23. fejezet - Később.

Sziasztok!

Mivel tegnap elmaradt, de ezt a csoportban írtam is, ma pótlom a hiányosságokat. :) 

Először is köszönöm szépen a komikat, hozzászólásokat, lájkokat, üzeneteket, csoportba lépést Patsy McCloud, Annamary, Klaudia Hipeller, Petra Lövei, Zsófia Angyal, Lipták Lilla, Georgina Antal, Tokaji Emese, Yvette Czéh, Noah Alexander, Sofiaa Evans, Alexandra Anasztázia Illés, Nóra Polányi, Merci Jaskó, Niki Nikoletta Molnár, Viktória Váncsa, Szűcs Vivien, Kira Koczó, Zsófia Szendrei, Sára Varga, Nemeskéri Norma Éva, Ruzsik Niobé, Vivien Dudás, Melitta Tamara Mészáros, Jánocsik Viktória, Vivien Kiss, H Styles Fandom. Nagy ölelést Nektek! :) 

A részről nem mondok semmit, remélem tetszeni fog. Ne felejtsetek nyomot hagyni magatok után! :) 

Jó olvasást! :) 

Bay.  

ROSE GRAHAM

Sosem gondoltam volna, hogy Zayn képes lesz így átverni engem. Ez aljas húzás volt tőle és még most sem értem, miért tette.
Fél napja egy szobába vagyok zárva. Eddig csak egyszer jött be Brandon. Hozott be enni, amit természetesen nem ettem meg. A tányér alatt csúsztatott be egy kis üzenetet, hogy minél előbb hívja Harry-t. Remélni mertem, hogy tényleg, minél előbb szabadulok innen, mert igazából nem tudom, miért is raboltak el.

- Felébredtél? - jött be Zayn a szobába.
- Nem. - morogtam. Most mit jó pofizik itt?
- Kérsz reggelit? - nézett rám barátságosan. Meg a frászt!
- Tőled nem kell semmi. - ültem az ágy szélére. - Egyáltalán miért raboltatok el?
- Gery-nek te kellesz és a hatalom. Én pedig fájdalmat akarok okozni a nagybátyádnak. - rántotta meg a vállát. - El tudod képzelni, hogy milyen érzés, amikor úgy kell menekülnöd, mint egy büdös kutyának? Hogy is lenne fogalmad róla. - horkantott fel. Szóval, egy újabb bosszú apám irányába, amit én szívok meg.
- Jaj, hagyjuk már ezt. Akkor miért nem vele beszéled meg? Miért mindig engem rabolnak el, akarnak megölni és a többi? Állj oda apám elé és légy tökös. Engem pedig vigyél haza. - jelentettem ki. Zayn szemei elkerekedtek, már azt hittem, el fog ájulni.
- Az apád? Jack az apád? - kérdezte meghökkenve Zayn.
- És, ha igen, akkor mi van? - igyekeztem kivágni magam, hogy teljesen természetesen hasson ez az infó.
- Elmondtad már a menetrendet neki? - rontott be Gery is a szobába. Remek! Egy idiótával több.
- Miféle menetrend, faszfej?! - morogtam. Gery felém lépett, majd a hajamba markolt.
- Azt ajánlom, tartsd kordában a nyelved, legalább is, amíg nem engedem az ellenkezőjét. - vigyorgott perverz fejjel Gery.
- Meg a nagy francokat! Elraboltok és még utasítgattok is? - háborodtam fel. Egy pillanatra sem hagytam, hogy meglássák az arcomon a fájdalmat vagy a félelmet.
- Hamarosan jogosan fogom tenni. - nevetett fel Gery. - Világosítsd fel Zayn! - lökött le az ágyra, majd nekitámaszkodott a komódnak.
- Ma délután Gery és te egybekeltek. - jelentette ki Zayn, mintha csak egy étteremben a napi menüt olvasta volna fel.
- Meg a fa... Aztán mégis, hogy gondoltad? Nem egyezek bele semmibe, szóval nincs esküvő se. - köptem a szavakat Gery-nek, aki öntelten vigyorgott.
- Bele fogsz egyezni bármibe, amit kérek tőled, különben Styles meghal. - rántotta meg a vállát. - De, ha esetleg makacskodnál, akkor már kész vannak a papírok és a befolyásom is megvan hozzá, hogy ott legyen rajtuk az aláírásod. Így vagy úgy, de a feleségem leszel. - nevetett fel. Grimaszoltam egyet.
- Blöffölsz. Harry közelébe sem jutsz. Túl fog járni az eszeden és jól seggbe fog rúgni. - mondtam nyugodtan. Látszott az arcán, hogy igazam van és kamuzik Harry-vel kapcsolatban.
- Úgy gondolod? A helyedben, nem húznám ki a gyufát, befolyásosabb vagyok, mint gondolnád. - jelentette ki Gery. Feljebb csúszott az egyik szemöldököm.
- Ha annyira befolyásos vagy, miért akarod még Jack vagyonát is? - kérdeztem. Direkt mondtam apa keresztnevét, nem kell mindenkinek tudnia ezt a gyengepontomat. Reménykedtem benne, hogy Zayn sem árul el.
- Pénzből sosem lehet elég, ezt jegyezd meg. A hatalom és tekintély pedig jót tesz a lelki békémnek. - mosolygott Gery. - És, ha mindezek mellé, megtehetem, hogy nőt és feleséget szerzek, miért ne tenném meg? - nézett rám, de úgy, mint egy idiótára.
- Hát pajtás, te komoly problémákkal küzdhetsz, mert hogy egy épelméjű ember nem így gondolkodik, az biztos. Komolyan őrült vagy! - fintorogtam. Gery ellökte magát a szekrénytől és közelebb lépett hozzám.
- Lehet, hogy őrült vagyok, de emlékeztet valakire ez az őrültség. Megmondjam, kire? - guggolt le elém Gery. - A te drága nagybátyádra. Képes volt kinyírni a saját testvérét, csak hogy át vehesse a helyét. Azt elmesélte? Na, és azt, hogy utána az anyádat is meg akarta szerezni magának? Sőt, téged és anyád másik fattyát is képes lett volna sajátjaként felnevelni?! Csak anyád elszökött, téged itt hagyva maga után. - húzta győztes vigyorra ajkát. Ez is kamu. Manipulálni akar a családom ellen.
- Barátom, nagyon közel állsz hozzá, hogy tökön rúgjalak. - pillantottam le a lábamra, ami pont a lába között foglalt helyet.
- Azt hiszem, meg kell neked tanítanom a házam szabályait. - egyenesedett ki Gery. - Zayn, menj ki! - utasította a fiút. Zayn rám pillantott, majd sajnálva magamra hagyott ezzel az őrülttel a szobában. - Szóval, vannak szabályaim, nem sok és nem megjegyezhetetlenek. Első, én vagyok a főnök. Második, az van, amit én mondok. Harmadik, ha ellenállsz a parancsomnak vagy megszeged a kérésemet megjárod. Negyedik, itt minden az enyém, beleértve az élő és élettelen tárgyakat. - mutogatta az ujjain, hogy hánynál tart. Legszívesebben arcon köptem volna. - Egyelőre ennyi. Ha még eszembe jut valami, tudatni fogom veled. Jól jegyezd meg, először szóban figyelmeztetek, de aztán könnyen eljár a kezem. - indult az ajtó felé, de én nem tudtam befogni a számat. Az "esküvő" előtt csak nem ver péppé.
- Ennél nagyobb faszságokat más nem is tud kitalálni. – Ugrottam fel az ágyról és csóváltam meg lesajnálóan a fejem.
- Figyelmeztettelek. - fordult vissza felém, de szinte abban a pillanatban kerültem az ágyba, égő arccal. Olyan pofont lekevert, hogy szerintem még életemben nem kaptam ilyet és ekkorát. - Azt kértem, hódolj be. Ehelyett te makacskodsz. - rázta meg a fejét. Remélem, ezek után, tudni fogod, hol a helyed.
- Egy utolsó mocskos féreg vagy! A legalja, ha egy férfi megüt egy nőt. De ebben a szobában nincs is férfi, ugyebár. - keltem fel az ágyról és határozottan néztem a szemeibe, de nem kellett volna ennyire idegesítenem. Tenyere újra csattant az arcomon, de most az ágy melletti szekrénynek estem neki. A bordám megadóan tiltakozott, de ezt egy pillanatra sem mutattam meg neki. - Még szerencse, hogy nem lesz esküvő, különben elég csúnyán mutatnánk egymás mellett. Egy faszfej és egy szétvert képű menyasszony. - ráztam meg a fejem és újra kihúztam magam.
- Felőlem törött kézzel, lábbal, monoklival is állhatsz az oltárnál. És hidd el, senkit sem fog zavarni, ha én úgy akarom. - sújtott le újra, de most már az öklével. Gyűrűjei felsértették az arcomat.

Éreztem a vér ízét a számban és lassan elhomályosult minden. Nem tudtam eldönteni, hogy a könnyeim vagy a vérem miatt nem látok rendesen. Többször bevágtam a fejem ide-oda. A komódba, az ágy sarkába, vagy a padlóba.
Újra és újra lecsapott az öklével és egyre jobban fájt minden porcikám.

- Tudod ez a különbség a nagybátyád és köztem. Én szeretem magam elvégezni a piszkos munkát, míg ő mással végezteti el. - törölte meg a gyűrűjeit egy zsebkendővel. Azt a finnyás mindenit.
- Neki van tartása, de egy gerinctelen csúszómászótól, mint te, mit is várhatunk. - sóhajtottam fel.
- A helyedben befognám, ha nem akarod, hogy félholtra verjelek. – markolt újra a hajamba és erősen húzta a tincseimet. Felhúztam volna a szemöldökömet, ha nem fájt volna annyira az arcom. - Ügyes vagy! Később találkozunk Édesem. - mosolygott rám. Meg a frászt! Találkozzon veled a hóhér! Egy pillanat alatt maradtam egyedül és körülbelül ugyanennyi idő telt el, amíg Zayn guggolt előttem és próbált az ágyra ültetni.
- Jesszusom, hozok neked valamit. Borogatást, jeget. Vagy mire van szükséged? - söpörte ki a hajamat az arcomból.
- Tőled nem kell semmi! Bosszút akartál állni az apámon? Fájdalmat akartál okozni neki? Hát, baromira mellényúltál, te kibaszott idióta! Ne érj hozzám! - löktem le a kezét az arcomtól.
- Miért nem működsz együtt? Vagy legalább tartod csukva a szád? Innen már úgy sem szabadulsz. - sóhajtott fel Zayn. Felállt és az ajtó felé indult.
- Azt mondom, hogy délután ki fognak herélni. Te nem tiltakozol foggal-körömmel ellene? Mert én most ezt érzem. Nem leszek egy ekkora tahó felesége! - szóltam utána. - Amúgy pedig Harry meg fog menteni! Titeket pedig szemrebbenés nélkül lő, majd fejbe! - Zayn egy pillanatra megállt, majd csak a zár kattanását hallottan, ahogy a túl oldalon bezárta az ajtót.

A fürdőbe mentem, hogy lemossam az arcomat. A tükörbe nézve elborzadtam. A szemöldököm, a szám felszakadt, az arccsontomat egy vágás csúfította. A homlokomat zúzódás borította.
Nagyon reméltem, hogy Harry mihamarabb megtalál.

***

Brandon dél körül hozott ebédet, de egy falatot sem ettem. Nem is tudtam volna, mert letörött az egyik fogam Gery miatt, de amúgy sem akartam enni. Majd otthon eszek Harry-vel és a többiekkel együtt. De mikor jön már Harry?
Brandon-nek nem volt ideje felhívni Harry-t, mert Gery és Zayn felváltva tartották fel. Nagyon remélem, hogy az esküvőig képes lesz öt percre elbújni és telefonálni.
Délután háromkor Gery rám akart erőszakolni egy fehér ruhát, de széttéptem, már amennyire tudtam. Nekem már úgy is mindegy. Brandon nem tudta felhívni Harry-t. Ez azt jelenti, hogy itt a vége! Minden úgy lesz, ahogy Gery eltervezte, elvesz és az övé lesz minden hatalom, mivel apa családtagjaként, részesedést kap.

- Tényleg nagyon sajnálom. - suttogta Brandon és letörölte a vért az arcomról. Gery a ruha miatt újabb csapást mért az arcomra. Nem szóltam semmit. Mit mondhattam volna? Hogy nincs semmi gond? Hát van! Én nem akarok itt lenni, nem akarok Gery felesége lenni!
- Készen van már? - kopogott az ajtón Gery. Nem is kopogott, dörömbölt.
- Öhm... - nézett rám Brandon. - Igen, de a ruha menthetetlen. - mondta sajnálva. Milyen érdekes, Brandon megerőszakolt, most mégis egyedül rá számíthattam. Milyen furcsa egy játék az élet.
- A ruha nem érdekel, csak igyekezzetek már! - sürgetett minket Gery. Most igazán, nem mindegy, hogy tíz percet még ücsörgök? Úgy szédülök, hogy abban sem vagyok biztos, hogy talpon bírok maradni.
- Mehetünk? – kérdezte Brandon halkan. Megráztam a fejemet. Abszolút nem éreztem jól magam. Hányingerem volt, szédültem, és úgy éreztem, menten elájulok.
- Rosszul vagyok. Komolyan rosszul vagyok. – nyeltem nagyot. Brandon eltűrte a hajamat az arcomtól és kicsit felemelte a fejemet.
- Azt hiszem, agyrázkódása van. – mondta hangosabban Brandon, hogy Gery meghallja. Gery feltépte az ajtót, azt sem tudom, miért ment ki. Talán, hogy lenyugodjon az a kicseszett elmebeteg agya.
- Valamit csinálj vele, legalább, amíg ez az egész lezajlik, utána elviszem orvoshoz. – morogta Gery, ahogy végig nézett rajtam és meggyőződött róla, tényleg nem érzem jól magam.
- Szerintem, ahogy lábra áll, össze fog esni. – rázta meg lemondóan a fejét Brandon. Én is így gondolom.
- Nem érdekel, akkor is csinálj vele valamit! – jelentette ki Gery. – Csak tedd be a kocsiba és induljunk végre! – parancsolt rá Brandon-re, aki óvatosan megfogott és az ölében levitt a kocsiig. Ahogy Brandon tartott a kezében, amíg kinyitotta az autó hátsó ajtaját, meg mertem volna esküdni, hogy Harry-t láttam. Kicsit messzebb tőlünk, de hamar kámforrá vált ez a kép.

Brandon beült hátra, fejem a lábán pihent, míg Zayn vezetett, Gery pedig az anyósülésen foglalt helyet. Minden egyes lassításnál vagy gyorsításnál, majd’ kidobtam a taccsot. Az oldalam szúrt, valószínűleg eltört egy-két bordám. A fejem zúgott, és kezdtem teljesen elveszteni a jelent.
A következő pillanatban Brandon kivett az autóból és egy hatalmas épület felé cipelt. Nem tudtam mit tenni, teljesen elhatalmasodott felettem a fájdalom. Nem is foglalkoztam semmivel, átadtam magam a sötétségnek, úgy sem akadályozhatom meg, hogy mi történik. A sorsom más kezében van és el van döntve.
Lehunytam a könnyes szemeimet és vártam, hogy talán amikor újra kinyitom, kiderül, hogy ez csak egy rossz álom volt.

***

Fájdalmasan fújtam ki a levegőmet, ami a tüdőmben volt. Szemhéjaimat nem nyitottam ki. Nem akartam szembesülni azzal a ténnyel, hogy Gery felesége vagyok. Megremegett az állam, ahogy a sírás határára kerültem. Ahogy újra és újra szembesítettem magam a sorsommal. Aztán a könnyem kibuggyant a csukott szemeimből. Végig folyt a bőrömön és a párnán koppant.

- Ro! Hé, nyisd ki a szemed! Itt vagyok. – suttogta rekedtes hangon. Felfigyeltem a külvilágra. Gépek pityegése, több sóhaj keveredése. Én nem Gery-nél vagyok. Sőt! Gery nincs is itt.
- Harry? – nyitottam ki lassan a szememet. Féltem, hogy csak képzelődöm, de ahogy megláttam aggódó zöld szemeit, azonnal rájöttem, ez a valóság. Biztonságban vagyok Harry-vel, mert megmentett.
- Igen. Itt vagyok. – puszilta meg az kezemet. – Fáj valamid? Kérjek fájdalomcsillapítót? – nézett rám nagy szemeivel aggódva. Megráztam volna a fejemet, de azonnal belenyilallt a fájdalom az egész lényembe.
- Harry, ezt… Amúgy… Öhm… Nem lehet… Tudod… - motyogott a háttérben Payne. Összehúztam a szemöldökeimet, de akkor újra fájdalom hasított az arcomba. Megtapogattam, gondolom összevarrták már a sebeimet.
- Harry, mi történt? Hogy kerültem ide a… A kórházba? – támasztottam neki a fejemet a párnának.
- Lefüleltük Gery-t és megtaláltunk. – mosolygott rám. – A templomból úgy hoztunk el ide, akkor már eszméletlen voltál. – motyogta. – Annyira aggódtam érted és amikor… - csuklott el a hangja. – Gery-t elintéztük, de Zayn lelépett megint. De nem kell aggódnod, ő már soha többet nem bánthat, vigyázunk rád és… - simogatta a kezemet, az ujjaimat és közben a szememet vizslatta.
- Harry, mond el neki. Joga van tudnia. – szólalt meg Horan a falnak támaszkodva. Mégis miről van szó?
- Később. – jelentette ki Harry. Zavart, hogy megint nem tudok valamit. Semmit sem tudatnak velem, pedig megint rólam van szó. Legalább is valószínű.
- Harry? – néztem rá kérdőn. Harry sóhajtott egy nagyot és mondott volna valamit, de aztán csendben maradt.
- Később mindent elmondok. – puszilta meg a kézfejemet. Ahogy ránéztem, bólintottam egyet. Bíztam benne, így megint lehunytam a szemeimet és szinte azonnal elaludtam.

***

Pár nap után elhagytam a kórházat és apánál lábadoztam tovább. Ragaszkodott hozzá, hogy nála legyek. Harry még nem mondott semmit, arról, amit elvileg el kéne mondania. Apa meglepően szívéjes és körbeugrál már két napja, ami jól esik, de megijeszt. Abszolút, fura mindenki, azóta, amióta itt vagyok. Két napja, mindenki rajongásszerűen lébecolt körülöttem, amit nem értek.
Amikor Harry elhaladt előttem, mindig akaratosan néztem rá, hogy mondjon már valamit. Kikészített, hogy mindenki tud mindent, én viszont semmit, miközben éreztem, hogy sok köze van hozzám a dolognak.

- Harry. Elmondanád, hogy mégis mi a fene folyik itt körülöttem? Mi az, amit tudnom kell? – ugrottam fel a kanapéról, majdnem átesve a kisasztalon, hogy megállítsam Harry-t, aki épp csak a fejét bedugta az ajtón, hogy leellenőrizze, minden rendben van-e velem.
- Később. Mondjuk, holnap, jó? – nézett rám, majd a kezemre, ami a karjába kapaszkodott. Megráztam a fejemet, pedig még mindig sajgott hirtelen mozgásra.
- Nem, Harry! Most! Tudni akarom! – mondtam erélyesen. Még magam is meglepődtem, milyen fennhangon szólaltam meg.
- Üljünk le! – húzott a kanapé felé. Oldalazva haladtam, végre fény derül az igazságra. Ezt vártam napok óta.
- Szóval? Harry, gyerünk már! – mondtam türelmetlenül. Elmosolyodott rajtam, és azon, hogy mennyire izgulok.
- Jó, szóval… Magam sem tudom, hogy történt… De terhes vagy. Tőlem vagy terhes körülbelül három, négy hetes, szóval a karácsonykor történtekkor eshetett meg a dolog. – mondta halkan. Kereste a szavakat, hogy hogyan közölje, az én szám pedig tátva maradt. Talán még pislogni sem pislogtam a hallottak miatt.
- Mi történt? Mit csináltál Styles?! – rángatott vissza a jelenbe apa hangja. Felnéztem apára, majd Harry-re.
- Elmondtam neki, hogy terhes. – mondta halkan, közben engem figyelt. Apa furcsán méregetett. Szóval ezért hordozott mindenki a tenyerén mostanság?

Azt hiszem, kijelenthetem, hogy mindenre számítottam, de erre nem. Ez annyira váratlanul ért, mintha most repülő kutyák lebegnének a fejem mellett. Erre még álmomban sem mertem gondolni. Minden megfordult a fejemben, de ez, hogy terhes vagyok, méghozzá Harry-től, ez nem.
Szótlanul ültem és gondolkoztam, hogy mégis mi lesz velem, velünk így. Arra jutottam, hogy ennek a kis srácnak lesz a világon a legjobb dolga. Szeretetben, teljes családban fog felnőni.

CSOPORT: https://www.facebook.com/groups/882011401880878/

KÖVETKEZŐ FEJEZET