem tud. Nem is baj.

- Semmi gond. - legyintettem. - Igazából nincs túl sok időm, mert vissza kell mennem dolgozni, úgy körülbelül tizenkét perc múlva. - néztem az órámra a csuklómon. - És már is vesztettünk egy percet, hogy ezt közöltem. - nevettem fel zavartan. Mindig is mondták, hogy már zavaró a pontosságom. - Írtam néhány szabályt, amit majd kinyomtatok és odaadom. - ahogy ezt kimondtam, Niall nyelt egy nagyot. - Semmi durvára nem kell számítanod. Csak étrend, mozgás, anyagiak, és hasonlók. Mondhatni egy szerződés. - magyaráztam meg, mire Niall felsóhajtott.

- Rendben. És mikor kezdjük, ezt az egészet? - kérdezte félve. Elővettem a telefonomat és rögtön néztem is az időpontokat.

- Úgy van csak időm, ha a saját edzésembe veszlek be. Vagyis minden nap reggel öttől fél hétig vagy este kilenctől fél tizenegyig. Választhatsz. - néztem rá, mire ő kikerekedett szemekkel bámult rám. - Természetesen, összeállítok neked a mozgástervet. - mosolyodtam el nyugtatásképpen. Minden ember meg van ijedve a mozgástól. De miért is? Hisz' a testünket is rendbe kell tartanunk, ahogy a lelkünket is.

- A reggel ki van zárva. Szóval, marad az este. - bólintottam egyet, hogy értettem. - Hova is kell pontosan majd mennem?

- Elküldöm sms-ben a címet. De most mennem kell. - álltam fel a székről. - Akkor jól értettem, hogy már ma szeretnéd kezdeni?

- Persze, minek halogassam? Eddig is azt tettem, és nincs igazán eredménye, mint látszik. - nevetett most ő zavartan. Kicsit el is pirult, de nem vetettem meg ezért. Elkezdeni a legnehezebb, aztán folytatni, amikor még nincs látványos eredmény.

- Rendben. Ígérem, imádni fogod a közös munkát. - mosolyogtam rá biztatóan. - Várlak este! Szia! - siettem el, mert már csak fél percem volt, hogy odaérjek a következő munkámhoz.

Imádom, hogy saját termem volt, ahol edzhetek. Nem is volt nehéz megvalósítani. Egyik nap még csak pár képet posztoltam a fejlődésemről, másik nap már meghívtak a tv-be, mint új felfedezettet, harmad nap pedig híres emberek hívogattak, hogy adjak nekik tanácsot. Adtam nekik néhány tippet, ők pedig bőkezűen fizettek. Amikor először megláttam, mennyi pénz került a számlámra, szó szerint leestem a székről. És akkor mindössze csak tizenkilenc éves voltam. Most pedig pár évvel később már saját termem van, ügyfeleim, saját házam, kocsim, pénzben sem szűkölködöm, szóval mondhatjuk, minden a terveim szerint alakult. Kivéve a focit.

***

Este fél kilenckor már a teremben voltam és készültem. Vártam Niall-t és talán kicsit türelmetlen is voltam, mivel Niall-nek jó testfelépítése volt, csak egy kis segítségre szorult. Egy tükör borította az egész falat, így jól láthatták az emberek, hogyan mozognak az izmaik, persze voltak zárt helyiségek is, azoknak akik esetleg szégyenlősek lennének.
Niall késett körülbelül tíz percet. Sosem toleráltam a késést, de amikor Niall rám nézett a hatalmas kék szemeivel és ránéztem kipirult arcára, azonnal meglágyult a szívem.

- Átöltözni ott tudsz hátul. - mutattam az öltözők felé. - Addig találd ki, hogy itt szeretnél edzeni vagy hátul. - szóltam még utána, mielőtt eltűnt volna a fal takarásában. Pár perc eltelt vagy csak körülbelül egy, mert olyan gyorsan termett újra előttem Niall, hogy el sem hittem, hogy ilyen gyorsan át lehet öltözni.
- Inkább hátul szeretnék edzeni. - mondta pirulva.
- Nem hittem volna, hogy te, aki több ezer ember előtt lép fel, tartasz attól, hogy itt eddz. - kaptam fel a pulcsimat a pultról.
- Tudod, sokat piszkáltak a súlyom miatt. És, ha most itt lefotózna valaki, akkor azzal csak újabb cikkek születnének és azt nem akarom. Fogadásokat kötnének, hogy meddig bírom és csak újabb szurkálódást kapnék. - mondta csalódottan. Már bántam, hogy kinyitottam a számat.
- Ne haragudj! Megértem ezt az egészet és én nem akarok viccet csinálni belőled. - gyűrögettem a pulcsimat. Niall megrázta a fejét, mintha minden leperegne róla.
- Semmi gond. Elkészítetted a szerződést? - terelte el a témát, aminek nagyon örültem.
- Igen, de az ráér a végén. - bólintottam. - Ezért az első alkalomért még fizetned sem kell. Remélem, tetszeni fog az edzés. - zártam be az ajtót és hátra indultam.

Könnyű gyakorlatokkal kezdtünk. Kicsit mindenbe belekóstoltattam, persze, figyelembe vettem, hogy a térde nem bírja úgy a terhelést. Magamat viszont egyáltalán nem kíméltem.
Amikor szóltam, hogy végeztünk, Niall kiterült a padlón és csak ott feküdt. Először kapkodta a levegőt, majd alább hagyott és egy pontot nézett a plafonon. Úgy tűnt mondani szeretne valamit, de nem tudta, hogy kezdjen bele. Törölgettem magamat egy törölközővel, hogy eltűntessem az izzadságot a bőrömről, amikor megszólaltam.

- Ki vele, mi a baj? Túl sok volt, igaz? Tudtam, hogy elragadtatom magam. Szokásom. De ne haragudj érte! És a későbbiekben is szólj nyugodtan, ha így lenne. Nem veszem észre néha és túl sokat követelek. - csak mondtam, mondtam és mondtam. Megijedtem, hogy esetleg egy életre elvettem a kedvét az edzéstől.
- Nem, nem erről van szó. Jól éreztem magam. Csak lenne egy kérésem. - állt fel. Kíváncsian vártam, mit szeretne. - Azt szeretném kérni, hogy ezt, hogy ide járok hozzád, ne verd nagydobra. Még a srácok sem tudják a bandából, hogy belekezdtem ebbe. Akkor ők is jönni akarnának és hülyéskednének. Annak ellenére is, hogy én ezt komolyan gondolom. - mondta el gyorsan az aggályát, mire bólintottam.
- Jól van, ahogy akarod. - mosolyodtam el. - Majd, hogy fognak nézni a többiek és mindenki más, ha izmosan látnak újra. Meddig is vagytok még szüneten? - kérdeztem rá. Tudtam, hogy szünetre vonultak, de hogy mennyi időre, azt nem tudom pontosan. Pedig érdekelt, hogy mennyi időm volt formába hozni a szőkeséget.
- Még fél év. - sóhajtott egy nagyot. - Már hiányzik a koncertezés. - vallotta be. - Imádtam.
- Jó, akkor még van időnk. - gondolkoztam hangosan. Lekapcsoltam a villanyt hátul és egyenesen a pulthoz mentem. Beírtam, hogy fél évre szól a szerződés. - Töltsd majd ki az adataidat is, kérlek. - toltam elé a papírt. - Ha esetleg valami kifogásod van, jelezd! Haza is viheted, nyugodtan átolvashatod. - ajánlottam fel. Niall bólintott, majd belebújt a pulóverébe.
- Köszönöm az edzést, tényleg nagyon jó volt. Már értem, miért ajánlottak téged. - mosolygott rám. Összeszedtem, amire szükségem lehet otthon és kifelé indultam.
- Én köszönöm, hogy ezt a helyet választottad. - mutattam fel a cégérre, amin a terem neve állt.
- Esetleg haza vigyelek? - ajánlotta fel Niall, de megráztam a fejem.
- Nem kell köszönöm, itt parkolok. - mutattam a Range Rover-re. Niall szája tátva maradt, hogy a hatalmas kocsit meglátta. - Holnap várlak. Jó éjt, Niall! - nyitottam ki az autó ajtaját. Láttam Niall-ön, hogy meg akarja várni, amíg elhajtok, ezért is köszöntem el tőle gyorsan.
- Jó éjszakát! - indult meg a saját kocsija felé. A visszapillantóba még rásandítottam Niall-re, majd gyújtást adtam, és elhajtottam.

Otthon gyorsan vacsoráztam, igaz csak gyümölcsöt, de vacsoráztam, utána lezuhanyoztam és ágyba bújtam. Az éjjeliszekrényem fiókjából elővettem a naplómat, hogy írjak pár szót. Tudom, hogy csak a fiatalok vezetnek naplót, de nekem szükségem volt rá, miután az öcsémen és a szüleimen kívül nem beszéltem senkivel bensőségesen. De ők ugye nem voltak itt. Elköltöztek Ausztráliába, bár az öcsém elég gyakran meglátogatott, annak ellenére is, hogy idén fogja csak betölteni a tizennyolcat. Nagyon érett, magabiztos és önálló kölyök. Büszke is vagyok rá és már tűkön ülve várom, hogy mikor toppan csak úgy be, mert éppen olyan kedve van.

Kedves Napló! 

Azt hiszem, jó döntést hoztam. Nem lesz itt semmi baj. Niall nem akarja nyilvánosságra hozni a közös munkát, így semmi gond. Talán soha nem kell találkoznom Louis-val az életben. Remélem, így lesz. Szoríts, hogy így legyen! 

Azt hiszem, nem bántam meg, hogy elvállaltam Niall edzését. Szívszorító volt, ahogy bevallotta, mindenki csak piszkálja, hol a súlya miatt, hol azért, mert tenni akar ellene. Na, de majd én segítek neki és fél év múlva, mindenki csak lesni fog a változása miatt. Ezt most megígérem, Napló!

CSOPORT: https://www.facebook.com/groups/882011401880878/

KÖVETKEZŐ FEJEZET