Ijesztő volt, ahogy Ro egyetlen egy grimasz nélkül kínozta Kyle-t. Megérdemelte a mocsok, de megijesztett Rose viselkedése. Ha még én viselkedtem volna így, de ő Ro volt. És én nem ezt a lányt ismertem meg. Sőt, ezt az oldalát nem is ismertem. Nem is akartam megismerni.
Órák után, amikor a többiek már rosszul voltak és kimentek, én szóltam neki, hogy fejezze már be. Hadd lőjem fejbe vagy valami. Szerencsétlen eleget kapott. Rose felém fordult és ijesztő sötétséget láttam a szemeiben.
- Ha ilyen puhány pöcs vagy te is, takaródj ki! Menj a haverjaid után! - üvöltött rám.
- Ro, fejezd be! - ráztam meg, de semmit nem értem el vele. Kyle feje lógott, szerintem már nem volt magánál, mert az arcát nem lehetett látni a vérétől.
- Ne nyúlj hozzám! - rántotta ki a karját a kezeim közül.
- Te most eltűnsz innen, én pedig eltakarítom a szemeted. - vettem elő a fegyveremet.
- A frászt, még nem fejeztem be! - tiltakozott.
- De igen! Kurvára befejezted! Most menj haza és gondolkodj el, hogy a francba veszíthetted el ennyire a fejed. - néztem rá. - Liam, vidd haza Rose-t és ki ne merd engedni a házból! - utasítottam kiabálva a barátomat.
- Újra így játszunk? Bezársz? - kacagott Rose. Mintha teljesen elment volna az esze az elmúlt pár órában.
- Nem, csak most félek veled hagyni Nori-t. Megrémít, ahogy viselkedsz. - vallottam be. Rose egy pillanatra szomorúan nézett rám, majd újra elsötétült a tekintete.
- Eddig is vigyáztam rá. Egyedül vigyáztam rá, neveltem, dolgoztam, amíg te félre dugtál. - vetette oda nekem félvállról.
- Nem, itt most nem erről van szó! Teljesen bekattantál. Ne keverd össze ezt a dolgot, a mi kettőnk dolgával. - mutogattam a vérben úszó Kyle-ra, utána pedig magunkra. - Menj haza, zuhanyozz le! Megyek pár óra múlva. - húztam össze a szemöldökeimet.
- Igen is! - fintorgott rám. Majd Liam előtt sétálva eltűnt a szemem elől.
- Viszlát, te pedofil faszfej! - búcsúztam, majd a homlokára szegezve a fegyveremet, meghúztam a ravaszt.
- Haver, mi volt Rose-zal? - kérdezte Niall. - Már nekem fájt, amit csinált a csávóval. - nézett Kyle-ra, miközben elvágta a csuklóin a kötelet.
- Nem tudom. Talán, mert Nori-val akart valamit csinálni. Talán bűntudata van, amiért nem vigyázott eléggé rá. Vagy fene sem tudja. Sosem láttam még ilyennek. - gondolkoztam el rajta.
Ahogy betekertük Kyle hulláját a fóliába és kitaláltuk, hogy vízbe dobjuk, elkezdtünk takarítani, mielőtt még ezt a kócerájt is fel kellene gyújtanunk.
Végig néztem ennek a féregnek a testén. Rögtön az jutott eszembe, vajon hányan fogják keresni őt? Aztán eszembe jutott, mit akart tenni a lányommal. És hány gyerekkel csinálta ezt végig? Végig futott Rose összes tette a szemem előtt. Ahogy egyesével letépte a körmeit, ahogy lassan kaszabolta össze a testét, majd sóval megszórta. Ahogy ököllel verte a fejét. Megborzogtam tőle.
A kocsiba betuszkolva Kyle testét Zayn elhajtott vele. Hálás voltam, amiért elintézi helyettem.
Ahogy végeztünk, hazafelé vagyis Rose-hoz vettem az irányt. Féltem a beszélgetéstől, de muszáj volt kiderítenem mi történt vele, mielőtt visszaengedem hozzá a lányunkat.
A házba belépve teljes csend fogadott. Hol lehet Rose?
Benéztem a konyhába, de senki nem volt ott. A nappaliba a kanapén szintén senki. Aztán az emeletre érve halk szipogás ütötte meg a fülemet. Mit csinál?
Rose egy törölközőbe csavarva ült a lányunk szobájában és sírt. Csak néztem őt pár percig mielőtt szóltam volna neki, hogy megjöttem.
- Hol van Liam? - kérdeztem. Ro rám kapta a tekintetét. A szemei vörösek voltak.
- Elküldtem. - rántotta meg a vállát és felkelt a földről. - Te is elmehetsz. - utasított, mintha eddig hallgattam volna rá.
- Jól tudod, hogy nem fogok elmenni. Mondtam, hogy meg szeretném beszélni veled, ami történt. - igyekeztem figyelmen kívül hagyni, hogy sírt.
- Én meg nem szeretném sem megbeszélni, sem pedig téged látni! - emelte fel a hangját. - Menj vissza Kendall-höz, ha beszélgetni szeretnél. - vágta a fejemhez. Hosszan szívtam be a levegőt.
- Mi történt veled, hogy ezt tetted Kyle-lal? - néztem rá. Nem akartam Kendall-t felhozni.
- Elcsesztem és majdnem a lányom bánta. Helyrehoztam a helyzetet. - jelentette ki. - Te is ugyanezt tetted volna, nem? - nézett rám. Tudtam jól, hogy hasonló dolgot műveltem volna én is, de Ro más.
- Az mindegy, én mit tettem volna. Olyan voltál, mint egy őrült. - vágtam a fejéhez.
- Biztos apámtól örököltem. Ismered a büntetéseit. - emlékeztetett Jack-re. Amikor kidobatta velünk az utcára a csajokat, hogy észbe kapjanak, milyen jó dolguk van a falak között. Vagy, amikor elverette velem azt a férget, amikor Rose-t megpróbálta megerőszakolni.
- Biztosan így van. - fintorodtam el. Nem akartam ezt a Rose-t ismerni.
- Most már akkor eltűnsz végre. Kendall már biztosan vár. - ejtette ki száján újra azt a nevet, amit soha többet nem akartam hallani. Az undor a hangjában nem csak neki szólt.
- Fejezd már ezt be! Az sem biztos, hogy lefeküdtem vele. - direkt nem mondtam ki a nevét.
- Ja, biztos egy kiscica karmolt össze. - köpte a szavakat az irányomba. - Ehhez végképp nincs kedvem. - fonta össze a karjait maga előtt. Teljesen elzárkózott tőlem.
- Mindegy. Szia Rose! - köszöntem el tőle. Nem vártam meg, hogy ő is elbúcsúzzon. Csak a csörömpölést hallottam magam mögött.
Legszívesebben visszamentem volna, magamhoz szorítottam volna, hogy rajtam töltse ki a dühét, de nem tettem. Felesleges is lett volna. Úgy sem engedte volna meg, hogy hozzáérjek.
Becsuktam magam mögött az ajtót és elindultam a kislányomért.
Egy csengetés után Lily nyitott ajtót.
- Nori elaludt a kanapén. Sokat játszott és elfáradt. - mutatott a pléd alatt fekvő lányomra Lily. - Jack beszélni akar veled. Az irodában van, és eléggé pipa. Nori elszólta magát. - vezetett rá, miután furcsán néztem rá. Lehet megyek Kyle után a pokolba.
- Jöhetek? - kopogtam be az iroda ajtaján.
- Gyere! - mondta közönyösen Jack. Tényleg igaza lehetett Ro-nak. Az apjától örökölte ezt a stílust.
- Mindent kiszedett Nori-ból? - kérdeztem. Jack rámnézett.
- Többnyire. - bólintott. - De hallani akarom az egészet. - mutatott a székre, hogy üljek le.
- Már egy ideje itthon vagyok. - vallottam be. Jack bólintott. - Azért jöttem haza, mert... Mert úgy néz ki, lefeküdtem a megbízómmal. - vallottam be. - De Nori ebből nem tud semmit.
- Hogy érted, hogy úgy néz ki? - gondolkozott el Jack.
- Nem emlékszem semmire. - támasztottam meg a fejem.
- És te meg voltál olyan hülye, hogy bevallottad Rose-nak. - mondta most tovább ő a történetet. - Hát, te nagyon hülye vagy édesfiam. - csóválta a fejét tovább.
- Mit tehettem volna? Az egész hátam szét van karmolva. - vakartam meg a nyakamnál gyógyuló karcokat.
- Mutasd! - állt fel a székéből Jack.
- Mi? Nem! - ráztam a fejemet. Mit akar tőlem.
- Segítsek vagy lőjelek fejbe? - támaszkodott az asztalra. Nagyot sóhajtva felálltam és levettem a pulcsimat és felhúztam a pólómat.
- Ahogy gondoltam. - motyogta. - Nem dugtad meg. Maximum ő téged. - nevetett fel. Örülök, hogy vicces a nyomorom, fintorogtam. - Gondolom, kidőltél. Aztán lefektett az ágyra és végig karmolta a hátadat. - magyarázta. - Ha alattad lett volna, akkor nem így helyezkednének el a körmei, hanem pont fordítva.
- A büdös francba. Megyek és kitekerem a nyakát annak a ribancnak. - engedtem vissza a pólómat.
- Hidd el, azzal nem oldasz meg semmit. - rázta meg a fejét. - Mivel olyan hülye voltál, hogy azonnal Rose-hoz szaladtál, így előbb ki kell húznod Kendall-ből egy vallomást. Utána kitekerheted a nyakát. - próbált nyugtatni.
- Már odament Tomlinson. - motyogtam. - Ő tutira kiszedi belőle az igazságot.
- És a többi? - mutogatott Jack, hogy folytassam.
- Milyen többi? - kérdeztem vissza.
- Ne játszd a hülyét. Nori elmondta, mi történt éjjel. De ezért ne hibáztasd. Senki nem hitte volna el, hogy rám bízza Rose, ha itthon vagy te is. - magyarázta el Jack.
- Jó. Új óvóbácsit kapott Nori. Mindenkihez elment vacsorára, elvileg. Rose-t elkábította és megpróbálta Nori-t... Tudod... Molesztálni. De időben felhívott és odamentem. - nehezemre esett kimondani a szavakat. Ha csak elképzelem, mit tett volna a lányommal, felfordul a gyomrom.
- Remélem, kinyírtad ezek után. - nézett rám aggódó nagyapa arccal.
- Persze, de... De amit Rose tett az... Az megijesztett. - motyogtam. Jack érdeklődve nézett rám. Elmeséltem mindent.
- Ne aggódj miatta. Ő csak a lányát védte. Biztosan eszébe jutott, amikor még táncolt. És őt is elkapja a hányinger szerintem a mai napig. És, hogy a lányához hozzáér valaki az akarata ellenére a mocskos kezével, az tovább gerjeszti a haragját. - mondta teljesen nyugodtan Jack.
- Amióta itt vagyok és elmondtam neki a dolgokat, úgy viselkedik... Nem is ismerem őt. Ezt a Rose-t nem ismerem. - támasztottam meg a fejemet a fotelben.
- Te hogy viselkednél, ha azt mondaná, hogy amíg te dolgoztál, ő félrekefélt? - úgy hasítottak belém Jack szavai, mintha korbáccsal csapott volna meg. - Gondoltam. Nagy meló lesz visszaszerezned, de segítek benne. - mosolyodott el Jack. Felhúztam az egyik szemöldökömet. Mégis hogyan?
A beszélgetésünk közben kaptam Tomlinson-tól egy sms-t, hogy megvan a ribanc és bevallott mindent. És már úton is van haza. Pár óra és találkozunk.
Hagytam, hogy Nori magától ébredjen fel, csak utána vittem vissza Ro-hoz.
Nori kívánsága az volt, hogy együt fürdessük meg őt. És együtt fektessük le este. Ahogy elhaladtam a hálószobánk előtt, bekukucskáltam. Szinte minden a földön hevert darabokban. Még az ágy is odébb volt lökve. Rose olyan volt, mint egy gép. Úgy viselkedett, mintha minden be lett volna kódolva neki. Nagyon ijesztő volt. Nori talán ezért kért meg, hogy maradjak vele éjszakára.
- Segítek rendet rakni. - indultam meg a hálószobánk felé. Rose hirtelen rám kapta a tekintetét.
- Nekem te ne segíts! Tűnj el a házamból! - mondta hangosan. Oké, tartsunk távolságot, de nem kell ennyire durván.
- Nori fél tőled. És nem fogom itt hagyni a lányomat. - jelentettem ki. Rose elindult lefelé a lépcsőn. Minél messzebb a romoktól. - Mi a fene van veled? - kérdezrem most már idegesen.
- Itt, ez az egész a te hibád! Ha nem mész el dolgozni, ha nem szűröd össze a levet azzal az átkozott cafkával, most nem lenne ez az egész! - vágta a fejemhez. Jobb is, hogy lejöttünk a végén meg felébredne Nori.
- Rose! Mondanom kell valamit. - próbáltam higgadt maradni.
- Mit akarsz még? A húga is megvolt? - ezt már hisztérikusan kérdezte.
- Nem, dehogyis. Csak... Nem feküdtem le vele. Egyikkel sem. Apád és Tommo rájöttek. Vagyis... Segítettek, hogy rájöjjek. - nyögtem ki. - Nézd meg a hátamat! - Rose felhorkantott.
- Még egyszer az orrom alá akarod dörgölni? - nevetett fel gúnyosan.
- Csak nézd meg! Tedd oda a kezedet és rá fogsz jönni. Ezt apád vette észre. - gondoltam vissza. Rose csak zavartan pislogott. - Ugyan már, meztelenül is láttál már, ahogy én is.
Rose lassan felhúzta a pólómat és szipogva nézte a karmolásokat a hátamon. Aztán, mintha még hallottam is volna koppanni. Óvatosan érintett meg. A bőröm abban a pillanatban bizseregni kezdett. Végig húzta az ujjait a hátamon és belé is belécsapott a felismerés. Ezt csak a hátam mögül csinálhatta.
Rose visszaengedte a hátamra a pólót és hiányérzetem támadt. Akartam őt és az érintését.
- Ezt mégis, hogy csinálta? - kérdezte teljesen összezavarodva.
- Szerintem, belekevert valamit a vizembe. - motyogtam és visszafordultam felé. - Hülyeség volt, hogy vele maradtam, de ha ő azt mondja, hogy egyedül érzi magát és maradnom kell, akkor azt kell tennem. Vagyis kellett. Mert ott hagytam a francba. - vallottam be.
- Ha nem is igaz, akkor miért vallottad be? - kérdezte, okos kérdés.
- Fordított esetben, mit tettél volna? Ha apád nem nézi meg a karmolásokat, nem is gondolok ebbe bele. Csak azt tudtam, hogy az ágyában ébredtem alsógatyában, és szétkarmolva. És akkor még előadta magát, hogy mit hogy csináltam vele. - fintorodtam el. Eszembe sem jutna mással kezdeni. Csak is Rose jára fejembem.
- Ez akkor is... Harry mi a fenét kéne gondolnom? - nézett rám a pultnak támaszkodva.
- Tommo nem sokára hozza a bizonyítékot. Ha nekem nem is hiszel, akkor legalább annak. - kértem tőle, amikor megálltam előtte. Rose nagyot nyelt. Régen voltunk már ilyen közel egymáshoz.
- Styles! Ha ez megint valami istenverte hazugság. És csak mented a segged. Kicsinállak, mint Kyle. - fenyegetett meg. Már nem nézett ki őrültnek. Visszakaptam az igazi Rose-t.
- Soha nem hazudnék szándékosan, ez egy félreértés. - támaszkodtam meg a csípője mellett.
- Styles, még rendet kell tennem. Hülyén viselkedtem. - fogta meg a csuklómat. Egymást néztük. A tekintetünk egymás szájára siklott.
- Biztos? - kérdeztem meg. - Nem ér rá később? - mosolyodtam el.
- Styles, ne csináld ezt. - mondta rekedt hangon.
- Mit csinálok? Állok veled szemben és beszélgetni próbálok. - mosolyodtam el. Ja, mindenféle értelemben álltam.
- Harry, amíg nem láttam a bizonyítékot, addig nem tudok hinni neked. - forrázott le egy pillanat alatt. Persze, túl könnyű is lett volna, ha csak úgy elhiszi a szavaimat.
- Jól van. Segítek összepakolni. - álltam félre az útjából.
Ahogy végeztünk a pakolással, Ro felajánlotta a vendégszobát. Milyen gáz már?
A fürdőben minde cuccom a helyén volt, pedig vártam, hogy kidob mindent. De nem. Tehát vagy nem hitte el vagy csak simán ragaszkodik a férfi tusfürdőhöz.
A víz alatt végig azon rágtam magam, hogy milyen idióta ötlet volt itt hagyni a családomat. Már talán félóra is eltelhetett, amikor megéreztem Rose kezét a hátamon. Óvatosan simított rajta végig, mintha csak annak a ribancnak a nyomait szerette volna lemoasni rólam.
- Mit csinálsz? - kérdeztem halkan. A gőztől teljesen elment a hangom.
- Sutba vágom a józan eszemet. És tudjuk jól, hogy nem bírunk várni holnapig. - csúsztatta a csípőmre majd férfiasságomra a kezét. - Gondoltam. - mit gondolt, hogy majd ennyi idő után nem kívánom meg.
- De ha holnap vagy holnapután vagy bármikor a közeljövőben megint elküldesz ilyen stílusban. - fordultam vele szembe. - Soha többet nem nyúlok hozzád. - martam a nyakába. A vizet elzártam és figyeltem Rose-t. Tényleg ezt akarja?
- Te is jól tudod, hogy nem bírjuk ki egymás nélkül. - vigyorodott el. Kicsit fogyott, jól látható volt, ahogy ott támaszkodott előttem. Zavarban volt, de nem tágított. Hergelt. Mindkettőnket.
- Nagyon jól tudom. - bólintottam. Ez az egész úgy nézett ki, mintha legalább szüzek lettünk volna. Egy igazi hülyénem éreztem magam.
- Harry, ne bámulj már ennyire. - nevetett fel. Olyan rég hallottam már a nevetését.
- Csak nem akarom, hogy reggel elküldj a fenébe. - gondolkoztam és közben a melleit bámultam.
- Harry, megcsaltál? - nézett fel rám.
- Nem. - vágtam rá, szinte meg sem vártam, hogy befejezze.
- Akkor meg mire vársz? - kérdezte, mielőtt megállt előttem.
Felmordultam, amikor megsimította a hasam alját. Elkaptam a derekát és felültettem a mosógép tetejére. Szerencse, hogy nem kellett a ruháinkkal vacakolni. Megszívtam a nyakát, ennek biztosan lesz holnap nyoma. Ro felnyögött, sokkal-sokkal hangosabban, mint ahogy szokott.
- Sss! - csókoltam meg és kicsit jobban magam felé húztam.
- Harry, ne húzd az agyamat. - kulcsolta a derekamra a lábait. Hozzáértem, de olyan jó volt érezni, hogy egyre jobban hevül.
Egy kicsit megemeltem és minden nehézség nélkül csúsztam belé. Gyorsak voltunk. Türelmetlenül mozgattam a csípőmet, ahogy Ro is. A fürdőszoba hirtelen még jobban fullasztó lett. Ro vállába martam, amikor elmentem benne. Ro pedig pár perccel később jött utánam. Imádtam nézni, ahogy széthullik a kezeim között. Kapkodva vettük a levegőt, és még mindig ráborulva hallgattam Ro szívverését.
Miután sikerült elválnunk egymástól, bár ehhez egyikünknek sem füllött a foga, gyorsan lezuhanyoztunk. És együtt mentünk a hálószobánkban. Együtt aludtunk. Újra együtt voltunk.
KÖVETKEZŐ FEJEZET
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése