22. fejezet - Szeretem, hogy törődsz velem, de ne vidd túlzásba.

Sziasztok! 

Itt is lenne a következő rész, amiről tudom, hogy nem fog tetszeni, már a tartalmát illetően. De azért írjátok meg nekem a véleményeteket! :) 

Köszönöm szépen a komikat, lájkokat, feliratkozásokat, cseréket, csoportba lépés, és üzeneteket Klaudia Hipeller, Gumicica, Patsy McCloud, Zsófia Angyal, Alexandra Anasztázia Illés, Nóra Polányi, Georgina Antal, Tokaji Emese, Sára Varga, Yvette Czéh, Vivien Kiss, Melitta Tamara Mészáros, Kira Koczó, Merci Jaskó, Magyar-Nialler Horan, Noémi Tóth, Orsolya Éva Sinka, Dorina Bóvári, Johanna Noemi, Niki Nikoletta Molnár, Zoe Nagy, Ruzsik Niobé, Boér Hanga-Beatrix, Gabriella Tóth, Nikoletta Kónya, Alexandra Dombi.

Hatalmas ölelés Nektek! :) 

A rész után ne felejtsetek nyomot hagyni magatok után!

Jó olvasást! 

Bay.

ROSE GRAHAM

Új év, új kezdet gondolná az ember. De hogyan lehetne újat elkezdeni, ha nem zártuk le a múltat. És itt most Gery-re gondolok. Január közepe van és ő folyamatosan zaklat. Bombáz az üzeneteivel, amiket már minden idegesség nélkül hagyok olvasatlanul. Harry-nek nem árultam el a dolgot. Miért idegeskedne? Gery-nek csak üres fenyegetőzése van. Két hét alatt nem tett semmit, akkor ezután sem fog.
Hangos trappolással értem le a lépcsőn a bejárati ajtóhoz, ami előtt már vagy hatszor csengettek, de senki sem volt képes ajtót nyitni. Minden gondolkodás nélkül tártam ki az ajtót, és körülbelül megállt a szívem, ahogy az előttem álló srácot megláttam.

- Zayn? - nyögtem ki és itt be is fejeződött a beszélgetés részemről.
- Szia! Én igazából erre jártam és gondoltam, beköszönök neked. Tudom, milyen pletyka kelt szárnyra rólam, de mint látod élek és virulok. - végig járattam rajta a szememet. Láttam, nagyon is láttam, hogy él. És az igazságot is tudtam, hogy megfutamodott és mentve az életét lelépett. - Bemehetek? - rángatott vissza hozzá a hangja. Meg fogtam az ajtót és beljebb hajtottam.
- Sajnálom, nem. - ráztam meg a fejem. Zayn sóhajtott egyet.
- Van valakid? Jársz valakivel és pont itt van, azért nem mehetek be, igaz? Mert a nagybátyád az előbb ment el. - dugta zsebre a kezeit. Jó, megfigyelő. Apa gipszét lecserélték és amióta ez megtörtént megállíthatatlan. - Figyelj teljesen megértem. De mit szólnál hozzá, ha együtt ebédelnénk vagy vacsoráznánk? Vagy csak egyszerűen beszélgetnénk? - nézett rám kérlelő tekintettel. Gyorsan elkaptam a barna szemeiről a tekintetemet.
- Figyelj, ez... Nem hiszem, hogy jó ötlet. - ráztam meg a fejemet és még jobban behajtottam az ajtót.
- Kérlek, akkor csak egy ital. Szeretném megmagyarázni miért tűntem el és hagytalak magadra. - kérlelt tovább. Tudtam, hogy miért lépett le, mégis megsajnáltam és bólintottam egyet.
- Rendben. Akkor délután igyunk meg valamit. - egyeztem bele. Nem tudom, mire számítsak, ha ez kiderül a többiek előtt. - Négykor a régi helyen. - Zayn bólintott egyet, én pedig búcsú nélkül csaptam be az ajtót. Alig hittem el, hogy Zayn visszajött. Kótyagosan mentem a konyhába, ahol gondolom, ott voltak a többiek.
- Ki volt az? - kérdezte Harry mosolyogva. Nyugodtan ült a magas széken, mintha nem neki lett volna dolga kinyitni az ajtót.
- Ha te nyitottad volna ki az ajtót és nem én, tudnád. - támaszkodtam a pultra. Pár másodperc múlva még meg is ütöttem a karját.
- Hé! Én kétszer annyi idő alatt értem volna oda, mint te. - húzott közelebb magához a derekamnál fogva.
- El sem fogod hinni ki volt az. - bújtam hozzá. Arcomat a mellkasába fúrtam, hüvelykujjaimat pedig a nadrágja dereka alá csúsztattam és a csípőjét simogattam. Éreztem, hogy Payne és Harry néma eszmecserét folytattak rólam és a viselkedésemről.
- Mond el és kiderül. - simogatta a hátamat Harry. - De ne ingerelj tovább. - súgta a fülembe, a kezeimre célozva.
- Zayn. - nyögtem ki. Nem akartam eltávolodni Harry-től, de eltolt magától.
- Zayn, mint Malik? - kérdezte idegesen. Aprót bólintottam. - Mit akart? - fürkészte az arcomat. - Liam, hogy került ide Malik? - idegeskedett most már Payne-re nézve.
- Harry, ő csak... Csak megbeszéltük, hogy megiszunk valamit és ennyi. Utána valószínűleg, megint eltűnik. - próbáltam újra hozzá bújni, de Harry nem volt rá vevő.
- Megbeszéltétek? Meg megisztok valamit? Édes, drága, kis szívem maximum a bugyidba akar eltűnni. - morogta. Nagy szemekkel néztem rá. Komolyan gondolja, hogy képes lennék vele lefeküdni? - De nagyszerű randinak nézünk elébe. Liam készülj! Megiszunk valamit mi is Malik-kal és Rose-zal. - támaszkodott a pultra Harry. Rosszul esett, hogy úgy beszélt velem Harry. Miközben tudja, hogy nem lennék képes visszamenni Zayn-hez. Én már Harry-vel vagyok.
- Annyira bunkó vagy! - mondtam dühösen és igyekeztem felmenni az emeletre, de Harry elkapta a karomat és visszahúzott magához.
- Így gondolod? Valahogy, amikor éjjel hozzám bújva alszol vagy amikor miattam nyögsz, nem úgy tűnik, hogy bunkó lennék. - ölelte át a hasamat. Hátam hasának és mellkasának nyomódott.
- Oké, én inkább magatokra hagylak. Kezdtek nagyon megfeledkezni a külvilágról. - fogta meg a tálkáját Payne, amiben a reggelije volt és magunkra hagyott.
- Harry, ez az egész nem randi lesz. Megpróbálja megmagyarázni, miért tűnt el. - fogtam meg a karját, amivel tartott. - És jól mondtad, hozzád bújva alszom és miattad nyögök, nem pedig miatta. És semmi nem lesz Zayn és köztem. - fordultam picit felé. Harry lenézett rám és puszit nyomott a nyakamra.
- Jól van, de akkor is veled megyek. - bólintott. Még szép! - Ahogy valami nem oda illőt csinál... Én beleverem a fejét az asztalba. - mondta összehúzott szemöldökkel. Felnevettem, olyan elánnal beszélt, ami arra késztetett. - Szóval vicces vagyok. Kinevetsz? - szabad kezével szétpattintotta a farmerem gombját.
- Harry, a kamera. - nyögtem fel, ahogy kicsit beljebb csúsztatta kezét a nadrágomba.
- Ha csendben leszel és nem vonaglasz feltűnően, semmi sem fog kiderülni. – súgta a fülembe. Jól tudta, hol van a kamera a konyhában és azt is nagyon jól tudta, hogy mi most takarásban vagyunk előle.
- Figyelj csak, beszélj a srácokkal! – nyomtam fenekemet az ágyékának, de Harry azonnal abba hagyta a keze mozgatását.
- Nagyon jó az időzítésed. Megmondtam, majd beszélek velük. Sőt, az előbb beszéltem Liam-mel is. Itt voltál, hallottad. – magyarázott és kihúzta a kezét a nadrágomból. Amióta összeveszett a fiúkkal nem beszéltek, vagyis inkább úgy mondanám, hogy az élet is úgy akarta, hogy elkerüljék egymást.
- Nem gyerekeskedhetsz életed végéig. - fordultam szembe vele, amikor nem figyelt és lazult a fogása.
- Megint csak sértegetsz. Rohadtul nem vagyok gyerekes, de nem fogok utánuk kajtatni a városban. Majd, ha lehetőség lesz rá, beszélek velük. - morgott. Leszállt a székről és felfelé indult, de most én kaptam el a karját.
- Harry, ne haragudj, én csak nem akarom, hogy fasírtban legyél a fiúkkal. - léptem közelebb hozzá. Lehajolt hozzám és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Szeretem, hogy törődsz velem, de ne vidd túlzásba. Jó? - puszilta meg az arcomat. Szórakozva elhúzta ajkait az enyémeken, majd hátat fordított nekem és elindult felfelé a lépcsőn.
- Harry, annyira pimasz vagy. - szóltam utána fújtatva. Nevetve lépett vissza elém.
- Csak megfontolt. Jól tudod, mi lesz a vége, ha csókolózunk. - túrt a hajamba. - Őszinte leszek, nem szívesen szolgáltatnék műsort apádnak. Hogy venné ki magát, ha itt a konyha kellős közepén megdugnálak? - szuszogott az ajkaimra. Ágyékát nekem nyomta, mire felnyögtem. - Szerintem, hagyjuk ezt későbbre, amikor csak ketten leszünk. - harapott az alsóajkamba. Kezem oldalára siklott, majd lejjebb.
- Addig is azt ajánlom, hűtsd le magad. - paskoltam meg a fenekét, mire kikerekedett szemekkel nézett rám. Igyekeztem, úgy tenni, mintha nem mozgatta volna meg a belsőmet, amit csinált, pedig majd’ felrobbantam érte.
- Muszáj lesz, mert tíz perc múlva edzünk. - szívta meg a nyakamon a bőrömet. - Később befejezzük ezt. - gombolta vissza a nadrágomat és felszaladt a lépcsőn.
- Harry! - toporzékoltam. Utáltam a kamerákat a ház szinte minden pontján. Harry meg direkt lógva hagy.

Átöltöztem egy melegítőbe, és a nappaliba mentem. Semmi kedvem nem volt edzeni, mert Harry mindig lealázott és kinevetett emiatt. Nagyot sóhajtottam, amikor Harry megjelent, hogy mehetünk edzeni. Nem volt túl látványos a változásom, de sokat erősödtem már, amire büszke voltam.
Harry, ahogy beértünk a szobába, amit apa az edzéseknek alakított ki, azonnal parancsolgatni kezdett. Mindig így volt. Csináljam ezt meg azt, ennyit meg annyit. Nagyon nehezen tudott rávenni, hogy edzek, rendszerint valamilyen meglepetést kellett kitalálnia a végére. Például, fagyit vett nekem vagy elmentünk valahova, ahol még nem jártam. De ezért nem hibáztathat, én azt kértem tanítson néhány fogást, amivel meg tudom védeni magam, nem pedig, hogy heti négyszer itt izzasszon meg.
Egy kimerítő edzés és persze, sok sikertelen kísérlet után, hogy Harry-t meglepjem a támadásommal, végre végeztünk. Komolyan neki mindenhol van szeme vagy magam sem értem hogyan, de állandóan én terültem el a szőnyegen.
Nagyon tartottam a Zayn-nel való találkozástól. Ahogy kilépett az életemből, én már lezártam az ő fejezetét. Sőt! Harry-vel egyáltalán nem azt érzem, mint amit Zayn iránt. Nem azt, amit akkor szerelemnek hittem. Zayn és én köztem csak egy fellángolás volt, míg Harry és köztem valami teljesen más. Valami olyan, amit az ember nem tud megmagyarázni, mert azt érezni kell és lehet csak. Harry számára gyanús volt Zayn hirtelen felbukkanása, mert nem rég még fülét-farkát behúzva menekült el, mert apa megfenyegette, most pedig túl bátor volt. Ráhagytam a dolgot, ugyan mit tudna tenni Zayn, amikor csak most jött vissza. Ha az a terve, hogy visszaszerez, ami kétlek, az nem fog összejönni neki. Ennél komolyabb pedig biztos nem jut az eszébe.
Csak Harry kísért el a találkozóra, mert feleslegesnek tartottam, hogy ketten őrizzenek, ez csak egy baráti találkozás. Harry a pult mellett ült le és onnan figyelt, de ami a találkozón történt arra abszolút nem számítottam. És Harry sem.

***

HARRY STYLES

Ki tudtam volna tépni a hajamat idegességemben. Mindenki riasztottam, hogy álljanak rá az ügyre, ami történt, de sehogy sem jutottunk előrébb, amitől a pumpa vészesen ment fel bennem.
Niall számítógépes technikája itt mit sem ért, mivel Ro-nál és Ro-ban sincs semmiféle nyomkövető, Louis ’’feltörök mindenféle zárat’’ ügyessége a nullával volt egyenlő ebben a történetben, Liam személy megtaláló képessége sem juttatott előrébb, mivel jól tudtuk ki áll a dolog mögött. Gery. Egyedül Brandon-re hagyatkozhattuk, akivel ugye mi nem léphetünk kapcsolatba, ezért meg kell várnunk, amíg ő hív. Ő volt az is, aki szólt, hogy Gery és Zayn szövetkeztek. Megőrjített a maga tehetetlenség. Várni és várni, borzasztó, amikor a szerelmedről és a testi épségéről van szó. Nagyon reméltem, hogy Gery nem fogja bántani vagy ha meg is fordul a fejében, Brandon leállítja és valahogy megvédi Ro-t. Ha a kezeim közé kerül az a féreg, lassan és gyötrő kínok között fogom kicsinálni.

- Magyarázzátok meg nekem, hogy a fészkes fenébe került Rose ilyen helyzetbe? – kiabált Jack, ahogy belépett az ajtón. – Styles! Payne! Hogy nem voltatok képesek vigyázni rá?! – csapta be olyan erővel a bejárati ajtót, hogy azt hittem, kettétörik.
- Csak én voltam vele. – nyögtem ki, amikor Jack dühösen közelített Liam felé. – Ro úgy gondolta, elég, ha csak én megyek vele. Reggel Zayn beállított, tudtam, hogy valami hátsó szándéka van, de Ro lebeszélt róla. – mondtam, ami eszembe jutott. Nem voltam képes összefüggő mondatokat mondani.
- Ennyire idióta vagy, hogy hagyod magad lebeszélni valamiről, amiről tudod, hogy neked van igazad? Komolyan mit gondoltál és ti is mit gondoltatok, amikor Malik idejött? Tudjátok milyen körülmények között ment el innen, és akkor még azt hiszitek, hogy semmilyen hátsó szánka sincs? Jól tudjátok, hogy rengeteg rosszakaróm és ellenségem van, erre egy ilyen nyilvánvaló dolog felett elsiklotok! Mind idióták vagytok! – üvöltözött velünk, de leginkább velem Jack. Jogos volt, ezért sem kezdtem mentegetőzni. Sosem fordult elő velem, hogy Ro rábeszéljen valamire, amiről tudtam nem helyes. És most! Ahogy összejöttünk, szinte úgy táncoltam, ahogy ő fütyült. Csak azért, mert beleszerettem. Az ujja köré csavart pusztán a nézésével, de ahogy visszakapom, nem lesz ilyen. Ha úgy érzem, veszélyben lesz, még a szobából sem mozdulhat majd ki.
- Brandon, ahogy tud hívni fog és mi azonnal visszahozzuk Rosie-t. – mondta Louis. Ő is ideges volt, de próbálta leplezni azzal, hogy nyugodtságot tettetett.
- Remélem is. Azt a kettőt pedig öljétek meg. – ütötte meg a kanapé háttámláját Jack. Azt sajnálom csak, hogy elterelődött Gery-ről a figyelmem és nem tettem meg előbb, azt amire most készülünk.
- Rose telefonjába van nyom követő. – szólalt meg Liam, mintha csak felkapcsolták volna a kis villanykörtét. – Úgy megtudjuk, hogy hol van és már csak a jelre kell várnunk, hogy kiszabadítsuk. – magyarázott. Nem is tudtam, hogy van nyomkövető Ro telefonjában. Ezek után, még Ro-ra is szereltetek egyet.
- Két perc és meglesz. – nyugtatott meg Niall és már pötyögött is a laptopján.
- Na? – kérdeztem türelmetlenül. Meddig tart már bemérni? Miért olyan zseni, ha ilyen lassan dolgozik. Jó, mérgemben gondoltam így. Valójában nagyra tartottam, hogy ilyen dolgokat tud.
- Valami nem stimmel. – ütötte tovább a billentyűket Niall. – A jel innen jön. – mindannyian értetlenül néztünk rá. Mégis mi a franc van már?
- Rose itthon hagyta a telefonját. – kocogott le a lépcsőn Lou az említett tárggyal. – Töltőn volt. – említette még meg. Az isteni! Miért nem akkor tölti, amikor itthon van?
- A kurva életbe! – dörzsöltem meg az arcomat. Az utolsó reményem is elszállt, hogy minél hamarabb kiszabadítsam Ro-t.
- Mond csak, hogy történt ez meg? Hogyan tudták elrabolni Rose-t? – kérdezte Jack. Lehajtottam a fejemet. Még a gondolattól is elszégyellem magam, hogy így túljártak az eszemen.
- A pincérnőt gondolom, lefizették, hogy öntsön le. Az ölembe borított valamit, mire felnéztem már csak azt láttam, hogy Ro-t húzza kifelé Zayn. Hiába siettem utána, a kocsi már ott várta a bejáratnál. A rendszám pedig le volt takarva, szóval még azon sem lehet elindulni. – sóhajtottam egy hatalmasat. Mindenki álla a padlót súrolta, ahogy elmeséltem, mi történt.
- Ilyen piti csínnyel kiiktattak? Komolyan Styles?! – túrt a hajába Jack. – Azt hittem, hogy tudsz vigyázni Rose-re, de ha egy ilyen könnyen ki tudnak játszani, hogy bízzak benned? – ment az irodája felé. De olyan nézést eresztett meg az irányomba, hogy ha a föld alá is süllyedtem volna, még akkor sem éreztem volna eléggé eltűnve magam.
- Nyugalom Harry, meglesz és megy majd minden úgy, mint régen. – ült mellém Louis. Felé fordultam, és minden eddig történt dologról megfeledkeztem. Nem érdekel, hogy fogadtak vagy ami eddig történt.
- Nem, igaza volt. – ráztam meg a fejemet. – Talán tényleg nem működik a munka és kapcsolat egy helyen dolog. Mégis, hogyan vigyázhatnék Ro-ra, ha szerelmes vagyok belé. Elvakít, most is, bíztam benne, amikor azt mondta, nem lesz semmi baj, elég lesz, ha én kísérem el. És mi lett belőle? Belementem. És hol van Ro? Az Isten sem tudja. – magyaráztam. – Pedig, ha tisztán gondolkoztam volna, akkor nem engedtem volna meg neki, hogy csak én menjek vele. Akkor Liam, ha a kocsiban is, de ott lett volna és Ro most itt lenne! – kapkodtam a levegőt. Annyira mondtam a magamét, hogy észre sem vettem, hogy csörgött a telefonom.
- Ezt megbeszéljük később. – mosolygott Louis. Örültem, hogy nem firtatja azt, ami történt. Az már a múlt és ennyi. Már nem is haragszom rájuk, csak nem volt még időm megbeszélni velük a dolgot.
- Vedd fel. – biccentett a telefonra Niall. Szóval, megpróbálja bemérni, honnan hív a hívó fél.
- Szevasz Styles! Mivel tudom, hogy megpróbáltok lenyomozni, gyors leszek. Rose itt van és jól is van. Csak, hogy megnyugodj. – nevetett a telefonba Gery. – A lényeg viszont az, hogy holnap délután elveszem Rose-t. – mondta, én pedig biztosan falfehérré váltam ettől az egésztől. Mi az, hogy elveszi?
- Ha egy ujjal hozzá mersz nyúlni, én… - ugrottam fel a kanapéról, míg Gery csak röhögött a vonal túlsó végén.
- Hidd el, többel is hozzá fogok nyúlni, mint egy ujjal. – nevetgélt Gery. – Szóval, csak a megnyugtatás miatt hívtalak fel és azért, hogy elmondjam, soha a büdös életben nem látjátok többet Rose-t. – nyomta ki a telefont. Mérgesen dobtam a kanapéra a készüléket.
- Sikerült? – kérdeztem Niall-től, aki megrázta a fejét.
- Még egy perc kellett volna. – mondta sajnálkozva Niall. – Sajnálom, lehet még fog hívni. – pötyögött a laptopján fel sem nézve.
- Nem fog többet hívni. – ráztam meg a fejemet. Mindannyian értetlenül néztek rám. – El akarja venni feleségül Ro-t, holnap délután. Úgy hogy kurvára nincs több időnk. Így vagy úgy, de meg kell találnunk Ro-t. – idegeskedtem. Ugyanaz az arc fogadott, mint az előbb is. Teljes értetlenség látszott rajtuk.
- Egy házassághoz két ember kell. – próbált vigasztalni Liam. Megráztam a fejemet.
- De nem ebben a világban, amiben mi élünk. Szerinted, Gery nem fogja lefizetni a papot meg mindenkit, akit kell? – kérdeztem mérgesen. – Mindez azért, hogy nagyobb legyen a vagyona. – csóváltam meg a fejem. Hogy megfertőzi a pénz, a vagyon, és a hatalom az emberi elmét.
- Nem lesz semmi gond. Brandon hívni fog és minden rendben lesz. – nyugtatott Louis. Legalább is próbált megnyugtatni.

Kétségbeesetten néztem a srácokra, akik mind maga tehetetlenül pislogtak rám. Mi innen semmit sem tehettünk. Én hiába mondtam, hogy induljunk el és keressük meg Ro-t, be kellett látnom, Liam-nek igaza volt, így nem lehet elindulni keresni, ha még támpontunk sincs.
Órákkal később ugyanúgy ültünk a nappaliba. Niall megállás nélkül pötyögött a laptopján, Liam telefonálgatott, Louis pedig próbált velem beszélni. De miről beszéltünk volna? Arról, hogy egy idióta vagyok és, hogy nem tudtam megvédeni Ro-t, holott én szeretem itt mindenki közül talán a legjobban?
Éjjel már egyedül maradtam. Forgattam a telefonomat és vártam Brandon hívását. Reméltem, hogy legalább ilyenkor megejt egy hívást felém. De nem történt meg! És hajnalban sem történt semmi. És délelőtt sem.
A szemeim már égtek a fáradtságtól, a testem minden porcikája elgémberedett, de nem érdekelt, elhatároztam magam. Visszaszerzem Ro-t, bármilyen úton-módon. Gery-t pedig kicsinálom ezért a húzásáért és minden másért, amit eddig tett.

CSOPORT: https://www.facebook.com/groups/882011401880878/

KÖVETKEZŐ FEJEZET