Egy hete bújkált Rose az apjánál. Persze Nori után érdeklődött, Jack-en keresztül. Megbeszélni viszont nem tudtam még mindig vele a dolgokat. Akár hányszor arra gondoltam, hogy simán, engem kihagyva a döntésből, képes lenne elvetetni a gyereket, széttört valami a lakásban.
- Próbáljunk meg az ő fejével gondolkozni. - javasolta Lou. Bután néztem rá.
- Ezen mit kell próbálni? Teherbe ejtettem, de ő nem akarja a gyereket! - mondtam egyre hangosabban. Lou a szája elé tette a mutatóujját, hogy maradjak csendben. Nori reggel nem érezte jól magát, ezért itthon maradt, ő viszont még csak nem is sejthetett semmit a dologból.
- Emlékezz vissza, Nori-t is mennyire szerette. Még meg sem született, de már imádta. - állt továbbra is Ro pártján.
- Nori is csak véletlenül lett. - bukott ki belőlem. Lou furán nézett rám. - Először csak azért akarta, hogy megszabaduljon az apjától, meg a sztriptíztől. Aztán Nori is csak véletlenül csúszott be. - motyogtam magam elé. Milyen tökéletes véletlen született majdnem öt éve.
- De akkor is imádja. És ezt a babát is szereti. - próbált rám hatni Louis.
- Persze, pont annyira, hogy simán ki tudná nyírni. - húztam össze a szemöldökeimet. - Csak azért, mert nem akar megint kelni a gyerekhez és nem akarja megint végig csinálni. Ez önzőség. - beszéltem újra hangosabban. - Nori-hoz is keltem, emlékezz vissza, amikor jöttek a fogai, én sétáltam vele kint, mert az megnyugtatta. Persze Rose ebből semmit sem vett észre, mert békésen aludt. Emlékezz vissza, amikor lázas volt, mert elkapott valamit, akkor is én voltam vele, mert Rose éppen tanult valami istenverte vizsgára. - soroltam fel néhány emléket, amikben Ro nem szerepelt, pedig kellett volna.
- Rosie is ott volt, csak... Nori is és ez a baba is családba születik. Nem egy ember lesz csak mellette. Tök mindegy, hogy mi történik, mindketten ott kell, hogy legyetek a gyerekeknek. Nem hárítani, hogy mert most nem érsz rá. Hónapokig itt sem voltál. Rose pedig már nem tanul, tud a gyerekkel foglalkozni. - oktatott ki Louis. Lehet Gemma jó hatással van rá. - Szerintem, menj át hozzá és beszélj vele. Majd én vigyázok Nori-ra. - mosolyodott el. - Szereted még, ugye?
- Lou... Hiányzott. És... Most... Nem tudom. Nem tudom, hogy mit érzek. - hajtottam le a fejem. Tomlinson meglepődve nézett rám. - Ez a húzása olyan volt, mintha tökön rúgtak volna. Haragszom rá. - jelentettem ki. És így is volt. Csalódtan Rose-ban és nem tudtam már úgy nézni rá, mint ezelőtt.
Alig fél óra múlva már Jack háza előtt álltam és azon voltam, hogy csengetek. De nem voltam rá képes, pedig nagyon akartam. Többszöt emeltem fel a karomat, hogy megnyomjam azt az átkozott gombot.
Aztán egyszer csak kivágódott az ajtó.
- Ne legyél töketlen Styles! - nézett szembe velem Jack. - Rose fent van a szobájában.
- Köszönöm. - léptem be mellette a házba. Elindultam felfelé.
- Styles! Nagyon hiányzik neki Nori, megértette a leckét. - szólt még utánam Jack. Bólintottam, de nem értettem teljesen. Ő csinálta magának a galibát, ő maradt itt és ő akarta elvetetni a babát.
- Rose! - kopogtam az ajtaján. Nem kaptam választ, így lassan benyitottam. Rose az ágyában feküdt, fülhallgatóval a fülében és a telefonja kijelzőjén Nori képével. Talán tényleg észhez tért. Szemeit lassan nyitotta ki, mintha megérezte volna, hogy ott vagyok.
- Styles! - ült fel azonnal az ágyban. - Mit keresel itt? Nori is itt van? - kérdezte, de a szemeivel már a lányunkat kereste.
- Nincs itt. Rosszul érezte magát reggel és most Lou vigyáz rá. - mondtam rezzenéstelen arccal. - Csak azért jöttem, hogy beszéljünk. Beszéljük meg ezt az egészet.
- Tudom, hogy elcsesztem. Nem akarom elvetetni. Csak... csak megijedtem. - állt velem szemben. Belenéztem a szemeibe, de csak Nori iránt érzett szomorúágot láttam.
- Mitől ijedtél meg? Hisz' már van egy lányunk. - kérdeztem meg, mert látszott rajta, hogy hazudik. - Ez a baba iránt nem érzel semmit, igaz?
- Harry, ez nem ilyen egyszerű. Dolgozok és szeretem ezt csinálni. Egy baba most mindent összekuszál. - a szívem összetört. Nem láttam Ro szemében semmit. Ugyanaz a megkeseredett nő volt, aki évekkel ezelőtt.
- Nori-t sem akartad? Addigra már elengedett apád. - Rose lehajtotta a fejét. Ezt nem hiszem el!
- Kifutottam az időből. De... De nem bántam meg! Ő a legjobb dolog, ami történhetett velem. - rogyott az ágyra. - Annyira szeretem őt Harry! - kezdett sírni. Leforrázva néztem ezt a nőt, akit annyira szerettem és semmilyen érzelmet nem éreztem iránta.
- Ro, mi elköltözünk a lakásba, amit béreltem. Ha szeretnéd látni Nori-t, előtte hívj fel! - mondtam már én is könnyes szemmel. - Tudod, azt hittem, minden rendben köztünk. De most, ezek után, nem érzek irántad semmit. Egy igazi önző, érzéketlen nő ül előttem, akit nem is ismerek. - indultam kifelé. - Ha szükséged van rám, mert orvoshoz kell menned, dobj egy sms-t! Azon túl ne keress! Ha megszületik a gyerek, ne aggódj, leveszem a válladról a terhet és dolgozhatsz tovább. - olyan hangon beszéltem, ahogy ezelőtt csak azokkal, akiket megöltem.
- De Harry, kérlek! Ezt nem teheted! Hiányzik Nori! - kapta el a karomat. Grimaszoltam, majd lefejtettem magamról az ujjait.
- Ne érj hozzám! - üvöltöttem rá. Ennyi volt a béketűrésem. - Holnap délután ötre legyél a házadnál. Oda viszem Nori-t. - vettem lejjebb a hangerőmet.
- Harry... - mondta szomorúan, de aztán nem folytatta.
Szinte feltéptem az ajtót és menekültem ettől az érzéketlen nőtől. Ahogy leértem belebotlottam Jack-be és Lily-be. Az iroda előtt álltak és vártak. Engem. Nagyot sóhajtva néztem rájuk, de csak Jack nyitotta a száját, hogy mondani is akar valamit.
- Gyere az irodámba, kérlek! - mondta nyájasan. Nem tudom, hogy ez most azt jelentette, hogy el akarja látni a bajomat vagy csak beszélgetni akar.
- Őszintén semmi kedvem egy újabb értsük meg Rose-t hegyibeszédhez. - vágódtam le a bőrfotelbe.
- Ügyesen megleckézteted, én sem csinálnám jobban. - mosolyodott el Jack, de amikor látta, hogy nem örülök vele, elkomolyodott. - Elmúltak az érzéseid iránta, igaz? - bólintottam egyet. Jack összetört, láttam rajta.
- Beleszerettem, aztán képes voltam visszahozni az érzéseit, aztán gyerekem lett tőle. Szerelmes voltam belé. Amikor volt ez a Kendall-ös ügy, küzdöttem érte! És most kiderül, hogy nem csak ezt a gyereket nem akarja tőlem, hanem Nori-t sem akarta! - feszültem meg a fotelben. - Azt elmondta, hogy csak azért akart tőlem gyereket, amikor még táncolt, hogy elengedd?! - álltam fel a helyemről. Jack meglepődött. - Én hülye meg belementem, mert szerettem őt.
- Ez hülyeség! Köteleztem volna én magam is, hogy vetesse el. Csak aztán közbeszólt az élet és minden kiderült. - tördelte az ujjait Jack. - Nem akarom, hogy megértsd Rose-t, mert egyszerűen lehetetlen gondolkosása van. De gondolkodj el azon, hogy te belementél egy ilyen hülyeségbe, hogy vagtába gyereket csinálsz neki. Képes lettél volna tudomást sem venni a gyerekről. - megráztam a fejemet.
- Mindent megbeszéltünk Ro-val. - jelentettem ki. Jack-en volt a sor, hogy megrázza a fejét.
- Én lőttelek volna fejbe, ha a felügyeleted alatt felcsinálják Rose-t. - mondta teljesen nyugodtan. Tudtam jól, hogy így van.
- Elnézést, de Rose az előbb viharzott el Harry kocsijával. - a kis álszent. Ellopta a kulcsomat, amikor elkapta a karomat.
- Esküszöm, ha bármelyik gyerekemmel is csinál valamit, én... - szidkozódtam volna, de Jack leintett.
- Ha bármi baja történik az unokáimmal miatta, én is megbüntetem, ne aggódj! - mondta ez olyan keményen, hogy féltem, képes lenne kinyírni Rose-t.
Jack kocsijába ülve, Niall vezetett, mi pedig egy árva szó nélkül utaztunk. Észveszejtően hosszú volt az út, és csak reménykedtem benne, hogy Rose nem csinál semmi hülyeséget.
Ahogy gondoltuk a kocsim a házunk előtt parkolt. Rose nem volt sehol. Szinte berobbantunk az ajtón, de csend volt. Aztán az emeleten végre meghallottam Rose hangját.
- Mindjárt hoz neked Louis teát, addig itt maradok veled. - mondta Ro, de Lou csak hosszas vacillálás után indult el Nori szobájából. Tudta, hogy valami nincs rendben.
- Mi a fene folyik itt Harry? - megrántottam a vállamat és meg sem moccantam a folyosón.
- Figyelj csak Nori! Anya most egy ideig ott alszik Jack nagypapánál. Mert... Mert szüksége van rám. De jövök hozzád, amikor csak tudok. - simította meg Nori arcát. Nori szomorúan nézett fel az anyjára.
- Ez nem igaz! - kiabált Ro arcába Nori. - Azóta nem szeretitek egymást apával, hogy apa elment dolgozni, olyan nagyon messzire. - mondta egyre hangosabban Nori. Mindent tudott és értett a majdnem öt éves kislányunk.
- Ez nem így van, csak a felnőttek gyakran összevesznek. Eltérhet a véleményünk sok dologban és... - magyarázkodott Ro. Megcsóváltam a fejemet.
- De, ha ez tényleg így van, akkor miért nem kerestek magatoknak olyan embert, akivel egyezik a véleményetek? - Nori szavai késként forogtak a szívemben. - És mi lesz a kisöcsémmel? - Nori meg volt győzödve róla, hogy öccse születik.
- Nori, az hogy veszekszünk apával, nem azt jelenti, hogy nem szeretem. Tiszta szívemből szeretem, de most egy olyan akadály előtt állunk, amihez idő kell, hogy meg tudjuk oldani. - nagyot sóhajtottam a szavait hallva, és azzal is tisztában voltam, hogy nem hazudik a lányának.
- Apa miért volt olyan nagyon ideges? - egyre jobb kérdéseket tett fel a lányom. Ro felpillantott és egyből az én szemeimbe nézett.
- Anya nagyon megbántotta apát. Apa pedig nagyon csalódott anyában. - csordult ki egy könnycsepp az arcán.
- Semmi baj anya, majd kibékül veled apa. - simogatta Ro hátát Nori. - Akkor is nagyon csalódott volt, amikor véletlenül bepisiltem, amikor fogott. De kettőt aludtam és elfelejtette. - mutatta az ujjaival. Csak tudnád kislányom, hogy most nem egy pisis pólóról van szó.
- Most viszont mennem kell. Holnap jövök hozzád. - láttam Nori arcán a szomorúságot. És Ro szemei is ugyanúgy csillogtak.
- Itt maradhatsz ma. De csak mert Nori beteg és rád is szüksége van, nem csak rám. - szólaltam meg. Nori elmosolyodott és visszabújt az ágyba.
- Akkor kérek mesét. - jelentette ki Nori. - Egy mesét. - emelte fel a mutatóujját, amikor észrevette, hogy megcsóválom a fejem.
Jack, Lily és Niall hazamentek, én pedig éjfélig Lou-val ültem a kanapén és beszélgettem. Nem jutottam se előbbre, se hátrébb. De nem lehettem Ro közelében egyedül. Mert a haragon kívül nem tudtam más érzelmet táplálni iránta.
Amikor egy órakor felmerészkedtem az emeletre, Ro és Nori egymás mellett aludtak az ágyunkba. Elvettem Nori mellől a párnámat, a takarómat és átcsoszogtam a másik szobába.
Ott pedig hirtelen ért utol az álom, amiben Ro mosolyát láttam és magamat, teljesen gondtalanul.
jo szar let
VálaszTörlés