20. fejezet - Szóval te, én, egy hatalmas ágy, és az övem a csuklóm körül. (+18)

Sziasztok! 

Igyekeztem kárpótlásul hosszú és érdekes részt hozni, nos, erről döntsetek Ti, hogy ezt sikerült-e elérnem. :) 

Köszönöm szépen a kommenteket, lájkokat, üzeneteket, pipákat, és úgy összességében az olvasást is Patsy McCloud, Noémi Tóth, Boglárka Juhász, Nóra Polányi, Benczúr Melitta. :) Ti, Olvasóim, vagytok a legjobbak. :) 

Nem is húzom tovább az időt. :) 

Jó olvasást! 

Bay.

EMMA KATONA

A fellépés utáni első hétfő. Úgy gondoltam, hogy semmi furcsaság nem fog történni, legalább is reménykedtem benne. Azzal nyugtattam magam, hogy senki sem nézte az adást. Miért is nézték volna? Ez abszurd! Ezekkel a gondolatokkal szálltam ki a kocsinkból és indultam Hanna-val és Holly-val az iskolába.
Előre engedtem a lányokat, ezzel is húzva az időt. Hogy miért tartottam ettől az egésztől? Mert tegnap mindenki azt hajtogatta, hogy meg fog változni az életem. De én azt nem akarom! Jól érzem magam így, ahogy vagyok! Csak le szeretnék érettségizni.

- Emma! - sikított fel mellettem egy lány, amikor már kezdtem elveszni a szekrényemben. Jól bevágtam a fejemet a hangjától, mielőtt még ránéztem volna.
- Öhm... Szia! Segíthetek? - kérdeztem kedvesen. A lány vigyorgott rám, de olyan széles vigyora volt, hogy csodáltam, hogy még nem fájdult meg az arca, bár ki tudja.
- Én... Én... Aláírnád? - nyomta a kezembe a füzeteit. Hanna kilesett a szekrénye ajtaja és a lány háta mögül és most már ő is vigyorgott.
- Öhm... Azt hiszem, sérvem lett. - egyensúlyoztam a füzetekkel. - Visszaadom ezeket és mondjuk aláírom a... A töri füzeted, oké? - mosolyodtam el. A lány bólogatott. Azt hittem, leesik a feje, olyan hevesen billegett.
- Köszönöm. - ugrott a nyakamba. Mosolyogva öleltem vissza, annak ellenére is, hogy a füzetei sarkai beleálltak a mellembe.
- Mi megmondtuk. - csapta be a szekrénye ajtaját Hanna. Megforgattam a szememet.
- Csak egy lány volt és remélem ennyi is marad. - szorítottam magamhoz a könyveimet.
- Álmodozz csak! - kacsintott egyet. Fújtattam, de ekkor eszembe jutott valami. - Hagyjuk ezt. Inkább beszéljünk rólad és Harold-ról. - húztam feljebb az egyik szemöldökömet. Hanna még levegőt is elfelejtett venni.
- Az... Öhm... Ne tereld a témát! - vágta ki magát vagy legalább is azt hitte, de nem szabadul ilyen könnyen.
- Te ne tereld a témát! - mondtam hasonló hangon, mint ő.
- Jó. - sóhajtott fel, mint, aki lebukott. - Volt az a buli, amit a tiszteletetekre rendeztek a srácok, akkor beszéltünk Harry-vel. És... Tudod, te is. - magyarázott. Még jó, hogy tudom. Abban a házban semmi sem marad titokban.
- Már akkor tudta mindenki, amikor még ti sem. - vigyorodtam el. Hanna felháborodva nézett rám. Már épp kinevettem volna, amikor valaki nekem jött és a jegyzeteim szanaszét repültek.
- Várj, segítek összeszedni. - guggolt le mellém Hanna. Remek! Egész délután rendezgethetem sorba a papírjaimat.
- Ó, bocsi. Nem vettelek észre. - állt meg előttem Emily. Fel sem néztem rá.
- Semmi baj. - álltam fel, amikor már minden jegyzet a kezemben volt. Bosszantotta, hogy nem tud kihozni a sodromból.
- Milyen érzés sztárnak lenni? - kérdezte gúnyos hangon. - Komolyan azt hitted, hogy elénekled azt a szánalmas dalt és mindenki megsajnál? - horkantott fel.
- Igazából nem érzek semmit, azon kívül, hogy nem tudok órára menni, mert valaki elállja az utamat. - néztem Emily szemébe. Emily kezdett ideges lenni, hogy nem veszem fel a szánalmas próbálkozását. Mi lett a volt legjobb barátnőmmel?
- Nem hittem volna, hogy hasznot húzol abból, hogy egy fogadás tárgya lettél. - vigyorodott el gonoszan Emily. Jó, hogy nem azt mondja, hogy én szerveztem így az egészet, hogy utána írhassak róla egy dalt. Mindent megtennék, ha nem kellett volna megírnom azt az átkozott dalt. És örültem volna, ha Niall lett volna az első az életemben.
- Tudod mit, Emily? Nem rég mindent megbeszéltem Alec-kel. És azt is elmondta, hogy pusztán azért bújt a bugyidba, hogy hallgass arról, hogy tudsz a fogadásról. Te egy aljas, álszent, kis ribanc vagy! - bújt belém a kis ördög. - Ja, és még azt is elmesélte, hogy nem jelentesz számára semmit, csak amikor unatkozik, akkor használ. - kerültem ki, de még megveregettem a vállát. Most, ennyi idő után robbant a bomba bennem. - De ezt beszéld meg a barátoddal. Kívánom nektek a legjobbakat. - mondtam végszóként. Emily teljesen elvörösödött a szavaimra, majd a barátnőjével elrobogtak, ha jól láttam a mosdóba.
- Wáó! - paskolta meg a hátamat Hanna. - Ügyes voltál! Már ráfért arra a kis... Kis cafkára ez a fejmosás. - nevetett fel. Nem voltam büszke arra, hogy ezt tettem vele, de nem terrorizálhat senkit.
- Nem akarok erről többet beszélni. - jelentettem ki. Láttam, ahogy Hanna és Holly értetlenül egymásra néztek. Nem azért csináltam ezt, hogy megint a középpontba kerüljek. Hanna utánam jött a terembe, leült a mellettem lévő padba és még mielőtt bármit is mondhatott volna, megérkezett a tanár.

A próbálkozásom, hogy láthatatlan leszek, kudarcba fulladt. Mindenki vagy túl kedves volt vagy túl ellenséges. Az igazgató felhívatott az irodájába, hogy személyesen gratuláljon, az énektanár felajánlott egy helyet a csoportjába. Kaptam egy szerelmes levelet is a szekrényembe csúsztatva, természetesen névtelenül. Ahhoz, hogy kiderítsem, hogy ki a titkos hódolóm a tornaterembe kellett volna mennem. Üzeneteket kaptam a közösségi oldalakon. Szóval bőven több figyelmet kaptam, mint eddig. Ami viszont ennél is jobban meglepett, hogy, amikor kifelé tartottunk az iskolából Hanna-val és Holly-val felhívott egy alak, hogy szerződést kínálna nekem és még a bátyámnak is. Azzal búcsúztam tőle, hogy megbeszélem Noellel és majd visszahívom.
Beszálltunk a kocsiba és haza felé indultunk. Noel nem kérdés, hogy belemegy, hiszen ez volt már öt éves kora óta az álma. De vajon, ha az én válaszom nem, akkor is fogják foglalkoztatni a bátyámat? Én nem szeretném tönkre tenni az álmait. Így tehát a döntés nem más, mit hogy természetesen benne vagyok. Ha Noel elvállalja, akkor én is. Jó képet fogok vágni ehhez az egészhez.

***

Miután Noellel mindent megbeszéltünk, utána néztünk a cégnek és mindent rendbe találtunk, széles vigyorral tárcsáztuk a férfit, aki ajánlatot tett. Jó volt nézni, hogy Noelnek ezer wattos vigyora lett. Már csak a papírokat kell aláírni.
Amikor mindenki túl volt az örömködésen, felmentem az emeletre, a szobámba és bedőltem az ágyba. Ennyit arról, hogy nyugodt életem lesz. Holnap, ahogy aláírjuk a szerződést, vége az átlagos, nyugodt, szürke életemnek.
A farmerom zsebébe rezegni kezdett a telefonom. A kezeimet a szemem elé tettem, nem szeretnék még egy hivatalos telefonálást.

- Ha ügynök, menedzser, bármilyen cég embere, már most leteheti. - vettem fel a telefont. Szuszogás hallatszott a vonal másik végéről.
- Lemaradtam valamiről, Napsugár? - mondta rekedtesen Niall.
- Mondhatni. - sóhajtottam fel. Niall türelmesen várt, de nem folytattam.
- El is meséled? - kérdezett rá. Be voltam lassulva, így a nap végére. Aztán mesélni kezdtem. Csak mondtam és mondtam.
- Hű, hát ez nagyszerű! Gratulálok nektek. És, ha elmesélem a srácoknak, ők is biztosan nagyon örülni fognak a hírnek. - örült meg Niall. Komolyan örülök, hogy mindenki örül, még akkor is, ha ez az egész engem fog tönkretenni. Újra.
- Köszönöm, azt hiszem, ezt kell mondani. - mondtam halkan.
- Emma minden rendben? - kérdezte. Hangjában érezhető volt az aggódás.
- Persze, Niall. Csak hosszú volt a nap. És még nem is fürödtem. - beszéltem össze-vissza. Nem akartam hazudni Niall-nek, elég, hogy mindenki mással ezt teszem.
- Akkor gyors leszek. Mit szólnál hozzá, ha holnap suli után átjönnél hozzám? - felcsillantak a szemeim, de hamar el is múlt a lelkesedés.
- Mit szólnál hozzá, ha kicsit eltolnánk a dolgot, mert suli után írjuk alá a szerződést. - mondtam kis undorral a szerződés szót.
- Rendben. Akkor majd hívj fel, ha otthon leszel és elmegyek érted. - mondta Niall. Boldog volt, ez érezhető volt a hangján.
- Rendben. - egyeztem bele. - Neked milyen napod volt? - kérdeztem rá. Érdekelt is és így legalább elterelődött a téma rólam.
- Ma szabadnapom volt. Jó lett volna, ha nem kellett volna suliban lenned. - sóhajtott fel. Igen, sokkal jobb lett volna vele lenni, akkor elkerültem volna Emily-t is. Tényleg, róla nem is beszéltem. De erről majd inkább személyesen.
- Én mondtam neked tegnap, hogy nem megyek be, de te erősködtél, ahogy a tanulással is. - jegyeztem meg csak úgy mellékesen.
- Emlékszem, elég rámenős voltál, hogy hagyjuk a spanyolt, ami tetszett is, de sajnos nem hanyagolhatod el a sulit, már csak körülbelül fél év és vége. - kuncogott fel Niall. Tény, mindent bevetettem a hisztitől kezdve a csábításig, de Niall-re semmi sem hatott, amíg fel nem mondtam a leckét.
- Belőled egyszer nagyon jó apa lesz. - mosolyodtam el. Talán nem kellett volna ezt mondanom. Félreérthette. Mit gondolhat most? - Úgy értem... - kezdtem volna magyarázkodásba, de Niall belém fojtotta a szót.
- Értem, hogy érted. - nevetett fel. Most megnyugodtam, de az nem nyugtatott meg, hogy nevetett rajtam.
- Jól van Horan, ezt még visszakapod! - morogtam, mire Niall még jobban kuncogott.
- Duplán? - kérdezte. Elképzeltem, ahogy csillognak a szemei.
- Bizony. - mondtam sejtelmesen. Emlékszem, legutóbb is, hogy kijátszott.
- Most, hogy ilyen jó kedved van, elmondod, hogy mit álmodtál, amikor elaludtál filmnézés közben? - kérdezte. Szép próbálkozás Niall. De valahogy sokkal bátrabbnak éreztem magam így telefonon keresztül.
- Jó, legyen. De csak kulcsszavakat mondok. - mondtam sejtelmesen. Niall sóhaját még így telefonon keresztül is tisztán hallottam. - Szóval te, én, egy hatalmas ágy, és az övem a csuklóm körül. - mondtam suttogva a mondat végét. Niall meg sem szólalt.
- Még szerencse, hogy nagy a képzelőerőm. - mosolygott, ezt hallani lehetett a hangján. - És mi a véleményed erről az egészről? Úgy tűnt, nagyon zavarban voltál emiatt.
- Niall, ez nem ilyen egyszerű. Még szép, hogy zavarban voltam, de... De ez csak egy álom volt. - tértem ki a válaszadás elől. Nem akartam beismerni, hogy tetszett az a dolog.
- Na jó, ezt inkább személyesen folytassuk. - ajaj lesz nekem, ha ezt személyesen folytatjuk. Vagyis jó értelemben ajaj.
- De Niall! - toporzékoltam az ágyamban.
- Emma, ha most folytatjuk, nem lesz olyan kellemes, mintha velem lennél a hatalmas ágyamban. - mondta halkan, mire nagyot nyeltem. - Holnap egy percet sem hagyok neked, hogy zavarban legyél. - jelentette ki. Szabad kezemmel eltakartam a szemeimet. - De most irány fürödni, holnap iskola. - adta utasításba. Visszacsöppentem a jelenbe.
- Niall, ha olyan kedvem lenne, akkor holnap reggel is zuhanyozhatnék. - mondtam határozottan.
- Az nem lehetséges. Akkor korábban kéne kelned. - ellenkezett velem Niall. - Holnap végre találkozunk. - mondta vidáman. Én is örültem neki. A tegnapi tanulós, ebédelős napot leszámítva régen voltunk együtt.
- Szeretlek Niall! - mondtam tiszta szívemből. Niall elmosolyodott.
- Én is szeretlek téged Napsugár! - mondta olyan hangsúllyal, hogy tudtam, ő is komolyan gondolja. - Ne felejts el hívni! - véste jól a fejembe. Mosolyogva válaszoltam.
- Hogyan is felejthetnélek el? - háborodtam fel. - Jó éjszakát és álmodj szépeket! - kuncogtam fel. Niall sóhajtott egyet.
- Te is álmodj szépeket vagy hasonlókat, mint amikor itt aludtál. - kacarászott. Úgy néz ki, ezt most már nem mosom le magamról. Mielőtt bármit is mondhattam volna a védelmembe, Niall bontotta a vonalat.
Gyorsan megfürödtem és már ágyba is bújtam. Kelleni fog a holnapi naphoz az energia.

***

Az iskola hasonlóan zajlott, mint tegnap. Egy újabb szerelmes levél fogadott és autogramokat kellett adnom pár lánynak. Iskola után Noel jött értem, hogy azonnal mehessünk a kiadóhoz. A szerződésben nem találtam semmi kivetnivalót, mert én gondosan átolvastam, mind az ötvenhat oldalt, és nem érdekelt, hogy köhécsel a velem szemben ülő férfi. Még jó, hogy nem hagyom átverni magam. Az is szerepelt egyébként a papírokban, hogy hivatalosan szóló énekes leszek, Noel pedig valamilyen hangszeren kísér. Na, abból nem esznek! Ez az egész Noel miatt van. Nekem kéne örülnöm, hogy énekelhetek vele. Majd én keverem a lapokat. Mégis mit tehetnek, ha mondjuk el fogom mondani, hogy kik állnak rajtam kívül a színpadon, vagy kikkel játszom együtt? Végül aláírtam a pontozott vonalon, azzal megkezdődött az együttműködésünk.
Alig két perce érkeztünk meg haza, de már hívtam Niall-t. Minél előbb vele szerettem volna lenni, hogy minél több időt tölthessünk együtt. Gondolom, Niall is hasonlóan vélekedett erről, mert kettőt pislogtam és már velem szemben állt a konyhánkban.

- Végre! - csókolt meg Niall. Én is így gondolom.
- Nem vagy éhes? - néztem rá. Niall lenézett rám.
- Úgy gondoltam, hogy ehetnénk együtt nálam. - pislogott kisfiúsan. Elmosolyodtam. Ahogy én is, úgy ő is szeretett volna már kettesben lenni.
- Rendben, akkor szólok anyának és indulhatunk is. - szaladtam fel az emeletre. Erős túlzás, hogy szóltam, elköszöntem, az helyesebb kifejezés. Már vázoltam a helyzetet neki tegnap este, így most nem kellett elmagyaráznom. - Mehetünk. - ugráltam le a lépcsőn.

Niall felvette a kapucniját. Nem vettem zokon, tudom, hogy a rajongóitól véd, én pedig a médiától védem magam. Amíg csak lehet, még szeretnék láthatatlan lenni.
Viszonylag hamar parkoltunk le a háza előtt. Az úton leginkább a rádió szólt. Niall megfogta a kezemet és úgy húzott maga után. Lelkes volt, ez látszott rajta.
Ahogy beléptünk a házba és becsukódott mögöttünk az ajtó, Niall az ajkaimra tapadt és mohón falta azokat. Valószínűleg a világ legnagyobb hazugságát mondtam volna, ha azt mondanám, hogy nem kívántam őt ugyanúgy, ahogy ő engem. Belekuncogtam a csókunkba. Niall elhúzódott tőlem. Összehúzott szemöldökkel nézett rám.

- Nálunk jobban visszafogtad magad. - kuncogtam még mindig. Niall lépett néhányat felém, mire én hátráltam és már is az ajtóba ütköztem.
- Nehezen voltam rá képes, ezt elhiheted, de az mégis a szüleid háza. - csókolt meg újra. Azonnal viszonoztam és átöleltem a nyakát. - Napsugár, nem vagy éhes. - mosolyodott el Niall. Attól függ mire.
- De igen. - bólintottam. Niall eltávolodott tőlem és máris hiányzott nekem. - Niall! - fogtam meg a kezét, amikor belépett a nappaliba. - Hiányzol. - mondtam halkan. Lehajtottam a fejemet zavaromba. Niall egy szempillantás alatt előttem termett. Államnál fogva emelte feljebb a fejemet.
- Emma. Nem szeretném, hogy zavarban legyél ez miatt. Ez természetes dolog. - puszilta meg a kezemet. - Azt szeretném, ha mindent elmondanál nekem, ami ide bent van. - bökött a homlokomra. - Bármiről is legyen szó. Ne legyenek tabu témák! - simogatta az arcomat. Elmosolyodtam és a karjába kapaszkodva hunytam le a szemem. Megnyugodtam a közelébe.
- Szeretlek Niall. - bújtam hozzá. - Nincs nálad jobb, kedvesebb, odaadóbb, viccesebb barát a Földön. - mondtam a mellkasába. Felpipiskedtem, így elértem a nyakát, hogy a bőrére tudjak adni egy puszit.
- Emma ez erős túlzás, nem gondolod? - sóhajtott fel, amikor véletlenül a fogam is súrolta a nyakát.
- Te mondtad, hogy tudni akarod, mi jár a fejemben. - rántottam meg a vállam. Niall a hajamba markolva húzta kicsit hátrébb a fejemet a nyakától, pedig nem kétlem, hogy élvezte a kényeztetést. És talán pont ezért is állított meg benne.
- Emma, igyekszem mindig figyelni arra, hogy ne kapkodjunk, de átkozottul nehéz, ha ilyeneket csinálsz. - mondta a szemembe nézve. Igen, mindig figyelt rám, de ez azzal járt, hogy ő sokkal kisebb figyelmet kapott. De én azt is szeretem, ha kényeztethetem.
- Tudom, de szeretném, ha most hagynál egy kicsit irányítani. Vállalom a következményeket. - mondtam bizalmasan. Niall bólintott egyet, így egy széles vigyor terült szét az arcomon.
- Rendben, de... De ha bármi olyat csinálok, akkor szólj! - adta az utasítást. Niall ezt mindig elmondta. Nem tudtam eldönteni, hogy azért, mert meséltem neki Alec-ről vagy, hogy minden lánnyal így viselkedett.
- Nem fogsz semmi olyat csinálni. Nagyon jól tudod, hogy bármit is teszel, azt élvezem. - néztem a szemeibe. Csillogtak azok a gyönyörű kék szemek, ahogy engem néztek. Nem tudom, hogy az enyémek csillogtak-e, de az biztos, szerelmesebb lettem ebbe a srácba, mint valaha.

Niall nem mondott semmit, csak megcsókolt. Enyhén a vállaiba mélyesztettem az ujjaimat. Kigombolta a farmerkabátom gombjait és lelökte a vállaimról, de ahogy elengedtem Niall-t, máris hiányzott. Hasonlóan csináltam én is a pulóverével. Ahogy az enyém, úgy az övé is a nappali közepén végezte. Még inkább megcsapott az illata, ami teljesen elnyomta a parfümömet a számomra.
A trikó, ami rajta volt, többet engedett a szemeimnek, mint gondoltam, így egy kis ideig csak ittam a látványt és igyekeztem elraktározni minél többet belőle. Niall ezt észre is vette és egy huncut mosollyal jutalmazta.
Áthúzta a fejemen a pulcsimat és a padlóra ejtette. A tarkójára csúsztatva a kezemet húztam le magamhoz, hogy végre tudjam őt csókolni. Ahogy az ajkaink összeértek úgy kezdtem hátrálni a lépcső felé, majd a lépcsőn felfelé. Hogy ne essek el még véletlenül se, Niall átölelt és magához húzott. A hálószobába érve váltunk csak el egymástól. Addig téptük egymás ajkait, amíg csak lehetett.
Niall trikója alá csúsztattam a kezem és kicsit játszadozva vele felgyűrtem majd visszaengedtem. Ezt többször megismételtem, a velem szemben álló fiú már teljesen libabőrös lett. Felnéztem rá és elmosolyodtam. Belekapaszkodtam a pólójába és kibújtattam belőle. Végig húztam a mutatóujjamat a mellkasán és a hasán. Óvatosan tolni kezdtem az ágy felé. Leült rá, de nekem ez nem volt elég, teljesen hátra löktem.

- Emlékszel, tegnap este kinevettél és én azt mondtam, hogy duplán kapod vissza. - másztam rá úgy, ahogy pár napja is. Emlékszem, akkor tartottam tőle, hogy átléptem a határt, de mint kiderült tévedtem. Mindkettőnk nadrágja közénk állt, mégis éreztem, hogy az ágyékán való ringatózástól egyre szűkebb számára a nadrágja. Tudatosan szívtam a bőrét, nem szerettem volna, ha nyoma marad, akkor aztán magyarázkodhatott volna. Niall belemarkolt a fenekembe és lenyomott magára.
- Ez mi? - szorította meg a fenekem. Nem értettem, mire gondol, aztán amikor előhúzta a papírdarabot, rájöttem. A szerelmeslevél az idegentől. A francba! Azt ki akartam dobni.
- Nem fontos, kérlek, beszéljük meg később. - piszkálgattam a köldökét az ujjammal, de úgy tűnt nem zavarja. Sokkal inkább érdekelte a lap a kezében. Feljebb csúszott az ágyon, úgy hogy a csípőjén ültem és felkapcsolta az éjjeli lámpáját.
- Ha beszélni kell róla, akkor fontos. - vizslatta a papírt. Széthajtogatta és olvasni kezdte. Lemásztam volna róla, de akkor Niall megfogta a combomat és visszahúzott magára. - Hm. Tuti egy elsős. - tette le a papírt a szekrényre. Én itt már több szívrohamot kaptam amiatt, hogy megharagszik, erre ő ennyit mond?
- Lehet, hogy nem észrevehető, de majdnem elájulok, mert azt hittem, haragudni fogsz rám. - támaszkodtam meg a feje mellett.
- Én is rengeteg levelet kapok lányoktól. Van olyan, aki gyereket akar tőlem. Ez a srác meg valami virágokról meg szélről hablatyol. Szerinted, ha neked nincs okod aggódni, akkor majd nekem lesz egy tizenöt-hat éves miatt. Ugyan már! - grimaszolt egyet. Felnevettem és megráztam a fejemet. Úgy néz ki, mindketten abszolút megbízunk a másikban. - Mi lenne, ha megcsókolnál, már csak a feltételezés miatt is. - húzott le magához. Puhatolózva csókoltam az ajkát, de ez nem volt elég Niall-nek. Beleharapott az ajkamba, amitől kicsúszott a számon egy nyögés. Niall kicsatolta az övemet és húzni kezdte. Minden egyes mozdulatát figyelemmel kísértem. - Erre még szükségünk lesz. - mondta egy kacér mosollyal és a pólóm alatt simogatta az oldalamat. A szemeim duplájára nőttek a kijelentésére. Most ugye, nem arra gondol, amire gondolok, hogy gondol?

Lejjebb csúsztam a combjaira, hogy ki tudjam gombolni a nadrágját. Tudatosan simítottam végig a dudorodó nadrágján, amitől Niall akarva, akaratlanul megemelte a csípőjét. Most már legalább tudja, hogy milyen érzés, amikor ő csinál hasonlókat az én nadrágomba. Megemelte magát, így könnyen lehúztam róla a nadrágját. Visszacsúsztam rá, közben puszilgattam a mellkasát, vállát és nyakát. Most én szerettem volna neki, határtalan örömet okozni. Azt szerettem volna, ha teljesen elveszti az eszét alattam. Megemeltem a csípőmet és amíg egy forró csókot váltottam Niall-el, lassan csúsztattam lefelé a kezemet, ami kettőnk között találta meg, amit keresett.
Elváltam tőle és mosolyogva pusziltam meg a mellkasát. Éreztem, hogy a szíve majd kiugrik a mellkasából. Lassan mozdítottam meg a kezemet a férfiasságán, amitől egy hangos nyögés hagyta el a torkát. Hosszú percekig „kínoztam” Niall-t, amikor egyszer csak fordult velem minden és az ágyon találtam magam Niall alatt.

- Emma, fogalmad sincs milyen nehéz. - nyomta felém a csípőjét. - Csak benned szeretnék elmenni, Szívem. - csókolta meg a nyakam. - Hogy egy picit átérezd, amit én, engedd, hogy viszonozzam. - vigyorodott el.

Arca teljesen ki volt pirulva az édes kínzásomtól. Érdeklődve néztem, hogy mit művel. Elnyúlt mellettem az ágyban és az övet megfogva mosolygott rám. Óvatosan kötötte össze vele a kezeimet, amiket az ágyhoz rögzített.
A szemeit bámultam, úgy éreztem olyan vagyok, mint egy kígyó, amit bűvölnek.

- Niall, sokszor csináltad már ezt? - kérdeztem rá, amikor szembetűnt, milyen rutinosan csinálja. Niall furán nézett rám. - Úgy csinálod, mintha már legalább ezerszer csináltad volna. - pillantottam a csuklóimra, amiket most már nem tudtam megmozdítani.
- Te vagy az első. - súgta a fülembe. Belemart a fülcimpámba. - Egyszerűen csak azt akarom, hogy azt érezd, amit én. - simogatta a csípőcsontomat. - Ha azt szeretnéd, hogy eloldozzalak, szólj. - puszilta meg az arcomat. Bólintottam, és rögtön eszembe jutott, hogy mi történt az álmomban. Automatikusan nyomtam a csípőmet Niall-nek, mire ő felnézett rám. - Kincsem, ezt ne csináld. - csókolta meg a mellem alatt a bőrömet. Felsóhajtottam. Olyan izgató volt, hogy nem tudtam megérinteni őt, és csak arra tudtam gondolni, hogy mikor kerül le a csuklómról az övem és simíthatok végig újra Niall testén.

Niall végig puszilta a hasamat közben kigombolta a nadrágomat. Ahogy lefelé haladt az ajkával, úgy tolta le a nadrágomat. Félredobta az ágy mellé, utána megtámaszkodott mellettem. Megszívta a mellemet a melltartóm fölött, kezével pedig a combom belső felét simogatta. Kirázott a hideg, ahogy teljesen hozzám simult. Szerettem volna a hajába túrni, miközben ő a bőrömet a fogai közé fogta a nyakamon. Jól tudta, hogy ezzel csak jobban felhevül a testem, ahogy érzem a forró bőrét az enyémen. A tervem, hogy elveszem az eszét, visszafelé sült el. Most határozottan így érzem.

- Niall. - nyögtem a nevét. Niall egy széles vigyorral nézett rám. A szívünk ugyanúgy dübörgött a mellkasunkban, jól éreztem, mivel egész teste rám borult.
- Mond Napsugár! - suttogta az ajkaimra. Nem voltam képes megszólalni és amikor ezt Niall is észrevette elvigyorodott. - Úgy látom, sikerült a tervem. - puszilta meg az orrom hegyét. - Szeretlek Napsugár! - csókolt meg. Egy pillanatra nem figyeltem és már el is tűntette a melltartómat rólam.
- Niall, kérlek oldozz el, szeretnélek megérinteni. - mondtam halkan. Niall fél kézzel kibontotta az övet, ami gyorsan engedett a szorításon a csuklóimon.

Végig simítottam a vállán, az oldalán, és a csípőjén, kicsit meghúzva az alsónadrágja szélét. Niall nem sokat habozott, lehúzta rólam a fehérneműt, én pedig leügyetlenkedtem róla a boxerét, most már teljesen meztelenül simultunk egymáshoz.
Lehúztam magamhoz, hogy megcsókolhassam. Kíváncsian tapogatóztam a nyelvemmel, ami éreztem, hogy nagyon tetszett Niall-nek. Ahogy elváltunk egymástól, Niall elővette a jól ismert kis csomagot a fiókból, feltépte és felgörgette magára. Niall odafigyelve helyezkedett el a lábaim között. Niall megszívta a bőrömet a kulcscsontom fölött, végig futott a hideg a hátamon tőle. Ujjaim a hajába túrtak és meghúztam a tincseit, ahogy lassan eltűnt bennem.

- Szeretlek, Ni! - mondtam kissé hangosan, ahogy megmozdult a csípője. Körmeimet a hátába mélyesztettem, ahogy egyre mélyebbre ment. Nagyon jól tudta, hogy mit csinál, én pedig csak hangos nyögésekkel tudtam jutalmazni. Niall hirtelen elkapta a kezeimet és összekulcsolva a sajátjával a párnára nyomta őket.
- Imádom, hogy ennyire élvezed, de ennek biztos nyoma marad, én pedig szeretek trikóban koncertezni. - súgta a fülembe. Szerintem, mindenki érdekében, egy darabig pólóban fog fellépni.
- Én szerettem volna irányítani. - nyögtem ki nehezen. Kapkodtam a levegőt. Mindkettőnk tiszta víz volt és mindketten nagyon közel voltunk már, mégis szerettem volna kicsit kényeztetni Niall-t. Eredetileg is ez volt a tervem. Niall elengedte a kezeimet és erősen tartva fordított rajtunk.

Niall újra megfogta a kezeimet, amiket most én nyomtam le. Lassan kezdtem mozogni, ezzel is húzva Niall idegeit. Amikor türelmesen csúsztam vissza Niall ölébe, az alattam fekvő srác úgy gondolta elém löki a csípőjét. Meglepődtem az érzéstől, mert legutóbb én csináltam vele ugyanezt. Ezzel tönkre tette a játékomat, de valami sokkal jobb felé lökdösött.
Hangosan nyögtem, amikor megéreztem a testemben a már jól ismert érzést, amit Niall adott nekem. Amitől egyszerre estem szét és épültem fel. Niall kiszabadította a kezét az enyémekből és határozottam nyomott le magára a csípőmnél fogva. Jól éreztem és hallottam, hogy Niall-el is ugyanaz történik, mint velem, alig pár másodperccel ezelőtt.
Ledőltem a mellkasára, ziháltunk, izzadtak voltunk, de nem foglalkoztunk vele. Niall félretűrte a hajamat az arcomból és homlokon puszilt, miközben kihúzódott belőlem. Nem szándékoztam megmozdulni, csakis Niall karjaiban szerettem volna lenni.

- Elfáradtam. - motyogtam, de Niall meghallotta és felkuncogott.
- Nem csodálom, Napsugár. - simított végig a gerincemen. - Mit szólnál hozzá, ha kicsit pihennénk, letusolnánk, vacsoráznánk egyet és csak utána vinnélek haza? - piszkálgatta a tincseimet. Bólogattam, annak ellenére, hogy most nagyon jól éreztem magam itt és eszembe sem jutott, hogy haza kéne mennem.
- Eleve úgy jöttünk ide, hogy eszünk. - piszkálgattam a bicepszét. Niall felkuncogott.
- Nos, az előétel megvolt. - simogatta a combomat. - Sőt, ledolgoztuk a főételt. - puszilta meg a homlokomat.
- Valljuk be, jól kitervelted ezt az egészet. - húztam végig a mutatóujjamat az oldalán a takaróig.
- Nagyon is élvezted, tudom. - csókolt meg. Hosszan csókoltam, nem akartam elválni tőle. - Fürödjünk meg! - puszilgatta végig az ujjaimat.
- Együtt? - pislogtam rá. Niall bólintott egyet. Magamra csavartam a takarót, amit Niall kuncogva nézett végig, majd megfogta a kezemet és behúzott a fürdőbe.

Amíg Niall elintézte az óvszert, én megnyitottam a csapot. Tele engedtem a kádat és el is merültem a vízben. A közös fürdésünk hasonlóan telt, mint legutóbb.
Törölközőkbe tekerve magunkat, mentünk le vacsorázni. Tény, hogy Niall rendelte az ételt, de őszintén, kit érdekelt? A vacsorát elcsípett puszikkal, csókokkal, érintésekkel fűszereztük meg.
Itt, ebben a házban minden olyan könnyed volt. Olyan nyugodt és meghitt. Egyáltalán nem akartam kilépni ennek a háznak az ajtaján. Ahogy ez megtörténik, minden a feje tetejére fog állni.

19. fejezet - És, joggal vagyok büszke, mivel ez a lány a barátnőm.

Sziasztok! 

Előre is bocsánatot kérek, mivel rövid lett ez a fejezet, de igyekszem a következővel kárpótolni Titeket. :) Köszönöm szépen a kommenteket Patsy McCloud és Muszi. A lájkokat Tifani Pataki, Benczúr Melitta, Éva Kovács, Noémi Tóth, és a pipákért és az üzeneteket is nagyon szépen köszönöm. :) Annyira hálás vagyok. :) Ti vagytok a legjobbak! :) Majd' elfelejtettem a több, mint 5000 oldalmegjelenítésnek is nagyon örülök. :) 

Jó olvasást a fejezethez!

Bay.

NIALL HORAN

Emma hihetetlenül fél ettől a szerepléstől. Pedig innen már nincs vissza út. Vagyis onnan. Mert amíg én itt ülök a srácokkal a kanapén a tv előtt, addig Emma ott van az előadás helyszínén. Senki sem gondolta, hogy a tv-ben is le fogják adni. Elvileg jótékonysági célú az egész rendezvény. Bántalmazott nők és gyerekek javára. Lehetett nevezni saját illetve más, hírességek dalával is. Mindenki számára meglepetés lesz, hogy Emma és Noel mit adnak elő. Ha viszont megnyerik, akkor mindketten jól járnak, mivel mindkettőjüket felfedezik. Kézzel fogható nyereményt igaz nem kapnak, de akár sikeresek is lehetnek. Persze Emma mennyire hiszi el, hogy nyernek? Természetesen semennyire, mivel kishitű. Állítása szerint totál le fog bőgni. Szerintem pedig, ugyanakkor vagy még nagyobb sztár lesz belőle, mint mi. És hogy miért? Mert átment sok dolgon rövid élete során, így tudja inspirálni az embereket.

- Mikor kezdődik már? - türelmetlenkedett Harry. Felé fordultam. Ő miért is van bezsongva?
- Miért érdekel ennyire? - húztam fel a szemöldökömet. Harry megforgatta a szemeit. Szóval most is még én érezzem magam zavarban?
- Még soha nem hallottam énekelni. - rántotta meg a vállát. Együtt néztük meg.
- Körülbelül egy hónapja néztük meg együtt. - szólalt meg Liam. Harry felváltva ránk nézett, hogy komolyan beszélünk-e.
- Akkor pont itt volt Hanna, nem? - vigyorogva húzogatta a szemöldökeit Lou. Mindannyian tudjuk, hogy kettejük között van valami. Vagy lesz. De, hogy be vannak indulva egymásra, azt még a vak is látja.
- Sss. Kezdődik. - tette a szája elé a mutatóujját Harry. Jó, most megúszta, de a műsornak egy-másfél óra múlva vége lesz és akkor megint szóba fog kerülni Hanna és ő.

A tv-ben a műsorvezető a szokásos köszöntéssel kezdte az adást majd elmondta, hogy milyen céllal rendezték meg ezt az egészet. Körülbelül negyven amatőr és tíz híresebb fellépő volt. Emmáék a huszonnyolcadikak voltak. Emma izgult, nagyon látszott az arcán, hogy fél. Megértem, mert amikor én is először léptem színpadra, nagyon be voltam parázva. De Emmáéknak át kellett esniük egy selejtezőn, hogy azért mégse fulladjon kudarcba a műsor. És, ha már beválogatták Emmát és Noelt az „élő showba”, akkor csak jól kellett előadniuk a produkciót.
Emma és a zongora hangja töltötte be a helyiséget és minden egyes nappalit, ahol erre a csatornára be volt kapcsolva a tv. Önálló számmal készültek, ami jó pont. Emma, ahogy énekelt mindenki, szó szerint tátott szájjal figyelte. Volt, aki meg is könnyezte a dalt. Nem is csodálom. Jól megcsinálták a zenét, minden a helyén volt. Úgy tökéletes az egész, ahogy volt. Emmának hibátlan hangja volt és szívből énekelt, ahogy a dalt is szívből írta meg. Büszke voltam Emmára, hogy képes volt elénekelni az eddigi életét. Az életének egy olyan részét, amivel erőt adhat másoknak.
És joggal vagyok büszke, mivel ez a lány a barátnőm.

- Ó! - mondta mellettem Harry, amikor Emma befejezte az előadást. - Ez fantasztikus. - ütögette meg a vállamat. Most miért nekem mondja.
- Hol volt eddig? Miért nem jelentkezett valamilyen tehetségkutatóba vagy valami? - kérdezgetett Liam. Mert Emma félénk lány és soha nem fogja elhinni, hogy van tehetsége. Mielőtt ezt hangosan is elmondhattam volna, Louis szólalt meg.
- Este tartunk egy bulit Emmáéknak! - nem is kérdezte, sokkal inkább kijelentette.
- Nem hiszem, hogy szeretne bulizni. - húztam el a számat. Őszintén nagyon régen voltunk már kettesben, mert mindig gyakorolt Emma, nekem pedig stúdiózni kellett. Szóval, mindketten elfoglaltak voltunk. Reménykedtem, hogy a ma estét kettesben tölthetjük.
- Az most nem számít. Meg kell ünnepelnünk, hogy meg fogja nyerni ezt a versenyt. - mondta Lou, mintha meg sem hallotta volna, amit mondtam neki.
 - Szerintem is. - állt Lou mellé Harry. Persze, mert akkor átjön Hanna is.
- Te csak Hanna miatt csinálnád a bulit. - nevettem fel kínomba. Harry ijesztően nézett rám. - De tudod mit? Ha csinálunk bulit, te végre közlöd Hanna-val, hogy fülig belezúgtál. - dőltem hátra a kanapén. Nem is figyeltük a tv-t, mert csak ismétlések mentek. Szerettem volna, ha már eredményhirdetés lett volna.
- De ez nem igaz! - mondta hisztérikusan Harry. Hát persze, hogy nem. Kit akarsz átverni?
- Ne szórakozzatok már. Ez komoly dolog. Csinálunk egy bulit, Harry meg mindent bevall. - türelmetlenkedett Lou.

Miközben a tv még mindig ment, hogy tudjuk mi az eredmény, mindannyian telefonáltunk, hogy minél több vendég jöjjön. Nekem az csak jó lesz, ha nagy tömeg lesz, mert akkor könnyebben le tudok majd lépni Emmával.
Este nyolcra már minden kész volt és csak percek választottak el az eredménytől is. Már mindenki a színpadon volt és idegesen topogtak, egyedül Emma volt az, akin látszott, hogy nem izgul a végeredményen.
Amikor a műsorvezető az utolsó három versenyzővel állt már csak a színpadon és kimondta a harmadik helyezett nevét, azt hiszem, mindannyian majdnem lefordultunk a kanapéról. A harmadik helyezett Emma és Noel Katona. Ahogy mi is, az egész közönség tátott szájjal fogadta az eredményt.

***

Tízkor érkeztek meg Emmáék. Egyáltalán nem tűntek csalódottnak. Nagyon szépen megfogalmazták, hogy ők csak segíteni szerettek volna nem pedig nyerni. És ezt szívből mondták.
Mindenki oda ment hozzájuk gratulálni, szinte letámadták őket, ahogy megérkeztek. Nekem pedig esélyem sem volt akárcsak Emma közelébe is kerülni. Sokan vettek körbe minket, ezért nem mehettem csak úgy oda Emmához és nem csókolhattam csak úgy meg. Pedig már nagyon hiányzott, egy hónap alatt nagyon keveset voltunk együtt. Alig találkoztunk és most, hogy csak pár méter választott el tőle, majd’ megőrültem, hogy nem ölelhettem meg.

- Mi most a vendégekkel együtt kimegyünk az udvarra és kint is maradunk körülbelül egy órán keresztül. - állt meg mellettem Liam. Felé fordultam, ő pedig csak vigyorgott és elindult kifelé.

Ha lesz alkalmam, majd megköszönöm nekik, amiért ennyit segítenek. Hisz’ nekik ez nem is lenne feladatuk. Csak annyit kéne tenniük, hogy megtartják a titkunkat.
Biccentettem Emmának, miután mindenki elindult kifelé, hogy jöjjön utánam az emeletre. Az emeleten, amikor már meggyőződtem, hogy senki sem lát, megfogtam Emma kezét és behúztam a szobámba.

- Hiányoztál. - súgtam a fülébe, ahogy becsukódott az ajtó.
- Niall! - bújt hozzám. Átöleltem a vállát, és a hajába fúrtam az arcom.
- Nagyon ügyes voltál. Büszke lehetsz magadra. - pusziltam meg a feje búbját.
- Ahhoz képest, hogy eleinte mindig elbőgtem magam, amikor énekeltem, sokat fejlődtem. - kuncogott a mellkasomba. Tény, most nem sírta el magát. Ehhez nagyon erősnek kellett lennie.
- Hihetetlen volt az, ahogy énekeltél. - néztem a szemébe. Emma elmosolyodott.
- Elfáradtam. - sóhajtott fel. Elmosolyodtam és az ágyam felé húztam.
- Pihenjünk. - mosolyodtam el. Elővigyázatosságból bezártam az ajtót. - Szeretlek Napsugár. - csókoltam meg. Emma belemosolygott a csókunkba, én pedig befeküdtem mellé az ágyba.
- Én is szeretlek, Niall. - tette a fejét a karomra. Lábát rátekerte az enyémre, amin jót mosolyogtam. - Holnap megyek csak haza, jó? - nyomta az arcát a nyakamhoz.
- Akartam kérni. - túrtam a hajába. - A kabátodat nem szeretnéd levenni. - állt bele a cipzárja az oldalamba. Emma felült és lehúzta a cipzárt.
- Elfelejtettem. - kuncogott zavartan. - Miért szerveztétek ezt a bulit? - kérdezte, miközben ledobta a kabátját a földre és visszadőlt az ágyba.
- Mert megérdemeltétek. És, mert az utolsó pillanatig azt hittük, hogy ti nyertek. - pusziltam meg a kezét. - De rajtad egyáltalán nem látszott, hogy meglepődtél a harmadik helyen. - nézegettem az ujjait a félhomályban.
- Mert nem is lepődtem meg. - sóhajtott fel. - Elmondok valamit, de nem mondhatod el senkinek. - támaszkodott a mellkasomra. Bólogattam, mint egy bólogatós kutya. - Szóval, amikor az utolsó versenyző is végzett, volt egy szünet. Mindenki össze-visszaszaladgált én viszont a színpad mögött álltam. Akkor hallottam meg, ahogy az egyik zsűritag veszekszik a producerrel, hogy ki nyerje meg és ki legyen a második helyezett a versenyen. És láss csodát, az a srác nyerte meg és az a srác lett a második, akit ő mondott. - rántotta meg a vállát. Szóval ez az egész meg volt rendezve. Sejthettem volna. - De én valójában nem is szerettem volna nyerni. Attól teljesen felfordult volna az nyugodt kis életem. Csak azért csináltam, mert vesztettem egy fogadáson, amikor pedig megtudtam, hogy milyen célra megy a pénz, akkor már csak azért. - nyomott egy puszit a számra. - Egyáltalán nem bánom, hogy így alakult. Egyedül talán Noelt sajnálom. Ő nagyon beleélte magát. - piszkálgatta a pólómat. Ebből is látszik, hogy ez a lány csodálatos.
- Szerintem, mindenki szemében ti nyertetek. - csókoltam meg. Teljesen magamra húztam, de most semmi hátsó szándékom nem volt ezzel. - Jó éjt, Napsugár! - mondtam vigyorogva, amikor elváltam tőle. Emma érdekesen nézett rám, amin szinte elnevettem magam. - Holnap sok dolgunk lesz.
- Mégis mi? - húzta fel az egyik szemöldökét.
- Például neked hétfőn suli. Tanulnod kell. Én majd megint segítek. - pusziltam meg. - Napközben pedig együtt ebédelhetnénk. Aztán még ott van egy fél nap, amikor azt csinálhatunk, amit csak szeretnénk. - pusziltam meg megint. Emma csak pislogott rám.
- Én nem akarok holnap tanulni. - vágta be a durcát és látványosan hátat fordított nekem. Kuncogtam, majd a hátához simultam.
- Kincsem, végzős vagy. Muszáj tanulnod. - öleltem át és simogattam a kezét.
- Mi lenne, ha hétfőn tanulnánk? - alkudozott. Vagyis csak próbált, mert ebből nem engedek. Még csak az kéne, hogy miattam ne tudjon leérettségizni.
- Nem lehet. Hétfőn már suli lesz. Mi van, ha valamiből kérdeznek vagy meglepetés dolgozatot íratnak? - pusziltam meg a füle mögött. Emma megrántotta a vállát.
- Akkor majd meglepődök és még csak meg sem kell majd játszanom. - morogta. Felnevettem.
- Szerintem, erre majd térjünk vissza holnap. - helyezkedtem el az ágyban. Emma belesimult az ölelésembe. - Komolyan alvás, Napsugár! - morogtam, amikor hozzám nyomta a fenekét.
- Most mégis mi a bajod? - fordított felém a fejét. Olyan ártatlan fejet vágott, amitől komolyan elhittem, hogy nem tudja miről beszélek.
- Semmi bajom nincs, csak túl sokat fészkelődsz. - simítottam a kezemet a fenekére. Emma, mintha megvilágosodott volna, kicsit elhúzódott és elfordította a fejét. - Na! - háborodtam fel most én. - Nem erre céloztam, csak ne ficánkolj annyit. - húztam vissza. Emma mosolygott.
- Niall, énekelsz vagy dúdolsz nekem valamit? - kérdezte halkan közben pedig a karomat simogatta.
- Persze. - mosolyodtam el. Adtam egy puszit az arcára és halkan énekelgetni kezdtem.

Halkan énekeltem, hogy Emma el tudjon aludni. Nem kellett sokáig énekelnem, mivel Emma nagyon kimerült volt. Az elmúlt egy hónapban nagyon hajtott, alig pihent. A testvérei azt mondták, olyan volt, mint amikor nem voltunk együtt. Csak akkor a gondolatait akarta elterelni, ellentétben most, amikor a versenyre készült.
Néztem, ahogy békésen szuszogott mellettem Emma. Mozdulatlanul feküdt, csak akkor rándultak meg az ujjai, amikor végig simítottam a tenyerén. Mosolyogva fogtam meg a kezét, ő pedig azonnal viszonozta ezt. Nem volt ébren, mégis viszonozta.
Ezt hívják szerelemnek, amikor tudat alatt is viszonozza a másik a szerelmedet.

18. fejezet - Duplán kapod vissza, Horan.

Sziasztok! 

Hogy őszinte legyek, nem hittem, hogy még a mai napon ki tudom tenni a fejezetet, de mint látjátok, itt lenne. Előre szólok, hogy kicsit talán +16-os lett a rész, de ezt döntsétek el Ti. :) 

Köszönöm szépen a komikat Patsy McCloud, Muszi. A lájkokat Nagy Móni, Nóra Polányi, Benczúr Melitta, Noémi Tóth. És persze a pipákat és üzeneteket. :) 

Nem győzöm ismételni, hogy Ti, Olvasóim vagytok a legjobbak. :) 

Köszönöm Nektek, hogy vagytok! :) 

Jó olvasást! 

Bay. 

EMMA KATONA

Hétfő. Egyáltalán semmi problémám nem volt eddig a hétfővel, de ma, ezen a hétfőn legszívesebben el sem jöttem volna suliba. A népszerű Hanna-nak köszönhetően, aki megosztotta a facebook-on a videót és a fél iskola látta vagy talán az egész. Ezt még meg kell beszélnem Hanna-val. Hála neki, most én vagyok a fő beszédtéma a gimiben.
Már túl voltam a második órámon és eszeveszettül igyekeztem a harmadikra, mert az volt a spanyol. Tegnap annyit tanultam erre a dolgozatra Niall-el, hogy még álmomból felkeltve is tudnék spanyolul. És ez bizonyított tény, mivel Niall felhívott éjjel és belekérdezett az anyagba, amikor pedig meggyőződött, hogy tudom, gyorsan elköszönt és letette a telefont, hogy tudjak pihenni.
Én voltam az utolsó, aki belépett a terembe. Minden tekintet rám szegeződött, ahogy általában lenni szokott. Leültem a helyemre és vártam, hogy megkapjam a dolgozatomat és mindenki más is. Csak mindenki figyeljen már arra az átkozott dolgozatra.
Minden kérdésre tudtam válaszolni és úgy éreztem, hogy mindenre tökéletesen válaszoltam. Nagyon meg fogom köszönni Niall-nek, hogy rám áldozta a vasárnapját.

- Na, hogy ment? - rángatott vissza az iskolai hétköznapokba Hanna hangja.
- Egész jól. - rántottam meg a vállam. - Hanna tudod te, hogy mekkora katasztrófát okoztál azzal, hogy megosztottad azt a hülye videót? - vontam kérdőre. Ez volt a legjobb idő erre.
- Szerintem, nem. - rázta meg a fejét. - Olyan sok diáknak tetszik. Ez a posztom kapta a legtöbb like-ot. - örült meg. Csodás! Mintha én nem tudnám.
- Tudom, mivel megjelöltél a bejegyzésben. - morogtam. Egyáltalán nem örültem, hogy ekkora figyelmet kaptam.
- Jaj, tényleg. - nevetgélt zavartan. Véletlenül, bár szerintem, Hanna keze jócskán benne volt abban, hogy egymás mellett kaptunk szekrényt. Így tehát nem tudott lerázni.
- Jaj, tényleg. - ismételtem el, amit ő mondott, csak sokkal gúnyosabban.
- Emma ne haragudj rám. Én csak büszke vagyok rád, amiért ilyen tehetséges vagy. - csapta be a szekrényének az ajtaját. Jól esett, hogy így gondolja, de azért erős túlzásnak tartom, hogy mindenki ezt mondja.
- Jó, nem haragszom, csak kérlek ne légy elfogult. - fektettem le a szabályokat. Hanna bólintott egyet. Én is előkapkodtam a könyveimet a szekrényemből és már megint rohanhattunk az óránkra.

***

Az utolsó óra után Hanna-val és a húgával, Holly-val tartottunk kifelé az épületből, mert felajánlottam nekik, hogy haza vihetjük őket. Fogalmam sincs, hogy melyik bátyám jött értünk.

- Emma, az ott nem a volt barátod? - mutogatott a parkoló egyik irányába Holly.
- Holly, egyszer az életben nem tudnád befogni? - förmedt rá Hanna. Oda pillantottam, amerre Holly mutatott, mert igazából nem hittem, hogy itt lenne. Ő már tavaly leérettségizett.
- Semmi gond. - legyintettem. Végig néztem, ahogy Alec várja a volt legjobb barátnőmet és utána nemhogy megcsókolják egymást, hanem majdnem ott a motorháztetőn leforgattak egy olyan jelenetet, amit Holly-nak még nem szabadott volna látnia, mivel kiskorú. - Már mindent megbeszéltem Alec-kel. - magyarázkodtam. Hanna tátott szájjal nézett. Nézzenek oda, valamivel sikerült meglepnem Hanna-t.
- Mégis mikor? - kérdezte hosszas gondolkodás után Hanna.
- Marcell egyik meccsén összefutottam vele. - rántottam meg a vállam. Hanna egy „ezt még megbeszéljük” nézéssel bámult rám.
- Az ott a bátyád? - zavart meg minket Holly hangja. Oda pillantottam és igen, ott volt Noel miközben az egyik osztálytársammal beszélgetett. Na ne! Csak azt az idegesítő Cindy-t ne!
- Jesszusom! - sikított fel Hanna. - Az ott Cindy? Már ne is haragudj, de nagyon béna ízlése van a bátyádnak. - méregette a párost Hanna. Le sem tagadhatnák egymást a húgával. Ugyanolyan nézéssel bámultak a bátyámra. Mintha csak azt mondanák a nézésükkel, hogy „szegény idióta”.
- Szia, Noel. - furakodtam Cindy és a bátyám közé, hogy meg tudjam ölelni.
- Segíts! - súgta a fülembe a bátyám. Felkuncogtam.
- Mehetünk? Tudom, hogy alig várod, hogy kidobhass minket, aztán mehess a randidra. - nyitottam ki a kocsi ajtaját. Cindy arca eltorzult, de nem tudtam sajnálni. Ő egy olyan barátja volt mindenkinek, hogy csak akkor kereste fel a másikat, ha kellett neki valami.
- Randid lesz? Akkor mégis miért beszélgetünk? - hüledezett Cindy. - És mégis kivel? - az oviban vagyunk, hogy bizonyítgatnunk kell?
- Holly-val. - lökdöste a húgát Hanna.
- Ja, már akartam kérdezni, hogy mi ez az egész? - játszotta a sértett barátnő szerepét Holly.
- Igazából csak beszélgettünk. - mondta Noel. Magamban már jót mosolyogtam.
- Igazából Noel már évekkel ezelőtt megígért nekem egy randit. - javította ki Cindy. Holly először kicsit kizökkent a szerepéből majd rájött, hogy reagálnia kéne.
- Sajnálom, de mint látod, most velem fog randizni. - fújtatott Holly. Közelebb lépett Noelhez és a nyakához hajolva megcsókolta. Azt hiszem, erre senki sem számított.
- Ezt nem hiszem el! - mondta magas hangon Cindy és elvágtatott a kocsijához. Vetett ránk egy gyűlölködő pillantást és már ott sem volt.
- Nos, köszönöm. - mondta Noel. Holly legyintett egyet és beült a kocsi hátsó ülésére.

Hazafelé Noel elmesélte, hogy mégis hogyan keveredett Cindy-vel beszélő viszonyba. Ahogy sejtettem Cindy rábeszélte magát Noelre, aki máshogy nem tudott szabadulni tőle, minthogy belement egy randiba. Valamikor a távoli jövőben.

***

Szerettem volna Niall-el beszélni, de úgy egyeztünk meg, hogy majd ő keres engem, ha végzett a munkájával.
Este volt és még nem keresett. Nyolc óra is elmúlt és még semmi. Egy olyan gondolattal, hogy ma már úgy sem fogunk beszélni, elmentem fürödni.
Ahogy lenni szokott, mire visszaértem villogott a telefonom. Egy sms-em jött.

~ Mit szólnál hozzá, ha holnap átugranál? Szeretnék valamit mondani. ~

Elolvastam az üzenetet. Hát persze, hogy átugrok. De mégis mit szeretne mondani?

~ Még szép, hogy átugrok. De miről van szó? ~

Válaszoltam neki. Percekig vártam a bejövő üzenetet, de nem érkezett semmi. Nagyot sóhajtva bebújtam az ágyba és lekapcsoltam a lámpát. Magamhoz öleltem a Niall illatú párnámat és már el is aludtam.
Utálom az ébredést. Mindig olyan hirtelen jött a reggel. Kikapcsoltam az ébresztőmet és álmosan készülődtem az iskolába. Mondanom sem kell egész nap azon agyaltam, hogy miről szeretne beszélni Niall. Pont spanyol órán érkezett egy sms-em.

~ Azt hittem, már alszol. Ne légy kíváncsi, mert ráncos leszel. :) ~

~ Épp aludni készültem. Hű, de vicces vagy. ~

Niall írt még valamit, de azt már nem nézhettem meg, mert a spanyol tanárnő elég csúnyán nézett rám.
A nap lezárásaként gazdagodtam egy jeles érdemjeggyel spanyolból. Igazán büszke voltam magamra. Talán ezért is mentem egy levakarhatatlan vigyorral Niall-ék rezidenciája felé.
Hanna-t nem kellett sokat győzködnöm, hogy vigyen oda. Persze ő és Harry.

***

Niall szobájában feküdtem az ágyon és vártam, hogy Niall megérkezzen. Alig húsz perce ment le nasiért. Van egy olyan érzésem, hogy még lent is eszik. Türelmetlen voltam, mert nem tudtam kitalálni, hogy mit szeretne mondani.

- Itt is vagyok. - nyitott be egy tál chips-szel Niall. Direkt húzta az időt, míg én majdnem megőrültem.
- Niall mit szeretnél mondani? - türelmetlenkedtem. Niall nyugodtan leült mellém az ágyra.
- Ja, csak azt szerettem volna mondani, hogy meghallgattam a zenét. Nagyon ügyes és tehetséges vagy. Büszke vagyok rád! - nyomott egy puszit a nyakamra. Csak ennyi? Ezért izgultam végig a napot?
- Komolyan ezért izgultam egészen eddig? - mondtam felháborodva. Niall egy aranyos vigyorral pislogott rám.
- Egy kis izgalom, sosem árt. - dőlt hátra az ágyon hasára téve a chips-et. Elvigyorodtam. Sokkal durvábban fogok bosszút állni. Átdobtam a lábamat a csípőjén és ráültem Niall-re. A chips-es tálat félretettem, Niall érdeklődve követte minden mozdulatomat.
- Jól meggondoltad, hogy kellenek az izgalmak? - kérdeztem a fülébe suttogva. Niall nyelt egy nagyot.
- Emma, te nem játszol tisztességesen. - morogta, amikor a nyakát csókolgattam. Felkuncogtam.
- Szerinted az tisztességes volt, hogy egész nap idegeskedtem, hogy mit akarsz mondani? - fogtam meg a kezeit és hozzádörgölőztem a férfiasságához.
- Az más volt. Az nem volt ilyen... - akadt a torkán a szó, ahogy újra hozzányomtam magamat. - Az nem volt ilyen komoly. - nyögte. Minden egyes szót szinte úgy nyögött.
- Duplán kapod vissza Horan. - nevetgéltem. Niall nagyokat nyelt. Így húzz ujjat egy Katonával.

Kezemet a becsúsztattam a pólója alá és óvatosan végig húztam a körmeimet a mellkasán. Megszívtam a nyakhajlatánál a bőrét, Niall pedig hatalmasokat sóhajtott. Éreztem magam alatt, hogy egyre jobban felizgul.
Megsajnáltam, eszem ágában sem volt, túl lőni a célon. Lecsúsztam mellé az ágyra és megtámaszkodva az egyik kezemen, figyeltem, hogy mit tesz. Niall gondolt egyet és a hátamra fordított. Megfogta a kezeimet a fejem fölött és úgy vigyorgott a képembe.

- Ha ilyen fajta izgalmakról van szó, akkor nekem is van valami a tarsolyomba. - csókolt meg. Erre mondják azt, hogy visszanyal a fagyi.
- És én még sajnáltalak, hogy milyen gonosz vagyok veled. - morgolódtam. Niall felnevetett.
- Napsugár, imádom amikor rám mászol. - csókolt a nyakamba. Egy kézzel tartotta az én két kezemet. Szabad kezével, gombolgatni kezdte az ingemet. - De most én jövök. - simított végig a hasamon, a nadrágom szegélyénél.
- Niall, én nem mentem ilyen messzire. - emeltem meg automatikusan a csípőmet, ahogy belemarkolt a fenekembe. Szó sincs arról, hogy ne élveztem volna, de ha játszunk, akkor játszunk.
- Hé! Jöttök...? - nyitott be kopogás nélkül Lou. - Izé... Ti... Nem jöttök. Bocsi. - tette a kezét a szemei elé.
- Mégis hova? - kérdezte Niall és elengedte a kezem. Gyorsan begomboltam az ingemen a gombokat.
- Csak megnézni egy filmet. - mutatott lefelé. - Hanna és Harry ötlete volt. - vigyorodott el. Miért van olyan érzésem, hogy csak ők akartak filmet nézni.
- Véletlenül, nem kettesben akartak filmezni. - kérdeztem. Lou megrázta a fejét.
- Mint tapasztalhattátok, ebben a házban semmit sem lehet kettesben csinálni. - kacagott fel Louis. Tény, ezt már többször tapasztaltam. Niall a szemeivel kérdezte, hogy mit csináljunk. Végül belementünk, így két perc múlva már a mozi szobában voltunk és most kivételesen mi, lányok választhattunk filmet. Hanna kedvéért egy horrort választottunk. Olyan érzésem van, hogy valamiféle hátsószándéka volt ezzel.

Vidáman bújtam Niall-höz a takaró alá, bízva benne, hogy ő majd megvéd. És így is lett. Niall átölelt és tudtam, semmi bántódásom nem eshet. Hamar elnyomott az álom. Bár mire is számítottam úgy, hogy Niall cirógatta a bőrömet.

***

Niall lefogta a kezeimet és úgy mászott a lábaim közé. Amíg azzal voltam elfoglalva, hogy Niall hozzám nyomta a csípőjét, észre sem vettem, hogy Niall megköti a csuklóimat majd azokat az ágyhoz rögzíti. Zavartan néztem rá.

- Izgalmakat akartál? - csókolt meg. - Ezt imádni fogod. - suttogta a fülembe, miután elhúzódott tőlem.
- Niall. - vonaglottam alatta. Tényleg beindított ez az egész.
- Mond Napsugár. - nyúlt az ingem alá. Simogatva csúsztatta egyre feljebb a kezét, egészen a melltartómig. Mély levegőt vettem. - Mit szeretnél? - szívta meg a bőrömet a mellem fölött.
- Téged Niall. - nyögtem. Hozzá értem volna, de az övem, mert az enyémet használta, erősen tartott. Ez pedig adott valami pluszt.
- Azért én még szeretnék szórakozni egy kicsit. - gombolta ki az ingem gombjait. Azt hittem, a melltartó majd megállítja, de tévedtem. Rutinosan kikapcsolta, utána pedig a pántját akasztotta ki. Így történik az, hogy volt melltartó, nincs melltartó. - Hm. És ezek csak az enyémek. - puszilgatta végig a bőrömet, amíg el nem ért a mellemig. Odafigyelve tapasztotta jobb mellemre a száját.
- Ni... - nyögtem fel és dörgöltem magamat az ágyékához. Elszomorodtam, amikor lefogta a csípőmet.
- Ne rontsd el a játékomat. Ha így hozzám nyomod magad, megőrülök, de ami rosszabb, idő előtt elmegyek. - motyogta az ajkaimra. Végig a szemeimbe nézett. Igaza is volt, miért tenném tönkre a játékát, hisz’ élvezem. Belefúrta az arcát a nyakamba, egyik kezével pedig már a nadrágomat gombolta ki. Kicsit lejjebb tolta a nadrágomat és becsúsztatta a kezét a lábaim közé. - Szeretnélek a lehető legtöbbször elröpíteni a gyönyörbe ma éjjel. - harapta meg a bőrömet a nyakamon.
Lassan simogatott ott, ahol jelen pillanatban a legsebezhetőbb voltam. Többször megrándult a testem, reagálva Niall érintésére. Egyre inkább nyomtam magamat a kezéhez, ahogy éreztem közeledni a testembe azt a bizonyos gyönyört.
És egyszer csak minden szertefoszlott. Megszakadt az egész. De mégis hova lett?

Kinyitottam a szememet. Niall tekintetével találtam magam szembe. Megmagyarázhatatlan vigyorral az arcán méregetett. Szemei csillogtak, ahogy fürkészett. Körbe néztem a szobában már csak ketten voltunk a mozi szobában.

- Álmodtál valamit? - kérdezte még mindig egy mosollyal az arcán. Ezek szerint csak álmodtam. A nyakához nyomtam az arcomat zavaromban. Nem szándékoztam bevallani, hogy mit álmodtam. - Úgy sóhajtoztál, mint akkor, amikor... - fejtegette az elméletét, de a szájára tapasztottam a kezem.
- Álmodtam, de nem mondom el, hogy mit. - jelentettem ki határozottan.
- Nem is kell. - vigyorgott. Ráncoltam a homlokomat. Most meg mire gondol? - Beszéltél álmodban. - mondta egy bujkáló vigyorral az arcán. Ó, a francba! Miért kellett beszélnem álmomban? - Úgy nyögted a nevemet, mintha... - megint befogtam a száját, mielőtt befejezhette volna.
- Niall, ne már! - motyogtam. Zavarban voltam, ha csak arra gondoltam, hogy mit tett velem az álmomban.
- Meséld el, mit csináltam veled. - támasztotta meg a fejét a tenyerével. Megcsóváltam a fejemet és kicsit elhúzódtam tőle. - Halljam. - fordult teljesen hasra, mintha csak egy esti mesét várna.
- Niall, nem mondok semmit. Tudom, hogy nem látszik, de zavarban vagyok. - fordultam neki háttal. Niall mozgolódott mögöttem, aztán már csak azt vettem észre, hogy átölelt és puszit nyomott a nyakamra.
- Jól van, nem erőltetem. De, ha el szeretnéd mondani, nyugodtan elmondhatod nekem. Ne légy zavarban! - súgta a fülembe. Adott egy puszit a fülem mögé.
- Hé! - ugrott az ágyba Louis. Mellettem ugrált, amitől már kezdtem tengeri beteg lenni. - Ne csináljátok már mindig ezt! Akár hányszor kettesben maradtok, tudjuk mi lesz a vége. - nevetgélt és hol fent, hol lent volt.
- Fogd be! - morgott mellettem Niall. Kezemmel fésülgettem át a hajamat és már készültem kikászálódni az ágyból.

Kíváncsi voltam, hogy mennyi lehet az idő. Mennyit aludhattam? Lehet már rég otthon kéne lennem. Hisz’ ma még nem jártam otthon.
Ahogy a telefonomat előhúztam a zsebemből és feloldottam a billentyűzárat, rögtön Noel üzenetével találtam szembe magam.

~ Te, én egy hónap múlva egy előadáson. Csak, hogy tiszta legyen a kép. Te énekelsz, én zongorázom. Ez a kívánságom, amiért NYERTEM! ~

Lesápadtam. Remélem, Noel csak viccel. Mégis milyen előadás? Én képtelen vagyok közönség előtt énekelni. Egyszerűen nem megy. A családom az más lapra tartozik. Ők akkor is megdicsérnek, ha szörnyen énekelek.
Amilyen gyorsan csak tudtam, haza mentem, hogy elbeszélgessek Noellel, hogy találjon ki valami mást. Noellel viszont nem lehetett beszélni, mivel ő zongorázott és abszolút nem érdekelte, hogy mellette hisztizek.
Amikor lefeküdtem aludni, elkönyveltem magamban, hogy alig egy hónap múlva legalább száz ember előtt fogom megalázni magam.

17. fejezet - Mi lesz velem a suliban hétfőn?

Sziasztok!
Nos, még nincs annyira este, mint ahogy a csoportban írtam, hogy akkor hozom, de nem tudtam tovább várni, így hát itt van a következő fejezet. :) 

Köszönöm a kommenteket Patsy McCloud, Réka Lovas, Muszi. Sokat segítetek vele és persze nagyon jól esnek. :) Lájkokat is köszönöm Jaczenkó István Olah Orsolya, Réka Timi Lánya, Benczúr Melitta, Evi Lázár, Nóra Polányi, Noémi Tóth. :) És persze az üzenetek és a pipák is sokat jelentenek. :) 

Szerintem, kicsit lapos lett ez a rész, de kell ez az átvezetés. Azért remélem, tetszeni fog. 

Jó olvasást! 

Bay. 

EMMA KATONA

A könnyeimet nyeldestem a nappali ajtajában állva. Noel ott zongorázott, én pedig csak hallgattam és sírtam. Nem vett észre csak játszott a hangszeren.
Lecsúsztam a padlóra és felhúzva a térdeimet átöleltem azokat. Halkan hüppögtem, ahogy Noel néha beleénekelt a játékába, bár szöveg nélkül is tudtam, hogy azt a szöveget zenésítette meg, ami a füzetemben volt. Azt, amit a múltamról írtam. Azt, amit soha senkinek nem akartam elmondani. Azt, amit olyan könnyen mégis nehezen írtam meg. Azt, amiről tudom, senki sem fogja érteni.
Nem is vettem észre, hogy a zene abbamaradt, én pedig keservesen zokogok a padlón ülve. Noel térdelt előttem és fogalma sem volt, mi történhetett velem. És én sem tudtam. Hisz’ én ezt már lezártam, akkor amikor kijöttem a rehabról.

- Emma! Mi a baj? - térdelt előttem a bátyám. Hirtelen a nyakába ugrottam és nem szándékoztam elengedni.
- Annyira szépen megcsináltad. Gyönyörű lett. - mondtam a könnyeimmel küszködve. Noel simogatta a hátamat, ezzel nyugtatva, de nem sokra ment vele.
- Nem tudtam, hogy haza jöttél. Akkor nem játszottam volna. - mentegetőzött. Megráztam a fejemet még mindig ölelve a nyakát.
- Nem. Én csak... Kicsit... Azt hittem, már elfelejtettem ezt. Olyan, mintha nem is velem történt volna ez az egész. És te olyan gyönyörűvé és tökéletessé tetted. - motyogtam. Noel megsimogatta a hajamat majd egy puszit nyomott a fejem búbjára.
- Emma, komolyan nem kell ezt... Megértem... Csak olyan jó volt a szövege, nem tudtam megállni. Minden egyes betűje a szívedből jött. És te nem azt érzed jónak, hogy én kísérem zongorával. Ha csak egyedül énekelnéd bármiféle kíséret nélkül, akkor is tökéletes lenne. Mert ez úgy is kerek egész. - magyarázta nekem, de én nem értettem vele egyet. Ez így volt kerek egész. A zongorával.
- Kétlem. Hisz’ nem is tudok énekelni. - engedtem el a nyakát és kínomba felnevettem.
- Te most hülyéskedsz. Komolyan nem tudom, kitől örökölted a hangodat, de hidd el, van hangod. És ezt most úgy mondom, hogy mindketten tudjuk, hogy abszolút hallásom van. - mondta. Ez csak a testvéri elfogultság lehet. Megráztam a fejemet, hogy nincs igaza. - Jó, akkor gyere! Énekelj és majd meglátod. - nem értettem, hogy mire akar célozni. Felém nyújtotta a kezét. Gondolkozva fogtam meg a kezét.

Noel felszaladt az emeletre és Danival jött vissza. Furcsán néztem rájuk, és az különösen nem tetszett, hogy Dani a kamerát lóbálta a kezében. Noel a kezembe nyomott egy dalszöveget, Miley Cyrus Wrecking Ball-ját. Értetlenül nézegettem, kívülről fújtam a szöveget. Szinte minden szomorú, letargikus zenét megtanultam, mivel csak ezeket hallgattam a rehabon, amikor bekerültem oda. Sőt! Az első két hétben nem is kommunikáltam ott senkivel. Nem éreztem jogosnak, hogy bedugtak oda egy puszta véletlen miatt. De most már hálás vagyok a szüleimnek, mert ha nem tették volna meg ezt a drasztikus lépést, akkor talán megint megtörtént volna a véletlen.

- Mehet? - kérdezte Noel és leült a zongora elé. Bólintottam. Próbáltam figyelembe sem venni Danit, ahogy felveszi a produkciót. Csak énekeltem és énekeltem. Átéreztem a dalt, elég volt csak arra az időszakra gondolnom, amikor Niall nem volt mellettem. Annyi volt a különbség, hogy nekem eddig happy end érzésem van Niall-el a kapcsolatban. - Nagyszerű! - dörzsölte össze a tenyereit Noel. Dani elismerően bólintott és leállította a felvételt.
- Most pedig feltöltjük YouTube-ra. - szaladt az emeletre Dani. Hogy mit csinál?
- Ugye csak szórakozik. - néztem Noelre. A legfiatalabbik bátyám megrázta a fejét. - Jaj, ne! - indultam meg az emelet felé, hogy megállítsam ezt a hatalmas katasztrófát.
- Várj! Fogadjunk! - vigyorodott el Noel. Homlok ráncolva néztem rá a lépcsőn állva. - Fogadjunk, hogy estig megnézik a videódat legalább kétezren és mondjuk kapsz ezer pipát rá. Ha nyerek, teljesíted egy kívánságomat. Ha esetleg nem így lenne, akkor egy hétig úgy ugrálok, ahogy te fütyülsz. - nyújtotta a kezét, hogy megpecsételjük a fogadást.
- Hát Pajtás, készülj, hogy a legrosszabb rémálmod leszek egy hétig! - kacarásztam ördögien és belecsaptam a tenyerébe.
- Vagy nem. - ült vissza a zongorához. Szinte az egész napját ott töltötte a hangszer előtt és játszott. De nem volt kiborító, mert nagyon szépen meg tudta szólaltatni. Ő ebben látta a jövőjét. Dalszövegíróként.

Egész délelőtt azzal nyugtattam magam, hogy csak nem volt olyan borzalmas az éneklésem és nem én leszek az új röhej tárgya a világ számára. Idegesen pakoltam össze a cuccaimat a táskámba, mert nekem kellett bemennem dolgozni délután. Talán ez lesz a legjobb, mivel akkor nem gondolok arra, hogy hétfőn megint közröhej tárgya leszek a suliban, mert biztos, hogy kiszivárog. Az internet már csak ilyen.
Imádtam Londont annak ellenére is, hogy jelen pillanatban szakadt az eső. Szerencsére kocsival jöhettem el dolgozni, mivel szombat lévén nem kellett senkinek sem az autó. A lehető legközelebb álltam az bejárathoz, amikor leparkoltam és már szaladtam is be. A fotocellás ajtó kinyílt előttem, majd bezárult mögöttem és akkor már tudtam, hogy elkezdődött. Az emberek többsége látta a videót. Hogy ezt miből tudom? A nézésükből. A fenéket! A bámulásukból. Úgy bámultak, mintha legalább az űrhajómmal parkoltam volna le odakint. Felmentem a mozgólépcsővel a második emeletre, ahol az üzlet volt, már távolról láttam, hogy Hanna már teljesen felöltözve ácsorog a pultban és közel sincs kedve már kiszolgálni azt a két vevőt, akik bent vannak az boltban.

- Emma ezt írd alá kérlek! - nyomott egy papírt a kezembe Hanna. Nézegettem az üres lapot. Mégis mit kell ezen aláírni?
- Hanna, ez mi? - kérdeztem teljesen értetlenül.
- Láttam a videódat és én szeretnék az első lenni, aki kap tőled autogramot. - vigyorgott. Mondtam én, hogy itt már mindenki hallotta. Megsemmisülve hajtottam le a fejem. - Szerintem, fél éven belül sztár leszel. - mosolygott Hanna, de nem gúnyosan, sokkal inkább úgy, mint aki komolyan gondolja a dolgot.
- Ne hülyéskedj! - legyintettem mosolyogva. Hanna csak a papírt nyomogatta a kezembe egy tollal együtt. - Jó, legyen. Kívánom, hogy ez legyen életed leghülyébb döntése. - írtam alá a papírt és oda adtam neki. Hanna, mint valami kincset, úgy tette a lapot a táskájába.
Hanna közel sem haza ment. Sokkal inkább Harry-hez. Az utóbbi időben egyre többet voltak együtt. Szó szerint minden szabadidejüket együtt töltötték. És akkor még mondják azt, hogy nincs köztük semmi.

***

Este fáradtan kocsikáztam hazafelé. Meglehetősen sokan voltak ma az üzletben. Leállítottam a kocsit az garázsba és a telefonomon pötyögve mentem be a házba. Délután írt Niall egy üzenetet, de még nem volt időm elolvasni.

~ Szia, Napsugár! Van egy hatalmas meglepetésem. Légy jó! ~

Egy újabb meglepetés. Igazából nekem most nem kell meglepetés, inkább csak Niall-höz szeretnék bújni. Egy ilyen nap után, csak Niall-re vágyom.
Benyitottam a házba, minden olyan volt, mint szokott. Mindenki csinált valamit. Felsiettem volna a szobámba, de Noel megállított.

- Még fél óra és fény derül az igazságra. - nevetgélt. A homlokomat ráncoltam, nem szerettem volna, hogy kiderüljön az igazság.
- Emma, tudnál segíteni? - kérdezte anya a konyhából. Ledobtam a táskámat a lépcsőn és már ott is voltam a konyhában. Az a látvány, ami ott fogadott, na arra nem számítottam. Niall támaszkodott az asztal mellett és eszegetett valamit. Felém nézett és mosolyogva széttárta a kezeit. Oda siettem hozzá és belebújtam az ölelésébe.
- Niall, te hogy kerülsz ide? - ráncoltam a homlokomat. Ha bárki is meglátta, hogy ide jött, holnap megint számíthatok rá, hogy címlapon leszünk.
- Tudom, hogy van nálam nagyobb meglepetés is, de most csak magamat tudtam hozni. - motyogta a fülembe. Megpuszilta a fejem búbját és nem engedett el. És nem is bántam, úgy éreztem, soha nem is akarok kibújni a karjai közül.
- Annyira örülök, hogy itt vagy. Hiányoztál. - gyűrögettem a pólóját. Niall felnevetett.
- Egy nap sem telt el mióta együtt voltunk. - világosított fel. És ez most kit érdekel? Akkor is hiányzott egy ilyen nap után. - De ennek ellenére te is hiányoztál nekem. - adott puszit az arcomra.
- Maradjatok így! - szólt ránk anya. Olyan szinten váratlanul ért minket a hangja, hogy meg sem mertünk mozdultunk. Amúgy sem állt szándékomban elengedni Niall-t. Anya, mint a féle büszke anyuka mindent megörökített velünk kapcsolatban, így ez sem maradhatott ki. Kattintgatott párat, így rögtön tíz képet csinált.
- Emma! Idő van! Gyere! - kiabált Noel. Hangosan sóhajtottam, amit Niall nem értett.
- Miről van szó? - kérdezte Niall. Nem tudtam, mit mondhatnék neki, így csak megfogtam a kezét és magam után húztam. Dani a laptopját az ölében tartva pötyögött rajta és mindenki körülötte ült. Felmásztam a kanapé háttámlájára, Niall leült elém és értetlenül szemlélte a körülötte folyó eseményeket.
- Kész vagy a vereségre? - kérdezte Noel egy hatalmas vigyorral. A frászt fogok én veszíteni. Kizárt, hogy száznál többen látták volna.
- Noel, ugye tisztában vagy vele, hogy túl nagy számot mondtál. Kizárt az a nézettség. - fontam össze a kezeimet magam előtt. Niall ide-oda kapkodta a fejét közöttünk.
- Elmondanátok, hogy miről van szó? – kérdezte Niall. Noelre néztem, aki csak a laptopot nézte. Ennyire várni a vereséget, hihetetlen.
- Emma énekelt, én felvettem és feltöltöttem YouTube-ra. Emma és Noel fogadtak. Ha Noel nyer, akkor Emma teljesíti egy kívánságát. Ha Emma nyer Noel egy hétig a csicskája lesz. - magyarázott majd’ megfulladva Dani.
- Miben fogadtak? - kérdezte Niall. Jaj, nehogy már őt is érdekelje ez az egész.
- Abban, hogy a videónak kétezres nézettsége lesz és ezer pipája. - mondta Marcell. Niall felém fordult és összehúzta a szemöldökeit.
- Mikor akartad elmondani, hogy tudsz énekelni? - támaszkodott a térdeimre. Választ várt, de nem tudtam magyarázatot adni, mert Milán közbe vágott.
- Emma már azelőtt énekelt, hogy beszélni tudott volna. - mondta, de a hangjában valami furcsaságot fedeztem fel. Büszkeséget. Olyat, ahogy régen beszélt rólam.
- Jó, most már elég! Tudni akarom, hogy mennyivel győztem. - piszegett le minket Noel. Megcsóváltam a fejemet, amiért ennyire türelmetlen.
- Szóval... Mondjam vagy mutassam? - vigyorodott el Dani, ezzel is húzva Noel idegeit.
- Mutasd már! - kapta ki a kezéből a laptopot Noel.

Mindenki Noelt figyelte, ahogy bólogatott, hümmögött, mosolygott. Szerintem, mondanom sem kell, hogy idegesítő volt.
- Noel mondj már valamit! - mondta a kelleténél kicsit hangosabban Milán. Majdnem Niall nyakába ugrottam miatta.
- Nyertem. - csapta össze a tenyereit majd össze is dörzsölte azokat.
- Ez nem igaz. - vettem ki a kezei közül a gépet. Most mindenki engem nézett. Az adatokat figyeltem. - Ez nem lehet igaz. Tényleg Noel nyert. - mondtam teljesen megsemmisülve. Visszanyomtam Dani ölébe a laptopot és csak ültem. Ezt nem tudom elhinni.
- Szóval több, mint ötezren nézték meg és több, mint négyezer pipát kapott. És több mint kétezer hozzászólás. - sorolta az adatokat Dani. Ő is valamiféle büszkeséggel mondta az adatokat. Mindenki tátott szájjal bámult. Szó szerint. Zavarban voltam, amiért minden tekintet rám szegeződött. Anyának fogalma sem volt, hogy mit jelentenek ezek a számok. Nyílván egy sztárhoz képest kevés ez a nézettség, de nekem akkor is a mindenséget jelenti.
Ez után a bátyáim és Niall felváltva olvasták fel a kommenteket, amiknek a többsége pozitív volt. A negatív hozzászólásokat mindannyian kihagyták. Eltartott egy jó ideig, amíg végeztek utána mindenki ment a saját dolgára. Én pedig izgulhattam azon, hogy mit talál ki Noel.

***

Bemásztam az ágyba, Niall lekapcsolva a villanyt, ugyanígy tett. Ahogy elhelyezkedtem, Niall úgy mászott a lábaim közé. Ahogy észrevettem, most semmilyen hátsó szándéka sem volt.

- Miért nem mondtad, hogy tudsz énekelni? - kérdezte kisfiúsan. Ezt pedig megerősítette kócos haja is.
- Mert nem tudok. - rántottam meg a vállam. Niall megforgatta a szemeit.
- A számok nem ezt mutatják. - morogta. A haját piszkálgattam, miközben beszélni kezdtem.
- Azoknak több mint a fele azért nézte meg, hogy nevessen egy jót. - sóhajtottam. - Mi lesz velem a suliban hétfőn? - kérdeztem inkább magamtól, mint Niall-től. Egy biztos, akármi is történik, engem még egyszer nem tesznek tönkre érzelmileg. Most sokkal erősebb vagyok.
- Megint kishitű vagy. - morogta a nyakamba, mire kirázott a hideg. - Holnap meghallgatom, hogyan énekelsz és könyörtelen véleményt fogok alkotni. - puszilta meg a bőrt a nyakamon.
- Niall. - sóhajtottam fel. Niall felnézett rám egy mosollyal az arcán.
- Mondjad Napsugár. - csúszott egy kicsit feljebb, így még jobban érezhettem a lábaim között.
- Holnap kell dolgoznod? - kérdeztem zavartan. Niall megtámasztotta a fejét.
- Nem. - jelentette ki. Elmosolyodtam, amit ő furcsán nézett.
- Holnap segítenél spanyolból? - pislogtam a lehető legbájosabban rá.
- Persze. - bólintott és nyomott egy puszit az orromra. - Itt tanuljunk vagy nálam? - húzogatta a szemöldökét. Miért van olyan érzésem, hogy Niall-nek nagyon elterelődtek a gondolatai.
- Ha a tanulásra gondolunk, akkor egyértelmű, hogy itt. - vágtam rá. Idén szeretnék minden tantárgyból jó jegyet kapni, ahogy eddig is csak most a spanyolt is szeretném hozzácsapni.
- Mi másra gondolnék? - kérdezte ártatlanul. Tisztára, mint egy ma született bárány.
- Meg is sértődhetnék, hogy a tanulás jut eszedbe először rólam. - tettettem sértődöttséget. Niall elvigyorodott, majd egy óvatlan pillanatban felém nyomta a csípőjét.
- Azt hiszem, ezzel mindent megmagyaráztam. - suttogta a fülembe. Igen, határozottan megmagyarázta. Hihetetlen, hogy ezt váltom ki belőle, mégis tudja magát türtőztetni és nem mászik rám azonnal.
- Niall, te olyan jó ember vagy. El sem tudok képzelni nálad jobb barátot. - bukott ki belőlem. Niall csodálkozva nézett rám. Zavartan kezdtem piszkálgatni a mellkasát.
- Te teszel ilyenné. Mondtam már, nekem te nem csak a szex miatt kellesz. Amíg csak barátok voltunk, közel engedtél magadhoz és rájöttem, hogy milyen csodálatos ember vagy. A múltaddal együtt te egy tökéletes lány vagy. - nyomott puszit az arcomra. - Melletted akarok lenni akkor is, amikor szomorú vagy és esküszöm, hogy megvigasztallak. Ha vidám leszel, veled fogok örülni. Kettőnk közül nekem kéne örülnöm, hogy a barátnőmnek mondhatlak, még ha nem is a nagy nyilvánosság előtt. - adott egy kis csókot. A nyaka köré tekertem a karjaimat és még közelebb húztam magamhoz. Addig csókolóztunk, amíg el nem fogyott a levegőnk.

Kibújtam alóla. Most én akartam sarokba szorítani. Tudtam jól, hogy most csak játszunk, mégis olyan jól esett, hogy hozzáérhetek, megcsókolhatom Niall-t, hogy nem tudtam megállni. Csókolgattam a nyakát, lejjebb haladva a kulcscsontjánál megszívtam a bőrét. Niall morogva a combomba markolt és lejjebb csúsztatott. Biztosan túl kényelmes volt neki, hogy az ágyékán ringatóztam. A kezeimet a bőrén futtattam végig, az oldalán, végül az alsónadrágja gumija alá csúsztattam az egyik ujjamat. Niall hirtelen elkapta a kezemet.

- Ezt jobb, ha itt befejezzük, Napsugár. - motyogta. Kereste a szavakat. Tudtam, hogy már így is vissza fogja magát, de elfeledkeztem róla.
- Igaz is. Ne haragudj, Ni. - mondtam bűnbánóan. Niall felkuncogott, mire én összeráncoltam a homlokomat.
- Nem haragszom, csak így is nehéz megállnom, hogy rád másszak. Te nem is vagy tudatában, hogy mennyire beindítasz? - kérdezte hitetlenkedve. Lehajtottam a fejemet, ahogy belegondoltam, hogy milyen nehéz lehet neki. Lecsúsztam mellé és szorosan hozzábújtam. Csupasz lábamat átvetettem a csípőjén, hogy a lehető legközelebb kerüljek hozzá. Niall megfogta a combomat és köröket rajzolt a bőrömre. Másik kezével a hajamba túrt és nyomott egy puszit a homlokomra. - Álmodj szépeket, Napsugár! - mondta halkan. Felemeltem a fejemet és Niall-re néztem.
- Ni, miért hívsz Napsugárnak? - kérdeztem rá. Már nem először hívott így, de nem tudtam miért ragasztotta rám.
- Mert olyan vagy, mint a Napsugár. Feldobod az embert. És persze mindig ragyogsz. - mosolyodott el. A szám is tátva maradt, hogy így gondolja. Óvatosan megpöccintette az államat, mire nagy csattanással összekoccintva a fogaimat becsuktam a számat.
- Aranyos vagy. - pusziltam arcon. Niall büszke volt magára. Feljebb csúsztatta a kezét a lábamon, így hamar elérte a fenekemet. Belemarkolt, mire felnyögtem, Niall pedig elvigyorodott.
- Most már komolyan alvás. - mondta tettetett szigorral. Megforgattam a szemeimet.
- Jó éjt, Ni. - pusziltam meg a nyakát. Fejemet és kezemet a mellkasára tettem és már kényelemben is voltam.
- Jó éjt! - motyogta.

Niall feljebb húzta rajtunk a takarót. A kulcscsontján húzogattam a mutatóujjamat, Niall pedig a karomat simogatta. Niall bőre forró volt, és lassan vette a levegőt. Lassan simított végig a bőrömön, amíg teljesen el nem aludtam.
Olyan jó érzés volt így elaludni.

16. fejezet - Azt hiszem, már mindent láttam rajtad. (+18)

Sziasztok!

Először is elnézést kérek, amiért ennyi napot kihagytam, de a kárpótlás az egyik talán leghosszabb rész. Bár, ha elolvassátok úgy sem fog feltűnni, saját tapasztalat, de higgyétek el nekem, ez a második leghosszabb fejezet. :)

Köszönöm szépen a komikat Szilagyi Bettina, Patsy McCloud és Muszi. :) Nagyon jól esik elolvasni a véleményeteket. :) A lájkokért is köszönet Nóra Polányi, Petra Nagy, Benczúr Melitta és Noémi Tóth. Nagy biztatás ez nekem. A pipák és az üzenetek is sokat jelentek a számomra. Óriási köszönet értük. :) 

Még így utoljára megemlíteném a facebook csoportot is, ahol már van pár tag. És az oldalam lájkolóinak is köszönöm. :) Egyszerűen hihetetlen, hogy már majdnem 4000 oldalmegjelenítés van a blogon. 

Szuperek vagytok! :) 

Jó olvasást a fejezethez! :)
Bay. 

NIALL HORAN

Szinte mindent pontosan elterveztem. Úgy pontokba szedtem az egész délutánt, mintha legalább egy teltházas koncertre készülnénk és legalább négyen. Annyira nem bíztam a véletlenre a dolgot, hogy Emmának csak annyit mondtam, hogy meglepetés lesz, ezért nem mondok semmit. Ő pedig nehezen, de beletörődött.
Most pedig Emma munkahelye előtt vártam rá, mert természetesen ő dolgozott péntek délután. Az egész parkolóban még körülbelül öt autó volt az enyémen kívül, így nyugodtan ücsörögtem, mert számítottam rá, hogy kiszúrja a kocsimat, anélkül, hogy más észrevenne.
Pontosan hétkor jött ki az épületből egy magas sráccal az oldalán. Ő meg ki? És miért kísérgeti az én barátnőmet? Nagyon nem tetszik nekem ez az egész. A srác elköszönt Emmától és beszállt az egyik parkoló autóba nem sokkal később el is hajtott. A kezemen támasztottam a fejemet és úgy néztem, ahogy Emma közelít a kocsi felé. Széles mosolya lett, ahogy meglátott, de engem valahogy nem hagyott nyugodni az előbb látott dolog.

- Szia! - ült be mellém még mindig mosolyogva. - Régóta vársz? - kérdezte aggódva, hogy miatta kellett várni.
- Szia, Napsugár! - mosolyodtam el, de nem volt őszinte, amíg nem tudom meg, hogy ki volt ez a srác és mit akart Emmától. - Csak pár perce érkeztem. - ráztam meg a fejem, hogy megnyugtassam.
- Gondolom, láttad Mike-ot. - bökte ki. Szóval Mike-nak hívják. Bólintottam. - Ő csinálta ezeket. - emelte fel a kezeit, így kivillantak a csuklóin lévő tetoválások.
- Értem. De miért volt itt? - kérdeztem teljesen átlagosan, mintha számon kérhetném.
- Amikor megcsinálta a tetoválásomat, megbeszéltük, hogy valamikor még összefutunk. Erre volt dolga és beugrott. - rántotta meg a vállát és hátra dobta a táskáját. Még mindig nem értem miért ugrott be. - Te féltékeny vagy? - mosolyodott el. Azt a büszke vigyort, ami akkor terült el az arcán, amikor rám nézett, leírhatatlan volt.
- Nem, csak nem értem, miért látogatott meg most? - indítottam be a kocsit. Mielőtt még elindultunk volna, megfogta a kezemet.
- A barátnőjének vett eljegyzési gyűrűt és beugrott meggyőződni, hogy szerintem tetszeni fog-e neki. Nem ismerem a lányt, de biztosan el fog ájulni tőle. - mondta mosolyogva. - Azért jól esik, hogy féltékeny vagy. - nyomott egy puszit az arcomra. Csak később jutott eszébe, hogy ezt nem kellett volna, mert észrevehetnek.
- Egy ilyen szép, okos, elbűvölő, kedves, és aranyos barátnőt még jó, hogy nem akar elengedni az ember. Csodálatos vagy, én pedig féltékeny. - suttogtam az utolsó szavakat az ajkaira. Óvatosan megcsókoltam. Hiányzott már és ahogy észrevettem neki is hiányoztam.

A parkolóban már nem volt egy autó sem, így esélytelen volt, hogy bárki is észrevesz. Még egy gyors puszit nyomtam Emma arcára és elindultam.
Nem szerettem volna, ha bárki is meglátna, így a házam udvarában rendeztem be a meglepetés helyszínét. Hamar odaértünk a házamhoz. Emma úgy tűnt nem lepődött meg, hogy ide hoztam. Senki sem tudott erről a házamról, egyetlenegy fotós sem.

- Csukd be a szemed! - mondtam a nappali közepén. Emma igencsak zavartan nézett. Persze, semmi különös nem volt eddig. - Csak a meglepetés kedvéért. - mondtam. Emma felsóhajtott és lehunyta a szemeit. Kilestem az udvarra a függöny mögül. Minden a helyén volt, így bátran húztam félre a hatalmas anyagot az üvegajtó elől.
- Niall? - mondta félve a zajra, de nem nyitotta ki a szemét.
- Itt vagyok Napsugár. - szólaltam meg egy lépéssel előtte. A lehelete a mellkasomat csapta meg.
- Megijesztettél. Kinyithatom már a szemem? - kérdezte halkan. Megmosolyogtatott, ahogy belekapaszkodott a pólómba.
- Egy pillanat. - fordítottam teljesen az ajtó felé. Megfogtam a kezét és figyeltem az arcát. - Kinyithatod. - pusziltam meg az arcát majd figyeltem a reakcióját. Ezt a meglepetést javában a srácoknak köszönhettem. Mivel a tüzet velük csináltattam meg, amíg elmentem Emmáért.
- Ez gyönyörű. - ámult el Emma. A tűz megvilágította szinte az egész udvart. Oda volt készítve minden. Az italok, étel, pokróc, asztal, székek és természetesen a gitárom.
- Ezek szerint tetszik. - böktem meg az állát, jelezve, hogy be kéne csuknia a száját. - Gyere, menjünk ki! Nehogy azt hidd, hogy ennyi az egész, hogy csak bentről nézegetjük. - fogtam meg a kezét. Kinyitva az ajtót előre engedtem. Emma hirtelen szembefordult velem. Csodálkozva néztem rá, hogy mi történt vele.
- Nekem még soha senki nem csinált ilyet. Köszönöm. - húzott magához. Arcát a nyakamhoz nyomta, én pedig a derekánál fogva tartottam meg.
- Pedig megérdemled. - súgtam a fülébe. Emma kicsit eltávolodott tőlem és egy kis puszit adott.

Emmát leültettem az egyik székre és rögtön elé is tettem a vacsorát. A tűz ropogása megadta az alaphangulatot. Nem beszéltünk túl sokat, sokkal inkább szavak nélkül kommunikáltunk. Emma szemei csillogtak a boldogságtól. Nagyon örültem, hogy örömet tudtam szerezni neki. Jóízűen fogyasztottuk el a vacsorát, amihez közös megegyezés alapján bort ittunk.
Miután mindent elpusztítottunk, Emmát belecsavartam egy pokrócba és leültettem a székre a tűz mellé, én pedig a kezembe vettem a gitáromat és elkezdtem énekelni a Little Things-et. Emma hatalmas mosollyal az arcán hallgatta végig. Szó szerint úgy tűnt, mint aki teljesen le lett nyűgözve.

- Nem mondasz semmit? - kérdeztem, miután nem szólalt meg csak mosolyogva nézett.
- Oda szeretnék menni hozzád. - mondta szégyenlősen. Elvigyorodtam, már nekem is hiányzott. Széttártam a karjaimat, Emma pedig, mint egy kis kölyökkutya, úgy iszkolt hozzám. Levette magáról a pokrócot és miután az ölembe ült betakarta a lábainkat.
- Tényleg nagyon tetszik ez az egész. Köszönöm. - nyomott puszit a nyakamra. Felsóhajtottam. - Jó az illatod. - dörgölte az orrát a nyakamhoz. Borzasztóan beindított, amit csinált. Szerintem, ő nincs is tisztában azzal, hogy milyen hatással van rám. Lehelete csiklandozott, amit azzal fejeztem ki, hogy megmarkoltam a szabad kezemmel a combját. - Gitározol még nekem? - terelte vissza a gondolataimat a jelenbe.
- Így kicsit nehezebb lesz, de persze. És talán segíthetnél is. - kicsit elfordítottam, így Emma a lábaim közé csúszott. A gitárt az ölünkbe fogtam. - Fogd le itt. - tettem az ujját a megfelelő helyre. - Utána majd itt és itt. - mutogattam el neki. Emma félve bólintott. Nem bízott magában. Kicsit segítettem Emmának, amit mosolyogva fogadott. Ide-oda tologattam az ujjait.

Nem volt tökéletes a játékunk, de az, hogy Emma belesimult a karjaimba és nekem dőlt minden pénzt megért. Halkan énekelgettem a fülébe, amitől kirázta őt a hideg. Megpusziltam először az arcát, utána a füle mögött, végül pedig a nyakát. Amikor már jó ideje puszilgattam a nyakát és Emma fészkelődni kezdett letettem a gitárt magunk mellé. Emma félig felém fordult és mosolygott rám. Kezemet az arcára vezettem, ami forró volt. Sokáig néztünk egymás szemébe és csak utána csókoltuk meg egymást. Emma a pulcsimba kapaszkodott.
Mindketten kapkodtuk a levegőt, amikor elváltunk egymástól.

- Csodaszép vagy. - tűrtem el a haját a füle mögé. Emma zavarba jött, ezért lehajtotta a fejét. - Emma, annyira örülök, hogy itt vagy velem. - pusziltam meg a homlokát.
- Én pedig örülök, hogy itt lehetek veled. - dőlt a vállamra. Nagyot sóhajtott, talán fáradt volt, mivel ma suliban is volt, utána pedig dolgozott. - Már korábban is eszembe jutott, hogy te miattam hagytad ott a születésnapi bulidat. - piszkálta a cipzárt a pulcsimon. Felnevettem, amit ő homlok ráncolva fogadott.
- Miattad bármilyen bulit ott hagynék. Amúgy sem szerettem volna azt a bulit. Nélküled nem. - mondtam komolyan. - Az volt a legjobb születésnapom. - túrtam a hajába. Emma lehunyta a szemeit és az ajkába harapott. - Emma, hogy kell magyarul mondani, hogy szeretlek? - kérdeztem. Emma kinyitotta a szemeit. Mosolyogva mondta ki a szót, ami elég bonyolultnak tűnt elsőre is, de még tizedszer is. Próbáltam elismételni, amin Emma jót derült, mert tény, hogy elég másképp mondtam. De legalább sokszor mondhattam Emmának, hogy szeretem.
- Ez már majdnem jó volt. - nevetett fel. El tudom képzelni milyen idétlenül hangozhatott.
- Talán, ha kapnék egy csókot, jobban menne. - mondtam egy huncut mosollyal. Emma megfogta az arcomat és hosszasan megcsókolt. A szívem úgy vert, mintha ki akarna szakadni a helyéről.
- Na? - mosolygott rám. Nyeltem egyet és kimondtam a szót. Talán most volt a legjobb. - Ügyes vagy. - fordult velem szembe. A lábaink keresztezték egymást, szinte már perzselt, ahol csak hozzám ért. Vágytam rá, nagyon is vágytam, de nem akartam, hogy elhamarkodjuk a dolgokat.
- Mit szeretnél? - kérdeztem. Emma megrántotta a vállát.
- Csak szeretem nézni a szemeidet. Megnyugszom tőlük. És csak így látom rendesen őket. - mondta halkan. Aranyos volt, ahogy zavarban érezte magát. Széles lett a vigyorom.
- Nagyon aranyos vagy. - pusziltam arcon. - Kérsz még bort? - kérdeztem rá. Eszem ágában sem volt leitatni, és nem felejtettem el, hogy azt mondta, nincs oda az alkoholért.
- Már nem kérek, köszönöm. - rázta meg a fejét. Bólintottam egyet és visszazártam az üveget. Emma egy idő után visszakuporodott a karjaimba. Fejét a vállamnak döntötte és úgy néztük csendben a kis tábortüzet.

Lassan simogattam Emma kézfejét, ő pedig a tarkómnál a hajamat piszkálgatta, de csak egy ideig, mert egy idő után lassan szuszogott. Lenéztem rá, szemei csukva voltak és néha megrándultak az ujjai. Elmosolyodtam, ahogy végig néztem Emma arcán. Olyan békés volt. Nyomtam egy puszit a homlokára, majd óvatosan kitakartam és felemeltem, hogy felvigyem az ágyba. Ahogy felemeltem, azonnal a nyakam köré tekerte a karjait és az arcát is a nyakamhoz nyomta. Biztos lábakon vittem fel a hálószobámba és tettem be az ágyba. Félig betakartam, majd lementem összepakolni a lent maradt holmikat.
Javarészt csak a konyhába rejtettem el mindent, a tüzet gondosan eloltottam és már siettem is fel az emeletre. Minden vágyam az volt, hogy végre Emma mellett lehessek és magamhoz húzhassam.
Ledobáltam a ruháimat és már bújtam volna be az ágyba, amikor Emma felemelte a fejét ezzel kisebb szívrohamot okozva nekem.

- Hol voltál? - kérdezte ijedten. Elmosolyodtam és befeküdtem mellé az ágyba.
- Elpakoltam lent. - nyomtam egy puszit az arcára.
- Felkelthettél volna, hogy segítsek. - mondta halkan. Közel húztam magamhoz és már épp megcsókoltam volna, amikor kezét a mellkasomra tette. - Meg kéne fürödnöd. Füst szagú még a bőröd is. - húzta fel az orrát. Felnevettem.
- Nem csak nekem. - mondtam mosolyogva. - Velem tartasz? - súgtam a fülébe. Emma szemei kipattantak. - Persze, nem kötelező. - pusziltam meg a halántékát, amikor láttam rajta, hogy meglepődött a kérdésemen.
- Szeretnék veled fürdeni. - húzta le a pulcsija cipzárját. Átmásztam rajta, hogy a fürdőbe menjek és engedhessek vizet a kádba. - Khm. - köhécselt az ajtóban Emma. Fehérneműben ácsorgott és a lábait nézegette.
- Meseszép vagy. - emeltem fel a fejét az állánál fogva. Gyorsan megcsókoltam mielőtt még bármit tudott volna mondani, hogy nem igaz.

Belemarkoltam a hajába, mire Emma belenyögött a számba. Melltartója pántjait lassan toltam le a vállairól, de a csókunkat egy másodpercre sem szakítottam meg. Kipattintottam a kapcsot a hátán és végig csúsztattam a kezein a fekete anyagot. Megcsókoltam a szája szélét, az arcát, a füle alatt, a nyakát, a kulcscsontját, és végül a melleit. Emmát kirázta a hideg, ahogy az ajkaim a bőréhez értek. Ujjait belemélyesztette a hajamba és nyögve ejtette ki a nevemet. Becsúsztattam a kezemet a bugyijába, de nem csináltam semmit mindaddig, amíg nem vettem észre, hogy Emma térdei megremegtek. Belemosolyogtam a bőrébe. Elvettem a kezeimet a bugyijából és a combjaiba markolva az ajtóhoz nyomtam. Lábait a derekamra fonta és óvatosan szívogatni kezdte a bőrömet a nyakamon. Néha beleharapott és a lüktetést csókokkal csillapította. Remegve fújtam ki a levegőt, amikor lejjebb csúszva, hozzám dörgölte magát. Kissé megszorítottam a combját. Még jobban hozzá nyomtam a csípőmet és egyik kezemet a mellére simítottam.
Kezdtem megőrülni, ahogy egyre inkább hozzám préselte magát. A vállába martam, amikor ujjait végig csúsztatta a mellkasomon és a hasam aljánál megállt.

- Kívánlak Emma! - morogtam a bőrébe majd a szemeibe néztem. Úgy éreztem, mintha tükörbe néznék, legalábbis hasonló vágyat láttam az ő szemében is, mint ami az enyémben is látszódhatott. Nem mondott semmit, de tudtam, hogy hasonlóan érez.

Eltávolodtam az ajtótól vele együtt. Visszabotladozva a szobába Emmát letettem az ágyra és fölé másztam. Miközben csókoltam, ő fel-le mozgatta a csípőjét, amivel kezdett megőrjíteni.
Kezemet a lábai közé csúsztattam és lassan körözni kezdtem. Emma háta egymás után többször is megfeszült és a kezemhez nyomta magát.

- Niall. - nyögte a nevemet. - Nem így akarok... - nézett a szemeimbe. Értettem, hogy mire gondol. Megpusziltam az orrát és lassan lehúztam róla a bugyiját. Megvártam, míg segített levetnem az alsónadrágomat, majd megtéve a szükséges óvintézkedéseket, a lábai közé furakodtam. Egy csók közben csúsztam Emmába, aki felnyögött. Elváltam tőle és a szemeibe néztem.
- Emma, én szeretlek. - mondtam komolyan. Emma csodálkozva nézett rám, majd elmosolyodott.
- Én is szeretlek Niall. - csókolt meg és megmozdította a csípőjét, amitől most én nyögtem bele a csókunkba. Egyenletesen mozogtam, közben pedig Emmát csókolgattam, ahogy ő is csókokat nyomott a bőrömre és simogatott. Emma a vállamba harapott, amikor kicsit mélyebbre mentem, de amikor ránéztem nem úgy festett, mint aki bánja, sokkal inkább élvezte és ettől boldog lettem. Boldoggá tett, hogy örömet okoztam neki. Emma egy idő után minden lökésemnél ellenem nyomta magát, ez miatt pedig eléggé nehéz volt magamat tartani.
- Emma, ha ezt csinálod, nagyon nehéz... - nyögtem fel, mert megint hozzám nyomta magát. Emma elvigyorodott.

Azonnal eltűnt a vigyora, amikor lefogtam a csípőjét és teljesen eltüntettem benne magamat. Felsóhajtott és a hajamba túrva húzott közelebb magához. Az, hogy a fülembe nyögött és a melle hozzá nyomódott a mellkasomhoz teljesen elvette az eszem.
Emma valamit próbált mondani, de teljesen artikulálatlan volt. Lábaival még jobban szorította a derekamat. Csak ennyi kellett. Egyre jobban kapkodtam a levegőt, ahogy Emma is.
Végül hatalmas nyögés közben értünk a csúcsra. Megmozdultam még párszor, aztán kihúzódtam Emmából. Puszit nyomtan a szájára, de Emma úgy gondolta elmélyíti. Hosszan játszott a nyelvemmel, majd visszadőlt a párnára.

- Most már ideje lenne megfürödnünk. Biztos kihűlt már a víz. - simítottam végig a karján és a hasán.
- Menjünk. - ült fel az ágyban és félénken rám nézett.
- Nem fogok elfordulni. - csóváltam meg a fejemet. Emma felsóhajtott. - Azt hiszem, már mindent láttam rajtad. - vigyorodtam el. Emma félre nézett és zavartan gyűrögette a takarót. - Gyönyörű vagy, fogadd már el. - mondtam mosolyogva és egy puszit nyomtam a vállára.
- Niall, te elfogult vagy. - csóválta a fejét. Rosszallóan néztem rá.
- Te pedig kishitű. - morogtam és egy gyors csók után átmásztam rajta. - Engedek másik vizet. - mondtam mosolyogva és magára hagytam.

Kidobtam az óvszert és kicseréltem a vizet a kádban. Emma pedig végszóra érkezett meg. Szégyenlősen állt egyik lábáról a másikra a fürdőszobaajtóban. Közelebb léptem hozzá és magamhoz húztam. Megcsókoltam, amivel el tudtam terelni a figyelmét, amíg elhátráltam a kádig.
Óvatosan beléptettem, miután én már kényelembe helyeztem magam. Emma leült elém, a hátát a mellkasomnak döntötte. A vízzel játszadoztam közben pedig folyamatosan hozzáértem Emma-hoz. És ez egész végig így ment. Minden alkalmat megragadtunk, hogy érintsük egymást. Így igazán jó fürödni.
Nem tudom mennyi ideig voltunk a kádban, de utána mindennél jobb érzés volt, ahogy Emma a karjaimba simult, és mellettem aludt el.