14. fejezet - Kerülni foglak, mert úgy érzem muszáj.

LOUIS TOMLINSON

Esküszöm nem értem mi történt egyik pillanatról a másikra, de hogy minden a feje tetejére állt, az biztos. Harry és Lore minden szabadidejüket együtt töltik, amitől Briana teljesen megnyugodott. Most már nem ellenszenves számára Lore. Freddie-vel is rengeteg időt töltök így kettesben. Nem lóg állandóan a nyakunkon Bri. Ő is teszi a dolgát és én is. És mindez attól, mert Harry és Lore egymásra talált.
Nem értettem, mi ez a hirtelen fellángolás, de a békesség érdekében egy rossz szót sem szóltam. Bár tény, féltékeny voltam, de nem akartam, hogy Bri vagy bárki más észrevegye és piszkálni kezdjék Lore-t. Féltettem őt.

***

Egy újabb vacsora úgy, hogy Harry és Lore meghitten sugdolóznak velem szemben. Az egyetlen bajom ezzel, hogy irtóra zavar. Féltékeny voltam Harry-re, hogy miatta nevetett Lore és miatta volt olyan önfeledt.
Freddie magára vonta a figyelmemet, amikor az arcomat fogva maga felé fordította a fejemet.

-          App! – mosolygott rám. Sokszor volt ilyen, hogy igazából nem kellett neki, csak a figyelmemet akarta. De ezt egyáltalán nem bántam.

-          Mondjad fiam! – kérdeztem rá, de ahogy sejtettem, nem volt semmi mondanivalója. Csak imádta felhívni magára a figyelmet.

-          Akkor holnap koncert után elmegyünk egy szórakozóhelyre? – kérdezte Niall. A szünetben sokat sörözött, persze nem szokott rá, de megtanult alaposan lazulni.

-          Én biztos nem tartok veletek. – rázta meg a fejét Lore. Mindenki bután nézett rá. Senki sem értette miért nem tud egy kicsit kikapcsolódni.

-          Miért? – kérdezett rá Briana. – Sosem szoktál eljárni szórakozni. Mindig be vagy zárkózva. Mindig csak edzel. Rád férne már, hogy bulizz. Fiatal vagy és eddig csak dolgoztál. – gondolkozott Bri. Amióta Harry-vel volt, vagy legalább is felmelegedett köztük a levegő, Briana kedves volt Lore-ral.

-          Szigorú diétám van, ne iszom alkoholt és amúgy sem érzem jól magam szórakozóhelyeken. – rántotta meg a vállát Lore. – És én vagyok a legidősebb közületek. – tette még hozzá. igaza is volt, még tőlem is idősebb volt egy évvel.

-          Nem értelek téged. – rázta meg a fejét Bri.

-          Nem is kértem, Briana. – állt fel az asztaltól Lore. Lehet, hogy Briana nyitott Lore felé, de ő nem felejtett és nem barátkozott Bri-vel.

Briana szeretett volna még erről beszélni, de mi többiek nem, ezért is telt csendben a vacsora hátralévő része. Néha-néha Freddie motyogott a maga nyelvén valamit, de rajta kívül senki sem szólt a másikhoz csak ettünk.
Mióta visszajöttünk a szünetről, mindannyian megváltoztunk. Már nem úgy viselkedünk a másikkal, mint azelőtt. A szünet alatt mindenki másba kezdett egyedül és a távollét is rányomta a kapcsolatainkra a bélyeget.

***

Hangos, fényes és túlzúfolt volt a mulató, amit Niall választott. Briana és Freddie kivételével mindenki eljött, még Lore is. Meg sem lepett, hogy Harry vette rá. Nem is akarom tudni, milyen módszerekkel. Mindössze két kikötése volt. Nem iszik semmi alkoholosat és két óránál többet nem marad. Beleegyeztünk, bár sejtettük, hogy nem fog neki összejönni, legalább is az, hogy korán távozik.

-          Hozok inni, ti addig menjetek fel. – mondta Niall, mi pedig csak bólintottunk és megindultunk a kissé eldugott emelet felé.

-          Ugye azért majd táncolsz velem? – kérdezte Harry Lore-tól. Abszolút idegesített, hogy ennyire kijönnek egymással.

-          Egy tánc. – emelte fel a mutatóujját Lore. Megforgattam a szemeimet. Essetek már egymásnak a táncparkett közepén, kérlek!

-          Ez teljesen alkoholmentes. – emelt fel egy zöld löttyöt Niall, amit Lore-nak a kezébe is nyomott.

Pár órával később mindannyian túl jól éreztük magunkat, még Lore is, aki elvileg csak ártatlan italokat fogyasztott.
Hamar kiderült a számomra, hogy valami nem stimmelt, és igazam us lett, mert Lore már alig bírt állni is a lábán. Azt hiszem, emiatt holnap nagyon mérges lesz a lány.

-          Szia, Louis! – botladozott el hozzám Lore. Meglepődve néztem rá. Hol hagyta a lovagját?

-          Szia! Harry hol van? – néztem körbe. Pár lány vette körül.

-          Rajongók. – rántotta meg a vállát. – De nem ezért jöttem. – rázta meg a fejét, amitől majdnem el is esett.

-          Hát, miért jöttél? – kortyoltam az italomba. Jóval kevesebbet ittam, mint a többiek, ezért is voltam józan. Hiszen, én már felelősségteljes apa vagyok.

-          Hogy elmondjam milyen elviselhetetlen, utálatos, bunkó, szemétláda vagy. – jelentette ki. Letettem a poharamat és igyekeztem eldönteni, hogy kmolyan mondta-e vagy csak az alkohol beszél belőle. Hamar rájöttem, az alkohol kimondatta vele, amit valójában gondol. De ezt is érzi vajon?

-          Örülök, hogy nem kertelsz. Azt is elárulod, miért gondolod ezt? – fordultam felé teljesen. Nem hagytam figyelmen kívül, hogy bámult, leginkább a fenekemet, amíg háttal voltam neki.

-          Mert elvetted az álmomat. Kitúrtál a csapatból. – mondta mérgesen. Még mindig ez a sérelme?

-          Helyben vagyunk. – sóhajtottam. – Tisztázzuk, bár szerintem erre nem fogsz emlékezni holnap, de elmondom. Csak helyettesítettelek. Az edződ papírján az volt, hogy C. L. Donovan.t várják a csapatba. – magyaráztam el. Láttam, hogy Lore elgondolkozik azon, amit mondtam.

-          Mekkora egy szemét vagy. – morgott és otthagyott. A nőknél már csak a részeg nők érthetetlenebbek.

-          Nem újdonság, hogy ezt gondolod. – motyogtam magam elé. Követtem a tekintetemmel, ahogy Lore Harry-nek súg valamit, majd eltűnik a kijáratnál.

Egy óra telhetett el, amikor rákérdeztem Harry-nél, hova lett Lore. Annyira felhúzta magát, hogy inkább visszament a szállodába. Lehúztam még egy-két italt, hogy bűtorságot merítseka beszélgetéshez Lore-ral.

Amikor a többiek nem figyeltek, észrevétlenül leléptem én is. Úgy éreztem, muszáj megbeszélnem a sérelmeinket egymással.

A taxi hamar megérkezett és ugyanilyen hamar el is vitt a szállodához. A hajnali órának köszönhetően észrevétlenül jutottam el a szobákig.

Körülnéztem mielőtt bekopogtam volna Lore szobája ajtaján. Halk motoszkálás után egy álmos, kócos lány nyitott ajtót. Az, hogy így állt előttem egy pólóban és bugyiban, hirtelen el is felejttette velem miért is jöttem hozzá.

-          Mit akarsz? – kérdezte barátságtalanul. Nyeltem egy nagyot, majd belekezdtem.

-          Szeretném veled tisztázni azt az ezer éves dolgot. – mondtam bátran, de Lore nézése egy pillanat alatt eltántorított.

-          Mit akarsz megbeszélni rajta? A C. L. Donovan az öcsém monogramja. Nekem L. C. a neveim kezdőbetűi. – mondta unottan. – Az edzőm már a sérülésemkor tudta, hogy nem fog visszavenni. Nem a te hibád. Ne haragudj azokért, amiket mondtam neked. – sóhajtott fel. Láttam rajta a teljes megbánást.

-          Semmi gond. Akkor szent a béke közöttünk? – nyújtottam felé a kezemet.

-          Szent a béke. – szorította meg a kézfejemet. Nem hittem, hogy ilyen erős a kézfogása. – Csak ezért jöttél? – engedte el a kezemet.

-          Igen, de nem hittem, hogy ilyen hamar megbeszéljük. – mosolyodtam el. – Sokkal több sírást, kiabálást és veszekedést vártam. – nevetgéltem, de Lore nem találta ennyire viccesnek.

-          Nem tudom, mint kezdtem volna veled, ha itt sírásba törsz ki. – nevetett most ő fel. Felhúztam a szemöldökömet. Szóval így játszunk Nagyszájú?

-          Azt, amit Freddie-vel is, amikor nyűgös. A cicik engem is megnyugtatnak. – jelentettem ki. Freddie, amikor hisztizett valamiért állandóan a nők mellét fogdosta. Nem érdekelte, hogy ki az, ő megmarkolta a mellét.

-          Jó éjt, Louis. – forgatta meg a szemét és már csukta is volna be az ajtót, de megállítottam benne.

-          Jó, beismerem, ezt nem kellett volna. Ne haragudj! – néztem rá bűnbánóan. Lore megrázta a fejét és megpróbált újra kizárni. – Mivel még nem vagyok álmos, mit szólnál hozzá, ha beszélgetnénk még egy kicsit? – kérdeztem óvatosan. Nem akartam Harry-t hátba támadni.

-          Rendben. – bólintott és félre félreállt az ajtóból.

-          Akkor fél óra múlva várlak a medencénél. – hagytam ott gyorsan, mielőtt még kitalált volna valami kifogást.

Alig húsz perc múlva már fürdőgatyában úszkáltam a medencében és vártam Lore-ra. Amikor megérkezett pontosan fél óra múlva, talán még a szám is tátva maradt tőle. Amikor odaért hozzám gyorsan lelocsoltam magam vízzel. Muszáj volt észhez térnem. Ő Harry barátnője!

-          Na, bejössz? – kérdeztem, mire a törölközőt, amit szorongatott ledobta és gyorsan beugrott a vízbe. Akármilyen gyors is volt, láttam a heget a lábán.

-          Miről szeretnél beszélgetni? – meglepett, hogy ennyire kijózanodott ennyi idő alatt.

-          Hogy jöttetek össze Harry-vel? Azt hittem, csak barátok vagytok. – kérdeztem rá nyersen. Sosem szerettem kertelni.

-          Még most is barátok vagyunk. – rántotta meg a vállát. Ezek szerint igaz leheta dolog, azok a legerősebb kapcsoaltok, ahol barátok is a felek.

-          Értem. – sóhajtottam. Harry nagyon nagy mázlista.

-          És veled meg Briana-val mi a helyzet? – kapaszkodott meg a medence szélénél.

-          Van egy közös gyerekünk, akit imádok, de ennyi. Ezt már ezerszer megbeszéltük Bri-vel. – nyögtem fel. – Most éppen minden rendben vele.

-          Akkor jó. – bólintott. – Hogy jött ez a medencés ötlet?

-          Kíváncsi voltam, hogy festesz bikiniben. Tudom, ott van neked Harry, de a nézésben még semmi rossz nincs. – mentegetőztem. Lore felcsóválva mászott ki. Leült a nyugágyra és csak bámult az égre az üvegtetőn keresztül.

***

Ugyanúgy, ahogy Lore, én is bámultam az eget. A csillagokat. Annyira jó volt Lore-ral lenni, ha csak némán is feküdtünk egymás mellett. Megnyugvás töltött el vele.
Percekre méláztam el Lore arcán. Csak néztem őt. Tökéletes volt minden egyes vonása. Annyira szép volt. És annak ellenére is, hogy eddig utált, mellesleg egy félreértés miatt, most annyira közel éreztem magamhoz.

-          Lore, mond csak, most, hogy nem utálsz már, mit érzel irántam? – kérdeztem hirtelen. Magam sem tudom, honnan jött ez a kérdés. Vagy legalább is, mi késztetett arra, hogy feltegyem neki.

-          Mond csak Louis, még mindig részeg vagy? – ült fel hirtelen Lore. Meg sem lepett, hogy ennyire ellenséges. – Most inkább felmegyek a szobámba. Te is pihenj le most mér! Később találkozunk. – bújt bele a köntösébe. Kettőt pislogtam és Lore már ott sem volt mellettem. Ezt megint, jól elbaltáztad Louis.

Hátradőltem és próbáltam kitalálni valamit, hogy ezt most hogy hozzam rendbe. Ráfoghatnám az italra, de az hazugság lenne. Mondhatnám, hogy egy ökör vagyok, ami már nem akkora hazugság lenne, de az sem magyarázat erre. Azt hiszem, az a legjobb döntés, ha mindent bevallok neki. Mindkettőnknek jobb lesz úgy.

Felpattantam és már siettem is a szobájához. Egyáltalán nem gondolkoztam azon, mit fogok mondani, A spontaneitás elvén cselekedtem. Bekopogtam, ő ajtót nyitott, én pedig vadul megcsókoltam, amiért meg is kaptam a jutalmamat egy hatalmas pofont. Ez is csak a filmekben működik ezek szerint.

-          Elment az eszed Louis? – kérdezte mérgesen.

-          Nem, nem. Csak most jött meg igazán. – ráztam meg a fejemet. – Most tényleg egy szemétláda leszek, mert nem érdekel Harry és az, hogy az ő barátnője vagy. Tetszel nekem, már nagyon, nagyon rég óta. – morogtam az arcába. Annyira el akartam mondani neki, de annyira nehezen jött ki a szó a torkomon.

-          Oké, Louis, te tényleg túl sokat ittál. Menj szépen és feküdj le! – indult az ajtó felé, hogy kinyissa nekem, de jobb ötlet híján, újra letámadtam.

-          Nem erőszakolok rád semmit, csak azt kérem, hogy ha egy kicsit is kedvelsz vagy tetszem neked, valld be. – hajoltam le hozzá. Lore mélyen nézett a szemembe, szinte kizsigerelt, mégis álltam a tekintetét.

-          Tudod jól, hogy bírlak. – próbált kitérni a válaszadás elől, de most ez nem fog sikerülni neki.

-          Nem ezt kérdeztem Lore. – csóváltam meg a fejem. Lore töretlenül nézett rám egy szó nélkül. Ebből tudtam, hogy ő egy cseppet sem érez irántam úgy, ahogy én iránta. – Jól van, értem. – sóhajtottam fel és kicsit arrébb tolva, kiléptem az ajtaján.

-          Louis! Várj! – szólt utánam, már amikor a saját szobámnál jártam. – Lehet, hogy egy egészen kicsit, hasonlóan érzek, de ez nem jelent semmit.

-          Többet is jelent, mint azt te gondolnád. – mosolyodtam el. – De addig nem fogok semmit sem csinálni, amíg Harry-vel nem beszéled meg a dolgokat. – jelentettem ki. Lore megcsóválta a fejét.

-          Louis, ezt csak azért mondtam el, hogy őszinte legyek. De nem akarok tőled semmit. Ez az érzés is majd eltompul benned, ahogy bennem is. Ez az egész maradjon kettőnk között, úgy lesz a legjobb. – vett egy mély levegőt. Talán igaza volt, talán nem. Meg akartam őt érteni, de nem ment. Magamnak akartam, ő viszont ezt nem akarta. Nem akart engem, még ha ezzel ellent is mond magának.

-          Rendben Lore. De remélem, nem várod el tőlem, hogy úgy viselkedjek, mintha nem történt volna semmi. Kerülni foglak, mert úgy érzem muszáj. Sajnálom. – mondtam lehangoltan. Lore bólintott egy aprót és már hátat is fordított nekem.

-          Jó éjszakát Louis. És tényleg nagyon sajnálom. – köszönt el, de én csak becsaptam rá az ajtót.

Haragudni akartam Lore-ra, de nem ment. Azt akartam, bár ne éreznék semmit. Vagy legalább tudnám úgy irányítani, ahogy ő.
Aztán, amikor már hajnalodott, ismerni sem akartam őt. Kellett nekem, még sem akartam látni sem. Akartam őt, mégis rá gondolnom is fájt. Nem is ismertem annyira, mégis hiányzott. Baromira hiányzott. Már csak az is, hogy a közelembe legyen. De nem!

Megfogadom, el fogom felejteni Lore-t. Bármilyen áron.

CSOPORT: https://www.facebook.com/groups/236205263389723/287096114967304/

KÖVETKEZŐ FEJEZET