12. fejezet - Persze, csak ha te is úgy akarod.

LOUIS TOMLINSON

Céltalanul sétáltam és a legjobban tetsző szórakozóhelyre mentem be. Nem tudom, hogy Lore honnan tudta meg a telefonszámomat, de mióta csak leültem a székre, ő hívogatott és ami még jobb, hogy ide is jött, mert nem tudom, milyen indíttatásból, de a pultos srác felvette a telefonomat és megadta a címet neki. Pedig most tényleg nem akartam látni őt. Nem akartam már vele beszélgetni. Éppen eleget mondott néhány órája. Talán ezért is hagytam figyelmen kívül, hogy leült mellém és rizsázott nekem, hogy nem gondolta komolyan, amiket mondott. Talán attól a néhány italtól is voltam ennyire negatív vele. Nem válaszoltam neki, rá se néztem. Egyáltalán nem foglalkoztam azzal, hogy hozzám beszél. Az egész lényét kizártam.

-          Louis, megtennéd, hogy nem csinálsz úgy, mintha itt sem lennék? – kérdezte már vagy harmadszorra Lore. – Most kértem bocsánatot és szeretném, ha mondanál valamit. – mondta türelmetlenül.

-          Én pedig nem szeretnék semmit sem mondani. Egyáltalán miért jöttél ide? Mert, ha csak ezt akartad elmondani, hogy mennyire sajnálod, azt rámondhattad volna a hangpostámra is. – kortyoltam bele az italomba. Lore elhúzta a száját, ahogy nagyot nyeltem az alkoholból.

-          Aggódtam érted, hogy valami butaságot csinálsz. – mondta halkan, mintha szégyellné magát miatta.

-          Mi butaságot csinálhatnék? Csak eljöttem inni valamit. – kortyoltam újra, már sokadszorra az előttem lévő alkoholba.

-          Igen, ez is elég nagy butaság. – vette ki a kezemből a poharat. Ami nem is ment olyan könnyen neki.

-          Felnőtt ember vagyok, te pedig csak a munkatársunk, szóval, nem tartozom neked semmiféle elszámolással. – vettem elő a cigimet. Nem érdekelt, ha esetleg nem is dohányzó a hely, rágyújtottam.

-          Na, ez még jobb. – grimaszolt Lore, amikor az arca felé szállt a füst. – Ezzel a viselkedéssel valószínű, hogy vissza fogod kapni Freddie-t. – mondta gúnyosan. Összehúztam a szemöldökömet és nagyon sóhajtva nyomtam el a cigimet.

-          Szerinted, engem érdekel a véleményed? – keltem fel a székről és kifelé indultam, de nem jutottam messze, anélkül, hogy megbotlottam volna a saját lábamba.

-          Ha véleményem nem is érdekel, legalább a segítségemet fogadd el! – ugrott le ő is a székéről és a pultostól elvéve a telefonomat és a bérelt autóm kulcsát, mellém lépett.

-          Miért kéne nekem segíteni? – kérdeztem undokul. Semmi kedvem nem volt hozzá.

-          Mert nem vagy képes a saját lábadon megállni és legalább öt ember fotózott eddig le, hogy iszol és cigizel. – karolt belém. Jól esett, hogy foglalkozik velem, de a harag nagyobb volt bennem, és ezért is néztem rá csúnyán. Ne törődjön velem, ha csak munkakapcsolatban állunk egymással.

-          Na és? Eddig is készültek rólam ilyen képek. – rántottam meg a vállam. Lore körbenézett, amikor már az utcán voltunk. A késői vagy éppen korai órának köszönhetően senki sem volt az utcán.

-          Kit érdekel, hogy mit csinálsz? Szerinted, engem érdekel? Egyáltalán nem! De azért ne veszítsd el a fiadat, mert éppen megsértődtél. Az ilyen húzásaiddal, talál majd rajtad fogást Briana! – kerülte meg az autót és beszállt a vezetőülésbe. Ettől a pár mondattól úgy kijózanodtam, mintha egy vödör hideg vízzel borítottak volna nyakon.

Hiába volt igaza Lore, abban, hogy ezzel a viselkedéssel csak magam alatt vágom a fát, egész úton szótlanul ültem a kocsiban. Nem akartam hangosan kimondani, hogy igaza van. Egyetlen dologban voltam biztos, hogy soha nem akarom elveszíteni a fiamat. Nem akarom, hogy nélkülem nőjön fel. Minden nap, hacsak kamerán keresztül is, de látni akarom a mosolyát és a csillogó szemeit, ahogy meglát. Én szeretnék mindent megtanítani az életről. Az életemben a legjobb döntésem az volt, hogy nem mondtam le róla. És a sok hülyeségem miatt nem veszíthetem el a gyerekemet.

***

Még a liftben sem szóltunk egymáshoz, de még a folyosón sem. Egészen addig, amíg el nem értünk a szobájához. Sértett voltam, amiért nyíltan a szemembe mondta, hogy őt nem érdeklem, ugyanakkor meg akartam köszönni, amiért észhez térített. Az úton idefelé végig pörgettem az eseményeket a fejemben. Mindig ugyanoda lyukadtam ki. Lore-t, még ha nem is érdeklem, szükségem van rá, hogy két lábbal a földön tartson. Én már nem tehetem meg, hogy felelőtlenül viselkedem, csak azért, mert éppen megsértettek. Innentől kezdve csak is a fiamra fogok gondolni, bármit is tegyek.

-          Igazad volt, felelőtlen voltam. Én ezt nem tehetem meg. Köszönöm, hogy utánam jöttél és észhez térítettél. – piszkálgattam az ajtófélfát. Lore felsóhajtott.

-          Azért volt felelőtlen húzás, mert amúgy sem vagy jóban Briana-val. Amúgy meg még fiatal vagy, elmehetsz bulizni, persze, csak ésszel. – mosolyodott el. – Hozd helyre a dolgokat Briana-val és akkor minden rendben lesz.

-          Kérlek, ne adj tanácsokat. Egyezzünk meg abban, hogy jövök neked eggyel, amiért segítettél, de emlékszel, csak munka kapcsolat. – jelentettem ki, mire Lore bólintott egyet. Sokkal egyszerűbb lesz mindkettőnk élete, ha tartjuk a távolságot.

-          Jó éjt, Louis! – csukta be az ajtót.

-          Jó éjt, Lore! – mondtam már a csukott ajtónak.

Ahogy becsuktam a szobám ajtaját, azonnal az ágyba bújtam. Engem nem érdekelt a cigi füstös pólóm, ezért is hagytam a tusolást reggelre.
Korán felébredtem, nem éreztem magamat jól. Furcsa érzéssel ébredtem. Mintha számítanom kellene valamire. Gyorsan beálltam a zuhany alá, hogy még jobban kitisztítsam az agyam.
Hogy ne érezzem magam annyira egyedül, bekapcsoltam a tv-t, bár feleslegesnek tűnt, mivel alig hallottam a vízsugár miatt.
Ahogy végeztem egy törölközővel a derekamon álltam neki fogat mosni, és majdnem lenyeltem a fogkefémet, amikor meghallottam a legfrissebb hírek egyikét.

Louis Tomlinson és Lorelai Donovan randizni voltak?!
Igaz a lány nem ivott semmit és talán késett is, mivel Louis már egy ideje várakozott rá. Ezek után hamar távoztak is a helyről, Tommo még a cigijét sem szívta el a nagy sietségben. – állította egy szemtanú.
Ennyire komoly lenne? Talán megszületett a LoLo páros?

Nagyokat köhögtem, ahogy felfogtam mit is mondanak. Tudtam, hogy ez lesz. Egyszer mutatkozok kettesben Lore-ral, már is elkezdődnek a találgatások.

-          Louis! – kopogtatott Lore az ajtón. Meglehetősen nyugodt volt. Azt hittem, ordibálni fog.

-          Figyelj! Én... – nyitottam ki az ajtót, amin Lore gyorsan be is sietett. – Gondolom, hallottad már a híreket. És… Ne haragudj miatta. – mondtam bűnbánóan. Egyáltalán nem voltam zavarban, de ezt Lore-ról nem lehetett elmondani.

-          Igen hallottam, és azt szeretném, ha tisztáznád ezt az egészet. – támasztotta meg az állát a kezein.

-          Rendben. – bólintottam. – És, tényleg nagyon sajnálom. – álltam meg mellette az asztalnak támaszkodva.

-          Engem nem érdekel ez az egész. Egyszerűen csak nem szeretném, ha miattam nem láthatnád többet Freddie-t. – állt fel a fotelből. Elgondolkoztatott a dolog. Szóval, csak is Freddie miatt tartja a távolságot.

-          Szóval, ez azt jelenti, hogy ha tisztázom a dolgokat Bri-vel és ő kibékül velem, akkor eljössz velem vacsorázni. Most tényleg komolyan, úgy hogy nem jön semmi közbe. – követtem őt, még mindig egy szál törölközőben.

-          Csak vacsora? Semmi több? – kérdezte felvont szemöldökkel, amikor egyre közelebb lépdeltem, ő pedig az ajtóhoz szorult.

-          Csak vacsora. Semmi több. Persze, csak ha te is úgy akarod. – húztam mosolyra a szám, ahogy óvatosan célozgattam.

-          Rendben, ha Briana-t kibékíted, együtt vacsorázom veled és Freddie-vel. – mosolyodott el. – A fiadat még mindig jobban bírom, mint téged. – lombozott le teljesen, majd széles vigyorral hagyott magamra.

Délután kiposztoltam, hogy Lore-ral csak barátok vagyunk és ő csak értem jött, mivel a többiek már aludtak én pedig már ittam, így nem vezethettem. Reméltem, hogy ezzel megnyugtatom az embereket.
Este pedig felhívtam Briana-t, hogy neki is elmagyarázzam a dolgokat. Úgy tűnt, mindent megértett és bocsánatot is kért, amiért hülyén viselkedett. De azért még odaszúrta nekem, hogy nem is gondolta komolyan, hogy egy olyan lány, mint Lore összejön velem. Azért az enyhén szólva fájt. De igaza volt.
Lore sosem lesz az enyém.

CSOPORT: https://www.facebook.com/groups/236205263389723/

KÖVETKEZŐ FEJEZET