Sziasztok!
Újra itt. Eltűntem, de újra itt vagyok.
Remélem, tetszeni fog nektek a rész!
Jó olvasást! Várom a véleményeket! 😊
Bay.
Harry:
Nori egyre halkabban kérte a segítségemet, aztán pedig megszakadt a vonal. Azzal nyugtattam magam, amíg el nem értem a házunk ajtajához, hogy Nori ügyes és okos. Tud magára vigyázni, amíg oda nem érek. Reméltem, hogy egy felnőttel is elbír addig. Nem tudtam, hogy mi is történik a házban.
Halkan nyitottam ki az ajtót és a pisztolyommal a kezemben, amit eddig a kocsiban tartottam, mentem fel a lépcsőn. Benéztem a hálószobánkban, de üres volt. A fürdő szintén. Aztán meghallottam a suttogást, amit egy szülőnek sem kívánok. Nori szobájából hallottam meg Kyle hangját.
- Semmi baj, Kicsim. Csak ezt levesszük. Anya mondta, hogy segítsek fürödni. - suttogta Kyle, és már fogta Nori pizsama felsőjét.
- Én csak apával vagy anyával fürdök. Téged nem ismerlek. - húzta magára a takarót Nori.
- Ide figyelj, Kicsim. Ha most azonnal nem veszed le a ruháidat, anyukádnak baja esik. - fenyegette meg a lányomat ez a féreg.
- Apa úgy is mindjárt ideér. - jelentette ki a kislányom. Ügyes vagy Kincsem, húzd az időt.
- Akkor viszont nincs időnk kedveskedni. - mondta ijesztően Kyle. És felkapta a karjánál fogva Nori-t és a pizsama nadrágját kezdte letépni róla. Nori rúgdalt, csapkodott, karmolt, csípett. Minden tőle telhetőt megtett.
- Marha gyorsan engedd el a lányomat és takarodj kifelé a nappaliba. - fogtam fegyvert a fejéhez ennek a mocsoknak. Kyle ledobta Nori-t az ágyra. - Nori, maradj itt! Mindjárt jövök! - hagytam magára a lányomat.
A nappaliba leültettem Kyle-t a fotelünkbe. Felhívtam Niall-t, hogy jöjjön azonnal a házunkhoz. De a fegyveremet folyamatosan rászegeztem arra a mocsokra. Amikor letettem, Kyle idiótán vigyorgott.
- Most meg mi a fenéért van ilyen jó kedved? - kérdeztem, de valójában egyáltalán nem érdekelt.
- Csak mert tudom, hogy nincs bizonyítékod. Még ha ki is hívod a rendőröket, akkor sem tudtok semmit bizonyítani. - nevetett fel. Összehúztam a szemöldökeimet.
- Ki mondta, hogy kihívom a zsarukat? Én sem vagyok velük jóban. Ha problémám van valakivel, megoldom magam. - jelentettem ki. - Csak, hogy nagyjából tudd, mire számíts, megérkezik a barátom, aki elvisz egy elhagyatott raktárba. Elviszem Nori-t az oviba és utánatok megyek. Én pediga legrosszabb rémálmod leszek. Ahogy megígértem, szétlövöm a térded, de előtte a barátaimmal jól ellátjuk a bajod. Hogy ha esetleg túl is éled, bár kétlem, soha többet ne merj hozzá nyúlni még egy gyerekhez. - a végén már eléggé pszihopatán beszéltem ahhoz, hogy Kyle arca eltorzuljon.
Végszóra megérkezett Niall, Liam és meglepetésemre Zayn. Nagyvonalakban vázoltam, mi történt. A fiúk miután meggyőztem őket, hogy ne lőjék le itt helyben, elvitték ezt a pedofil faszfejet.
Azonnal felment a lányomhoz, aki ügyetlenül próbált felöltözni.
- Kincsem! Jól vagy? - kérdeztem tőle, miután leguggoltam elé és visszasegítettem rá a felsőjét.
- Féltem. - vallotta be szomorúan. - Azt hittem, nem fogsz jönni, mert haragszik rád anya.
- Mindegy, hogy anya haragszik. Bármi bajod is lesz az életben és bármekkora bajba keveredsz, én azonnal jövök hozzád. - nyugtattam meg. Adtam egy puszit a fejére és felvettem az ágyból. Nem akartam egyedül hagyni többet. - Hol van anya? - kérdeztem, hátha a kislányom tudja.
- Elaludt az asztalnál. Azután Kyle óvóbácsi összepakolt, elmosogatott, én pedig lefeküdtem. Utána jött be a szobámba. Kérdezte, hogy fent vagyok-e. Mondtam, hogy igen. Hozott vizet nekem inni, akkor hívtalak fel. - a szemét tetű. A lányomat is be akarta drogozni.
- Ugye nem ittad meg? - Nori megrázta a fejét. - Helyes. - ahogy a konyhába értünk Ro rá volt borulva az asztalra. - Figyelj Kincsem! Anyát fel kell vigyem az emeletre és le kell fektetnem aludni. Megteszed, hogy bemész a hálószobába és megcsinálod az ágyat anyának? - Nori újra bólintott és miután már Rose-t fogtam a karjaim között a lányom helyett, elindultunk vissza az emeletre.
Ahogy óvatosan letettem Ro-t az ágyra egy pillanatra rám nézett, majd újra lehunyta a szemeit. Fogalmam sem volt, hogy mit adhatott be neki az a féreg, amivel így kiütötte, de holnap megtudjuk. Elviszem orvoshoz. És Nori-t is. Biztos, ami biztos.
Nori bebújt Ro mellé és könyörgött, hogy maradjak ott, ezért befeküdtem az ágy megmaradt húsz centijére. Olyan volt ez, mint régen. Vagyis nem is olyan régen. Ahogy néztem a kislányomat és a barátnőmet, ha még lehet így nevezni, gyűlöltem magam, hogy ezt képes volt, akár bedrogozva is, eldobni magamtól. Gyönyörűek voltak, ahogy halkan szuszogtak. Szinte egyszerre. Aztán elnyomott az álom.
Reggel a lányok előtt ébredtem fel. Készítettem reggelit és a múlt éjszaka történtek után gondoltam, felviszem nekik. Ro éppen kinyomta az ébresztőjét, ami Nori-nak meg sem kottyant. Úgy aludt, mint a bunda.
- Harry, te meg mégis, hogy a francba kerültél ide? És miért csináltál reggelit? - förmedt rám Ro egyből. Mutogattam neki, hogy maradjon csendben és jöjjön ki.
- Gondolom, nem emlékszel semmire. - mondtam az arcát fűrkészve.
- Most mégis miről beszélsz? - hunyorított rám.
- Arról beszélek, hogy éjjel Nori felhívott. A te kedves óvóbácsid majdnem szexuálisan bántalmazta őt. - mutattam a szoba felé. - Gondolom, neked is adott valamit, mert ki voltál dőlve, hogy szerintem, azt sem vetted volna észre ha egy focicsapat végig megy rajtad. - szűrtem a fogaim között. - Ro, mégis mi a francért kellett beengedned? Ha nem tanítom meg neki, hogy mit csináljon, ha kellemetlen helyzetben van, tegnap éjjel az az állat megerőszakolja. - förmedtem most én Ro-ra.
- Harry... - mondta könnyek között. - Hol van most? - kérdezte haraggal.
- Elvitték a fiúk. Délután, miután elvittelek titeket orvoshoz, megyek és elintézem. - jelentettem ki. Ro megrázta a fejét. Ja, most jön a duma, hogy azért ne öljem meg és a többi.
- Nem, ez az egész az én hibámból történt. Én is fogom eltakarítani. - morogta. Na, azt megnézem, amikot egy legyet is alig akar tud lecsapni.
- Nem, neked Nori-ra kell vigyáznod. - ráztam meg a fejem. Rose sajnálkozva megrázta a fejét.
- Mit a múlt éjszaka is mutatja, nem tudok rá vigyázni. - hajtotta le a fejét. - Sajnálom, Styles!
- Ro, nem tehetsz arról, hogy bedrogoztak. Arról sem, hogy beengedted. Valószínűleg, mindenkivel ugyanezt az "ismerjük meg jobbam egymást" dumát adta be. - nyugtattam. Végül is, ezt leszámítva tökéletes édesanyja volt a lányunknak.
- Megyek lezuhanyzok. - került volna ki bűnbánóan.
- Ne! Előbb lásson orvos. - kaptam el a karját. - Egyél, aztán felébresztem Nori-t és mehetünk orvoshoz.
Alig két órán belül Ro már végzett. Szexuálisan nem bántotta az a mocsok, csak erős altatót kevert az italába. Nori mindent elmesélt az orvosnak. Ro arca elfehéredett, amokor a kislányunk azt taglalta, hogyan rángatta Kyle, miközben a bugyiját akarta levenni. Ro teljes mértékben utálta magát, amiért kitette ennek Nori-t. Végül is maga a bűncselekmény nem történt meg. Szerencsére!
Ahogy kiléptünk az ajtón, Ro telefonált. Megbeszélte az apjával, hogy vigyázzon Nori-ra.
- Nori, nagypapinak ne mesélj erről, jó? - fordult hátra a kocsiba Ro. A lányunk bólintott egyet. - Ha kérdezi, mond, hogy nem érezted magad jól és azért nem mentél ma oviba. Nekem pedig dolgoznom kell. - bíztatta a lányunkat a hazugságra.
- Rendben anya. - bólogatott Nori. Ro gyorsan bevitte a házba, majd amikor visszaült mellém, ellentmondást nem tűrően nézett rám.
- Vigyél ahhoz a féreghez!
Fogalmam sem volt mi fog ebből kisülni, de gyanítottam, hogy nekem nem kell bepiszkolnom a kezemet. Megteszi helyettem Ro.
Egy kicsit talán ijesztő is volt. Sosem láttam még ilyennek őt. Fűtötte a harag. Bosszút akart állni, azért, ami történhetett volna a lányunkkal.
KÖVETKEZŐ FEJEZET
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése