Just follow me... : 16. fejezet

LOUIS TOMLINSON
Azóta, hogy először felhívtam Lore-t, minden nap beszéltem vele. Nem azért, hogy elhitessem vele, hogy nem sajnálom. Azért tettem, mert tudni akartam róla és az állapotáról. Tudtam, hogy gyógyul, de lassan javult. Olyan volt, mintha egyet lépett volna előre, kettőt pedig hátra. Gyakran kihatott a kedvére és a hangulatára ez az egész. Volt, amikor mérgesen lerakta a telefont, miközben butaságokat beszéltem neki. Volt, amikor ő nyugtatott, hogy minden rendben. Volt, amikor én tartottam benne a lelket. Mindig ki tudtuk egymást húzni a gödörből, ha mélypontra kerültünk.
Briana és a többiek előtt titok volt, hogy beszélek Lore-ral. Nem akartam veszekedni, nem akartam, hogy félreértsék. Lore-ral mindössze barátság van közöttünk, amit személy szerint, utálok.

- Szóval láttad a videót Freddie-ről? - kérdeztem Lore-tól. Lore felnevetett.

- Igen, láttam. - mondta kuncogva. - Nagyon aranyos. Teljesen rád hasonlít.

- Igen, ugyanolyan jóképű és fenomenális, mint én. - nevettem. Láttam magam előtt, ahogy Lore megcsóválja a fejét.

- Jól van Lou, csak ezért hívtál? - kérdezte néhányat köhintve. Meglepett, eddig nem köhögött.

- Beteg vagy? - kérdeztem aggódva. Lore újra köhögött párat.

- Csak egy kicsit megfáztam. - vallotta be. Ezt eddig nem említette.

- Ezt nem mondtad. - dorgáltam meg. Aggódtam, hogy ez befolyásolja a kezelését.

- Nem, mert nem lényeges. Még jó a súlyom és az erőnlétem is. - nyugtatott meg. Na, persze. Holnap meg közli hogy romlott az állapota.

- Jól van. De ne csapj be! - szóltam rá. De mielőtt még mondhattam volna valamit, valaki megzavart.

- Lo, mehetünk? - hallatszott a telefonba Cameron hangja.

- Igen, egy pillanat. - sóhajtott egyet. - Lou, most mennem kell.

- Rendben. Majd hívj, ha végeztél. - tettem le a telefont, mert Bri jelent meg a szobámban. Újabban szokása volt kopogás nélkül átjönni.

- Kivel beszéltél már megint? - állt meg előttem. Úgy éreztem, mintha egy kis gyerek lennék, akit megrónak valamiért.

- Egy barátommal. - tettem zsebre a telefonomat és felkászálódtam az ágyról.

- Gondolom, azért tetted le olyan gyorsan, mert eszedbe jutott, hogy Freddie-t viszed úszni. - morogta. Már kezdett idegesíteni, hogy felelőtlennek próbál beállítani.

- Igen, pontosan azért. - morogtam. - Bri, ugye nem kezded megint a féltékenykedést? Mert azt már nem egyszer megbeszéltük.

- Nem érdekel, ha minden nap mással fekszel le, de a fiadat ne hanyagold el. - vágta a fejemhez és már csapódott is az ajtó mögötte.

Bosszúsan kerestem elő a fürdőnadrágomat. Utáltam, amikor Bri azt mondta, nem foglalkozom eleget Freddie-vel. Minden létező alkalmat megragadtam, hogy közös programot szervezzek a fiammal. De ezeket valamikor pontosan Briana húzta keresztbe, mert elvitte magával, Isten tudja hova. Utána persze bocsánatot kért érte, de azzal nem sokra mentem.
***
Freddie fáradtan dőlt a vállamra. Egész délután a medencéknél voltunk, így meg sem lepett, hogy kidőlt mostanra. A lift halkan állt meg a megfelelő emeleten. Én is halkan kopogtam be Bri ajtaján, hogy nehogy felébresszem Freddie-t, aki a liftben aludt el. Amíg vártam, hogy ajtót nyisson, néztem a fiam pufók arcát, ahogy nyugodtan szuszogott a karomban. Kis kezével kapaszkodott a pólómba, amit, ha akartam is volna, nem tudtam volna elvenni tőle.

- Louis?! Azt hittem, később jöttök. - mondta szórakozottan Bri, ezzel visszarángatva a jelenbe.

- Este nyolc óra van. - jelentettem ki távolságtartóan. Összehúzott szemöldökkel néztem végig a köntösben álló lányon. - Megzavartam valamit?

- Ma nálad aludhatna Freddie? - kérdezte zavartan Bri. Meglepett, hogy ezt kéri tőlem.

- Persze. - bólintottam. Már épp indultam volna, de a számat nem tudtam befogni. - Bri! - szólaltam meg. - Ne felejtsd ezt, amikor legközelebb féltékenykedsz rám. - hagytam ott.

Ő is csak ugyanolyan, mint a többi lány. Annyi különbséggel, hogy azt hiszi, birtokolhat engem, mert szült nekem egy kisfiút.
Letettem Freddie-t az ágyamba és hagytam egy kicsit aludni még. Muszáj volt megfürdetnem, de nem volt szívem felkelteni. Leültem mellé az ágyra és bekapcsoltam a telefonomat. Vártam, hogy hívjon Lore, de nem volt tőle nem fogadott hívásom. Elszomorodtam, amiért nem keresett. És egy pillanat alatt elkezdtem pánikolni. Mi történhetett vele?
***
Egy órával később, Freddie már hangosan sikoltozott a kádban, amikor kopogtak. Nem akartam ott hagyni felügyelet nélkül, ezért kiszóltam az érkezőnek, hogy jöjjön be. Ahogy megláttam Harry-t, tudtam, hogy valami nagyon rossz hírt fog közölni velem.

- Lore délután belázasodott. Amíg nem gyógyul meg a megfázásból, nem tudják folytatni a kezelést. - mondta szomorúan. Egy pillanatra azt hittem, nem is ott vagyok, rossz érzésem támadt.

- De meg fog gyógyulni. Ha a rákot legyőzi, akkor egy kis nátha már semmiség. - mondtam nyugtatva magamat. És Harry-t is.

- Most, amikor beszéltem, Cameron-nal, azt mondta, hogy meg kéne látogatnunk Lori-t. - sóhajtott fel fájdalmasan Harry. - Bár téged, nem hiszem, hogy ez érdekel.

- Harry! - szóltam rá ingerülten. - Nem engem kéne piszkálnod. Ki beszélt eddig minden nap Lore-ral? Te vagy én? - kérdeztem idegesen. Harry szemei nagyra nőttek a kijelentésemtől.

- Lou! - mondta összezavarodottan a nevemet.

- A te barátnőd és nem is foglalkoztál vele, ahogy itt senki más sem! - vettem ki Freddie-t a kádból és becsavartam egy törölközőbe.

- Nem volt a barátnőm, egy percre sem. Csak azért csináltuk az egészet, hogy Briana leszálljon végre róla! - mondta hangosabban Harry.

- Teljesen mindegy, hogy mik voltatok egymásnak. Ugyanúgy egyikőtök sem kereste. - tettem le Freddie-t az ágyra, majd bosszúsan néztem Harry-re.

- Ebből is látszik, hogy te teljesen belezúgtál. De elárulom, az a lány maga az érzéketlenség mintaképe. Sosem fog szeretni. Sem téged, sem pedig mást. - mondta ingerülten Harry. Tudtam, hogy neki is tetszik Lore. Elég volt abból rájönnöm, ahogy ránézett.

- Csak azért, mert senki sem elég tökös ahhoz, hogy meghódítsa. - morogtam, miközben Freddie-t már felöltöztettem.

- Ja, mert azzal, hogy beszélgettek telefonon, azt hiszed, közelebb kerülsz hozzá? - mondta fintorogva. Biztos vagyok benne, ha nem lett volna ott Freddie, akkor már kiabáltunk volna egymással. - Mindegy. Ha gondolod, látogasd meg, mi a többiekkel jövő héten megyünk hozzá. Jó éjt nektek! - fordított hátat nekünk Harry és kisétált az ajtón.

Freddie nagy kék szemeivel engem fürkészett, nem tudta, mi történik körülötte. Bekapcsoltam a tv-t neki, hátha leköti a figyelmét, de nem. Őt jobban érdekelte Lore. Az ő nevét hajtogatta és kérdőn nézett rám. Megsimogattam a fejét és megígértem neki, hogy hamarosan láthatja őt.
***
Reggel egy kiadós beszélgetés után Bri-vel, útnak indultam Freddie-vel, hogy meglátogassuk Lore-t. Briana-nak rá kellett jönnie, kell neki, hogy ki tombolja magát egy kicsit az új "barátjával".
Freddie a repülőutat szinte végig aludta, így a bérelt kocsiban eléggé eleven volt. Első utunk a kórházba vezetett, ahol egy kis segítség után, meg is találtuk Lore-t. Cameron az ágya mellett ücsörgött és figyelte a nővérét, ahogy aludt.

- Sss! - tettem a mutatóujjamat a szám elé, hogy megértse Freddie, ne hangoskodjon. A fiam leutánozta, amit csináltam és utána csendben figyelt.

- Louis? Hogy kerülsz ide? - kérdezte Cameron. Felállt és felém lépdelt.

- Hallottam mi történt és gondoltam, meglátogatom. - tettem le Freddie-t. - Hogy van? - biccentettem Lore felé.

- Tegnap felszökött a láza, azóta nem változott. Hiába adnak neki gyógyszert, nem megy le a láza. - mondta kétségbeesetten Cameron.

- Lou? - szólalt meg halkan Lore. Arca piros volt, hangja rekedt, és gyenge is.

- Igen. - bólintottam. Cameron teljesen elveszett volt ebben a helyzetben, Lore pedig magatehetetlen. - Van egy ötletem. Vigyázz egy kicsit Freddie-re. - mondtam Cameron-nak, aki bólintott egyet. - Ez a fürdő, igaz? - mutattam az ajtóra. Egy újabb bólintás után, felkaptam Lore-t az ágyról és bevittem oda.

- Mégis mit csinálsz? - kérdezte Cameron, amikor becsuktam az ajtót.

- A hűtőfürdőről hallott már itt valaki? - kérdeztem gúnyosan.

Nem akartam kihasználni az alkalmat, hogy meglessem Lore-t, ezért is nyitottam meg előbb a hideg vizet és engedtem tele a kádat, csak utána fordultam Lore felé, aki már majdnem lefordult a székről. Először le akartam venni róla a kórházi köpenyt, de nem vitt rá a lékek. Most nem. Így csak megfogtam és beletettem a kádba. Felszisszent, amikor észlelte a hideg vizet, majd dideregni kezdett.

- Mindjárt jobb lesz. - tűrtem el a haját. Ahogy végig simítottam az arcán, nem tudtam figyelmen kívül hagyni a melleit. - Pár perc és végzünk. - fogtam meg a szivacsot, hogy mindenhol bevizezhessem.

- Lou, mit csinálsz? - kérdezte Lore még mindig félálomban.

- Meggyógyítalak. - mosolyodtam el. Negyed óra múlva már száraz ruhában feküdt az ágyában.

Látszólag jobban lett. Tíz körül megkértem anyát, hogy jöjjön el Freddie-ért, aki már békésen aludt. Egészen éjfélig azt hittem, hogy Lore jól van. Álmában és persze a láztól is össze-vissza beszélt. Hol a fociról és egy meccsről, hol pedig másról. Már csak én voltam vele, Cameron-t haza küldtem pihenni.
Még egyszer megfürdettem Lore-t, majd hagytam, hadd meséljen, milyen nagy győzelmet aratott a csapatával.
Reggel egy hatalmas meglepetés várt.